BÜ BH 2024/257

[1] A járásbíróság büntetővégzésével a terhelttel szemben becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bek. a) pont] miatt 120 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 120 000 forint pénzbüntetést szabott ki. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén az átváltoztatásról és a bűnügyi költségről.

[2] A büntetővégzéssel szemben tárgyalás tartása iránti indítványt kizárólag a terhelt terjesztett elő.

[3] A járásbíróság előkészítő ülésen hatályon kívül helyezte a tárgyalás mellőzésével hozott büntetővégzést, majd ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek. a) pont]. Ezért őt 60 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 forintban állapította meg, így mindösszesen 60 000 forint pénzbüntetést szabott ki. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak átváltoztatásáról, és megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

[4] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát 120 napi tételre, az egy napi tétel összegét 3000 forintra, így a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés összegét 360 000 forintra súlyosította. A terheltet kötelezte az elsőfokú eljárás befejezéséig felmerült bűnügyi költség megfizetésére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[5] Az eljárt bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

– a terhelt ellen kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt – a kiskorú pótmagánvádló által indított pótmagánvádas – büntetőeljárás indult, az ügyben bíróként a sértett járt el bíróként.

– A járásbíróság a büntetőügyben tartott előkészítő ülésen megállapította, hogy a terhelt szabályszerű idézése ellenére nem jelent meg, ezért azt elhalasztotta, és a következő határnapra kitűzött előkészítő ülésre a terhelt elővezetését rendelte el.

– A járásbíróság a terhelt által az előkészítő ülés határnapjának elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmet elutasította.

– A járásbíróság a következő határnapra kitűzött előkészítő ülésen megállapította, hogy a terhelt elővezetésének elrendelése nem vezetett eredményre, ezért azt elhalasztotta, és a terhelttel szemben belföldi elfogatóparancsot bocsátott ki.

– A terhelt a fenti büntetőeljárással összefüggésben a járásbíróság részére postai úton megküldött beadványában az ügyben bíróként eljáró sértett eljárását sérelmezte, amelynek során őt érintően – amiatt, mert az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a sértett bíróként, hivatali hatáskörében eljárva elfogatóparancsot bocsátott ki ellene – az alábbi, a becsület csorbítására alkalmas kifejezéseket tartalmazó kijelentéseket tette. „Tekintettel arra, hogy eddig próbáltam cizelláltan fogalmazni, de úgy tűnik a bíró számára ez ismeretlen, megpróbálkozom a járásbíróság eljáró bírója számára, talán szívéhez közelebb álló stílusban kommunikálni, hogy így talán könnyebben megérti a dolgokat. Te bíró! A kurva anyád! Neked elment az a maradék kis eszed is, ami eddig pislákolt mint kurta láng a fejedben? (ez költői kérdés volt…) Elfogató parancsot adtál ki a Be. 119. §. (1) bek. alapján ellenem? Hát hol a kurva anyádban volt itt az előkészítő ülés stádiumában alapos gyanú ellenem, te hülye??? Hát hol a kurva anyádban volt az ügygondnok? Három ülésből egyiken sem jelent meg! Ezek után engem baszogatsz és ellenem adsz ki elfogató parancsot? Hát menj te a jó büdös kurva anyádba! A saját gyerekeidet basztasd rendőrökkel kora reggel az ágyban álmukból felriasztva, te hülye! Ebből is látszik, hogy te elfogult vagy és übermutyista. Már prejudikáltál is az eljárásban és így első blikkre úgy döntöttél, megalapozott a gyanú?! Tudtam én rólad, hogy te már a kis buksidban itt már mindent eldöntöttél, azt is, hogy én bűnös leszek, mert mániákusan el akarsz ítélni, keresztbe akarsz tenni, ahol csak bírsz és tudsz, mert elfogult vagy és egy kis körömfeketényi hatalom jutott a kezedbe és mivel a pöcsöd meg rövid, ezért bíróként látsz csak lehetőséget, hogy így méregesd másokéhoz. Te teljesen hülye vagy!”

[6] A sértett a sérelmére elkövetett becsületsértés vétsége miatt a három nappal később kelt feljelentésében a terhelt ellen joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

[7] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan, elsődlegesen a becsületsértés vádja alóli felmentése, másodlagosan a pénzbüntetés kiszabásának mellőzése, harmadlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése érdekében.

