BÜ BH 2024/258

[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. a) pont] és ezért őt 2 év fogház fokozatú – végrehajtásában 4 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 4 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés utólagos végrehajtása esetén a terhelt legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A közúti járművezetéstől eltiltás tartamába a vezetői engedély elvételétől eltelt időt beszámítani rendelte.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezéseket elbírálva a másodfokon eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta azzal, hogy a terhelt cselekményének helyes jogi minősítése közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 234. § (1) bek., (2) bek. b) pont], a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata – esetleges utólagos végrehajtása esetén – börtön, a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 3 évre enyhítette, a terheltet a „D” kategóriájú közúti járművezetéstől tiltotta el, az eltiltás tartamát 3 év 6 hónapra enyhítette, a vezetői engedély elvételétől eltelt időt a „D” kategóriájú közúti járművezetéstől eltiltás tartamába számította be, a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára, valamint a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva, miszerint a bűncselekmény minősítése törvénysértő.

[4] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében deklarálta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás túlnyomórészt helyes, azonban azt két ponton megváltoztatta. Az egyik kiegészítés szerint a baleset éjszakai látási viszonyok mellett következett be, a másik kiegészítés szerint a terhelt KRESZ szabályszegése önmagában is alkalmas volt arra, hogy az autópályán közlekedők életét, testi épségét közvetlen veszélynek tegye ki. A másodfokú bíróság e megállapítása téves következtetésen alapszik, ugyanis e gondolatmenet alapján az összes balesethez vezető KRESZ szabály megszegése alkalmas lehet arra, hogy mások életét, testi épségét közvetlen veszélynek tegye ki. A másodfokú bíróság ezen észrevétele egyben egy jogi álláspont is, és mint ilyen, nem része a történeti tényállásnak.

[5] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság abban tévedett, hogy a közúti veszélyeztetés bűncselekményének a megállapításához nem elegendő egy úgynevezett absztrakt veszélyhelyzet létrehozása, illetve fenntartása. Ugyanakkor a terhelt az általa végrehajtott tolatás által egy absztrakt veszélyhelyzetet hozott létre, amely veszélyhelyzet a baleset bekövetkezésekor konkretizálódott. Önmagában a tolatás ténye – habár felelőtlen volt — nem idézett elő közvetlen veszélyhelyzetet, tekintve, hogy a forgalom gyér volt, és a terhelt rutinos sofőr volt, aki így kellő alappal bízhatott abban, hogy e manővert baleset okozása nélkül fogja végrehajtani. A terhelt a baleset okozását beismerte, azonban azt, hogy akár eshetőleges szándékkal veszélyeztetni akart volna bárkit is, azt végig konzekvensen tagadta.

[6] Rámutatott, hogy a terhelt tudattartalma, és a cselekményéhez fűződő érzelmi viszonyulása az eljárás során tett nyilatkozataiból egyértelműen kiolvasható, ugyanis végig következetesen azt vallotta, hogy nem akart veszélyeztetni, csak a munkavállalókat szerette volna időben a munkahelyükre szállítani. Amikor a lehajtót eltévesztette, „bepánikolt”, ösztönösen cselekedve tolatásba kezdett, azonban a tettét (tolatás) és annak következményeit (veszélyhelyzet előidézése) nem fogta fel, illetve nem mérte fel. A terhelt tudatában a tolatás, mint jelen esetben veszélyes magatartás és annak lehetséges konzekvenciái nem alakultak ki. Ezek hiányában pedig nem lehetséges az eshetőleges szándékkal való elkövetés.

[7] Utalt arra, hogy a terhelt KRESZ szabályszegése – az autópályán való tolatás elhatározása – szándékos volt, azonban a következmények (amely egyébként nem egy közvetlen, hanem „csak” egy absztrakt veszélyhelyzet volt) tekintetében csak gondatlanság terheli.

