BÜ BH 2024/199

[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont] miatt 3 év, fegyházban végrehajtani rendelt szabadságvesztésre, 100 napi tétel, napi tételenként 20 000 forint, összesen 2 000 000 forint pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, azzal, hogy a terhelt a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Vagyonelkobzást rendelt el a terhelttel szemben 564 777 forint erejéig.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, míg a vagyonelkobzás összegét 282 388 forintban állapította meg. Egyebekben – egyes járulékos rendelkezések megváltoztatása mellett – a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati okra való hivatkozással.

[4] Indítványában a nyomozás során elvégzett eljárási cselekményeket részletesen elemezve amellett érvelt, hogy a terhelt terhére rótt bűncselekmény büntethetősége a 2009. október 1-jén végzett érdemi nyomozási cselekmények elvégzését követő tíz év elteltével elévült. Ennek megfelelően nem tartotta helytállónak az alapügyben eljárt bíróságok indokolását, amely szerint a nyomozás felfüggesztésének tartama alatt a nyomozó hatóság által 2012–2014-ben a szakértői nyilvántartó szervhez intézett, a bűncselekmény helyszínén lefoglalt műanyag kötözőről rögzített DNS-profilnak a nyilvántartásban szereplő további DNS-profilokkal való összehasonlításának elvégzésére irányuló megkeresések megszakították volna a büntethetőség elévülését. E megkeresések ugyanis álláspontja szerint nem voltak alkalmasak az ügy előbbre vitelére, mert a szakértői nyilvántartó szerv az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) 54. §-ában írtak szerint megkeresés hiányában is automatikusan összevetette a megkeresés tárgyát képező DNS-profilt a már nyilvántartott, illetve a nyilvántartásba a későbbiekben bekerülő DNS-profilokkal. Az automatikus keresés mellett a szakértői nyilvántartó szervhez intézett további megkeresésektől ezért nem volt eredmény várható.

[5] Kifejtett indokaira tekintettel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bűncselekmény büntethetősége – a 2009. október 1-jén végzett nyomozási cselekmények után végzett érdemi, ezért az elévülés félbeszakítására alkalmas eljárási cselekmények hiányában – még a nyomozás 2019. október 9-én elrendelt folytatása előtt elévülés miatt megszűnt.

[6] Indítványozta ezért, hogy a Kúria – elsődlegesen – szüntesse meg a terhelt ellen indított büntetőeljárást, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett utasítsa új eljárásra az elsőfokú bíróságot, a megismételt eljárásra iránymutatásként előírva, hogy a járásbíróság folytasson le bizonyítást annak megállapítása végett, hogy a szakértői nyilvántartó szerv részéről 2009–2019-ben ténylegesen megvalósult-e a Bnytv.-ben megkövetelt automatikus összevetés a DNS-profil-nyilvántartásban kezelt minták és a beérkező új minták között.

[7] A terhelt utóbb meghatalmazott vezető védője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, egyben további érvekkel egészítette ki.

[8] Utalt a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 188. § (6) bekezdésében írt szabályaira, amely szerint a nyomozás felfüggesztése után – az (1) bekezdés a) pontját kivéve – a gyanúsított (elkövető) személyét közvetlenül érintő eljárási cselekmény nem végezhető. Álláspontja szerint azt is magában foglalja, hogy tilos olyan eljárási cselekményt végezni, amely az elkövető terhére megállapítható bűncselekmény elévülését félbeszakítja (kivéve, ha a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik).

[9] Maga is kifejtette, hogy a szakértői nyilvántartó szerv első, a rögzített DNS-profil azonosítására irányuló megkeresése az elévülést félbeszakító hatással bír, azonban ezt követően további megkeresésekre már nincs szükség, mert a nyilvántartás rendszere automatikusan, külön megkeresés nélkül is folyamatosan megkísérli az azonosítást. Az azonos tartalmú újabb megkeresések ezért nem szolgálták az ügy előbbre vitelét, így a büntethetőség elévülését sem szakították félbe.

