PÜ BH 2024/231

[1] A felperes a 2001. szeptember 6-án kötött mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződés alapján – 2051. szeptember 6-ig – haszonbérlője lett a Magyar Állam tulajdonában álló több, köztük a perbeli földterületnek. A szerződő felek a haszonbérleti díj mértékét 300 forint/AK értékben határozták meg azzal, hogy az ezt követő években a tárgyévi haszonbér az előző évi haszonbér és a tárgyévet megelőző év KSH által közzétett fogyasztói árindex szorzata.

[2] Az alperes a perbeli földterületen 2017. január 23-án adásvétel jogcímen tulajdonjogot szerzett, ekkor a haszonbérleti díj mértéke 579 forint/AK/év volt. A felperes 2017. évben 350 456 forint, 2018. évben 381 882 forint, míg 2019. évben 392 574 forint haszonbérleti díjat fizetett meg az alperes részére.

[3] Az alperes 2017. június 20-án igazságügyi szakértői vélemény csatolásával kezdeményezte a haszonbér 2 275 621 forint/év összegben megjelölt, helyben szokásos piaci díjra történő felemelését.

[4] A felperes a 2017. június 22-én kelt levelében a bérleti díj emelésére irányuló kezdeményezést nem fogadta el, emiatt keresetlevelét a bírósághoz 2017. június 30-án előterjesztette.

[5] A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes kezdeményezése a haszonbérleti díj emelésére – a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 50/A. § és a 110/A. §, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 53/C. § alkalmazhatósága hiányában – érvénytelen. Másodlagosan a helyben szokásos piaci haszonbérleti díjat 580 forint/AK/év összegben kérte megállapítani. Állította, hogy az alperes által csatolt igazságügyi szakértői vélemény hibás módszertanon és számításon alapul.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[7] Az alperes viszontkeresetet is előterjesztett, amelyben a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése alapján a perbeli földterület piaci földhaszonbérleti díjának 2017. évre 2 372 740 forint/év összegben való megállapítását kérte, egyben arra hivatkozva, hogy a 2017. évi piaci haszonbérleti díj megállapítását követően a haszonbérleti szerződés 1.1. pontja alapján a 2018. és 2019. évi érték a KSH által megadott fogyasztói árindex-emelkedés alapján kiszámítható, a felperest 6 175 231 forint földhaszonbérleti díjkülönbözet, valamint abból 2 022 284 forint után 2017. december 21. napjától, 2 047 804 forint után 2018. december 21. napjától és 2 105 143 forint után 2019. december 21. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni.

[8] A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.

[9] Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperes elsődleges, megállapítás iránti keresetét megalapozatlannak találta, a Fétv. 50/A. § (4) bekezdésre alapított másodlagos keresetet összegszerűségében alaptalannak, a viszontkeresetet nagyobb részben alaposnak ítélte.

[10] A földterület haszonbérleti díját 60 700 forint/hektár/év, illetve 3216 forint/AK/év összegben határozta meg. A viszontkereset alapján kötelezte a felperest 5 583 989 forint, és ezen összegből 1 699 544 forint után 2017. december 21. napjától, 1 841 301 forint után 2018. december 21. napjától, míg 2 043 144 forint után 2019. december 21. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata alperesnek való megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.

[11] Az elsőfokú bíróság a másodlagos kereset vonatkozásában a felperest, a viszontkereset tekintetében az alperest terhelő bizonyítási kötelezettségre tekintettel a piaci haszonbérleti díj összegét a perben beszerzett szakértői vélemény alapján állapította meg.

[12] Az alperes viszontkeresete vonatkozásában a felperes eljárásjogi kifogására figyelemmel kiemelte, hogy a polgári perendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 147. § (1) bekezdésében előírt feltételek fennálltak. Rámutatott, hogy a viszontkereset alapja nem a szerződésben, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban régi Ptk.), illetve Ptk.-ban előírt bírósági szerződésmódosítás volt, ezért az ott meghatározott követelményeket nem vizsgálta. Kifejtette, hogy a perben szükséges volt a 2018. és 2019. évekre vonatkozó haszonbérleti díj megállapítása is, mert a Fétv. 50/A. § logikájából következően a felek között létrejött új szerződés rendelkezései, így annak az éves díj meghatározására vonatkozó 1.1. pontja, a jogerős ítélet meghozatalát követően lesznek irányadók.

