GÜ BH 2024/210

[1] A felek 2017. december 12-én írták alá a „Kivitelezői szerződés lakóház generálkivitelezésére” megnevezésű szerződésüket. Ebben meghatározták a szerződő feleket, a szerződés tárgyát (1. pont), a vállalkozó alperes kötelezettségeit (2. pont), a vállalkozói díjat és annak teljesítését (3. pont), a kivitelezési határidőt (4. pont), a teljesítések ellenőrzését, a felek feladatait (5. pont), az átadás-átvételi eljárást (6. pont), szavatosságot, kötbért (7. pont). Az egyéb rendelkezések között a 8.6. pont tartalmazta a felek megállapodását abban is, hogy minden esetleges vitás ügyeiket peren kívül, békés megegyezéssel rendezik, amennyiben ez eredményre nem vezet, úgy kölcsönösen kikötik és elismerik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság illetékességét.

[2] A kivitelezés során a felperesek fizetési késedelmével kapcsolatban a felek között vita alakult ki, az alperes a szolgáltatás teljesítését felfüggesztette, majd megrendelői intézkedés után az már nem is volt teljesíthető.

[3] A felperesek nem fizettek további vállalkozói díjat, szakértőt kértek fel a vitás szakkérdések megválaszolására.

[4] Az alperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással szemben a felperesek ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a járásbíróság 11. számú végzésével az eljárást megszüntette. A végzés indokolása szerint a felperesek kérték az eljárás megszüntetését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 9. § (1) bekezdése alapján arra hivatkozva, hogy a felek választottbíróság eljárását kötötték ki a közöttük létrejött szerződésben. A bíróság ezért az eljárást – tekintettel arra is, hogy a Vbt. 1. § (3) bekezdése szerinti kizáró rendelkezést a Vbt. 66. §-a értelmében a 2018. január 1. napját követően megkötött választottbírósági szerződésre kell alkalmazni – a Vbt. 9. § (2) bekezdése alapján megszüntette.

[5] Az alperes ezt követően 2020. május 21-én fordult a választottbírósághoz. Keresetében a felperesek egyetemleges kötelezését kérte 9 828 355 forint vállalkozói díj és ennek kamatai, továbbá 1 501 582 forint kártérítés és kamatai megfizetésére. A felperesek viszontkeresettel kérték az alperest kötelezni 2 171 654 forint túlfizetés és kamatai, valamint 11 070 533 forint kártérítés és kamatai megfizetésére.

[6] A választottbíróság a felek által érdemben részletesen kifejtett jogi álláspontokat tartalmazó beadványok, az azokra adott válaszok és viszontválaszok után hozott ítéletében az alperes keresetének helyt adott, a felperesek viszontkeresetét pedig elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 9 828 355 forintot és ennek kamatait, valamint 1 501 582 forintot és kamatait, továbbá rendelkezett az eljárás költségeinek a viseléséről.

[7] Az ítélet indokolása szerint a választottbíróság a jogvita elbírálására hatáskörrel és illetékességgel azért rendelkezik, mert a felek a 2017. december 12-én létrejött vállalkozási szerződés 8.6. pontjában a jogviták eldöntésére kikötötték a választottbíróság illetékességét. Értékelte azt is, hogy a 2020. augusztus 27-én tartott előkészítő ülésen a felek kijelentették, a választottbíróság hatásköre, illetve a választottbírósági tanács összetétele ellen kifogásuk nincs.

[8] Az ítélet [258] pontja szerint a felek által nem volt vitatott, hogy közöttük 2017. december 12-én létrejött a kivitelezői szerződés, abban tért el az álláspontjuk, hogy a kivitelezés tényleges műszaki és pénzügyi tartalmát mi határozta meg. A felperesek szerint a szerződés mellékleteként szereplő „Vállalkozói költségvetés” az irányadó dokumentum, míg az alperes szerint ez a banki hitelfelvételhez volt szükséges, és annak tartalmát 2018. februárban véglegesítették.

[9] A választottbíróság hivatkozott a Kivitelezői szerződés 8.3. pontjára, mely szerint a felek a szerződést annak lejárta előtt közösen írásban módosíthatják. A felperesek szerint érvényes írásbeli módosítás nem történt, az alperes szerint volt ilyen. A választottbíróság érvényesnek ismerte el a felek elektronikus levelezésével történt módosítást írásbeli módosításnak, és megállapította, a felek között két esetben is megerősítésre került a szerződésmódosítás 2018. február 27. napjára visszamenőleges hatállyal.

