BÜ BH 2024/226

[1] A törvényszék az ítéletével

IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki mondta ki 3 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 329/A. § (1) bek. és (4) bek. a) pont], 612 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [korábbi Btk. 329/A. § (1) bek. és (3) bek. b) pont], 29 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [korábbi Btk. 329/A. § (1) bek. és (3) bek. a) és b) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év 2 hónap börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a vádlott legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A IV. r. vádlottat az ellene a korábbi Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja és (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól – bizonyítottság hiánya miatt – felmentette.

V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [korábbi Btk. 329/A. § (1) bek. és (4) bek. a) pont], 612 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [korábbi Btk. 329/A. § (1) bek. és (3) bek. b) pont], 29 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [korábbi Btk. 329/A. § (1) bek., (3) bek. a) és b) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év 2 hónap börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén az V. r. vádlott legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről, a magánfelek polgári jogi igényének egyéb törvényes útra utasításáról és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A IV. r. vádlott esetében kétirányú, az V. r. vádlott vonatkozásában védői fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság az ítéletét a IV. r. és az V. r. vádlott – valamint a jelen fellebbezéssel nem érintett VI. r. vádlott – tekintetében a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

[3] Az ítélőtábla indokolása szerint a IV. r., V. r. és VI. r. vádlott védelmében – e terheltek közötti érdekellentétre tekintettel – a törvényben kizárt védő vett részt az eljárásban. VI. r. vádlott a védelme ellátásával az eljárás bírósági szakaszában megbízta 1. számú ügyvédet (1. számú védő), aki azonban a IV. r. és az V. r. vádlott védőjeként már az eljárás nyomozati szakaszában is eljárt. Az ítélőtábla megállapította, hogy a IV. r. és az V. r. vádlott a nyomozás során terhelő vallomást tett a bűnösségét mindvégig tagadó VI. r. vádlottra, ezzel pedig a terheltek között érdekellentét keletkezett, amely a Be. 43. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel kizárta az azonos védő eljárását.

[4] Az ítélőtábla az ügydöntő határozata meghozatalát megelőzően a véglegessé vált végzésével – az ügyészség indítványára – a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak védelmében eljáró 1. számú védőt a büntetőeljárásból kizárta.

[5] A másodfokú ítélet hatályon kívül helyező rendelkezése ellen a IV. r. és az V. r. vádlott, illetve az V. r. vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen fellebbezést jelentett be; a fellebbezésüket nem indokolták.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket alaptalannak tartotta, az ítélőtábla ítéletének indokolásával is egyetértve indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét a IV. r. és az V. r. vádlott tekintetében, a Be. 630. § (1) bekezdése alapján hagyja helyben.

[7] A fellebbezések nem alaposak.

[8] A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye a Be. 627. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés; a 627. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés; a Be. 627. § (1) bekezdés c) pontja alapján pedig akkor, ha a Be. 592. § (1) bekezdése szerinti teljes megalapozatlanság miatt került sor.

[9] A Be. 626. §-a szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárásban a harmadfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók az eljárási törvény Tizenkettedik Részében foglalt eltérésekkel. A Be. 627. § (1) bekezdésében foglalt okból történt hatályon kívül helyező rendelkezés ellen fellebbezésnek van helye attól függetlenül, hogy erről a bíróság nem végzéssel, hanem ítéletben rendelkezett, figyelemmel arra, hogy más vádlottak vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítélete érdemi felülbírálatának nem volt akadálya.

[10] A Be. 627. § (3) bekezdés a) és c) pontja értelmében a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése (ezen ítéleti rendelkezése) ellen fellebbezésre jogosult a vádlott és védője is.

[11] A IV. r., az V. r. vádlott, illetve az V. r. vádlott védője az elsőfokú bíróság ítélete ellen nem hatályon kívül helyezés végett jelentett be fellebbezést, ezért a Be. 627. § (4) bekezdése szerinti, fellebbezést kizáró ok velük szemben nem merül fel.

[12] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a IV. r., az V. r. vádlott, valamint az V. r. vádlott védője által előterjesztett fellebbezés joghatályos, így a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozata elleni fellebbezés elbírálásának helye van, azt nem kellett elutasítani, ezért a Kúria a fellebbezéseket – a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel tanácsülésen – érdemben bírálta el.

