KÜ BH 2024/22

[1] A II. rendű alperes a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. § c) pontjában megjelölt, „terület- és településrendezés” közérdekű célra kérte a felperes kizárólagos tulajdonában álló a Miskolc belterület x helyrajzi számú, „kivett lakóház, udvar, egyéb épület” megnevezésű, 578 m² területű ingatlan részbeni kisajátítását. Előadta, hogy a közérdekű cél megvalósítása tulajdon korlátozásával nem lehetséges, mert a „TOP-6.3.3-16-MI1-2020-00004. Miskolc város csapadékvíz elvezetésének fejlesztése” megnevezésű projekt, azon belül a Pereces-patak mederszabályozása projektelem keretei között több érintett ingatlanon, így a felperesi ingatlanon is a Pereces-patak mederrendezését kívánja megvalósítani a városrendezési tervben foglaltakhoz igazodva. A pályázati felhívás alapján a II. rendű alperesnek kötelező a fejlesztéssel érintett ingatlanrész felett tulajdonjogot szereznie.

[2] A kisajátítási kérelem szerint a mederszabályozás elvégzésével a nagyobb mennyiségű vízhozam átfolyása jobban biztosított lesz, ami által a II. rendű alperes eleget tesz a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 11. pontjában helyi önkormányzati feladatként meghatározott vízgazdálkodási-, vízkárelhárítási kötelezettségének is. E feladatát hatékonyabban tudja végrehajtani, amennyiben a medret magában foglaló földterület a saját tulajdonában áll. Álláspontja szerint tehát az ingatlanrész megszerzése közérdeknek minősül, míg a kisajátítás hiányában fennálló helyzet ellentétes a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 6. § (4) bekezdésében foglaltakkal. A II. rendű alperes szerint a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, mert a mederszabályozást az érintett területen kell végrehajtani. A kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják, mert a terület- és településrendezési közérdekű cél nagyobb előnyökkel bír, mint a tulajdonjog elvonásával okozott kár. A terület- és településrendezés által csökkenthető a Bükk irányából, a Pereces városrészt érintő árvíz által okozott károk mértéke, valamint annak esélye, hogy a 2010. évben történt súlyos mértékű havária megismétlődjön.

[3] Az I. rendű alperes a 2022. augusztus 1. napján kelt, BO/05/01262-16/2022. számú és az indokolás tekintetében a BO/05/00055-1/2023. határozatával módosított határozatával a felperes ingatlanát megosztotta és a II. rendű alperes által a Kstv. 2. § c) pontjában megjelölt, „terület- és településrendezés” közérdekű célra, „Miskolc város csapadékvíz elvezetésének fejlesztése” megnevezésű projekt megvalósításához szükséges terület kisajátítása iránt előterjesztett kérelmének helyt adva, az ingatlan 67 m² nagyságú részét kisajátította, a felperes részére kártalanítást állapított meg. Megállapította, hogy a kisajátítási cél, a Pereces-patak mederszabályozása magántulajdonú ingatlanon nem valósulhat meg, továbbá a patak önkormányzati tulajdonba kerülését követően hajtható végre a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, illetve a patak áradásai, a csapadék és egyéb vizek által okozott kártételek megelőzése, mint önkormányzati feladat is. Tehát a kisajátítási cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem lehetséges, az ingatlan tulajdonjogának adásvétel útján történő megszerzése meghiúsult, ugyanakkor a kisajátítási célt az érintett ingatlanon indokolt megvalósítani.

[4] A határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melyben vitatta a kisajátítás jogalapját.

[5] Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

[6] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes a Kstv. 3. § (1) bekezdés a), c) és d) pontjait érintő vitatása során abból a téves következtetésből indult ki, hogy a kisajátítás célja nem a terület- és településrendezés volt. A bíróság szerint felperes a per során nem tudta igazolni azt a jogi álláspontját, hogy a II. rendű alperes nem a kérelemben megjelölt célból, hanem más okból kifolyólag, így az általa hivatkozott pályázat megvalósítása, vagy a szervízút kialakítása miatt kívánta az ingatlanrész tulajdonjogát megszerezni.