[10] A felperesek keresetükben a választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérték elsődlegesen a Vbt. 47. § (2) bekezdés b) pontjának ba) alpontja, másodlagosan a Vbt. 47. § (2) bekezdés a) pontjának ab) pontja alapján.

[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

[12] A Fővárosi Törvényszék 15/I. számú ítéletét, amellyel a keresetnek az elsődlegesen megjelölt jogcím szerint helyt adott, a Kúria a Gfv.VI.30.044/2022/6. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a másodlagos kereset tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította; egyúttal elutasította a felperesek által az Alkotmánybíróság jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló eljárásának kezdeményezése és emiatt az eljárás felfüggesztése iránt előterjesztett kérelmet is.

[13] Az elsőfokú bíróság a Kúria végzése alapján megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetnek ismét helyt adott, és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság Vb/20025 számú ítéletét érvénytelenítette.

[14] Határozatának indokolása szerint a bíróság az érvénytelenítési keresetet az elsődleges kereseti jogállítás vizsgálatával találta ismét alaposnak; egyben rögzítette, a másodlagos kereseti jogállítás megalapozatlan volt.

[15] Leszögezte, hogy a Kúria Gfv.VI.30.044/2022/6. számú végzése – amelyben megállapította, hogy a választottbírósági szerződés a felek között 2017. december 12-én létrejött – a Vbt. 1. § (3) bekezdése a választottbíróság eljárását nem zárta ki, a 2018. január 1. előtt kötött választottbírósági szerződések alapján a választottbíróság fogyasztói szerződésből eredő jogvitában is eljárhatott – nem ítélet hatályú határozat. A törvényszék a Kúria utasításától eltérő jogi tényekre és új jogi érvelésre alapítottan meghozhatta az elsődleges kereseti jogállítást újra elbíráló határozatát.

[16] Az elsőfokú bíróság jelezte: részben kiegészítette a korábbi, de hatályon kívül helyezett ítélete indokolását. Egyfelől az érvénytelenítési kereset másodlagos jogállítására kiterjedően – noha a látszólagos keresethalmazat jelentése, hogy egyetlen jogállítás elbírálásával is megítélt a kereset, amennyiben az elsődleges kereseti állítás vezet az érvénytelenítéshez –, és kiegészítette az indokolást az elsődleges keresettel állított jogi tényt illetően is.

[17] A Vbt. 47. § (2) bekezdés a) pontjának ab) alpontjára alapított kereset tekintetében megállapította, hogy a felperesek – a választottbírósági eljárás alpereseiként – jogosultak voltak az ügyüket előterjeszteni. A választottbírósági tanács a szakértő kirendeléséről, a szakértő meghallgatására irányuló bizonyítási indítvány mellőzéséről mérlegelési jogkörében szabadon dönthetett; a bizonyítás mellőzésének oka az ítélet indokolásából kitűnt. Egyebekben az, hogy mennyiben volt mérlegelt a tényállítás, és hogy egyes állításokat a választottbírósági ítélet mennyiben nem vett alapul, hogyan adott a vitás jogkérdésekre értékelhető választ, a fél által elfogadható indokolást, az érvénytelenítési perben nem vizsgálható. A bíróság nem bírálhatta felül azt sem, hogy indokolt lett volna-e a bizonyítás kiegészítése.

[18] Rámutatott, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy a hazai jogalkotó időben megkülönböztetést tehetne a fogyasztók között a fogyasztóvédelem tartalmának meghatározásával aszerint, hogy mikor jött létre a fogyasztói szerződésekkel vegyes választottbírósági szerződés.

[19] Az elsődleges kereseti jogállítás kapcsán a Vbt. 1. § (3) bekezdésének, a 9. §-ának, az 54. §-ának, a 66. §-ának a fogyasztói irányelvvel együttes, egyben az Alaptörvény 28. cikkének és az R) cikkének megfelelőnek tekintett értelmezésével a törvényszék jogértelmezése szerint az objektív érvénytelenítési ok – az inarbitrabilitás – tekintetében a Vbt. 8. §-a a Vbt. 1. § (3) bekezdésével és a Vbt. 66. §-ával összeolvasva fogyasztóvédelmi szempontból indokolatlan megkülönböztetéshez vezet; az egységes fogyasztóvédelmi alkotmányos követelménnyel szembe kerül [Alaptörvény M) cikk (2) bekezdés, XV. cikk]. A jogalkotó célja a választottbírósági eljárás kizárásával az általános fogyasztóvédelem. Ilyen fogyasztóvédelmi eredménye egyedül annak van, ha a fogyasztó egyáltalán nem lehet alanya választottbírósági eljárásnak.