[13] A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni jogorvoslat keretében a Kúria a hatályon kívül helyező végzés esetlegesen törvénysértő voltát és az azt meghozó fellebbviteli bíróság eljárását vizsgálja. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett-e. A támadott hatályon kívül helyező rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. A fellebbezésekkel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma az, hogy miért nem volt érdemi döntés hozható. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ezért azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és így a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett.

[14] A felülbírálat minden esetben a felülbírálat tárgyának rendeltetéséhez igazodik, ezért a hatályon kívül helyezés elleni fellebbezés elbírálása ténylegesen nem ügy-, nem irat-, hanem lényegében határozatvizsgálat (EBH 2019.B.9.). Így az eldöntendő kérdés nem az, hogy a hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; tehát volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e (BH 2021.69.); továbbá a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza-e a hatályon kívül helyezés okát, és az elsőfokú bíróság számára a megismételt eljárásra adott iránymutatást.

[15] A jelen ügyben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének okaként a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontban meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető okot jelölte meg. A másodfokú bíróság ezen okot, mint abszolút eljárási szabálysértést a fellebbezés tartalmától függetlenül, hivatalból felülvizsgálja [Be. 590. § (1) bek., (5) bek. a) pont aa) alpont]. Ezért csak megjegyzi a Kúria, hogy a IV. r. és V. r. vádlott vonatkozásában, a felmentésre is irányuló fellebbezések alapján az ítélőtábla mint másodfokú bíróság felülbírálatának köre egyébként teljes volt.

[16] A Kúria a megtámadott határozatot hozó, másodfokú bíróság eljárásának vizsgálata során nem észlelt feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést [Be. 627. § (2) bek., Be. 626. §, Be. 599. § (1) bek.].

[17] Ahogy a Kúria már utalt rá, az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a büntetőeljárásból kizárta a IV. r. és az V. r. vádlott védőjét. E két vádlott esetében a büntetőeljárásban a védelem a Be. 44. § a) pontja alapján kötelező, ezért a másodfokú bíróság helyesen intézkedett a más meghatalmazott védővel nem rendelkező vádlottak részére védő kirendelése iránt.

[18] A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett-e. Tehát amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy az vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e.

[19] A másodfokú bíróság által hivatkozott Be. 608. § (1) bekezdés d) pont szerint hatályon kívül helyezéshez vezető abszolút eljárási szabálysértés, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[20] A büntetőeljárásban, így a bírósági tárgyaláson is védő részvétele kötelező, ha a bűncselekményre a törvény öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli [Be. 44. § a) pont], illetve akkor is, ha e törvény erről külön rendelkezik [Be. 44. § g) pont].

[21] A bírósági eljárásban a védő részvétele – a Be. 44. §-ban foglaltakon kívül – kötelező a törvényszék mint elsőfokú bíróság előtt [Be. 427. § (5) bek. a) pont], vagy ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott [Be. 427. § (5) bek. b) pont].

[22] Jelen ügyben az ügyészség a IV. r. és az V. r. vádlottal szemben – többek között – 3 rendbeli, a korábbi Btk. 329/A. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűntette miatt emelt vádat, amely bűncselekményt a törvény öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. Az elsőfokú bírósági eljárást a törvényszék folytatta le, a IV. r. és V. r. vádlott pedig a tárgyaláson való jelenlét jogáról már az elsőfokú bíróság eljárásában lemondott. Mindezek alapján e vádlottak vonatkozásában a büntetőeljárásban a védő részvétele több okból is kötelező volt.

[23] Az ítélőtábla a IV. r., V. r. és VI. r. vádlott vonatkozásában a védői részvételre, és e vádlottak vallomásaiból körvonalazódó érdekellentétre tekintettel – a vonatkozó pertörténet és a vádlotti vallomások iratszerű és kellően részletes ismertetése mellett – helytállóan állapította meg, hogy az e vádlottak védelmét ellátó ugyanazon védő eljárása – a képviselt vádlottak közötti kétségtelen érdekellentét miatt – az ügyben kizárt.