[7] A jogerős ítélet szerint a kisajátításnak a Kstv. 3. § (1) bekezdés a), c) és d) pontja szerinti feltételei fennálltak. A kisajátítási kérelemben megjelölt cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával, így a felperes által hivatkozott szolgalmi jog alapításával nem lehetséges, hiszen a vonatkozó jogszabályok szerint az érintett ingatlanrésznek az önkormányzat tulajdonában kell állnia. Mivel a Miskolc Megyei Jogú Város Építési Szabályzatáról szóló 21/2004. (VII. 6.) számú önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: MÉSZ) a perbeli ingatlant vízgazdálkodási zónaként tartja nyilván, a közérdekű cél megvalósítására kizárólag itt kerülhetett sor, a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei pedig meghaladják a tulajdon elvonásával okozott kárt, a helyi építési szabályzatban lévő cél megvalósítása az ingatlan tulajdonosa részéről nem várható el. Annak nem volt jelentősége, hogy a kisajátításra sor került-e más ingatlanokon is, a hatóságnak ugyanis kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy a perbeli ingatlan vonatkozásában fennálltak-e a kisajátítás feltételei.

[8] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, miszerint a kisajátítás jogalapja hiányzik. Hivatkozott Kfv.II.37.082/2023. számú ügyre, ahol az elsőfokú bíróság ugyanezen beruházás kapcsán a kisajátítás jogalapját nem találta megállapíthatónak. Az I. rendű alperes határozata nem rögzíti egyértelműen, hogy a MÉSZ milyen tartalommal került figyelembevételre, sem a MÉSZ szövegezését, sem a felperes ingatlanára vonatkozó rendelkezését nem tartalmazta.

[9] A felperes előadta, hogy tudomása szerint a II. rendű alperes sem kívánja már megvalósítani a mederszabályozást, mivel pályázatát nem támogatták, így a kisajátítás okafogyottá vált. Az alperesek továbbá meg sem vizsgálták az egyéb, kevésbé korlátozó lehetőségeket, csupán azért döntöttek a kisajátítás mellett, mert a pályázati feltételek között szerepelt a saját tulajdon, azonban a felperes szerint a pályázati feltételeknek való megfelelés nem minősül közérdeknek. A MÉSZ továbbá szintén nem alapozza meg a kisajátítást, mivel az abban meghatározott vízgazdálkodási zóna csupán a beépíthetőséget korlátozza.

[10] A felülvizsgálati kérelem szerint a nagyvízi meder, a parti sáv, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról, hasznosításáról, valamint a folyók esetében a nagyvízi mederkezelési terv készítésének rendjére és tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: a Korm. rendelet) a parti sáv esetében nem írja elő, hogy azokat a kezelő tulajdonába kell adni, csupán jogot biztosít a szakfeladatok ellátására. A Korm. rendelet 2. § (3) bekezdés c) pontja szerint a parti sáv a Pereces-patak esetében maximálisan 3 méter lehet. Ezt a hatóság figyelmen kívül hagyta, illetve azon több esetben is túlterjeszkedett, „mivel egyes ingatlanok kisajátításakor a partvonaltól számítva 4 és 5 méteres szélességű sávban is megtörtént a kisajátítás.” A Korm. rendelet továbbá a magántulajdonhoz való jogot nem vitatja el a parti sáv tekintetében, ami azt jelenti, hogy a közérdekű cél megvalósítása, a vízgazdálkodási feladatok ellátása nem indokolja a kisajátítást. Az alperesek továbbá nem törekedtek a kisajátítással kapcsolatos beruházás megvalósítása során a zöldinfrastuktúra-hálózat megvalósítására, így a beruházás közvetlen környezetében élők környezethez való joga is sérül.

[11] A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyja azt, hogy a Vgtv. 6. § (4) bekezdése és a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (továbbiakban: Nvtv.), melléklete – amely tételesen felsorolja a Magyar Állam tulajdonába tartozó folyóvizeket, ahol a Pereces-patak nem szerepel – alapján a patak a felperes magántulajdonú ingatlanán folyik keresztül, ezért az érintett önkormányzatnak a Vgtv. 6. § (6) bekezdése szerint csupán elővásárlási, nem pedig kisajátítási joga áll fenn. Figyelmen kívül hagyja azt is, hogy az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 15. §-a is kizárólag a vízügyi igazgatási szerv vagy a vízgazdálkodási társulatok kezelésében álló vizeket, közcélú vízilétesítményeket adja önkormányzat tulajdonába.