[8] Hivatkozott arra, hogy törvénysértő a terhelt bűnösségének megállapítása közúti veszélyeztetés bűntettében, ha a jogerős ítéleti tényállásból a közvetlen veszélyhelyzet létrejötte, illetve a terhelt annak előidézésére vonatkozó szándékossága nem tűnik ki. A terhelt cselekménye egyértelműen gondatlan volt, a tolatás tekintetében tudatos gondatlanság (luxuria) állt fenn, vagyis bízott abban, hogy a szabálytalan manővert következmények nélkül végre fogja tudni hajtani, és mivel több évtizedes (43 éve rendelkezik több kategóriára is kiterjedő vezetői engedéllyel, illetve 34 éven keresztül volt a mentőszolgálat hivatásos sofőrje) vezetési tapasztalattal rendelkezett, erre minden oka meg is volt.

[9] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvénysértő módon állapította meg a terhelt bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében, tekintve, hogy e minősítésnek semmilyen ténybeli és jogi alapja nem volt, ugyanis nem állnak fenn a közúti veszélyeztetés bűntettének törvényi tényállási elemei. A másodfokú bíróság a terhelt cselekményét törvénysértő módon minősítette, és a törvénysértő minősítés által, illetve azon keresztül megvalósult a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése, ugyanis a terheltet egy olyan bűncselekmény elkövetésében találták bűnösnek, amit nem követett el.

[10] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet – annak törvénysértő minősítése miatt – változtassa meg akként, hogy a terhelt által elkövetett cselekmény nem közúti veszélyeztetés, hanem közúti baleset gondatlan okozásának vétsége, vagyis tartsa hatályban, illetve tegye a felülvizsgálat alapjává az elsőfokú bíróság mind anyagi jogi, mind eljárásjogi szempontból kifogástalan ítéletét.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt meghatalmazott védőjének felülvizsgálati indítványát a bűncselekmény téves jogi minősítését érintően, részben eltérő indokolás mellett alaposnak, de a felülvizsgálati indítványát érdemét tekintve alaptalannak tartotta.

[12] Kifejtette, hogy az alapügyben eljárt törvényszéknek a járásbíróságtól eltérő jogi álláspontja arra volt visszavezethető, hogy az elsőfokú bíróság a közvetlen veszélyhelyzet és a baleset kialakulásának okaként a tolatást (amely a KRESZ fogalomkörében helyesen hátramenet) és az ahhoz kapcsolódó, terhelt által megvalósított vezetéstechnikai hibát, vagyis a külső forgalmi sávba történő átsorolást jelölte meg.

[13] Rámutatott, hogy a másodfokú bíróság érvelésével szemben egyrészről az irányadó tényállás a másodfokú bíróság által alapul vett tényeket nem tartalmazza. Másrészről azok jelentős része spekulatív, nélkülözi az eljárás során beszerzett bizonyítékok tartalmának teljes körű értékelését. Harmadsorban kizárólag annak alátámasztására alkalmas, hogy a terhelt az adott forgalmi helyzetben az autópályán irányadó, hátramenet végzését tiltó KRESZ szabály ellenére, azt tudatosan figyelmen kívül hagyva kísérelte meg szabálytalan módon megközelíteni az általa elvétett autópálya lehajtót, majd annak igénybevételével elhagyni az autópályát, annak érdekében, hogy a munkásokat időben a munkavégzésük helyére tudja szállítani.

[14] Álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján kizárólag arra vonható következtetés, hogy a terhelt az általa megvalósított, egyenes szándékkal végrehajtott, KRESZ szabályaival ellentétes hátramenet során figyelmetlenségéből, illetve felfokozott lelkiállapotából adódóan tévesen mérte fel, ítélte meg azt a forgalmi helyzetet, amely a külső forgalmi sávba történő szabálytalan behaladásának következményeként kialakult, kialakulhatott.

