PÜ BH 2024/268

[1] A felperes divattervező. Az alperes egy divatesemény szervezője. A felperes 2020. július 31-én az alperesnek küldött e-mailben együttműködést kezdeményezett annak érdekében, hogy az eseményen az általa készített ruhák, illetőleg kalapok bemutatásra kerüljenek. Az ajánlat részeként néhány képet bocsátott az alperes rendelkezésére a kollekció darabjairól, a perbeli ruhát és kalapot ábrázoló fényképfelvételt is megküldte az alperesnek. 2020. augusztus 6-án az alperes értesítette a felperest, hogy a rendezvény kreatív szervezője, kivitelezője és lebonyolítója T. H., a felperes ajánlatát ezért nem fogadta el. 2020. augusztus 17-től 2021. szeptember 15-ig az alperes egy weboldalon és a Facebookoldalán az esemény népszerűsítése céljából nyilvánosságra hozta a felperes által az alperesnek megküldött fényképfelvételt, azt nagyméretű plakátokon is közzétette. A felperes az alkotását ábrázoló fényképfelvétel nyilvánosságra hozatalához nem járult hozzá.

[2] A felperes a keresetben kérte a szerzői minőségének elismerése és szerzői névfeltüntetésre vonatkozó szerzői személyhez fűződő joga, továbbá a mű nyilvánossághoz közvetítésére vonatkozó kizárólagos szerzői vagyoni joga megsértésének megállapítását. A kereset szerint az alperes azzal sértette meg a felperes szerzői jogait, hogy a felperes által készített női kalap, valamint női ruha alkotásokat tartalmazó fotót a weboldalán, illetőleg közösségi oldalán, a rendezvény népszerűsítése céljából 2020. augusztus 17-től 2021. szeptember 15-ig a felperes mint szerző nevének feltüntetése és engedélye nélkül közzétette. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a felperes műveinek jövőbeni jogsértő felhasználásától és kötelezze az alperest nyilvános elégtételadásra. Kérte az alperes kötelezését a per tárgyát képező alkotásai jogosulatlan felhasználásával elért 100 000 forint gazdagodás visszatérítésére és 900 000 forint sérelemdíj, továbbá ezen összegek után 2020. augusztus 17. napjától késedelmi kamata megfizetésére. A kereset joglapjaként hivatkozott a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 4. § (1) bekezdésére, 12. § (1) és (4) bekezdésére, 13. §-ára, 16. § (1) és (6) bekezdésére, 17. § d) pontjára, 26. § (8) bekezdésére, 94. § (1) bekezdés a), b), c) és e) pontjára, (2) bekezdésére, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § rendelkezéseire.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy engedély nélkül használta fel azt a divatfotót, amelyet számára a felperes egy korábbi, üzleti levelezés során megküldött. Védekezése szerint azonban elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az alkotások a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jelleggel rendelkeznek-e. A fényképfelvételen ábrázolt kalapnak és ruhának nincs olyan egyéni, eredeti tulajdonsága, amely a szerzői jogi védelmet megalapozza, ezért a felperesnek nincs a keresetet megalapozó anyagi jogosultsága.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokai szerint a felperes a keresetben a jogsértő magatartásként a fotó közzétételét határozta meg, ebből következően azt kellett a bizonyítás során vizsgálat tárgyává tenni, hogy a ruha és a kalap a fényképfelvételen ábrázolt formában szerzői műnek minősül-e. E kérdésben a becsatolt fényképfelvétel alapján egyértelműen állást lehetett foglalni. Annak eldöntése, hogy a fényképfelvételen látható ruha és kalap rendelkezik-e szerzői jogi védelmet megalapozó egyéni, eredeti jelleggel, szakkérdésnek minősül. A Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SZJSZT) fényképfelvétel megtekintése alapján elkészített szakvéleménye ellentmondásmentes, hiánytalan, aggálymentes, kellően alátámasztja, hogy a ruharészlet fotón megjelenő része és a fejdísz sem szerzői mű. Ebből következően a felperes nem minősül a fényképfelvételen ábrázolt kompozíció szerzőjének, a fejdísz csak bizonyos ötletek újabb és egymástól bizonyos részletekben különböző felhasználása. A szakvélemény szerint a fényképfelvételen ábrázolt alkotások egyetlen – a fotón látható – mozzanatukban sem egyéniek, eredetiek. Az egyéni, eredeti jelleg megítélése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kalap és a ruha nem sorozatgyártásra készült. A felperes utólagos bizonyítás lefolytatására irányuló indítványa is alaptalan, mert a felperes a per során nem volt elzárva a fényképfelvételen ábrázolt ruha és fejdísz csatolásától, az alkotások a per során mindvégig a felperes rendelkezésre álltak, az elkészítésükre vonatkozó tényeket is a perfelvétel során kellett volna előadnia. Az SZJSZT a szakvéleménye nem tartalmaz olyan megállapítást, miszerint kizárólag a fényképfelvétel alapján nem lehet a szerzői mű minőségről állást foglalni. Mindebből következően szerzői mű hiányában az alperes a felperes szerzői jogát nem sértette meg.

