BÜ BH 2024/204

[1] A törvényszék ítéletével – többek között – a XLII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], ezért őt 1 év 8 hónap börtönre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a XLII. r. vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette és bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.

[2] Az elsőfokú bíróság ítéletének a XLII. r. vádlottat érintő része tekintetében a XLII. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

[3] A fellebbezés folytán másodfokon eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a XLII. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot rá nézve új eljárásra utasította.

[4] Az ítélőtábla indokolása szerint a XLII. r. vádlott védelmét ellátó ügyvéd kizárt védőként vett részt az eljárásban onnantól, hogy a szintén védelmi képviselete alatt álló XLI. r. terhelt a vallomását, egyúttal a XLII. r. vádlottat is terhelve, megváltoztatta. Miután a védelem a XLII. r. vádlott tekintetében is kötelező volt, az érdekellentét bekövetkezésétől a bíróság olyan személy távollétében tartott tárgyalást, akinek a jelenléte kötelező volt. A kizárt védő eljárása folytán az elsőfokú bíróság által megvalósított, a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértés pedig az ítélet érdemi felülbírálatának akadályát jelenti.

[5] A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen a XLII. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést.

[6] Indokolása szerint a XLI. r. terhelt és a XLII. r. vádlott közötti érdekellentét a nyomozás során nem állt fenn, a bírósági szakban az ügyek elkülönítéséig ugyancsak nem állt fenn, majd az elkülönítés után a XLI. r. terhelt az elkülönített eljárás során tett beismerő vallomást. Kifejtette, hogy az elkülönített eljárásban a büntetőjogi felelősség elbírálása két külön eljárásban történik, az egyes eljárásokban részt vevő vádlottak cselekményei és felelőssége önállóan bírálandó el, így a XLI. r. terhelt és a XLII. r. vádlott között érdekellentét legfeljebb akkor állt volna fenn, ha mindkét terhelt felelősségét ugyanabban az eljárásban, egy ügyszám alatt bírálták volna el, és a XLI. r. terhelt ugyanazon eljárásban tett volna bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást. A védő megjegyezte, hogy a XLII. r. vádlott az elsőfokú ítélet meghozatalát követően szintén bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett, amely adekvát a XLI. r. terhelt vallomásával, így az érdekellentét, még ha fenn is állt volna, az visszamenőlegesen is elhárult.

[7] A védő hivatkozott továbbá az eljárás jelentős, 15 éves elhúzódására is azzal, hogy a hatályon kívül helyezés az eljárás további szükségtelen elhúzódásához vezet. Mindezek alapján az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését indítványozta.

[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védői fellebbezést nem tartotta alaposnak és a hatályon kívül helyező végzés helybenhagyását indítványozta.

[9] Egyetértve az ítélőtábla végzésének indokolásával, utalt rá, hogy az ítélőtábla az előzményi körülmények helytálló rögzítése alapján helyesen állapította meg azt, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a XLI. r. terhelt megváltoztatott vallomásának előterjesztésekor a XLI. r. és a XLII. r. terheltek közös védőjét az ügyből kizárni, ami azt eredményezte, hogy az eljárás további szakaszában kizárt védő látta el a felülbírálattal érintett XLII. r. vádlott védelmét, ezért pedig az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellett helyezni.

[10] Hangsúlyozta, hogy mindennek helyes felismerése mellett maga a másodfokú bíróság is elmulasztott a védő kizárásáról rendelkezni, melynek eredményeként a másodfokú eljárásban az a védő járt el, akivel szembeni kizárási ok fennálltára hivatkozással került sor az elsőfokú ítéletnek, a XLII. r. vádlott tekintetében történő hatályon kívül helyezésére, és a jelen hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezési eljárás is ezen védő fellebbezése alapján folyik.

[11] Megjegyezte, hogy miután a másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzés meghozataláról tanácsülésen határozott, ezért az ítélőtábla mulasztása abszolút eljárási szabálysértést nem vont maga után, és a határozatának hatályon kívül helyezésére sincs ok.

[12] A XLII. r. vádlottnak a másodfokú eljárásban írásban tett beismerő vallomásával kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyelőre nem képezi a bizonyítás anyagát, tehát az esetleges érdekellentét szempontjából annak figyelembevételére sincs lehetőség.

[13] A Kúria végzésével az eljárásban eljárt ügyvédet, mint a XLII. r. vádlott védőjét az eljárásból kizárta, és a XLII. r. vádlott részére védőt rendelt ki.