[20] A fogyasztóvédelem rendeltetését nem képes betölteni a Vbt. olyan értelmezése, hogy a törvény a hatályba lépését megelőző tizenkilenc nappal megkötött választottbírósági szerződés alapján nem védi a fogyasztót azokhoz képest, akik tizenkilenc nappal később kötöttek ekkor már meg nem engedett választottbírósági szerződést. A Vbt. 1. § (3) bekezdése a fogyasztóvédelmet egységesen minden fogyasztóra akkor tölti be, ha a Vbt. hatálybalépése után választottbíróság előtt eljárás fogyasztóval szemben nem indulhat: a törvényhozó a választottbírósági szerződések teljesítését keresetindítással lehetetlenné teszi, úgy, hogy nem tesz különbséget fogyasztói csoportok között. A Vbt. 1. § (3) bekezdése ennek úgy tud megfelelni, ha egyáltalán nincs helye 2018. január 1. után választottbírósági eljárásnak a fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén.

[21] Hangsúlyozta, hogy a fogyasztók között az a jogértelmezés nem tesz indokolatlan és hátrányos megkülönböztetést, amelyik – akár szerződéskötéskori semmisségi ok miatt, akár a választottbírósági szerződés teljesítésének lehetetlenné válásával járó jogszabályi rendelkezés miatt, de – egységesen, minden fogyasztóra kiterjedő hatállyal zárja ki, hogy 2018. január 1-je után fogyasztóval szemben választottbírósági szerződés teljesítését követelni lehessen. Ezt az elsőfokú bíróság jogértelmezése szerint a választottbírósági eljárásnak nevezett alaki jogviszony létrehozásának lehetetlenné tétele – a választottbíróság előtti keresetindítás tiltása – képes elérni a fogyasztók közti megkülönböztetés nélkül. Ezért 2018. január 1. után nem indítható kereset fogyasztói szerződéses jogvita feloldására választottbíróság előtt. A 2018. január 1. előtt kötött választottbírósági szerződések – bár érvényességüket a törvény nem érinti – teljesítésük lehetetlenné vált. A szerződő felek a jogi lehetetlenülés kötelmi jogi szabályai szerint 2018. január 1-jével szabadultak a korábbi választottbírósági szerződéses kötelemből, és ezután létre sem hozhatták azt újra érvényesen.

[22] A Vbt. 66. §-át illetően kiemelte, hogy csak a Vbt. hatályba lépése után megkötött választottbírósági szerződésekre nyilváníthatja ki a fogyasztói szerződéses jogvitákra vonatkozó választottbírósági szerződések jogszabályba ütköző jellegét, semmisségét. A 2018. január 1. előtt megkötött szerződések érvényességét a Vbt. 1. § (3) bekezdése sem érinti. A 2018. január 1. előtt megkötött választottbírósági szerződéses kötelmekben a Vbt. 1. § (3) bekezdése azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az így megkötött választottbírósági szerződések teljesítése, azaz a keresetindítás választottbíróság előtt a jogszabályok változása miatt lehetetlenné válik, a lehetetlenülés kötelmi jogi szabályai szerint e szerződések megszűnnek. A Vbt. 66. §-a alapján a törvény a 2018. január 1. előtti választottbírósági szerződéses kötelmek tekintetében a teljesítésük megkezdését tiltja. E tiltás eredményeként a jogvita nem tartozik választottbírói útra.

[23] A Vbt. 65. § (2) bekezdéséből is az következik, hogy a 2018. január 1. előtt teljesíteni megkezdett választottbírósági szerződéses kötelmekre nem terjedhet ki a teljesítés tiltása. A 2018. január 1-jén már folyamatban lévő ügyeket a megindításuk időpontjában hatályos eljárási rend szerint kell befejezni.

[24] Adott ügyben a fogyasztói szerződéssel vegyesen megkötött választottbírósági szerződés teljesítése jogszabály alapján tehát lehetetlenné vált, ezért való tényként volt megállapítható az érvénytelenítési per tárgyalása alapján, hogy a keresettel és viszontkeresettel érvényesíteni kívánt jogok egyikét sem ítélhette meg a választottbíróság, mivel a magyar jog szerint arra nem volt hatásköre a jogvita tárgya miatt.

