PK ÍH 2024/20.

I. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása nem előrehozott döntés az ügy érdemében, annak során a bíróság nem a kereset megalapozottsága kérdésében határoz.

II. A bíróságnak csak a kérelem anyagi jogi megalapozottsága esetén, vagyis akkor kell vizsgálnia az állított eljárásjogi feltételek fennállását, illetőleg mérlegelnie, hogy az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja-e meg az intézkedéssel elérhető előnyöket, ha a fél a kérelmének az érvényesített joggal való kapcsolatát – az általa előadott tényekkel – alátámasztja [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 103. § (1) bekezdés c) pont és (2) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével – előzetesen végrehajtható ideiglenes intézkedéssel – kötelezte a II. rendű alperest, hogy 2023. augusztus 5. napjától kezdődően, havonta, előre, minden hónap 5. napjáig esedékesen fizessen meg a II. rendű felperes részére 170 103 forint járadékot az ügyvédi letéti számlára. Ezt meghaladóan az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a II. rendű felperes keresetében a részére beadott kötelező védőoltás által okozott egészségromlás miatt 340 000 000 forint nem vagyoni kár, 684 441 639 forint vagyoni kár, valamint ezen összegek után 2009. február 5. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamat, továbbá a kereset benyújtásától, 2022. szeptember 7. napjától minden hónap 10. napjáig havi 3 080 830 forint járadék megfizetésére kérte kötelezni a II. rendű alperest.

Ideiglenes intézkedés iránti kérelmében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a II. rendű alperest járadékigényének előlegeként havi 2 162 044 forint megfizetésére. Rögzítette, hogy a II. rendű felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét a Pp. 103. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontjaira alapította, és azt folyamatosan romló egészségi állapotával, a család anyagi helyzetének elnehezülésével, valamint az őt gondozó III. rendű felperes veszélyeztetettségével indokolta. Ezzel a kérelem jogalapját és az annak alapjául szolgáló tényeket megfelelően előadta.

A kérelem jogalapját illetően abból indult ki, hogy az ideiglenes intézkedés elrendeléséhez a bizonyítottság egy alacsonyabb fokát jelentő valószínűsítés elegendő. A Pp. 103. § (1) bekezdésének a II. rendű felperes által hivatkozott a) és d) pontja szerinti körülmények fennállását nem látta megállapíthatónak. A döntés meghozatalakor rendelkezésére álló orvosi iratok – különösen a korábbi és az állapotromlás tényét szövegszerűen is tartalmazó jelenlegi orvosi iratok összevetése – alapján ugyanakkor megállapította a II. rendű felperes egészségi állapotának folyamatos romlását, illetőleg életének veszélyeztetettségét. Kifejtette, hogy ez, valamint a II. rendű felperes családja anyagi helyzetének elnehezülése a Pp. 103. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közvetlenül fenyegető hátránynak minősül.

Az összegszerűség körében azonban csak az időszakosan felmerülő, rendszeresen visszatérő kiadásokat tartotta elfogadhatónak, az egyszeri beruházásokat nem. Ennek alapján a 2021. február 9-i szakorvosi javaslat és a 2023. június 13-i gyógyszertári igazolás alapján teljes egészében elfogadta a kért 40 645 forint pelenka- és 12 700 forint gyógyszerköltséget. A vitaminok és táplálékkiegészítők havi költségét – a csatolt orvosi irat alapján – a kért 119 580 forint helyett 77 075 forintban fogadta el. A rezsiköltségeket a kért 36 225 forint helyett a 2023. június 19-i beadványhoz csatolt okiratok szerint 32 675 forintban látta indokoltnak. A II. rendű felperes lélegeztetéséhez szükséges oxigénpalack cseréjét pedig a 2023. június 19-i beadványhoz csatolt 3854 forintos készpénzátutalási megbízás alapulvételével 7078 forintban állapította meg a kért 10 000 forint helyett. Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a II. rendű felperes a kérelme megalapozása érdekében a saját egészségromlását mint közvetlenül fenyegető hátrányt és az ennek elhárításához szükséges rendszeres kiadásokat, mindösszesen 170 803 forint erejéig megfelelően valószínűsítette.

A végzés elleni fellebbezésében a II. rendű alperes annak megváltoztatását, és az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását kérte.

