BÜ BH 2024/256

[1] A törvényszék ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. b), d) és k) pont] és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont, (4) bek.]. Ezért őt halmazati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 20 év kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a járásbíróság ítéletével kiszabott 1 év 4 hónap börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt vonatkozásában akként változtatta meg, hogy a bűnsegédként elkövetett emberölés bűntetteként minősített cselekményénél a Btk. 160. § (2) bekezdés a) pontját is megjelölte, valamint a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját 25 évre felemelte. A bűnjelekre vonatkozó rendelkezés további pontosítása mellett egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

A fiatalkorú III. r. terhelt említette az I. r. és a II. r. terheltnek, hogy látott a településen egy idős nénit (a sértettet) – akinek a nevét sem tudta, csak azt, hogy elmúlt 90 éves –, aki az ujján aranygyűrűt viselt. Felvetette, hogy be kellene menni a házába a gyűrűért, és szét kellene nézni, hátha találnának ékszereket, készpénzt vagy egyéb értékeket.

Másnap, éjfél körül felvetődött a terheltekben, hogy az előző este megbeszélt bűncselekményt most kellene elkövetni, amibe mindhárman beleegyeztek, valamint az is, hogy az arcukat is el kellene takarni, ezért az I. r. terhelt egy fekete női latex nadrágot három részre darabolt, és mindegyikre két-két lyukat vágott, hogy azon keresztül kilássanak. Ezt még a házban fel is próbálták. Az I. r. terhelt előhozott a kamrából egy 20-30 cm hosszú feszítővasat, amivel majd az ajtót fel tudják feszíteni, és egy pár lila-kék színű gumikesztyűt, hogy a helyszínen majd ne hagyjon ujjlenyomatot, valamint egy fekete zseblámpát is magához vett. Azt is megbeszélték, hogy az I. r. terhelt fog kutatni, mert csak neki van kesztyűje.

A terheltek éjfél után indultak el a sértett lakóháza irányába.

Amikor odaértek a sértett házához, mindhárman beugrottak a kerítésen át az udvarra, ahol körbenéztek, és mivel a televízió fénye világított, várakoztak egy keveset. Ekkor már a fejükön volt a szemrésznél kivágott maszk, az I. r. terhelt pedig a kesztyűt is felvette. Kisvártatva mindhárman odamentek a ház hátsó bejárati ajtajához, ami be volt zárva, így a mellette lévő, használaton kívüli teraszajtóra szerelt, földig leengedett redőnyt kézzel felnyomták, majd az ajtó mellett lévő faládával kitámasztották. A résen át, a teraszajtót benyomva mindhárman bebújtak.

Szétnéztek a konyhában és az üres szobákban, ahol az ott lévő bútorokat kinyitották, azonban nem találtak sem pénzt, sem aranyat, ezért a résen át kimentek a házból. Mindhárman hátramentek az udvarba, ahol elszívtak egy cigarettát. Ekkor elhatározták, hogy visszamennek, és bemennek abba a szobába is, ahol a sértett tartózkodik, hogy elhozzák a III. r. terhelt által az idős néni kezén látott gyűrűt vagy más értéktárgyat.

A sértett által használt szobába a korábban a cigarettázás miatt levett maszk nélkül először a III. r. terhelt ment be, majd az I. r., végül a II. r. terhelt is. A sértett észlelte, hogy idegen van a házban és sikítva feléjük közelített, mire a III. r. terhelt a fejét bal oldalt legalább két alkalommal megütötte, amitől a sértett a földre esett. Az egyik ütés kis, míg a másik ütés legalább közepes erejű volt. Az I. r. terhelt a villanyt felkapcsolta, és valamennyi terhelt értékek után kezdett kutatni. Eközben a III. r. terhelt – pénzt követelve – a földön fekvő és jajgató sértett fejét legalább egy alkalommal, legalább közepes erővel megrúgta a rajta lévő vasbetétes bakanccsal, és a nyakára is rálépett kis erővel.

A kutatás során a III. r. terhelt talált egy pénztárcát, benne 1500 forinttal, amit kivett onnan és zsebre tett.

Az I. r. terhelt odaszólt a III. r. terheltnek, hogy a sértett ujjáról a gyűrűt vegye le, aki a földön fekvő sértetthez hajolva, a kezéről a 2 darab aranygyűrűt lehúzta, majd eltette.