[8] Indokai szerint az eljárt bíróságok nem fejtették ki, hogy milyen kifejezések használata volt becsületcsorbítására alkalmas. Álláspontja szerint a sértett anyja „kurvának” nevezése tekintetében a sértettnek nem, csak az anyjának van kereshetősége, és az általa közölt értékítélet nem volt öncélú. A bíróság más ügyben meghozott döntésére utalva kifejtette, hogy a „Kurva anyád, szar vagy!” kifejezések használatakor tűrési kötelezettsége keletkezik annak, akihez ezen kifejezéseket intézik, ezért e kijelentést nem találta tényállásszerűnek. Hangsúlyozta, hogy a jelen ügy sértettje mint bíró közszereplő, ezért az ítélkezési tevékenységét érintő kritikákkal szemben jóval szélesebb a tűrési kötelezettsége, ezért a cselekménye legfeljebb becsületsértés szabálysértése megállapítására lehet alkalmas. A pótmagánvádas eljárásban őt ért sérelmek folytán teljesen arányos megnyilvánulást produkált, miután a sértett és bírótársai elzárták őt attól, hogy tisztességes eljárásban részesüljön.

[9] Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a BKv 56. számú véleményben írtakat figyelmen kívül hagyva hatszorosára emelte a pénzbüntetés összegét, és a vagyonát, jövedelmét érintően iratellenes megállapításokat tett. A mentő és az enyhítő körülményeket nem vizsgálták, amivel megsértették a Be. 3. § (6) bekezdését és a Be. 2. § (3) bekezdését.

[10] Sérelmezte, hogy a sértett kihallgatására annak ellenére nem került sor, hogy erre irányuló indítványt terjesztett elő, és ennek okát az ügydöntő határozatok nem tartalmazzák. Szerinte a tényállás megalapozatlanságát eredményezte a járásbíróságon folyamatban volt alapügy iratai beszerzésének elmulasztása is. A bíróság nem követelte meg az eljárási szabályok betartását az ügyésztől, nem nyilatkoztatta arra vonatkozóan, hogy a terhelt által előadott tényeket, és azok valódiságát mennyiben fogadja el. Álláspontja szerint az ügyészség nem bizonyította, hogy a vád tárgyává tett szöveg bűncselekmény, erre tekintettel a vád nem törvényes.

[11] Kifogásolta, hogy a bíróság az indokolási kötelezettségét nem teljesítette, a Be. számos rendelkezését – így többek között a Be. 508. §-át, a Be. 519. § (4) bekezdését, a Be. 509. § (1) bekezdését, az 510. § (4)–(6) bekezdését, a Be. 523. § (1) bekezdését – megsértette, az ügyben eljárt igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény és a szakértői díjjegyzék tartalmát.

[12] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt – eltérő okból – részben alaposnak tartotta.

[13] Az ügyész szerint a felülvizsgálati indítvány Be. 2. § (3) bekezdése, a 3. § (6) bekezdése, az 509. § (1) bekezdése, az 510. § (4)–(6) bekezdései, valamint az 523. § (1) bekezdése sérelmét állító érvei a felülvizsgálati okok körén kívül esnek, de nem alkalmas felülvizsgálati eljárás lefolytatására azon hivatkozás sem, hogy a bíróság elmulasztotta nyilatkoztatni az ügyészt arra, hogy mit fogad el a terhelt által előadott tények közül.

[14] A vád törvényességének utólagos – jogerő utáni – vizsgálata körében a törvény annak vitatását teszi lehetővé, hogy a jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság nem az arra jogosult által emelt vád alapján járt el, ilyet azonban az indítványozó sem állított.

[15] Rámutatott, hogy az indokolási kötelezettség megsértése 2018. július 1. napjától kezdődően nem felülvizsgálati ok, de nem vehetők figyelembe az indítvány a tényállás felderítetlenségére, iratellenességére, megalapozatlanságára vonatkozó, illetve a bizonyítási indítványok elutasítását, a sértett kihallgatásának elmaradását, az alapügy iratainak beszerzését sérelmező, továbbá a szakvéleménnyel kapcsolatos kifogásai sem. Nem alapozza meg a felülvizsgálatot a büntetés céljára vonatkozó, valamint a büntetés kiszabásának elveit tartalmazó rendelkezések esetleges megsértése sem, a felülvizsgálati indítvány ezen részeiben törvényben kizárt.