[10] Indokai alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és – a büntethetőség elévülésére tekintettel – a terhelt ellen rablás bűntette miatt indított büntetőeljárás megszüntetése iránt tett indítványt.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.

[12] Átiratában az eljárás tényeinek és az indítvány mikénti elbírálásához irányt mutató jogszabályi rendelkezések áttekintését követően nem tartotta megállapíthatónak, hogy a bűncselekmény helyszínén rögzített bűnjelekről 2008. évben meghatározott DNS-profilok bekerültek-e a DNS-profil-nyilvántartásba. Mivel azonban a nyomozó hatóság a 2012–2014-ben a szakértői nyilvántartó szervhez intézett megkereséseihez minden egyes esetben csatolta a bűnjelről rögzített DNS-profilt detektáló igazságügyi szerológus szakértői véleményt, arra a következtetésre jutott, hogy a szakértői nyilvántartó szerv a rendelkezésére bocsátott szakvélemény alapján, tehát nem automatikusan végezte el az összehasonlító vizsgálatokat. A másodfokú ítélet [45] bekezdésében írtakat osztva maga is hivatkozott rá, hogy az ismételt megkeresések szükségesek, az ügyet előbbre vivő jellegűek – ezért az elévülés félbeszakítását kiváltó hatásúak – voltak, mert a bővülő nyilvántartásban végzett összehasonlító vizsgálatok minden egyes esetben új feltételek mellett mentek végbe. Ekként a büntethetőség elévülését állító védői okfejtést sem látta alaposnak.

[13] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.

[14] A terhelt vezető védője észrevételében vitatta a Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt érvelést.

[15] Minden alapot nélkülözőnek vélte a Legfőbb Ügyészség következtetését, amely kétségesnek tartotta a bűnjelekről (így a műanyag kötözőről) rögzített DNS-profilnak a nyilvántartásba való bekerülését. A nyilvántartásba vétel ténye megítélése szerint evidencia, az állami szervek jogszerű működésének tényét soha nem kell a bíróság ügydöntő határozatában rögzíteni. Úgy értékelte ezért, hogy a Legfőbb Ügyészség – teljességgel alaptalanul – valójában arra építi érdemi jogi álláspontját, miszerint az állami profilkezelő intézmény törvénysértően működve nem rögzítette és nem tárolta a nyomozó hatóság által a részére megküldött DNS-profilt.

[16] Megítélése szerint a Legfőbb Ügyészség érveiből „a hatóság akaratától függő elévülhetetlenség” következik, hiszen az ismételt megkeresések indokaként felhozott érvek (a nyilvántartás bővülő adattartalma) az azonos eljárási cselekmény tetszőleges számú elvégzésére is okot szolgáltatnak.

[17] Erre tekintettel a felülvizsgálati indítványban írtakat maradéktalanul fenntartotta.

[18] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.

[20] A felülvizsgálati indítvány lényege szerint az alapügyben eljárt bíróságok a Btk. 25. § b) pontja szerinti büntethetőséget megszüntető ok figyelmen kívül hagyása miatt törvénysértő módon nem szüntették meg a büntetőeljárást a terhelttel szemben, ami kétségkívül a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott felülvizsgálati oknak felel meg. E törvényhely szerint ugyanis felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[21] A felülbírálatot a Kúria a Be. 659. § (2) bekezdésében írtak alapulvételével, a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján végezte el.

[22] A büntethetőség – a (2)–(3) bekezdésben meghatározottak kivételével, illetve az egyes bűncselekmények elévülésének kizárásáról szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában – a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével évül el [Btk. 26. § (1) bek.]. Az elévülés kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul [Btk. 27. § a) pont].

[23] A jelen esetben a jogerős ítélet az öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő rablás bűntette [Btk. 365. § (3) bek.] miatt marasztalta a terheltet, amely bűncselekmény az idézett törvényi rendelkezések alapulvételével tíz év elteltével évül el.

