KÜ BH 2024/197

[1] A törvényszék 2023. október 31-én kelt ítéletével a határrendészet kirendeltség vezetőjének parancsát megsemmisítette és az alperest a perköltség megfizetésére kötelezte.

[2] Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.

[3] A felperes fellebbezési ellenkérelmet és csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. Csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet perköltség tekintetében történő megváltoztatását, a részére megállapított perköltség felemelését kérte.

[4] Az ítélőtábla az alperes csatlakozó fellebbezését visszautasította. Megállapította, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 105. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 372. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a csatlakozó fellebbezés olyan rendes fellebbviteli perorvoslat, amely csak akkor terjeszthető elő, ha az ellenfél fellebbezést nyújtott be, és az ítéletnek csak az a része támadható, amelyet az ellenérdekű fél fellebbezése érint. A csatlakozó fellebbezés járulékos jellege miatt szorosan kapcsolódik az ellenfél fellebbezéséhez, mert a fellebbezési eljárás kereteit a fellebbezésben sérelmezettek adják, azon a csatlakozó fellebbezés nem terjeszkedhet túl, új kérdések tekintetében nem nyithatja meg a bíróság a vizsgálódási lehetőséget. Hangsúlyozta, hogy a felperes az elsőfokú ítélettel szemben nem terjesztett elő fellebbezést, ezért számára az ítélettel szemben a jogorvoslati lehetőség a fellebbezés által vitatott kérdések tekintetében nyílik meg a csatlakozó fellebbezéssel, az elsőfokú ítélettel kapcsolatban mást nem vitathat. Az alperes fellebbezésében kizárólag a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény 109. § (6) bekezdésének és a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet 61. § (3) bekezdésének sérelmére alapítva támadta az elsőfokú ítéletet, ezért a felperes csatlakozó fellebbezésében kizárólag ezen szempontok alapján sérelmezhette volna az elsőfokú ítéletet, egyéb tekintetben – így a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezések és indokolás vonatkozásában – a fellebbezési joga a csatlakozó fellebbezés előterjesztésén keresztül nem nyílt meg.

[5] Az ítélőtábla végzésével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte elsődlegesen annak saját hatáskörben történő felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, másodlagosan hatályon kívül helyezését, a bíróságnak a csatlakozó fellebbezés érdemi elbírálására és új határozat hozatalára utasítását a Kp. 102. § (1) bekezdés b) pontjának, 105. § (3) bekezdésének, a Kp. 105. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 372. § (1) bekezdésének a megsértésére, illetve a Kf.V.35.067/2022/12. számú kúriai döntéstől való eltérésre hivatkozva.

[6] Álláspontja szerint az alperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ítélete rendelkező részét teljes egészében érintette, mert az ítélet megváltoztatását a perköltséget is magában foglaló kereset elutasítását kérte. Utalt arra, hogy eltérő vélemény esetén, ha a fellebbezés nem irányul a perköltségre, a perköltség vonatkozásában beállna a részjogerő [Pp. 359. § (4) bekezdés], illetve a teljesítés kikényszerítésére irányuló kérelem lenne előterjeszthető [Pp. 152. § (1) bekezdés].

[7] A felperes fellebbezésében hivatkozott a Kf.V.35.067/2022/12. számú kúriai döntésben foglaltakra, amelyben a Kúria a csatlakozó fellebbezés perbeli előterjeszthetőségével kapcsolatban – a perbelivel azonos tényállás alapján – kifejtette, hogy az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet keresetnek helyt adó részét teljes egészében támadta, ezzel összhangban kérte elsőfokú perköltsége megállapítását is. Ennek következtében a fellebbezés – elsőfokú perköltségigény ismételt kérése hiányában is – értelemszerűen érintette a keresetet elutasító részhez kapcsolódó illeték- és perköltségviselési rendelkezést is, ezért a csatlakozó fellebbezés visszautasításának nincs helye.

[8] A fellebbezés megalapozott.

[9] A Kp. 105. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 372. § (1) bekezdése alapján a fellebbező fél ellenfele a fellebbezésre vonatkozóan ellenkérelmet terjeszthet elő, ha pedig a fellebbezéssel megtámadott ítélet megváltoztatását maga is kívánja, csatlakozó fellebbezést nyújthat be. A csatlakozó fellebbezéssel az ítéletnek csak az a része támadható, amelyet a fellebbezés érint. Ha a fellebbezés kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezésére irányul, a csatlakozó fellebbezésben az ítélet megváltoztatása nem kérhető.

[10] A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy a követendő kúriai gyakorlat szerint a csatlakozó fellebbezés jogi természete szerint fellebbezésnek minősül, de járulékos jellegű, amennyiben tartalmában, hatályában és az előterjesztésre jogosultak személye körében feltételhez kötött, illetőleg korlátozott. A csatlakozó fellebbezés tartalmát a fellebbezés – egyebek mellett – annyiban korlátozza, hogy ha az elsőfokú ítéletnek csak egyes rendelkezéseit érinti a fellebbezés, akkor a csatlakozó fellebbezés sem érintheti az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit. A fél csatlakozó fellebbezéssel, annak járulékos jellege miatt csak abban a körben támadhatja az elsőfokú ítéletet, amelyben azt a fellebbezés is érintette (Pf.III.24.694/2023/2.). A Kp. 105. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 372. § (1) bekezdése alkalmazásában nem annak van jelentősége, hogy a fellebbezés a per főtárgyát érinti-e, hanem annak, hogy a fellebbezés az elsőfokú ítéletnek melyik részét támadja (Pf.I.24.933/2022/2.).

[11] A perbeli esetben az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet felperes keresetének helyt adó rendelkezését (határozata megsemmisítését) támadta, az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Erre figyelemmel a felperes helytállóan hivatkozott a követendő kúriai gyakorlatra (Kf.V.35.067/2022/12.), amely szerint ilyen esetben a fellebbezés szükségképpen érinti a keresetnek helyt adó ítéleti rendelkezéshez kapcsolódó, a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést is. Ettől eltérő értelmezés esetén a fellebbezési kérelem szerinti másodfokú döntés nem érinthetné az elsőfokú bíróságnak a perköltségre vonatkozó rendelkezését.

[12] A Kúria hangsúlyozza, hogy csatlakozó fellebbezéssel az ítéletnek csak az a része támadható, amelyet a fellebbezés érint, ezért a csatlakozó fellebbezés előterjeszthetősége feltételeinek körében – az ítélőtábla végzésében foglaltaktól eltérően – elsődlegesen nem azt kell vizsgálni, hogy az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletét milyen jogi érvelés alapján, hanem azt, hogy annak melyik részét támadja. A perbeli esetben az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte, vagyis az ítélet rendelkező része keresetnek helyt adó rendelkezését támadta, amely arra vonatkozó kifejezett kérelem hiányában is szükségképpen kiterjed a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezésre is, ezért a felperes ebben a körben jogosult csatlakozó fellebbezés előterjesztésére.

[13] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Kp. 105. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 372. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen állapította meg, hogy a csatlakozó fellebbezés elbírálására nincs törvényes lehetőség, ezért a Kúria az ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezte és a felperes csatlakozó fellebbezése érdemi elbírálására utasította [Kp. 114. § (4) bekezdés].