[25] A felperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítványa mellőzhető volt, mivel az Alaptörvénnyel összhangban megállapította, nem összeegyeztethető a diszkrimináció tilalmával és a fogyasztóvédelem követelményeivel a fogyasztói irányelv átültetését szolgáló tagállami rendelkezés olyan értelmezése, amely a fogyasztóval kötött választottbírósági szerződések időbeli hatályát megkülönbözteti és különböző fogyasztóvédelmi szinteket hoz létre.

[26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen – tartalma szerint – az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.

[27] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Pp. 424. § (4) bekezdésébe, 324. § (1) bekezdésébe, a Vbt. 1. § (3) bekezdésébe, 47. § (1)–(2) bekezdéseibe, 66. §-ába, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe és a fogyasztói irányelvbe ütközően jogszabálysértő.

[28] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság azzal, hogy szembehelyezkedett a Kúriának az ügyben korábban hozott Gfv.VI.30.244/2022/6. számú hatályon kívül helyező végzésével, a Pp. 424. § (4) bekezdésébe ütközően járt el; döntése a bírói gyakorlatnak sem felel meg [Kfv.III.35.281/2015/5., Kfv.III.37.546/2014., Jpe.III.60.037/2022/12.]. A Kúria hatályon kívül helyező végzésében foglaltak szerint a megismételt eljárás tárgya egyedül a felperesek másodlagos keresetének elbírálása volt, melyhez képest az elsőfokú bíróság a felülvizsgálattal támadott ítéletével ismét az elsődleges kereseti jogállítás szerint tekintette alaposnak a keresetet és adott annak helyt. A Kúria hatályon kívül helyező végzésében foglalt kötelező utasítás megsértése önmagában jogszabálysértővé teszi a megismételt eljárásban hozott ítéletet. A megismételt eljárásban a Kúria végzésében már elbírált kérdés nem volt felülbírálható. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy a perbeli választottbírósági szerződést a megismételt eljárásban hozott ítéletével nem alkalmazhatónak minősítette, a Pp. megjelölt rendelkezésébe ütközően járt el, és téves az abban kifejtett érvelése is, hogy minderre a megismételt eljárásban felhozott új jogi érvelés adott volna alapot. Az új eljárásban sem új jogi érvelés, sem új tény nem merült fel, a felpereseknek a Vbtv. 66. §-ára alapított érvelése kezdettől fogva előadott nyilatkozat volt. Az alaptörvény-ellenességre és a fogyasztói diszkriminációra alapított érvelést a Kúria a hatályon kívül helyező végzésében már értékelte.

[29] Kitért arra is, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a 11/II. sorszámú végzésével az eljárást felfüggesztette és az Alkotmánybíróság előtt a Vbt. 66. § (1) bekezdésének alaptörvény-ellenessége megállapítására eljárást kezdeményezett. Az igazságügyi miniszter nyilatkozatát követően a bírói kezdeményezést az Alkotmánybíróság visszautasította. Az elsőfokú bíróság magával a kúriai és az alkotmánybírósági határozattal is szembe helyezkedve minősítette ítéletében a Vbt. 66. §-át alaptörvény-ellenesnek.

[30] Álláspontja szerint a támadott ítélet a Vbt. 47. § (1) bekezdésébe és a 66. §-ába amiatt is ütközik, mert a Vbt. 47. §-ában tételesen meghatározott okok közül egyiket sem jelöli meg figyelembe vett érvénytelenítési okként. Az elsőfokú bíróság a választottbírósági szerződés lehetetlenüléséből következtetett olyan érvénytelenítési okra, amely nem szerepel a Vbt. felsorolásában, és a jogalkotót megillető hatáskört kiegészítve értelmezte a Vbt. 66. §-át úgy, hogy a 2018. január 1-jét követően megkötött, de keresetindítással még teljesítésében meg nem kezdett választottbírósági szerződésekre alkalmazandó.

[31] Fenntartotta azt az állítását, hogy a 2017. december 12-én létrejött választottbírósági szerződés nem emelhető ki a Vbt. hatálya alól, ahogy azt a Kúria korábban meg is állapította.