Miután további értéket nem találtak, a szobából távozóban a III. r. terhelt a 2 darab aranygyűrűt átadta az I. r. terheltnek és kérte, hogy rakja el, mire az I. r. terhelt az aranygyűrűket zsebre tette. Először a II. r. terhelt indult kifelé a házból, majd őt követte a III. r. terhelt is.

A harmadikként távozó I. r. terhelt „Gyere vissza, ez még él!” felkiáltást tette, mire a III. r. terhelt visszafordult, és ekkor a két terhelt külön-külön bántalmazta a sértettet a fejtájéka jobb oldalán kis, illetve legalább közepes-nagy erővel.

A sértett jajgatását még ekkor is hallották, majd a kerítésen át kimászva az utcára, hazaszaladtak.

A terheltek hajnali 2 óra 30 perc körül megbeszélték, hogy a gyűrűket egy zálogházba adják majd be, hogy pénzhez jussanak. Mindhárman átöltöztek, a levetett ruhákat és cipőket egy gazos udvarra dobták be. Az I. r. terhelt a maszkokat és a feszítővasat is egy lakatlan ház udvarára dobta, míg a két gyűrűt a ház bejáratánál, az ablakkeret és a fal közé dugta el.

A terheltek a cselekményükkel 35 110 forint kárt okoztak a sértettnek, ami a 2 darab aranygyűrű lefoglalásával 33 610 forint erejéig megtérült.

A sértett hajnali 2 óra 13 perckor felhívta az unokáját és segítséget kért tőle, aki a testvérét riasztotta, ő pedig azonnal hívta a 112 segélyhívószámot.

A hámhorzsolásos, zúzódásos sérülések (a bal fülkagylón, mindkét vállon, a nyak elülső részén, a jobb halántékon) 3 rendbeli, kis erőbehatást, a töréses sérülések (orrcsonttörés, bal arcüreg darabos törése) legalább 2 rendbeli, minimálisan közepes erőbehatást, az agyzúzódás (mely a jobb halánték vetületében alakult ki) legalább 1 rendbeli, közepes-nagy erőbehatást igazol. Ezen utóbbi sérülés 8 napon túl gyógyuló, közvetetten életveszélyes sérülés a lágyagyburok alatti vérzéssel együtt.

A hámhorzsolásos, zúzódásos sérülések gyógytartama 8 napon belüli, a töréses sérülések gyógytartama 6 hét, az agyzúzódás gyógytartama 4 hét.

A sértettet kórházba szállították, ahol tüdőgyulladás, következményes keringési és légzési elégtelenség miatt elhalálozott. A fekvő állapot, a romló keringés, a tüdők valamennyi lebenyére kiterjedő gennyes hörgi tüdőgyulladáshoz, és ezen keresztül a sértett halálához vezettek. Az elszenvedett sérülések és a halál között közvetett ok-okozati összefüggés állapítható meg.

Sorsszerű betegségei a halálához hozzájárultak, annak beálltát siettették, de a bántalmazás nélkül a sértett halála az adott időpontban nem következett volna be.

A 94 éves sértettnek a három terhelttel szemben koránál és fizikai állapotánál fogva esélye sem volt arra, hogy védekezzen. A terheltek cselekményükkel az átlagot lényegesen meghaladó testi és lelki gyötrelmet okoztak a sértettnek, melyet kirívó lelketlenséggel követtek el, cselekményük az idős sértettnek súlyos lelki megrázkódtatást, félelemérzetet okozott.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt elsődlegesen a megtámadott határozatok megváltoztatása, a terhére megállapított bűncselekmények eltérő minősítése és ennek okán a büntetés enyhítése, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[5] Indokai szerint a társaival az előző nap megbeszélt betöréses lopás elkövetését kezdte meg, emberölésben nem állapodott meg velük, ahhoz sem tettesi, sem részesi magatartással nem járult hozzá. Az előre kiterveltség fogalmi elemei közül az emberölés elkövetésére irányuló célzatosság, az előkészületi mozzanatok figyelembevétele hiányzik. Részesi szándéka először a betörésre, majd a rablásra terjedt ki, a többiek által elkövetett emberölésre nem. A társai minőségi és mennyiségi túllépést valósítottak meg a cselekmény elkövetésekor, amiért az ő felelőssége nem állapítható meg. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság nem teljesítette az indokolási kötelezettségét.

