KÜ BH 2024/195

[1] Az alperesi érdekelt a 2021. október 21-én benyújtott kérelmében hatósági bizonyítvány kiadását kérte a felperes tulajdonában álló ingatlanon (a továbbiakban: ingatlan) nyilvántartott tanyaépület elbontásának igazolására.

[2] Az alperes a kérelemnek helyt adott és a 2021. október 28-án PE/ETDR-EP/20560-3/2021 számon az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 34. § (5) bekezdése alapján kiadott hatósági bizonyítványban igazolta, hogy az ingatlanon a földhivatali ingatlan-nyilvántartásban szereplő tanyaépületet elbontották.

[3] A felperes a 2021. november 4-én előterjesztett jogorvoslati kérelmében a hatósági bizonyítvány kiadásával okozott jogsérelem azonnali orvoslását kérte. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a hatósági bizonyítvány kiadása jogsértő, tekintettel arra, hogy az alperesi érdekelttel perben és haragban állnak, a hatósági bizonyítvány kiadása tekintetében ő ellenérdekű fél. Leszögezte, hogy az alperesi érdekelt az ingatlan vonatkozásában semmilyen bejegyzett joggal nem rendelkezik, azaz nem ügyfél, így a hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelem előterjesztésére nem volt jogosult.

[4] Az alperes a felperes jogorvoslati kérelmét keresetlevélnek tekintette és a keresetlevélre tett védiratában a kereset elutasítását kérte, tekintettel arra, hogy a hatósági bizonyítvány kiadására jogszerűen került sor. Az alperesi érdekelt a kereset elutasítását kérte, a hatósági bizonyítvány jogszerűsége megállapítását kérte.

[5] Az alperes a 2022. január 25. napján kelt PE/ETDR-EP/2406-1/2022. számú határozatával a hatósági bizonyítványt az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 115. § (1) bekezdése alapján visszavonta; egyidejűleg a kérelmet elutasította. Indokolásában az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm.rendelet 56. § (1) bekezdése, az Étv. 34. § (5) bekezdése, az Ákr. 95. § (1) bekezdése, valamint az Ákr. 10. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a hatósági bizonyítvány kiadása jogszabályt sértett, mivel az ingatlanra vonatkozó bejegyzett jog hiányában az alperesi érdekeltnek nincs ügyféli jogállása az ingatlanon nyilvántartott tanyaépület elbontásának igazolására vonatkozó hatósági bizonyítvány ügyében.

[6] A hatósági bizonyítványt visszavonó és a kérelmet elutasító döntéssel szemben a felperes 2022. február 17. napján kereset terjesztett elő, amelyben elsődlegesen annak megsemmisítését, másodlagosan jogsértő voltának megállapítását, harmadlagosan a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdés f) pontja alapján, figyelemmel a (2) bekezdésben foglaltakra is, a közigazgatási cselekménnyel előidézett jogsértés tényének, így annak megállapítását kérte, hogy az alperesi érdekelt azzal, hogy az ingatlan tulajdonos engedményeseként tüntette fel magát, a kérelme célját nem jelölte meg, és hogy a kiadott hatósági bizonyítványt peres eljárásban felhasználta, jogszabályt sértett. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alperesi hatóság az ügyfél jogalanyiságának vizsgálata és a hatósági bizonyítvány kiállítása során jogsértően járt el.

[7] Az alperes védiratában kérte az eljárás megszüntetését. Előadta, hogy a felperes keresete alapján a hatósági bizonyítványt visszavonta és a kérelmet elutasította, ezzel a keresetlevélben hivatkozott jogsérelmet orvosolta.

[8] Az elsőfokú bíróság a 2022. április 8-án nyilatkozattételre hívta fel a felperest arra vonatkozóan, hogy a jogsérelmet orvosló döntés eleget tesz-e a keresetlevélben foglaltaknak, illetőleg kéri-e az eljárás megszüntetését. A felperes a bíróság felhívására tett nyilatkozatában nem kérte az eljárás megszüntetését, kérte keresete elbírálását.