[5] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokai szerint – a fellebbezés korlátaira tekintettel – a másodfokú eljárásnak már nem volt tárgya a ruha szerzői mű minőségének megítélése. Az SZJSZT szakvéleményét az elsőfokú bíróság helytállóan fogadta el ítélkezése alapjául, mert a kalap szerzői mű minőségéről a szakértői testület állást foglalt, a szakértői vélemény a feltett kérdésekre minden tekintetben választ adott. A szakértői testület az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) ítéletei alapján a szakértői vizsgálat szempontjait helytállóan határozta meg akként, hogy a divatipar termékei ugyan élvezhetnek szerzői jogi védelmet, de a műszaki megfontolások, egyéb kötöttségek (használati tárgy funkciója, technikai adottságai, ergonómiai követelmények, iparágra jellemző kialakítási ötletek) gyakran az alkotói szabadságnak nem engednek teret, amiből következően a szerzői művé váláshoz az eredetiség feltétele nem valósul meg, a megoldás gyakran csak az ötlet szintjén mozog. Az SZJSZT alappal fejtette ki, hogy a per tárgyát képező kalap egy háromdimenziós tárgy, amelynek mélyreható vizsgálata csak a tárgyat látva, körbejárva lehetséges. Ugyan az alkotás nem állt rendelkezésre, azonban a szakvélemény szerint – a fényképeken látható részletek alapján is – megállapítható, hogy a fejdísz csak bizonyos ötletek újabb és egymástól bizonyos részletekben különböző felhasználása, tehát egyéni eredeti jelleg hiányában a kompozíció nem minősül szerzői műnek. A felperes a szakértői vélemény ezen megállapításait ugyan vitatta, de az érdemi tárgyalás során új tények előadásának eljárásjogi feltételei nem álltak fenn. A felperes a per során nem volt elzárva a ruha és kalap eredeti formájában történő csatolásától, saját döntése volt, hogy a kalapot nem tette a peranyag részévé, a perfelvétel során a kalap készítésének folyamatára nem tett tényelőadást. A felperes a keresetben mindvégig a kalapot tartalmazó fénykép és nem a kalap vagy a ruha felhasználását sérelmezte, ami az adott ügyben a bizonyítás kereteit is meghatározta. Az utólagos bizonyítás polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 214. § (3) bekezdésében foglalt feltételeinek fennállását a felperes nem valószínűsítette, mert nem állapítható meg, hogy az előadni kívánt tények önhibáján kívül a perfelvételt lezáró végzést követően jutottak tudomására. A szakvélemény kiegészítésének a másodfokú eljárás során sem volt helye [Pp. 369. § (3) bekezdés b) pont], mert az elsőfokú bíróság ítélete az anyagi jognak megfelelt. Szükségtelen volt az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése is. Az Európai Parlament és a Tanács információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001. május 22-i 2001/29/EK irányelv (a továbbiakban: INFOSOC irányelv) 3. cikk (1) bekezdése az Szjt. 26. § (1) és (8) bekezdésével azonos rendelkezéseket tartalmaz, amelynek az adott ügy eldöntése szempontjából nincs jelentősége. A perben nem a szerzőt megillető vagyoni jogosultságról – a nyilvánossághoz közvetítés jogáról – kellett állást foglalni, hanem arról, hogy egy ötlet felhasználásával létrehozott alkotás milyen feltételek teljesülése esetén minősülhet szerzői műnek.