[14] A XLII. r. vádlott kirendelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett írásbeli észrevételében – a fellebbezéssel azonosan – arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár az elsőfokú eljárásban kétségkívül érdekellentét alakult ki a XLI. r. terhelt és a XLII. r. vádlott között, az elkülönítés folytán az érdekellentét a védő kizárását nem alapozza meg, és miután az érdekellentét a XLII. r. vádlott beismerő vallomásának megtételével teljesen meg is szűnt, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése is alaptalanná vált, ezért az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[15] A Kúria a XLII. r. vádlott védőjének fellebbezését nem találta alaposnak.

[16] A Be. 627. § (1) bekezdés első fordulata alapján a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 608. § (1) bekezdésében vagy a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, továbbá a Be. 592. § (1) bekezdésében meghatározott okból teljes megalapozatlanság, avagy a Be. 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok miatt került sor.

[17] A jelen ügyben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének okaként a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető okot nevezte meg.

[18] A Be. 627. § (3) bekezdése határozza meg a másodfokú hatályon kívül helyező végzés ellen fellebbezésre jogosultak körét, ekként a védő – akinek az eljárásból való kizárásáról a másodfokú bíróság nem rendelkezett –, mint a Be. 627. § (3) bekezdés c) pontja szerinti jogosult által előterjesztett fellebbezése joghatályos.

[19] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú (vagy a harmadfokú) bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett-e.

[20] Amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e.

[21] A másodfokú bíróság támadott végzése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése törvényi okaként a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontját jelölte meg.

[22] A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerint hatályon kívül helyezéshez vezető abszolút eljárási szabálysértés, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[23] A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha a bűncselekményre a törvény öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli [Be. 44. § a) pont], illetve akkor is, ha e törvény erről külön rendelkezik [Be. 44. § g) pont].

[24] A bírósági eljárásban a védő részvétele – a Be. 44. §-ban foglaltakon kívül – kötelező a törvényszék mint elsőfokú bíróság előtt [Be. 427. § (5) bek. a) pont], vagy ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott [Be. 427. § (5) bek. b) pont].

[25] Jelen ügyben az ügyészség a XLII. r. vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdése szerint minősülő bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett, adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt emelt vádat, mely bűncselekményt a törvény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. Az elsőfokú bírósági eljárás törvényszéken volt folyamatban, melyben a XLII. r. vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott. Mindezek alapján a XLII. r. vádlott vonatkozásában a büntetőeljárásban védő részvétele – több okból is – kötelező volt.

[26] A Be. 43. § (2) bekezdése alapján több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek érdekei nem ellentétesek. A több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében eljáró védőt az eljárásból ki kell zárni, ha a terheltek, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek között érdekellentét áll fenn.

[27] Az ügyiratokból megállapíthatóan időrendben elsőként a megyei főügyészség vádiratával emelt vádat a XLI. r. terhelttel szemben 1 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntette, valamint 1 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 276. §-ába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő magánokirat-hamisítás vétsége miatt. A törvényszék előtt a vádirat alapján indult el a büntetőeljárás.

[28] Ezt követően a megyei főügyészség másik vádiratával vádat emelt az I. r. és a II. r. vádlottal szemben 1 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő és büntetendő, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette miatt, melyet az I. r. terhelt tettesként, a II. r. vádlott bűnsegédként valósított meg A törvényszék előtt a vádirat alapján másik számon indult büntetőeljárás.

[29] A törvényszék későbbi végzésével ez utóbbi büntetőügyet egyesítette az előtte adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt már folyamatban lévő büntetőügyhöz, így az utóbbi ügy I. r. vádlottja XLI. r. vádlottként, míg a II. r. vádlottja XLII. r. vádlottként vált érintetté.

[30] A XLI. r. vádlott és a XLII. r. vádlott a büntetőeljárás nyomozati szakaszában ugyanazon ügyvéd részére adtak meghatalmazást.

[31] Az ügyvéd mindkét vádlott védelmét ellátta a bírósági szakaszban is, a XLII. r. vádlott esetében annyi módosulással, hogy a tárgyalási szak egy részében védőként nem meghatalmazás, hanem a bíróság kirendelése alapján járt el.

