KÜ BH 2024/215

[1] Az alperesi érdekelt 2018. január 1. napjától kezdődő, a „Szociális városrehabilitáció szegregált területein” elnevezésű projekt (a továbbiakban: Projekt) keretében tett intézkedései kiterjedtek az illetékességi területéhez tartozó egyik roma nemzetiségű szegregátum, a lakótelep felszámolására is. Az intézkedések eredményeként 2019. év végével megszűnt a lakótelep, az addig ott élt roma családok egy része, összesen 77 fő integrált környezetbe, másik része pedig a telepre költözött, ez utóbbi szintén szegregátum. A telepen élő roma nemzetiségű személyek száma, valamint az ott működő egyházi fenntartású óvoda és általános iskolában (a továbbiakban: Iskola) tanuló roma nemzetiségűek száma emelkedett. Az alperesi érdekelt területén lévő szegregátumok területe, a szegregált területen élők száma a lakótelep felszámolása után csökkent, életkörülményeik javultak.

[2] A felperes kérelmet (a továbbiakban: kérelem) nyújtott be az alpereshez, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 10. § (2) bekezdésére, a 8. § e) és p) pontjára, valamint a 26. § (3) bekezdésére hivatkozással, az alperesi érdekelttel, továbbá – európai uniós források felhasználására tekintettel – a Pénzügyminisztériummal (a továbbiakban: PM) mint irányító hatósággal, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztériummal (a továbbiakban: ITM) mint a fejlesztési célelőirányzatok kezeléséért, szabályozásáért és ellenőrzéséért felelős minisztériummal szemben (a PM és az ITM a továbbiakban együtt: minisztériumok; az alperesi érdekelttel együtt a továbbiakban: eljárás alá vontak), mivel álláspontja szerint az alperesi érdekelt azzal a magatartással, hogy lehetővé tette, illetve nem akadályozta meg a lakótelepen élő roma családok teleprehabilitáció keretében tömegesen a város másik szegregátumába, a telepre költözését, 2020 januárjától fenntartja a roma lakosok nem romáktól történő területi szintű jogellenes elkülönítését. A PM a Projekt keretében pénzügyi támogatást biztosított a fejlesztési alapok terhére, az ITM pedig eltűrte, hogy a támogatásokat a lakóhelyi szegregáció fenntartására fordítsák. Az eljárás alá vontak mindezen magatartásukkal az Ebktv. 10. § (2) bekezdése szerinti jogellenes elkülönítést valósítottak meg az Ebktv. 8. § e), p) és q) pontja szerinti védett tulajdonságokkal, azaz a nemzetiséghez való tartozással, a társadalmi helyzettel és a vagyoni helyzettel összefüggésben. A felperes kérte továbbá, hogy az alperes kötelezze az alperesi érdekeltet határidőn belül deszegregációs terv készítésére. Álláspontja szerint az alperesi érdekelt felelős azért, hogy a lakótelep felszámolása nem járt együtt az ott lakó roma és mélyszegény emberek integrációjával.

[3] A felperes kiegészítette a kérelmét azzal, hogy jogsértés a telepre beköltöző roma gyerekek alperesi érdekelt által fenntartott óvodáiban, illetve állami fenntartásban működő általános iskoláiban az óvodai vagy tanulói jogviszonnyal rendelkező nem roma gyerekektől való elkülönítésével is megvalósult azáltal, hogy a telepre költözött roma gyerekek az ott működő, etnikailag homogénnek tekinthető Iskolában folytatták a tanulmányaikat. Álláspontja szerint ez a jogsértés megvalósul, ha az intézmény működése nem felel meg az Ebktv. 28. § (2a) bekezdésében, valamint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nktv.) 34/A. §-ában foglaltaknak.

[4] Az alperes határozatával mindhárom eljárás alá vont szerv vonatkozásában elutasította a kérelmet, hivatkozva az Ebktv. 3. § (1) bekezdésének e) pontjában, 4. § b), c) és m) pontjában, a 7. § (1)–(3) bekezdésében, a 8. § e), p) és q) pontjában, a 13. § (1) bekezdésében, a 14. § (1) bekezdés a) pontjában, a 18. § (3) bekezdésében, a 19. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 26. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekre. A határozat indokolásában az ügy előzményeként utalt a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) 105.K.701.748/2021/8. számú ítéletére (a továbbiakban: előzményi ítélet), amely az Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: alperesi jogelőd) által hivatalból indított eljárásban hozott EBF/HJF/146/17/2020. számú, az alperesi érdekeltet – mivel az általa tett intézkedések, legfőképpen a családok lakótelepről telepre költöztetése miatt a telep, mint szegregátum fenntartása irányába hatnak – az Ebktv. 10. § (2) bekezdése szerinti jogellenes elkülönítés miatt elmarasztaló és a telep szegregátum jellegének megszüntetése érdekében további program és megvalósíthatósági tanulmány kidolgozására, valamint azok 2024. június 30. napjáig történő megvalósítására kötelező határozatot megsemmisítette.