Fellebbezésének indokolásában előadta, hogy a végzésben megállapított tényállás hiányos, mert nem tartalmazza azt, hogy a II. rendű felperes milyen, a jelenlegi állapotát is befolyásoló egészségi állapotban jött világra. Másrészt a megállapított tények nagy része nem bizonyított és nem is valószínűsített, kétségbe vonta, hogy a perindítás alapját képező, 2009. február 4-én beadott gyermekbénulás elleni kötelező oltás után a II. rendű felperes súlyos állapotba került volna. Érdemben is vitatta helytállási kötelezettségét, mert az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény 21. § (3) bekezdése alapján felelőssége csak másodlagos, mögöttes lehet, ha a gyártó mentesül a felelősség alól. A korábbi I. rendű alperes – a gyártó – tekintetében a pert a bíróság megszüntette, a gyártó felelősségéről való döntés hiányában ő nem marasztalható, ezért ideiglenes intézkedést sem lehet vele szemben elrendelni. Sérelmezte, hogy a megítélt járadékokat a II. rendű felperes felélné, így a kereset elutasítása esetén nem várható annak visszatérítése. Álláspontja szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a II. rendű felperes azonnali jogvédelmet igénylő helyzetben van, a korábbiakhoz képest jelentős és azonnali jogvédelmet igénylő változás ugyanis nem állt be állapotában. Az ideiglenes intézkedés összegszerűségét illetően előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen és indokolás nélkül állapította meg a tápszer és a speciális tisztítószerek, fertőtlenítő szerek és mosószerek szükségességét. Vitatta továbbá, hogy az orvos által kiállított irat, ami egy autistáknak készült ajánlás, az ilyen betegségben nem szenvedő II. rendű felperes részére valószínűsítené a vitaminok szedésének szükségességét és azok összegszerűségét. Ugyanez vonatkozik az oxigénpalack havi kétszeri cseréjére is. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a pelenka és gyógyszerek szükségességét, a csatolt irat ezt nem valószínűsíti. Vitatta, hogy a rezsiköltségek megfizetése szükséges lenne a II. rendű felperest fenyegető hátrány bekövetkezésének elhárításához.

A II. rendű felperes a fellebbezésre tett észrevételében – annak tartalma szerint – a végzés helybenhagyását kérte. Kifejtette: csupán vélelem, hogy születési körülményei, akkori egészségi állapota befolyásolják a jelenlegi egészségi állapotát. A II. rendű alperes elleni kereseti kérelmét elsősorban az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 58. § (10) bekezdésére alapította, amely egyértelműen rögzíti az állam kártalanításra vonatkozó elsődleges és önálló felelősségét, amely független a gyártó esetleges felelősségétől. Az ideiglenes intézkedés összegszerűsége tekintetében fenntartotta a 2. sorszámú végzésre benyújtott hiánypótló beadványában tett nyilatkozatait.

A II. rendű alperes fellebbezése megalapozatlan.

Az elsőfokú végzésnek az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet részben elutasító rendelkezése ellen a II. rendű felperes nem nyújtott be fellebbezést, amely így a Pp. 358. § (5) bekezdése alapján – fellebbezés hiányában – jogerőre emelkedett. Azt tehát a másodfokú felülbírálat nem érinthette. A felülbírált körben az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott, azzal – annak indokaira is kiterjedően – teljes egészében egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel mindössze a következőkre mutat rá.

Az ideiglenes intézkedés célja azonnali jogvédelem biztosítása az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzésére. A Pp. VIII. fejezetében szabályozott, rendkívüli jogvédelmet szolgáló jogintézmény alkalmazása során abból kell kiindulni, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása nem előrehozott döntés az ügy érdemében. Annak során a bíróság nem a kereset megalapozottsága kérdésében határoz, hanem – a Pp. 104. § (1) bekezdése szerint csak a keresetlevél perfelvételre való alkalmassága esetén, de ez esetben soron kívül – azt vizsgálja a Pp. 103. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, hogy a kért intézkedés visszavezethető a perben érvényesíteni kívánt jogra, valamint azt, hogy a jogvita érdemi eldöntését megelőzően az azonnali jogvédelem indokoltságát megalapozó feltételek valamelyike fennáll-e. Ha az ideiglenes intézkedés iránti kérelem nem áll összhangban a keresetben megjelölt jogalappal, ideiglenes intézkedés elrendelésének nincs helye. A bíróságnak csak a kért intézkedés és az érvényesített közötti anyagi jogi kapcsolat fennállása esetén kell vizsgálnia az állított eljárási feltételek fennállását, illetőleg mérlegelnie, hogy az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja-e meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. Az elrendelésre akkor kerülhet sor, ha az ideiglenes intézkedés alapját képező tények miatt fennáll az azonnali jogvédelmet megalapozó helyzet, továbbá a kért intézkedésnek alkalmasnak kell lennie e jogsérelem elhárítására.