[16] Hivatkozott arra, hogy a becsületsértésnél mind a sértett egyéni érdeke, mind a közérdek megkívánja, hogy az állampolgárok a munkájukat zavartalanul végezhessék, és a közösség által rájuk ruházott feladat teljesítése és a társadalom tagjait érintő tevékenység ellátása során az emberi méltóságukat mindenki tartsa tiszteletben. A becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatának a sértett munkaköre, közmegbízatása, közérdekű tevékenysége ellátásával összefüggésben kell állnia, ez azonban nem jelent feltétlenül tér- és időbeli összefüggést, tehát nemcsak a munkavégzés vagy a közfeladat ellátása során, hanem az emiatt elkövetett bűncselekmények is idesorolhatók.

[17] A terhelt a sértett bíró hivatali tevékenységét bírálta, ami viszont nem mentesíti a büntetőjogi felelősség alól, mert a terhelt az általa használt kifejezésekkel a bírót kívánta sértegetni. Mindezek a sértett tulajdonságára, jellemére vonatkozó, negatív hangvételű, a bírálathoz szükségtelen személyeskedő megjegyzések, öncélú sértegetések voltak.

[18] Álláspontja szerint ugyanakkor a másodfokú bíróság a határozatát a súlyosítási tilalom megsértésével hozta meg, így a Be. 649. §-a (2) bekezdés e) pontja szerinti, felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértést vétett.

[19] A Be. 746. § (5) bekezdése alapján a bíróság a vádlott terhére szóló indítvány hiányában akkor szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve alkalmazhat súlyosabb intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy lényegesen súlyosabb büntetést, intézkedés helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb intézkedést kell alkalmazni. A büntetés súlyosításának ezen speciális tilalma nem csupán az elsőfokú bíróság, hanem a másodfokú bíróság számára is korlátot jelent.

[20] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 forintra enyhítse, a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés összegét 120 000 forintban állapítsa meg, egyebekben a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ügydöntő határozatokat hatályában tartsa fenn.

[21] A terhelt az ügyészség indítványára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában írtakat lényegében megismételve hangsúlyozta, hogy az eljárt bíróságok anyagi jogi és eljárásjogi szabályt is sértettek, mert elmulasztották a mentő és enyhítő körülmények feltárását és figyelembevételét.

[22] További eljárási szabálysértéseként hivatkozott arra, hogy a bíróság a tárgyalást olyan személy – a sértett – távollétében tartotta meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező lett volna, ez pedig az ügyészség állításával szemben felülvizsgálati ok.

[23] Kifogásolta, hogy a bíróság az ítéletét rövidített indokolással látta el, és azt is, hogy az ügyészség a vádiratban nem jelölte meg, hogy mely kifejezés becsületsértő.

[24] Az egyes, vád tárgyáva tett kifejezések kapcsán – lényegét tekintve – megismételte a felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspontját, egyetértett ugyanakkor az ügyészség véleményével abban, hogy a súlyosítási tilalom megsértésével került sor a határozathozatalra.

[25] A terhelt újabb észrevételében az arányosság kérdését firtatta, egyúttal csatolt egy járásbírósági ítéletet, amelyben a bíróság az érintett vádlottat folytatólagosan elkövetett, kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétsége miatt megrovásban részesítette. A bíróság adott ügyben folytatott eljárását is kifogásolva a terhelt arra hivatkozott, hogy a terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény, legfeljebb szabálysértés lehet.

[26] A Legfőbb Ügyészség a terhelt észrevételeire tett nyilatkozatában a korábbi nyilatkozatában írtakat változatlanul fenntartotta.

[27] A felülvizsgálati indítvány eltérő okból alapos.

[28] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[29] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint pedig akkor, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[30] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[31] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[32] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek. a) pont] megállapította.

[33] A Btk. 227. § (1) bekezdése alapján becsületsértést követ el, aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy

b) nagy nyilvánosság előtt

a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el.

[34] A bűncselekmény jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság; elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata vagy egyéb ilyen cselekmény megvalósítása (EBH 2017.B.11.I., Kúria Bfv.III.1.125/2016/6.).