[6] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[7] Kifejtette, hogy az irányadó tényállásban hiánytalanul rendelkezésre állnak a II. r. terhelt ölési cselekményhez kapcsolódó bűnsegédi tudattartalmára vont következtetés ténybeli alapjai. A II. r. terhelt az események során mindvégig a társai közvetlen közelségében tevékenykedett, a sértettel egy helyiségben tartózkodott, társait nem gátolta meg a sértett élete elleni támadásban. Így magatartásával nemhogy az ellenérzését, hanem az értékek utáni kutatással kifejezetten a történtekkel egyező szándékát fejezte ki. Olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, amely sem általa, sem más által nem volt limitált. Szándékának tartalma a társai ölési szándékával mutatott egyezőséget, magatartása során azonosult velük, ezért emberöléshez nyújtott bűnsegélyt valósított meg.

[8] Utalt arra, hogy az ítélkezési gyakorlat töretlen annak megítélésében, hogy ha az elkövetők vagyon elleni cselekmény szándékával hatolnak be a sértetthez, mindvégig jelen vannak a helyszínen, azonban az egyik elkövető szándékváltás folytán a sértettet megöli, miközben ezt a másik észleli és jelenlétével erősíti, az ölési cselekménytől határozottan és felismerhetően nem határolódik el, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűnsegédjeként vonható felelősségre.

[9] Álláspontja szerint jelen ügyben az emberölés súlyosabb minősítésének megállapításához szükséges valamennyi követelmény maradéktalanul teljesült.

[10] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[11] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára a II. r. terhelt észrevételeket tett.

[12] Ezekben kifejtette, hogy jelen ügyben nem állapítható meg az emberölés előre kiterveltsége, mint ahogyan az sem, hogy a szándéka emberölésre irányult volna.

[13] Sérelmezte, hogy a bíróság nem vette figyelembe azt, hogy a redőnyön történő átmászás hosszabb időt, legalább három percet vett igénybe, így amikor ő bemászott, a többiek cselekménye már folyamatban volt. Mire beért a lakásba, a cselekmény már befejeződött, a bántalmazásból tehát nem látott semmit. Álláspontja szerint nincs arra vonatkozó adat, hogy tudott arról, hogy társai erőszakot fognak alkalmazni. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem volt közöttük szándékegység, ekként nem is erősíthette a többiek ölési szándékát.

[14] Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem megalapozott, az a vádiratban írtak átvétele. A bizonyítási eljárás során a bíróság anélkül rekesztett ki egyes tanúvallomásokat, hogy a bizonyítékot más forrásból beszerezte volna. A bíróság olyan vallomást is elfogadott, amely a beszerzett bizonyítékokkal ellentétes, valamint iratellenes megállapításokat tett, és tényből tényre helytelenül következtetett. Az eljárt bíróság nem teljesítette az indokolási kötelezettségét, illetve a jogerős ítélet rendelkező része és annak indokolása között ellentét van, emiatt az felülbírálatra alkalmatlan.

[15] Kifejtette, hogy a sértett halálát nem a terheltek magatartása, hanem a cselekményüktől teljes mértékben különböző más okfolyamat idézte elő. A tényállás szerint ugyanis a sértett halálához közreható okként járult hozzá a kórházi ellátása közbeni diagnosztikai tévedés. E körben utalt az orvosszakértői vélemény azon megállapítására, hogy a sértett nem a támadás során halt meg, annak következtében nála súlyos egészségromlás nem alakult ki. Amennyiben nem kap tüdőgyulladást, az okozott sérülésekből felépült volna.

[16] Mivel a cselekmény elkövetése során nem tudott arról, hogy a többiek szándéka megváltozott, ezért velük az emberölés tekintetében már nem volt szándékegységben, ekként legfeljebb lopás vagy rablás miatt vonható felelősségre. A cselekménye nem értékelhető mulasztásos bűnsegélyként sem, mert nem volt olyan speciális jogi kötelezettsége a sértett felé, amelyet teljesítenie kellett volna.

[17] A II. r. terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja.

[19] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[20] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[21] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[22] A II. r. terhelt valójában a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül a jogerős ítéleti tényállást támadta akkor, amikor vallomások kirekesztését és más bizonyítékok beszerzésének elmaradását kifogásolta, továbbá egyes vallomások és a többi bizonyíték közötti ellentmondásokat állította. Ily módon valójában tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással eltérő tényállás megállapítását szorgalmazta. Erre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.