[6] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálat engedélyezése és felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelemben azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és elsődlegesen az elsőfokú ítéletet megváltoztatva hozzon a keresetnek helyt adó érdemi határozatot, másodlagosan utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára. Megsértett jogszabályként az Szjt. 1. § (3) bekezdését, az INFOSOC irányelv 3. cikk (1) bekezdését, 4. cikk (1) bekezdését, a Lisszabonban, 2007. december 13-án az Európai Unióról szóló az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikkét, a Pp. 220. § (1) bekezdését, 263. § (1) bekezdését, 279. § (1) bekezdését, 268. § (1) bekezdését, 313. § (2) és (3) bekezdését, 316. § (1) és (3) bekezdését, 346. § (4) bekezdését jelölte meg.

[7] A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a jogerős ítélet az Szjt. 1. § (3) bekezdésének megsértésével következtetett arra, hogy az alkotás nem minősül szerzői műnek. Egy adott mű tekintetében egyedileg kell mérlegelni az alkotói mozgástér fennállását, a szerzői jogi védelem nem függhet mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől, az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől. Ezzel szemben a másodfokú bíróság az ötletek felhasználását, illetve bizonyos ergonómiai, technikai tényezők miatt az alkotói mozgástér beszűkülését önmagában a szerzői jogi védelmet kizáró oknak minősítette, ami sérti az INFOSOC irányelv 3. cikk (1) bekezdését, 4. cikk (1) bekezdését. Az alkotói mozgásteret szűkítő használati, technikai, műszaki tényezők megítélése kérdésében a jogerős ítélet helytelenül hivatkozott az EUB C-683/17. számú ítéletére (a továbbiakban: Cofelem ítélet), mert ennek indokai szerint a szerzői jogi védelem terjedelme nem függ az alkotói szabadság mértékétől. Az EUB C-833/18. számú ítéletének (a továbbiakban: Brompton ítélet) indokai szerint pedig a szerzői jogi védelem kiterjed az olyan termékre is, amelynek formája valamely műszaki hatás eléréséhez szükséges, amennyiben e termék szellemi alkotás eredményeként létrejövő, eredeti művet képez annyiban, hogy e formán keresztül annak alkotója az alkotókészségét eredeti módon fejezi ki. A jogerős ítélet azon indoka, mely szerint bizonyos ötletek újabb és egymástól bizonyos részletekben különböző felhasználása az adott alkotást a szerzői művek közül kizárja, ellentétben áll a 7/2005. SZJSZT szakvélemény megállapításaival is. Eszerint nem kizárt a mű szerzői jogi védelme egy másik (korábbi) műből átvett ötlet felhasználása miatt, a divatszakmában az „ötletek újabb és egymástól bizonyos részletekben különböző” felhasználása esetén nincs akadálya a későbbi mű szerzői jogi védelmének. Ellentétes a szakvélemény a 41/2004. SZJSZT véleménnyel is, mely szerint ha az azonos ötletből az alkotó tevékenység eredményeképpen egy másik, önmagában egyéni és eredeti mű jött létre, [az] így szintén a szerzői jog védelmében részesül. A jogerős ítélet azon jogértelmezése, mely szerint „csak bizonyos ötletek újabb és egymástól bizonyos részletekben különböző” felhasználása esetén az alkotás nem szerzői mű, a művészeti művek döntő többségét kizárná a szerzői jogi védelemből. A per tárgyát képező alkotás esetén szemrevételezéssel is megállapítható, hogy egyéni eredeti iparművészeti alkotás. A felperes által alkotott fejdísz divattól független, időtlen, esztétikai értéket közvetítő mű, amelyre nem igazak a másodfokú bíróság ítéletében foglalt, divatiparra vonatkozó megállapítások, nem összevethető a Cofelem és a Brompton ítéletek tárgyát képző konfekcióruhákkal. Ebből következően az anyagi jogot sérti az a következtetés, hogy a kalap szerzői műnek nem minősülő divatipari termék. A SZJSZT a szakvéleményben a divatipari dizájntárgyak jellemzőiből és a szerzői mű jellegnek a formatervezési mintákkal összefüggő kérdései felől közelített a perbeli vizsgálathoz, ami a szerzői jog alapelveibe ütközik. Mivel a szakértői testület nem vizsgálta a konkrét egyedi alkotást, az előállítás technikai feltételeire nézve is alapvetően téves megállapításokat tett. Azzal, hogy a másodfokú bíróság az aggályos, önellentmondó, illetve a korábbi SZJSZT véleményekkel és az általa hivatkozott EUB ítéletekkel ellentétben álló szakvéleményére alapozva konkrét, egyedi vizsgálat nélkül, az ötletek felhasználása, illetve az alkotás terét szűkítő műszaki jellemzők miatt kizárta a felperesi művet a szerzői jogi védelem köréből, egyrészt megsértette az Szjt. 1. § (3) bekezdésben szereplő általános jellemzőktől független szerzői jogi védelemre vonatkozó törvényi előírást. Megsértette továbbá az Szjt. 1. § (6) bekezdését is, mert ha az ötletet más művekhez képest „bizonyos mértékig eltérő” módon használják fel egy műben, akkor nem kizárt a szerzői jogi védelem.