[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta.

[14] A Kúria részítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsődleges kereset tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a másodlagos kereset, a viszontkereset és a perköltség viselése tekintetében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[15] A megismételt másodfokú eljárásban a felperes módosított fellebbezését követően a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében (másodlagos kereset) nem érintette, a viszontkereset vonatkozásában az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a felperes által az alperesnek fizetendő tőke összegét 5 165 624 forintra leszállította és mellőzte a felperes kamatfizetési kötelezettségét.

[16] Ítélete indokolásában a Fétv. 50/A. § (1) és (4) bekezdésére hivatkozva rögzítette, hogy 2017. június 22-től jár az alperes részére a 60 700 forint hektár/év emelt összegű földhasználati díj, a felperes számítását a 2017. évre járó haszonbérleti díj összegszerűsége körében elfogadta és a már megfizetett haszonbérleti díj levonását követően 2017. évre 908 446 forint használati díjat állapított meg. 2018 és 2019 év vonatkozásában egyetértett az alperesnek az inflációra vonatkozó a peres felek szerződésébe foglalt inflációs index alkalmazását lehetővé tevő érvelésével. Rögzítette, hogy a felperes is ennek megfelelő mértékű emelt díjat fizetett az alperes részére ezekben az években, ezért a felek tartós jogviszonyában az inflációs árindex alkalmazása indokolt, mert amennyiben az emelésnél ez nem kerül beépítésre, a levont tétel pedig már az előző évhez képest az inflációs index-szel emelet összegű, az alperes alacsonyabb összeghez jut, amely egyensúlytalanságot eredményez a felek között.

[17] A Kúria hatályon kívül helyező végzésében foglaltak alapján hangsúlyozta, hogy az eredeti szerződés változatlan tartalommal marad érvényben, ennek megfelelően a felek jogviszonyában alkalmazni kell a szerződésben foglaltakat. A KSH által 2017. évre megadott fogyasztói árindex 2,4% volt, míg 2018. évre ez 2,8%-os mértékű volt, így 2018. évre 2 099 200 forintot (2 050 000 Ft x 2,4%) 2019. évre a már így megemelt összegre figyelemmel 2 157 978 forint (2 099 200 Ft x 2,8%) haszonbérleti díjat állapított meg és ennek megfelelően marasztalta a felperest.

[18] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma alapján – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a piaci haszonbérleti díj 60 700 forintban való meghatározására tekintettel a viszontkereset elutasítását kérte.

[19] Megsértett jogszabályhelyként a Fétv. 110/A. és Ptk. 6:191. § (4) bekezdésének figyelembevételével a Fétv. 50/A. §-át, valamint a Pp. 1. §-át, 2. § (1) bekezdését, 3. § (1) és (2) bekezdését, 41. § (1) és (4) bekezdését, 42. §-át, 43. § (1) bekezdését, 147. §-át és 213. § (1) bekezdését jelölte meg.