[23] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[24] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), b), d) és k) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[25] A Btk. 160. § (1) bekezdése szerint, aki mást megöl, bűntettet követ el. A (2) bekezdés alapján a bűncselekmény súlyosabban büntetendő, ha az emberölést előre kitervelten [Btk. 160. § (2) bek. a) pont], nyereségvágyból [Btk. 160. § (2) bek. b) pont], különös kegyetlenséggel [Btk. 160. § (2) bek. d) pont], illetve a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére [Btk. 160. § (2) bek. k) pont] követik el.

[26] A felülvizsgálati indítvány szerint a bántalmazás és a sértett halála között nincs okozati összefüggés, ezért a II. r. terheltet a halálos eredményért felelősség nem terheli.

[27] Kétségtelen, hogy az emberölés nyitott törvényi tényállás, megállapításához az alanyi oldal hiánytalan megvalósulása, az elkövetői magatartás és az eredmény között okozati összefüggés fennállása szükséges.

[28] Felülvizsgálatban a felülbírálatnak egyaránt tárgya a tényállásszerűség és a bűnösség kérdése.

[29] A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása (viselkedése), ami a büntetőtörvényi tényállás szerint elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati/gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti.

[30] Az okozatosságnak az elkövetési magatartás (jelen ügyben a bántalmazás) és az eredmény (a sértett halála) között kell fennállnia. Ez azt jelenti, hogy az elkövetési magatartás indítja el azt az oksági folyamatot, amely végül az eredmény bekövetkezéséhez vezet.

[31] Az okozati összefüggéssel kapcsolatban az ítélkezési gyakorlatban általánosan elfogadott a „conditio sine qua non”, a feltételek egyenértékűségének elve. Ennek lényege az, hogy a kiváltó ok nélkül a későbbi eredmény nem következett volna be; a későbbi eredményhez vezető minden szükségesnek bizonyult feltétel egyenértékű. Abban az esetben, ha az eredményhez vezető kiváltó okhoz az elkövetőtől független további közreható – ideértve a véletlenszerű – ok társul, az okozati összefüggés nem szakad meg, legfeljebb az okozati kapcsolat lazábbá válik (BH 1993.7.).

[32] Ehhez képest az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a terheltek bántalmazásától elszenvedett sérülések és a sértett halála között közvetett okozati összefüggés állapítható meg, mert bár a sorsszerű betegségei a halál beálltát siettették, a bántalmazás nélkül az az adott időpontban nem következett volna be.

[33] Töretlen az ítélkezési gyakorlat abban, hogy meg kell állapítani a bántalmazás és a halálos eredmény közötti okozati összefüggést akkor is, ha a bántalmazáshoz társuló további, együttható ok eredményezi a sértett halálát (BH 2008.206.). Jelen ügyben a terheltek cselekménye a sértett halálához vezető okfolyamatot elindította, amely ezt követően elháríthatatlanul haladt a halálos eredmény irányába. A sértett egyéb betegségei a bántalmazáshoz társulva kétségtelenül közrejátszottak a halála bekövetkeztében, ennek azonban a terheltek cselekménye és a sértett halála közötti okozati összefüggésre nincsen kihatása.

[34] Ekként a II. r. terhelt cselekménye és a sértett halála közötti okozati összefüggés aggálytalanul megállapítható.

[35] A szándékos elkövetést illetően a felülvizsgálati indítvány az elkövetési magatartással összefüggésben vitatta a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés helyességét. Indokai szerint bűnsegédként nem az emberölésre, legfeljebb rablásra irányult a szándéka, tettestársai megváltozott (ölési) szándékáról nem volt tudomása.

[36] A Kúria ennek kapcsán rámutat a következőkre.

[37] A Btk. 14. § (2) bekezdése értelmében bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak segítséget nyújt.

[38] A törvényi rendelkezés értelmében a bűnsegéd részesi cselekménye a segítségnyújtás, amely a következetes bírói gyakorlat szerint lehet fizikai és pszichikai is. Ennek megfelelően az irányadó tényállásnak tartalmaznia kell azokat a történeti tényeket, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a bűnsegéd a tettesi alapcselekményt akár úgy segíti, hogy annak külső feltételét biztosítja (fizikai bűnsegély), akár úgy, hogy az elkövetésben a tettest bátorítólag támogatja, a már kialakult szándékát erősíti (pszichikai bűnsegély).