[32] Az elsőfokú bírósági eljárás kezdeti szakaszában a XLI. r. terhelt és a XLII. r. vádlott egyaránt tagadták a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését; vallomást nem kívántak tenni, írásbeli vallomást csatoltak, amelyeket a bíróság a bizonyítás keretében ismertetett. A XLI. r. terhelt védekezésének lényege szerint az ügyvezetése alatt álló kft. alapításától kezdve ténylegesen működő, valós gazdasági tevékenységet folytató cég volt. A vádiratban foglaltakkal ellentétben valós beszerzések és szállítások történtek, amely gabonakereskedelmet az eladó cégek ügynökeivel intézett, míg az áfa bevallásokat elektronikus úton a cég könyvelője adta be, így azokat aláírnia sem kellett, valótlan nyilatkozatot így az adóhatóság felé nem is tehetett.

[33] A XLII. r. vádlott védekezésének lényege szerint az ügyvezetése alatt álló kft. ténylegesen működött, valós gazdasági tevékenységet folytatott, a vádtól eltérően a gabona beszerzésére sor került, amelyet a XLI. r. terhelt intézett. Ugyancsak a vád állításával ellentétben nem bírt tudomással olyanról, hogy a gazdasági társaság nevében a XLI. r. terhelt – aki szintén ügyvezetője volt a cégnek – valótlan tartalmú számlákat fogadott be és szerepeltetett a társaság adóbevallásaiban.

[34] Az ügyvéd a XLI. r. terhelt meghatalmazott védőjeként a 2020. március 5. napján kelt beadványában jelentette be, hogy a XLI. r. terhelt bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást kíván tenni, melyre figyelemmel e terhelt vonatkozásában az ügy elkülönítését és ügydöntő határozat meghozatalát indítványozta.

[35] A törvényszék a büntetőeljárást a 2020. május 12. napján meghozott végzésével felfüggesztette a 40/2020 (III. 11.) Korm. rendelet által kihirdetett egészségügyi veszélyhelyzet végéig, majd a 2020. június 19-én m az eljárás folytatását rendelte el, így az eljárás más ügyszám alatt folytatódott tovább.

[36] A törvényszék a XLI. r. terhelt védőjének az ügy elkülönítését célzó indítványa alapján a 2020. december 14. napján meghozott és 2020. december 31. napján véglegessé vált végzésével az eljárást a XLI. r. terhelt tekintetében elkülönítette. Az elkülönített ügy a törvényszéken más ügyszám alatt folyt tovább.

[37] Az ügyvéd a 2021. február 1-jén a törvényszékhez érkezett beadványában csatolta a XLI. r. terhelt írásbeli vallomását, amelyben valamennyi, a vádban terhére rótt bűncselekmény elkövetését részletes nyilatkozat keretében beismerte, ugyanakkor külön azt is kijelentette, hogy mindezen tevékenységéről a XLII. r. vádlottnak is tudomása volt.

[38] A XLI. r. terhelt az írásbeli beadványában előterjesztett beismerő vallomását az elkülönített ügyben a tárgyaláson is fenntartotta, melyet követően a törvényszék, az ugyanezen napon kihirdetett és jogerőre emelkedett ítéletével a XLI. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.] és magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év börtönre, 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől eltiltásra és 2 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette, továbbá a vádlottal szemben 10 000 000 forint vagyonelkobzást rendelt el.

[39] Az ezzel párhuzamosan – többek között – A XLII. r. vádlottal szemben folytatott eljárásban a XLII. r. vádlott védekezésének iránya az elsőfokú bírósági eljárás során nem változott, és védelmét – a fentiek szerint kirendelés alapján – továbbra is ugyanaz az ügyvéd látta el. Az első fokon eljárt bíróság mindemellett a XLI. r. terheltnek a védő által benyújtott írásbeli beismerő vallomását a bizonyítás anyagává is tette és bizonyítékként értékelte.

[40] Nem tévedett az ítélőtábla, amikor a XLI. r. terhelt és a XLII. r. vádlott tekintetében a XLI. r. terhelt ügyét érintő elkülönítés ellenére megállapította a terheltekkel szemben ekkor már két külön bírósági számon futó ügy tárgybeli azonosságát, továbbá a terheltek védekezésének irányában bekövetkezett olyan releváns változást, amely az ítélőtábla által felhívott, a Be. 43. § (2) bekezdésében meghatározott érdekellentét megállapítására, majd ennek folyományaként a kizárt védő eljárásának következményeként, a XLII. vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatát kizáró feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető ok megállapítására jutott.

