BÜ BH 2024/230

[1] A törvényszék ítéletével a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bek. és (4) bek.]. Ezért őt 1 év szabadságvesztés büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztést – végrehajtásának elrendelése esetére – börtönben rendelte végrehajtani, azzal, hogy abból a II. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A törvényszék 1. számú sértett polgári jogi igényét (helyesen: annak érvényesítését) egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 608. § (1) bekezdés f) és g) pontja, valamint a 609. § (2) bekezdés b) és d) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Az ítélőtábla elrendelte, hogy az ügyet a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság más tanácsa tárgyalja. Megállapította továbbá a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét.

[3] A másodfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásának vizsgálata körében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság több, ún. abszolút eljárási szabálysértéssel hozta meg az ügydöntő határozatát. Az elsőfokú ítélet szóbeli és írásbeli indokolásában foglaltak szerint is felmentette II. r. vádlottat az ellene kényszerítés hatósági eljárásban bűntette miatt emelt vád alól, az ítélet – kötőerővel bíró – rendelkező része azonban e körben semmilyen rendelkezést nem tartalmaz, így a Be. 608. § (1) bekezdésének f) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezési ok fennáll.

[4] A sértett bántalmazását leíró cselekménysorral összefüggésben az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása olyan cselekvőséget is tartalmaz, amely alapján a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségre vonásának (is) helye lett volna, ugyanakkor az ítélet szóbeli indokolása szerint a bíróság a II. r. vádlottat e bűncselekmény vádja alól felmentette, a határozat rendelkező része azonban e bűncselekmény tekintetében sem tartalmaz rendelkezést. Az ítélőtábla az általa élet elleni bűncselekményként megjelölt – a vádirat tényállása által is körülírt, de az ügyészség által nem minősített – cselekményt érintően a Be. 608. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt abszolút hatályon kívül helyezési okot látta megvalósulni. A másodfokú bíróság tévesnek tartotta a törvényszék azon állásfoglalását, hogy az ügyészi vád okozta korlátok miatt (vagyis vádlói minősítés hiányában) a II. r. vádlott felmentése indokolt lenne. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint ugyanis az I. r. vádlott által a sértett sérelmére megvalósított, fejszével történő bántalmazás közben ütötte meg kétszer a II. r. vádlott a nála lévő eszköznyéllel a sértett fejét.

[5] A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy e cselekményrészt érintően a II. r. vádlott tekintetében nem jelentettek be fellebbezést, a főügyészség ugyanis kizárólag a kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény vonatkozásában, a bűnösség megállapítása és a büntetés súlyosítása céljából élt jogorvoslattal, míg a II. r. vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette.

[6] Az ítélőtábla az ún. relatív eljárási szabálysértések vizsgálata körében azt rögzítette, hogy a törvényszék az írásba foglalt ítélet indokolásában egyáltalán nem tért ki a II. r. vádlott vád tárgyává tett azon cselekvőségére, amely a sértett bántalmazását írta le. Megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság szerint a vádirati tényállás olyan többletelemeket tartalmaz, amelyek miatt az ügyészség nem emelt vádat, holott a következetes bírói gyakorlat alapján a II. r. vádlott cselekvősége felveti az emberölés bűntette kísérlete megállapításának lehetőségét is. Az ítélőtábla kiemelte, hogy az ügyészség által nem minősített, a vádiratban bűncselekményként megjelölttel anyagi halmazatban álló magatartást nem lehet úgy tekinteni, hogy azt a vádló nem kívánta vád tárgyává tenni, kivéve, ha az ügyészség erre nézve határozott nyilatkozatot tesz; jelen ügyben azonban erre nem került sor.

[7] E vonatkozásban az ítélőtábla felrótta azt is, hogy a törvényszék észlelte ugyan a vádtól eltérő minősítés lehetőségét, ennek ellenére elmulasztotta a vádtól eltérő minősítés lehetőségének megállapítását a Be. 495. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak ellenére, holott, amennyiben az eltérés lehetőségét a bíróság felismeri, az a bíróság számára egyben megállapítási kötelezettséget is jelent.

[8] A Be. 6. § (2) bekezdésében megfogalmazott vádhoz kötöttség kapcsán kifejtette, hogy a bíróság nem a vádiratban foglalt jogi minősítéshez, hanem a vádirati tényálláshoz van kötve, ezért a törvényszéknek a vádkimerítés kötelezettségéből eredően az élet elleni bűncselekményt érintően a II. r. vádlott tekintetében is le kellett volna folytatnia a bizonyítási eljárást. Ennek eredményeként pedig a büntetőjogi felelősség kérdésében érdemi döntés meghozatalára lett volna szükség, a döntés indokainak – az írásba foglalt ítélet indokolásában történő – megfelelően részletezett kifejtésével. Hozzátette, hogy az élet elleni bűncselekmény kapcsán II. r. vádlottat érintően a védelemhez való jog nagymértékben sérült, mert a II. r. vádlottnak nem volt arra lehetősége, hogy a védelmére felkészüljön, valamint, hogy a Be. 39. § (1) bekezdésében felsorolt terhelti jogokat gyakorolja.

[9] Az ítélőtábla kifejtette ennek kapcsán azt is, hogy az e cselekményrészre vonatkozó bizonyítékok felsorolását, azok értékelését, illetve mérlegelését, a bűncselekmény minősítését az írásba foglalt ítélet indokolása egyáltalán nem tartalmazza, így a törvényszék e körben indokolási kötelezettségét nem teljesítette.

[10] A törvényszék által megvalósított, a Be. 609. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdés b) és d) pontjában foglalt relatív eljárási szabálysértésekkel összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy azok lényeges hatással voltak az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására.

[11] Az ítélőtábla – a társtettesi elkövetés lehetőségére tekintettel – az I. r. vádlott vonatkozásában is indokoltnak tartotta az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését. A másodfokú bíróság a tárgyilagosság biztosítása céljából úgy rendelkezett, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság más tanácsa tárgyalja.

[12] Az ítélőtábla iránymutatása a megismételt eljárásra a vádtól eltérő minősítés lehetőségének megvizsgálására és a bizonyítási eljárás annak megfelelő lefolytatására vonatkozott.

