BÜ BH 2024/260

[1] A törvényszék ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. 1. ford. a) pont és (5) bek. a) pont]. Ezért őt mint bűnszervezetben elkövetőt 9 év, fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az I. r. terhelttel szemben 36°000°000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásába történő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.

[2] A másodfokon eljárt ítélőtábla az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. r. terhelt cselekményeit felbújtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) is minősítette, a bűnszervezetben elkövetésre utalást mellőzte, a szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás tartamát 8-8 évre enyhítette. A kiszabott szabadságvesztés büntetést börtönben rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy az I. r. terhelt a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Helyesbítette az I. r. terhelt terhére megállapított költségvetési csalás bűntettének jogszabályi alapját a Btk. 396. § – egy esetben (1) bekezdés a) pont 1. és 3. fordulat, egy esetben (1) bekezdés a) pont 1. fordulat – (5) bekezdés a) pontjára.

[3] A jogerős ítélettel szemben 2021. november 23. napján az I. r. terhelt terjesztett elő perújítási indítványt a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontjára hivatkozással. A perújítás elrendelését követően az ítélőtábla a nyilvános ülésen meghozott végzésével a perújítást elutasította. Az I. r. terhelt és védője fellebbezése alapján a Kúria mint másodfokú bíróság végzésével az ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezte, és az ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította. A Kúria indokolása szerint az I. r. terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, azonban a határozathirdetésen már nem jelent meg, az ezt követően az I. r. terhelttel szemben az elsőfokú bíróság által kibocsátott elfogatóparancs nem vezetett eredményre, a másodfokú bíróság az eljárást a Be. CI. Fejezete szerinti szabályok szerint, a terhelt távollétében folytatta le, és hozott vele szemben ügydöntő határozatot. Erre figyelemmel a perújítást az ítélőtábla csak a másodfokú eljárásra vonatkozóan rendelte el. Amennyiben a perújítás elrendelésének oka az, hogy az alapeljárás valamelyik szakaszában a bíróságok a terhelt távollétében jártak el és így hoztak jogerős ügydöntő határozatot, úgy a terhelt távollétével érintett eljárási szakban lefolytatott perújítás során biztosítani kell, hogy vallomást tehessen és ha szükséges, további bizonyítás felvételére kerüljön sor. Mivel erre kizárólag tárgyaláson van lehetőség, ezért az ilyen okból elrendelt perújítást nem csak első fokon, hanem másodfokon is kizárólag tárgyalás tartásával lehet lefolytatni, a terhelt vallomástételének és az esetlegesen szükséges további bizonyítás felvételének érdekében kötelező tárgyalás tartani. Az ítélőtábla ekként az eljárás lefolytatására lényeges hatással bíró eljárási szabályt vétett, miután a terhelt a Be. 39. § (1) bekezdés f) pontjában írt vallomástételi jogosultságát nem gyakorolhatta, mert a perújítást tárgyalás helyett nyilvános ülésen bírálta el.

[4] Az ítélőtábla a megismételt perújítási eljárásban megtartott tárgyaláson meghozott végzésével a perújítást ismét elutasította.

[5] Határozata indokolása szerint az I. r. terhelt a tárgyaláson vallomást tett, ebben úgy nyilatkozott, hogy nem érzi magát bűnösnek, nem követett el bűncselekményt és mást sem bujtott fel erre. Vallomást tett egészségi állapotáról is, beszámolt szív- és érrendszeri betegségeiről, rosszabbodó cukorbetegségéről, szembetegségéről és pszichiáter által is kezelt depressziójáról, az ezzel kapcsolatban csatolt okiratokat az ítélőtábla a tárgyaláson ismertette. Az ítélőtábla indokolásában kifejtette, hogy az alapügyben hozott ítélet jogerőre emelkedése után bekövetkezett egészségromlás nem alapozhatja meg az alapügyben hozott ítélet hatályon kívül helyezését, az I. r. terhelt esetében pedig a jogerős ítéletig felmerült betegségeit az alapügyben eljárt bíróságok értékelték. Az I. r. terhelt szembetegsége nyilvánvalóan a jogerős ítélet meghozatalát követően alakult ki, az alapügyben a letartóztatás megszüntetését követően kialakult depressziós állapota pedig az eltelt időre és az elítélt előadására is figyelemmel nem olyan súlyú megbetegedés, amely – még annak beigazolódása esetén is – a büntetés lényeges enyhítéséhez vezető körülményt jelenthetne. Mindezek alapján a perújítást a Be. 647. § (2) bekezdése alapján elutasította.

[6] A perújítást elutasító végzés ellen az I. r. terhelt és védője a tárgyaláson fellebbezést jelentett be az alapítéletek hatályon kívül helyezése, felmentés, illetve a bűnösség megállapítása esetén eltérő minősítés érdekében, ezen túl a büntetés lényeges enyhítése érdekében.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

[8] Álláspontja szerint az ítélőtábla helytállóan mutatott rá, hogy az I. r. terhelt jogerős ítéletet megelőzően felmerült betegségeit a bíróságok már értékelték, az ezt követően kialakult szembetegsége nem vehető figyelembe, míg az alapeljárás során már fennállt depressziós állapota nem tekinthető olyan súlyúnak, amely a büntetés lényeges enyhítését tenné szükségessé. E körben azzal egészítette ki az ítélőtábla végzése indokolásában foglaltakat, hogy a terhelt depressziós állapotának kialakulása és kezelése óta csaknem 10 év eltelt, amely ugyancsak azt támasztja alá, hogy ez a betegség nem szolgálhat a büntetés lényeges enyhítése alapjául.

