GÜ BH 2024/270

[1] A peres felek 2011. március 25-én határozatlan időtartamra „Együttműködési Szerződés”-t (a továbbiakban: perbeli szerződés) kötöttek, amelyben az alperes vállalta, hogy térítés ellenében a felperesnek átadja az általa, továbbá a vele szerződéses viszonyban álló kórházi transzfúziós osztályok által gyűjtött teljes vérből előállított friss fagyasztott plazma (FFP) transzfuziológiai célra nem szükséges mennyiségét tovább-feldolgozás – stabil vérkészítmények előállítása – céljából. Az alperes a szerződés tartama alatt 80 000 kg (+/– 2000 kg) FFP/év alapanyagként való átadását, míg a felperes annak alperestől történő átvételét vállalta. A 2. pont szerint az felperes az átvett FFP ellenértékeként minden évben a 2. számú melléklet szerinti kilogrammonkénti térítési díj megfizetésére köteles. A 2.2. pontban a felek vállalták, hogy az FFP térítési díjának felülvizsgálatára közösen munkacsoportot hoznak létre a teljes véradásból származó plazma világpiaci árához igazodó térítési díj-képzési mechanizmus kialakítása végett. A 2.3. pont alapján a felperes minden év december 15-ig a következő évre a piaci viszonyoknak megfelelően ajánlatot tesz a térítési díj mértékére – a munkacsoport véleményére is tekintettel –, amelynek alperes általi elfogadása esetén a szerződés 2. számú mellékletét december 31-ig cégszerűen aláírva módosítják a következő üzleti évre. A 3.3. pont szerint a szerződés indokolás nélkül, 180 napos határidő mellett írásban mondható fel.

[2] A perbeli szerződés 2. számú melléklete alapján a 2011. január 1-től 2011. december 31-ig terjedő teljesítési időszak alatt átadott FFP ellentételezésére 16 300 forint/kg volt a térítési díj. A felek a szerződést 2012. és 2013. években három alkalommal módosították, minden alkalommal felemelve a térítési díjat. A legutolsó (3. számú) módosítás szerint a felperes vállalta, hogy az alperes által a 2014. január 1-től 2014. december 31-ig terjedő teljesítési időszak alatt átadott FFP ellenértékeként 18 300 forint/kg térítési díjat fizet.

[3] A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) által az alperes 2008–2012. évek közötti gazdálkodásáról készített „Ellenőrzési Jelentés” szerint a szerződésben kikötött térítési díj a vér- és vérkészítmény-ellátás egyes szakmai követelményeiről, valamint a vér-és vérkészítmények térítési rendjének átmeneti szabályairól szóló 12/1992. (VI. 26.) NM rendelet 2. § (3) bekezdését megsértve, a jogszabályban meghatározottnál 57–74%-kal alacsonyabb volt. A felek 2014. szeptember 17-i egyeztetéséről felvett jegyzőkönyv szerint az alperes tájékoztatta a felperest a KEHI-jelentés megállapításairól, amire tekintettel indokoltnak tartotta a perbeli szerződés visszamenőleges felülvizsgálatát, továbbá bejelentette igényét a jogszabályba ütköző, ezért érvénytelen szerződéses díj és a jogszabályban meghatározott térítési díj különbözetére. A felperes az egyeztetésen, majd a 2014. szeptember 22-i levelében vitatta a szerződés érvénytelenségét, azt továbbra is érvényesnek tartotta.

[4] Az alperes a 2014. október 7-én kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy versenyeztetési eljárást indít és amíg új megállapodást nem köt, a szállítást fenntartja. 2014-ben az alperes két alkalommal tett közzé versenytárgyalási felhívást, az első eredménytelenül zárult, a második visszavonás útján megszűnt.