[13] A másodfokú bíróság végzésével szemben az I. r. vádlott védője, a II. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést, melyet sem a vádlottak, sem a védőik sem indokoltak.

[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

[15] Kifejtette, hogy az ítélőtábla helyesen észlelte, hogy az elsőfokú bíróság szóbeli és írásbeli indokolása szerint felmentette a II. r. vádlottat a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette miatt emelt vád alól, továbbá az élet elleni bűncselekmény miatt is, ugyanakkor az elsőfokú ítélet rendelkező része nem tartalmaz felmentő rendelkezést. Kifejtette továbbá, hogy az indokolás és a rendelkező rész eltérése büntetőjogi főkérdésre, a bűnösség megállapítására vonatkozik. A Legfőbb Ügyészség szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás olyan cselekvőséget is rögzít, amelynek alapján a II. r. vádlottal szemben – további bűncselekmény miatt – büntetőjogi felelősségre vonásnak lehet helye, és ezen el nem bírált cselekmény szorosan összefügg I. r. vádlott cselekvőségével.

[16] Álláspontja szerint helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy téves álláspontra helyezkedett a törvényszék azzal kapcsolatban, hogy a II. r. vádlott esetében mi volt a vád tárgya. A vádirat tartalmazta a II. r. vádlottnak az I. r. vádlott által kifejtett ölési cselekmény alatti magatartását, amiből arra vonható jogkövetkeztetés, hogy a II. r. vádlott az élet elleni bűncselekmény elkövetésében is részt vett. A vármegyei főügyészség az ügyben nem tett olyan nyilatkozatot, amely szerint a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségre vonását – e cselekvőség vonatkozásában – nem kívánja, ezért az a vád tárgya volt, amit a vádiratban az ügyészség kétségtelenül elmulasztott minősíteni.

[17] A másodfokú bíróság végzése indokolásával abban is egyetértett, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 609. § (1) bekezdése szerinti eljárási szabálysértést is elkövetett.

[18] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a Be. 629. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 630. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzését hagyja helyben.

[19] Az I. r. vádlott védője a fellebbezését 2024. március 1 napját követően visszavonta, ahhoz csatolta az I. r. vádlott visszavonáshoz hozzájáruló nyilatkozatát is.

[20] A Kúria megállapította, hogy a II. r. vádlott és a védője által bejelentett fellebbezések nem alaposak.

[21] A Be. 627. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre

a) a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés,

b) a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés,

c) a Be. 592. § (1) bekezdésében meghatározott okból teljes megalapozatlanság,

d) a Be. 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok miatt került sor.

[22] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 608. § (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértést, valamint a Be. 609. § (2) bekezdés b) és d) pontjára figyelemmel a Be. 609. § (1) bekezdésében írtak szerinti, a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértést vétett, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnössége megállapítására.

[23] A Be. 627. § (3) bekezdés a)–c) pontja alapján a másodfokú hatályon kívül helyező végzés ellen fellebbezésre jogosult a vádlott, az ügyészség, és a védő a vádlott hozzájárulása nélkül is.

[24] A Be. 627. § (4) bekezdése értelmében nem jogosult fellebbezésre a 627. § (3) bekezdése alapján az, aki az ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést, ha a hatályon kívül helyezésre a fellebbezésben foglalt okból került sor. E tilalom a jelen ügyben nem bír jelentőséggel, mert a hatályon kívül helyezésről rendelkező végzéssel szemben fellebbezést bejelentő II. r. vádlott, illetve védője az elsőfokú bíróság ítélete ellen nem hatályon kívül helyezés végett jelentett be fellebbezést.

[25] Az ítélőtábla végzésével szembeni fellebbezés a II. r. vádlott és védője vonatkozásában joghatályos.

[26] Ugyanakkor a hatályon kívül helyező végzés az I. r. vádlott vonatkozásában jelen felülbírálat tárgyát nem képezte, tekintettel arra, hogy az I. r. vádlott védője a fellebbezését szabályszerűen, az I. r. vádlott hozzájárulásával visszavonta [Be. 587. § (1) és (3) bek.], más jogosult pedig az I. r. vádlott vonatkozásában fellebbezést nem terjesztett elő. Azonban a hatályon kívül helyező határozat végrehajthatóságát a II. r. vádlott és védője fellebbezése felfüggesztette az I. r. vádlott vonatkozásában is, figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése mindkét vádlottat érintő bűncselekményekre vonatkozott [Be. 327. § (5) bek.].

[27] A Kúria a megtámadott határozatot hozó bíróság eljárásának vizsgálata során nem észlelt feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést [Be. 627. § (2) bek., Be. 626. §, 599. § (1) bek.].

[28] A Kúria – az elsőfokú ítélettel szemben bejelentett fellebbezéseket figyelembe véve – megvizsgálta a másodfokú bíróság felülbírálatának terjedelmét.

[29] A Be. 590. § (4) bekezdése értelmében, ha az elsőfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett bűncselekményre vonatkozó rendelkezését, illetve részét bírálja felül. A Be. 590. § (9) bekezdése szerint, ha az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezett, a másodfokú bíróság – az 590. § (4)–(8) bekezdés keretei között – az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó rendelkezését, illetve részét bírálja felül.

[30] Ha azonban ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában több fellebbezésre jogosult jelentett be fellebbezést, és legalább egy fellebbezés az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezését sérelmezi, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást az 590. § (2) bekezdése szerint – ha az elsőfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a az 590. § (4) bekezdésének alkalmazásával – bírálja felül [Be. 590. § (10) bek.].

[31] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a vármegyei főügyészség által bejelentett fellebbezés a II. r. vádlott terhére, a kényszerítés hatósági eljárásban bűntettét érintően a bűnösség megállapítására és a büntetés súlyosítására irányult, míg a II. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette. Az I. r. vádlott és védője ugyanakkor felmentés végett fellebbezett (az ügyészség pedig az I. r. vádlott terhére, eltérő minősítés és súlyosítás érdekében). A fellebbviteli főügyészség a vármegyei főügyészség fellebbezését már mindkét vádlott tekintetében, relatív eljárási szabálysértés miatt hatályon kívül helyezés érdekében tartotta fenn.