[39] A bűnsegély szándékos segítségnyújtás, azaz olyan cselekmény, amely előmozdítja vagy megkönnyíti a szándékos bűncselekmény elkövetését. A bűnsegéd felelősségének az az alapja, hogy elősegíti a szándékos bűncselekmény törvényi tényállásának a tettes által történő megvalósítását. A segítő magatartás nem csak fizikai, hanem pszichikai jellegű is lehet. A bűnsegély továbbá nem csak tevékenységben, hanem mulasztásban is megnyilvánulhat.

[40] További kritériumai a bűnsegélynek a segítségnyújtás szándékossága és a tettesi alapcselekmény szándékossága.

[41] Kétségtelen, hogy bűnösség – azaz ún. alanyi okozatosság – nélkül nincs tényállásszerűség, nincs felróhatóság, s ez megkívánt a részesi elkövetés esetében is.

[42] A részes (így a bűnsegéd) a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz járul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes (BH 2021.246.).

[43] A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzítse mind a tettesi cselekményt, mind a részesi magatartást, illetve megismerhetően tartalmazza a tettesi és részesi magatartás közötti oksági kapcsolatot (EBH 2015.B.14.II.).

[44] A részesi tudat tartalma önálló, önmagában vett bűnösségvizsgálat tárgya, e szempontból a járulékosság közömbös, a részesi tudat tartalma pedig nem a törvényi tényálláson belüli magatartáshoz feltétlen szükségesség, hanem az ilyen magatartás bárminemű előmozdítása, (egyidejű) könnyítése, azaz a segítés.

[45] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.

[46] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, a tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés (BH 2021.188.).

[47] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.

[48] Ami a II. r. terhelt bűnsegédi magatartásához kapcsolódó tudati oldal vizsgálatát illeti, az ehhez szükséges tényeket a tényállás tartalmazza, az e tényekből levont jogkövetkeztetés pedig helyes.

[49] Az irányadó tényállás ugyanis egyértelműen rögzíti, hogy

– az elkövetés előtti napon a III. r. terhelt vetette fel, hogy az általa az utcán látott idős sértett házába be kellene menni, hátha találnának különböző értékeket;

– 2019. július 25. napján éjfél körül felvetődött a terheltekben, hogy a megbeszélt bűncselekményt akkor kellene elkövetni, abban megegyeztek;

– az I. r. terhelt egy női nadrágból mindhármuk számára maszkot készített, amelyet fel is próbáltak;

– az I. r. terhelt feszítővasat, egy pár gumikesztyűt és egy fekete zseblámpát vett magához, a terheltek megbeszélték, hogy ő fog kutatni, hogy ne hagyjon ujjlenyomatot;

– a sértett házának első, sikertelen átkutatását követően elhatározták, hogy a sértett által lakott szobába is bemennek, hogy elhozzák az értékeit;

– a sértett által használt szobába először a III. r. terhelt ment be, majd az I. r. terhelt, és végül a II. r. terhelt is;

– a sértettet először a III. r. terhelt bántalmazta, a fejét bal oldalon legalább két alkalommal megütötte, amelytől a sértett földre esett;

– az I. r. terhelt a villanyt felkapcsolta, és mindhárman – így a II. r. terhelt is – értékeket kerestek;

– miközben a terheltek értékek után kutattak, a III. r. terhelt pénzt követelve vasbetétes bakancsával egy alkalommal legalább közepes erővel megrúgta a sértettet, és a nyakára is rálépett kis erővel;

– miután a terheltek összesen 1500 forintot és 2 darab aranygyűrűt találtak, kifelé indultak a házból;

– először a II. r. terhelt indult kifelé a házból, őt követte a III. r. terhelt;

– a harmadikként távozó I. r. terhelt azt a felkiáltást tette, hogy „Gyere vissza, ez még él!”;

– erre a III. r. terhelt visszafordult, és ekkor az I. r. és a III. r. terhelt külön-külön bántalmazta a sértettet fejtájéka jobb oldalán kis, illetve legalább közepes-nagy erővel;

– a sértett jajgatását a terheltek még ekkor is hallották, majd a kerítésen át kimászva hazaszaladtak.