[5] A településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § 8. pontjára utalva megállapította, hogy területén a 2011. évi népszámlálási adatokon alapuló KSH szegregációs térkép három szegregált területet jelölt ki. A Projekt a telepet és a lakótelepet érintette. Tényként megállapította, hogy a telep nagyobb, mint a lakótelep, és már az alperesi érdekelt intézkedéseit megelőzően is jobb lakhatási körülményeket biztosított; továbbá fel sem vetődött, hogy e szegregátumokat az alperesi érdekelt hozta volna létre, azok kialakulása a múlt század második felére nyúlik vissza. A két érintett terület szegregált jellege a Projekt megvalósítása kezdetén (2018. január 1.) adott volt, ezért a Projekt megvalósításának, illetve az alperesi érdekelt intézkedéseinek a szegregáció mértékére való hatását vizsgálta. A vizsgálat tárgyát az alperesi érdekelt intézkedései által előidézett mennyiségi és minőségi változások iránya képzete, tehát az, hogy az intézkedések összességében a szegregáció mértékének a növelése vagy csökkentése irányába hatottak.

[6] Az alperes az alperesi érdekelt által benyújtott adatszolgáltatás alapján megállapította, hogy a szegregátumokban a lakott lakások száma és az össz-lakásszám is csökkent; a felperes a telep lakosságának 700 főről 1400–1500 főre változásával összefüggésben az adatok forrását nem jelölte meg; az alperesi érdekelt adatszolgáltatásai alapján 2019. év végén 850 fő körüli számot mutattak a telepre vonatkozó adatok, a lakótelepről elköltözőkkel a telep lakossága körülbelül 1100 főre változott. Az alperes megállapította, hogy a sérelmezett költözések előtt a telepen körülbelül 240 család, a két szegregátumban összesen 340 család élt, míg a Projektet követően a telepen 270 lakásban összesen 269 család élt, így a költözéseket követően a szegregátumban élő családok száma 70-nel csökkent. Rámutatott, hogy nem a Projekt jogszabályoknak megfelelését, hanem a jogellenes szegregáció megvalósulását vizsgálta, amelyben hangsúlyos, hogy a szegregátumot nem az alperesi érdekelt hozta létre, a szegregátumok léte önmagában egy komplex folyamat eredménye, ekképpen az alperesi érdekelt felelőssége a szegregáció fennmaradása és a súlyosbodása vonatkozásában vizsgálható. Az előzményi ítélet alapján rögzítette, hogy a szegregátumjelleg megszüntetésének módja lehet a lakókörnyezet fejlesztése is, az alperesi érdekelt korábbi intézkedései pedig nem voltak jogsértőek, így nem az állapítható meg, hogy az alperesi érdekelt ellehetetlenítette volna a telepen élők integrációját. A szegregáció mértéke, a szegregált területeken élők száma nem nőtt, hanem csökkent, életkörülményeik javultak. A szegregáció mértéke javult azzal, hogy a lakótelepet az alperesi érdekelt teljes egészében felszámolta.

[7] Az alperes az oktatási szegregációval összefüggésben – hivatkozva a Kúria Pfv.20.241/2015/4. számú ítéletére (a továbbiakban: kúriai ítélet) is – rögzítette, hogy az alperesi érdekelt és a minisztériumok nem fenntartói az Iskolának, ezért annak vizsgálata, hogy az ott folyó nevelés, oktatás megfelel-e az Ebktv. 28. § (2a) bekezdésének, az ügyben nem releváns. Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 18. pontját, valamint a kúriai ítéletet is kiemelve részletesen bemutatta, hogy a telepről mely iskolák, milyen helyi tömegközlekedési járattal, mennyi időn belül érhetőek el; ezekből pedig nem az állapítható meg, hogy az integrált iskolákba jutás a tömegközlekedés által nem biztosított. Megjegyezte, hogy a Család- és Gyermekjóléti Szolgálatnak a telepen külön telephelye van, így az ott élők számára a segítség – az iskolaválasztással, illetve a körzetes iskolákkal kapcsolatban is – biztosított.

