BÜ BH 2024/201

[1] A járásbíróság ítéletével az I. r. terheltet zsarolás bűntette [Btk. 367. § (1) bek., (2) bek. d) pont 2. ford.] miatt mint különös visszaesőt 5 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a polgári jogi igényről, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás lényege a következő:

– Az I. r. terhelt 2019. július 8. napját megelőzően, pontosan meg nem állapítható időpontban és körülmények között a büntetés-végrehajtási intézet tudta és engedélye nélkül tartott magánál és használt egy mobiltelefon-készüléket, valamint az ahhoz tartozó SIM kártyát, amelyről rendszeresen folytatott telefonbeszélgetéseket a II. r. terhelttel.

– Az I. r. és a II. r. terhelt pontosan meg nem állapítható időpontban megállapodtak egymással abban, hogy a II. r. terhelt az általa nyitott bankszámla számát az I. r. terhelt részére megadja abból a célból, hogy az I. r. terhelt egy, a büntetés-végrehajtási intézetből indított telefonhívással megtévesztett személyt arra bírjon rá, hogy az általa megjelölt pénzösszeget a fenti bankszámlára fizesse be. A II. r. terhelt tudomással bírt arról is, hogy az I. r. terhelt a hívás során magát végrehajtónak adja ki, és a sértettnek valótlanul azt állítja, hogy tartozása áll fenn, amely miatt rövid időn belül kivonul lakásához, ahol behatolás után foglalást fog eszközölni a tartozás erejéig, amelyet a sértett úgy tud elkerülni, hogy a megadott bankszámlára befizeti az I. r. terhelt által megjelölt összegű készpénzt.

– Ilyen előzményeket követően az I. r. terhelt a mobiltelefon-készülékkel a vádbeli napon 10 óra 01 perckor, majd 10 óra 11 perckor felhívta a büntetés-végrehajtási intézetben lévő zárkájából a sértettet. A hívás során az I. r. terhelt magát a törvényszéki bíróság gazdasági részlege végrehajtójának adta ki, és azt állította valótlanul a sértettnek, hogy elektromos áram fogyasztásából eredően több részösszeg figyelembevételével összesen 63 357 forint összegű tartozása áll fenn. A hívás során az I. r. terhelt azt is közölte a sértettel, hogy amennyiben tartozását aznap 16 óráig nem egyenlíti ki, a sértett lakóhelyén azonnal végrehajtást foganatosítanak, melynek során a sértett lakásába is behatolnak, és a tartozás erejéig a sértett különböző vagyontárgyait lefoglalják, továbbá ezen kívül 17 000 forint körüli összegű kiszállási költség is a sértettet fogja terhelni. Az I. r. terhelt ekkor felszólította a sértettet, hogy 14 óra 15 perckor legyen a helyi postahivatalban, ahol meg fogja adni azt a bankszámlaszámot, ahova a pénzt kell utalnia.

– A sértett az I. r. terhelt fenyegetésétől megijedt, mivel tartott attól, hogy a végrehajtó távollétében behatol bezárt lakásába és ott végrehajtási cselekményeket végez, 14 óra 15 perc körüli időben megjelent a postahivatalban, ahol őt 14 óra 18 és 14 óra 19 perckor is felhívta az I. r. terhelt, aki magát továbbra is bírósági végrehajtónak adta ki, és közölte a sértettel, hogy a 63 357 forint összegű tartozást a II. r. terhelt bankszámlájára kell postai feladóvevényen befizetnie.

A sértett annak érdekében, hogy a végrehajtó eljárását elkerülje, a II. r. terhelt bankszámlájára postai feladóvevényen 2019. július 8. napján 14 óra 34 perckor befizetett 63 357 forintot.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja és a Be. 649. § d) pontja szerinti felülvizsgálati okra hivatkozással elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan enyhébb büntetés kiszabása érdekében.

[5] Kifogásolta, hogy a bíróság több bizonyítékot nem vett figyelembe, valamint a tőle lefoglalt mobiltelefon nem egyezik meg a bűncselekményhez használt készülékkel. Sérelmezte, hogy a bíróság nem hallgatta ki tanúként a zárkatársait, illetve olyan tanú vallomását vette figyelembe, aki a bűncselekmény napján nem is tartózkodott a zárkában. Kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást a bűnössége.