[15] Ehhez hozzátette, hogy a terhelt közvetlen veszélyre, illetőleg a baleset bekövetkezésére és annak eredményére kiterjedő tudatát a könnyelmű bizakodás, nem pedig a belenyugvás jellemezte. Ezért a védő felülvizsgálati indítványát a bűncselekmény törvénysértő minősítését érintő részében a Legfőbb Ügyészség alaposnak tartotta. A másodfokú bíróság által kiszabott büntetés pedig a bűncselekmény törvényes jogi minősítését alapul véve tételkereten belüli, és nem tekinthető eltúlzottnak. A törvényszék által törvénysértően meghatározott minősítéshez kapcsolódó törvényi büntetési tétel jelentősen magasabb, mint a törvényes minősítés szerinti közúti baleset okozásához rendelt büntetési tétel. Ugyanakkor a másodfokú bíróság mégis jelentősen enyhítette a terhelttel szemben kiszabott büntetéseket, amelyek arányban állnak a terhelt cselekményének tárgyi súlyával, a büntetéskiszabási tényezőkkel.

[16] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[17] A felülvizsgálati indítvány – részben eltérő okból – alapos.

[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, és a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.

[19] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ennek megfelelően a Be. 659. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye.

[20] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Következésképp a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.

[21] A felülvizsgálat során tehát a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el.

[22] A felülvizsgálatban irányadó tényállás szerint a terhelt a vádbeli időben autóbusszal utasokat szállítva közlekedett az autópálya bal pálya 90. kilométerszelvényében derült időben, közvilágítás nélküli útszakaszon éjszakai látási viszonyok mellett, hibátlan, sima aszfalt úton, gyér forgalomban. A buszban 6 személy utazott.

[23] A terheltnek az utasokat A. városba kellett volna szállítani, ennek érdekében az autópálya 90. kilométerszelvényében lévő kihajtón kellett volna lehajtania az autópályáról. A terhelt azonban figyelmetlensége miatt elvétette a lehajtót, ezt észlelve a lehajtó után, a 339,4 méterre lévő felüljáró előtt, pontosabban meg nem határozható távolságban megállt az autópálya műszaki sávjában, és az autóbusszal a műszaki sávon hátra menetet kezdett végezni, a manőver során az autóbuszt a külső forgalmi sávba átkormányozta.

[24] Ezzel azonos időben a terhelti jármű mögött, vele azonos irányban a külső forgalmi sávon kb. 130 kilométer/óra sebességgel szabályosan közlekedett 1. számú tanú az általa vezetett személygépkocsival, mögötte, vele azonos irányban és sávban közlekedett 2. számú tanú az általa vezetett személygépkocsival. 1. számú tanú nem számítva arra, hogy az autópályán hátra menetet végző jármű közlekedhet, valamint az éjszakai látási viszonyok miatt az előtte hátra menetet végző autóbusz mozgását későn észlelte, ezért a gépkocsi első részével az autóbusz hátsó részének ütközött az autópálya kihajtójának torkolata után a külső sávban 15,6 méterre, a terelővonaltól 1,8 méterre.

[25] 2. számú tanú az általa vezetett személygépkocsival az 1. számú tanú személygépkocsija által képzett forgalmi akadályt észlelte, és a járművet balra kormányzással próbálta kikerülni, de a gépkocsi bal hátsó részével a másik személygépkocsi jobb hátsó részének, majd tovább haladva a belső forgalmi sávon a gépkocsi első részével a belső szalagkorlátnak ütközött. Az ütközés ereje a buszt a műszaki sávra lökte.

[26] A terhelt az ütközésig 323,8 méternél kevesebb, pontosabban meg nem határozható távolságot haladt hátramenetben korlátozott látási viszonyok között az autópályán, külön figyelmeztető jelzést nem alkalmazva.

[27] A baleset helyszínén az úttest egyenes elvezetésű párhuzamos közlekedésre alkalmas, 2 forgalmi sávval és 1 műszaki sávval, belső és külső szalagkorláttal ellátva. A jobb oldali forgalmi sáv 3,8, a műszakisáv 3,2 méter széles, a műszaki sáv menetirány szerinti jobb szélén az úttest jobb oldalától 1 méterre külső szalagkorlát található. A belső forgalmi sáv menetirány szerinti bal szélén optikai vezető sáv található, mely mellett 0,8 m széles aszfaltozott útpadka, 1,4 méter széles füves terület és belső szalagkorlát található. A megengedett legnagyobb sebesség személygépkocsik részére 130 kilométer/óra.