[24] Figyelembe kell azonban venni, hogy az elévülést félbeszakítja a bíróságnak, az ügyészségnek, a nyomozó hatóságnak, illetve nemzetközi vonatkozású ügyekben az igazságügyért felelős miniszternek vagy a külföldi hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik. [Btk. 28. § (1) bek.]. Ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy kóros elmeállapotú lett, továbbá, ha a szabadlábon lévő terhelt külföldön ismert helyen tartózkodik és a büntetőeljárás a távollétében nem folytatható le [Btk. 28. § (4) bek.].

[25] Az ügyiratokból kitűnően a 2008. augusztus 15-én megvalósított rablást követően megindított nyomozás során a nyomozó hatóság a 2008. augusztus 25-én kelt határozatával igazságügyi szerológus szakértői vélemény beszerzését rendelte el a helyszíni szemle során lefoglalt ragasztószalagról rögzített gumikesztyű maradvány és műanyag kötegelőkön esetlegesen fellelhető DNS-minták rögzítése és azonosítása céljából. A kirendelt igazságügyi szerológus szakértő 2008. október 21-én kelt szakértői véleménye szerint a gumikesztyűn kizárólag nőtől származó, de azonosításra nem alkalmas DNS volt kimutatható, míg a műanyag kötözőről azonosításra is alkalmas, férfitól származó DNS.

[26] A nyomozó hatóság 2009. július 15-én a nyomozás megszüntetéséről, majd 2009. szeptember 23-án a nyomozás folytatásáról határozott. A nyomozás folytatásának elrendelését követően 2009. október 1-jén ismételten igazságügyi szerológus szakértői vélemény beszerzését rendelte el a műanyag kötözőn azonosított DNS-profil és a kirendelő határozatokban megnevezett személyek DNS-profiljának összehasonlítása végett, majd – még a szakértői vélemény elkészítését megelőzően – 2009. november 9-én kelt határozatával a nyomozást felfüggesztette, mert az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható. A 2009. október 26-án, illetve november 13-án kelt igazságügyi szerológus szakértői vélemények a műanyag kötözőről rögzített DNS-profil és a kirendelő határozatokban felsorolt személyek DNS-profiljának azonosságát kizárták.

[27] A nyomozás felfüggesztésének tartama alatt a nyomozó hatóság 2012. január 28-án, december 17-én, 2013. augusztus 22-én és 2014. július 8-án megkereste a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet Genetikai Szakértői Osztály DNS Nyilvántartó Csoportját (BSZKI), a minden egyes megkereséshez mellékelt, 2008. augusztus 25-én kelt igazságügyi szerológus szakértői véleményben a műanyag kötözőről kimutatott DNS-profil és a nyilvántartásban szereplő DNS-profilok összehasonlítása végett. A BSZKI egyező válaszai szerint a cselekmény helyszínén rögzített DNS-profil a nyilvántartásban kezelt személyi és helyszíni DNS-profilok egyikével sem mutatott egyezést.

[28] Ezt követően a nyomozó hatóság 2019. október 9-én újfent elrendelte a nyomozás folytatását, és még e napon ismételten igazságügyi genetikai szakértő kirendeléséről határozott, a helyszíni szemle során rögzített bűnjelek vizsgálata céljából, 2020. február 12-én pedig a gumikesztyűről újonnan kimutatott DNS-profil és a határozatban felsorolt személyek DNS-profiljának összehasonlítása végett. A február 12-i kirendelő határozat alapján a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) a 2020. február 14-én kelt szakvéleményében kizárta az újonnan kimutatott DNS-profil és kirendelő határozatban megnevezett személyek DNS-profiljának azonosságát, egyúttal megjegyezte, hogy a bűnügyi nyilvántartásban kezelt DNS-profil helyszíni mintákkal, illetve a később nyilvántartásba kerülő személyi és helyszíni mintákkal szemben történő folyamatos kerestetése, valamint profilegyezés esetén az érintett hatóságok értesítése a DNS Nyilvántartási Osztály részéről automatikusan történik.

