PK ÍH 2024/24.

I. Törvénysértő a végrehajtás elrendelése akkor, ha arra a végrehajtás feltételeinek a hiányában került sor. A végrehajtás elrendelésekor a bíróságnak vizsgálnia kell a végrehajtás általános és speciális feltételeit, bármelyik feltétel hiánya (a vonatkozó előírás megsértése) megalapozza a végrehajtási lap visszavonását.

II. A végrehajtás alá vont ingatlanon fennálló tulajdoni hányad mértékének vitatása nem szolgálhat a végrehajtási lap visszavonásának alapjául [1994. évi LIII. törvény (Vht.) 211. §, 10. §, 11. § (1) bekezdés, 13. §, 138. §].

Az Sz.-i Törvényszék a 2021. szeptember 6. napján jogerőre emelkedett bírósági meghagyással – a felek életközössége fennálltának időtartama mellett – házastársi közös vagyonát megosztva megállapította, hogy az Sz. belterület … helyrajzi számú, a természetben Sz., B. … szám alatti kivett lakóház, udvar megnevezésű 907 m² alapterületű ingatlannak a végrehajtást kérő 3/8-ad, míg az adós 5/8-ad arányban a tulajdonosa házastársi közszerzés jogcímén, és a végrehajtást kérő tulajdoni illetőségét az adós tulajdonába adta. A felek 1/2-1/2 arányú házastársi közös vagyonában lévő B. belterület … szám alatti B., K. földszint 1. szám alatti 21 m² alapterületű lakás megnevezésű ingatlannak az adós nevén jegyzett 1/2 tulajdoni illetőségét a házastársi közös vagyon megosztása jogcímén a végrehajtást kérő tulajdonába adta. Kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a végrehajtást kérőnek értékkiegyenlítésként 119 000 375 forintot és 1 000 000 forint perköltséget, míg az államnak 1 500 000 forint eljárási illetéket. Rendelkezett az illetékes ingatlanügyi hatóságok megkereséséről a tulajdonjog-változás bejegyzése és a perfeljegyzés törlése érdekében. Utóbb a bírósági meghagyást azzal egészítette ki, hogy az sz.-i ingatlan esetében a végrehajtást kérő 1/8-ad tulajdoni hányadát a részére járó 119 000 375 forint értékkiegyenlítés kifizetésének igazolását követően jegyezze be az adós nevére házastársi közös vagyon megosztása jogcímén.

A végrehajtást kérő kérelmére az elsőfokú bíróság végrehajtási lap kiállításával végrehajtást rendelt el az adóssal szemben a fenti bírósági meghagyás szerinti 119 000 375 forint értékkiegyenlítés, 1 000 000 forint perköltség és azok 2021. szeptember 22. napjától járó késedelmi kamatának behajtása iránt. A végrehajtási lap 6.d) pontjában – a végrehajtási kérelemmel egyezően – végrehajtás alá vonható vagyontárgyként Sz. belterület … helyrajzi szám alatti, természetben Sz., B. ... szám alatti ingatlan 7/8-ad tulajdoni hányadát tüntette fel.

Az adós végrehajtási lap visszavonása iránti terjesztett elő kérelmet. Érvelése szerint a végrehajtási lap kiállítása nem az annak alapját képező jogerős bírósági meghagyásnak megfelelően történt, Előadta, a végrehajtási lapon végrehajtható vagyontárgyként megjelölt ingatlan a végrehajtandó határozat, azaz a jogerős bírósági meghagyás alapján 5/8-ad arányban képezi tulajdonát, amelyre tekintettel ilyen mértékű tulajdoni hányadot lehetett volna feltüntetni a végrehajtási lapon. Ezért álláspontja szerint a végrehajtási lap kiállítása törvénysértő. Utalt arra, a jogerős bírósági meghagyásban foglaltakkal szemben nincs annak jelentősége, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatai alapján az ingatlannak még 7/8-ad arányban tulajdonosa.

Az elsőfokú bíróság végzésével a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmet elutasította. Határozatának indokolása szerint a végrehajtási lap kiállításának a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 13. § (1) bekezdésében foglalt feltételei fennálltak, mivel a jogerős bírósági meghagyás az adósra vonatkozóan meghatározott összeg fizetésére kötelezést tartalmaz, amelynek teljesítési határideje eltelt. Rámutatott, a végrehajtási lap kiállítása során a bíróságnak nem kellett vizsgálnia a végrehajtás alá vonható vagyontárgyak végrehajtást kérő által megjelölt adatainak helyességét. Ezt az önálló bírósági végrehajtónak kell megtennie a végrehajtási eljárás során.

A végzéssel szemben az adós terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatását és a végrehajtási lap visszavonását kérte. Változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmében megjelölt okból a végrehajtási lap kiállítása törvénysértő volt. Hivatkozott arra, az elsőfokú bíróság a végrehajtónak nem küldte meg a jogerős bírósági meghagyást, így a végrehajtó nem tudta vizsgálni a végrehajtás alá vonható tulajdoni hányad pontos mértékét. Kiemelte, a jogerős bírósági meghagyás alapján az ingatlan 3/8-ad tulajdoni hányadát kell megváltania, amely a 7/8 tulajdoni hányad árverési értékesítése esetén nem valósulhat meg.