[9] Ennek alapján indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését a Be. 647. § (6) bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 614. § (4) bekezdésére, 614. § (3) bekezdés b) pontjára és a Be. 605. § (1) bekezdésére – tanácsülésen hagyja helyben.

[10] Az I. r. terhelt, illetve a védője a fellebbezését nem indokolta, a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt nem tett.

[11] Az I. r. terhelt és védőjének fellebbezése nem alapos.

[12] A Be. 647. § (2) bekezdése szerint a bíróság a perújítást elutasítja, ha

a) azt alaptalannak találja, illetve

b) a 637. § (1) bekezdés g) pontja alapján elrendelt perújítás során a terhelt elérhetetlenné vált.

[13] Az ítélőtábla nem jelölte meg, hogy a perújítást elutasító határozata a Be. 647. § (2) bekezdésén túl e törvényhely a) vagy b) pontjára alapított, azonban annak tartalma alapján, illetve arra tekintettel, hogy a perújítási tárgyaláson az I. r. terhelt – telekommunikációs eszköz használatával – részt vett, egyértelműen megállapítható, hogy az elutasítás oka a perújítás alaptalansága.

[14] A távollevő, vagy ismeretlen helyre távozó terhelttel szembeni perújítási eljárás egyes kérdéseiről szóló 3/2008. Büntető jogegységi határozat I. pontja – amely a jogszabályi rendelkezések egyezőségére tekintettel a Be. hatálya alatt is érvényes és irányadó – szerint az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott perújítási eljárás eredményeként a bíróság a perújítást elutasítja, ha arra a meggyőződésre jut, hogy az alapügyben hozott határozat minden részletében törvényes.

[15] A jogegységi határozat indokolása szerint nyilvánvaló, hogy a perújítás alaptalan, ha az azt elbíráló bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy az alapügyben hozott határozat minden részletében helytálló, vagyis eltérő döntés nem indokolt. Nincs törvényi alapja annak, hogy ilyen esetben a perújítást elbíráló bíróság az alapügyben hozott határozatot hatályon kívül helyezze és ugyanolyan tartalommal hozzon „új” határozatot.

[16] A terhelt jelenléte nélkül lefolytatott bizonyítás alapján a távollétében hozott ítélettel szemben a perújítási eljárás kötelező lefolytatását a törvény egyértelműen a terhelt érdekében írja elő, ahhoz egyéb perújítási ok igazolását nem teszi kötelezővé. A rendelkezés célja tehát az, hogy a terhelt eljárási jogai érvényesülhessenek, így a tárgyaláson jelen lehessen, személyesen védekezhessen és a bizonyítás anyagát közvetlenül megismerhesse.

[17] Ebből következően, ha az alapügyben az ítéletet a terhelt távollétében tartott tárgyaláson hozták meg, és a terhelt tartózkodási helye az ítélet jogerőre emelkedését követően válik ismertté, akkor a terhelt indítványára a perújítást el kell rendelni. A perújítás megengedhetősége kérdésében történő döntéskor – ebben az esetben – nem vizsgálható, hogy a megismételt eljárástól várható-e olyan új bizonyíték, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell vele szemben kiszabni, vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni (BH 2005.388.I–II.). A bíróságnak a perújítás elrendelését követően, minden esetben tárgyaláson kell arról döntenie, hogy egyébként a perújítást (a jogerős határozat javára történő megváltoztatását) megalapozza-e a terhelt vallomása, illetve a perújítási eljárás keretében lefolytatott további bizonyítás. A perújítási eljárásban a bizonyítás korlátja, hogy nem rendelhető el olyan bizonyítás, amely a terhelt terhére szóló változást eredményezne, ha a perújítási indítványt a terhelt javára terjesztették elő [Be 646. § (6) bekezdés b) pont], a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontja alapján elrendelt perújítás pedig – ahogy arra a Kúria már kitért – a terhelt javára szól.

[18] Amennyiben – mint a jelen ügyben – a terhelt a bizonyítás során érdemi vallomást tett, az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása, ezt követően az ez alapján szükségessé váló – a perújítás speciális okának figyelembevételével történő – bizonyítás lefolytatása.

[19] Nem volt tehát közömbös a perújítás szempontjából, hogy a terhelt az alapeljárásban tett-e vallomást, annak mi volt a tartalma, és azt a bíróság értékelte-e. Új bizonyíték hiányában ugyanis a perújítási eljárás legfeljebb az alapügyben felmerült bizonyítékok újramérlegelését jelentené, amely a perújításnak nem lehet célja, annak egyik törvényi oka esetén sem.

