BÜ BH 2024/205

[1] A törvényszék ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberkereskedelem és kényszermunka bűntettében [Btk. 192. § (2) bek. a) pont és (5) bek. b) és d) pont]. Ezért a terheltet 7 év fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, továbbá érdemben elbírálta a magánfél által bejelentett polgári jogi igényt. Döntött az eljárási illeték megfizetéséről, továbbá a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt Ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a terhelt által elkövetett cselekmény jogszabályi hivatkozása a Btk. 192. § (2) bekezdés a) pontjának I. és IV. fordulata és az (5) bekezdés 1. tétel d) pontja. A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 6 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 5 évre enyhítette. A terhelttel szemben 1 969 720 forint erejéig vagyonelkobzást rendel el. A bűnügyi költség összegének pontosításával egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.

[4] A terhelt házastársával, továbbá két gyermekével és azok családjaival egy községben, családi házban élt. Mivel a terhelt nem rendelkezett bejelentett munkahellyel, illetve igazolt forrásból származó rendszeres jövedelemmel, így elhatározta, hogy kiszolgáltatott, hajléktalan személyeket bír rá arra, hogy családi háza melléképületébe költözve a terhelti rendszeres haszonszerzést biztosítva velük munkát végeztessen, majd jövedelmüket saját részére megtartja. Ezen túlmenően elhatározta azt is, hogy szociális, valamint nyugellátásukból származó egyéb jövedelmüket is megszerzi, és azt is saját megélhetésére fordítja.

[5] Ezen elhatározásának megfelelően a terhelt egy vidéki városban megjelent azért, hogy céljai megvalósításához hajléktalan életmódot folytató, kiszolgáltatott személyeket találjon.

[6] A terhelt az 1. számú településen megszólította a hajléktalan életmódot folytató, akkor 60. életévét betöltött 1. számú sértettet, akinek munkalehetőséget, illetve az elvégzett munkáért munkabér biztosítását ígérte, továbbá kilátásba helyezte számára, hogy a családi háza nyári konyhájában szállást is biztosít részére. A terhelt 1. számú sértettnek takarítói munkakör ellátása fejében napi 12 000 forintos munkabért ígért.

[7] Miután 1. számú sértett a terhelt ajánlatát elfogadta, a terhelt őt a családi házas ingatlanába szállította, és a családi ház 3x3 méteres alapterületű melléképületében szállásolta el. A helyiség berendezését két ágy, dohányzóasztal, egy műanyag kerti szék, egy konyhaszekrény alsó része, tűzhely, hűtőszekrény, valamint egy TV és egy éjjeliszekrény képezte. A helyiség fűtését az abban található kazán biztosította. A kazánházban egy, a vízaknából felvezetett vízvezetékre szerelt csapból lehetett hideg vizet vételezni, meleg vizet a téli hónapokban a kazán tetejére helyezett edényekben lehetett melegíteni, a nyári hónapokban vízmelegítésre az udvarra kihelyezett műanyag kádban a nap melegének felhasználásával került sor. Tisztálkodni az ilyen módon felmelegített vízzel műanyag edényben volt lehetséges, míg a mosást a sértett a teraszon elhelyezett, vízvezetékre rá nem kötött forgótárcsás mosógéppel oldotta meg. A sértetti ruhák szárítására hűvösebb időben a kazánházban a mennyezet alatt keresztben kifeszített köteleken került sor, az egyéb sértetti szükségletek kielégítését WC helyiség hiányában 1. számú sértett ott tartózkodása alatt az udvari mellékhelyiség biztosította.

[8] 1. számú sértett ott tartózkodása során hol egy, hol pedig esetenként két személlyel osztotta meg ezen lakrészét.