[5] 2016. január 1-jén hatályba lépett a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás szabályairól szóló 439/2015. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet), ami egyebek mellett szabályozta az ipari plazma alapanyag alperes által gyártó részére történő értékesítését. A Korm.rendelet 2017. január 1. napjától módosított 11. § (1) bekezdése szerint: „Az OVSZ az általa gyűjtött ipari plazma alapanyagot a hazai stabil vérkészítmény szükséglet biztosítása érdekében – határozott időtartamra megkötött szerződés alapján – a gyártó részére feldolgozás céljából jogosult értékesíteni, ha gyártó vállalja a – miniszteri rendeletben meghatározott – plazma külön sarzson történő elkülönített frakcionálását, és az abból előállított stabil vérkészítményekkel a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő közbeszerzési eljárásán történő indulást.” A 11. § (2) bekezdése szerint: „Az önkéntes teljes vér adásából származó ipari plazma a nemzeti önellátás szempontjából is értékelt, a versenyeztetéssel elért legmagasabb áron értékesíthető.”.

[6] Az alperes 2017-ben újabb versenyeztetési eljárást indított, amelyen a felperes is ajánlatot tett, de egy másik gazdasági társaság ajánlata magasabb volt, így az alperes 2017. október 1-jétől az FFP szállítását a versenyen győztes szerződéses partnere részére teljesítette, ettől kezdődően a felperes részére nem adott át FFP-t.

[7] Az alperes 2017 szeptemberében a perbeli szerződés érvénytelenségére hivatkozva pert indított a felperes ellen, amelyben különböző jogcímeken mintegy 11 000 000 000 forint követelést támasztott (a továbbiakban: előzményi per). A Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.172/2020/6. számú, a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó ítéletét a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.20.875/2020/4. számú határozatával hatályában fenntartotta.

[8] A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 313. §-ára, 298. §-ára, 229. § (1) bekezdésére, 300. § (1) bekezdésére, 318. § (1) bekezdésére és 339. § (1) bekezdésére alapított megváltoztatott keresetében kártérítés jogcímén az alperest 3 700 000 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kötelezését kérte.

[9] Előadta: az előzményi perben ítélt dolog (res iudicata) erejével rögzült, hogy a perbeli szerződés érvényes, ehhez képest annak nemteljesítése szerződésszegés. Az alperes a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, amellyel kárt okozott. A szerződéstől nem kíván elállni, a régi Ptk. 299. § (1) bekezdésére figyelemmel kártérítést követel a régi Ptk. 318. §-a folytán alkalmazandó régi Ptk. 339. §-a alapján. A kára a perbeli szerződésben kikötöttnél magasabb árral és plusz költséggel járó alapanyag beszerzésből ered.

[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felülvizsgálat szempontjából releváns védekezése szerint a perbeli szerződés teljesítése a Korm. rendelet 11. §-ában foglaltakra tekintettel 2017. október 1-jét követően lehetetlenült, ezért a régi Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján a szerződés megszűnt. A Korm. rendelet nem rendelkezik a már megkötött szerződések további jogi sorsáról, azonban kizárja annak a lehetőségét, hogy 2016. január 1-jét követően a Korm. rendelet 11. §-ában foglaltaktól eltérően értékesítse az FFP-t. Az értékesítés jogszabálynak megfelelő feltételrendszere a versenyeztetési eljárásban győztes céggel kötött együttműködési szerződés hatályba lépésekor (2017. október 1.) realizálódott.

[11] A felperes vitatta az alperes lehetetlenülésre vonatkozó jogállítását. Arra hivatkozott, hogy a Korm. rendelet nem érintette a perbeli szerződést, mert a már hatályban lévő szerződésekről nem rendelkezett. Ellentmondást látott abban, hogy a Korm. rendelet 2016. január 1-jei hatályba lépéséhez képest az alperes a lehetetlenülés időpontját 2017. október 1-jére tette. Hangsúlyozta, hogy a Korm. rendelet nem keletkeztetett az alperes részére a hatályos szerződéseire kiható kötelezettséget.

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével 3 696 125 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[13] Alaptalannak ítélte az alperes azon érvelését, hogy a perbeli szerződés teljesítése 2017. október 1-jét követően a Korm. rendelet 11. §-ában foglaltakra tekintettel a régi Ptk. 312. § (1) bekezdése szerint lehetetlenült. Indokolása szerint a 2016. január 1-jén hatályba lépett Korm. rendelet a 2011. március 25-én kötött perbeli szerződés érvényességét és hatályosságát nem érintette. Az, hogy az alperes a Korm. rendelet hatályba lépését követően is teljesített, önmagában alátámasztotta a lehetetlenülés kizártságát. A szerződés jogos ok nélküli megtagadásának, azaz szerződésszegésnek minősül, hogy az alperes 2017. szeptember 30-át követően nem adta át a leszerződött FFP-t a felperesnek. Az alperes által szállítani vállalt ipari plazma drágább alapanyaggal való pótlása a felperes számára többletköltséget okozott.