[32] Mindebből következően – a II. r. vádlott sértett bántalmazását megvalósító cselekménye kivételével – a fellebbezéssel sérelmezett ítéletnek az azt megelőző bírósági eljárással együtt történő felülbírálatának lehetősége és kötelezettsége nyílt meg a másodfokú bíróság számára [Be. 590. § (1) bek.]. Az ítélőtábla pedig ennek megfelelően, a határozatában is rögzítetten teljes körű felülbírálatot végzett, ami kiterjedt az abszolút és relatív eljárási szabálysértés, valamint az ítélet megalapozottságának vizsgálatára is. A II. r. vádlott vonatkozásában a sértett bántalmazását megvalósító cselekmény tekintetében ugyanakkor kizárólag az eljárási szabályok betartása képezhette a felülbírálat tárgyát, az alábbiak szerint.

[33] A Kúria megállapította, hogy a II. r. vádlott vádiratban foglalt, de a vádló által kétségtelenül nem minősített cselekvőségét érintően, vagyis a sértett bántalmazására vonatkozóan sem az ügyészség, sem a II. r. vádlott, sem a védője nem fellebbezett, ahogy arra az ítélőtábla is helyesen utalt.

[34] E körben az ítélőtábla indokolását a Kúria azzal egészíti ki, hogy a fellebbezés hiánya nem volt akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság e cselekmény vonatkozásában is vizsgálja az eljárási szabályok megtartását, azonban a megalapozottság vizsgálatára a felülbírálat nem terjedhet ki. Vagyis amennyiben hatályon kívül helyezést eredményező eljárás szabálysértést a másodfokú bíróság nem tár fel, a megalapozottság vizsgálatára nem térhet rá. A jelen ügyben, e cselekmény kapcsán az eljárási szabályok vizsgálatának alapja a Be. 590. § (5) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontja. Előbbi az abszolút eljárási szabálysértés, utóbbi a relatív eljárási szabálysértés esetén teszi lehetővé az ítélet fellebbezéssel nem érintett bűncselekményre vonatkozó rendelkezésének, illetve részének felülbírálatát.

[35] A Be. 2022. március 1. napjától hatályos 590. § (5) bekezdés a) pont ab) alpontja szerint a másodfokú bíróság az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az elsőfokú bírósági eljárást és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását is, amelyek megsértése esetén a Be. 609. § (1) bekezdése (relatív eljárási szabálysértések) alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

[36] A törvénymódosítás oka, hogy az Alkotmánybíróság a 19/2021. (V. 27.) AB határozatával megállapította a korábbi szabályozás alaptörvény-ellenességét. Az Alkotmánybíróság – a tisztességes tárgyaláshoz való jog biztosítása érdekében – a jogalkotó számára alkotmányos követelményként írta elő a felülbírálat hivatalból történő kiterjesztését valamennyi olyan eljárási szabálysértés esetén, amelyek az ítélet jelentős súlyú és a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetetlen hibáját eredményezhetik.

[37] A törvénymódosítási javaslat indokolása szerint „a megjelölt keretek között a jogalkalmazás feladata annak meghatározása, hogy pontosan hol húzódnak meg a fellebbviteli eljárásban nem orvosolható olyan relatív eljárási szabálysértések, amelyek a felülbírált ítélet hatályon kívül helyezését teszik indokolttá. E körben a megfelelő jogalkalmazást a hatályon kívül helyezés ellen rendelkezésre álló jogorvoslat is képes a törvény által szabott keretek között tartani azzal, hogy ennek keretében a túlterjeszkedő, a megalapozottság vizsgálatának tilalmát sértő hatályon kívül helyező rendelkezéseket meg lehet változtatni.”

[38] Ugyanakkor a jogalkotó a módosítással – a törvényjavaslat indokolásában foglaltak szerint – el kívánta kerülni a korábbi eljárási törvényekben alkalmazott teljes körű felülvizsgálat visszaállítását, abban az esetben, ha a bíróság által megállapított ítéleti tényállást, az erre alapított bűnösséget és a cselekmény minősítését nem vitatják.

[39] Az ítélőtábla – a Kúria által a később kifejtettek szerint alaptalannak talált abszolút eljárási szabálysértés mellett – több olyan relatív eljárási hibát állapított meg, amelyek az ítélőtábla álláspontja szerint szintén az érdemi felülbírálat akadályát képezték.

[40] A relatív eljárási szabálysértésekre vonatkozóan az eljárási törvény azt a megszorítást is tartalmazza, hogy azok csak akkor eredményezhetik a felülbírált ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését, ha az ítélet megalapozatlanságának vizsgálata nélkül megállapítható, hogy a Be. 607. § (1) bekezdésében, valamint a 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt, és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására [Be. 590. § (5a) bek.]. A Kúria erre figyelemmel ezen további feltétel teljesülését is vizsgálta a hatályon kívül helyező végzés felülbírálata során.

[41] Indokolt továbbá utalni arra a szabályra is, amely szerint nem bírálható felül az ítéletnek az a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése, amely ellen nem fellebbeztek [Be. 590. § (8) bek.].

[42] Jelen ügyben azonban az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazott felmentő rendelkezést, a vádról való rendelkezés mellőzése (vagyis a vád ki nem merítése) felmentésként nem értelmezhető, ezért a felülbírálatnak ez sem képezte korlátját.

[43] A Kúria a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni jogorvoslat keretében a hatályon kívül helyező végzés esetlegesen törvénysértő voltát és az azt meghozó fellebbviteli bíróság eljárását vizsgálta. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ebből eredően a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett-e. A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. A fellebbezésekkel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma és indoka az, hogy a fellebbviteli eljárásban miért nem volt érdemi döntés hozható.