[9] Megérkezését követően 1. számú sértettet egy általa nem ismert személy reggelente hat órakor szállította több más személlyel együtt 2. számú település egyik részébe, ahol egy postán takarítói és rakodói munkákat végzett 3–4 hónapon keresztül, majd pedig 2. számú település másik részében egy irodaház takarítását kellett végeznie, heti hatnapos munkarendben 17 óráig dolgozva. Munkanapjain 1. számú sértett az őt szállító munkáltatójától napi 1000 forint előleget kért, mégpedig azért, hogy ebből ételt, illetve dohányt vásároljon magának, a munkabér elszámolására pedig szombati napokon került sor. A hetente 1. számú sértett által megkeresett 60 000 forintos munkabért a terhelt vette át a munkáltatótól, mely pénzből 1. számú sértett alkalmi kéréseire körülbelül 1500 forintot adott át neki, a fennmaradó összeget pedig a szállás, illetve hetente napi egyszeri melegétkezés, továbbá a vasárnapi háromszori étkezés fejében megtartotta.

[10] A terhelt ezen túlmenően rábírta 1. számú sértettet, hogy az ingatlanába történő bejelentkezését követően biztosítson számára valamennyi postai küldemény átvételére teljeskörű meghatalmazást. Ezen meghatalmazás alapján az községi önkormányzat által biztosított havi 22 800 forintos szociális járadék átvételére hol a terhelt, hol pedig terhelti hozzátartozó részéről került sor, és az ily módon felvett pénzt is a terhelt tartotta meg teljes egészében.

[11] A terhelt 1 év 6 hónap alatt a 1. számú sértett mint jogosult révén összesen 137 545 forint összegű szociális járadékot vett fel, amely pénzből semmit nem adott át a sértett részére.

[12] A fentieken túlmenően a terhelt hétvégenként, illetve olyan időszakokban is rendszeresen, amikor 1. számú sértett egyéb módon nem rendelkezett alkalmi munkával, 1. számú sértettet lomtalanítani, fémet gyűjteni, illetve bodzát gyűjteni vitte el magával, továbbá egy alkalommal külföldre is elvitte lomtalanítási munkák végzésére. Az ezen munkavégzéséért 1. számú sértett részére a terhelt csupán a napi ellátást biztosította, illetve naponta több litert bort vásárolt részére.

[13] 1. számú sértett egy alkalommal pénzt kért a terhelttől, hogy testvéréhez utazhasson, azonban a terhelt megtagadta a kérés teljesítését, ezért 1. számú sértett elköltözött a terhelti ingatlanból, és oda többé már nem is tért vissza.

[14] Az állandó lakóhellyel és bejelentett munkahellyel nem rendelkező 2. számú sértett korábban lakhatás és ellátás biztosításáért 1. számú munkáltatónál és 2. számú munkáltatónál dolgozott. Ezt követően a 65. életévét betöltött 2. számú sértett 2. számú településen megismerkedett a terhelt fiával, aki házfelújítási és házkörüli munkák elvégzése fejében felajánlotta a sértettnek, hogy az édesapja lakóházába költözhet. Ezen ajánlatot 2. számú sértett elfogadta, és a terhelti ingatlanba költözött. A terhelt a kazánházban biztosított szállást 2. számú sértettnek is, aki 1. számú sértettel, és időszakonként más hasonló helyzetű személlyel osztotta meg lakrészét.

[15] A 2. számú sértettnek– 1. számú sértetthez hasonlóan – fizikai leépüléséig 2. számú településen kellett dolgoznia, illetve a terhelti lakóház felújításában, házkörüli munkák elvégzésében továbbá tűzifa hasogatásában megnyilvánuló munkákat kellett végeznie.

[16] A terhelt rábírta 2. számú sértettet, hogy részére postai úton érkező küldeményei átvételére teljeskörű, állandó meghatalmazás adjon, mely meghatalmazás alapján a sértetti nyugellátást két alkalmat leszámítva a terhelt és hozzátartozói vették fel, és ezen nyugellátásból – melynek összegével nem volt tisztában 2. számú sértett – részére a terhelt semmit nem adott át.

[17] Ilyen módon 2 év 7 hónap alatt összesen 2 114 785 forint nyugellátás érkezett 2. számú sértett részére, amelyet 145 065 forint kivételével a terhelt, illetőleg valamelyik hozzátartozója vett fel a meghatalmazás birtokában.