[14] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.

[15] Az indokolásában kifejtettek szerint nem értett egyet az elsőfokú bíróság lehetetlenüléssel kapcsolatos álláspontjával.

[16] A Korm. rendelet 11. § (1) és (2) bekezdésének normatartalmát értelmezve kifejtette: az adott esetben nem vitatott, hogy az alperes versenyeztetési eljárást követően 2017. október 1-jétől az FFP szállítását a versenyen győztes – a felperestől eltérő – szerződéses partnere részére teljesítette. A Korm. rendelet alapján versenyeztetéssel a legmagasabb áron értékesíthető ipari plazma megegyezik a perbeli szerződés tárgyát képező FFP-vel. Arra utaló adat sem merült fel, hogy a versenyeztetési eljárásban nem a felperes tette a legmagasabb árajánlatot. A Korm. rendelet hivatkozott rendelkezéséből következően a versenyeztetési eljárás eredményes lefolytatását követően az ipari plazma kizárólag a Korm. rendeletben írt feltételekkel értékesíthető. Jelentősége ezért nem annak van, hogy a Korm. rendelet 2016. január 1-jén lépett hatályba és nem tartalmaz rendelkezéseket a hatályba lépését megelőzően kötött szerződésekre, hanem annak, hogy mikor valósulnak meg az értékesítés jogszabályi feltételei, mivel annak időpontjától kezdődően a jogszabály kötelező rendelkezése szerint kizárólag a versenyeljárásban győztes partner részére értékesíthető a perbeli szerződés tárgyát is képező ipari plazma. Ebből pedig az következik, hogy ettől az időponttól kezdődően az alperes azt másnak – így a felperesnek – sem értékesíthette, azaz a perbeli szerződés teljesítése a részéről 2017. október 1-jétől lehetetlenné vált. A lehetetlenülésért egyik fél sem felelős, mivel az a Korm. rendelet 11. §-ában meghatározott, az értékesítési feltételeket a perbeli szerződéstől eltérően szabályozó rendelkezések okán következett be. A teljesítés lehetetlenné válása miatt a régi Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján a perbeli szerződés 2017. október 1-jén megszűnt.

[17] Mindezek miatt nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal a következtetésével, hogy az alperes 2017. október 1-jét követően, így a kártérítési igénnyel érintett időszakban (2018. október 1. és 2021. augusztus 31.) is jogos ok nélkül tagadta meg a szerződés teljesítését, amelyre tekintettel azzal sem, hogy e magatartásával szerződésszegést követett el. Szerződésszegés hiányában pedig a felperes kártérítési igénye nem alapos, a kereset szerinti marasztalásnak nincs helye.

[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.

[19] Álláspontja szerint a jogerős ítélet a teljesítés lehetetlenné válásával kapcsolatos döntése sérti a régi Ptk. 312. § (1)–(2) bekezdését, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 7. §-át és 15. (1) bekezdését, valamint a Korm. rendelet 11. § (1)–(2) bekezdését.

[20] Érvelése szerint téves a másodfokú bíróság jogértelmezése figyelmen kívül hagyta a Jat. 15. §-át, miszerint a Korm. rendelet 11. § (1) bekezdése a felek között a Korm. rendelet hatályba lépését megelőzően létrejött szerződésre is vonatkozik, és a (2) bekezdésére tekintettel a perbeli szerződés teljesítése lehetetlenné vált (jogi lehetetlenülés). A másodfokú bíróság okfejtése a jogi lehetetlenülés beálltának időpontját illetően is jogszabálysértő. Dogmatikailag levezethetetlen a „lebegő” jogi lehetetlenülés, amely attól függ, hogy az egyik szerződő fél hajlandó-e, és ha igen mikor, milyen mértékben eleget tenni a jogszabályi feltételeknek. Az érintett szerződő fél közreműködése által kiváltott vagy okozott jogi lehetetlenülés vagy kizárt, és a helyes tényállás a teljesítés megtagadása vagy a régi Ptk. 312. § (2) bekezdése szerinti kártérítési felelősséget alapoz meg.