[44] A felülbírálat tehát minden esetben a felülbírálat tárgyának rendeltetéséhez igazodik, ez a hatályon kívül helyezés elleni fellebbezés elbírálása során ténylegesen nem ügy-, nem irat-, hanem lényegében határozatvizsgálatot jelent (EBH 2019.B.9.). Így az eldöntendő kérdés az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; tehát volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e (BH 2021.69.); továbbá a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza-e a hatályon kívül helyezés okát, és az elsőfokú bíróság számára a megismételt eljárásra adott iránymutatását.

[45] Amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy az vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e; ha pedig a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, akkor annak megvalósulásán túl az is, hogy e szabálysértés lényeges hatással volt-e az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására, és ha igen, az orvosolható lett volna-e a másodfokú eljárásban (EBH 2019.B.9.).

[46] A Kúria a hatályon kívül helyezés okaként a másodfokú bíróság által megjelölt Be. 608. § (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértések megállapítását nem találta helytállónak, míg a Be. 609. § (1) bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértések tekintetében egyetértett az ítélőtábla álláspontjával mind a szabálysértések megvalósulása, mind azok következménye tekintetében.

[47] Jelen felülbírálat során a másodfokú bíróság által megállapított feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező okok vizsgálata az elsődleges.

[48] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[49] Ahogy azt az ítélőtábla helyesen kifejtette, ez az eljárási szabálysértés kizárólag akkor állapítható meg, ha az ellentét az ún. büntetőjogi főkérdések – tehát a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása – tekintetében áll fenn a határozat indokolása és a rendelkező része között (Bfv.I.1276/2020/2., Bfv.I.143/2022/2., Bfv.I.194/2022/2., Bfv.I.461/2022/2.). A rendelkező rész és az indokolás közötti ellentét egyes, a gyakorlatban előforduló esetei a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – eseti döntései alapján a következők szerint csoportosíthatók.

[50] Ellentét áll fenn az ítélet rendelkező része és indokolása között, ha az ítélet rendelkezéseinek nincs indokolása, nem lehet megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság mire alapította a döntését, így a határozat felülbírálatra alkalmatlan (BH 2021.251. [15] bekezdés). Erről van szó, ha az ítélet a rendelkező részét (kisítélet) foglalta csak írásba a bíróság, az indokolást azonban nem (Bfv.II.283/2022/13.), illetve a kihirdetett kisítéletben foglalt büntetéstől eltérő büntetést tartalmaz az írásba foglalt ítélet (EBH 2018.B.12.).

[51] Akkor is ezen eljárási hiba valósul meg, ha a bíróság ítéletének rendelkező része – bár a terhelttel szemben büntetés kiszabását tartalmazza – a büntetőjogi felelősség megállapítását, a bűncselekmény megnevezését és jogszabályi alapját mellőzi, noha az indokolás a bűncselekmény elkövetését megállapítja (Bfv.II.125/2020/7.).

[52] Ezen ok megállapítására ad alapot az is, ha a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis e rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik (Bfv.I.624/2021/13., Bfv.III.777/2020/9., Bfv.III.339/2022/10.).

[53] De az ítélet indokolása teljes mértékben ellentétes a rendelkező résszel akkor is, ha a bíróság a tényállásban a vádirattal egyező, a bűncselekmény elkövetését leíró történeti eseménysort rögzít, mely bűncselekmény tényállásszerű ismérveit, eredményét is tartalmazza, azonban ehhez képest az ítélet rendelkező részében a terhelteket az ellenük emelt vád alól felmenti (BH 2016.328.).

[54] A bűncselekmény minősítését érintően a Kúria egy korábbi határozatában kifejtette, hogy a rendelkező részben foglalt minősítéssel egyező, indokolásba foglalt minősítés esetén nem valósul meg a felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárási szabálysértés, még akkor sem, ha az elsőfokú bíróság egyébként a jogi indoklás körében nem ad részletesen számot arról, hogy miért a rendelkező részben foglaltak szerint minősítette az elbírált cselekményt (BH 2021.217.I.).

[55] Az ítélőtábla végzésében is hivatkozott Bfv.II.477/2020/9. számú döntés szerint az indokolás és a rendelkező rész közötti teljes ellentétet jelent, ha az ítélet rendelkező része nem tartalmaz rendelkezést a vád tárgyává tett bűncselekmények egyikéről, noha az ítélet indokolása szerint a bíróság a terheltet valamennyi bűncselekmény vádja alól felmentette.

[56] Az ítélőtábla által is felhívott eseti döntéssel kapcsolatban azonban a Kúria rámutat a következőkre. A felülvizsgálati eljárás szabályai szerint eljárási szabálysértés miatt a jogerős határozat megváltoztatására nincs törvényes lehetőség, ebben az esetben kizárólag az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésére kerülhet sor [Be. 663. § (2) bek.]. Ezért a felülvizsgálati eljárásban olyan eljárási szabálysértés is hatályon kívül helyezést eredményez, amely a másodfokú eljárásban a Be. szabályai szerint orvosolható. A másodfokú bíróságnak – az eljárási hiba okának helyes feltárása mellett, az annak megfelelő rendelkezés meghozatala érdekében – lehetősége van az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására is.

[57] A jelen ügyben lényeges körülmény, hogy a vád tárgyává tett kényszerítés hatósági eljárásban bűntett tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása koherens, ellentmondástól mentes. Mind a megállapított tényállásból (csak az I. r. vádlott fenyegetett – elsőfokú bíróság ítélete [15] bekezdés), mind a jogi indokolásból („e bűncselekményben a vádtól eltérően a bűnösségét nem is állapította meg” – elsőfokú bíróság ítélete [56] bekezdés) egyaránt a felmentés következik. Vagyis az elsőfokú bíróság – az ítélete indokolásából következően – a II. r. vádlott e cselekmény miatti büntetőjogi felelősség tekintetében arra a következtetésre jutott, hogy őt bűncselekmény hiányában fel kellene menteni, azonban ennek – tévesen – eljárásjogi akadályát látta.

Így az elsőfokú bíróság a tényállásból a II. r. vádlott vádban rögzített cselekvőségét mellőzte (őrá vonatkozóan e bűncselekmény tekintetében tényállást nem állapított meg), erről az ítélete indokolásában számot adott; azonban az ítélet rendelkező részében a vádban is rögzített cselekményről nem döntött. Ezzel pedig valójában a vádat nem merítette ki.

