BK ÍH 2024/2.

Az összbüntetési eljárás során a bíróságot nem terheli előzetes tájékoztatási kötelezettség arra nézve, hogy az összbüntetési indítványban foglalt alapítéletek közül esetlegesen melyek vonatkozásában áll fenn az összbüntetésbe foglalás lehetősége [Btk. 93. § (1) bekezdés, 39. § (1) bekezdés c) pont, 839. § (3) bekezdés].

A törvényszék felülbírált végzésében az elítélt és védőjének összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványát elutasította.

A végzés ellen az elítélt jelentett be fellebbezést, az összbüntetésbe foglalásra irányuló indítvány elutasítása miatt, az elsőfokú végzés 3. és 4. pontja alatti alapítéletekben kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása érdekében.

A fellebbviteli főügyészség indítványában az elsőfokú végzést érdemi felülbírálatra alkalmatlannak tartotta.

A főügyészség álláspontja szerint, a Btk. 93. § (1) bekezdésében írt „összbüntetésbe kell foglalni” megfogalmazásból az következik, hogy az összbüntetésbe foglalás kötelező, amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak. Ezen kötelezettségét akkor teljesíti a bíróság maradéktalanul, ha az indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalás lehetőségéről tájékoztatja az elítéltet, egyúttal nyilatkoztatva őt arról, hogy ahhoz hozzájárul-e. A Be. 39. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt azon rendelkezésből következően, hogy a terhelt jogosult arra, hogy a büntetőeljárási jogairól és kötelezettségeiről felvilágosítást kapjon, a bíróság hivatalból is köteles az említett felvilágosítást megadni a terhelt számára. A Btk. 93. § (1) bekezdésében az összbüntetést érintően megfogalmazott anyagi jogi kötelezettség, valamint a tájékoztatáshoz való jog sérelmét jelentené, ha a bíróság annak ellenére, hogy az összbüntetésbe foglalás feltételeinek fennállását egyes alapítéletek vonatkozásában megállapította, a terhelt indítványát mégis elutasítja anélkül, hogy őt ezt megelőzően az eltérő összbüntetésbe foglalás lehetőségéről tájékoztatta volna. A vádhatóság e körben a BH 2022.259. számú eseti döntésre is hivatkozott.

A fentiekre tekintettel a főügyészség álláspontja szerint, mivel az összbüntetési indítványban olyan alapítéletek is szerepelnek, amelyek összbüntetésbe foglalhatók, és a törvényszék elmulasztotta beszerezni az azok összbüntetésére irányuló terhelti nyilatkozatot, így a Be. 609. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú végzést hatályon kívül kell helyezni és a törvényszéket új eljárásra kell utasítani.

A bejelentett fellebbezés alaptalan, az ítélőtábla a főügyészség indítványát sem osztotta.

A Be. 39. § (1) bekezdés c) pontja alapján a terhelt jogosult arra, hogy a büntetőeljárási jogairól és kötelezettségeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.

Az ítélőtábla álláspontja szerint e jogszabályi rendelkezés alapján a terhelti jogosultság, illetve a másik oldalról a büntetőhatóság részéről fennálló tájékoztatási kötelezettség kizárólag a terhelt eljárási jogaira és eljárási kötelezettségeire vonatkozhat. Ehhez képest az összbüntetés anyagi jogon alapuló feltételeit a Btk. 93. § (1) és (2) bekezdései tartalmazzák. E rendelkezések nem a terhelt büntetőeljárási jogaira vonatkoznak, így azok kapcsán az elsőfokú bíróság részéről tájékoztatási kötelezettség sem állt fenn. Megjegyzést érdemel, hogy ilyen jellegű tájékoztatási kötelezettséget az összbüntetési eljárásra vonatkozó Be. 839. §-a sem ír elő.

A másodfokú bíróság szerint a főügyészség által hivatkozott BH 2022.259. számú döntés II. pontjából, illetőleg [26] és [27] bekezdéseiből sem állapítható meg, hogy a bíróságnak kötelezettsége lenne arra, hogy az eredeti összbüntetési indítványtól eltérő összbüntetésbe foglalás esetleges lehetőségéről, egy terheltnek szóló tájékoztatásban előre állást foglaljon, így megnyilvánuljon abban az anyagi jogi kérdésben, hogy mely büntetések összbüntetésbe foglalását tartja törvényesnek. Ennek megítélése ugyanis egy újabb összbüntetési indítvány alapján lefolytatott összbüntetési eljárás tárgya lehet, amelynek során a törvényi feltételek megléte esetén, a Btk. 93. § (1) bekezdésére figyelemmel az érintett alapítéleteket valóban összbüntetésbe kell foglalni.

Mindezekre tekintettel, az ítélőtábla eljárási szabálysértés hiányában a főügyészi indítványtól eltérően nem látta indokoltnak az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését, és a törvényszék új eljárásra történő utasítását.

Ebből következően az ítélőtábla az elsőfokú végzést érdemi felülbírálatra alkalmasnak találta és azt elvégezte az alábbiak szerint.

A törvényszék a rendelkezésre álló iratokkal összhangban állapította meg a döntés alapjául szolgáló jelentős tényeket és körülményeket, amelyek a másodfokú felülbírálat alapját képezték.

Helyes volt a törvényszéknek azon bírói gyakorlatra történő utalása, amely szerint a bíróságnak az összbüntetési indítványról egységesen kell dönteni, az indítványtól eltérő tartalommal, részbeni összbüntetésbe foglalásnak nincs helye (BH 2022.259.I.).

Ekként, ha az indítványban megjelölt alapítéletekkel érintett szabadságvesztések közül akár csak egy büntetés nem foglalható összbüntetésbe a további büntetésekkel, úgy ez az indítvány egészének elutasításához vezet.

Helytállóan foglalt állást abban is a törvényszék, hogy miért az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta, illetve, hogy a 2. pontban részletezett összbüntetési ítélet ismételt összbüntetésbe foglalására miért nincs lehetőség. Ennek jogszabályi alapját azonban a törvényszék elmulasztotta megjelölni. Ez a Btk. 93. § (4) bekezdés a) pontja, az arra való hivatkozást az ítélőtábla ezúton pótolta.

Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az indítvánnyal érintett alapítéletek tekintetében az összbüntetésbe foglalás törvényi feltételei a további ítéletek kapcsán sem állnak fenn, mivel a 3. és 4. pontban részletezett ítéletekkel elbírált bűncselekményeket nem a legkorábbi – 1. pont szerinti – elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetését megelőzően követte el az elítélt.

Mivel helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban, hogy az elítélt és védője olyan ítéletek összbüntetésbe foglalását kérték, amelyek összbüntetése a törvény szerint kizárt, ezért helyes indokok mellett utasította el az erre vonatkozó indítványt.

Ebből adódóan az ítélőtábla az elsőfokú végzést a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.