BÜ BH 2024/224

[1] A törvényszék ítéletével az I. r. terheltet rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont, (4) bek. b) pont; 2.) tényállási pont], rablás bűntettének kísérlete [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont; 1.) tényállási pont] és személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek.; 2.) tényállási pont] miatt mint különös visszaesőt 13 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy az I. r. terhelt legkorábban a szabadságvesztés büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a vagyonelkobzásról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Az I. r. terhelt szabadságvesztés büntetését 11 évre, közügyektől eltiltás mellékbüntetését 8 évre enyhítette. Megállapította, hogy az I. r. terhelt a rablás bűntette és a rablás bűntettének kísérlete szempontjából különös visszaeső, a személyi szabadság megsértésének szempontjából visszaeső. Az I. r. terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét pontosította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállásnak a felülvizsgálati indítvánnyal érintett 1.) pontja a következő:

– A II. r. terhelt az otthonában ápolt egyik betegének háziorvosaként ismerte meg a sértettet, vele a beteg lakásán minden héten péntekenként találkozott, esetenként a rendelőjében is megfordult, így tudomással bírt a sértett munkaidő-beosztásáról.

– Az I. r. terhelt az eljárás során meg nem állapítható módon tudomást szerzett a sértett lakcíméről, az általa hazafelé jellemzően használt közlekedési útvonalról, valamint vagyoni helyzetéről, és úgy ítélte meg, hogy a sértett otthonában jelentős értékek lehetnek. Az I. r. terhelt több esetben bejárta, feltérképezte a sértett lakásának környezetét.

A vádbeli napon 19 óra 30 perc körül az I. r. terhelt a sértett lakóhelyéhez ment. Röviddel ezután a sértett is hazaérkezett, és gépjárművel beparkolt az utcafrontról nyíló garázsba. Az I. r. terhelt ezt észlelve bement utána a garázsba, és a nála lévő fegyvernek látszó tárgyat a gépkocsijából éppen kiszálló sértett felsőteste felé tartva felszólította, hogy menjen be előtte a házba, továbbá kétmillió forint és az ékszerek átadására hívta fel őt. A sértett közölte, hogy nem ad pénzt, és kifelé indult a garázsból. Az I. r. terhelt a sértett mozgását követve, a fegyvernek látszó tárgyat mindvégig a sértettre fogva kihátrált a garázsból, majd megismételte a korábbi felszólítását, továbbá közölte: tudja, hogy van egy lánya, és arról is tud, hogy a szomszéd ház eladó. A garázs előtti útszakasz előtt eközben két gépkocsi is elhaladt, és mivel a sértett továbbra sem volt hajlandó az I. r. terhelt követelése teljesítésére, az I. r. terhelt a kezében tartott eszközt a ruházatába tette, és sietősen távozott a helyszínről.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a tartalma szerint a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva, az 1.) tényállási pont vonatkozásában felmentése, a terhén maradó cselekmények esetében a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

[5] Indokai szerint az 1.) tényállási pont szerinti rablás befejezésétől saját elhatározásából állt el. Ugyanis, amikor meglátta a sértettet, észlelte korát, már akkor tudta, hogy képtelen vele szemben a bűncselekmény elkövetésére. Majd, amikor elkezdtek beszélgetni, és a sértett elmondta, hogy volt koncentrációs táborban, nagyon elszégyellte magát, és nem fejezte be a bűncselekmény elkövetését. A sértettnek írt is egy levelet, amiben bocsánatot kért.

[6] Szerinte az is a szavahihetőségét bizonyítja, hogy az 1.) tényállási pontban szereplő bűncselekményt anélkül vallotta be a nyomozás során, hogy meggyanúsították volna vele.

[7] Sérelmezte, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy időközben elvesztette a beszédkészségét, aminek hiánya a mai napig fennáll. A kommunikációs nehézség miatt a családjával is nehézkes a kapcsolattartása, csak levélben tud velük kommunikálni. Ugyanakkor a büntetés-végrehajtási intézet nem tud érdemi segítséget nyújtani ezen egészségügyi probléma megoldására.