[58] A Be. 6. § (2) bekezdése szerint a bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl azonban nem terjeszkedhet.

[59] Mindezek alapján az rögzítendő, hogy elsőfokú bíróság a határozatának tartalma alapján a vád tárgyává tett cselekmények egy részéről, a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette alapjául szolgáló tényekről a bűnösség kérdésében nem hozott döntést az ítélete rendelkező részében. Az indokolása ugyanakkor egyértelműen a felmentésre irányult. Ezzel látszólag ellentétessé vált az ítélet rendelkező része az indokolással, de ténylegesen – a vád ki nem merítése miatt – az ügydöntő határozat rendelkező része hiányos.

[60] A vád ki nem merítése az abszolút eljárási szabálysértések között fel nem sorolt, ezért relatív eljárási szabálysértés, ami a Be. 609. § (1) bekezdése értelmében akkor vezet hatályon kívül helyezéshez, ha a másodfokú eljárásban nem orvosolható és lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására.

[61] A Kúria álláspontja szerint ez a szabálysértés abban az esetben, ha az ítélőtábla változatlan tartalmú tényállás alapján az ügyet a fellebbviteli eljárásban elbírálhatónak ítéli meg, akkor másodfokú eljárásban orvosolható lett volna a felmentő rendelkezés pótlásával. Vagyis ebben az esetben ezen okból az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése nem volt indokolt.

[62] Megjegyzi a Kúria, hogy a másodfellebbezés lehetőségét nem nyitotta volna meg, mert a Be. 615. § (2) bekezdés c) pontja alapján csak a bűnösség megállapítása (a bűnösség kimondásának pótlása) esetén lehet helye másodfellebbezésnek; és a (2) bekezdés a) vagy b) pontja sem vonatkoztatható ezen rendelkezésre.

[63] Ugyanakkor felmerülhet a Be. 592. § (1) bekezdés a) pontjában írt teljes megalapozatlanság megállapításának a lehetősége is, ha a másodfokú bíróság arra a következtetésre jut, hogy e cselekmény tekintetében – a cselekvősége nemleges megállapításának hiányában – a II. r. vádlottra vonatkozóan az ítélet nem tartalmaz tényállást.

[64] A Be. 608. § (1) bekezdés g) pontja alapján a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az ítélet szóbeli indokolása során elhangzott és az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el egymástól, és a fellebbezést az 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be vagy az eltérés az 584. § (2) bekezdése szerinti fellebbezés esetén a fellebbezéssel nem érintett cselekményre vonatkozik.

[65] E szabálysértés az ítélet nem fellebbezett része tekintetében is vizsgálandó volt a másodfokú eljárásban [Be. 590. § (5) bek. a) pont aa) alpont].

[66] Az ítélőtábla indokolása szerint ezen eljárási szabálysértést azzal valósította meg az elsőfokú bíróság, hogy az ítélete szóbeli indokolása szerint II. r. vádlottat a sértett bántalmazása alapján megállapítható bűncselekmény vádja alól felmentette (bár erről a rendelkező rész nem tartalmaz döntést), azonban az írásba foglalt ítélet tényállása ezzel ellentétesen a bűnösség megállapítását megalapozó cselekvőséget rögzíti.

[67] A Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla helyesen észlelte azt, hogy e cselekményrész vonatkozásában az arra jogosultak fellebbezést nem jelentettek be, és ebből következően – figyelemmel a Be. 584. § (2) bekezdésére is – a másodfokú eljárásban a fellebbezéssel nem érintett cselekmény tekintetében a Be. 608. § (1) bekezdés g) pontja szerinti hatályon kívül helyezési ok vizsgálandó. Tévedett azonban akkor, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ezen eljárási hibában szenved.

[68] A Be. 608. § (1) bekezdés g) pontját beiktató törvényjavaslat előterjesztői indokolása szerint a döntés szóbeli indokolása és írásba foglalása az esetek túlnyomó többségében térben és időben is elválik egymástól, nyilvánvaló, hogy az írásba foglalt határozat nem a szóbeli indokolás szó szerinti megjelenése, így nem kizárt az sem, hogy a döntés szóbeli kihirdetése során elhangzott vagy az az alapján megállapított tényállás egyes elemeiben eltér az írásba foglalt határozatban rögzített tényállástól. Miután a történeti tények alapján határozható meg az, hogy a cselekmény valamely büntetendő cselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelel-e vagy sem, az eltérés abban az esetben válik jelentőssé, ha a szóbeli indokolás és az írásba foglalt határozat történeti tényállási elemei különbözősége más-más bűncselekmény megállapítására is vezetnek. A törvénymódosítás tehát új abszolút hatályon kívül helyezési okot konstruált a „tettazonosság mértékét meghaladó mértékű ténybeli különbözőség” esetére.

[69] A törvény és a törvényjavaslat indokolásának szövegéből következően tehát e feltétlen hatályon kívül helyezési ok a fellebbezéssel nem érintett cselekményrészt illetően is kettős feltétel megvalósulása esetén állapítható meg. Egyrészt a szóbeli és az írásba foglalt ítélet között ténybeli kérdésben van eltérés, vagyis a jogi indokolás körében tett eltérő megállapítások nem jönnek számításba. Másrészt a büntetőjogilag jelentős tények (vagyis a cselekmény leírása, körülményei) tekintetében a két indokolás között fennálló különbség olyan jelentős, amely más minősítést alapoz meg.

[70] A jelen ügyben azonban az ítélőtábla eleve nem ténybeli különbözőséget rótt fel az elsőfokú bíróság szóbeli és írásbeli indokolásával kapcsolatban, hanem azt, hogy szóban felmentést indokolt, míg az írásba foglalt tényállás a – büntetőtörvénybe ütközőnek látszó – cselekvőséget tartalmazza.

[71] Az elsőfokú bíróság jegyzőkönyve és ítélete alapján megállapíthatók a következők:

– a sértett II. r. vádlott általi bántalmazását a vádirat tartalmazta, annak minősítése nélkül;

– az elsőfokú bíróság szóbeli indokolása szerint – e vonatkozásban – a váddal egyező tényállást állapított meg, azt a tények tekintetében nem érintette;

– az írásba foglalt ítélet a váddal egyezően tartalmazza a II. r. vádlott cselekvőségét.

