PK ÍH 2024/22.

Nem állapítható meg díjmegállapodás alapján a végrehajtást kérőt megillető ügyvédi munkadíj, ha a végrehajtást kérő nem nyújtja be a díjmegállapodást a végrehajtást elrendelő bírósághoz a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmével együtt [A bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet 10. § (2) bekezdés].

A törvényszék az ítélőtábla ítélete folytán jogerőre emelkedett ítéletével az adós keresetét elutasította, és az adóst a végrehajtást kérő javára perköltség megfizetésére kötelezte. A végrehajtást kérő a javára megítélt első- és másodfokú perköltség megfizetése érdekében bírósági végrehajtás elrendelését kérte. A végrehajtási lap 3.c) pontjában a végrehajtandó követelést 751 840 forintban, a kamatszámítás alapját a jegybanki alapkamatban, a 9.c) pontjában a részére behajtandó ügyvédi költséget ügyvédi díjmegállapodás alapján 2 munkaóra figyelembevételével 60 960 forintban tüntette fel. A díjmegállapodást a végrehajtás elrendelése iránti kérelméhez nem csatolta.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésével úgy rendelkezett, hogy a végrehajtási lap 3.c) pontját és 9.c) pontját a 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 19. § (2) bekezdése alapján a végrehajtást kérő kérelmétől eltérően, akként állította ki, hogy a 3.c) pontjában a kamatszámítás alapja helyesen 751 840 forint, a 9.c) pontjában a végrehajtást kérő részére behajtandó ügyvédi költség a 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §-a és 8. § (1) bekezdése alapján 9773 forint, egyúttal ugyanezen pontban x-szel megjelölt ügyvédi díjmegállapodás szerinti összeg szövegrészt mellőzte. A 9.c) pont tekintetében a döntését azzal indokolta, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtás elrendelése iránti kérelméhez nem csatolta a feltüntetett ügyvédi munkadíj megállapításának az alapjául szolgáló ügyvédi díjmegállapodást, ezért a végrehajtást kérő részére behajtandó ügyvédi költséget a rendeletnek a díjmegállapodás hiányában irányadó szabályai alapján kell megállapítani.

Az elsőfokú végzés részbeni megváltoztatása és a végrehajtási lap 9.c) pontjának a végrehajtási kérelmének megfelelő kiállítása iránt a végrehajtást kérő terjesztett elő fellebbezést. A fellebbezése szerint az elsőfokú bíróság számítása a végrehajtási ügyértékhez képest nem felel meg az IM rendelet 2. § (1) bekezdésében, 3. §-ában és 8. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az IM rendelet 10. § (1)–(2) bekezdéséből nem következik, hogy a végrehajtást kérőnek a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelméhez akkor is csatolnia kell az ügyvédi díjmegállapodását, ha azt az alapügyben már benyújtotta, mert a végrehajtandó első- és másodfokú ítéleteket sem kell a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelméhez mellékelnie. Az volt az álláspontja, hogy az általa érvényesíteni kívánt ügyvédi munkadíj mértéke nem tekinthető eltúlzottnak.

Az adós a fellebbezésre nem tett észrevételt.

A végrehajtást kérő a fellebbezésében nem támadta az elsőfokú bíróság végzésének a végrehajtási lap 3.c) pontjának eltérő kiállítására vonatkozó rendelkezését, amely így, fellebbezés hiányában a 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 358. § (5) bekezdése értelmében elsőfokon jogerőre emelkedett.

Az ítélőtáblának a Pp. 370. § (1) bekezdése által meghatározott korlátok között az elsőfokú végzésnek a végrehajtási lap 9.c) pontjának eltérő kiállítására vonatkozó rendelkezését kellett felülbírálnia, és ennek során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a behajtandó ügyvédi költségről a rendelkezésre álló adatok alapján hozható-e a végrehajtást kérő kérelmének megfelelő döntés.

A végrehajtást kérő fellebbezése nem megalapozott.

Az IM rendelet 10. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy díjmegállapodás érvényesítése esetében az ügyvéd díját a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtható okiratban állapítja meg. A bíróság a végrehajtási kérelem elkészítéséért díjat csak akkor állapít meg, ha azt a díjmegállapodás külön meghatározza, egyébként a díjmegállapodásban foglalt díj a végrehajtási eljárás foganatosítása során elvégzett jogi képviseleti tevékenységért jár. A rendelet 10. § (2) bekezdése szerint a díjmegállapodást a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemmel együtt kell a végrehajtást elrendelő bírósághoz benyújtani.

A végrehajtást kérő a végrehajtási lap 9.c) pontjában az ügyvédi költséget ugyan az ügyvédi díjmegállapodás alapján kérte megállapítani, arra azonban nem utalt, hogy ez a megállapodás azonos a perben benyújtott díjmegállapodásával. Ha a végrehajtást kérő díjmegállapodás alapján kéri a részére behajtandó ügyvédi költség összegének a megállapítását, akkor az IM rendelet 10. § (2) bekezdése értelmében a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemmel együtt kell benyújtania a díjmegállapodást a végrehajtást elrendelő bírósághoz. Ez alól a jogszabály abban az esetben sem tesz kivételt, ha a végrehajtást kérő a végrehajtandó határozat meghozatalát megelőző eljárásban csatolt a végrehajtási eljárásban felmerülő ügyvédi költségre is kiterjedő díjmegállapodást, a végrehajtást elrendelő bíróságnak ugyanis nem feladata a megelőző eljárás iratainak az átvizsgálása, hanem csupán azt kell ellenőriznie, hogy a végrehajtási kérelem megfelel-e a végrehajtandó határozat tartalmának. Erre figyelemmel a végrehajtást kérőt a díjmegállapodás csatolásának a kötelezettsége attól függetlenül terhelte, hogy már csatolta-e díjmegállapodást abban a perben, amelyben a végrehajtandó határozatot hozták.

Mivel a végrehajtást kérő a végrehajtás elrendelése iránti kérelmével együtt nem nyújtott be ügyvédi díjmegállapodást, nem volt lehetőség a végrehajtást kérő részére behajtandó ügyvédi munkadíj díjmegállapodás alapján történő megállapítására, hanem az érvényesíthető ügyvédi költséget az IM rendelet díjmegállapodás hiányában irányadó szabályai alapján kellett meghatározni. Az IM rendelet 3. §-a szerint a végrehajtás elrendelése iránti kérelem munkadíja a végrehajtási ügyérték 1%-a, míg a rendelet 8. § (1) bekezdése alapján költségátalányként a munkadíj 30%-a számítható fel. A jelen esetben a végrehajtási ügyérték 1%-a 7518 forint, annak 30%-a 2255 forint, a kettő együtt 9773 forint. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a végrehajtást kérő részére behajtandó ügyvédi munkadíj összegét, és megalapozottan állította ki a végrehajtási lap 9.c. pontját a végrehajtást kérő kérelmétől eltérően.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogszabályoknak megfelelő végzését a Vht. 9. §-a, valamint a Pp. 389. §-a szerint alkalmazott Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.