[9] A felperes keresetében kérte annak megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését. Eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre, így az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-ának és a 81. § (1) bekezdéseinek, továbbá az Ebktv. 14. § (14)–(16) bekezdésének a megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, mert nem küldte meg részére az eljárás alá vontak nyilatkozatait, továbbá nem tisztázta a minisztériumok eljárási helyzetét. Utalt arra, hogy a megelőző eljárásban benyújtotta az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) tájékoztatóját, amely szerint az alperesi érdekelt megsértette az Európai Parlament és Tanács 1303/2013/EU rendelete (a továbbiakban: Rendelet) 7. cikkét (hátrányos megkülönböztetés tilalma). A tájékoztató figyelmen kívül hagyása, továbbá a tárgyalás tartásának és a felperes által indítványozott tanúk meghallgatásának mellőzése szintén az ügy érdemére kiható súlyos eljárási hiba. Az alperes nem adta indokát, hogy miért nem kereste meg az Oktatási Hivatalt, valamint az Iskolát, emiatt megsértette az indokolási kötelezettségét is. A kérelemről nem matematikai műveletekkel kellett volna dönteni. A másik szegregátumba való átköltöztetést jogellenesnek tartja, a Bizottság is emiatt döntött a támogatási összegek visszatartásáról, a telepre való költözéseket követően mindössze 77 olyan lakó volt, aki nem szegregátumba költözött. A minőségi változásra vonatkozóan kérte a megelőző eljárásban tanúk meghallgatását, de a lakások komfortfokozatának kevés jelentősége van, ha egy homogén, etnikai közegből egy másik homogén közegbe költöztek az emberek. Kifogásolta, hogy az alperes az oktatási szegregációt sem vizsgálta ki, vegyes összetételűből szegregált iskolába kerültek tanulók, a Bizottság pedig az oktatási szegregációt is felrótta a tájékoztatójában.

[10] A felperes álláspontja szerint az alperes tévesen értelmezi a jogellenes elkülönítés fogalmát, az eljárás tárgya nem a szegregátumok kialakulása volt, hanem az az önkormányzati intézkedés-csomag, amely a szegregációt fenntartotta. Álláspontja szerint az alperesi érdekelt a telepre költözött családok esetében tevőlegesen valósított meg jogellenes elkülönítést, jogszerűen akkor járt volna el, ha a lakótelepen élő családoknak nem másik szegregátumban ajánl fel lakást. Akik a telepen kaptak lakást nem spontán módon szegregálódtak, hanem az alperesi érdekelt kezdeményezésére. Hangsúlyozta, hogy az Ebktv. 8. § e) pontjának alkalmazásakor az alapjogi és az észszerűségi kimentés sem alkalmazható a 7. § (3) bekezdése értelmében. Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.145/2018/6/I. számú határozatára, amely az oktatásért felelős minisztériumot marasztalta 28 általános iskolában folyó jogellenes elkülönítés miatt. Előadta, hogy kérdőíves felméréssel igazolta a telepre költöző családok gyerekei közül sokaknak a helyi roma többségű iskolába való beiratkozását. Az alperesi érdekelttől elvárható lett volna, hogy ezt minden eszközzel megelőzze, mivel a roma családok társadalmi integrációjának feltétele a gyerekek integrált körülmények közötti tanulása. Kifejtette, hogy jogszabályváltozás miatt a kúriai ítélet nem releváns, mivel az Ebktv. oktatási diszkriminációval kapcsolatos kimentési szabályrendszere módosult, ezért kérelmének az iskolai szegregációval kapcsolatos része nem ítélt dolog. Hivatkozott a Magyar Államkincstártól 2023. augusztus 9-én közérdekű adatigénylésre érkezett válaszra, miszerint az adatigénylés szerinti azonosító számú projektek nem kerülnek Európai Uniós finanszírozásba.