[72] Ekként semmilyen ténybeli különbség nincs az elsőfokú bíróság szóbeli indokolásában és az írásba foglalt ítéletben foglalt tények között; vagyis az ítélet indokolásával kapcsolatos feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási hibát tévesen állapította meg az ítélőtábla.

[73] A Kúria utal arra is, hogy a II. r. vádlott azon cselekvősége, hogy a sértettet bántalmazta, nem olvad be az azt megelőzően megvalósított, ugyanazon sértett sérelmére elkövetett, a II. r. vádlott terhére az elsőfokú bíróság által megállapított társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettébe, azzal anyagi halmazatban áll. Erre figyelemmel a bűnösség kérdésében való döntés és az arról való rendelkezés nem mellőzhető az ügyészség által nem minősített cselekmény vonatkozásában.

[74] A fenti összevetés alapján megállapítható, hogy az ítéleti rendelkezés hiánya nem a szóbeli és az írásba foglalt indokolás ténybeli eltéréséből, hanem az elsőfokú bíróság jogi álláspontjából eredt. A szóbeli és az írásba foglalt indokolás különbsége ténylegesen abban áll fenn, hogy az elsőfokú bíróság szóban – a váddal kapcsolatos jogi indokolás körében – kitért arra, hogy „az ügyészség nem kívánta megvádolni” a II. r. vádlottat e cselekvőséggel, míg az írásba foglalt ítéletben nem foglalkozott ezzel a (jog)kérdéssel. Mindez azonban nem az ítélőtábla által megjelölt abszolút eljárási szabálysértést valósította meg, hanem szintén a vád ki nem merítése, mint relatív eljárási szabálysértés körében értékelendő, az alábbiak szerint.

[75] Az ítélőtábla három relatív eljárási szabálysértést rótt fel az elsőfokú bíróságnak, amelyek a II. r. vádlott sértettel szembeni tettleges magatartása értékelésének elmaradásával kapcsolatosak, ekként egy tőről fakadnak. Ezek a vádtól eltérő minősítés megállapításának elmulasztása, a vádkimerítési kötelezettség (vádelv) megsértése, és ezzel összefüggésben az indokolás elmaradása.

[76] Az elsőfokú bíróság szóbeli indokolásából következően arra a – téves – jogi álláspontra helyezkedett, hogy a vádbeli tényekről nem dönthet érdemben akkor, ha az ügyészség a vádiratban egyébként leírt és a vádban mindvégig szerepeltetett cselekményt nem minősíti mint bűncselekményt, így azzal kapcsolatban sem bűnösséget megállapító, sem felmentő, sem eljárást megszüntető rendelkezést nem hozhat.

[77] Ezzel szemben az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a vádban leírt tények a vád tárgyát képezik akkor is, ha azokat az ügyészség sem a vádban, sem az eljárás során később bűncselekményként nem minősíti.

[78] A törvényes vádnak arra jogosulttól kell származnia (ügyészség, magánvádló, pótmagánvádló), és a Btk. Különös Részében foglalt valamely bűncselekmény törvényi tényállásának megállapítására alkalmas tényállást kell leírnia [1/2007. BK vélemény A) pont], a vád kereteit elsődlegesen a vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg (1/2007. BK vélemény I/3. pont). A vád törvényes a téves, illetve hiányos vádlói minősítés esetén is. A bíróság ugyanis nem az ügyészség jogi minősítéséhez, hanem a vádiratban foglalt tényállásához van kötve, azt köteles kimeríteni, de azon túl nem terjeszkedhet (BH 2011.189., BH 2022.91.).

[79] A megalapozott tényállás az alapja a vád tárgyává tett cselekmény törvényes minősítésének, és ebből következően a vádlott büntetőjogi felelőssége tárgyában hozott döntésnek. Így a bíróság bizonyításának a vádiratban foglalt cselekmény egészére és a büntetőjogilag releváns valamennyi tényre ki kell terjednie (BH 2021.131.I.).

[80] A vádhoz kötöttség személyi értelemben azt jelenti, hogy a bíróság csak a megvádolt, a vádiratban – egyértelműen és azonosíthatóan – meghatározott azon személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, akinek a büntetőjogi felelősségre vonását a vádló indítványozza. A tárgyi vádhoz kötöttség pedig azt jelenti, hogy a bíróság kizárólag olyan cselekményt, olyan tényt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.

[81] Abban az esetben, ha a vádirat tényállása tartalmazza a cselekmény minősítéséhez szükséges körülmény alapjául szolgáló tényt, úgy a bíróságnak nem csak joga, de kötelessége is az általa megállapított, megalapozott tényállásban foglalt cselekmény törvényes minősítése akkor is, ha az a vád minősítésétől eltér (BH 2022.258.II.).

[82] A vád perjogi rendeltetése tehát alapvetően az, hogy a bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat ténybeli kereteit rögzítse. Az ügyészi vád megismerhető a vádiratból, illetve az ügyésznek a bírósági eljárás során tett, a vádra vonatkozó nyilatkozataiból.

[83] A vád felett a vádló rendelkezik, tehát amennyiben a vádmódosítás az eljárási szabályoknak megfelel [Be. 538. § (1) bek.], a továbbiakban a bíróság ehhez a módosított vádhoz kötött. Amennyiben az ügyészség a vádat ejti [Be. 539. § (1) bek.], a bíróság – magánvád lehetőségének hiányában – köteles az eljárást megszüntetni [Be. 492. § (1) bek. e) pont].

[84] A vádlónak a vád feletti rendelkezési jogából következik, hogy a vád tényállásában foglalt, általa minősített vagy nem minősített bármely cselekménnyel kapcsolatosan – akár a vádiratban, akár később, a perbeszédekig – nyilatkozhat akként, hogy a büntetőigényt nem kívánja érvényesíteni (BH 2012.278. indokolás). Ez formálisan akkor minősülhet vádejtésnek, ha a vádban előzőleg minősítette ezt a cselekményt vagy részcselekményt. Ha azonban vád szerinti minősítés nincs, az ügyészségi nyilatkozat a vád(emelés) mellőzéséről szólhat, ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a vádló eleve nem kívánt vádat emelni az adott magatartás miatt.