[35] A becsületsértés szándékos bűncselekmény; a bűnösség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tudata átfogja, hogy a kijelentése objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására. Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat, és közömbös a motívum is.

[36] Valamely nyilatkozat becsületcsorbításra alkalmasságának megítélése lehetséges

– az elkövető felfogása,

– a sértett felfogása,

– vagy objektív ismérv szerint.

[37] A becsület csorbítására való alkalmasság objektív ismérv; így objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése, kifejezésként használata alkalmas-e a becsület csorbítására. Ekként nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni ezt az alkalmasságot (EBH 1999.87., BH 2001.462., BH 1994.171.III.).

[38] A törvény tehát, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten. Kétségtelen, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint, illetve számára bevett formula: az objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás.

[39] Általában alkalmas a becsület csorbítására olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy amely alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja.

[40] Nem feltétele ugyanakkor a bűncselekmény megvalósulásának az, hogy a hátrányos következmény – a becsület csorbulása – ténylegesen bekövetkezzék, és közömbös az is, hogy a tényállítás, híresztelés a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e. A becsület csorbítására alkalmasság ugyanis a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti.

[41] Az Alaptörvény rendelkezése szerint az emberi méltóság sérthetetlen (Alaptörvény II. cikk).

[42] A becsületsértés az emberi méltóság ellen irányul, jogi tárgya a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság, elkövetési magatartása értékítéletet fejez ki akként, hogy a becsületsértő a saját értékítéletét adja tovább (EBH 2017.B.11.II., Kúria Bfv.III.1.125/2016/6.).

[43] Alapelv, hogy minden alkotmányosan védett emberi jog addig terjed, amíg más ember alkotmányosan védett emberi jogait, jelen esetben a jó hírnévhez és a becsülethez fűződő jogot nem sérti.

[44] A becsületsértés miatti büntetőjogi felelősség megállapítása tehát akkor áll összhangban a büntető anyagi jog szabályaival, ha a cselekmény tényállásszerű, jogellenes, és amennyiben a valóság bizonyításának helye van, az nem vezet eredményre. Ezeken kívül eső megfontolásoknak, illetve más jogági szabályozásnak a büntetőjogi felelősség kapcsán nincs jelentősége.

[45] Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a bírálat, a kritika és a véleménynyilvánítás ténybeli valóságtartalma a becsületsértés megállapítására nem nyújt alapot, de a gyalázkodó jellegű és az emberi méltóság sérelmével járó nyilatkozatok még abban az esetben is alkalmasak lehetnek a becsületsértés megállapítására, ha azok – formálisan – kritikai megjegyzésként kerülnek nyilvánosságra (BH 1994.300.II., Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.1413/1993.).

[46] Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozata folytán a hatóságra vagy a hivatalos személyre tett lealacsonyító, szidalmazó, becsmérlő és az emberi méltóságot durván sértő kijelentések a becsületsértés megállapítására nyújtanak alapot, ennek feltétele a joghatályos magánindítvány előterjesztése (BH 1995.6.).

[47] Kétségtelen, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához [Alaptörvény IX. cikk (1) bek.], de a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére [Alaptörvény IX. cikk (4) bek.].

[48] A véleményszabadság tehát magának a véleménynyilvánításnak a lehetősége előtt nyit szabad utat, és a véleménynyilvánítási szabadság csak kisebb mértékben korlátozható a közhatalom gyakorlóinak védelmében. Ellenben a hivatalos személy becsülete, emberi méltósághoz való joga továbbra sem védelem nélküli.

[49] Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4. napján aláírt Egyezményben garantált véleménynyilvánítás szabadsága sem oltalmazza azokat a közléseket, amelyek célja önmagában a másik bántása, megalázása vagy a közügyekkel össze nem függő, öncélú támadása, megsértése.

[50] Ekként nem illeti védelem az olyan kifejezéseket sem, amelyekben megfogalmazottak az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében öltenek testet. Nem a közéleti véleménynyilvánítás szabadságával él, aki a másik személy emberi mivoltában való megalázása érdekében használ súlyosan bántó vagy sértő kifejezéseket. Ennek megfelelően az emberi státuszt közvetlenül megtestesítő emberi méltóság jelöli ki ezen szabadságjog határvonalát.