[13] A Törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította

[14] A Törvényszék megállapította, hogy a minisztériumokat az alperes a megelőző eljárásba bevonta. A minisztériumok eljárásjogi helyzetét illetően az alperest további tényállás tisztázási és indokolási kötelezettség nem terhelte. Az alperes a határozatában számot adott arról, hogy nem a Projekt állami, illetve uniós támogatások jogszabályi feltételeinek való megfelelését kellett vizsgálnia, hanem azt, hogy a kérelemben állítottak az egyenlő bánásmóddal összefüggő jogsértések-e. Az alperes és az alperesi érdekelt megalapozottan mutatott rá, hogy a bizottsági tájékoztató kötőerővel nem rendelkezik, nem Ebktv. alapú értékelést tartalmaz és annak címzettje nem is az alperesi érdekelt.

[16] Az ügy érdemét érintően a Törvényszék utalt az előzményi ítéletre, amely megállapította, hogy az alperesi érdekeltnek (abban a perben felperesnek) a szegregátum megszüntetése érdekében nincsenek további kötelezettségei, mivel erre vonatkozóan több programmal is rendelkezik. A Törvényszék a lakókörnyezet fejlesztését lényeges körülménynek tekintette, és jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szegregátum megszüntetését annak figyelembevételével is meg tudja valósítani az alperesi érdekelt, hogy megfelel az Mötv.-ből és más jogszabályokból eredő kötelezettségeinek. A Törvényszék az előzményi ítéletében foglalt fenti megállapításokat a jelen perben is irányadónak tartotta azzal együtt, hogy a felek között nem volt vitatott, hogy összességében a szegregált terület mértéke és az ott élő családok száma is csökkent, egyes családok jobb körülmények közé kerültek, és nem kizárólag szegregátumból szegregátumba, hanem szegregátumból integrált környezetbe költözésekre is sor került.

[17] A Törvényszék úgy értékelte, hogy a felperes a szegregátumban élők száma tekintetében nem tett következetes nyilatkozatokat, mivel keresetlevele szerint „a két szegregátumban összesen 1177-en éltek 2021 novemberében”, amely számadat megfelel annak, amit az alperes a határozatban figyelembe vett, míg a perben később tett nyilatkozata szerint a telepen élők száma 2000 fő körül van. A felperes a keresetében nem vitatta a határozatban szereplő számokat, ezért a Törvényszék a módosított későbbi nyilatkozatot – a Kp. 43. § (1) bekezdésével ellentétesnek tekintve azt – figyelmen kívül hagyta.

[18] A védett tulajdonságon alapuló jogellenes elkülönítés kapcsán rögzítette, hogy az Ebktv. 10. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből nem következik az a felperesi álláspont, hogy az alperesi érdekelt csak akkor nem tartotta volna fenn a jogellenes elkülönítést, ha a felszámolt lakótelepről kivétel nélkül integrált lakókörnyezetbe segíti a családokat, és ennek hatására minden család integrált környezetbe költözik. A Törvényszék megítélése szerint jelen ügyben sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szegregátumokat nem az alperesi érdekelt hozta létre, s az alperes a határozatában részletesen elemezte és alátámasztotta az alperesi érdekelt intézkedéseit, amelyek eredményeképpen a szegregátum(ok) területe és a szegregátumban élők száma is csökkenő tendenciát mutat. A kérelem – annak tárgyára figyelemmel – a Projekt hatásainak az értékelésével, a tendenciák figyelembevételével volt elbírálható. A változásokat nézve pedig ügydöntő jelentőségű, hogy a lakótelep megszüntetésével összességében csökkent a szegregált terület és a szegregátumban élők száma. E tény pedig okszerűen nem alapozhat meg szegregáció fenntartásért való felelősséget, ezért az alperesnek az alperesi érdekelt maraszatlásáról nem kellett határozni. A szegregáció mértékét csökkentő intézkedések nem azonosíthatóak azzal, hogy az alperesi érdekelt szegregációt valósít meg.

[19] A jogerős ítéletben foglaltak szerint az oktatási szegregációval összefüggő felperesi álláspont sem alapos, mivel az alperesi érdekelt és a minisztériumok nem fenntartói az Iskolának, ott oktatást nem szerveznek. Az alperes mindemellett megalapozottan utalt a kúriai ítéletre, valamint arra is, hogy a 2017. július 1. napjától hatályos Ebktv. 28. § (2a) és (2b) bekezdése sem alkalmazható az eljárás alá vontakra, mivel e rendelkezések kifejezetten oktatás megszervezéséről, illetve oktatás szervezéséről szólnak. Az alperesi érdekelt felelősségét okszerűen nem veti fel, hogy a telepre átköltözők döntő többsége az ott található Iskolába íratta be a gyermekét.