[18] A 2. számú sértett munkavégzése és nyugdíja fejében a terhelti ingatlan kazánházában került elszállásolásra, részére terhelt napi háromszori étkezést, vágott dohányt és esténként fél liter bort biztosított, mely nem állt arányban a tőle elvett nyugdíj összegével.

[19] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdésének a) pont aa) alpontja alapján. Indokai szerint a jogerős ítélet tévesen állapította meg kényszermunka bűntettében a terhelt bűnösségét, ugyanis a bűncselekmény törvényi tényállási elemeit a terhelt cselekménye nem merítette ki.

[20] Nem vitatta, hogy az irányadó tényállás alapján a sértettek vonatkozásában rendszeres előny szerzése céljából munkavégzésre rábírás történt, erre azonban álláspontja szerint nem a sértettek kiszolgáltatott helyzetének kihasználásával került sor. Kifejtette, hogy az elkövetési magatartás elengedhetetlen eleme a büntetőjogi értelemben vett kényszer, a kiszolgáltatott helyzet ugyanis azt jelenti, hogy a passzív alany valakinek teljesen a hatalmában van, ennek a helyzetnek az elviselésére kényszerül, nem képes saját akaratra vagy az akaratának megfelelő cselekvésre.

[21] Érvelése szerint a konkrét eset sértettjei sem a terhelttel való megismerkedésük előtt, sem pedig a nála töltött idő alatt nem voltak ilyen helyzetben, kényszer nélkül, önszántukból döntöttek arról, hogy a terhelthez költöznek. Hangsúlyozta, hogy hasonló ügyekben a kényszer, illetve a kiszolgáltatott helyzet jellemzően a személyi okmányok elvételében, a mozgási szabadság korlátozásában, bántalmazásban, fenyegetésben, érzelmi zsarolásban nyilvánul meg, jelen ügyben azonban ezek egyikére sem került sor.

[22] A másodfokú ítélet [15] bekezdésében foglalt megállapítást tévesnek tartotta, mivel a konkrét esetben a hajléktalan sértettek a korábbinál jobb körülmények közé kerültek, helyzetük biztonságosabbá vált, és mindkét sértett csak addig maradt a terhelt családjánál, ameddig az szándékában állt, az elköltözésüknek akadálya nem volt. Álláspontja szerint a kiszolgáltatottság hiányát 1. számú sértett tanúvallomásának egyes általa idézett részletei is alátámasztják.

[23] Végül hangsúlyozta, hogy nagykorú, cselekvőképes személyek magánjogi megállapodásai nem vonhatók a büntetőtörvény hatálya alá csupán amiatt, hogy az egyik fél egy meghatározott állapotban van, így például hajléktalan. Ez az értelmezés ugyanis egyrészt kétségbe vonná az érintettek ügyletkötési képességét és burkoltan korlátozná cselekvőképességüket, másrészt a büntetőjogi fenyegetettség a velük szerződni kívánókat elriasztaná a jogügyletek megkötésétől.

[24] Indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a terheltet az ellene emelt vád alól mentse fel.

[25] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[26] Érvei szerint az irányadó tényállásból – szemben a védő állításaival – az következik, hogy a terhelt már eleve azzal a céllal beszélte rá a sértetteket a hozzá való költözésre, hogy munkabérüket, szociális-, illetve nyugellátásukból származó jövedelmüket megszerezze; ennek alapján már eleve sem állt szándékában az, hogy a sértettek a jövedelmükkel szabadon rendelkezhessenek. A sértettek azért vállalták a munkavégzést, mert a terhelt a körülményeket, feltételeket illetően őket megtévesztette.

[27] Kifejtette, hogy a törvényi tényállás nem önmagában a kiszolgáltatott helyzetben levő személy – így a hajléktalan sértett – munkáltatását rendeli büntetni, hanem a kiszolgáltatott helyzet kihasználását, mely felölel minden olyan esetet, amikor a passzív alanynak a felkínálton kívül nincs más reális jövedelemszerzési lehetősége, ezért sorsának jobbra fordulását mástól nem is várhatja. Hivatkozott arra, hogy a kiszolgáltatott helyzettel visszaélést a 2011/36/EU irányelv 2. cikk (2) bekezdése miként határozza meg, továbbá idézte a Btk.-hoz fűzött miniszteri indokolást is. Kiemelte, hogy az emberkereskedelem és kényszermunka áldozata mindig kiszolgáltatott helyzetben van, függetlenül attól, hogy azt az elkövető idézte elő, vagy tőle függetlenül alakult ki, a kiszolgáltatott helyzet kapcsán tehát annak oka és felróhatósága közömbös.