[41] A XLI. r. terhelt és a XLII. r. vádlott egyaránt tagadták a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését, védekezésük irányában azonban az érdekeltség szempontjából lényeges változás következett be, amikor a XLI. r. terhelt a terhére rótt bűncselekmények elkövetésének beismeréséről szóló írásbeli nyilatkozatát becsatolta. Ebben ugyanis amellett, hogy a saját bűnfelelősségét teljes körben beismerte, külön kiemelve, kifejezetten terhelően nyilatkozott a bűnösségét továbbra is tagadó XLII. r. vádlott tekintetében. Ebben a pillanatban az érintett terheltek vallomásai nyomán, védekezésük irányában olyan mértékű különbözőség állt be, amely a terheltek között érdekellentét bekövetkezésének megállapítására vezet.

[42] Az érdek pozitív tartalmú fogalom, elsődlegesen valakinek vagy valaminek, személynek, vagy csoportnak a javát szolgáló szükséges, fontos dolog, haszon, nyereség vagy előny. Mindeközben az ellentét negatív tartalmat hordoz, egymásnak feszülő dolgokat, jelenséget, illetőleg egymással szemben álló felek ellenséges viszonyát jelöli. Mindezek alapján az érdekellentét valamely személyek érdekeinek ütközését, ellentétét kifejező fogalom.

[43] Az érdekellentéttel kapcsolatos kizárási okot objektív módon kell megítélni, mely bírói értékelést igényel és az egyes bizonyítékoknak a részletekbe menő megvizsgálását is szükségessé teheti. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, mely szerint azt az érdekkellentét tekintetében releváns kérdést, hogy a védő érdeke ellentétes-e a terheltével, elsősorban az érintett terheltek vallomásának tartalma, védekezésének iránya határozza meg. A bíróságnak így elsődlegesen a vádlottaknak az eljárásban tett korábbi, nyomozási, tárgyalási vallomásait, és ezeken keresztül a védekezés fő irányát, tartalmat kell behatóan vizsgálnia annak helyes megállapításához, hogy valóban fennáll-e az érdekellentét.

[44] Nyilvánvaló, hogy ha a terheltek a büntetőjogi főkérdések tekintetében egyező, összhangban álló vallomásokat tesznek, vagyis a bűncselekmény elkövetését beismerik, vagy azt egységesen tagadják az eljárás során, úgy érdekeik ellentéte nem állapítható meg. Az érdekek ellentétét csak érdemi vallomáseltérés, a védekezések irányának lényegi eltérése alapozhatja meg, ez alapján pedig nem kétséges, hogy a terheltek érdeke rendszerint akkor ellentétes, ha az egyik terhelt terhelő vallomást tesz a másikra, aki tagadja a bűncselekmény elkövetését. Az érdemben eltérő vallomások ugyanis éppen a bizonyítékok értékelése körében vezethetnek oda, hogy a bíróságnak a mérlegelés során választania kell, hogy a tényállás alapjául mely vallomást fogadja el. Az érdekek egyezőségéről pedig nyilvánvalóan nem lehet beszélni, és az érdekellentétet jelent, ha a bíróság az egyik terhelt vallomását fogadja el a közös védővel rendelkező másik terhelt terhére.

[45] Az érdekellentét jelentősége az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény szabályozásából is kiolvasható. Az ügyvédi tevékenység alapja az ügyvéd és az ügyfél közötti bizalmi viszony, amely a büntetőeljárásban védői feladatot ellátó ügyvéd és az általa védett személy (terhelt, bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy) között is létezik és vizsgálandó. Ezen bizalmi viszony sérül a büntetőeljárásban akkor, ha a védő – többek között – a Be. 42. § (4) bekezdés a), b), c), d) pontjában foglalt jogait nem tudja megfelelően gyakorolni. Az ügyvéd nem vállalhatja el a meghatalmazás alapján a védői tevékenységet olyan ügyfelek számára, akinek az érdekei egymással ütköznek, és amennyiben ez az állapot később jön létre, köteles mindegyik érintett ügyféllel az összeférhetetlen ügyre a megbízást megszüntetni. A meghatalmazás elfogadását ezért az Ügyvédi tv. 20. § (1) bekezdése akkor is tilalmazza, ha az érdekek jövőbeli összeütközése előre látható, vagyis az Ügyvédi tv. 20. § (7) bekezdés d) pontjában foglaltak alapján észszerűen feltételezheti, hogy a jövőben az érdekek összeütközése nem fog bekövetkezni, s az érdekek összeütközése nem fogja megakadályozni abban, hogy minden ügyfél érdekeit a lehető legjobban képviselje. Ebben az esetben ugyanis a meghatalmazást nem fogadhatja el, a védői meghatalmazás alapján eljáró ügyvédet pedig ilyen okból a büntetőeljárásból a Be. 43. § (2) bekezdése alapján ki kell zárni (Kúria Bt.I.630/2022/14.).