[51] Az adott büntetőügyben eljáró bíró eljárását érintő véleményszabadság emberi méltóságból fakadó konkrét jogági korlátait jelen ügyben a büntetőjog eszközrendszere jelöli ki. Annak megítélése, hogy az irányadó tényállás alapján a terhelt magatartása a bűncselekmény törvényi tényállásába ütközik-e, a jogi értékelés körébe tartozik.

[52] Eldöntendő kérdés, hogy a terhelt írásban tett kijelentései a sértett bíró becsületének csorbítására alkalmasak voltak-e vagy sem.

[53] Nem kétséges, hogy a tényállásban szereplő azon kifejezések, hogy

– „A kurva anyád!”;

– „…hol a kurva anyádban volt…”;

– „Hát menj te a jó büdös kurva anyádba…”;

– „A saját gyerekeidet basztasd … te hülye”;

– „… te elfogult vagy és übermutyista. Már prejudikáltál is az eljárásban…”;

– „…mániákusan el akarsz ítélni, keresztbe akarsz tenni, ahol csak bírsz és tudsz…”;

– „egy kis körömfeketényi hatalom jutott a kezedbe és mivel a pöcsöd meg rövid, ezért bíróként látsz csak lehetőséget, hogy így méregesd másokéhoz”;

– „Te teljesen hülye vagy.”

a becsület csorbítására alkalmasak, azok az emberi méltóságot sértik.

[54] A terhelt azon magatartásával, hogy az ügyében tárgyaló bírót mint hivatalos személyt, hivatásának gyakorlásával összefüggésben súlyosan bántó, sértő kifejezésekkel illette, ezzel emberi méltóságában megsértette. A gyalázkodás, a lealacsonyító, bántó tartalmú kijelentések használata a bírói eljárásról nem vonhatók a közérdek vagy jogos magánérdek védelme alá és nem tartoznak a perbeli jogosultságok gyakorlása vagy kötelezettségek teljesítésének körébe sem (BH 2016.4., Kúria Bfv.II.140/2015/13.).

[55] A terhelt a sértett bírói munkájának ellátásával összefüggésben álló, valójában amiatt történt kijelentései véleménynyilvánításnak, értékítéletnek nem minősíthetők, azok kifejezetten gyalázkodó, megszégyenítő, az emberi méltóságot, az emberi mivolt lényegét durván sértőek voltak. Nem kétséges az sem, hogy mindezzel a terhelt tisztában volt, magatartását éppen ez motiválta.

[56] Ekként nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontja szerinti becsületsértés vétségében megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[57] A Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülvizsgálja, ha az indítványt nem ebből az okból terjesztették elő.

[58] A Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ennek megfelelően a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a bíróság betartotta-e a határozat meghozatalakor hatályos eljárásjogi rendelkezéseket.

[59] Helytálló a Legfőbb Ügyészség azon álláspontja, amely szerint a másodfokú bíróság felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértést vétett.

[60] A Be. 649. § (2) bekezdés e) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a súlyosítási tilalom megsértésével hozta meg.

[61] A Be. 595. § (1) bekezdésében foglalt általános szabály értelmében az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be.

[62] A fenti törvényhely (2) bekezdése szerint a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a bűnösségének megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, a büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul.

[63] A Be. C. Fejezetében szabályozott büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás speciális szabálya az esetleges súlyosítást a tárgyaláson felmerült új bizonyítékhoz, s ennek kapcsán új tény megállapításához köti [Be. 739. § (1) bekezdésére figyelemmel Be. 746. § (5) bekezdés].

[64] Eszerint a bíróság a terhelt terhére szóló kérelem hiányában akkor szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve alkalmazhat súlyosabb intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merült fel, és ennek alapján olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán a büntetővégzésben meghatározottnál súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni, illetve intézkedést kell alkalmazni.

[65] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint sérti a súlyosítási tilalmat, ha a másodfokú bíróság a terhelt terhére bejelentett tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában az első fokon tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel kiszabott egy büntetésen felül további büntetést vagy büntetést szab ki (EBH 2018.B.14. számú döntés III. pont).