[28] Hangsúlyozta, hogy jelen ügyben mindkét sértett hajléktalan volt, családi kapcsolatok nélkül, ennek jelentőségét az életkoruk tovább fokozta. Emellett a sértettek kiszolgáltatott élethelyzetét az is alátámasztja, hogy 1. számú sértett állandó munkahellyel nem rendelkezett, jövedelme csak havi 22 800 forint összegű szociális járadék volt, mely a megélhetésére nem volt elegendő, 2. számú sértett pedig – mivel a 65. életévét betöltötte – nyugellátásban részesült.

[29] Álláspontja szerint a sértettek a korábbi helyzetükhöz képest a terheltnél valóban valamivel jobb körülmények közé kerültek, azonban a helyzetük kihasználását igazolja, hogy a terhelt a keresményüket megtartotta, járadékaikat túlnyomórészt maga vette fel, emellett dohány és alkohol iránti igényeiket kielégítette azért, hogy kiszolgáltatottságukat fenntartsa.

[30] Mindezek alapján a terhelt terhére rótt bűncselekmény valamennyi tényállási eleme megvalósult, a jogi minősítés, valamint a jogerős ítéletben megállapított szankció is törvényes. Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

[31] A terhelt és a védő a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt nem tett.

[32] A védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.

[33] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 648. §-a alapján a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető.

[34] A Be. 659. § (5) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.

[35] A Kúria a megtámadott határozatot a Be. 659. § (6) bekezdésére figyelemmel, a 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.

[36] A Be. 648. § a) pontja értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt is helye van.

[37] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[38] E felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a jogerős ítélet tényállásában leírt cselekmény nem bűncselekmény, vagy a bíróság a tényállásban rögzített büntethetőséget kizáró vagy büntethetőséget megszüntető ok ellenére mégis megállapította a terhelt bűnösségét.

[39] A felülvizsgálat a jogerős ügydöntő határozat jogi – és nem ténybeli – hibájának orvoslására szolgál. Ennek megfelelően a felülvizsgálatra irányadó jogszabályi rendelkezések kimondják, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján nincs helye a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének sem; a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[40] Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). Amennyiben az irányadó tényállás egyidejűleg az elkövető cselekvésével kapcsolatos tudati tényeket is tartalmazza, akkor ezekre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya (BH 2011.3., BH 20221.157).

[41] Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette, a tényállás – miként jelen ügyben is – ezekkel a kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (EBH 2011.2385.I.).

[42] A tényállástól eltérő ténybeli alapokon álló jogi érvek a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe, a jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható (BH 2004.102, BH 2021.280.).

[43] A jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatban megállapított tényállás a bizonyítékok mérlegelésének eredménye, így a felülvizsgálat során az a bizonyíték-értékelő tevékenység sem támadható, mely a tényállás megállapításához vezetett. A bizonyítékok mikénti mérlegelése tehát sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható, a felmerült bizonyítékok felülmérlegelésére, az ítéleti tényállás esetleges megalapozatlanságát érintő következtetések levonására és annak következményeként eltérő tényállás megállapítására az eljárási törvény nem biztosít lehetőséget.

[44] Ebből következően az I. rendű terhelt védőjének azon hivatkozásai a felülvizsgálatban nem vizsgálathatók, amelyek 1. számú sértett tanúvallomásainak egyes részletei alapján kívánják cáfolni az irányadó tényállásnak a terhelt megtévesztő magatartása és a kiszolgáltatott helyzet körében tett ténymegállapításait.

[45] A kifejtettekre tekintettel a Kúriának a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján kellett állást foglalnia arról, hogy a terhelt megvalósította-e a terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási elemeit.