[29] Ezzel párhuzamosan, 2020. február 17-én a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ – a kirendelő határozattól függetlenül, a terhelt azonosítására vezető módon – az automatikus keresés eredményeként egyezést jelzett az újonnan azonosított DNS-profil és egy, a nyilvántartásban már szereplő DNS-profil között. Az NSZKK ezen értesítése is tartalmazza, hogy egyezés esetén a hatóságok értesítése, illetve az ismeretlen DNS-profilnak a később nyilvántartásba kerülő mintákkal való összehasonlítása is automatikus.

[30] A jelen esetben tehát a törvényszék helyesen fejtette ki másodfokú ítélete [34]–[36] bekezdésében, hogy a nyomozás 2009. november 9-én történt felfüggesztését megelőzően utolsóként 2009. október 1-jén végzett a büntethetőség elévülés félbeszakítására vezető nyomozási cselekményeket, amikor tanúkat hallgatott ki, illetve szakértő kirendeléséről rendelkezett.

[31] Ehhez csak annyit szükséges hozzáfűzni, hogy a szakértő 2009. október 1-jén történt kirendelése nyomán a szakértői vélemény(ek) elkészítése (amire az adott esetben 2009. október 26-án, illetve november 13-án került sor), illetve a szakvélemény(ek) nyomozó hatósághoz való beérkezése nem a kirendelő (nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság) eljárási cselekménye, így az – időpontjától függetlenül – az elévülést nem szakította félbe.

[32] Az elévülést megszakító utolsó, 2009. október 1-jén végzett érdemi eljárási cselekménytől a nyomozás 2019. november 9-én elrendelt folytatásáig így a büntethetőség elévülését eredményező tíz éves időtartam idő eltelt, és ennek tartama – a nyomozás felfüggesztése – alatt a nyomozó hatóság kizárólag a BSZKI megkeresése iránt intézkedett négy ízben az akkor rendelkezésre állt, a műanyag kötözőről rögzített ismeretlen DNS-profil nyilvántartásban való kerestetése érdekében. Az elévülés bekövetkezte ekként valóban azon áll, hogy e megkeresések érdemi, azaz az elévülés megszakítására alkalmas eljárási cselekményként értékelhetők-e.

[33] E kérdés eldöntésének kulcsa azonban nem a megkeresések időpontjában hatályos korábbi Be. 188. § (6) bekezdésének rendelkezéseiben rejlik.

[34] A korábbi Be. hivatkozott szabályai valóban tilalmat állítanak a nyomozás felfüggesztését követően a gyanúsított (elkövető) személyét közvetlenül érintő nyomozási cselekmények elvégzése elé, azonban e tilalom kizárólag ismert gyanúsítottra (elkövetőre) vonatkozhat. Azaz, valamely terheltté nyilvánított személyre (gyanúsított) vagy olyan – szükségképpen ismert – személyre, akit a nyomozó hatóság terheltté kíván nyilvánítani, de gyanúsítotti kihallgatásának objektív akadálya áll fenn (pl. mert ismeretlen helyen tartózkodik). A nyomozó hatóság fogalmilag nem lehet képes a számára nem ismert elkövető egyedileg azonosítható személyét közvetlenül érintő nyomozási cselekmény elvégzésére.

[35] Ehhez képest az alapügyben elbírált bűncselekmény büntethetőségének elévülésére éppen azért került sor, mert a nyomozó hatóság által a szakértői nyilvántartó szervhez intézett megkeresések nem voltak az ügy előbbre vitelének előmozdítására alkalmas, érdemi eljárási cselekmények [így értelemszerűen a korábbi Be. 188. § (6) bekezdésében írt tilalommal érintett, az elkövető személyét közvetlenül érintő nyomozási cselekmények sem].

[36] A megkeresések elévülés megszakítására való alkalmasságának megítélése szempontjából az alábbi törvényi rendelkezések is szem előtt tartandók.