[20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, mivel álláspontja szerint a Törvényszék nem megfelelően tárta fel a tényállást és megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le, ezáltal a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény XV. Cikk (2) bekezdését, az Ebktv. 4. § b) és m) pontját, a 10. § (2) bekezdését, a 7. § (3) bekezdését, a 8. § e) és p) pontját, a 26. § (3) bekezdését, a 27. § (3) bekezdés a) pontját, valamint a Kp. 78. § (2) bekezdés a) pontját.

[21] A felperes hivatkozott az Ebktv. lakhatási szegregáció fenntartásával kapcsolatos rendelkezései, így a kérelme alapját képező jogellenes elkülönítés tilalmára vonatkozó [10. § (2) bekezdés], a jogsértéssel érintett csoport védett tulajdonságaként megjelölt [8. § e) és p) pont, a roma nemzetiséghez tartozás és a társadalmi származás], a lakhatási szegregáció tilalmát szabályozó [26. § (3) bekezdés], valamint a kimentésre vonatkozó [7. § (3) bekezdés] rendelkezések megsértésére. Álláspontja szerint a Törvényszék félreértette, jogellenesen értelmezte az Ebktv. 10. § (2) bekezdésében foglaltakat, ennek alátámasztásaként idézte a jogerős ítélet [24] pontját. Előadta, hogy a perben mindvégig – függetlenül attól, hogy az alperesi érdekelt intézkedései nyomán néhányan integrált elhelyezésre kerültek, a lakosok jelentős része, a peradatok alapján 47,5%-a szegregált lakókörnyezetbe került – közérdekű igényérvényesítőként a szegregált lakókörnyezetbe helyezett roma családok érdekében lépett fel, az ő képviseletüket látja el.

[22] Azt nem vitatja, hogy magasabb komfortfokozatú lakásokba kerültek a telepre költöztetettek, de továbbra is elkülönítve, a város egy zárvány területén laknak, etnikailag homogén közegben. Ez kimeríti a jogellenes elkülönítést, s az Ebktv. 7. §-a nem biztosít kimentési szabályt a lakhatás területén megvalósuló, nemzetiségi alapú jogellenes elkülönítés esetére, a 7. § (3) bekezdése azt eredményezi, hogy észszerűségi és alapjogi kimentés sem alkalmazható az ilyen típusú jogsértések esetén. A kimentési szabályok alkalmazása nem jelent meg a jogerős ítéletben, azonban az idézett [24] pontjában a Törvényszék tartalmilag lényegében észszerűnek találta az alperesi érdekelt intézkedéseit, mert azok összességében pozitív elmozdulást hoztak, csökkentették a szegregációt. A Törvényszék értelmezésének következtében legitimnek nyilváníthatóak a leghátrányosabb helyzetű embereket érintő olyan programok is, amelyek az elkülönített lakhatás megszüntetése helyett a lakókörülmények javítására fókuszálnak társadalmi integráció címén, holott az ilyen beavatkozások eleve nem képesek hozzásegíteni az érintetteket a beilleszkedéshez, mert továbbra is elzárva tartják őket a többségi társadalomtól.

[23] A felperes az oktatási szegregációval kapcsolatban hivatkozott az Ebktv. 4. § b) és m) pontjának, valamint 27. § (3) bekezdés a) pontjának a sérelmére. Köztudottnak tartja, hogy a roma szülők nem a vallásos nevelés, hanem a közelség miatt választják az Iskolát. A megkérdezett családok gyermekeinek közel fele a telepre költözés miatt a korábban etnikailag vegyes intézményből egy etnikailag homogén óvodai/iskolai környezetbe került, lakóhelyi elkülönítésük fenntartása egyúttal iskolai/óvodai szintű elkülönítést is eredményezett.

[24] A felperes tévesnek tartja azt az értelmezést, hogy a Törvényszék a jogerős ítélet [25] pontjában annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperesi érdekelt nem fenntartója az Iskolának. Hivatkozott arra, hogy panaszában nem azt állította, hogy az alperesi érdekelt fenntartó, hanem azt, hogy az alperesi érdekelt intézkedése eredményeként – újabb roma családok telepre költöztetésével, iskolabusz indításának és a szülők tájékoztatásának elmulasztásával – nőtt a szegregált oktatásban, és csökkent az integrált oktatásban részesülő roma gyerekek száma, ami az Ebktv. 27. § (3) bekezdés a) pontja alapján jogsértő.