[66] A tárgyalás mellőzésével indult bírósági eljárásban kizárólag a terhelt kérelmére tartott tárgyalás eredményeként (a hatályon kívül helyezett) tárgyalás mellőzésével hozott végzésben kiszabott büntetés és/vagy intézkedés tekintetében a súlyosítási tilalmat csak az oldhatja fel, ha a tárgyaláson olyan bizonyíték merül fel, amelynek alapján megállapított új tény a cselekmény súlyosabb minősítését eredményezi, vagy jelentősen súlyosabb büntetés és/vagy intézkedés kiszabásának szükségességét veti fel (BH 2013.185.).

[67] A súlyosítási tilalom – ekként a Be. 746. § (5) bekezdésében írt speciális súlyosítási tilalom – olyan garanciális jellegű szabály, melynek célja alapvetően a terhelt javára történő jogorvoslat kockázatmentes gyakorlásának, illetve a kockázat minimalizálásának biztosítása, ellenkező esetben a súlyosítási tilalom elvesztené a funkcióját, illetve a garanciális jellegét.

[68] A jelen ügyben a pénzbüntetést kiszabó büntetővégzés ellen kizárólag a terhelt terjesztett elő tárgyalás tartása iránti indítványt. A tárgyaláson új bizonyíték nem merült fel, és a bíróság nem állapított meg olyan új tényt sem, amelynek folytán súlyosabb minősítés alkalmazása, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetés kiszabása lett volna indokolt.

[69] A járásbíróság büntetővégzésében a terhelttel szemben 120 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 120 000 forint pénzbüntetést szabott ki. Nem sértette a Be. 746. § (5) bekezdése szerinti rendelkezést az elsőfokú bíróság ítéletében akkor, amikor a tárgyalás eredményeként 60 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, mindösszesen 60 000 forint pénzbüntetést alkalmazott.

[70] A másodfokú bíróság ugyanakkor a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3000 forintra felemelte, ez egyértelműen súlyosabb büntetés a terheltre nézve, mivel ezáltal a pénzbüntetés összege a büntetővégzéshez képest 120 000 forint helyett 360 000 forint lett.

[71] A terhelt terhére bejelentett fellebbezés az elsőfokú ítélet ellen a korábbi határozattal (büntetővégzéssel) szemben a terhelt terhére szóló tárgyalás tartása iránti indítvány hiányában már beállt súlyosítási tilalmat nem szünteti meg. A Be. 595. § (1) bekezdésében írt – és a Be. 746. § (5) bekezdésének tartalmát is kitöltő – szabály érvényesülése, a jogorvoslati jog kockázatmentes gyakorlásának biztosítását célzó funkciójának betöltése kizárólag ekként lehetséges (Kúria Bhar.I.157/2023/8.; Bfv.III.414/2023/12. szám).

[72] A súlyosítási tilalom feloldása hiányában azonban a másodfokú ítéletben kiszabott büntetés a büntetővégzésben kiszabotthoz képest nem eredményezhet olyan hátrányt, mellyel a jogorvoslati jogával élő terhelt nem számolhatott.

[73] A fentiek értelmében a terhelt terhére bejelentett – elsőfokú ítélet elleni – fellebbezés csak az azzal támadott határozat tekintetében oldhatja fel a súlyosítási tilalmat, ugyanakkor a korábbi határozattal (büntetővégzéssel) szemben beállt speciális súlyosítási tilalmat nem szünteti meg.

[74] Ebből következően – amint arra az ügyészség helytállóan hivatkozott – a Be. 746. § (5) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában a terhelttel szemben súlyosabb büntetés kiszabására a súlyosítási tilalom megsértésével került sor [Be. 649. § (2) bek. e) pont].

[75] A terhelt indítványában eljárási szabálysértésekre is hivatkozott.

[76] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.

[77] A Be. 608. § (1) bekezdése kimerítően felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, melyek a határozat hatályon kívül helyezéséhez vezetnek, ezek a következők:

– a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen,

– az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt,

– a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el,

– a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező,

– a bíróság a Be. 492. § (1) bekezdés c)–d) és i) pontjában, valamint a (2) bekezdésében vagy az 567. § (1) bekezdés a)–b) és g) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette,

– az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes,

– az ítélet szóbeli indokolása során elhangzott és az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el egymástól, és a fellebbezést a Be. 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be vagy az eltérés az 584. § (2) bekezdése szerinti fellebbezés esetén a fellebbezéssel nem érintett cselekményre vonatkozik, vagy

– az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el, vagy az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el a vádirati tényállástól.