[8] A felülvizsgálati kérelem további indokai szerint az eljárt bíróságok okszerűtlenül, a felperes észrevételeit figyelmen kívül hagyva értékelték aggálytalannak a szakértői véleményt, amivel megsértették a Pp. 263. § (1) bekezdését és Pp. 279. § (1) bekezdését. A használatból és a kivitelezés technikai feltételeiből nem következett a formai megvalósítás, a felperes alkotói személyisége kiélését nem akadályozták a használati és technikai jellemzők. A Pp. 214. § (4) bekezdését és 313. § (2) bekezdését sérti a jogerős ítélet azon megállapítása, mely szerint a perfelvétel lezárulásával a felperes a szakértői véleményre tett észrevétele nem vehető figyelembe. Nincs akadálya annak, hogy a bíróság a szakértőt a szakvélemény kiegészítésére hívja fel az aggályok kiküszöbölése érdekében. Miután a szakértő a kalap fizikai vizsgálatát maga is szükségesnek tartotta, ennek hiányában a fényképfelvétel alapján az alkotói mozgásteret illetően lényeges kérdésekben (anyaghasználat, formaalakító módszer) téves feltételezésekből indult ki. Az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 346. § (4) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettséget is, mert nem tértek ki arra, hogy miért nem a valós tényeket fogadták el ítélkezésük alapjául. A jogerős ítélet sérti a Pp. 268. § (1) bekezdését, 313. § (2) és (3) bekezdését, 316. § (1), (3) bekezdését, mert az eljárt bíróságok annak ellenére fogadták el a szakértői véleményt aggálytalannak, hogy a szerzői mű jelleg vizsgálata a kalap fizikai vizsgálata nélkül a szakvélemény szerint sem volt lehetséges. Az eljárt bíróságok a szakértői véleményben foglalt érvek és az SZJSZT korábbi döntései, továbbá az EUB megjelölt ítéletei közötti ellentmondást nem küszöbölték ki. Az eljárt bíróságok megsértették Pp. 220. § (1) bekezdés b) pontját azzal, hogy nem tették lehetővé a kalap becsatolását annak ellenére, hogy a felperes ellenbizonyítási kötelezettsége éppen az SZJSZT szakvéleményből vált felismerhetővé. A másofokú bíróság az INFOSOC irányelv 2. cikk (1) bekezdése, 3. cikk (1) bekezdése és a 4. cikk (1) bekezdéséének téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a hivatkozott rendelkezésekből nem következik a szerzői mű fogalma. Nem a nyilvánossághoz közvetítés mint felhasználási mód az EUB hatáskörébe tartozó kérdés, hanem az, hogy mi a szerzői mű, erről pedig az INFOSOC irányelv említett, a felhasználási jog tárgyát tartalmazó rendelkezései alapján lehet állást foglalni. Kérte, hogy a Kúria a Pp. 130. § (1) bekezdése alapján – az EUMSZ 267. cikk szerinti jogkörében eljárva – végzésével kezdeményezze az EUB előzetes döntéshozatali eljárását az INFOSOC irányelv 3. cikk (1) bekezdésének értelmezése kérdésében arról, hogy a szerzői mű fogalma kizárja-e azon iparművészeti alkotások, kalapok, fejdíszek, szerzői jogi védelmét, melyek külső kialakítása bizonyos ötleteknek a korábbi művekben megjelenő ötletekhez képest újabb és azoktól bizonyos részletekben különböző felhasználása útján jöttek létre.

[9] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelemben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

[13] A felülvizsgálati kérelem alapos a következők szerint.