[25] A felperes az Ebktv. 4. §-ára és az Mötv. 13. § (1) bekezdésére hivatkozva előadta, hogy az önkormányzatok valamennyi intézkedésük során kötelesek megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, s feladatuk – többek között – a gyermekjóléti szolgáltatások és ellátások, és a helyi közösségi közlekedés biztosítása is. Az alperesi érdekeltnek a Projekt keretében lett volna lehetősége az intézkedések oktatási szegregációs hatásaival foglalkozni.

[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását, a jogerős ítélet hatályában fenntartását.

[27] Az alperesi érdekelt felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.

[28] A felperes felülvizsgálati kérelme – a következők szerint – alaptalan.

[30] Az alperes a megelőző eljárásban a felperes kérelme (panaszbedványa) folytán, valamint a Törvényszék jelen perben a kereset alapján eljárva, jelentős társadalmi hatással bíró kérdést, az Ebktv. szerinti jogellenes elkülönítés, mint jogsértés két típusának, konkrétan a lakhatási és azzal összefüggésben az oktatási szegregáció alperesi érdekelt intézkedéseivel történő megvalósítását vagy annak hiányát vizsgálta. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Törvényszék jogerős ítéletének jogszerűségét értékeli. A konkrét tényállás kapcsán kiemeli, hogy a szegregáció kezelése, különösen annak felszámolása komplex feladat, amely projektek, fejlesztési stratégiák egymásra épülésével, hosszú távon oldható meg. A periratok és a felek perbeli nyilatkozatai alapján megállapítható, hogy a több évtized alatt létrejött szegregációs területek csökkentésére, illetve a lakótelep megszüntetésére az alperesi érdekeltnek több deszegregációs projektje volt, illetve van, a szegregáció mérséklését is célzó esélyegyenlőségi tervvel rendelkezik, továbbá a hosszú távú integrált településfejlesztési stratégiája antiszegregációs program megvalósítását is szolgálja. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy az alperesnek és a bíróságnak nem feladata az alperesi érdekelt deszegregációs projektjei megfelelőségének, jogszerűségének ellenőrzése vagy a településfejlesztési stratégia megfelelőségének értékelése. A megelőző eljárás és jelen per kizárólag az Ebktv. szerinti jogsértés fennállása vagy annak hiánya vizsgálatára irányulhatott.

[31] A Kúria rámutat arra, hogy az alperes feladata a felperes panaszának kivizsgálása volt, amely panaszban, valamint annak kiegészítésében a felperes lakhatási és oktatási szegregációt jelentett be, hivatkozva az Ebktv. releváns rendelkezéseire. A felperes elsősorban a lakhatási szegregáció körében állította a jogellenes elkülönítés megvalósulását, az Ebktv. 10. § (2) bekezdésére, a 8. § e) és p) pontjára, a 26. § (3) bekezdésére hivatkozva, az alperesi érdekelt magatartásának következménye révén, a lakótelep, mint szegregáció felszámolásával összefüggésben. Ezt azonban nem lehet egyes tényeknek a többiekből való kiragadásával értékelni, mivel a Projekt egyes részelemeinek kiemelése hibás eredményre, ezáltal téves következtetésre vezet, amelyet mind az alperes, mind a Törvényszék helyesen ismert fel. Az előzményi ítélet is ezt az elvet követte, az abban foglaltak szerint is a folyamatot és nem az egyes részelemeket kell megvizsgálni, nem egy konkrét időállapot adatát, hanem a folyamat szerinti tendenciát, a folyamat összesített hatását kell értékelni. Az alperes és a Törvényszék azáltal is jogszerűen járt el, hogy az előzményi ítéletben rögzítetteket irányadónak tekintette és határozata meghozatala során figyelembe vette.