[37] A 2009. június 29-ig – ezzel a műanyag kötözőn fellelt DNS-profil rögzítésének időpontjában is – hatályos, a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény 39. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a DNS-nyilvántartásban kell nyilvántartani a bűncselekmény helyszínén rögzített anyagmaradványból meghatározott DNS-profilokat is. A nyilvántartásba vétel érdekében a nyomozó hatóság adatközlésre volt köteles, amelyet a törvény 44. § (2) bekezdése értelmében az anyagmaradvány helyszíni rögzítésétől számított három napon belül volt köteles teljesíteni. Következésképpen, a kötelező törvényi rendelkezések folytán a műanyag kötözőről rögzített, azonosítandó DNS-profilnak szükségképpen be kellett kerülnie a bűncselekmény helyszínén rögzített anyagmaradványból származó DNS-profilok nyilvántartásába. A nyomozás ügyiratai nem támasztják alá a Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt feltételezést, miszerint a nyomozó hatóság elmulasztotta volna e kötelezettségének teljesítését. Ha el is mulasztotta volna azonban, a Kúria már most előrebocsátja, hogy – a lentebb kifejtettek szerint – a nyomozó hatóság esetleges törvénysértő mulasztása nem eshet a terhelt terhére, és hozhatja őt hátrányosabb helyzetbe, mint amelybe a törvényes eljárás lefolytatása esetén kerülne.

[38] A 2009. június 30-án hatályba lépett Bnytv. a DNS-profil-nyilvántartás részeként határozza meg a bűncselekmény helyszínén és a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített DNS-profilok nyilvántartását, a büntetőeljárás alá vont személyek DNS-profiljainak nyilvántartását és a bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt személyek DNS-profiljainak nyilvántartását [Bnytv. 53. § a)–c) pont]. A bűncselekmény helyszínén és a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített DNS-profilok nyilvántartásában annak az adatait kell nyilvántartani, akinek DNS-profilját bűncselekmény helyszínén vagy a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített anyagmaradványból határozták meg, ha ezen adatokhoz személyazonosító adat nem kapcsolható (Bnytv. 55. §). A DNS-profil-nyilvántartás céljaként a törvény – egyebek mellett – a bűncselekmény helyszínén és a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített anyagmaradvány alapján a bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe nem hozható személy azonosítását tűzi ki [Bnytv. 52. § a) pont].

[39] E cél beteljesítésére szolgálnak a Bnytv. 54. § (1) bekezdésében rögzített törvényi rendelkezések. Ha ugyanis a Bnytv. szerint az arra jogosult szerv DNS-profil nyilvántartásba vételét kezdeményezi, a szakértői nyilvántartó szerv a nyilvántartásba vételt megelőzően haladéktalanul összehasonlítja a DNS-profilt az 53. § szerinti nyilvántartásokban kezelt DNS-profilokkal. Ha pedig az (1) bekezdés szerinti összehasonlítás a DNS-profilok azonosságát állapítja meg, az azonosság tényét, valamint azt a tényt, hogy mely – 53. § szerinti – nyilvántartásban található a DNS-profillal azonos, korábban nyilvántartásba vett DNS-profil, a szakértői nyilvántartó szerv haladéktalanul közli mind az (1) bekezdés szerint a DNS-profil nyilvántartásba vételét kezdeményező szervvel, mind azzal a szervvel, amelynek kezdeményezésére azt a DNS-profilt, amellyel az azonosságot megállapították, az 53. § szerinti nyilvántartások valamelyikébe korábban felvették [Bnytv. 54. § (2) bek.].

[40] A vázolt törvényi rendelkezésekből kitűnik, hogy már a Bnytv. hatálybalépését megelőzően a DNS-profil-nyilvántartásban kellett nyilvántartani a műanyag kötözőn azonosított DNS-profilt. A Bnytv. hatálybalépésével a törvény félreérthetetlenül írja elő, hogy valamely DNS-profil nyilvántartásba vételét megelőzően azt a szakértői nyilvántartó szerv összehasonlítja a nyilvántartásban már szereplő DNS-profilokkal. Ezzel összhangban álló tájékoztatást adott a nyomozó hatóság részére az NSZKK is a 2020. február 14-én és 2020. február 17-én kelt szakértői véleményében, illetve értesítésében.