[32] Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság évesen és jogszabálysértően alkalmazta a fogyasztói irányelvet is, annak egyetlen konkrét rendelkezését sem jelölte meg az ítéletében. Nem állapítható meg, hogy az irányelv mely rendelkezését tekintette a bíróság olyannak, amelyből következne a Vbt. 66. §-a szerinti választottbírósági szerződés fogyasztók terhére érvényesülő diszkriminációja. Ezzel megsértette a Pp. 342. § (1) bekezdését is, mivel a felperesek a választottbírósági hatáskört kifejezetten elfogadó magatartást és perbeli nyilatkozatot tettek. A felperesek azzal, hogy nem kívántak hivatkozni a választottbírósági kikötés tisztességtelenségére, alávetették magukat a választottbíróság eljárásának, saját magukat kivonták a Vbt. 1. § (3) bekezdése szerinti tilalom védelme alól.

[33] Rámutatott, hogy a fogyasztói irányelvnek a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó szabályozás uniós szintű egységesítése a tárgya – nem általában a fogyasztói diszkrimináció. A felperesek 2020. február 25-én úgy nyilatkoztak, hogy a fogyasztói irányelv védelmét nem kívánják, a kikötés tisztességtelenségére nem hivatkoztak.

[34] A jogalkotó a Vbt. 66. §-ával nem a hatálybelépést megelőző időre, hanem a jövőre nézve védi a fogyasztókat. A támadott ítélet azon a téves jogértelmezésen alapul, hogy a jogalkotó a fogyasztókat 2018. január 1-jét követően korlátozza a választottbírósági kikötés létrehozásában, és hátrányosan megkülönbözteti a törvény hatályba lépése előtt ilyen szerződést megengedetten kötő fogyasztókat. Az elsőfokú bíróság hibás logikája oda vezet, hogy a jogalkotást korlátozza, hiszen az csak akkor nem ütközne a fogyasztói irányelvbe, illetve az Alaptörvénybe, ha minden alkalommal egyaránt a jövőre nézve, de egyben visszaható hatállyal is megállapítana kötelezettségeket és beavatkozna jogviszonyokba. Az elsőfokú ítélet – meg nem engedhetően – a generális visszaható hatályú jogalkotást fogadja el.

[35] Az elsőfokú bíróság a Vbt. 1. § (3) bekezdésében írt tilalom visszaható hatályú alkalmazásával hozta meg a döntését, mellyel ítélete közvetlenül sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését: a jogállamiság elvének részét képező visszaható hatályú jogalkotás tilalmát.

[36] Hivatkozott a felperesek rosszhiszemű pervitelére.

[37] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult, annak helyes indokai alapján.

[38] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.

[39] Előrebocsátja, hogy az elsőfokú bíróság – ítéletének indokolásából kitűnően – a látszólagos keresethalmazatban előterjesztett keresetet úgy bírálta el, hogy helyt adott az elsődleges keresetnek, ugyanakkor rögzítette és indokolta jogi álláspontját a másodlagos keresetre tartozóan is, amelyet megalapozatlannak ítélt.

[40] A látszólagos keresethalmazat alapvető perjogi természete azonban, akár vagylagosan, akár eshetőlegesen jelöli meg a felperes az egyes keresetek viszonyát, hogy a megjelölt keresetek közül a felperes nem kéri valamennyi, csak az előterjesztett keresetek egyikének teljesítését, eshetőleges keresetek tekintetében egyúttal meghatározza a keresetek vizsgálatának kért sorrendjét is. A látszólagos keresethalmazatban előadott keresetek ezért – előterjesztésük és elbírálásuk kért jellege miatt – egymást kölcsönösen kizárják, egyidejű létezésük a perben csak átmeneti, kielégítést a bíróság ítéletével csak az egyik nyerhet. Amennyiben a felperes eshetőlegesen terjeszti elő az egyes kereseteket, avagy egyazon keresetet több alternatív, de egymást kizáró jogcímen, ezzel meghatározza azok elbírálásának sorrendjét is. Az így előadott kereset esetén a bíróság akkor dönthet érdemben a sorrendben nem első helyen álló keresetről, ha a megelőző keresetet megalapozatlannak találja [2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 3. a) ponthoz, 6. ponthoz tartozó indokolás, Gfv.VII.30.342/2019/13.]. Mindezekből következően – tekintet nélkül arra, hogy az elsőfokú ítélet indokolása a másodlagos keresettel kapcsolatban is tartalmaz megállapításokat – kizárólag az elsődleges kereset tekinthető elsőfokon elbíráltnak.