[32] A Kúria nem adott helyt a tényállás tisztázási kötelezettség teljesítésének megsértésére, a tényállás hiányos feltárására alapított felperesi érvelésnek. Az kétségtelen, a felperes által sem vitatott, hogy az alperesi érdekelt intézkedéseinek eredményeként az egyik szegregátum, a lakótelep megszűnt, ennek révén 2021. november 23-ig 20 család (19,4%) költözött integrált lakókörnyezetben lévő lakásba, 49 család (47,5%) pedig a telepre, ahol területi rehabilitációs program keretében a lakásokat felújították, így a korábbitól jobb állapotú, magasabb komfortfokozatú, felújított lakáshoz jutottak az oda költöző családok. A telep lakásainak felújítása a lakáskörülmények javítása céljából történt, ami csökkenti a szegregátum-jelleget és elősegíti a társadalmi integrációt. Az ide költöző családok nem vitatottan jobb körülmények között, de szegregált területen élnek. Összességében az alperesi érdekelt intézkedés-sorozatát nem lehet úgy értékelni, hogy az jogellenes, mert az oda vezetne, hogy az önkormányzatok nem kezdenének szegregációs terület felszámolásába, mivel annak során nem lenne olyan szegregációt megszüntető tevékenységük, amely ne ütközne szegregáció-tilalomba. A felperesi értelmezés elfogadása esetén ugyanis, ha az önkormányzat nem tud mindenki számára azonnal integrált környezetben lakást biztosítani - márpedig ehhez ritkán vagy nagyon hosszadalmas felkészülési, várakozási időt követően áll fenn az összes feltétel -, úgy a felszámolás alatt álló szegregátumban visszamaradó családokra nézve passzív szegregációt, míg a jobb körülmények mellett, de másik szegregátumba költözők esetén aktív szegregációt, mint jogellenes magatartást kellene megállapítani. Az Ebktv. 10. § (2) bekezdése szerinti jogellenes elkülönítés ekként történő értelmezése nem feleltethető meg az Ebktv. céljának, mivel a szegregáció mérséklését, illetve megszüntetését akadályozza azáltal, hogy ellehetetleníti a deszegregációs programok többlépcsős, esetleg gyorsabb, de kisebb előrelépést biztosító (szegregációt csökkentő) megvalósítását. Az alperesi érdekelt intézkedései együttesen a szegregáció ellen ható intézkedések voltak, részben megszüntették a szegregációt, részben pedig mérsékelték a szegregátum-jelleget, így azok nem vethetik fel a jogellenességet, annak ellenére, hogy nem vitathatóan nem jártak a lakótelepi és telepen lévő szegregáció teljes megszüntetésével.

[33] A felperes a tényállás tisztázás hiányossága körében alaptalanul sérelmezte a lakótelepről elköltözött családok harmadik – az elhelyezésüket, lakhatásukat saját maguk megoldók – csoportja vonatkozásában helyzetük feltárásának és értékelésének elmaradását. A családok e körének lakhatását a lakótelepről elköltözést követően nem az alperesi érdekelt biztosította, továbbá az alperes a hozzá benyújtott kérelem tartalmára tekintettel, az eljárása során nem egyes családok egyéni helyzetét, hanem a Projekt szegregációra való hatását vizsgálta, ennek keretében azt elemezte, hogy az alperesi érdekelt intézkedései összességében milyen irányba befolyásolták a szegregáció mértékét és minőségét. Nem áll fenn olyan tényállás tisztázási hiányosság, amely a Kp. 78. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértését alátámasztaná.

[34] A Kúria rámutat arra, hogy jelen perbeli esetben az alperesi érdekeltnek tömegesen kellett megoldást találnia a Projekt megvalósítása előtt a lakótelepen szegregációban élt családok részére lakhatás biztosítására, a korábbinál jobb életkörülményekre, a társadalmi integráció előmozdítására. Az alperes vagy a bíróság jogértelmezése nem lehet olyan, hogy az az önkormányzatokat eltántorítsa a szegregáció elleni küzdelemtől azzal, hogy kimondja, jogszerű magatartásnak kizárólag a szegregáció megszüntetése minősül, de csökkentése nem. Az alperes és a Törvényszék egyaránt helyesen értékelte a lakhatási szegregáció szempontjából releváns tényeket, a Projekt folyamatának az alperesi érdekelt intézkedéseivel érintett elemeit és a jogellenes elkülönítésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, így az Ebktv. 10. § (2) bekezdését, a 7. § (3) bekezdését, a 8. § e) és p) pontját, valamint a 26. § (3) bekezdését. A Törvényszék jogszerűen járt el azáltal, hogy az alperes határozatát a kereseti érvek által vitatott tárgykörben vizsgálta és a kereseti kérelem keretei között nem ítélte jogszabálysértőnek. A felperes a keresetében anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket is megjelölt, ennek során az Ebktv. rendelkezései körében hivatkozott a jogellenes elkülönítésre, a bizonyítási rendre, a kimentési szabályokra, a lakhatási és az oktatási szegregációra, azt azonban a keresetében és a felülvizsgálati kérelmében sem vitatta, hogy a jogellenes elkülönítés során az Ebktv. 8. §-ában meghatározott tulajdonságok alapján ki(k) képezi(k) a kérelemmel érintettekhez képest a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyeket vagy személyek csoportját. Ekként az összehasonlítható helyzetben lévő személyek vagy személyek csoportjának alperes általi meghatározása a perben nem került vizsgálatra, figyelemmel a kereseti kérelem kereteire, valamint a felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati kérelem kereteire.