[6] Kifejtette, hogy a sértett vallomásából megállapítható, hogy tévedésbe ejtették, ezért a cselekmény minősítése téves, az helyesen csalás vétsége lenne, aminek a büntetési tétele enyhébb, mint a zsarolás bűntettének.

[7] Indokai szerint az eljárt bíró elfogult volt, mert az eljárás során megjegyezte, hogy vele és gyermekével szemben is próbáltak hasonló bűncselekményt elkövetni, ezért ebben az ügyben példát akart statuálni.

[8] Az I. r. terhelt a felülvizsgálati indítványát kiegészítette azzal, hogy a törvénysértő minősítés miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki vele szemben. A terhén megállapított cselekmény helyes minősítése a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás vétsége.

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[10] Kifejtette, hogy jelen ügyben az első fokon eljárt bíró személyét illető kifogásnak a ténybeli alapja az iratokból hiányzik. E körben a terhelti hivatkozás nem alapos.

[11] Indokai szerint törvényben kizártak az I. r. terheltnek az általa beszerezni indítványozott és hivatkozott bizonyítékok elvetését, valamint a büntetőjogi felelősségét megalapozó bizonyítékok erejét és hitelességét megkérdőjelező, így a bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységre hivatkozó kifogásai.

[12] Álláspontja szerint a zsarolás törvényi tényállási elemei közül a jogtalan haszonszerzési célzat, a valaminek a tétele érdekében fenyegetéssel történő kényszerítés és a vagyoni hátrány okozása egyaránt megállapítható, miként a minősített eset által megkövetelt hivatalos minőség színlelése is.

[13] A zsarolást a csalástól az a lényeges körülmény különíti el, hogy a kárt okozó magatartásra a sértettet nem a tévedése, hanem a fenyegetéssel való kényszerítés indítja, maga a megtévesztés pedig csak a hivatalos minősége tekintetében áll fenn.

[14] A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján a megtámadott határozatoknak az I. r. terhelt tekintetében történő hatályában fenntartását indítványozta.

[15] Az I. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[17] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.], a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható [Be. 659. § (1) bek.].

[18] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[19] A felülvizsgálati indítvány szerint az I. r. terhelt cselekménye nem zsarolás, hanem csalás bűncselekményét valósította meg.

[20] A Btk. 367. § (1) bekezdése alapján zsarolást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz.

[21] A Btk. 373. § (1) bekezdése szerint a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.

[22] A csalás jogi tárgya kizárólag a vagyoni jog. A bűncselekmény elkövetési magatartása a tévedésbe ejtéssel vagy a tévedésben tartással kár okozása. A csalás kétmozzanatú tevékenységfolyamat, amelynek a megtévesztés az első fázisa, a bűncselekmény befejezettségéhez azonban a károkozás is szükséges. A megtévesztett személy az elkövető csalárd ráhatása következtében végez vagyoni joghatású cselekményt.

[23] Ezzel szemben a zsarolás jogi tárgya kettős. Egyrészt a vagyoni jog, másrészt azonban az egyén cselekvési szabadsága. Az elkövetési magatartása két szakaszból áll, amelynek első szakasza a kényszerítés.

[24] A kényszerítés más személy elhatározására irányuló olyan ráhatás, amelynek következtében az nem a saját, hanem a kényszerítő akaratának megfelelő magatartást tanúsít. A bűncselekményt megvalósító magatartás a második szakaszban konkretizálódik, amikor a kényszerített személy vagyoni joghatású cselekményt tanúsít, vagy pedig tartózkodik vagyoni joghatású cselekmény megtételétől, illetőleg eltűri, hogy vele szemben más személy vagyoni joghatású cselekményt tanúsítson. A bűncselekmény elkövetési módja az erőszak és a fenyegetés.