[9] Az elsőfokú bíróság a keresetek alapján indult eljárásokat egyesítette.

[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[11] Indokai szerint a közigazgatási per tárgyát az alperes határozatának jogszerűségi felülvizsgálata képezte a Kp.-ban meghatározott közigazgatási per keretében.

[12] Rámutatott arra, hogy a hatósági bizonyítvány elleni kereset alapján az alperes a hatósági bizonyítványt visszavonta, egyben rendelkezett az érdekelt kérelmének elutasításáról. A felperes ez utóbbi határozat ellen újabb keresetet terjesztett elő, azaz a jogsértés orvoslását vitatta, ezzel keresetét kiterjesztette az alperes visszavonó és a kérelmet elutasító határozatára is. Megállapította, hogy ezzel a hatósági bizonyítvány helyébe az alperes utóbbi határozata lépett. Mindebből következően a hatósági bizonyítvánnyal szembeni keresetlevelében foglaltak bírósági vizsgálatára nem kerülhetett sor, a 2022. február 17-én előterjesztett keresetet kellett vizsgálnia.

[13] Megállapította, hogy az alperes a visszavonó és kérelmet elutasító határozatának jogalapjául az Ákr. 115. § (1) bekezdését jelölte meg, amely rendelkezés alkalmazásának jogszabályi akadálya nem volt. E rendelkezés szerint ugyanis az alperes módosíthatja vagy visszavonhatja a vitatott határozatot, ha a keresetlevél alapján azt állapítja meg, hogy a döntése jogszabályt sért. Ebből az következik, hogy a visszavonásnak ezen jogszabálysértés megjelölése képezi a feltételét, amely követelményt az alperes teljesített, nevezetesen, hogy az érdekelt ügyféli jogállása nem volt megállapítható.

[14] Megítélése szerint a visszavonó döntéssel az alperes eleget tett a felperes 2021. november 14-én kelt keresetében foglaltaknak, így a perben nem merült fel olyan további jogsérelem, amelynek vizsgálatát el kellett volna végeznie. Megjegyezte, hogy a közigazgatási perben a felperes keresetében foglaltak határozzák meg a jogvita kereteit. Jelen per – figyelemmel a felperes kereseti kérelmében foglaltakra – megtámadási pernek minősül. Az alperesi érdekelt csak az általa támogatott fél pernyertességét előmozdító nyilatkozatokat terjeszthet elő, a Kp. nem hatalmazza fel az alperesi érdekeltet, hogy olyan nyilatkozatot tegyen, amellyel a hatósági bizonyítvány kiállításának jogszerűségét kéri megállapítani, a Kp. szerint – a marasztalási perek kivételével – viszontkereset előterjesztésének nincs helye a közigazgatási perben.

[15] A felperes hivatkozott még a Kp. 42. § (2) bekezdésének megsértésére, azonban ezzel összefüggésben nem talált az ügy érdemére kiható szabálysértést.

[16] A fentiekre tekintettel indokolása [29] bekezdésében megállapította, hogy a hatósági bizonyítvánnyal szembeni keresetlevelében foglalt jogsérelmet az alperes saját hatáskörben orvosolta. Megítélése szerint a felperes 2022. február 17-én előterjesztett keresetében foglalt okból az alperes visszavonó és kérelmet elutasító határozata nem minősül jogszabálysértőnek.

[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesi határozatok megsemmisítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, harmadlagosan és negyedlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását, ötödlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsértés tényének megállapítását – amely szerint az alperes jogszabálysértően állította ki a hatósági bizonyítványt, amely hatósági bizonyítványt az alperesi érdekelt a Budapest Környéki Törvényszék előtti 101.K.702.562/2020. számú perben benyújtott és felhasznált, még a visszavonása előtt – kérte. Mindegyik kérelme tekintetében kérte az illeték és perköltség megfizetésére kötelező rendelkezés mellőzését.

[18] Álláspontja szerint az ítélet sérti a Kp. 83. §-át és az Ákr. 115. §-át, a Kp. 86. § (1) bekezdését, a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.). 346. § (4) és (5) bekezdéseit.