[15] A jogerős ítélet indokolása szerint – a fellebbezés korlátaira tekintettel – a másodfokú eljárásnak már nem volt tárgya a ruha mint alkotás szerzői mű minőségének megítélése. A másodfokú bíróság azon megállapítását, mely szerint e részben a keresetet elutasító ítélet jogerőre emelkedett, a felperes a felülvizsgálati kérelemben nem támadta. Ebből következően a Kúriának a felülvizsgálati eljárás során kizárólag azt kellett megítélnie, hogy a kalap megalkotásával összefüggően a szerzői jogi oltalom tárgyában a másodfokú bíróság a megjelölt jogszabályokat megsértve foglalt-e állást. A Pp. 407. § (1) bekezdés a) pontja kizárja – a ruha mint alkotás tárgyában a keresetet elutasító – elsőfokú jogerős ítélet ellen a felülvizsgálati kérelem előterjesztését.

[16] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett kérelmeket – a Pp. 423. § (1) bekezdésére is figyelemmel – a felperes által meghatározott sorrendtől eltérően bírálta el és elsőként a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárásra, új határozat hozatalára utasítás iránti, eljárási szabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelem megalapozottságát vizsgálta.

[17] A másodfokú bíróság a bizonyítás szabályainak alkalmazása során helytálóan indult ki abból, hogy a Pp. 183. § (1) bekezdése alapján a jogvita kereteit a felek a perfelvétel körében a keresetlevélben és perfelvételi iratban feltüntetett illetve perfelvételi tárgyaláson előadott tényre és jogra vonatkozó állítással, tagadással, be- vagy elismeréssel, ezekből következő kérelemmel, a tények megállapításához szükséges bizonyítási indítvánnyal, a bizonyítékok és a bizonyítási indítványok értékelésére vonatkozó nyilatkozattal, valamint bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátásával (a továbbiakban együtt: perfelvételi nyilatkozat) – a bíróság közrehatása mellett – határozzák meg. A Pp. e jogszabályi rendelkezéséből kitűnően a perfelvételi szakra tartozik a perfelvételi nyilatkozatnak minősülő bizonyítással kapcsolatos cselekmények megtétele: a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök becsatolása és a bizonyítási indítványok előterjesztése, a bizonyítékok és bizonyítási indítványok értékelése. Az érdemi tárgyalási szak szolgál a bizonyítási indítványok alapján – a perfelvételi szakban azonosított jogvita körében szükséges és célirányos – a bizonyítás elrendelésére és lefolytatására. A Pp. osztott perszerkezetéből következően főszabály szerint kizárja az érdemi tárgyalási szakban az új tények előadását, utólagos bizonyítás előterjesztésére is csak a Pp. 220. § (1) bekezdés a)–e) pontjaiban felsorolt okok teljesülése esetén van lehetőség.

[18] Jelen perben a kereset szerint a felperes alkotása – ekként a keresetet megalapozó szerzői jogi védelem tárgya – a kalap. Ez az az alkotás, amely a felperes állítása szerint szerzői műnek minősül, amelynek egyéni, eredeti jellegére tekintettel az alanyi jogát érvényesíti. A kizárólagos szerzői jogokat a kereset szerint az alperes azzal sértette meg, jogsértő magatartást akként tanúsított, hogy a felperes által készített női kalap alkotást tartalmazó fotót a felperes nevének feltüntetése és a felperes engedélye nélkül közzétette. Az írásbeli ellenkérelemből kitűnően az alperes azt vitatta, hogy a felperes által készített kalap és ruha minősül olyan alkotásnak, ami nem felel meg az egyéni, eredeti jelleg kritériumának, ennélfogva a felperest nem illeti meg a szerzői jogi védelem. A keresetlevél és a perfelvételi nyilatkozatok által meghatározott jognyilatkozatok keretei között ezért a bíróságnak először arról kellett állást foglalnia, hogy a kalap kielégíti-e az Szjt. 1. § (3) bekezdésében meghatározott kritériumokat: egyéni, eredeti alkotásként szerzői műnek minősíthető-e. Ezen anyagi jogszabállyal ellentétben áll az elsőfokú bíróság által gyakorolt azon anyagi pervezetés, mely szerint a kalap és a ruha szerzői mű minősége szempontjából kizárólag a fotón látható részleteknek van jelentősége, továbbá nem tárgya a pernek „a fotón látható részleteken túl” az alkotás szerzői mű jellegének megítélése.