[41] A Kúria egyetért a felülvizsgálati kérelemben kifejtett érveléssel abban a kérdésben, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság felülbírálta a Kúriának az ügyben korábban hozott döntését: a Kúria Gfv.VI.30.044/2022/6. számú hatályon kívül helyező végzésében foglaltakkal meg nem engedett módon szembehelyezkedett.

[42] A perorvoslati rendszer sajátja – választottbírósági ítélet érvénytelenítésére intézményesített pertípusban is, ahol az elsőfokú ítélet csak rendkívüli perorvoslattal támadható [Vbt. 47. § (1) bekezdés] –, hogy a perorvoslati bíróság bírálhatja felül a korábbi eljárási szakaszban hozott döntést, és amennyiben a jogvitát annak valamennyi kérdésére kiterjedően nem tudja lezárni, a felülbírált ítéletet hatályon kívül helyezi, a megismételt eljárásra kötelező jellegű utasítást ad. Az elsőfokú bíróságnak egyedül akkor van módja eltérni az ítéletét perorvoslat eredményeként hatályon kívül helyező végzésben adott iránymutatástól – mégpedig magától értetődően kizárólag abban a körben, ami a perorvoslat eredményeként nem tekinthető elbíráltnak, véglegesen megítéltnek (az iránymutatás is csak a jogvita még elbírálásra váró kérdéseire vonatkozik) –, ha a megismételt eljárásban felmerült újabb adatok vagy bizonyítékok vezetnek a tényállás módosulásához, és teszik ezáltal meghaladottá a hatályon kívül helyező végzés korábbi iránymutatását.

[43] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság ítéletében tett ugyan utalást előtte újonnan felmerült jogi tényre és jogi érvelésre, az ítéletéből azonban nem derül ki, hogy valójában mit tekintett annak, és az iratok sem támasztanak alá ilyet. A választottbírósági ítélet érvénytelenítésére intézményesített pertípus jogi sajátossága – a kereset jogvesztő perindítási határideje – egyébként is eleve kizárja, hogy a Vbt. § 47. § (3) bekezdésében meghatározott hatvannapos határidő elteltét követően felmerült jogi hivatkozás érdemben vizsgálható legyen utóbb, így a megismételt elsőfokú eljárásban.

[44] A Kúria hangsúlyozza, hogy az ügy megelőző felülvizsgálati szakaszában a Gfv.VI.30.044/2022/6. számú határozatában végleges és az ügyben a továbbiakban irányadó jelleggel állást foglalt az elsődleges kereset megalapozatlanságáról, arról, hogy a jogvita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra tartozik. Az elválaszthatóság elvének az elsőfokú bíróság általi téves félretétele és a választottbírósági ítélet anyagi jogi megállapításainak meg nem engedett felülvizsgálata mellett nem csak azt állapította meg, hogy 2017. december 12-én létrejött a peres felek között a választottbírósági szerződés, de elvégezte a Vbt. vonatkozó rendelkezéseinek értelmezését is az Alaptörvény szerinti szubjektív teleologikus értelmezési szabály alkalmazásával (Alapörvény 28. cikk). A Vbt. 1. § (3) bekezdésének és 66. §-ának együttes értelmezésével kimondta az ügyben a Kúria, hogy a jogalkotó nem kívánta kizárni a 2018. január 1. előtt kötött választottbírósági szerződések alapján a fogyasztókat a választottbírósági eljárásból, csak azt tiltotta meg, hogy ezt követően ilyen megállapodást kössenek. A Vbt.-nek a 2017. évi CXXXVI. törvény 100. § (4) bekezdése szerinti szöveggel hatályba lépett szabályozása – a jogalkotó szándékának megfelelően, amint azt a vonatkozó előterjesztői indokolás félre nem érthetően rögzíti is – egyértelmű abban, hogy csak a 2018. január 1-jét követően kötött választottbírósági szerződésekben nem lehet fogyasztói szerződésből eredő jogvitát választottbíróság elé utalni.