[25] A zsarolás abból a szempontból valóban közel áll a csaláshoz, hogy mindkét bűncselekmény elkövetése esetében az elkövető a személyi jogaiban korlátozott sértettet használja fel a jogtalan haszonszerzésre. A cselekmény megvalósulásának módját tekintve azonban lényeges eltérés van a két bűncselekmény között.

[26] Amíg a csalás esetén a megtévesztett személy az elkövető csalárd ráhatása következtében kialakult téves valóságtudata alapján végez vagyoni joghatású cselekményt, addig zsarolás esetében a tényállásszerű ráhatás következtében a kényszerített személy nem a saját akaratának, hanem a kényszerítő akaratának megfelelően tanúsít vagyoni joghatású cselekményt.

[27] Zsarolás esetében a bűncselekmény elkövetési módja az erőszak és a fenyegetés. Amíg az erőszak fizikai úton történő kényszerítés, a fenyegetés a pszichikumra irányuló ráhatás. A zsarolás esetében is a fenyegetésnek a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontjában meghatározott értelmezése az irányadó, mely szerint a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Amennyiben a fenyegető személy az élet vagy a testi épség hátrányos megváltoztatását irányozza elő, a zsarolás minősített esete valósul meg.

[28] A zsaroláshoz megkívánt fenyegetéshez elegendő annak a sértett akaratának a hajlítására és komoly félelem keltésére való alkalmassága A zsarolás – kényszerítésben megnyilvánuló – elkövetési magatartása ugyanis a sértett akaratára történő olyan fizikai vagy pszichikai ráhatás, amely alkalmas arra, hogy a sértett ennek nyomása alatt az elkövető által megkívánt magatartást tanúsítsa (BH 2001.356.).

[29] A Kúria rámutat arra, hogy a fenyegetésnek nem kell közvetlennek, ugyanakkor a kilátásba helyezett hátránynak kellően konkrétnak kell lennie. Közvetlen fenyegetésről akkor van szó, amikor a megfenyegetettnek a kilátásba helyezett hátrány azonnali bekövetkezésével kell számolnia, amennyiben nem tesz eleget a fenyegető kívánságának. A fenyegetés célja a passzív alany kényszerítése, amely tevésre, nem tevésre vagy eltűrésre egyaránt irányulhat. A zsarolás esetében a kényszerítő magatartás és a sértetti magatartás időben is elkülönülhet.

[30] Ugyanakkor a bekövetkezett kár okozati összefüggésben kell, hogy álljon az elkövetési magatartással, jelen ügyben a fenyegetéssel, amely a jogerős tényállás alapján meg sem kérdőjelezhető.

[31] A tényállás egyértelműen rögzíti, hogy:

– az I. r. terhelt telefonon felhívta a sértettet, és valótlanul azt közölte vele, hogy ő a törvényszéki bíróság gazdasági részlegének végrehajtója.

– Azt állította valótlanul, hogy a sértettnek elektromos áram fogyasztásából eredően 63 357 forint tartozása áll fenn.

– A telefonhívás során az I. r. terhelt azt is közölte, hogy amennyiben a tartozását 16.00 óráig nem egyenlíti ki, a sértett lakóhelyén azonnal végrehajtást foganatosítanak, melynek során a sértett lakásába is behatolnak, és a tartozás erejéig a sértett különböző vagyontárgyait lefoglalják, továbbá ezen kívül 17 000 forint körüli összegű kiszállási költség is a sértettet fogja terhelni.

[32] E tények alapján helytállóan állapította meg a bíróság, hogy az I. r. terhelt hivatalos személynek adta ki magát. A hivatalos minőség színlelésének kifejezettnek kell lennie, azt a sértett számára egyértelművé kell tenni. Az irányadó tényállás alapján mindez maradéktalanul megállapítható.

[33] Az sem kétséges, hogy a fenyegetésnek a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontjában meghatározott feltételei is megvalósultak. A fenyegetés lehet vagyoni jellegű, de érinthet akár egzisztenciát, becsületet, családi együttélést is.