[20] A régi Pp. 147. §-a megsértését a felperes arra alapította, hogy a viszontkereset az alperes egyik védekezési eszköze, az alperes keresete a felperes keresetével szemben, amelyet az alperes a felperesi keresettel együtt történő elbírálás céljából ugyanannál a bíróságnál, ugyanabban a perben terjeszthet elő. A viszontkereset anyagi jogi feltétele, hogy az ekként érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból eredjen, vagy a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperes követelésével szemben beszámításra alkalmas legyen. Vitathatatlan, hogy a felperesi kereset és az alperesi viszontkereset ugyanabból a jogviszonyból származik, azonban a két kereset közötti összefüggés a felperes szerint tovább vizsgálandó, amely alapján megállapítható, hogy nincs közöttük tárgyi összefüggés. Tárgyi összefüggés ugyanis akkor állapítható meg, ha a kereset eldöntésétől függ a viszontkereset sorsa, vagy éppen a viszontkereset eldöntésétől függ a kereset sorsa, illetve a keresettípus azonos. Jelen esetben azonban a keresettípus különböző: a felperes jogosult a piaci bérleti díj megállapítása iránt pert indítani, amely megállapítással módosul a felek között fennálló haszonbérleti szerződésben meghatározott bérleti díj, ezzel a megállapítási keresettel szemben viszontkeresetként díjkövetelésre irányuló kereset nem indítható, hiszen az alperes igénye az emelt bérleti díjra csak az ítélet jogerőre emelkedését követően nyílik meg. A haszonbérleti díj megállapítását követően a felperes minden további szankció nélkül tud teljesíteni az alperes részére emelt díjfizetést, vele szemben marasztalási kereset csak akkor indítható, ha a követelés a felperessel szemben lejárt és a felperes határidőben a fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Amennyiben az alperes viszontkeresete arra irányul, hogy a bíróság ne a helyben szokásos haszonbérleti díjat állapítsa meg, hanem a helyben szokásos piaci haszonbérleti díjnak a KSH inflációs indexének szorzatával növelt összegű megfizetésére kötelezze a felperest, akkor a kereset és a viszontkereset közötti összefüggés nem állapítható meg, viszontkeresetnek nem lehet helye.

[21] A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felek szerződésében foglalt – KSH által megállapított – inflációs index alkalmazását előíró haszonbérleti díj módosulást eredményező rendelkezése hatályban maradt volna a Fétv. 50/A. § hatályba lépését követően. A 7/2021. Polgári Jogegységi határozat (a továbbiakban: 7/2021. PJE határozat) indokolása alapján a perbeli jogviszonyra sajátos, speciális törvényi rendelkezések alkalmazására van szükség, ennek megfelelően a bíróság eljárásának kereteit a Fétv. 50/A. §-a határolja be, amely rendelkezés a felek szerződésének részévé vált és amely kógens rendelkezésként sem a felek részére, sem a bíróság részére nem enged eltérést. A Fétv. 50/A. §-a teljes körű beavatkozást eredményez a haszonbérleti díj módosítását illetően a jogszabály hatálya alatt álló jogviszonyokba, mégpedig oly módon, hogy felruházza a szerződő feleket az egyoldalú szerződésmódosítási jogosultság kezdeményezésének jogával. Amennyiben azonban valamelyik fél ezen a módon él a szerződésben meghatározott haszonbérleti díj módosítási jogosultságával, csak e rendelkezés szerint járhat el. A felperes szerint ezt alátámasztja alá a 2016. január 6-án hatályba lépett, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény módosításáról szóló 2015. évi CCXX. törvény (a továbbiakban: Módtv.) indokolása is. Ez alapján hangsúlyozta, hogy a jogalkotó a Fétv. 50/A. §-ában a kiszámíthatóságot helyezte a középpontba, oly módon, hogy a módosítás kezdeményezésére csak a szerződés megkötését követő 5 év elteltével, azt követően 5 évente kerülhet sor, de csak akkor, ha még a szerződésből legalább 5 év van hátra. A jogalkotó biztosította annak a lehetőségét, hogy a még visszamaradó idő lerövidíthető legyen, illetve, hogy az egyes kezdeményezések között 5 évnél rövidebb időtartam is lehetséges legyen, de ez a lehetőség a szerződő feleket a Módtv. hatályba lépését követő megállapodás esetén illeti meg. A korábbi, tehát a Módtv.-vel hatályba lépő Fétv. 50/A. §-a kógens rendelkezése előtti, díjmódosítást eredményező vagy annak lehetőségét szabályozó szerződéses rendelkezések a felek jogviszonyában nem alkalmazhatóak.

[22] A Fétv. 50/A. §-a azáltal, hogy biztosította a haszonbérleti díj egyoldalú kezdeményezését, egyúttal annak időbeliségét is korlátozta azzal, hogy azt csak 5 évente lehet kezdeményezni, amelyből az is következik, hogy 5 évig a díjat fixnek kell tekinteni. Ezen időbeli korlátozás okai a haszonbérleti jogviszony tartós jellegében, a mezőgazdasági tevékenység mint gazdasági tevékenység specialitásában keresendő.