[12] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kifejtette, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott indokok sem egyenként, sem összességükben nem alkalmasak a jogerős ítélet jogszerűségének megkérdőjelezésére. A felülvizsgálati kérelmében felsorakoztatott jogsérelmeinek egy részét sem az alap, sem a módosított határozat ellen benyújtott keresetlevél nem említi, tehát ebben a körben egyrészt meg nem engedett kereset kiterjesztés valósul meg, másrészt a felperes nem hivatkozhat olyan jogsérelemre, melynek vizsgálata nem volt az elsőfokú eljárás tárgya. A felperes keresetében kizárólag a Kstv. 3. § (1) bekezdés a) és c) pontjai megsértését állította, ugyanakkor felülvizsgálati kérelmében már a Kstv. 2. § c) pontjára és 4. § (1) bekezdés c) pontjára utalással kérdőjelezi meg a kisajátítási határozat jogszerűségét. A Miskolci Törvényszékre 2023. február 22-én érkeztetett kereset-kiegészítés a módosító határozattal szembeni perindítási határidőn túl érvelt további jogszabálysértésekkel, így az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 9. § (2) bekezdésének megsértését is elkésetten állította.

[13] A felperes szerint a kisajátítás okafogyottá vált, azonban a felperes ezt egyrészt nem támasztja alá semmivel, másrészt tévesen értékeli akként, hogy ezek valós fennállása esetén jelen rendkívüli jogorvoslati eljárásban vizsgálhatóak lennének, és bármilyen hatással bírhatnának a Kúria döntésére.

[14] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint a felperes egyebekben alapvetően a keresetlevelében foglaltakat ismétli meg, így a felülvizsgálati kérelem alkalmatlan a Kúria előtti vizsgálatra.

[15] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében szintén a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kifejtette, hogy felperes sérelmezi, hogy az I. rendű alperes határozatában „formálisan” került a Kstv. 2. § c) pontja és a 4. § (1) bekezdés c) pontja megjelölésre, továbbá a MÉSZ 18. §-a helytelen hivatkozás, mert az kizárólag a vízgazdálkodási zónára vonatkozó szabályokat tartalmaz. A felperes e körben azonban elmulasztotta összevetni az Mötv. 13. § (1) bekezdés 11. pontjában foglalt vízgazdálkodási, vízkárelhárítási kötelezettséget – mely a II. rendű alperes számára ellátandó feladatot határoz meg – a MÉSZ 24. mellékletének 7-3 jelű szabályozási tervlapjával, melyen látható az a szabályozási vonal, amely alapján a perbeli ingatlanrész kisajátítása indokolttá vált. Mivel a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontjának megfelelően a helyi építési szabályzat tartalmazza a kisajátítási kérelemben megjelölt fejlesztési célt, a terület- és településrendezést, a kisajátítás megalapozottsága vitathatatlanul fennáll.

[16] A II. rendű alperes utalt arra, hogy az I. rendű alperes módosította a határozatát, a szöveg túlnyomó része a vízgazdálkodással kapcsolatos jogszabályi hivatkozások törlését, és helyettük a MÉSZ megfelelő rendelkezéseit tartalmazzák. Törlésre került az alaphatározat rendelkező része első bekezdéséből a „TOP-6.3.3-16-MII-2020-00004 azonosító számú — Miskolc város csapadékvíz elvezetésének fejlesztése” megnevezésű projektre való hivatkozás, a módosításokkal a kisajátítási cél, a Kstv. 2. § c) pontja szerinti terület- és településrendezés nem változott, csupán a kisajátítási kérelemnek helyt adó döntés indokolása került pontosításra. A felülvizsgálati kérelem kizárólag téves jogértelmezésen alapuló feltételezéseket tartalmaz, a kisajátítás jogalapja és célja a módosított kisajátítási határozatban helytállóan és egyértelműen meghatározásra került.