[50] E tények alapján egyértelmű következtetés vonható le arra nézve, hogy a II. r. terhelt bűnsegédként nem csupán belenyugodott a sértett halála bekövetkezésének lehetőségébe, hanem azt kívánva, egyenes szándékkal cselekedett [Btk. 7. § (1) bek.]. A másodfokú bíróság e körben tett megállapításaival a Kúria is maradéktalanul egyetértett.

[51] A Kúria a felülvizsgálati indítványnak a terheltek szándékának megváltozására, és ebből kifolyólag a II. r. terhelt ölési szándékának hiányára hivatkozó érvelésével szemben rámutat a következőkre.

[52] Még az esetleges szándékváltás sem zárja ki a részesi szándékegység megállapítását, az ugyanis nem feltételezi tényállásszerű magatartás külvilágban megnyilvánuló kifejtését, nem kizárólag fizikai, hanem pszichikai kapcsolat az elkövetők (tettes és részes) között.

[53] A II. r. terhelt társainak sértett ellen irányuló ölési magatartása olyan cselekménysor részét képezte, amiben kezdettől végig a II. r. terhelt és társai egymás közvetlen közelségében voltak, egymásra figyelve, együtt cselekedtek. A részesi magatartás szándékoldali limitálása nem történt meg.

[54] A jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapján tettesi magatartást a II. r. terhelt társai valósítottak meg, ugyanakkor a II. r. terhelt a történtek során a társai és a sértett közvetlen közelében volt, magatartásával nemhogy ellenkezését, hanem az értékek felkutatásával, majd annak elvételével, azaz a nyereség realizálásával kifejezetten a történésekkel egyező szándékát fejezte ki, a sértett bántalmazása során közvetlen jelenlétével a tudata átfogta a társai puszta erőszakon (testi sértésen) túlmenő szándékát.

[55] Amennyiben a bűnsegéd nem korlátozza a társai felé és a külvilág számára is világosan és kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető, ekként közvetlen közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönös szándékegységben vannak (EBH 2012.B.24.).

[56] Az ítéleti tényállás alapján nincs észszerű logikus alapja annak a következtetésnek, hogy a II. r. terhelt tudattartalma nem fogta át a másik elkövető magatartását.

[57] Az az elkövető, aki a megváltozott körülmények ellenére a helyszínen marad és a célzott értékek elvételében továbbra is részt vesz, legalább eshetőlegesen tudatában van annak, hogy olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, ami nem limitált sem általa, sem más által. Ezért utóbb sem hivatkozhat eredményesen a tényekkel szemben arra, hogy kevesebbet gondolt a társai szándékáról.

[58] A jogerős, felülvizsgálatban irányadó tényállásban a II. r. terhelt részéről a saját szándékát egyértelműen kifejező, a társai szándékához képest korlátozó magatartás pedig nincs.

[59] A II. r. terhelt jelenlétében lezajlott bántalmazás, a II. r. terhelt által ezalatt végzett kutatás és értékszerzés következtében nincs alapja annak, hogy csupán vagyon elleni bűncselekmény – rablás – legyen a bűnsegédi bűnösség tárgya, az egyébként tárgyi oldalon kétségkívül ölési alapcselekmény helyett. Az ítéleti tényállás alapján egyértelmű következtetés vonható az elkövetők szándékának korlátlanságára – vagyis arra, hogy a sértett értékeit bármi áron, akár élete elvétele árán is megszerzik –, a II. r. terhelt és társai cselekményének egységes értékelését megtörő körülmény nem merült fel.

[60] A II. r. terhelt kifogásolta az előre kitervelten történt elkövetés megállapítását is.

[61] Nem tévedett az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt cselekményét előre kitervelten elkövetettnek is minősítette [Btk. 160. § (2) bek. a) pont].

[62] A 3/2012. BJE határozatban kifejtett szempontok alapján az emberölés előre kitervelten történő elkövetése feltételezi, hogy az elkövető az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítő tényezőket felmérje, és a lényeges előkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe vegye.

[63] Az előre kiterveltséget a tervszerű és céltudatos magatartás jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át történő fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelő mozzanatok mérlegelését jelenti. Nem feltétel azonban az említett tényezők együttes fennállása.