[19] Az Szjt. 9. § (1) bekezdése alapján a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok – a személyhez fűződő és a vagyoni jogok – összessége. Ez a sajátos, a műtől elválaszthatatlan jogvédelem az egyes szerzői személyhez fűződő jogok [a mű nyilvánosságra hozatala (Szjt. 10-11. §), a név feltüntetése (Szjt. 12. §), a mű egységének védelme (Szjt. 13. §)] jellegében és szabályozásában is egyértelműen kifejezésre jut. A szerzői jog az alkotás tényéből származik, a szerzői műtől nem szakítható el, a szerzői jogi védelmet keletkeztető jogi tény a mű létrejötte [Szjt. 9. § (1) bekezdés]. Az alkotás egyéni, eredeti jellege [Szjt. 1. § (3) bekezdés] ezért nem függ a szerzői jogi oltalom alapján fennálló kizárólagos jogosultságok megsértésétől, az egyéni, eredeti alkotás, a szerzői mű felhasználási módjától. Ebből következően az eljárt bíróságok a kereset téves értelmezésével jutottak arra a következtetésre, hogy miután a felperes a fényképfelvétel közzétételét határozta meg jogsértő magatartásként, a felperes kereseti kérelme az általa készített kalapot tartalmazó fényképfelvétel felhasználásával és nem magával a kalappal állt összefüggésben (Fővárosi Törvényszék 3/D.P.22.235/2021/43. ítélete [64] bekezdés, Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.479/2023/5. ítélete [40] bekezdés). Ebből következően a bizonyítás irányát is tévesen határozták meg. A jogvita eldöntése során a kalap egyéni, eredeti jellegének megítélésénél, nem annak kellett jelentőséget tulajdonítani hogy az alkotást az alperes miéként használta fel, hanem annak, hogy az alkotás önmagában vizsgálva kielégíti-e az Szjt. 1. § (3) bekezdésében meghatározott jogszabályi feltételeket: egyéni, eredeti alkotásnak minősül-e.

[20] A perbeli alkotás az Szjt. 1. § (2) bekezdés o) pontja alapján az ipari tervezőművészeti alkotások körébe tartozó divatipari ruházati termék. Az SZJSZT rendelkezésre álló szakértő véleményének helytálló megállapítása szerint az Szjt. 1. § (2) bekezdésében példálózó felsorolásából az adott ügyben az Szjt. 1. § (2) bekezdés o) pontjában foglalt ipari tervezőművészeti alkotás egyéni, eredeti jellegéről kell állást foglalni. Miután nem a fényképfelvétel mint fotóművészeti alkotás [Szjt. 1. § (2) bekezdés i) pont] képezi a per tárgyát, a kereset és az annak alapján vizsgálat tárgyává tett alkotás szerzői jogi védelme nem értelmezhető úgy, hogy a felperes alkotása a fényképfelvételen ábrázolt formájától, azaz a fényképfelvételtől elválaszthatatlan, így annak szerzői jogi védelme kizárólag a felvételen látható módon vizsgálható. A mű, azaz a kalap jogosulatlan felhasználása a nyilvánosságra hozatallal [Szjt. 17. § d) pont] az alperes részéről a fényképfelvétel engedély nélküli közzétételével valósult meg, melynek során a fényképfelvétel a mű nyilvánossághoz közvetítésének csupán az eszköze. A fényképfelvételnek a nyilvánossághoz közvetítés megítélésében pedig mindössze annyi a jelentősége, hogy a felvételen a mű felismerhető és beazonosítható-e. A perben nem volt vitás, hogy az alperes által közzétett fényképfelvételen a felperes által készített kalap mint alkotás látható.