[24] Az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy a korábbi, 2018. július 1. előtt hatályos eljárási szabályok szerint is kizárt volt a védő eljárása [1998. évi XIX. tv. 44. § (4) bek.], mivel a IV. r. és az V. r. vádlott védelmét már a nyomozás során is, a VI. r. vádlott védelmét pedig a bíróság szakaszban, a 2016. június 13. napján csatolt meghatalmazás alapján látta el 1. számú ügyvéd Ugyanakkor – mivel az elsőfokú bíróság a Be. hatálya alatt (2018. július 1. napját követően) is tartott érdemi tárgyalást, amely vonatkozásában már az új büntetőeljárási szabályok voltak alkalmazandók – önmagában a Be.-ben foglalt abszolút eljárási szabálysértés megállapítása is hatályon kívül helyezést eredményez, a korábbi Be. vizsgálata nélkül is. Ennek oka, hogy a Be. 868. § (1) bekezdés értelmében e törvény rendelkezéseit – a 868–876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A védő kizárására vonatkozóan pedig eltérő vagy átmeneti szabályt a Be. nem tartalmaz. Vagyis a 2018. július 1. után is folyamatban lévő eljárásokban a bíróságnak az új Be. szabályai szerint kellett megvizsgálnia a tárgyalás megtarthatóságának feltételeit, így az esetlegesen kizárt védő eljárását felismerni, és ennek megfelelő intézkedést tenni.

[25] A terhelt és a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében több védő is eljárhat, több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében ugyanaz a védő is eljárhat [Be. 42. § (3) bek.].

[26] A büntetőeljárási törvény ugyanakkor – a terheltek védelemhez és tisztességes eljáráshoz való joga érvényesülése érdekében – szabályozza, hogy mely esetekben nem járhat el több vádlott védelmében azonos védő. Több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek érdekei nem ellentétesek [Be. 43. § (2) bek.]. A törvény kategorikus szabálya szerint a több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében eljáró védőt a bíróságnak az eljárásból ki kell zárnia, ha a terheltek, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek között érdekellentét áll fenn [Be. 43. § (3) bek.]. A kizárásról hozott döntést követően a kizárt védő a továbbiakban az ügyben nem járhat el [Be. 43. § (4) bek.]. Nyilvánvalóan a védő bizalmi helyzetével is ellentétes lenne, ha bizonyos terheltek képviseletében az eljárásban továbbra is eljárhatna, mert ebben az esetben védői kötelezettségét korábbi védence terhére, a bizalmi elvvel visszaélve kellene ellátnia (BH 2021.254.).

[27] Az érdekellentéttel kapcsolatos kizárási okot a bíróság hivatalból köteles vizsgálni (észlelni), azt objektív módon kell megítélnie, ami bírói értékelést igényel és egyes bizonyítékoknak a részletekbe menő megvizsgálását is szükségessé teheti. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az érdekkellentét tekintetében releváns kérdést, azaz azt, hogy a védő érdeke ellentétes-e valamelyik általa képviselt terheltével, elsősorban az érintett terheltek vallomásának tartalma, illetve védekezésének iránya alapján kell vizsgálni. A bíróságnak így elsődlegesen a vádlottaknak az eljárásban tett korábbi nyomozási, tárgyalási vallomásait és ezeken keresztül a védekezés fő irányát, tartalmát kell behatóan értékelnie annak helyes megállapításához, hogy valóban fennáll-e az érdekellentét (BH 2009.200., BH 2021.1.II.).

[28] Nem kétségesen, ha a terheltek a büntetőjogi főkérdések tekintetében egyező vagy egymással összhangban álló vallomásokat tesznek, vagyis a bűncselekmény elkövetését beismerik, vagy azt egységesen tagadják az eljárás során, úgy érdekeik ellentéte nem állapítható meg. Az érdekek ellentétét csak érdemi vallomáseltérés, a védekezések irányának lényegi eltérése alapozhatja meg, ez alapján pedig a terheltek érdeke rendszerint akkor ellentétes, ha az egyik terhelt terhelő vallomást tesz a másikra, aki tagadja a bűncselekmény elkövetését. Az érdemben eltérő vallomások ugyanis éppen a bizonyítékok értékelése körében vezethetnek oda, hogy a bíróságnak a mérlegelés során választania kell, hogy a tényállás alapjául mely vallomást fogadja el. Az érdekek egyezőségéről pedig nyilvánvalóan nem lehet beszélni, ezért érdekellentétet jelent, ha a bíróság az egyik vádlott vallomását fogadja el a közös védővel rendelkező másik terhelt terhére (Kúria Hkf.II.58/2024/13.).