[78] Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján – a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel – felülvizsgálat alapjául szolgáló abszolút eljárási szabálysértés, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[79] Az indítványozó szerint azzal, hogy a sértett tanúkénti kihallgatása a tárgyaláson nem történt meg, e felülvizsgálati ok megvalósult.

[80] A Kúria rámutat, hogy a Be. egyértelműen meghatározza azt, hogy a tárgyaláson kinek kötelező a jelenléte [Be. 510. §, Be. 516. § (1) bek. c) pont], illetve, mely eljárási résztvevők távollétében nem tartható meg a tárgyalás. A sértett nem tartozik ezek közé.

[81] Jelen ügyben az iratok tanúsága szerint a bíróság nem tartotta indokoltnak a sértett tanúként történő kihallgatását, ezért őt a tárgyalásra nem idézte. Ez a pervezetés körébe tartozó, a bizonyítási eljárás menetét meghatározó döntés, ezzel összefüggésben fel sem merülhet felülvizsgálat körébe tartozó eljárási szabálysértés.

[82] A felülvizsgálati indítvány kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem teljesítették az indokolási kötelezettségüket.

[83] A bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése köz- és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi immár relatív eljárási szabálysértés körébe tartozó [Be. 609. § (2) bek. d) pont].

[84] Az indokolási kötelezettség megsértése a hatályos Be. alapján már nem felülvizsgálati ok, az nem szerepel a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja által hivatkozott Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt eljárási szabálysértések között.

[85] A terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány tehát e körben kizárt.

[86] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[87] Jelen ügyben ez fel sem merülhet, a jogerős ítélet rendelkező része és annak indokolása teljes mértékben összhangban van egymással.

[88] A Kúria e körben a következőket jegyzi meg.

[89] Az elsőfokú bíróság ítéletének az indítványozó által kifogásolt indokolása azon alapult, hogy – miután a bíróság a terheltet jogorvoslati nyilatkozat megtétele előtt tájékoztatta az ún. korlátozott felülbírálatot eredményező fellebbezés lényegéről, és arról, hogy a bejelentett fellebbezés nem terjeszthető ki – a terhelt a vele kihirdetés útján közölt ítélettel szemben enyhítésért, intézkedés alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. E tekintetben annak, hogy a terhelt a tárgyalást követő napon postára adott beadványában a már bejelentett fellebbezését módosítva a felmentését kérte, nincs jelentősége. A terhelt fellebbezésének tartalma a tárgyaláson tett jogorvoslati nyilatkozatával rögzült, ekként a bíróság ítéletének a Be. 562. § (2) bekezdése szerinti indokolása törvényes.

[90] Az indítvány további, felülvizsgálatot megalapozó jogi indokra nem hivatkozott, a tényállás megalapozatlanságára utalva sérelmezte a tényállás felderítetlenségét.

[91] Az indítvány valójában az eljárt bíróság mérlegelési tevékenységén keresztül az irányadó tényállást támadta eltérő tényállás megállapítását célozva, amelyre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs mód.

[92] A terhelt a felülvizsgálati indítványában a bűnösségi körülmények figyelmen kívül hagyását is sérelmezte.

[93] A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli.

[94] Ennek során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a Btk. 79. és 80. §-ának rendelkezéseire, valamint a BKv 56. számú véleményben foglaltakra. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Btk. 79. és 80. §-ai, valamint a BKv 56. számú véleményben foglaltak a büntetéskiszabási tevékenység mérlegelendő, mérlegelésre váró szempontjai.

[95] Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége nem (a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem) képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a Btk. 79. és 80. §-ait, valamint a BKv 56. számú véleményben rögzített iránymutatást.

[96] Ekként a Kúria a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután a kifejtetten kívül olyan további eljárási szabálysértést nem észlelt, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel megváltoztatta, és a pénzbüntetés napi tételének összegét a járásbíróság által tárgyalás mellőzésével hozott büntetővégzésében foglalttal egyezően határozta meg. Egyebekben a határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.