[23] A Ptk. 1:2. § (2) bekezdésére, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 38. § (2) bekezdésére, a Ptk. 6:191. § (4) bekezdésére, 6:349. § (1) és 350. § (2) bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy a Fétv. 50/A. §-át a Ptk. és a Földforgalmi tv. rendelkezéseivel együtt kell értelmezni. A Földforgalmi tv. és a Ptk. haszonbérletre vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel haszonbérleti jogviszony csak határozott időtartamra jöhet létre és a fentiek alapján a haszonbérleti díj módosítására is csak 5 évente kerülhet sor. Minden olyan díjmódosítási szabály, rendelkezés, amely akár mechanikusan, akár tevőlegesen az adott időtartam lejárata előtt a felek jogviszonyában a haszonbérleti díj módosítását eredményezi, ellentétes a Fétv. 50/A. § (1) bekezdésében foglalt kógens rendelkezéssel mindaddig, amíg a felek közös megegyezéssel meg nem állapodnak egymással a Fétv. 50/A. § (6) bekezdése szerint.

[24] A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az indexálás díjmódosítást eredményező változás, amely a Fétv. 50/A. § rendelkezései szerint nem következhet be, így érvényesen nem lehet a szerződés része, a bíróságnak ezért úgy kellett volna tekinteni, hogy ez a rendelkezés a szerződésből kiesett, helyébe a Fétv. 50/A. §-a lépett. Mindezekre tekintettel az alperes viszontkereseti követelése az indexálásra vonatkozóan azt eredményezi, hogy a Fétv. 50/A. § rendelkezéseivel nem egyező módon történik haszonbérleti díj módosítása, így a jogerős ítélet jogszabálysértő.

[25] A felperes vitatta a jogerős ítélet [32] bekezdésében kifejtett azon indokokat is, amelyek szerint a felperes a jogerős ítélet meghozataláig a szerződésben foglalt díjemelési módot alkalmazta, nem eredményezi azt, hogy az alperes kevesebb összeghez jut hozzá. A jogerős ítélet meghozatalát követően a felperes a jogerős ítélet szerinti évenkénti 2 059 800 forint összegű bérleti díj fizetésére köteles, ebből vonják le a felek a szerződés szerint az adott évre kifizetett összeget, amely értelemszerűen kisebb, mint az éves bérleti díj, de nem kevesebb, mert a megfizetett és ezért a beszámított díjrészletet már megkapta az alperes abban az évben, amelyben arra jogosult volt.

[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében – tartalma alapján – a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kifejtette, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében olyan kérdésköröket boncolgat, amelyek feltételezéseken, kisarkított és a felperes számára kedvezőként beállított jogértelmezésen alapulnak. A felperes egyetlen célja a felülvizsgálati kérelemmel, hogy továbbra se térjen nyugvópontra a haszonbérleti díjjal kapcsolatos rendezetlen állapot, így a felperes extra profittal gazdagodjon.

[27] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[28] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem egy kérelemhez kötött, rendkívüli jogorvoslati eljárás, amelynek tárgya a jogerős ítélet, amely a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható. A Kúria a régi Pp. 272. § (2) bekezdése és az azt értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: 1/2016. PK vélemény) 3. és 4. pontjában és annak indokolásában adott jogértelmezés alapján már – egyéb határozatai mellett – a Pfv.20.406/2022/7. és Pfv.20.210/2022/6. számú ítéletében is kifejtette, hogy a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő, kötelező tartalmi kellékei a régi Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell ezen tartalmi követelményekkel. A hiányos hivatkozásokat a Kúria érdemben nem bírálja el (Kúria Pfv.21.483/2013/8.).

[29] A fentiekre tekintettel a jogszabálysértés indokainak kifejtése hiányában nem volt mód a Pp. 1. §-a, 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) és (2) bekezdése, 41. § (1) és (4) bekezdése, 42. §-a, 43. § (1) bekezdése és 213. § (1) bekezdése sérelmének a vizsgálatára.