[46] Rámutat a Kúria, hogy több terhelt érdekében ugyanaz a védő nem járhat el, ha a terheltek érdekei egymással ellentétesek. A terheltek között fennálló érdekellentét miatt mindkét terhelt érdekét sérelem nélkül ugyanazon védő nem képviselheti. A bíróságnak – ha a védő az érdekellentét ellenére eljár – hivatalból kell vizsgálnia a terheltek közötti érdekellentét meglétét és a védő kizárásról is határoznia kell.

[47] A kizárási ok következményének jelentősége pedig vitathatatlan, hiszen amennyiben kizárt védő látja el több vádlott védelmét, és a védő részvétele a tárgyaláson kötelező, akkor valamely terhelt részéről a törvényes védelem hiánya miatt nem állapítható meg a tárgyaláson való védői részvétel, és ez a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezési okot valósítja meg.

[48] E következmények elkerülése érdekében minden olyan esetben, amikor egy védő látja el több vádlott védelmét, a bíróságnak az eljárás során folyamatosan és kellő körültekintéssel szükséges vizsgálni a terheltek védekezésnek tartalmát és a vallomások esetleges megváltoztatását is, éppen a kizárási ok fennállásáról való állásfoglalás érdekében.

[49] Helytállóan hivatkozott tehát az ítélőtábla arra, hogy az érdekellentét vizsgálata az eljáró bíróság törvényi kötelezettsége, és azt – szükség esetén más védő kirendelésével is – meg kell szüntetnie. Az érdekellentét eljárásjogi következményeit ugyanis – és az ítélőtábla álláspontja ebben a körben is helyes, hogy – abban az időpontban le kell vonni, vagyis a védőt az ügyből akkor kell kizárni, amikor az jelentkezik, illetve a bíróság számára felismerhetővé válik. Jelen esetben ez a XLI. r. terhelt megváltoztatott vallomásának előterjesztésével valósult meg. Az elsőfokú bíróság pedig mindezt elmulasztotta, ami azt eredményezte, hogy A XLII. r. vádlott védelmét – amikor is a védelem kötelező volt – az eljárás további szakaszában kizárt védő látta el.

[50] Nem változtat ezen az a védői érvelés sem, mely szerint a XLI. r. terhelt megváltoztatott vallomásának előterjesztésére a XLII. r. vádlott ügyétől elkülönített ügyben került sor.

[51] A Be. az érdekellentét és annak következményeire vonatkozó szabályozása eljárásra, míg az elkülönítés és egyesítés ügyre vonatkozik. A bíróság eljárásának alapját a Be. 6. § (1) bekezdésében meghatározott, az ítélkezés alapja alapvető rendelkezése szerint, a vád képezi; a bíróságnak az előtte folyó eljárásban erről kell döntenie [Be. 6. § (2) bek.]. A bíróság eljárása tehát csak a vád alapján és a vád keretei között történhet, ennek megfelelően az eljárás mibenlétét az alapját képező vád határozza meg.

[52] Mindezzel szemben az ügy fogalma a büntetőeljárási kódex által nem definiált, az éppúgy jelenthet párhuzamosan folyamatban lévő eljárásokat, mint az egy eljárásban részt vevő személyek vagy az eljárás tárgyát képező bűncselekmények differenciálását. Az egyesítés és az elkülönítés a büntetőjogi felelősség elbírálásának hatékonyságára vezető célszerűségi eszköz, amely nem érinti a vádnak az adott terhelttel szemben, a bírósági eljárás megindításának alapjára alkalmas képességét.

[53] A jelen ügyben pedig mind a XLI. r. terhelt, mind a XLII. r. vádlott tekintetében a megyei főügyészség vádirata a bírósági eljárás alapja, abban változást a XLI. r. terhelt ügyének elkülönítése nem hozott és nyilvánvalóan az sem, hogy az elkülönítés után az eljárás vele szemben más ügyszámon folyt, miután mindez az elkülönítéssel együtt járó kötelező bírói adminisztrációs intézkedés (A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 2. § 12. pont második fordulata szerinti kezdőiratként kezelendő irat büntetőügyben, az ügy elkülönítése tárgyában hozott végzés, a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás (a továbbiakban: Beisz) 84. § (2) bekezdés f) pontjának első fordulata alapján. A kezdőiratokat az ügyszám feltüntetése mellett sorszámmal is el kell látni és az 1. sorszámot a kezdőirat kapja [Beisz. 81. § (1) és (2) bek.]. A bírósági ügyszám az ügy azonosítására szolgáló megjelölés, mely tartalmazza az adott ügycsoport betűjelét, a lajstromszámot, törve az érkezés évszámával [Beisz. 79. § (1) bek.]).