[29] Erre is figyelemmel az ítélőtábla helytállóan és rendkívül alaposan vizsgálta az érintett három vádlott teljes eljárás során előadott védekezését, azok irányát és tartalmát. Ennek során helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a IV. r. és az V. r. terhelt részletes gyanúsítotti vallomása a VI. r. vádlott vonatkozásában lényeges terhelő tényeket tartalmaz. Ebből következően pedig – mivel a terhelt vallomása bizonyíték [Be. 165. § b) pont] – a VI. r. vádlottal szemben terhelő bizonyítékot képeznek. A VI. r. vádlott a nyomozás során tett vallomást, amelyben a cselekmény elkövetését ténybelileg is tagadta azzal, hogy a vádlottakkal nem is volt kapcsolatban. Ez pedig nyilvánvaló érdekellentétet eredményezett a IV. r. és a VI. r. vádlott, valamint az V. r. és a VI. r. vádlott között. Utalni kell arra is, hogy nemcsak a bűnösségre kiterjedő beismerő vallomás állhat ellentétben a tagadó terhelt érdekeivel, hanem a büntetőjogi felelősség szempontjából jelentős tényekre tett eltérő, a bűnösségét tagadó vádlottra nézve terhelő vallomást is ekként kell értékelni.

[30] Az elsőfokú bíróság maga is felhasználta bizonyítékként, és az ítélete indokolásában is szerepeltette a IV. r. és az V. r. vádlott nyomozás során tett vallomásait. Rögzítette, hogy a nyomozás során tett vallomásában mindkét vádlott beszámolt az általa „2. számúként” ismert személy vádbeli cselekménysorral összefüggő szerepéről, akit az V. r. terhelt a nyomozás során, de a bíróság is az ítélete indokolásában VI. r. vádlottként azonosított. A VI. r. terhelt pedig az eljárás során a bűnösségét, vádbeli cselekvőségét mindvégig tagadta.

[31] Ahogy arra az ítélőtábla is kitért, az érdekellentét jelentősége az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) szabályozásában is megjelenik. Ezzel kapcsolatosan azonban a Kúria rámutat a következőkre.

[32] Az ügyvédi tevékenység alapja az ügyvéd és az ügyfél közötti bizalmi viszony, amely a büntetőeljárásban védői feladatot ellátó ügyvéd és az általa védett személy (terhelt, bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy) között is létezik és az ügyvéd által vizsgálandó, adott esetben felülvizsgálandó a megbízás elfogadása, illetve fenntartása körében. A törvényi kötelezettsége alapján tehát az ügyvéd az ügyfélérdekek összeütközésének lehetőségét a megbízás elvállalása után is folyamatosan köteles figyelemmel kísérni. Az ügyvéd nem vállalhatja ügyvédi tevékenység végzését olyan ügyfelek számára, akiknek az érdekei egymással ütköznek, továbbá akkor sem, ha az ügyfél érdekei az ügyvédnek az ügyön kívüli saját érdekeivel összeütköznek. E tilalom akkor is alkalmazandó, ha az érdekek jövőbeli összeütközése előrelátható [Ügyvédi tv. 20. § (1) bek.], vagyis a jelenben megállapítható tényekből levonható, jövőre vonatkozó következtetésen, feltételezésen alapul. Ha az ügyvéd azt állapítja meg, hogy az Ügyvédi tv. 20. § (1) bekezdése alapján az ügyvédi tevékenység nem lenne vállalható egyidejűleg két vagy több ügyfél vonatkozásában, vagy a 20. § (7) bekezdésben foglalt feltételek nem teljesülnek, mindegyik érintett ügyféllel köteles az összeférhetetlen ügyre a megbízást megszüntetni [Ügyvédi tv. 20. § (8) bek.].

[33] Az Ügyvédi tv. ugyanakkor az érdekellentét esetén nem teszi kategorikusan kötelezővé az ügyvédi megbízási jogviszony megszűntetését, vagyis bizonyos esetekben az ügyvédi tevékenység mindkét ügyfél vonatkozásában folytatható, az érdekösszeütközés vagy annak veszélye esetén is. Így az Ügyvédi tv. 20. § (7) bekezdése szerint, ha két vagy több ügyfél érdekei összeütközésbe kerülnek vagy kerülhetnek, a 20. § (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik az ügyvédre, ha

a) az ügyfeleknek az üggyel kapcsolatosan vannak azonos érdekeik,

b) az ügyfelek az összeütközés tudatában belegyezésüket adták ahhoz, hogy az ügyvéd a másik ügyfél javára is vállalhassa ügyvédi tevékenység végzését,

c) az ügyvédi titoktartási kötelezettség megsértésének veszélye nem áll fenn, és

d) az ügyvéd észszerűen feltételezheti, hogy az érdekek összeütközése nem akadályozza meg abban, hogy mindegyik ügyfél érdekeit a lehető legjobban képviselje.