[30] A felperes a megismételt másodfokú eljárásban már nem vitatta a szakvélemény megállapításait, így a másodlagos keresete összegszerűsége körében tett elsőfokú ítéleti megállapításokat. A másodfokú eljárásban és így a felülvizsgálati eljárásban is azt kellett tehát eldönteni, hogy a haszonbérlő által a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése alapján indított perben van-e helye a haszonbérbeadó által a haszonbérleti díj megfizetése iránt viszontkereset benyújtásának, továbbá, hogy a Fétv. 50/A §-a hatálya alá tartozó szerződés esetében alkalmazható-e együtt az eredeti szerződés szerinti, a haszonbérleti díj módosulását eredményező szerződéses kikötés a Fétv. 50/A. §-a szerinti 5 évenkénti kezdeményezéssel.

[31] A felperes felülvizsgálati kérelmében a viszontkereset kizártságát, ekként a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát arra alapította, hogy a viszontkereset előterjesztésének az anyagi jogi feltételei nem állnak fenn.

[32] Ahogy azt a Kúria már kifejtette, a marasztalás iránti (viszont)kereset benyújtását a Fétv. 50/A. §-a – eltérő szabályozási tárgyára tekintettel – nem zárja ki, erre vonatkozó rendelkezést a Ptk. sem tartalmaz, így az anyagi jogi feltételek fennállását a felperes által megsértettként megjelölt régi Pp. 147. § (1) bekezdése alapján kell megítélni. A régi Pp. 147. § (1) bekezdése e körben kizárólag azt írja elő, hogy a viszontkeresetben érvényesíteni kívánt jognak a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból kell erednie, vagy a viszontkereset tárgyául szolgáló követelésnek a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra kell alkalmasnak lennie. A két feltétel vagylagos, tehát az azonos vagy összefüggő jogviszonyból eredő igények esetén nincs jelentősége annak, hogy az alperes marasztalási vagy megállapítási viszontkeresetet terjeszt-e elő. A perbeli esetben a jogviszony azonossága nem vitatható, hisz mind a felperesi, mind az alperesi igény alapját képező érvényesített jog a felek között fennálló haszonbérleti szerződéssel létrejött jogviszonyból ered, így a viszontkereset előterjesztése a régi Pp. 147. § (1) bekezdése alapján nem volt kizárt, a jogerős ítélet ezen okból nem jogszabálysértő. A felperes egyéb érvei ennélfogva a régi Pp. 147. § (1) bekezdése körében nem voltak értékelhetők. Más kérdés az, hogy a marasztalásra előterjesztett viszontkereset milyen esetben lesz alapos és mennyiben, mert ez a felperes azzal szembeni védekezésének eredményességétől, illetve a kereset megalapozottságától is függhet.

[33] Nem találta alaposnak a Kúria a felperes Fétv. 50/A. §-ára és ezzel összefüggésben a Fétv. 110/A. §-ára és a Ptk. 6:191. § (4) bekezdésére alapított érvelését sem. E körben elsődlegesen arra mutat rá: tekintettel arra, hogy az adásvételi szerződést a felperes által 2001. szeptember 6. óta haszonbérelt ingatlanra az alperes 2016. január 6-át követően kötötte, az alperes a régi Ptk. hatálya alá tartozó haszonbérleti szerződés alanyává a 2016. január 6-át követően megkötött adásvételi szerződés folytán jogszabály rendelkezése [Ptk. 6:356. §-a alapján alkalmazott 6:340. § (2) bekezdése, Kúria Pfv.21.171/2021/5. – BH 2022.268.] folytán vált. A felek jogviszonyára erre tekintettel irányadó Ptké. 53/C. §-a alapján a haszonbérleti szerződésre a továbbiakban a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A szerződésátruházás jogutódlást eredményezett, a szerződést a Ptké. 53/C. § (2) bekezdésének alkalmazásában a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél közötti új szerződésnek kell tekinteni, azzal, hogy a szerződés tartalma, a feleket a jogviszony alapján megillető jogok és kötelezettségek változatlanok maradnak (7/2021. PJE határozat, rendelkező rész, utolsó mondat). A 7/2021. PJE határozat [50] bekezdésében kifejtettek alapján a kötelem a szerződésből kilépő Magyar Állam és a szerződésben maradó felperes között megszűnt, a korábban létrejött jogok és kötelezettségek összessége pedig a Magyar Állam személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek kivételével a szerződésbe belépő alperes és a szerződésben maradó felperes között maradt fenn (Kúria Pfv.20.534/2023/7.). Figyelemmel arra, hogy perbeli szerződés haszonbérleti díj indexálását lehetővé tevő rendelkezése nem minősült kizárólag a Magyar Államot megillető, személyéhez tapadó jognak, illetve kötelezettségnek, nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy ezen szerződéses kikötés az alanyváltozás folytán létrejött új szerződésnek nem képezi a részét.