[41] Ez azt jelenti, hogy a műanyag kötözőről kimutatott, ismeretlen személytől származó DNS-profil még a Bnytv. hatálybalépését megelőzően bekerült a DNS-profil-nyilvántartásba, és azt a Bnytv. hatálybalépése után is nyilván kellett tartani a bűncselekmény helyszínén és a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített DNS-profilok nyilvántartásában. Amikor pedig a szakértői nyilvántartó szerv – 2009. június 30. napjától – új DNS-profilt rögzített a nyilvántartásban, azt köteles volt összevetni a nyilvántartásban már szereplő DNS-profilokkal, így – értelemszerűen – a jelen ügyben a műanyag kötözőn detektált DNS-profillal is. Az azonosság megállapításának tényéről szóló, a Bnytv. 54. § (2) bekezdés szerinti értesítés elmaradása – jelen ügyre is érvényesen – biztos következtetési alapul szolgál, hogy a nyilvántartásban rögzített adatok változása, bővülése sem eredményezte, hogy a bűncselekmény helyszínén és a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített DNS-profilok nyilvántartásában rögzített ismeretlen DNS-profil azonosítható személyhez vált hozzárendelhetővé. Másként szólva, a nyilvántartásban bekövetkezett, bővülést eredményező adatváltozás automatikus összehasonlítást generált a műanyag kötözőről rögzített DNS-profillal, így a szakértői nyilvántartó szerv adatváltozást követő hallgatásából egyenesen következett az ismeretlen DNS-profil azonosíthatatlanságának fennállása (fennmaradása).

[42] Következésképpen, a nyomozó hatóságnak a nyomozás felfüggesztését követő, a szakértői nyilvántartó szervhez címzett megkeresései nem tekinthetők az ügy előbbre vitelét szolgáló eljárási cselekménynek, hiszen az azonosításról szóló értesítés hiányában a válasz már a megkeresés időpontjában is tudott volt. Az ügy előbbre vitelére nem alkalmas eljárási cselekmény pedig az elévülést félbeszakító hatással sem rendelkezik [Bfv.I.675/2013/6. (BH 2014.130.II.)].

[43] Ezen az sem változtat, hogy a Bnytv. találati adattovábbítás elnevezéssel biztosítja a lehetőséget a szakértői szerv megkeresésére az arra jogosultak számára, hogy kezdeményezésük alapján az általuk megküldött mintát a szakértői nyilvántartó szerv elemezze és a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt adatokkal összehasonlítsa [Bnytv. 82. § (1) bek.]. E törvényi rendelkezés azonban nem a nyilvántartásban egyaránt szereplő adatok – a fentebbi rendelkezések mentén automatikusan végbemenő – összevetésének a kötelezettségét duplikálja, hanem a törvényben feljogosított megkereső szerv által megküldött (a nyilvántartásba korábban értelemszerűen fel nem vett) minta és a nyilvántartásban szereplő adat összehasonlításának a lehetőségét teremti meg. A jelen ügyben pedig a nyomozó hatóság megkeresése még akkor is a nyilvántartásban már szereplő adatok összevetését célozta, ha egyébként a nyomozó hatóság a megkeresésekhez mellékelve „minta” címén a műanyag kötözőn kimutatott – nyilvántartott – DNS-profilt is megküldte a szakértői nyilvántartó szerv részére.

[44] A másodfokú bíróság ítélete [42] bekezdésében mindemellett az általa hivatkozott védői beadvány tartalmából levont saját következtetéseként rögzítette, hogy „a 2012-ben 2013-ban és 2014-ben a törvény rendelkezései ellenére is a nyilvántartásba bekerülő személyi, illetve helyszíni DNS-profilok automatikusan nem kerültek összehasonlításra a nyilvántartásban már szereplő – jelen ügyben – helyszíni DNS-profillal. Erre akkor került sor, amikor a nyomozó hatóság a szakértői nyilvántartó szervet megkereste.”.

[45] Ezzel kapcsolatosan a Kúria az alábbiakra mutat rá.