[8] Kifejtette továbbá, hogy a II. r. terhelt valójában nem tudott az általa elkövetett rablásról, ártatlanul ítélték el. Kérte, hogy a Kúria a II. r. terhelt vonatkozásában is végezze el a felülvizsgálatot.

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát törvényben kizártnak tartotta.

[10] Álláspontja szerint az I. r. terhelt az indítványában az irányadó tényállásban nem szereplő, általa megjelölt tényekre hivatkozással, valamint az alapügyben eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységének támadásával vitatta az önkéntes elállás, mint büntethetőséget megszüntető ok hiányára vont jogi következtetés helyességét.

[11] Az I. r. terhelt 1.) tényállási pontban írt cselekménye a sértett ellenállása miatt maradt kísérleti szakban, amely így az önkéntes elállást kizárja.

[12] Kifejtette, hogy az I. r. terhelt azon hivatkozása, hogy a verbális kommunikációs képességének elvesztéséhez kapcsolódó terápiás lehetőségek a büntetés-végrehajtási intézet keretein belül nem biztosítottak, emiatt a hozzátartozóival a kapcsolattartása korlátozott, a felülvizsgálat Be. 649. §-ban taxatíve meghatározott okai egyikének sem feleltethető meg.

[13] Indokai szerint annak felülvizsgálatára, hogy a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása törvényes vagy sem, kizárólag az erre jogosultak által előterjesztett indítvány alapján kerülhetne sor.

[14] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát mint törvényben kizártat utasítsa el.

[15] Az I. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett, valamint az indítványát kiegészítő észrevételeiben lényegében megismételte a felülvizsgálati indítványában foglaltakat.

[16] A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja alapján nyilvános ülést tűzött ki annak érdekében, hogy az I. r. terhelt eljárási jogai – az írótolmács közreműködése révén, a védőjével való kapcsolattartás és kommunikáció teljes körű biztosítása érdekében – maradéktalanul érvényesülhessenek.

[17] A nyilvános ülésen az I. r. terhelt védője kifejtette, hogy a másodfokú bíróság által rögzített ítéleti tényállás az elsőfokú bíróságéhoz képest változott az 1.) tényállási pontban a tekintetben, hogy a másodfokú bíróság nem tartotta kétséget kizáróan megállapíthatónak azt, hogy bármilyen gépjárműnek a hatására hagyott volna fel az I. r. terhelt a cselekményével.

[18] Az elsőfokú ítélet [75] és [76] bekezdése rögzíti azt a hatást, amit az I. r. terhelt magatartása gyakorolt a sértettre. Szerinte a jogerős ítéleti tényállás alapján a sértettből alapvetően ez az egész szituáció egyáltalán nem váltott ki félelmet, és ez a reakciójából is egyértelműen következik.

[19] A védő álláspontja szerint jelen esetben nem állt fenn az a fajta közvetlen fenyegetés, amely a rablás megállapíthatóságához szükséges.

[20] Kifejtette, hogy a módosított ítéleti tényállás alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy az I. r. terheltnek még lett volna lehetősége arra, hogy akár az elkövetési magatartás fokozásával a tényállásba még jobban belépjen, de ebben a tekintetben azt lehet megállapítani, hogy az I. r. terhelt elállása az ítéleti tényállás tükrében kizárólag saját döntésén múlott.

[21] Indokai szerint a sértett magatartásából még az a következtetés is levonható, hogy az I. r. terhelt cselekménye alkalmatlan módon elkövetett kísérlet volt. A sértett által elmondottak alapján sem volt alkalmas arra az I. r. terhelt cselekvősége, hogy benne bármilyen félelmet vagy fenyegetettséget kiváltson.