[85] Összegezve: a vádlói legitimáció megléte, a vádban kellően körülírt cselekmény és a terhelt azonosítható módon megjelölt személye esetén a vád a bírósági eljárás lefolytatását megalapozza, és ebből következően a bíróságnak a vádat el kell bírálnia, és a vádat ki kell merítenie.

[86] A vádiratban személy szerint megjelölt II. r. vádlott azon cselekvősége, hogy – az I. r. vádlott támadásával egyidőben – a sértett fejét egy seprűnyéllel többször megütötte, olyan konkrét módon körülírt elkövetői magatartás, amely vele szemben meghatározott büntetendő cselekmény megállapítására lehet alkalmas.

[87] A jelen ügyben az ügyészség a vádat e cselekmény tekintetében nem módosította, és nem tett olyan tartalmú nyilatkozatot, amely szerint bármely – a vádban leírt – cselekmény miatt nem kívánja a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségre vonását.

[88] Mindezek alapján az ítélőtábla e cselekmény kapcsán helyesen mutatott rá, hogy a bíróság a vádat e vonatkozásban is köteles lett volna kimeríteni. Egyben az elsőfokú bíróság álláspontja téves abban, hogy a vád tárgyát nem képezi ez a cselekmény, mert az ügyészség nem minősítette. Ezen – a már kifejtettek szerint – téves jogi értékelése szükségszerűen azzal járt, hogy e cselekményrész vonatkozásában sem az eltérő minősítés lehetőségét nem állapította meg, sem az ítéleti tényállás mikénti megállapításának indokolását, a mérlegelő tevékenysége kifejtése nem adta.

[89] Az ítélőtábla indokolása tehát e körben helyes. További kérdés, hogy a megvalósított relatív eljárási szabálysértések indokolták-e az ítélet hatályon kívül helyezését, vagy azok a másodfokú eljárásban orvosolhatók lettek volna-e.

[90] Ennek eldöntéséhez az eljárási szabálysértés súlyát és következményeit kell a felülbírálat során eljáró bíróságnak mérlegelnie.

[91] A Be. 609. § (2) bekezdése példálózó felsorolást ad a súlyos relatív eljárási szabálysértések köréből, amelyek közül a jelen ügyben, a fenti eljárási hibával összefüggésben az vizsgálandó, hogy annak következtében a büntetőeljárásban részt vevő személyek a vádemelés után a törvényes jogaikat gyakorolhatták-e, vagy ezek gyakorlásában őket korlátozták; illetve a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény Btk. szerinti minősítése vagy a büntetés kiszabása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének mennyiben tett eleget [Be. 609. § (2) bek. b) és d) pont].

[92] A Be. 3. § (1) bekezdése értelmében a terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez. A Be. 3. § (4) bekezdése szerint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság köteles megfelelő időt és körülményeket biztosítani a védelemre való felkészüléshez.

[93] Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (EJEE) 6. cikke tartalmazza a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog részjogosítványait. Az Egyezmény 3. pontja szerint minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van – legalább – arra, hogy

a) a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól;

b) rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel;

[94] c) személyesen vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék, és ha nem állnak rendelkezésére eszközök védő díjazására, amennyiben az igazságszolgáltatás érdekei ezt követelik meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára ügyvédet; d) kérdéseket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz és kieszközölhesse a mentő tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy a vád tanúit megidézik, illetve kihallgatják;

e) ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet.

[95] Elsősorban a fenti, alapvetőnek tekinthető eljárási jogok vizsgálandók abból a szempontból, hogy az elsőfokú bíróság a tisztességes eljárás követelményét az adott, egy vagy több relatív szabálysértéssel – azok jellege és súlya alapján – olyan módon szegte-e meg, amely csak az ítélet hatályon kívül helyezésével reparálható. Önmagában ugyanis sem a vád ki nem merítése, sem az eltérő minősítés lehetőségének meg nem állapítása, sem az indokolás emiatti hiányosságai hatályon kívül helyezéshez nem vezetnek.

[96] A Kúria e körben is egyetértett az ítélőtábla indokolásával, a relatív eljárási szabálysértések következtében a védelemhez való jog nagymértékben sérült.

[97] Az Alkotmánybíróság a tisztességes büntetőeljárás követelményét vizsgálva leszögezte, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése de facto nem rögzíti, de az Alkotmánybíróság értelmezése szerint része a tisztességes eljárásnak az is, hogy az eljárásban biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége (22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [49]; 2/2017. (II. 10) AB határozat, Indokolás [48]–[50]). A fegyveregyenlőség a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. Itt érintkezik a tisztességes eljárás elve a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés idejének és eszközeinek követelményével (3244/ 2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [32]–[33]). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fegyveregyenlőség biztosítása megköveteli azt, hogy a védelem lehetőséget kapjon arra, hogy a terhelt bűnösségét érintő olyan körülményre reflektálhasson, mint az elkövetett bűncselekmény törvényes minősítése (3166/2021. (IV. 30.) AB határozat Indokolás [42]).

[98] Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) rámutatott továbbá, hogy az eljárásban részt vevő feleknek joguk van arra, hogy az általuk az ügyük szempontjából relevánsnak tartott észrevételeiket előadják. Ez a jog csak abban az esetben tekinthető hatékonynak, ha az észrevételeket valóban „tárgyalják”, vagyis a perbíróság azokat megfelelően megfontolja. Másképpen fogalmazva: a „bíróság” köteles megfelelően megvizsgálni a felek által előterjesztett beadványokat, érveket és bizonyítékokat (EJEB Kraska v Svájc (13942/88), 1993. április 19., 30. bekezdés, idézi: 21/2020. (VIII. 4.) AB határozat [65]).