[46] Először, a szakértői nyilvántartó szerv törvénysértő eljárására vonatkozó ténymegállapításra – egyáltalán, ilyen irányú bizonyítás felvételére – az alapügyben nem került sor. Ténybeli alap nélkül feltételezte ezért a törvényszék, hogy a szakértői nyilvántartó szerv a Bnytv. hatálybalépését követően több évvel (2012-ben, 2013-ban és 2014-ben) sem tartotta be a rá irányadó törvényi rendelkezéseket, megszegve a Bnytv. 54. § (1) bekezdésében előírt törvényi kötelezettségét.

[47] Másodszor, a törvényszék gondolatmenete végső soron azt jelenti, hogy a szakértői nyilvántartó szerv esetlegesen törvénysértő eljárása képezte akadályát a büntethetőség elévülésének, hiszen a másodfokú ítéletből kiolvashatóan a Bnytv. 54. § (1) bekezdésében írt automatikus összevetés törvénysértő elmaradása kölcsönzött érdemi, az eljárást előmozdító jelleget a Be. 54. § (1) bekezdésének hatályosulása esetén felesleges, nyomozó hatóságtól származó megkereséseknek. A szakértői nyilvántartó szerv részéről – hangsúlyozottan esetlegesen – megvalósult törvénysértés azonban nem eshet a terhelt terhére, és különösen nem gátolhatja a büntethetőség megszűnését, ha a büntethetőség megszűnésére vezető ok a Bnytv. szabályainak megfelelő eljárás esetén beállt volna. A szakértői nyilvántartó szerv esetleges törvénysértése nem hosszabbítja meg a büntethetőség elévülését azáltal, hogy a törvényes eljárás mellett szükségtelen megkereséseket szükségessé tesz, az eljárás előmozdítására egyébként nem alkalmas nyomozási cselekményeknek éppen a törvénysértésre való tekintettel érdemi jelleget kölcsönözve.

[48] A kifejtettek értelemszerűen irányadók a Legfőbb Ügyészségnek a nyomozó hatóság vagy a szakértői nyilvántartó szerv eljárásában vétett törvénysértést (a helyszínen lefoglalt bűnjelről rögzített DNS-profil nyilvántartásba vételének kezdeményezését érintő mulasztást, illetve a nyilvántartásába vétel elmulasztását) feltételező érvei ellenében is.

[49] Mindezek alapján a Kúria – nem észlelve olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontjában írt felülvizsgálati okot megvalósítva, a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét, mert a támadott ítélettel elbírált bűncselekmény büntethetősége a nyomozás felfüggesztését megelőző utolsó érdemi eljárási cselekmény napját, 2009. október 1-jét követő tíz év elteltével – tehát a nyomozás 2019. október 9-én elrendelt folytatását megelőzően – elévült.

[50] A kifejtett érvek mentén a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen – a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletet a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a terhelttel szemben rablás bűntette miatt indított büntetőeljárást a Be. 567. § (1) bekezdés a) pontja alapján – figyelemmel a Be. 589. §-ára, 617. §-ára és a 653. § (1) bekezdésére – megszüntette.

[51] A hatályon kívül helyezés nem érinti a jogerős ítélet vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését, mert a törvény a vagyonelkobzás elrendelését akkor is kötelezővé teszi, ha az elkövető büntethetőséget megszüntető ok – így elévülés [Btk. 25. § b) pont] – miatt nem büntethető [Btk. 75. § (2) bek. a) pont]. Ekként a Kúria a támadott ítélet vagyonelkobzás elrendelését kimondó rendelkezését a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

[52] A Be. 856. § (1) bekezdés c) pontja szerint a pénzbüntetés, valamint a bűnügyi költség összegét a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán a bíróság vele szemben az eljárást megszüntette. A Be. 857. § (1) bekezdése alapján a visszatérítésről felülvizsgálat esetén a Kúria rendelkezik. Ennek megfelelően a Kúria elrendelte a terhelt részére az általa – az ügyiratok tanúsága szerint megfizetett – pénzbüntetés, továbbá a bűnügyi költség általa eddig esetlegesen megfizetett összegének mindenkori törvényes kamatával történő visszatérítését.