[54] Ha a védő részvétele az eljárásban kötelező, a bírósági tárgyaláson a jelenléte is kötelező (Be. 434. §). Ha a védővel szemben valamely kizáró ok áll fenn, vagyis az eljárásból kizárt, a terhelt védelmét nem láthatja el, vagyis annak ellenére, hogy a tárgyaláson jelen van, a terhelt védelmében védő nincs jelen.

[55] A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján pedig a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[56] Az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi, ha az egymással érdekellentétben lévő vádlottak védelmét ugyanaz a védő látja el. Kötelező védelem esetén az olyan védő jelenlétében megtartott tárgyalás, aki a terhelt védelmét nem láthatná el, megvalósítja a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.

[57] Jelen esetben pedig ez a helyzet.

[58] Az ítélőtábla ekként helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta az érdekellentét eljárásjogi következményeinek levonását, vagyis a védőnek az ügyből való kizárását, ami azt eredményezte, hogy az eljárás további szakaszában kizárt védő látta el a felülbírálattal érintett XLII. r. vádlott védelmét. Ugyanakkor – és erre a Legfőbb Ügyészség helytállóan hivatkozott – mindemellett tévedett a másodfokú bíróság, amikor a védő kizárásáról történő rendelkezést maga is elmulasztotta; ezáltal pedig azt az ellentmondásos perjogi helyzetet eredményezte, hogy a másodfokú eljárásban az a védő járt el, akivel szembeni kizárási ok fennálltára hivatkozással került sor az elsőfokú ítéletnek a XLII. r. terhelt tekintetében történő hatályon kívül helyezésére, és a jelen felülbírálat tárgyát képező döntés elleni fellebbezési eljárást is ezen védő fellebbezése nyitotta meg.

[59] A másodfokú bíróság a kizárt védő által előterjesztett fellebbezésről a Be. 598. § (1) bekezdés d) pontja alapján tanácsülésen határozott, ekként az ítélőtábla mulasztása abszolút eljárási szabálysértést nem vont maga után, hiszen a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja az ott megnevezett eljárási cselekményen való jelenlétből fakadó mulasztáshoz fűz jogkövetkezményt, ilyen pedig a tanácsülés eljárási forma esetében nincs. Mindez a másodfokú bíróság jelen felülbírálat tárgyát képező végzésének hatályon kívül helyezését fel sem veti, és a Kúria a megtámadott határozatot hozó bíróság eljárásának vizsgálata során más, feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést sem észlelt [Be. 627. § (2) bek., 626. §, 618. § (1) bek. b) pont].

[60] Mindezekre tekintettel törvényes az ítélőtábla rendelkezése, amellyel a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti szabálysértés miatt az elsőfokú ítéletet a XLII. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e vádlott tekintetében új eljárásra utasította, továbbá a Be. 611. § (1) bekezdésében írt kötelezettségét szem előtt tartva, a törvénnyel összhangban adott iránymutatást az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás lefolytatására is.

[61] A felülbírálatban a hatályon kívül helyezés és az eljárt bíróság új eljárásra utasítása kétségkívül nem a büntetőeljárás érdemben való lezárásának aktusa. A feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető ok azonban az eljárás olyan súlyos hibája, amely még a rendkívüli jogorvoslati eljárásban is a jogerős ítélet mérlegelés nélküli megsemmisítésére vezet, vagyis a törvényben ilyen szabálysértésként megállapított ok fennállása esetén az ítélet érdemi felülbírálata nem jöhet szóba [Be. 663. § (2) bek.]. Az, hogy a büntetőeljárás elhúzódott, vagy, hogy az elkövetéshez képest eltelt idő tartama rendkívül jelentős, a teljes kasszációra vezető ok fennállásakor mérlegelési szempont – amelyre a fellebbezés hivatkozott – nem lehet.

[62] Ekként a Kúria az ítélőtábla másodfokú határozatát a Be. 629. § (2) bekezdés a) pontjára utalással, a Be. 630. § (1) bekezdése alapján, a Be. 629. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen helybenhagyta.