[45] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként félretette a Pp. 424. § (4) bekezdését és a Vbt. fenti szabályait. A jogi lehetetlenülésre vonatkozó álláspontja, melyből az elsődleges kereset megalapozottságára következtetett, a Kúria döntésével ellentétes, annak meg nem engedett felülbírálatát jelenti. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban nem térhetett volna el a Vbt. fenti értelmezésétől, vagyis attól, hogy a Vbt. nem zárja ki a választottbírósági eljárás alól a 2018. január 1-jét megelőző választottbírósági szerződéseket fogyasztói szerződések esetén. Jogi lehetetlenülésről ugyanis csak akkor lehetett volna szó, ha a választottbírósági szerződés megkötését követően bekövetkezett változás folytán az ilyen ügyekben a választottbíróság már nem járhatna el. A jogalkotó azonban – amint azt a Kúria már korábban is rögzítette – nem a fogyasztói szerződésekből eredő jogvitákra vonatkozó választottbírósági hatáskört szüntette meg 2018. január 1. napjával, hanem azt tiltotta meg, hogy az ilyen jogvitákra 2008. január 1-jétől kezdődően választottbírósági szerződést kössenek.

[46] A Kúria rámutat, hogy a Vbt. 1. § (3) bekezdésében és 66. §-ában megjelenő törvényhozói megoldás egyebekben nem új, a jogalkotó már a korábban hatályban volt polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) alávetéses illetékességi szabályainál is hasonló szabályozási megoldást alkalmazott. Abból kiindulva, hogy az illetékességi alávetésre vonatkozó megállapodások megengedett tartalma anyagi jogi kérdés, a régi Pp. 2009. június 30-ával hatályba lépett 41. § (6) bekezdése sem az ezt követően indult ügyekben, hanem csak a 2009. június 30-át követően kötött szerződések tekintetében zárta el a feleket attól, hogy vagyonjogi ügyben a Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság, illetve a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékességét kikössék, a 2009. június 30-át megelőzően keletkezett alávetési kikötések alapján tehát 2009. június 30-át követően is eljárhattak az érintett bíróságok. (A régi Pp. és a Pp. illetékességi kikötésre vonatkozó szabályainak részletesebb elemzését illetően lásd: 7/2021. PJE Indokolás [56]–[58].)

[47] Az előzőekben kifejtettekre tekintettel nem helytálló a felpereseknek a Vbt. 54. §-ára alapított érvelése sem. Mivel a felek választottbíróság elé vitt jogvitája választottbírósági útra tartozott, nem merülhet fel a választottbírósági ítélet végrehajtásának enélkül jelentkező akadálya.

[48] Felmerült egyebekben már a korábbi eljárásban és arról a Kúria ugyancsak állást foglalt, hogy a Vbt. vizsgált szabályozása nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába sem.

[49] A magyar jog 2018. január 1. előtt is biztosította a fogyasztói jogok megfelelő védelmét a választottbírósági útra terelt jogvitákban, ahogy az a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés i) pontjából, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:104. § (1) bekezdés i) pontjából és a Kúriának a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződési feltételek tisztességtelenné nyilvánításáról hozott 3/2013. PJE határozatából kitűnik. A Korm. rendelet és a Ptk. előbb hivatkozott rendelkezései szerint – a fogyasztói irányelv Mellékletének 1. q) pontjában írtak megfelelőjeként – tisztességtelennek minősül a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződéses feltétel, melyet a bíróság a peres fél fogyasztó megfelelő felhívásával hivatalból kellett észleljen, de csak a fogyasztó nyilatkozatától, az általa igényelt jogvédelemtől függően vehette figyelembe [3/2013. PJE határozat indokolás V. pont, Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-168/05., C-243/08., C-137/08.]. A fogyasztók tehát korábban is hivatkozhattak a fogyasztói szerződésben általános szerződési feltételen vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételen alapuló választottbírósági kikötés tisztességtelenségére és az ebből következő semmisségére, mellyel elháríthatták a kikötött választottbírósági út alkalmazását, és elérhették a jogvita visszaterelését a rendes bíróság elé. Jelen ügyben viszont maguk a felperesek tettek az előzőekkel ellentétes konkrét nyilatkozatot a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban, mellyel kifejezték, hogy külön bírói tájékoztatás ellenére sem kívánják a választottbírósági kikötés tisztességtelenségének figyelembevételét és a fogyasztóvédelmi szabályozás külön védelmét.