[22] A védő perbeszédében kitért a 2.) tényállási pontra is, így arra, hogy kizárólag a rablás elkövetése állapítható meg az I. r. terhelt terhére ezen tényállási pont vonatkozásában, ezzel halmazatban a személyi szabadság megsértésének bűntette nem állhat.

[23] A Legfőbb Ügyészség képviselője felszólalásában az írásbeli indítványban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta.

[24] Álláspontja szerint az I. r. terhelt a felülvizsgálati indítványban az irányadó tényállás 1.) pontjához kapcsolódó kifogása körében valójában a megállapított tényállást, és az alapügyben eljárt bíróságoknak a bizonyítékokat értékelő tevékenységét vitatta, illetve olyan tényekre hivatkozott, amelyeket a felülvizsgálat során irányadó tényállás nem rögzít.

[25] Kifejtette, hogy az irányadó tényállás alapján a felülvizsgálati indítványban írt azon jogkövetkeztetés, miszerint az I. rendelt terhelt önkéntesen elállt a cselekmény befejezésétől, tényként nem állapítható meg. Felülvizsgálati eljárásban a jogkövetkeztetések helyessége is csak az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható, így egy büntethetőséget megszüntető ok tekintetében a jogi következtetés helyessége csak ezen tények alapján lehetséges. Ilyet azonban a jogerős ügydöntő határozat nem tartalmaz.

[26] Mindezek miatt indítványozta, hogy a Kúria az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát mint törvényben kizártat utasítsa el.

[27] Az I. r. terhelt az utolsó szó jogán kifogásolta, hogy az első- és másodfokú bíróság nem értékelte kellő részletességgel az igazságügyi szakértői véleményt. Továbbá – figyelemmel a kommunikációs nehézségre – írásban csatolta, amit az utolsó szó jogán el kívánt mondani. Ebben a felülvizsgálati indítványában foglaltakkal egyező tartalommal nyilatkozott.

[28] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[29] A felülvizsgálati indítványt a Kúria nem tekintette törvényben kizártnak.

[30] Ennek lényegi oka az, hogy az I. r. terhelt az indítványában egy büntethetőséget megszüntető okra, az önkéntes elállás lehetőségére hivatkozott, amely kétségtelenül jogi érvelés. Ez nem pusztán a tényállás támadását jelenti, hanem az irányadó tényállásban rögzített tényekből levont jogkövetkeztetés helyességének, egy büntethetőséget megszüntető ok léte vagy nem léte kérdésének vitatása, ami jelen esetben megalapozta az érdemi felülbírálatot.

[31] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjaiban megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[32] A felülvizsgálat alanyi és tárgyi meghatározottságú rendkívüli jogorvoslat, tehát a törvényből következően annak alanyi jogosultjai vannak, valamint meghatározott oka, illetőleg irányultsága. Ennek az eljárásnak a keretében e jogosultságával az I. r. terhelt élt, ő volt az, aki a felülvizsgálati indítványt előterjesztette.

[33] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[34] A Be. 659. § (5) bekezdése értelmében a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a (6) bekezdésben írt kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében [jelen esetben az 1.) tényállási pontot érintően] és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. Ez alól kivételt a (6) bekezdés fogalmaz meg, mely szerint az eljárási szabályok, és ezen belül az abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok létét a Kúria hivatalból vizsgálja akkor is, ha a felülvizsgálati indítványt nem ebből az okból nyújtották be.

[35] Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálatot az I. r. terhelt által benyújtott érdemi okra alapítva, és az 1.) tényállási pontban foglalt cselekmény kapcsán végezte és végezhette el.

[36] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[37] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét rablás bűntettének kísérletében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont; 1.) tényállási pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[38] A Btk. 365. § (1) bekezdése szerint rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy e végből

a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy

b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi.

[39] Jelen ügyben – értelemszerűen – az a) pontnak van jelentősége, hiszen az I. r. terhelt egy fegyvernek látszó tárgyat tartott a sértett felsőteste felé, miközben felszólította, hogy menjen be előtte a házba, és adjon át neki kétmillió forintot és az ékszereket.