[21] A jogerős ítélet alappal fogadta el a szakértői vélemény azon megállapítását, mely szerint egy háromdimenziós tárgy formájának, formai koncepciójának, konzekvens formaképzésének, formakarakterének, vonalvezetésének, részletgazdagságának, kiviteli minőségének vizsgálata csak a tárgyat látva, „kézbe fogva”, azt körüljárva lehetséges. Az SZJSZT mindennek indokát is adta: az ipari tervezőművészeti alkotásoknál a tárgy vizsgálata kiemelten lényeges, mert a szerzői jogi védelem az alkotás külső megjelenésének esztétikai és műszaki szempontok szerint kialakított tervét, modelljét illeti meg, amellyel kapcsolatban a szerző szabad alkotói döntése megnyilvánulhat akár éppen az anyagválasztásban vagy forma-, illetve színvilág meghatározásában. A másodfokú bíróság mindennek ellenére nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, hogy a per tárgyát képező alkotás a fotón csak kétdimenziósan látható, ezért azt komplexen, minden alkotóelemre kiterjedően értékelni nem volt lehetséges. A szakértői testület következtetéseit a fotón látható részletek alapján vonta le, szakmai tapasztalatára hagyatkozott, amikor a pontos színeket, az anyagösszetételt, a tüllkompozíció kiinduló alakját vagy annak megformálását elemzi. Az ekként történt vizsgálat alapján vonta le azt a következtetést, hogy a „képen látható fejdísz” csak bizonyos ötletek újabb és egymástól bizonyos részletekben különböző felhasználása, így kívül marad a szerzői mű fogalmi körén, nem rendelkezik egyéni és eredeti kifejezésmóddal. A Pp. 316. § (1) bekezdés d) pontja szerint aggályos szakvélemény a Pp. 316. § (3) bekezdése alapján bizonyítékként nem vehető figyelembe, ebből következően az említett eljárási szabályokat sérti a jogerős ítélet azon megállapítása, mely szerint a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény „alapos és mindenre kiterjedő” a fényképfelvételen látható kalap szerzői mű jellege tekintetében. A szakértői véleményből önmagából egyértelműen következik, hogy annak helytállóságához – a háromdimenziós tárgy megvizsgálásának hiánya miatt – nyomatékos kétség fér.

[22] A szakvélemény aggályossága esetén egyrészt a bíróság kötelezettsége, hogy e tényre a Pp. 317. § (1) bekezdés d) pontja alapján a felek figyelmét felhívja, másrészt az aggályos szakvélemény megnyitja a felek számára az aggályosság korrigálásának lehetőségét: a felek kérhetik a szakvélemény kiegészítését [Pp. 313. § (2) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság téves anyagi jogi álláspontja miatt az előbbi kötelezettségének nem tett eleget, ennek azonban azért nincs jelentősége, mert a felperes – a bíróság végzésében foglalt felhívásnak eleget téve – már a 2023. március 14. napján megtartott tárgyaláson, majd ezt követően beadványában is kérte a szakértői vélemény kiegészítését, arra hivatkozással, hogy szükséges a kalapnak az eredeti formájában történő tanulmányozása. Mindebből következően a Pp. 313. § (2) bekezdését sérti a jogerős ítélet azon indoka (indokolás [40] bekezdés), mely szerint a bíróságnak kizárólag arról kell állást foglalni, amit a felek perfelvételi eljárás lezárását megelőzően előadtak.

[23] A felek az írásbeli szakvéleményre a bizonyítási eljárás általános szabályai szerint észrevételeket tehetnek, illetve kérhetik a szakvélemény kiegészítését is [Pp. 313. § (2) bekezdés]. A kiegészítés iránti indítványban a felek kérdéseket tehetnek fel egyrészről a szakvélemény megállapításaival összefüggésben, másfelől olyan adatokra vonatkozóan, amelyek a szakértő számára a kirendelésekor még nem voltak ismertek, de a szakkérdés szempontjából jelentősek. A felek arra is hivatkozhatnak, hogy a szakvélemény aggályos, ez esetben indítványozhatják az aggályosság kiküszöböléséhez szükséges felvilágosítás megadását. Ezek az indítványok szorosan kapcsolódnak a már lefolytatott szakértői bizonyításhoz, ezért értelemszerűen az érdemi tárgyalási szakban is megtehetők. Ebből következően a Pp. 220. § (1) bekezdését is sérti a másodfokú bíróság azon megállapítása, mely szerint a felperes a szakértői vélemény aggályosságának kiküszöbölése érdekében tett, szakvélemény kiegészítése iránti indítványát utólagos bizonyítási indítványnak minősítette. A jogerős ítélet indokaival szemben a felperest az elsőfokú bíróság az anyagi jog téves értelmezésén alapuló téves anyagi pervezetése, majd azon döntése zárta el a fényképfelvételen ábrázolt kalap csatolásától, hogy a felperes szakértői vélemény kiegészítése iránti kérelmének nem adott helyt, hanem a Pp. 316. § (3) bekezdésének megsértésével az aggályos szakvéleményt ítélkezése alapjául elfogadva, a keresetet elutasította.

[24] Az említett eljárási jogszabályok megsértésének az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt, ezért a Kúria a felperes másodlagos felülvizsgálati kérelmének helyt adva a jogerős ítéletet az elsőfokú ítélet fellebbezett részére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot – az érdemi tárgyalási szaktól kezdődően – új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.