[46] A Btk. 192. § (2) bekezdés a) pontja szerint az emberkereskedelem és kényszermunka bűntettét követi el, aki mást rendszeres előny szerzése céljából munkavégzésre, munka jellegű tevékenység végzésére, egyéb szolgáltatásra, vagy jogellenes cselekmény folytatására megtévesztéssel, a sértett nevelésével, felügyeletével, gondozásával, gyógykezelésével kapcsolatos, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve, vagy a sértett kiszolgáltatott helyzetét kihasználva rábír. E § (5) bekezdés d) pontja alapján a bűncselekmény súlyosabban minősül, ha azt több ember sérelmére követik el.

[47] A kényszerítéssel elkövetett emberkereskedelem és kényszemunka a Btk. 192. § (2) bekezdés b) pontjában önálló elkövetési magatartásként szerepel, a terhelt terhére rótt, rábírással megvalósított emberkereskedelem és kényszermunka bűncselekményének – a védő érvelésével szemben – a kényszer nem tényállási eleme.

[48] Az emberkereskedelem és a kényszermunka bűntettének tényállása az emberkereskedelem áldozatainak kizsákmányolása elleni fellépés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi V. törvény hatályba lépésekor, 2020. július 1. napján – vagyis a terhelt terhére megállapított bűncselekmény befejezését megelőzően – jelentősen módosult. A törvény a kényszermunka bűncselekményének valamennyi elkövetési magatartását a Btk. 192. § (2) bekezdésében helyezte el, mely a Btk. 193. §-ának hatályon kívül helyezését vonta maga után.

[49] A miniszteri indokolás szerint a módosítás alapvető indoka az volt, hogy a kényszermunka és az emberkereskedelem céljai és motivációi jelentős átfedést mutatnak, ugyanis mindkettő feltételez egy kiszolgáltatott helyzetet, amelyre építve az elkövető a passzív alany emberi méltóságát és cselekvési szabadságát semmibe véve törekszik tartósan előny szerzésére.

[50] A védő a terhelt felmentését arra tekintettel indítványozta, hogy – szemben a jogerős ítéletben foglaltakkal – sem a sértettek megtévesztése, sem pedig a kiszolgáltatott helyzetük kihasználása nem valósult meg.

[51] Az irányadó tényállásból megállapítható, hogy a terhelt a sértetteket a lakhatási, munkavégzési körülményeik, a munkavégzés díjazása és a saját részesedése tekintetében is megtévesztette.

[52] Ez egyrészt abban nyilvánult meg, hogy a sértetteknek azt ígérte, hogy az lakóházában, illetve annak nyári konyhájában lakhatnak, ehhez képest a családi ház kis alapterületű, meleg víz, tisztálkodási lehetőség és illemhely nélküli kazánházában került sor az elszállásolásukra.

[53] Másrészt a terhelt 1. számú sértettnek munkalehetőséget, ezért napi 12 000 forintos munkabér biztosítását helyezte kilátásba, és hasonlóan járt el 2. számú sértett esetében is, akitől a lakhatás fejében kizárólag a házfelújítási és ház körüli munkák elvégzését kérte. Ehhez képest 1. számú sértett az ígért munkabérnek csupán a töredék részét kapta meg, 2. számú sértettnek pedig az egészségi állapota megromlásáig nemcsak a ház körül, hanem 2. számú településen is dolgoznia kellett, amiért munkabérben nem részesült. Emellett a terhelt azt a tervét is elhallgatta a sértettek elől, hogy az odaköltözésük után a szociális- és nyugellátásuk felett is ő kíván majd rendelkezni.

[54] E ténymegállapítások alapján kétségtelen, hogy a sértettek a terhelt megtévesztése nyomán kialakult téves feltevés hatására, illetve egyes lényeges körülmények ismerete nélkül hozták meg a döntésüket a terhelt ajánlatáról.

[55] A kiszolgáltatott helyzet értelmezésének kiindulópontja az Alaptörvény II. cikke, mely szerint az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.