[50] A tisztességtelen szerződési feltételekkel összefüggő hazai szabályozás az EUB joggyakorlatának megfelel: az EUB a fogyasztói irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmezését – a fogyasztó fogyasztói irányelvre hivatkozás kapcsán kinyilvánított akaratának tulajdonított jelentőség elismerésével – úgy pontosította, hogy a nemzeti bíróság nem köteles hivatalból mellőzni a tisztességtelen feltétel alkalmazását, amennyiben a fogyasztó, miután a bíróság megfelelően tájékoztatta, szabad és világos hozzájárulását adta az adott feltételhez, illetve kifejezte a szándékát, hogy nem kíván az ilyen kikötés tisztességtelen jellegére hivatkozni (EUB C-260/16. számú ítélet 53. pont, C-80/21-C-82/21. számú egyesített ügyekben hozott ítélet 73. pont). A fogyasztói irányelv nem teszi kötelezővé az irányelv által a fogyasztók javára bevezetett, az eladók vagy szolgáltatók által alkalmazott tisztességtelen feltételekkel szembeni védelem rendszerét. Amennyiben a fogyasztó úgy dönt, hogy nem hivatkozik e védelmi rendszerre, az nem alkalmazandó (EUB C-260/16. számú ítélet 54. pont).

[51] A Kúria megítélése szerint diszkriminációt az eredményezne – a jogerős ítélet álláspontjától eltérően –, ha a jogszabály azonos időbeli hatályra vonatkozó rendelkezése tenne különbséget az egyes fogyasztók között, és számukra indokolatlanul különböző tartalmú védelmi szinteket határozna meg. Ha azonban az egyébként is megfelelő szintű fogyasztóvédelmi szabályozáshoz képest vezet be a jogalkotó utóbb, későbbi időszakra vonatkozó, tehát más fogyasztói kört érintő szigorúbb szabályozást, nem vethető fel a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző jogalkotás (Gfv.VI.30.044/2022/6. számú végzés [57]).

[52] A Kúria az előzőekben részletezettek miatt nem észlelte a Vbt. hivatkozott rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét, ezért nem adott helyt a felperesek által az Alkotmánybíróság jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló eljárásának kezdeményezése és emiatt az eljárás felfüggesztése iránt előterjesztett kérelmének. A fogyasztói irányelv releváns rendelkezéseinek és a fogyasztó kinyilvánított akaratának már rendelkezésre álló, a fentiekben ismertetett tartalmú értelmezésére tekintettel pedig elutasította az EUB előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet (Pp. 126. §, 130. §, 131. §).

[53] A fentiekre tekintettel az elsődleges keresetnek helyt adó jogerős ítélet jogszabálysértő, ugyanakkor a keresethalmazat korábban jelzett perjogi természetéből következően a másodlagos kereset nem tekinthető elbíráltnak, amely érdemben kizárólag abban az esetben volt vizsgálható a perben, ha a bíróság a sorrendben előbb vizsgálandó elsődleges keresetet az alapjául megjelölt érvénytelenítési ok szerint megalapozatlannak találja [2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 6. pont]. A felülvizsgált ítélet eredményeként nem teljesültek az elsőfokú bíróság által alaposnak talált elsődleges keresetet követő – sorrendben kizárólag a megelőző kereset és érvénytelenítési ok megalapozatlansága esetén vizsgálható – kereset és a Vbt. 47. § (2) bekezdés a) pontjának ab) alpontjában írt érvénytelenítési ok érdemi elbírálásának eljárásjogi feltételei. A felperesek másodlagosan megjelölt jogállítása arra, hogy az ügy előterjesztéséhez és a tisztességes eljáráshoz való joguk sérült, és emiatt áll fenn a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének feltétele, nem volt elbíráltnak tekinthető.

[54] Megjegyzi a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság ismertetett ítéleti megoldása túlmutat a konkrét eljárási szabálysértésen, ugyanis lerontotta egyúttal a jogorvoslathoz való jog érvényesülését is. A felülvizsgálati eljárás ismert szabályozására, korlátaira és tárgyára figyelemmel [Pp. 407. § (1) bekezdés c) pont] a bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével – amelyben az elsődleges keresetre vonatkozó ítéleti rendelkezés mellett utalt egyúttal határozata indokolásában az eshetőlegesen előadott további, a másodlagos kereset alapjául megjelölt érvénytelenítési ok megalapozatlanságára – gyakorlatilag elzárta a felpereseket a rendkívüli perorvoslat lehetőségétől az elbírált, alaposnak talált érvénytelenítési keresetet követően vizsgálható érvénytelenítési feltételek vonatkozásában.

[55] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján – a 341. § (3) bekezdésének alkalmazásával – részítéletet hozott, a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsődleges keresetet elutasította.

[56] Az elsőfokú eljárás folytatódó szakaszában az elsőfokú bíróságnak érdemben kell elbírálnia a felperesek másodlagos keresetét.