[28] A baleset következtében az autóbusz utasa, 1. számú sértett 8 napon túl gyógyuló, ágyéki II–III. és IV. csigolyatörést szenvedett el. 1. számú sértettnél az ágyéki II–IV. csigolyatörései talaján a gerinc csökkent terhelhetőségével, az ágyéki gerinc enyhe mozgáskorlátozottságával járó, összességében súlyos egészségromlásnak értékelhető állapot jött létre. 2. számú sértett 8 napon túl gyógyuló, bal oldali VI. bordatörést szenvedett. Az autóbusz másik két utasa 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérülést szenvedett el.

[29] A baleset következtében 1. számú tanú 8 napon túl gyógyuló sérüléseket: orrcsonttörést, a bal csípő zúzódását, a jobb kéz zúzódását szenvedte el.

[30] A beleset következtében a terhelt 8 napon belül gyógyuló – a koponya zúzódásában megnyilvánuló – sérülést szenvedett.

[31] A baleset azért következett be, mert a terhelt megszegte a KRESZ 37. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakat, mely szerint tilos az autópályán hátramenetet végezni. A terhelt KRESZ szabályszegése önmagában is alkalmas volt arra, hogy az autópályán közlekedők életét, testi épségét közvetlen veszélynek tegye ki.

[32] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján akkor terjeszthető elő felülvizsgálati indítvány, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. Ugyancsak a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján pedig akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[33] A két felülvizsgálati ok jogi természete tehát merőben eltérő. Az előbbi esetben az indítványozó azt sérelmezi, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása törvénysértő, ehelyett – az irányadó tényállás alapulvételével – a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének lett volna helye. Az utóbb írt felülvizsgálati okon alapuló indítvány ellenben nem támadja a bűnösség megállapítását és nem célozza a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését, hanem a bűncselekmény téves minősítését vagy más, kötelező büntetéskiszabási szabály megsértését sérelmezi és annak kiküszöbölésével a törvénysértő joghátrány enyhítésére irányul (a terhelt javára előterjesztett indítvány esetén).

[34] A két felülvizsgálati ok tehát ugyanazon érvek alapján egyidejűleg fogalmilag nem is valósulhat meg. Jelen esetben a védő indítványa nem a büntetőjogi felelősség megállapítását támadta és nem célozta a terhelt felmentését (az eljárás megszüntetését), ekként az indítványban megjelölt Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjának megfelelő érvet nem tartalmaz.

[35] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja ugyanakkor maga is két, elkülöníthető felülvizsgálati okot szabályoz; felülvizsgálatnak van helye akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében kiszabott büntetés téves minősítés (első fordulat) vagy a Btk. más szabályának megsértése miatt (második fordulat) törvénysértő.

[36] Jelen ügyben a védő a terhelt cselekményének téves minősítését kifogásolta, vagyis az indítvány törvényi alapja a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjának első fordulata. A Kúria megjegyzi, hogy az indítvány az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartását célozta, holott az a törvényes minősítés mellett a terheltre nézve hátrányosabb szankciókat tartalmazott.

[37] A Btk. 234. § (1) bekezdése alapján a közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. A bűncselekmény eredménye a közvetlen veszélyhelyzet, aminek előidézésére a terhelt (legalább eshetőleges) szándékának ki kell terjednie.

[38] A bűncselekmény elkövetési magatartása a közúti közlekedés szabályainak megszegése, eredménye pedig a közvetlen veszélyhelyzet bekövetkezte, ami a baleset bekövetkeztének és testi sérülés létrejövetelének a reális esélyét jelenti. A Btk. 234. §-a szerinti közúti veszélyeztetés bűntette csak szándékosan – akár egyenes, akár eshetőleges szándékkal – követhető el. Az elkövető szándékának mind a közlekedési szabályszegés, mind a közvetlen veszélyhelyzet tekintetében fenn kell állnia, továbbá a közúti közlekedési szabály megszegése és a közvetlen veszélyt eredményező helyzet között szükséges az okozati összefüggés fennállta is.