Az ítélőtábla előrebocsátja, hogy a II. rendű alperessel szembeni ideiglenes intézkedés elrendelésének nem akadálya az, hogy a védőoltás gyártója felelősségének vizsgálata nem a per tárgya, a felperesek ugyanis elsődlegesen a II. rendű alperes Eütv. 58. § (10) bekezdése szerinti kártalanítási kötelezettségét jelölték meg keresetük jogalapjaként, amely a gyártó felelősségétől függetlenül áll fenn az egyéb törvényi feltételek teljesülése esetén.

Az előfokú bíróság helytállóan foglalt állást úgy, hogy a rendelkezésre álló adatok a alátámasztják azt, hogy a II. rendű felperes ideiglenes intézkedés elrendelésére okot adó egészségi állapota legalább részben a részére 2009. február 4-én beadott kötelező védőoltás beadására vezethető vissza. A felperesek által hivatkozott kormányhivatali határozat szerint a gyermek orvosa igazolta a súlyos oltási reakció fellépését, valamint azt, hogy a II. rendű felperes a 18 hónapos oltás után bekövetkezett légzésleállás miatt intenzív osztályos ápolásra szorult.

A kérelem anyagi jogi megalapozottságán túl az elsőfokú bíróság alappal következtetett az ideiglenes intézkedés elrendelése eljárásjogi feltételeinek fennállására is. Helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a II. rendű felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmének általa megalapozottnak ítélt része a Pp. 103. § (1) bekezdés c) pontján alapult. E rendelkezés kimondja, hogy a bíróság ideiglenes intézkedést rendelhet el a kérelmezőt közvetlenül fenyegető hátrány bekövetkezésének elhárítása érdekében. Az adott esetben annak van tehát kiemelt jelentősége, hogy a kérelem elbírálásakor megállapítható-e a kérelmezőt közvetlenül fenyegető hátrány bekövetkezésének valószínűsége. Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában tételesen felsorolt – és egyébként a fellebbező által is hivatkozott – orvosi dokumentáció alapján nem tehető vitássá, hogy a lényegében magatehetetlen, állandó felügyeletre, ápolása szoruló és a – mind gyakrabban jelentkező légzésleállása folytán – gyakorlatilag folyamatosan életveszélyben lévő II. rendű felperes esetén ezek a körülmények megállapíthatóak.

Ezen túlmenően az is megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság által megítélt összegű járadék megfizetése – a peres felek anyagi lehetőségeire, tűrőképességükre és helyzetükre tekintettel – nyilvánvalóan nem okoz súlyosabb hátrányt a II. rendű alperesnek, mint a kérelem teljes elutasítása okozna a II. rendű felperesnek.

A II. rendű alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az esetleges pernyertessége esetén az ideiglenes intézkedés alapján addig megfizetett járadék visszatérítése biztosított-e számára. A kérelmező pervesztességének esetén az ellenérdekű felet érő hátrányok kiküszöbölésére ugyanis nem az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása, hanem a Pp. 106. §-a alapján kért vagy felajánlott és a bíróság által elrendelt biztosítékadás a megfelelő eszköz.

A II. rendű felperes az elsőfokú bíróság által elrendelt keretben az ideiglenes intézkedés iránti kérelme összegszerűségét is megfelelően valószínűsítette. Az ítélőtábla rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság a tápszer, a speciális tisztítószerek, fertőtlenítőszerek és mosószerek költségével kapcsolatos igényt elutasította, nincs ezért jelentősége annak, hogy azokat egyébként indokolt kiadásnak tartotta-e. Az orvos által kiállított ajánlás kétségtelenül autisták részére szól, azonban a II. rendű felperes igazolt állapotára tekintettel vitaminokra és táplálékkiegészítőkre neki is szüksége van, figyelemmel arra is, hogy az ideiglenes intézkedést megalapozó körülményeket a kérelmezőnek nem bizonyítania, hanem valószínűsítenie kell, erre pedig a hivatkozott okirat az általános élettapasztalatra is tekintettel alkalmas. Mindez irányadó az oxigénpalack cseréjének a gyakoriságával kapcsolatos kifogásra, illetőleg a pelenka és gyógyszerköltségek tekintetében is. Az ítélőtábla megítélése szerint megalapozottan érvelt a II. rendű felperes azzal is, hogy a rezsi a lakhatása, a létfenntartásához szükséges árammal, illetőleg telekommunikációs eszközökkel való ellátottsága okán ugyancsak olyan költségnek minősül, amelynek megfizetése szükséges a kérelmezőt közvetlenül fenyegető hátrány bekövetkezésének elhárítása érdekében.

Erre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó 383. § (2) bekezdés első fordulata alapján helybenhagyta.