[20] Amennyiben tehát az állapítható meg, hogy a terhelt perújítási eljárásban tett vallomása nem tér el az alapügyben tett érdemi vallomásától (azt a terhelt lényegében megismétli vagy nem is tesz vallomást), akkor új bizonyíték a perújítási eljárásban nem keletkezik. Ha a terhelt vallomása, bármely jogosult észrevétele vagy bizonyítási indítványa alapján egyéb, perdöntő jellegű új bizonyíték sem merül fel, a perújítás – a perújítás lényegéből következően – nem lehet alapos. Nincs ugyanis olyan eltérő bizonyíték, amely alapján az alapügyben elvégzett mérlegelést kétségbe vonható lenne.

[21] A jelen ügyben az I. r. terheltnek a vádbeli cselekmény kapcsán előadott vallomása vonatkozásában ez állapítható meg.

[22] Az alapügyben tett vallomása szerint a vádbeli számlák fiktív voltáról nem volt tudomása, a „papírmunkával nem foglalkozott”, érdemben az ügyleteket nem intézte, abban II. r. terhelt vett részt, az érintett cégek könyvelőit sem ismerte (törvényszék ítéletének indokolása).

[23] A terhelt ettől érdemben eltérő vagy ezzel ellentétes vallomást a perújítási tárgyaláson sem tett, a korábbi vallomásait fenntartotta.

[24] Az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét érintően sem a terhelt, sem a védője további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Ekként az alapügyben, az I. r. terhelt felelősségét érintően megállapított tényállástól eltérő tények megállapítására sem kerülhetett sor a perújítási eljárásban. Következésképpen a perújítás az I. r. terhelt bűnösségét illetően, a felmentésére irányuló részében alaptalannak bizonyult.

[25] Az I. r. terhelt egészségi állapotával kapcsolatosan felhozottak vonatkozásában is helyesen döntött az ítélőtábla.

[26] A terhelt távolléte miatt elrendelt perújítás során az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után bekövetkezett tények közömbösek. Ismét utal arra a Kúria, hogy a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontja alapján elrendelt perújítás oka az, hogy az alapeljárásban a terhelt személyesen nem védekezhetett. Amennyiben a terhelt jelen lett volna az alapeljárásban, akkor sem tudott volna nyilatkozatot tenni a személyi körülményeinek későbbi megváltozására, illetve nem tudott volna erre vonatkozóan bizonyítékot sem előterjeszteni. Más szóval a terhelt távollétén alapuló perújítás nem teszi meg nem történté az alapeljárást, és az ott lefolytatott bizonyítást, hanem a terhelt személyes védekezésének hiányából fakadó hátrányok kiküszöbölését hivatott szolgálni.

[27] A Kúria utal arra, hogy az új bizonyítékra alapított perújítási indítvány alapja is csak a terheltnek az elítélése előtti egészségi állapotára vonatkozó bizonyíték (például: orvosi igazolás) lehet (BH 2018.9.). A büntetés végrehajtása alatti állapotromlás (Kúria Bpkf.II.1251/2019/2.), illetve a jogerős ügydöntő határozat meghozatala után kialakult betegség perújítás alapjául nem szolgálhat (Kúria Bpkf.I.1264/2021/2.).

[28] Mindez irányadónak tekinthető a perújítás elrendelését követően is, vagyis amennyiben a terhelt betegsége a jogerős elítélését követően alakult ki, illetve az egészségi állapota a jogerős ítélet meghozatala után romlott, az alapügyben hozott határozatok hatályon kívül helyezésére nem ad alapot. A terhelt ilyen betegsége volt a szövődménnyel járó cukorbetegsége, illetve az érrendszeri betegsége.

[29] A Kúria rámutat arra is, hogy a másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során az I. r. terhelt igazolt – de a határozata indokolásban nem részletezett – betegségeit enyhítő körülményként figyelembe vette.

[30] Erre is figyelemmel, a rendelkezésre álló iratok alapján az ítélőtábla azt is helyesen állapította meg, hogy az I. r. terheltnek már az alapeljárás befejezése előtt antidepresszáns gyógyszerekkel kezelt depressziós állapota – bár valóban a vele szemben hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőző időre nyúlik vissza – nem tekinthető olyan súlyú betegségnek, amely a büntetés további, lényeges enyhítését eredményezné.

[31] E körben a terhelt kórházi kezelése iratainak beszerzése iránt előterjesztett bizonyítási indítvány elutasítása is helytálló volt. Maga az I. r. terhelt nyilatkozott ugyanis úgy, hogy a kórházban csak néhány alkalommal, járóbetegként jelent meg, tehát hosszabb kezelés alatt nem állt.

[32] Mindezek alapján az I. r. terhelttel szemben a jogerős ítéletben foglaltnál lényegesen enyhébb büntetés kiszabása a betegségeit érintő további bizonyítás esetén sem válna szükségessé, a perújítás e vonatkozásban is alaptalan.

[33] A Kúria ezért – a Be. 645. § (4) bekezdés 2. fordulata szerint tanácsülésen eljárva – a támadott végzést a Be. 614. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Be. 605. § (1) bekezdése, a Be. 647. § (6) bekezdése és a Be. 579. § (3) bekezdése szerint irányadó Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.