[39] A Btk. 234. § (1) bekezdésében írt tényállás más vagy mások életének vagy testi épségének közvetlen veszélynek kitételét írja elő, amely meghatározott személyre és helyzetre konkretizált veszélyt, vagyis olyan helyzetet jelent, amikor az élet és a testi épség vagy egészség sérelmének reális veszélye – a veszély absztrakt jellegéből kilépve – határozott és külsőleg is felismerhető formában, egyes személyekhez vagy meghatározott személyhez kapcsolódva jelentkezik. A távolabbi veszély lehetősége nem elegendő tehát a Btk. 234. § szerinti bűncselekménynek a megállapításához.

[40] Törvénysértő ugyanakkor a terhelt bűnösségének megállapítása közúti veszélyeztetés bűntettében, ha a jogerős ítéleti tényállásból a közvetlen veszélyhelyzet létrejötte, illetve a terhelt annak előidézésére vonatkozó szándékossága nem tűnik ki.

[41] A jogerős ítélet tényállás a közvetlen veszélyhelyzet vonatkozásában rögzíti, hogy a baleset azért következett be, mert a terhelt megszegte a KRESZ 37. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakat, ami önmagában is alkalmas volt arra, hogy az autópályán közlekedők életét, testi épségét közvetlen veszélynek tegye ki. A tényállásban elhelyezett ezen következtetés azonban nem ténymegállapítás, nem a tényállás része, hanem a másodfokú bíróság jogi értékelése.

[42] Erre figyelemmel a Kúria egyetértett az indítványozó és a Legfőbb Ügyészség álláspontjával abban, hogy a tényállásban nincs a közvetlen veszélyhelyzetre utaló ténymegállapítás.

[43] A tényállás a veszélyhelyzet vonatkozásában mindössze azt tartalmazza, hogy a terhelt az autóbusszal a műszaki sávon hátramenetet kezdett végezni, a manőver során az autóbuszt a külső forgalmi sávba átkormányozta, illetve az ütközésig 323,8 méternél kevesebb, pontosabban meg nem határozható távolságot haladt hátramenetben korlátozott látási viszonyok között az autópályán, külön figyelmeztető jelzést nem alkalmazva.

[44] E megállapításból azonban hiányzik, hogy amikor a terhelt szabálytalanul hátramenetet végezve az autóbuszt a külső forgalmi sávba átkormányozta, a mögötte, ugyanabban a forgalmi sávban szabályosan közlekedő két személygépkocsit észlelte-e, és amennyiben igen, úgy mi volt az ezzel kapcsolatos érzelmi viszonyulása.

[45] Az irányadó tényállásból az kétségtelenül megállapítható, hogy a terhelt a KRESZ 37. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezést egyenes szándékkal szegte meg. Ez önmagában azonban nem teszi lehetővé a Btk. 234. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény megállapítását, arra kizárólag akkor van lehetőség, ha nem csupán a közúti közlekedés szabályainak megszegésére, hanem egyidejűleg a más vagy mások életének vagy testi épségének a közvetlen veszélybe kerülésére is kiterjed – legalább eshetőleges formában – az elkövető szándéka.

[46] Ekként a terhelt által megvalósított cselekmény megítélése szempontjából is azt kell vizsgálni, hogy a közvetlen veszélyhelyzetre a terheltnek kiterjedt-e legalább eshetőlegesen a szándéka, vagy erre vonatkozóan csak a tudatos gondatlansága állapítható meg.