[34] A jelen ügyben az azonnali végrehajtás foganatosításával, a sértett lakásába történő behatolással történő fenyegetés kétségtelenül elérte a félelem, ijedtség felkeltésének ezt a mértékét, mivel az azonnali végrehajtás kilátásba helyezésével megfenyegetett sértett annak hitelt adott, az I. r. terhelt utasítása szerint elment a postára, és a megadott számlaszámra átutalta a kívánt összeget.

[35] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt cselekményét a Btk. 367. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés d) pontjának 2. fordulata szerint minősülő zsarolás bűntetteként minősítette.

[36] Miután a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, önmagában a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta.

[37] A Kúria az alapügyben eljárt bíró elfogultságára való hivatkozást illetően a következőkre mutat rá.

[38] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja értelmében ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.

[39] Ezen eljárási szabálysértés vizsgálatakor abból kell kiindulni, hogy van-e olyan törvényi rendelkezés, amely alapján az ügyben eljáró bírót kizártnak kell tekinteni.

[40] A bíró kizárására vonatkozó okokat a Be. 14. §-a sorolja fel. Törvény szerint kizárt a bíró, ha vele szemben valamely objektív, konkrét kizárási ok áll fenn [Be. 14. § (1) bek. a)–d) pont, (3) és (4) bek.], illetve, ha önmagával szemben elfogultságot jelentett be [17/2001. (VI. 1.) számú AB határozat]. Szintén kizárt az a bíró, akinek kizárását a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerint egyéb okból indítványozták, és kizárásának elintézése igazgatási úton megtörtént, vagy kizárását külön határozat megállapította [3/2021. (V. 13.) számú BK vélemény].

[41] Az I. r. terhelt által hivatkozottak a Be. 14. § (1) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott objektív kizárási okok esetein kívül esnek, ekként az elfogultságra hivatkozása a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja alapján, egyéb okból elfogult bíró eljárása miatt bejelentett.

[42] Az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) számú AB határozata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos alapkövetelmény, hogy az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány is. A hatályos Be. tartalmilag azonos szabályozása alapján tehát felülvizsgálatnak ez okból továbbra is helye van.

[43] Ahogy azonban az Alkotmánybíróság említett határozata indokolásának [46] bekezdése is rámutat, az elfogultsági kifogás felülvizsgálat keretében is csak a kizárásra vonatkozó egyéb szabályok szerint érvényesíthető.

[44] Az Alkotmánybíróság határozatában írtak alapján az elfogultsági kifogás kizárólag akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, amennyiben az elfogultságra okot adó körülményről a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást, illetve ugyanazt az okot nem ismételten jelentik be (Kúria Bfv.III.788/2020/17.).

[45] A következetes bírói gyakorlat szerint ezen túl elfogultság csak konkrét és alapos ok fennállása esetén állapítható meg.

[46] A kizárás iránti bejelentés alaposságát a konkrét ügyhöz kötötten, valóságos tények alapján, esetileg kell tisztázni (BH 2012.147.), azaz azt a törvényi feltételt, miszerint az ügy elfogulatlan megítélése valamely bírótól nem várható, csak az adott ügy konkrét és valóságos tényei alapján lehet megállapítani, s csak olyan feltárt adatok alapján, amelyek a bíró pártatlansága iránt észszerű (megalapozott) kételyt ébreszteni alkalmasak (EBH 2014.B.4.II.).

[47] Ehhez képest jelen ügyben az I. r. terhelt által hivatkozott elfogultsági kifogás – az eljáró bíróval és gyermekével szemben hasonló bűncselekményt kíséreltek meg elkövetni, ezért a bíró példát akart statuálni – ténybeli alapja hiányzik az ügyiratokból, az arra történő hivatkozás eleve alaptalan.

[48] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[49] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható.

[50] Ezzel szemben az I. r. terhelt az indítványában részben a tényállás megalapozottságát és a bizonyítékértékelést vitatta, amikor azt kifogásolta, hogy a bíróság több bizonyítékot nem vett figyelembe, a tőle lefoglalt mobiltelefon nem egyezik a bűncselekményben használt telefonnal, a bíróság nem hallgatta ki tanúként a zárkatársait. Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt.

[51] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek felülvizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.