[17] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.

[18] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése, a 108. § (1) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok körében vizsgálhatja felül. Bizonyítás felvételének a felülvizsgálati eljárásban nincs helye figyelemmel a Kp. 120. § (5) bekezdésére.

[19] A Kstv. 2. § c) pontja szerint a kisajátítást lehetővé tevő egyik közérdekű cél a terület- és településrendezés. A Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontja a terület- és településfejlesztés mint közérdekű cél érdekében történő kisajátítás további feltételeit rögzíti. A Kúria közzétett gyakorlata szerint a kisajátítás céljait az önkormányzat képviselő-testületének rendeletével jóváhagyott helyi építési szabályzat mint jogszabály meghatározhatja. A rendelet a kisajátítás célja körében a peres feleket köti (Kfv.VI.37.661/2016/5., Kfv.VII.37.907/2022/12.).

[20] A perben nem vitatott tényállás szerint a MÉSZ a kisajátítással érintett területet vízgazdálkodási övezetbe sorolta, amely a közérdekű cél tekintetében jogszabályi kötőerővel rendelkezett. A felperes által felhívott Kfv.II.37.082/2023. számú ügyben továbbá a Kúria az azonos kisajátítási cél tekintetében a jelen ügyhöz alapvetően hasonló tényállás (ugyanezen II. rendű alperesi beruházás tekintetében) a kisajátítás jogalapját szintén megállapította.

[21] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyes döntést hozott, amikor a perbeli kisajátítás jogalapját jogszerűnek találta.

[22] A felperes hivatkozott a kisajátítás okafogyottságára, azonban a kisajátítási cél meghiúsulását semmivel nem támasztotta alá. A Kp. 85. § (2) bekezdése értelmében továbbá a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja, így az ezt követően esetlegesen bekövetkező új tényeknek törvény eltérő rendelkezése hiányában jelentőséget nem lehetett tulajdonítani.

[23] A felülvizsgálati kérelem kifogásolta, a II. rendű alperes beruházása során figyelembe vett körülményeket. Jelen eljárás tárgya azonban nem ennek, hanem az I. rendű alperes kisajátítási határozata jogszerűségének megítélése volt, ezért a felperes ilyen tárgyú hivatkozásai a perben súlytalanok voltak.

[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a parti sáv a Pereces-patak esetében maximálisan 3 méter lehet. Ezt a hatóság figyelmen kívül hagyta, illetve azon több esetben is túlterjeszkedett, „mivel egyes ingatlanok kisajátításakor a partvonaltól számítva 4 és 5 méteres szélességű sávban is megtörtént a kisajátítás”. Nem hivatkozott azonban arra, hogy a perbeli ingatlan esetében is túlzott mértékű lett volna a kisajátítás, így ezen előadásának a felperesi ingatlan részkisajátítása kapcsán nem volt jelentősége.

[25] Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 16. § (1) bekezdés b) pontja szerint a vizek és közműnek nem minősülő közcélú vízilétesítmények közül – a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a fekvésük szerint illetékes települési önkormányzat tulajdonába kell adni a kisebb vízfolyásokat, ameddig azok a település közigazgatási területét el nem hagyják, feltéve, hogy, szabályozásuk, partvédelmük, valamint ezzel összefüggésben a kártételeik elleni védekezés helyi jelentőségű, illetőleg műszakilag önállóan elvégezhető. A 18. § (1) bekezdése szerint az önkormányzati tulajdonba kerülő vizek és közcélú vízilétesítmények az önkormányzati törzsvagyonba tartoznak és forgalomképtelenek.

[26] A perbeli ingatlan(rész) nem az állam tulajdonában állt, ezért a hivatkozott jogszabályi rendelkezés alapján azt nem lehetett az önkormányzat tulajdonába adni. Ez a körülmény azonban a felperes érvelésével szemben nem zárta ki a településrendezési közérdekű cél fennállását, amely a MÉSZ rendelkezései és melléklete alapján fennállt.

[27] A kifejtettek szerint a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.