[47] A másodfokú bíróság a terhelt tudattartamának megítélését illetően meghatározó jelentőséget tulajdonított annak, hogy a terhelt a kisbuszt meg sem próbálta a leállósávban, majd az elfogyó leállósávot követően a forgalomtól elzárt területté váló sávon tartani, tudatosan hagyta figyelmen kívül a hátramenet tilalmát.

[48] Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat arra, hogy önmagában a hátramenet végzése – a másodfokú bíróság jogi következtetésével szemben – nem eredményezett helyzetre és személyre konkretizált közvetlen veszélyhelyzetet, ugyanis a terhelt tényállásban rögzített magatartása nem a közvetlen veszély létrejöttébe, a baleset bekövetkezésébe való belenyugvását mutatta. Kizárólag a baleset bekövetkezésének tényéből nem lehet visszakövetkeztetni a terhelt eshetőleges szándékára. A terhelt rendkívül nagy, sok évtizedes vezetői tapasztalattal, ezen belül több évtizedes mentőszolgálatnál szerzett vezetői gyakorlattal rendelkezett, így bizakodásának volt alapja a vezetéstechnikai hiba elkerülésére. A tényállásban rögzítettek alapján a terhelt terhére kizárólag a tudatos gondatlanság állapítható meg az alapeseti, továbbá a minősítő körülményt képező eredmény tekintetében is.

[49] Mindezekre figyelemmel a terhelt cselekménye – az elsőfokú bíróság helyes álláspontjával egyezően – ekként közúti baleset okozása vétségének [Btk. 235. § (1) bek., illetve a (2) bek. a) pont első ford.] minősül, ezért a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot ennek megfelelően megváltoztatta és a terhelt cselekményét eszerint minősítette. Ezen bűncselekmény büntetési tétele 3 évig terjedő szabadságvesztés.

[50] A felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabta ki a bíróság.

[51] Ez azt jelenti, hogy a téves minősítést kifogásoló, és logikailag a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem kizárt pusztán azért, mert a kiszabott büntetés a helyes minősítés szerint is az arra vonatkozó törvényes büntetési tételkeretek közé esik.

[52] Következésképp, ha a minősítés valóban törvénysértő, akkor mindig vizsgálni kell, hogy a kiszabott büntetés – a helyes minősítéshez képest – törvényes-e. Ez – éppen a korábbi törvényi rendelkezés elhagyása folytán – azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét; nem elegendő tehát önmagában arra szorítkozni, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten belüli-e.

[53] Jelen esetben ez a helyzet.

[54] A terhelt terhére rótt cselekmény büntetési tétele – szemben a másodfokú bíróság által alapul vett 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel – a helyes minősítés alapján 3 hónaptól 3 évig terjed. Ehhez képest a jogerős ítéletben kiszabott 2 év – azaz a helyes minősítéshez képesti törvényi középmértéket meghaladó – szabadságvesztés a büntetlen előéletű terhelttel szemben eltúlzott.

[55] A Kúria a bíróságok által értékelt büntetéskiszabási körülményekre is figyelemmel, a megváltozott minősítéshez kapcsolódó tételkeret alapján – a Btk. 79. §-ában, valamint a Btk. 80. § (1) és (2) bekezdésében írtakat is szem előtt tartva, a szabadságvesztés tartamát 1 év 6 hónapra enyhítette.

[56] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát illetően a Kúria előrebocsátja, hogy a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. Ez azonban csak a felülvizsgálat kezdeményezését zárja ki olyan törvénysértés miatt, ami egyszerűsített felülvizsgálat útján is orvosolható, nem jelenti azonban a Kúria döntési jogkörének korlátozását akkor, ha a rendkívüli jogorvoslattal támadható terheltre hátrányos törvénysértés kiküszöbölése – következményesen – érint egyébként egyszerűsített felülvizsgálatban orvosolható rendelkezést is. Ezért a Kúria e körben is maga hozhat a törvénynek megfelelő határozatot. Ennek megfelelően a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 37. § (1) bekezdése alapján fogházban határozta meg.

[57] A Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, aminek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a megtámadott határozatok fent írtak szerinti megváltoztatásán túl azokat a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.