[19] Kiemelte, hogy a Kp. 83. §-a jogsérelem orvoslására 30 napos határidőt biztosít, az a hatósági bizonyítvány elleni keresetlevele 2021. november 4-én lett előterjesztve, ehhez képest a 30 napos határidőn belül semmilyen, a jogsérelem orvoslására történő intézkedés nem történt az alperes részéről, sőt ellenkezőleg védiratában fenntartotta, hogy a határozata jogszerű. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes megfelelően orvosolta a jogsérelmet a visszavonó döntéssel. Az alperesi érdekelt egy másik perben a hatósági bizonyítványt bizonyítékként felhasználta. A jogsérelme abban az esetben lett volna megfelelően orvosolva, ha az elsőfokú bíróság a kiállításának napjára visszamenőleg semmisíti meg a hatósági bizonyítványt.

[20] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el a Kp. 38. § (1) bekezdés f) pontja alapján előterjesztett keresetét, ezért az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság előtti eljárásban a Kp. 38. § (1) bekezdés f) pontja alapján helye lett volna a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsértés ténye megállapításának, nevezetesen, hogy az alperes jogsértően állította ki a hatósági bizonyítványt, amelyet az alperesi érdekelt a Budapest Környéki Törvényszék előtti perben, még annak visszavonása előtt felhasznált. A megállapítás tekintetében hivatkozott a Kp. 93. §-ára is, amelyből következően az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania jogsértés tényét. A jogsértés megállapításához jogos érdeke fűződik, hiszen a hatósági bizonyítvány még annak visszavonása előtt benyújtásra került egy másik peres eljárásban, amelyben a lakóhelyét képező ingatlan a jogvita központi kérdése volt és amely perben első fokon pervesztes lett. A bírósági megállapítás alapot szolgáltathat a kártérítési igény érvényesítésére.

[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

[22] Álláspontja szerint nem sérült az Ákr. 115. § (1) bekezdése, mivel éppen annak megfelelően járt el, amikor a hatósági bizonyítványt visszavonta.

[23] A Kp. 83. § sérelme sem állapítható meg, mert sem az Ákr.ből, sem a Kp.-ből nem következik, hogy a keresetlevél benyújtásától számított 30 napon belül kellett döntenie a jogsérelem orvoslásáról.

[24] Hangsúlyozta, hogy jelen ügyben a Kp. 38. § (1) bekezdés f) pontja szerinti kereseti kérelem nem volt előterjeszthető, mivel az a) pont szerinti kereseti kérelem előterjesztésének volt helye. Ezt a felperes elő is terjesztette és az elsőfokú bíróság el is bírálta. Nincs értelme a jogsértés megállapításának, ha a jogsértés tényét senki nem vitatja

[25] Az alperesi érdekelt a felülvizsgálati kérelemre nyilatkozatot nem tett.

[26] A Kúria a jogerős ítéletet érdemi felülvizsgálatra nem tartotta alkalmasnak, mert azt az elsőfokú bíróság több, lényeges eljárási szabály megsértésével hozta meg.

[27] Egységes és következetes a joggyakorlat abban, hogy a közigazgatási per során az alaphatározat és annak módosító határozata egyetlen egészet képez, joghatás kiváltására a két határozat csak együtt alkalmas és egy perben bírálható el (Kúria Kfv.I.35.334/2016/6). Módosítás esetén a közigazgatási per tárgya a módosított határozat lesz (Kfv.37.277/2022/6. számú döntés [29] bekezdés).

[28] Az elsőfokú bíróság az alperes jogsérelem orvoslása érdekében hozott döntésre figyelemmel helyesen ismerte fel, hogy az alap- és a jogsérelem orvoslására hozott határozatok elleni keresetek folytán indult pereket egyesítenie kell és a Kp. 83. §-a szerinti eljárásrendet kell követnie.