[21] Rámutatott: a perbeli szerződésben az alperes az általa, továbbá a vele szerződéses viszonyban álló kórházi transzfúziós osztályok által gyűjtött teljes vérből előállított ipari plazma értékesítését vállalta. A Korm. rendelet 11. § (1) bekezdése azonban csak az általa gyűjtött ipari plazma értékesítését szabályozza. E rendelkezés nyelvtani értelmezéséből az következik, hogy a jogszabály az alperes teljesítésének csak egy részét szabályozta vagy korlátozta. A nem szabályozott körben a jogi lehetetlenülés nem merülhet fel. Arra nézve pedig, hogy az alperes teljesítése milyen mértékben származott az általa vagy más által gyűjtött teljes vérből, nincs peradat. Az alperesnek bizonyítania kellett volna, hogy a vele szerződéses viszonyban álló kórházi transzfúziós osztályok által gyűjtött teljes vérből a perbeli szerződés teljesítése érdekében még késedelmesen sem tudott ipari plazmát előállítani, amely nyilván nem valós, hiszen ezt a terméket is a versenyeztetési eljárás nyertesének engedte át. Az alperes teljesítésének lehetetlenülése tehát fel sem merülhet. A lehetetlenülés – az elmulasztott bizonyításától függően – legfeljebb a saját gyűjtésű vérből előállított és más forrásból nem pótolható ipari plazma kapcsán jöhetne szóba.

[22] Hivatkozott a Kúria Pfv.21.909/2015/3. számú határozatára, amelyből álláspontja szerint az következik, hogy a jogi lehetetlenülés a jogszabály hatályba lépésével áll be. A jelen ügyben azonban nem állította sem az alperes, sem a másodfokú bíróság, hogy a Korm. rendelet 11. §-ának hatályba lépésével a szerződés teljesítése lehetetlenné vált. A jogerős ítéletben kifejtettek szerint a jogszabály hatályba lépése önmagában még nem váltotta ki a lehetetlenülést, az csak akkor következett be, amikor a jogszabály szerinti értékesítés feltételei megvalósultak. Ez a „lebegő” hatályba lépés vagy „lebegő” lehetetlenülés contra legem jogértelmezés, ellentétes a lehetetlenülés polgári jogi fogalmával, amellyel a Jat. 7. §-ában foglaltak szerint az alacsonyabb szintű Korm. rendelet nem lehet ellentétes. A jogi lehetetlenülés nem válhat a szerződő fél magatartásától függővé, azaz nem lehetséges a feltételes lehetetlenülés.

[23] Előadta, hogy a Jat. 15. § (1) bekezdése alapján a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatályba lépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra kell alkalmazni. A perbeli szerződés a Korm. rendelet hatályba lépését megelőzően jött létre, és sem az, sem más jogszabály nem rendelkezett a hatálya felől. Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a Korm. rendelet a hatályba lépése előtt keletkezett jogviszonyokra, így a perbeli szerződésre vagy annak teljesítésére nem alkalmazható, annak teljesítése nem válhatott lehetetlenné.

[24] A felperes utalt arra is, hogy a jogerős ítélet lehetetlenüléssel kapcsolatos okfejtése megnyitná az utat az állam jogalkotásért való, illetve a külföldi beruházások védelméről szóló uniós szabályok megsértéséből eredő felelősségéhez.

[25] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

[26] Álláspontja szerint a Korm. rendelet 11. §-ának a jogerős ítélet szerinti értelmezése nem sérti a Jat. 7. és 15. §-ait. A Korm. rendelet 11. §-ának megfelelő értékesítésre 2016. január 1-jét követően kizárólag akkor volt lehetősége, amennyiben teljesülnek az e jogszabályban foglalt feltételek. A perben nincs jelentősége annak, hogy a versenyeztetési eljárást mikor indította meg, már csak azért sem, mert a felperes ezt követő időpontra tette a kára bekövetkezését.