A végrehajtást kérő észrevétele az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult annak helyes indokaira figyelemmel. Hangsúlyozta, a végrehajtás alá vonható vagyontárgyak adatainak esetleges pontatlansága nem teszi törvénysértővé a végrehajtási lap kiállítását. Mindemellett állította, a végrehajtási lapnak az adós vagyontárgyára vonatkozó adata helyes, mivel a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban foglaltak az irányadók, és nem volt kötelezettsége kérni a bírósági meghagyás szerinti tulajdonjog-megállapítás ingatlan-nyilvántartásbeli átvezetését.

A fellebbezés alaptalan.

A Vht. 9. §-a folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. § (1) bekezdésében megjelölt tartalmi követelményei körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nem csak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik.

Ennek megfelelően a felülbírálat keretében az ítélőtábla – a fellebbezés indokaira figyelemmel – a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkörében eljárva azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott-e arra a következtetésre, hogy a végrehajtási lap visszavonásának nincs helye.

A Vht. 211. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtási lapot vissza kell vonni, ha azt a bíróság a törvény megsértésével állította ki. E jogszabályi rendelkezés értelmében a végrehajtási lap visszavonása iránti jogorvoslat akkor terjeszthető elő eredményesen, ha a végrehajtás elrendelése nem felelt meg a jogszabályoknak, vagyis a bíróság törvénysértő módon rendelte el a végrehajtást. Törvénysértő a végrehajtás elrendelése akkor, ha arra a végrehajtás feltételeinek a hiányában kerül sor. A végrehajtás elrendelésekor a bíróságnak vizsgálnia kell a végrehajtás általános és speciális feltételeit, bármelyik feltétel hiánya (a vonatkozó előírás megsértése) megalapozza a végrehajtási lap visszavonását.

A végrehajtható okirat – így a Vht. 10. § a) pontja szerint annak minősülő végrehajtási lap – kiállításának általános feltételeit a Vht. 13. § (1) bekezdése határozza meg, amelyek a következők:

a) a végrehajtandó határozat kötelezést (marasztalást) tartalmaz,

b) a végrehajtandó határozat jogerős vagy előzetesen végrehajtható és

c) teljesítési határidő letelt.

A végrehajtandó határozat kapcsán a végrehajtás elrendelésekor tehát az vizsgálható, hogy az kötelezést tartalmaz-e, és az jogerős vagy előzetesen végrehajtható.

Kétségtelen, a végrehajtási kérelemre vonatkozó szabályok körében – egyebek mellett – a Vht. 11. § (3) bekezdése előírja, hogy ingatlan-végrehajtás kérése esetén közölni kell az ingatlan-nyilvántartási adatokat. Az ingatlan-végrehajtás kapcsán ugyanakkor a Vht. 138. § (1) bekezdése értelmében, ha a végrehajtható okirat tartalmazza az ingatlan adatait, a végrehajtó a végrehajtási költség megelőlegezését – ideértve az ingatlan-nyilvántartási eljárás igazgatási szolgáltatási díjának a végrehajtónak történő megfizetését – követő 3 munkanapon belül lefoglalja az ingatlant. Ha a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelemben úgy rendelkezett, hogy az adós ingatlanát is vonják végrehajtás alá, vagy az adós ingatlanának végrehajtás alá vonását nem zárta ki, de a végrehajtási kérelemben az ingatlan adatait nem jelölte meg, a végrehajtó a végrehajtási költség előlegezését és az ingatlan adatainak beszerzését, valamint az ingatlan-nyilvántartási eljárás igazgatási szolgáltatási díjának a végrehajtónak történő megfizetését követő 3 munkanapon belül intézkedik az ingatlan lefoglalása iránt.

E jogszabályi rendelkezések összevetéséből az következik, hogy a végrehajtást kérőnek ugyan kötelezettsége ingatlan-végrehajtás kérése esetén feltüntetnie a végrehajtási lapon az adós ingatlanának adatait – így az adós tulajdoni hányadát –, az adatközlésnek csupán a végrehajtó által végzendő eljárási cselekmények szempontjából van jelentősége, így az adatok hiánya az ingatlan végrehajtás alá vonását nem gátolja. Az adós ingatlanára vonatkozó adatok végrehajtási kérelemben való feltüntetésének hiánya tehát nem akadálya a végrehajtás elrendelésének sem, ezért az sem, ha az ingatlanvégrehajtást kérő által megjelölt adatai esetlegesen tévesek, pontatlanok. Erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában a végrehajtás elrendelésekor nem is kell azt vizsgálni és így a végrehajtási lap kiállításának jogszerűségét nem érinti, hogy a végrehajtást kérő által megjelölt vagyontárgyak a követelés behajtása érdekében végrehajtás alá vonhatók-e vagy sem. Mindezek alapján a végrehajtás alá vont ingatlanon fennálló tulajdoni hányad mértékének vitatása nem szolgálhat a végrehajtási lap visszavonásának alapjául.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Vht. 9. §-a folytán alkalmazandó Pp. 389. §-ára utalással a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.