[40] E bűncselekmény védett jogi tárgya kettős, védi a tulajdonviszonyokat és a cselekvési, személyi szabadságot. Az elkövetési tárgya az idegen, ingó és értékkel rendelkező dolog.

[41] A rablás összetett bűncselekmény, egyrészt vagyon, másrészt személy elleni bűncselekmény. Az elkövető számára idegen dolog jogtalan eltulajdonítása a lopáshoz képest akként történik, hogy a mástól elvétel végett személy elleni erőszakos cselekményt is elkövet, avagy élet, testi épség elleni fenyegetést alkalmaz, azaz az elvétel módja az, amely a rablást megkülönbözteti a lopástól.

[42] A Btk. 365. § (3) bekezdés a) pontja szerint minősül a rablás, ha azt az elkövető fegyveresen követi el. A Btk. 459. § (1) bekezdés 5. pontja értelmében ilyen módon az hajtja végre a bűncselekményt, aki lőfegyvert, robbanóanyagot, robbantószert, robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy a bűncselekményt ezek utánzatával fenyegetve követi el.

[43] A fegyveres elkövetés éppen azért került a minősített esetek között elhelyezésre, mert a fegyveresen elkövetett rablás esetén – miután a lőfegyver az élet kioltására alkalmas eszköz – a fegyver használatának kilátásba helyezése olyan kvalifikált és közvetlen fenyegetés, amely erre alkalmas, feltétlenül lenyűgöző hatású.

[44] A lőfegyver utánzatával elkövetés esetén e rendelkezésnek a beiktatása kapcsán a törvény indokolása körében kifejtette, hogy ha az elkövető az általa használt, lőfegyverre hasonlító, azt utánzó tárggyal valósítja meg a cselekményt, ez esetben ez a fenyegetés eszköze. Azt a célt szolgálja, hogy a sértettre gyakorolt hatást fokozza, kiváltsa ugyanazt a félelmet, amit a valódi lőfegyver, és ezáltal biztosítsa az elkövető akaratának érvényesítését, illetőleg a sértettre történő rákényszerítését.

[45] A tényállás egyértelműen rögzíti, hogy

– Az I. r. terhelt tudomást szerzett arról, hogy a sértett hol lakik, az általa hazafelé jellemzően használt közlekedési útvonalról, valamint vagyoni helyzetéről is, és úgy ítélte meg, hogy otthonában jelentős értékek lehetnek.

– Az I. r. terhelt 2017 novemberében, illetve 2017. december első felében több esetben bejárta, feltérképezte a sértett fenti lakcímének környezetét.

– Az I. r. terhelt bement a sértett után a garázsba, és a nála lévő fegyvernek látszó tárgyat a gépkocsijából éppen kiszálló sértett felsőteste felé tartva felszólította, hogy menjen be előtte a házba, továbbá kétmillió forint és az ékszerek átadására hívta fel őt.

– Az I. r. terhelt a sértett mozgását követve, a fegyvernek látszó tárgyat mindvégig a sértettre fogva kihátrált a garázsból, majd megismételte a korábbi felszólítását, továbbá közölte: tudja, hogy van egy lánya, és arról is tud, hogy a szomszéd ház eladó.

[46] Mindezekből kitűnik, hogy az I. r. terhelt célja a sértett pénzének és értékeinek a megszerzése volt, ennek érdekében fogta a sértettre a fegyvernek látszó tárgyat. Ezt rögtön azt követően megtette, hogy a sértett kiszállt a gépjárműből, majd a követelését tartalmazó felszólítást legalább két alkalommal megismételte, felszólította, hogy menjen be előtte a házba, kétmillió forint és az ékszerek átadására hívta fel, majd megismételte ezt a felszólítását, illetve továbbá fokozta annak kijelentésével, hogy tudja: a sértettnek egy lánya is van.