[34] A haszonbérleti díj évenkénti emelkedését (indexálás) lehetővé tevő szerződéses kikötés alkalmazására a feleknek a régi Ptk. 200. §-ában biztosított szerződéses szabadság elve alapján lehetőségük volt. Ez a rendelkezés olyan konstrukciót jelent, ahol a haszonbérleti díj évenkénti emelkedése automatikusan, egy előre meghatározott, a felek által nem ismert, nem befolyásolható mértékű (referencia) tényező/adat alapján, annak változásával megy végbe, vagyis a haszonbérleti díj módosulása nem valamelyik szerződő fél egyoldalú vagy a felek közös szerződésmódosításának az eredményeként következik be. Ebből következően a felek ezen megállapodása nem sértheti sem a Ptk.-ban szabályozott, feleket megillető szerződésmódosítási jogra vonatkozó rendelkezést [Ptk. 6:191. § (4) bekezdése], sem az ettől eltérő, a Fétv. mint speciális, külön törvény hatálya alá tartozó, de szintén adott időben csak az egyik felet megillető, egyoldalú szerződésmódosítás kezdeményezési jogot biztosító Fétv. 50/A. §-át. A Magyarország Alaptörvénye 28. cikke alapján a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Ezen értelmezési elvre tekintettel, a Fétv. 50/A. §-át beiktató Módtv. indokolása alapján sem tulajdonítható a Fétv. 110/A. §-ának vagy a Fétv. 50/A. §-ának olyan értelmezés, hogy önmagában amiatt, hogy egy adott szerződésbe beépített, automatikus díjemelkedést lehetővé tevő rendelkezés a haszonbérleti díjra vonatkozik és annak összegének változását eredményezi, az a Fétv. 50/A. §-ának hatályba lépését és a szerződés részévé válását követően nem alkalmazható vagy az a Fétv. 50/A. § (6) bekezdése alapján érvénytelen. A Fétv. 50/A. §-a is kizárólag az egyik fél egyoldalú módosítási szándéka folytán bekövetkező díjváltozást szabályozza, ennélfogva csak ennek kapcsán állapít meg kógens szabályokat és a Módtv. indokolása sem utal másra. Az automatikus szerződésmódosulást a szabályozás nem érinti, arra nem terjed ki. Hangsúlyozza a Kúria, hogy utóbbi rendelkezés pusztán azt eredményezi, hogy a Fétv. 50/A. § (1) bekezdése szerinti egyoldalú kezdeményezési jog gyakorlásakor az arra jogosult az indexált összeg módosítását kérheti a helyben szokásos piaci haszonbérleti díjra.

[35] Egyetértett a Kúria a felperessel azonban abban, hogy téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása, amely szerint a felek tartós jogviszonyában az inflációs árindex alkalmazása azért indokolt, mert a felperes a jogerős ítélet meghozataláig a szerződésben foglalt díjemelési módot alkalmazta, ezért amennyiben az emelésnél ez nem kerül beépítésre, a levont tétel pedig már az előző évhez képest az inflációs index-el emelt összegű, az alperes alacsonyabb összeghez jut, ami egyensúlytalanságot eredményez. A jogerős ítélet [32] bekezdéséből ezeket az indokokat mellőzve a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.