[56] Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 4. cikk 2. pontja megfogalmazza a kényszermunka tilalmát, ennek megfelelően az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése is kimondja, hogy senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani.

[57] A nemzetközi dokumentumok köréből kiemelendő a 2006. évi CII. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Jegyzőkönyve. Ennek 3. cikke az a) pontban kimondja, hogy az „emberkereskedelem”: személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését vagy átvételét jelenti fenyegetés, erőszak vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, erőszakos elrablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés útján vagy anyagi ellenszolgáltatás vagy előnyök adásával vagy elfogadásával annak érdekében, hogy a kizsákmányolás céljából elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások leigázását vagy emberi test szerveinek tiltott eltávolítását.

[58] A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, az Európai Parlament és a Tanácsa által meghozott 2012/29/EU irányelv (38) bekezdése is kiemeli a különösen kiszolgáltatottak körét és azokat, akik olyan helyzetbe kerülnek, amelynek következtében különösen nagymértékben ki vannak téve a sérelem kockázatának.

[59] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. április 5-i 2011/36/EU irányelve az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (a továbbiakban: irányelv) a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározza azokat az elkövetési módokat (fenyegetés, erőszak vagy egyéb kényszer alkalmazása, emberrablás, csalás, megtévesztés, hatalommal visszaélés), amelyek mind egyazon cél realizálására irányulnak: a sértett kiszolgáltatott helyzetbe hozatalára és e helyzet kiaknázására az irányelvben írt elkövetési magatartások tanúsítása (toborzás, szállítás stb.) révén. Ezzel egyenértékűnek tekinti továbbá azt az elkövetési módot, amikor az elkövető a sértett – tőle függetlenül kialakult – kiszolgáltatott helyzetét használja fel (fenyegetés, erőszak stb. alkalmazása nélkül) a kizsákmányolást célzó elkövetési magatartások végrehajtására (Kúria Bfv.II.1.322/2022/11. [87] bekezdés, Kúria Bfv.III.1506/2022/12. [37] bekezdés).

[60] Az irányelv 2. cikk (2) bekezdése szerint a kiszolgáltatott helyzet olyan helyzet, amelyben az adott személy tényleges vagy elfogadható választási lehetőség hiányában kénytelen alávetni magát az adott visszaélésnek.

[61] A Btk. 192. §-ához fűzött indokolás szerint a kiszolgáltatott helyzet előállhat egy tényező következményeként, de kiválthatja azt több tényező összessége; továbbá a kiszolgáltatott helyzetet előidézheti az elkövető, de az fennállhat tőle függetlenül is. Utóbbi esetben az elkövetői visszaélés a már meglévő kiszolgáltatott helyzet (például hajléktalanság, kilátástalan anyagi helyzet) fenntartásával vagy az abból való kilábalás megakadályozásával valósulhat meg.

[62] A kiszolgáltatott helyzet megléte kialakulásának okától és felróhatóságától független ténykérdés, közömbös, hogy a sértett e kiszolgáltatott állapotát mi idézte elő. Jelentősége kizárólag annak van, hogy az elkövető – felismerve a sértett kiszolgáltatott helyzetét – azt kihasználta-e.

[63] A Kúria korábbi döntésében már megállapította: a hajléktalan, családi és társadalmi kapcsolatokkal, valamint jövedelemmel nem rendelkező, önmagát még csak alapszinten eltartani is korlátozottan képes személy kiszolgáltatott helyzetben van (BH 2020.30. [68] bekezdés).

[64] Az irányadó tényállás szerint a terhelt eleve azt határozta el, hogy kiszolgáltatott, hajléktalan személyeket bír rá arra, hogy családi háza melléképületébe költözzenek és számára rendszeres haszonszerzést biztosítva munkát végezzenek, emellett az is a célja volt, hogy a munkavégzésükből származó, valamint a sértetteknek folyósított szociális-, továbbá nyugellátást is megszerezze.