[27] Rámutatott, hogy a szabályozással érintett terület tárgya a jogszabály tárgyi hatálya alá kerül függetlenül attól, hogy a szabályozott területtel érintett szerződés a jogszabály hatályba lépése előtt keletkezett. Az ezzel ellenkező értelmezés kiüresítené a jogszabályt. A Korm. rendeletet létrehozó jogalkotói cél nyilvánvalóan az volt, hogy az alperes által gyűjtött ipari plazma alapanyagot csak és kizárólag a hazai stabil vérkészítmény szükséglet biztosítása érdekében értékesíthesse.

[28] Hivatkozása szerint a Kúria Pfv.21.596/2013/6. számú ítéletében ugyanazt a jogi helyzetet értékelte, mint ami a jelen ügyben előállt, azaz a jogszabályváltozásnak a jogszabály hatályba lépése előtt keletkezett polgári jogi jogviszonyokra gyakorolt hatását.

[29] Álláspontja szerint a „lebegő” jogi lehetetlenülésre történt felülvizsgálati hivatkozás nem felel meg a Pp. 413. § b) pontjának, illetve a 406. §-ában írt feltételeknek, ezért érdemi elbírálásra alkalmatlan. A felperes ugyanis keresetében 2018. október 1-jében határozta meg „kárszenvedése” kezdő időpontját. Ebből következően a lehetetlenülés konkrét időpontjának meghatározása még abban az esetben sem hozhatott volna részére kedvezőbb határozatot, ha azt a másodfokú bíróság nem 2017. október 1-jében állapítja meg.

[30] Az alperes arra is rámutatott, hogy a felülvizsgálati kérelem 19–21. pontjai (saját termék és más forrásból származó termék) az első- és a másodfokú eljárásban elő nem adott, új érvelést tartalmaznak. A felperes szerint a teljesítésnek csak egy része lehetetlenült el, amelynek mértéke nem bizonyított. Erre a felperes korábban nem hivatkozott.

[31] Nézete szerint a felperes új érvelése érdemi elbírálása esetén sem alapos. A Korm. rendelet 1. § (4) bekezdése értelmében ugyanis az ipari plazma a gyógyszer-hatóanyag kiindulási anyagaként felhasznált vérplazma, amely a 3/2005. (II. 10.) EüM rendelet 2. § 59. pontja szerint feldolgozás alapján áll elő. Ugyanezen jogszabály 4. § (1) bekezdése alapján az emberi vér és vérkomponens feldolgozását csak és kizárólag az OVSZ végezheti. A 4. § (2) bekezdése feljogosítja a transzfuziológiára, illetve véradó szolgálatra kiadott működési engedéllyel rendelkező közreműködő egészségügyi szolgáltatót arra, hogy az alperessel kötött együttműködési megállapodás keretei között vért gyűjtsön. Ez utóbbi jogszabályi felhatalmazás alapján juthatott hozzá a vele szerződéses viszonyban álló kórházi transzfúziós osztályok által gyűjtött teljes vérhez, amelyet azonban később ő dolgozott fel és adott át a vele szerződéses kapcsolatban állt felperesnek. Mindezekből az következik, hogy mivel csak neki volt felhatalmazása ipari plazma előállítására, így terhelték a Korm. rendelet 11. §-ában rögzített kötelezettségek, függetlenül attól, hogy e célra saját maga vagy megbízottja által gyűjtött vér állt alapanyagkét rendelkezésre.

[32] A felperes felülvizsgálati kérelmének tartalmára tekintettel a Kúria mindenekelőtt – az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak a Pp. hatályba lépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/2017. PJE határozat rendelkezései szerint a jelen ügyben is irányadó, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 3. és 4. pontjában és a hozzájuk fűzött indokolásban, valamint határozataiban (például Pfv.20.513/2023/8., Pfv.20.629/2023/5., Pfv.21.043/2022/11., Gfv.30.143/2023/6.) adott jogértelmezéssel egyezően – a felülvizsgálati eljárás kereteit és annak jogi természetét rögzíti.

[33] A felülvizsgálat nem a per folytatása, nem egyfajta „harmadfokú” eljárás, hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel.

[34] Lényeges továbbá, hogy a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt (Gfv.30.373/2022/4., Pfv.20.179/2023/9.).

[35] Mindennek a felperes felülvizsgálati kérelme tekintetében többirányú jelentősége volt.