[34] A Kúria leszögezi, hogy ezen – az együttes feltételek teljesülése esetén megállapítható – kivétel a büntetőeljárásban a védő kizárásával összefüggésben nem alkalmazható. A terheltek közötti érdekellentét vizsgálata körében az Ügyvédi tv.-hez képest ugyanis a büntetőeljárási törvény speciális jogszabály, szigorúbb szabályozással. Az Ügyvédi tv. általánosságban szabályozza az ügyvédi megbízási jogviszonyt, míg a büntetőeljárási törvény az ügyvéd által – védői meghatalmazás vagy kirendelés alapján – kizárólag a büntetőeljárásban gyakorolható jogokat és kötelezettségeket szabályozza.

[35] A Be. védő kizárására vonatkozó szabályai (Be. 43. §) az érdekellentét esetére kivételt nem határoznak meg, vagyis a védő attól függetlenül kizárt a terheltek közötti érdekellentét fennállása esetén, hogy az Ügyvédi tv. 20. § (7) bekezdése szerint egyébként a megbízást elvállalhatná, illetve fenntarthatná. Másként szólva az Ügyvédi tv. 20. § (7) bekezdésében szabályozott, a megbízási jogviszony megszüntetésére vonatkozó kötelezettség alóli kivétel a büntetőeljárásban nem vizsgálandó, nem vizsgálható, mert az arra való hivatkozás sem lehetséges. Ezen szabályok a védővel szembeni, a Be. szerint fennálló kizárási ok létét és annak következményeit nem befolyásolják, ezért a védőt az Ügyvédi tv.-ben szereplő kivételtől függetlenül – az érdekellentét megállapíthatósága esetén – az ügyből feltétlenül ki kell zárni.

[36] Ettől független kérdés, hogy az ügyvéd a megbízási jogviszonyt köteles-e megszünteti. Ezt a büntetőügyben eljáró bíróság nem vizsgálja, mivel ez már a büntetőeljáráson kívüli jogkérdés. Kizárási ok esetén – az érvényes ügyvédi megbízás ellenére – a védőt ki kell zárni az eljárásból, ami azt jelenti, hogy a Be. 42. § (1) bekezdése szerinti védői jogait nem gyakorolhatja, így az eljárási cselekményeken sem vehet részt a terheltek védelmében. A büntetőeljárás törvényességét pedig ez érinti, és a jelen ügyben a kizárási ok megvalósult.

[37] Ha a védő részvétele az eljárásban kötelező, a bírósági tárgyaláson a jelenléte is kötelező (Be. 434. §). Ha a védővel szemben valamely kizáró ok áll fenn, vagyis az eljárásból kizárt, a terhelt védelmét – a törvényi kizáró rendelkezéséből következően – nem láthatja el, ezért annak ellenére, hogy a tárgyaláson jelen van, a terhelt védelmében a törvénynek megfelelő védő nincs jelen.

[38] A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján pedig a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező. Ennek megfelelően az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi, ha az egymással érdekellentétben lévő vádlottak védelmét ugyanaz a védő látja el. Kötelező védelem esetén az olyan védő jelenlétében megtartott tárgyalás, aki a terhelt védelmét nem láthatná el, megvalósítja a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést (EBH 2013.B.22.II.).

[39] Mindezekre tekintettel törvényes az ítélőtábla rendelkezése, amellyel a Be. 608. § (1) bekezdés d) pont szerinti eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. r. és az V. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e vádlottak vonatkozásában új eljárásra utasította.

[40] A kizárt védő eljárása során felmerülő feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés csak a kizárt védő és az adott terhelt vagy – több terhelt védelme esetén – terheltek viszonyában értelmezhető (BH 2020.172.). Ezért az ítélőtábla helyesen csak a kizárt védő eljárásával érintett terheltek esetében rendelkezett az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről.

[41] A Kúria az ítélőtábla által a megismételt eljárásra vonatkozóan, a Be. 611. § (1) bekezdése alapján adott utasításokat is megfelelőnek találta, a védő jelenlétének hiánya a bizonyítás – törvényes védő mellett történő – megismétlésének kötelezettségét eredményezi.

[42] Mindezekre tekintettel a Kúria a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja szerinti tanácsülésen eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság. számú ítéletét – a IV. r. és V. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító részében – a Be. 629. § (2) bekezdés a) pontja, (3) bekezdése és a Be. 630. § (1) bekezdése alapján a fellebbezéssel érintett IV. r. és V. r. vádlott tekintetében helybenhagyta.