[35] A Kúria úgy értékelte, hogy az oktatási szegregáció körében kifejtett, az Ebktv. 27. § (3) bekezdés a) pontja, valamint 28. § (2a) és (2b) bekezdés sérelmére alapított felperesi hivatkozások sem alaposak. Az alperes iratszerűen rögzítette, hogy az alperesi érdekelt és a minisztériumok nem fenntartói az Iskolának, amely ténymegállapításból okszerű következtetést vont le arra, hogy az eljárás alá vontak, így az alperesi érdekelt intézkedései nem eredményeztek oktatási szegregációt, továbbá az Ebktv. 28. § (2a) bekezdésében foglaltak vizsgálata jelen ügyben nem volt releváns. Ennélfogva érdemben helyes az alperes határozata ezen elemére vonatkozó kereseti érveket alaptalannak értékelő jogerős ítélet, amely ugyancsak a fenntartói minőség hiányának tulajdonított jelentőséget annak megállapítása során, hogy az alperesi érdekelt felelősségét okszerűen nem veti fel, hogy a lakótelepről a telepre átköltözők többsége az Iskolába íratta be a gyermekét. Az alperesi érdekelt a telepen található utcákhoz tartozó körzeti iskolákat – az integrált oktatás biztosíthatósága követelményére figyelemmel – kijelölte, így a telepen lakó gyerekek akár az egyházi fenntartású Iskolában, akár a körzeti általános iskolában folytathatják tanulmányaikat. Az iskolabusz működtetését kötelezettségként rögzítő kúriai határozat nincs, az iskolabusz működtetésének hiánya nem valósít meg oktatási szegregációt. Az alperes a tényállás tisztázása során feltárta, hogy a körzeti általános iskolák melyik tömegközlekedési buszjárattal érhetőek el, s azt is megvizsgálta, hogy melyik körzetes iskolába mely buszjárattal mennyi időn belül érhetnek be a tanulók. A tömegközlekedési eszköz igénybevételéhez az alperesi érdekelt támogatást nyújt, továbbá a tájékoztatás lehetősége is biztosított volt. Információ hiányáról nem lehet beszélni akkor, ha az alperesi érdekelt Család- és Gyermekjóléti Szolgálata telephelyet tart fenn a telepen, folyamatos szociális és családsegítő munkát végez. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan mutatott rá, hogy a felperes által oktatási szegregáció kapcsán hivatkozott bírósági határozatok eltérő tényállás mellett születtek, az ügyazonosság nem áll fenn. Mindezek alapján érdemben helyes, hogy az Ebktv. 27. § (3) bekezdés a) pontja szerinti jogsértést az alperes és a Törvényszék nem állapította meg.

[36] A Kúria megítélése szerint az alperes – a felperes hivatkozása ellenére – a határozat meghozatala során az Ebktv. 7. § (2) bekezdése szerinti kimentési szabályt nem alkalmazta, s azt nem is kellett alkalmaznia, mivel az eljárás alá vontak tekintetében az Ebktv. szerinti jogsértés megvalósítását, a jogsértésért való felelősségüket nem állapította meg. A kimentési szabály alkalmazására jogsértés megállapításának hiányában nem kerül sor, a Törvényszék a jogerős ítéletében ezáltal helyesen ítélte meg, hogy kimentés alkalmazásának hiányában azt az alperesnek indokolnia sem kellett, s az Ebktv. 7. § (2) és (3) bekezdésének megsértése nem áll fenn.

[37] A Törvényszék indokolása az egész folyamat értékelését jelentette, s helyesen vizsgálta, hogy az alperesi érdekelt milyen intézkedéseket tett a lakótelepen élők lakhatási körülményeinek javítása, ezáltal a lakhatási szegregáció felszámolása, illetve mérséklése érdekében.

[38] A fentiekre figyelemmel a Kúria az érdemben helyes jogerős ítéletet a Kp. 121. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján hatályában fenntartotta.