[47] Az I. r. terhelt az általa megszerezni kívánt értékek átadására vonatkozó követelés nyomatékosítása érdekében a fegyvernek látszó tárgyat mindvégig a sértett felsőteste irányába tartotta, folyamatosan ráfogta.

[48] Ez kétségtelenül azt a célt szolgálta, hogy a sértettre gyakorolt hatást – a meglepetésszerű fenyegetést követően – fokozza, amely alkalmas volt arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Egyúttal alkalmas volt arra, hogy a sértettre – az adott körülmények között – lenyűgöző hatást gyakoroljon.

[49] Mindezen tényekből az állapítható meg, hogy ez az elkövetési magatartás minden tekintetben alkalmas a rablás törvényi tényállásának, és annak minősített esetében foglalt alakzatának a kimerítésére.

[50] A Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontja szerint nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése.

[51] Az önkéntesség a Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontja alkalmazhatósága szempontjából azt jelenti, hogy a visszalépés döntően belső indítékból fakad, és a cselekmény folytatása nem külső körülmények hatására marad el.

[52] Az I. r. terhelt a jelen ügyben – az irányadó tényállásból kitűnően – azért hagyta abba a cselekményt, mert a sértett nem volt hajlandó az I. r. terhelt követelésének teljesítésére.

[53] Így a cselekmény folytatása nem azért maradt el, mert azzal az I. r. terhelt véglegesen és önként fel akart hagyni, hanem mert a sértett határozottan és folyamatosan ellenállt a fenyegetésnek.

[54] Erre vonatkozóan a másodfokú ítélet is részletes indokát adta annak, hogy miért nem állapítható meg az I. r. terhelt javára az önkéntes elállás. Ezen érveléssel a Kúria mindenben egyetértett.

[55] Tehát a kísérlettől való önkéntes elállás mint büntethetőséget megszüntető ok az I. r. terhelt javára nem állapítható meg.

[56] Következésképpen az I. r. terhelt bűnösségének megállapítása a rablás bűntette kísérletében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont] a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül történt.

[57] Miután a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, önmagában a kiszabott büntetés mértéke felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható. Nem vizsgálható az sem, hogy az eljárt bíróság a büntetés kiszabása során az enyhítő körülményeket – az I. r. terhelt egészségi állapotát – miként vette figyelembe.

[58] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálatban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[59] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható.

[60] Ezzel szemben az I. r. terhelt az indítványában részben a tényállás megalapozottságát és a bizonyítékértékelést vitatta, amikor a tényállással ellentétesen arra hivatkozott, hogy a cselekmény elkövetésekor beszélgetett a sértettel, aki elmondta, hogy koncentrációs táborban is volt, illetve látva a sértett korát, elszégyellte magát, ezért önként hagyott fel a bűncselekmény befejezésével. Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt.

[61] Ami az I. r. terhelt azon hivatkozását illeti, hogy a II. r. terhelt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, a Kúria a következőkre mutat rá.

[62] A felülvizsgálatra jogosultak körét a Be. 651. §-a meghatározza. A felülvizsgálati indítvány értelemszerűen mindig adott terhelt személye vonatkozásában nyújtható be. Az I. r. terhelt nyilvánvalóan csak saját maga vonatkozásában (javára) jogosult felülvizsgálati indítvány benyújtására, a II. r. terhelt tekintetében nem. Így az indítvány e részében is törvényben kizárt.

[63] Az eljárási szabályok vizsgálata körében a Kúria megállapította, hogy az I. r. terhelt szóbeli kommunikációs képességének elvesztésére tekintettel az elsőfokú bíróság írásbeli kommunikációt tett lehetővé a részére laptop, illetve papír és toll formájában, a másodfokú bíróság pedig a nyilvános ülésre laptopot biztosított a számára.

[64] Mindezek alapján megállapítható, hogy az I. r. terhelt az eljárási jogait maradéktalanul gyakorolhatta, a tisztességes eljáráshoz való joga nem sérült.

[65] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdése alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.