[65] Jelen ügyben a kiszolgáltatott helyzet ismérvei mindkét sértett esetében már a terhelthez költözésüket megelőzően fennálltak. Megállapítható ugyanis, hogy mindketten idősebb korúak voltak, hajléktalanként, a megélhetésüket biztosító rendszeres jövedelem nélkül, nehéz anyagi és szociális körülmények között éltek, ily módon önálló életvezetésre csak igen korlátozott mértékben voltak képesek. Ez az élethelyzet kétségtelenül megakadályozta őket abban, hogy a saját érdekeik szem előtt tartásával, annak megfelelően hozzák meg a további sorsukat érintő döntéseiket, hiszen valójában nem volt elfogadható választási lehetőségük.

[66] A terhelt – aki célirányosan ilyen személyeket keresett – ezt a kiszolgáltatott helyzetet nyilvánvalóan felismerte és a sértettek odaköltözése után is fenntartotta, ugyanis ezt követően ő rendelkezett a 1. számú sértettnek és a 2. számú sértettnek járó pénzösszegek felett, az ő döntésén múlt, hogy ebből a sértetteknek mikor és milyen összegeket juttat.

[67] A tényállásból kitűnik, hogy 1. számú sértett a községi önkormányzat által biztosított havi 22 800 forint összegű szociális járadékban részesült, azonban ezt az összeget meghatalmazás alapján a terhelt vette fel, amiből a sértettnek semmit sem adott át. 1. számú sértett a hatnapos munkarendben, 2. számú településen végzett rakodói és takarítói tevékenységéért hetente 60 000 forint munkabérre volt jogosult, melyet szintén a terhelt vett át. A sértett munkanapokon a munkáltatójától kapott 1000 forint előleget, illetve alkalmi kéréseire a terhelt 1500 forintot adott át részére, a sértett munkabéréből fennmaradó összeget pedig megtartotta.

[68] 2. számú sértett a terhelttel való megismerkedésekor már betöltötte a 65. életévét, ennek ellenére a fizikai leépüléséig neki is 2. számú településen kellett dolgoznia, emellett a terhelt lakóházának felújításában, házkörüli munkák elvégzésében, továbbá tűzifa hasogatásában is részt kellett vennie. A sértett nyugellátását – melynek összegével ő maga nem is volt tisztában – ugyancsak a terhelt vette át, azzal ő rendelkezett, az ott töltött idő alatt a sértett ennek csak töredékét kapta meg.

[69] Mindezek alapján az állapítható meg, hogy a terhelt által a sértetteknek jutatott, elhanyagolható összegű készpénz, ezzel egyidejűleg az alkohol és dohányáru iránti igényük kielégítése megakadályozta azt, hogy a sértettek a kiszolgáltatott helyzetükből kitörhessenek.

[70] A védő hivatkozásával ellentétben szó sincs arról, hogy a büntető törvénykönyv szóban forgó tényállása a meghatározott állapotban lévő, így például hajléktalan személyekkel való szerződéskötést általánosságban büntetni rendelné. Ezzel szemben – a korábban kifejtetteknek megfelelően – jelen esetben sem önmagában a hajléktalan sértettekkel való megállapodás vagy a munkáltatásuk alapozta meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, hanem az, hogy erre a megtévesztésükkel, továbbá a kiszolgáltatott helyzetük kihasználásával került sor, mely miatt esetükben önkéntes döntésről nem is lehetett szó.

[71] Az ítélkezési gyakorlat számtalan példát szolgáltat arra, hogy a polgári jogi ügyletek képében megjelenő magatartások különböző bűncselekmények megállapítását eredményezhetik, tehát polgári jogi keretek között sor kerülhet bűncselekmények elkövetésére is. Ha pedig akár polgári jogi ügylet keretében, akár anélkül, valamely bűncselekmény elemei megvalósulnak, akkor annak következményeit – a törvényes vád alapján eljáró bíróságoknak – érvényesíteniük kell (BH 2011.188.).

[72] Mindezek alapján az eljárt bíróságok törvényesen állapították meg terhelt bűnösségét emberkereskedelem és kényszermunka bűntettében [Btk. 192. § (2) bek. a) pont I. és IV. ford., (5) bek. 1. tétel d) pont].

[73] A kifejtettek alapján a Kúria a megtámadott határozatot – a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen – a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.