[29] A Kp. 83. § (5) bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási szervnek a jogsérelem orvoslására tett cselekményére tekintettel nyilatkozattételre hívja fel a felperest. Ha a felperes nyilatkozata szerint a cselekmény a kereseti kérelemnek nem tesz eleget, a felperes a keresetét a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekményre is kiterjesztheti.

[30] A Kp. 83. § (6) bekezdése kimondja, ha a felperes a bíróság által meghatározott határidőn belül nem nyilatkozik, és a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekmény a kereseti kérelemnek eleget tett, a bíróság az eljárást megszünteti, és az alperest a felperes, valamint a felperest támogató érdekelt perköltségének megfizetésére kötelezi. Az eljárás részben való megszüntetése folytán a közigazgatási szervet terhelő költségek megfizetéséről a bíróság az eljárást befejező határozatában dönt.

[31] A Kp. 81. § (1) bekezdés g) pontja szerint a bíróság az eljárást bármely szakaszában megszünteti, ha a közigazgatási szerv vagy jogorvoslati szerve a jogsérelmet a kereseti kérelemnek eleget téve orvosolta.

[32] A kiemelt rendelkezések egyértelműen és világosan rendezik azt a helyzetet, ha a felperes akként nyilatkozik, hogy a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekmény a kereseti kérelemnek eleget tett vagy nem nyilatkozik és a bíróság úgy ítéli meg, hogy a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekmény eleget tett a kereseti kérelemben foglaltaknak. Ilyen esetben az eljárás megszüntetésének van helye és az alperest a felperes perköltségének megfizetésére kell kötelezni.

[33] Ha viszont a felperes akként nyilatkozik, hogy a jogsérelem orvoslása érdekében tett cselekmény nem tesz eleget a kereseti kérelemben foglaltaknak és nem kéri az eljárás megszüntetését – ahogy azt a 12. sorszámú felhívó végzésre a felperes tette –, erre az esetre a Kp. nem írja elő automatikusan az eljárás megszüntetését. Nemleges felperesi nyilatkozat esetén a bíróságnak kell megvizsgálnia – a hatékony jogvédelem elvét szem előtt tartásával –, az alaphatározattal szembeni keresetlevélben foglaltak alapján, hogy a jogsérelem orvoslása tárgyában hozott határozat eleget tett-e a kereseti kérelemben foglaltaknak.

[34] Az elsőfokú bíróság ezt a vizsgálatot nem végezte el, az alperes eljárás megszüntetése iránti kérelme ellenére sem adott számot arról, hogy a Kp. 81. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltak és az egységes joggyakorlat alapján, a jelen perben miért nem volt helye az eljárás megszüntetésének, miért álltak fenn az érdemi döntés feltételei egy olyan ügyben, amelyben az elsőfokú bíróságnak is az volt az álláspontja {elsőfokú ítélet indokolása [29] bekezdés}, hogy a hatósági bizonyítvánnyal szemben előterjesztett keresetben állított jogsérelem közigazgatási hatósági szinten orvoslásra került.

[35] A Kúria szerint – a fent kifejtettekre figyelemmel – mindaddig nem juthat a per érdemi szakba, amíg az elsőfokú bíróság nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a kereseti kérelemben foglaltaknak eleget tett-e jogsérelem orvoslására tett cselekmény.

[36] A felperes nyilatkozatától függetlenül az ügy valamennyi körülményére tekintettel vizsgálnia kellett volna az elsőfokú bíróságnak, hogy a Kp. 81. § (1) bekezdés g) pontja szerinti megszüntetés feltételei fennálltak-e.

[37] A fentiekre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a [33] bekezdésben kifejtettek szerinti vizsgálatot le kell folytatnia. Ha e vizsgálat eredményeként arra az álláspontra helyezkedik, hogy az eljárás megszüntetésének van helye, akkor a felperes perrel összefüggésben felmerült költségei viselésére az alperest kell kötelezni. A 2022. február 17-én előterjesztett, a Kp. 38. § (1) bekezdés f) pontja szerinti keresetet a Kp. 31. § (3) bekezdése alapján el kell különíteni és külön perben kell elbírálni.