[99] Az EJEB esetjoga szerint a büntetőügyekben a terhelt ellen felhozott vádakkal, s következésképpen a bíróság által az ügyben alkalmazható lehetséges jogi minősítéssel kapcsolatos teljes körű és részletes tájékoztatás nyújtása alapvető fontosságú előfeltétel az eljárás tisztességes voltának biztosításához (Dallos Zoltán v Magyarország (29082/95) indokolás).

[100] Erre figyelemmel – éppen a fenti döntés tanulságaként – rendelkezett az elbíráláskor hatályos eljárási törvény akként, hogy a bíróság köteles vizsgálni, és szükség esetén végzéssel megállapítani, ha a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéshez képest más bűncselekmény vagy további bűncselekmény megállapítására lehet alkalmas [Be. 484. § (1) bek. g) pont, 495. § (1) bek. a) pont]. Ezen túl, amennyiben a vádtól eltérő minősítés lehetősége a bizonyítás során vagy akár a perbeszédeket követően merül fel, ennek megállapítására a bíróság az eljárása alatt mindvégig köteles, ezt követően pedig – a szükséges felkészülési idő biztosítása érdekében – a tárgyalás elnapolásának is helye van [Be. 511. § (1) bek., 548. §].

[101] A II. r. vádlott esetében a vád tárgyává tett, de nem minősített cselekményrész esetében nyilvánvalóan felmerült a további bűncselekmény megállapíthatóságának lehetősége, az ügyészség e cselekményrész tekintetében a vádemelés mellőzéséről nem nyilatkozott, ezért a bíróságnak foglalkoznia kellett volna a vádtól eltérő minősítés lehetőségével akként, hogy a vádirati tényállás – annak bebizonyítottsága esetén – milyen konkrét, Btk. szerinti bűncselekmény megállapíthatóságát veti fel.

[102] A Kúria hangsúlyozza, hogy a vádtól eltérő minősítés lehetősége jelen esetben nem az ügyészség által már minősített cselekményre vonatkozott, ami azt jelentette volna, hogy a vádlott tisztában van azzal, hogy az adott cselekményt az ügyészség értékelte, és meghatározott bűncselekményként terhére rótta. Az ügyben az ügyészség egy – a vádlottal szemben az alkalmazandó szankció szempontjából – kiemelt jelentőségű cselekmény tekintetében a minősítést elmulasztotta, ami pedig a bíróság megfelelő intézkedésének hiányában a terhelti jogok érvényesülése szempontjából lényegesen hátrányosabb helyzetet teremtett a vádlott számára.

[103] Mindez egyben azt is okozta, hogy a II. r. vádlottnak és a védőjének a – minősítésben testet nem öltött – váddal szemben védekezés előterjesztésére az elsőfokú eljárásban nem volt tényleges lehetősége. Hasonlóan sérült az indítványtételi joguk is, illetve – mivel a lehetséges minősítés közlésére egyáltalán nem került sor – értelemszerűen a védekezésre való felkészülésre sem biztosított időt a bíróság.

[104] Az eljárási szabálysértés tehát kétségtelen, és annak súlyát, a hatályon kívül helyezés és az eljárás megismétlésének szükségességét, mint eljárási következményt is helyesen ismerte fel az ítélőtábla. E körben értékelendő a vádban foglalt, de nem minősített cselekmény tárgyi súlya is.

[105] Ahogy a Kúria már utalt rá, egy vagy több relatív eljárási szabálysértés akkor vezet hatályon kívül helyezéshez, ha a másodfokú eljárásban a törvényesség nem állítható helyre, és a hiba lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására.

[106] Kétségtelen, hogy az ítéleti tényállás elemeit a vádirati tényállás is maradéktalanul tartalmazta, így a védelem számára az eljárás során biztosított volt, hogy a vádirati tényállás elemeivel kapcsolatosan előterjesszen érdemi védekezést.

[107] Ugyanakkor – a már kimutatottak szerint – a II. r. vádlott védekezéshez való joga ettől függetlenül jelentősen csorbult, ugyanis az az adott cselekmény vonatkozásában elsikkadt mind a kihallgatása, mind a további bizonyítás kezdeményezése terén. Mindez pedig a bizonyítás (felderítettség) vizsgálata nélkül is megállapítható, pusztán a vád ki nem merítése és az abból következően a lehetséges eltérő minősítés közlésének elmaradása miatt. A bűncselekmény esetleges megállapítása nyilvánvalóan érinti a bűnösség kérdését, és végül a büntetéskiszabás szempontjából sem tekinthető elhanyagolható tényezőnek a felmerülő további bűncselekmény esetleges megállapítása, annak tárgyi súlya miatt. Mindez a másodfokú eljárásban nem orvosolható sérelmet jelent az adott ügyben.

[108] Az ismertetett eljárási szabálysértések az ítélet megalapozottságára tekintet nélkül megállapíthatók [Be. 590. § (5a) bek.], vagyis attól függetlenül vezettek a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető, jelentős súlyú eljárási szabálysértésekhez, hogy egyébként az ezzel kapcsolatos ítéleti ténymegállapítások megalapozottak-e.

[109] Így az ítélőtábla érdemben törvényesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság olyan eljárási szabályokat sértett, amelyek összhatásukban lényeges hatással voltak az eljárás lefolytatására, a II. r. vádlott bűnösségének megállapítására, valamint vele szemben a büntetés kiszabására, ezen túl pedig a másodfokú eljárásban nem voltak orvosolhatók. Emiatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása indokolt volt, vagyis a másodfokú bíróság határozata törvényes.

[110] A másodfokú bíróság a Be. 611. § (1) bekezdésében írt kötelezettségének eleget téve a megismételt eljárásra vonatkozóan részletes iránymutatást adott az elsőfokú bíróságnak, amely szerint – változatlan vád mellett – a II. r. vádlott vonatkozásában vizsgálnia kell a vádtól eltérő minősítés lehetőségét, és az eljárást a vádlottak ismételt kihallgatásával és az egyéb szükséges bizonyítás lefolytatásával e körben megismételni.

[111] Mindezek alapján a Kúria az ítélőtábla másodfokú határozatát a Be. 629. § (2) bekezdés a) pontja, (3) bekezdése, és a Be. 630. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.