[36] Egyrészről: a felperes a felülvizsgálati kérelemben megjelölte megsértett jogszabályi rendelkezésként a Jat. 7. §-át, de a megsértett konkrét jogszabályhelyet nem határozta meg. A Jat. 7. §-ának (1)–(7) bekezdése van, a felülvizsgálati kérelem pedig nem tartalmazza, hogy a jogerős ítélet ezek közül melyik bekezdést sérti. Ezen túlmenően az (1)–(6) bekezdés címzettje a jogalkotó, ezért e jogszabályhelyek megsértése a bírósági jogalkalmazás során fogalmilag kizárt. A (7) bekezdés tartalmával adekvát szöveges indokolást a felperes nem adott elő. Így a felülvizsgálati kérelem tartalma alapján [Pp. 110. § (3) bekezdés] sem volt azonosítható érdemben vizsgálható jogszabálysértés.

[37] Másrészről: a felperesnek az a felülvizsgálati hivatkozása, hogy a Korm. rendelet 11. § (1) bekezdése az alperes teljesítésének csak egy részét szabályozza, illetve korlátozza, ennek megfelelően a teljesítésének lehetetlenülése legfeljebb a saját gyűjtésű vérből előállított, más forrásból nem pótolható ipari plazma kapcsán jöhet szóba, nem volt tárgya az első- és a másodfokú eljárásnak, ezért azt az eljárt bíróságok nem vizsgálhatták, így azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el. Erre tekintettel ez a jogszabálysértés a felülvizsgálati eljárásban szintén nem volt érdemben vizsgálható.

[38] Harmadrészben: a felperes a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidőn [Pp. 412. § (1) bekezdés] túl előterjesztett Gfv.5. sorszámú beadványában a perbeli szerződés teljesítésének mértékével és ennek bizonyításával/bizonyítatlanságával kapcsolatban a jogerős ítélet megalapozatlanságát állította. A felülvizsgálati kérelmét ekként további – tartalmilag eljárásjogi természetű – jogszabálysértésre hivatkozással egészítette ki, amit a Pp. 413. § (3) bekezdése nem tesz lehetővé. A Kúria ezért a felperes ezen új hivatkozását is figyelmen kívül hagyta.

[39] Rögzíti továbbá a Kúria, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 406. § (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati alapok közül nem állította a jogerős ítéletnek a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérését. A jogszabálysértésre vonatkozó, érdemben vizsgálható hivatkozása körében pedig nem hivatkozott az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértésre, megsértett eljárási jogszabályhelyet nem jelölt meg.

[40] Az így meghatározott felülvizsgálati keretek között eljárva, az érdemben figyelembe vehető hivatkozások vizsgálata eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[41] A felperes felülvizsgálati kérelmében a (jogi) lehetetlenülés szabályának a perbeli szerződésre történő alkalmazását a Jat. 15. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 312. § (1), (2) bekezdését és a Korm. rendelet 11. § (1) bekezdését sértőnek tartotta. Okfejtése szerint a Korm. rendelet 11. § (1) bekezdésében foglaltaknak a perbeli szerződés teljesítése szempontjából önmagában azért nincs jelentősége, mert ez a jogszabályi rendelkezés a szerződés megkötését követően lépett hatályba. Rámutatott továbbá, hogy pusztán a jogszabály hatályba lépése a jogerős ítéletben foglaltak szerint sem váltotta ki a lehetetlenülést. A másodfokú bíróságnak az a jogértelmezése pedig, amely szerint a jogi lehetetlenülés nem a jogszabály hatályba lépésével állt be, hanem mintegy „lebegő” lehetetlenülésként akkor, amikor a jogszabály szerinti értékesítés feltételei megvalósultak, ellentétes a lehetetlenülés polgári jogi fogalmával.