[64] Az ölésre irányuló céltudatos törekvés az egyenes szándék meglétét tételezi fel. Az előre kitervelten elkövetés megállapítása kizárt, ha az elkövető ölési szándéka eshetőleges.

[65] Nem zárja ki viszont ezt a minősítést a vagylagos terv, végrehajtási mód kialakítása. Nem szükséges az, hogy az elkövető valamennyi lehetőséget pontosan számításba vegyen, és teljes bizonyossággal, határozottsággal alakítsa ki a véghezvitel tervét. A tervszerűség megállapítható már akkor is, ha tudatilag döntő vonásaiban gondolja át, alakítja ki a végrehajtási módot.

[66] Az előre kitervelten elkövetés nem csupán tervszerűségi, gyakorlati, hanem tudati, szándékoldali vizsgálatot is igényel.

[67] Ennek elemei, hogy

– az ölési szándék megvan, az ölési tudat adott, és az lesz céltudatos, ami a véghezvitelig tartó eltökélt magatartásba torkollik;

– ehhez képest már nincs vívódás, latolgatás; az ölési tudat már nem csupán indító, hanem célképzet (ami azonban lehet spekulatív) is;

– a kezdő és végpont között – az ölési alapszándék kialakulásától a véghezvitelig terjedő időszakban – a terhelti magatartás célt követő;

– és a köztes idő legalább annyi, hogy nem lehet rögtönösnek tekinteni a végrehajtást.

[68] Előre kiterveltség esetén megvan az ölési alapszándék, ami eltökéltséggé válik, s ezzel összefüggésben a véghezvitel biztonsága, eredményessége is jelentőséget kap.

[69] Az emberölést elkövető nem akar hibázni; az előre kitervelten elkövető ezért tesz is.

[70] A fentieket összegezve: az előre kiterveltség nem az ölési szándék átgondolását, hanem annál többet: a véghezvitel előre gondolását jelenti, miáltal viszont az ölési szándék eltökéltté válik, és éppen ebben van a veszélyessége (EBH 2013.B.7.).

[71] Jelen ügyben az irányadó tényállás alapján mindez maradéktalanul megállapítható.

[72] A tényállásból kitűnően a sértett személyét kiválasztották, az elkövetés időpontját megfelelően meghatározták, a bejutáshoz szerszámot vittek magukkal, a cselekmény felderítését, felismerésüket megnehezítő intézkedést tettek. Az I. r. terhelt – kifejezetten – számított arra a lehetőségre, hogy a sértettel találkozni fognak, ezért készített három olyan arcot takaró maszkot, hogy ne legyenek felismerhetőek. Ez utóbbi annak mérlegelését is jelentette, hogy számoltak azzal, hogy a sértett otthon van, és értékeit bármi áron – ellenállása leküzdése, élete elvétele révén is – elveszik. A ház elhagyása közben az I. r. terhelt volt az, aki felhívta a többiek figyelmét arra, hogy a sértett még él, a III. r. terhelt ekkor visszafordult, és együtt bántalmazták az idős korú sértettet.

[73] Mindezen körülmények az előre kitervelten elkövetés mint minősítő körülmény megállapítására nyújtanak alapot.

[74] E minősítő körülmény mellett az eljárt bíróság a II. r. terhelt terhére rótt bűnsegédként elkövetett emberölést nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, és a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetettnek is minősítette.

[75] E minősítő körülmények megállapításáról az elsőfokú bíróság kimerítően számot adott, jogi indokolásával a Kúria is maradéktalanul egyetértett.

[76] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. a), b), d) és k) pont] és magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont, (4) bek.] megállapította, törvényes a cselekmény minősítése és a kiszabott büntetés is.

[77] A felülvizsgálati indítvány kifogásolta, hogy az eljárt bíróság nem kellő részletességgel teljesítette az indokolási kötelezettségét.

[78] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[79] A jelenleg hatályos Be. – szemben az 1998. évi Be.-vel – az indokolási kötelezettséggel összefüggésben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértésként már csupán e szabályt tartalmazza.

[80] Kétségtelen, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi azonban immár a relatív eljárási szabálysértések körébe tartozó [Be. 609. § (2) bek. d) pont], ebből következően pedig felülvizsgálat alapja nem lehet.

[81] Jelen ügyben pedig fel sem merül, hogy a jogerős ítélet indokolása a rendelkező résszel ellentétes.

[82] Ekként a Kúria a II. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.