[42] A felperes által hivatkozott jogszabálysértések megítélésénél egységesen abból kellett kiindulni, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. § (1) bekezdés d) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (3) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében és az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a Kormány a 2016. január 1-jén hatályba lépett Korm. rendeletben szabályozta a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodást. Az eljárás során a felek által nem vitatottan a Korm. rendelet alkalmazásában az annak 1. § 4. pontja szerinti ipari plazma azonos a felek perbeli szerződésének tárgyával (FFP). A Korm. rendelet 1. § 8. pontja szerint az ipari plazma a nemzeti vérkészlet fogalmi körébe tartozik. A jogalkotó a Korm. rendeletben az ipari plazma gyűjtését és értékesítését is részletes szabályozás alá vonta. A szabályozás jelen perben releváns tárgya az ipari plazma értékesítése, amely a Korm. rendelet 11. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott konjunktív feltételekhez kötött. E jogszabályhely előírja, hogy az OVSZ a jövőben a hazai stabil vérkészítmény szükséglet biztosítása érdekében határozott időtartamra megkötött szerződés alapján értékesítheti feldolgozás céljából a gyártó részére az ipari plazmát, ha az vállalja a plazma külön sarzson történő elkülönített frakcionalizálását és az abból előállított stabil vérkészítményekkel a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő közbeszerzési eljárásán történő indulást. A jogszabály előírása ezen túlmenően az is, hogy az ipari plazma a nemzeti önellátás szempontjából is értékelt, a versenyeztetéssel elért legmagasabb áron értékesíthető.

[43] A fentiek szerinti jogi szabályozás tárgya nem egy polgári jogi jogviszony, hanem a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás és ennek keretében – egyebek mellett – az ipari plazma értékesítése.

[44] A másodfokú bíróság akkor sértette volna meg a Jat 15. § (1) bekezdését, ha a Korm. rendelet értékesítési szabályait a perbeli szerződésre vonatkoztatta volna. A Korm. rendelet szabályai azonban – az annak 13. §-a szerinti hatályba léptető rendelkezéséből következően, és eltérő átmeneti rendelkezés hiányában – egységesen, így a 11. §-ra is vonatkozóan a Jat. 15. § (1) bekezdésével összhangban a hatályba lépését (2016. január 1.) követő értékesítésekre vonatkoznak.

[45] A perbeli – nem vitatott és így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó – tényállás mellett a Korm. rendelet hatályba lépését követően az alperes a perbeli szerződés alapján adta át az ipari plazmát a felperesnek, aki az alperesi teljesítést – szintén nem vitásan – elfogadta. A Korm. rendelet 11. § (1)–(2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő értékesítés tényszerűen a 2017-ben eredményesen lefolytatott versenyeztetési eljárás eredményeként a nyertes pályázóval kötött, 2017. október 1. napjától hatályos új szerződés által, az abban meghatározott áron valósult meg. A perbeli szerződés szerinti ár viszont – szintén nem vitatottan – ez alatt volt.

[46] A Korm.rendelet címében is meghatározott szabályozási tárgyából (a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás szabályai), az értelmező rendelkezésekben megjelenő egyes szabályozási célokból [biztonsági vérkészlet, hazai szükséglet, nemzeti önellátás, nemzeti vérkészlet biztosítása (1. § 1., 3., 7., 8. pontjai)], a 11. § (1)–(2) bekezdései normatartalmából, az ott meghatározott szigorú konjunktív értékesítési feltételekből – preambulum és végső előterjesztői indokolás hiányában is – megállapítható az Alaptörvény 28. cikke szerinti teleologikus értelmezés útján, hogy a Korm.rendelettel elérni kívánt cél kettős volt. Egyrészt az ország különböző vérkészítményekkel és gyógyszer alapanyagokkal való mindenkori megfelelő ellátásának a biztosítása, másrészt a versenyeztetéssel elérhető legmagasabb áron történő értékesítés. Ebből az is okszerűen következik, hogy a versenyeztetés eredményeként megkötött szerződés hatályosulásától, 2017. október 1-jétől a versenyeztetéssel elért árnál alacsonyabb áron az alperes nem adhatott át ipari plazmát. Ez az értelmezés felel meg a fent említett szabályozási részterületekben megtestesülő közjó, továbbá a józan ész, az erkölcsös és gazdaságos cél követelményének.

[47] Összegezve: a perbeli szerződés megkötését követően hatályba lépett jogszabályi rendelkezés következtében, annak közvetett joghatásaként az alperes a szerződésben vállalt szolgáltatást nem teljesíthette, így a teljesítés jogi okból lehetetlenült. A teljesítés ezen okból történt lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős. Emiatt a perbeli szerződés a régi Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján a teljesítés lehetetlenné válásának bekövetkezésekor megszűnt.

[48] A Kúria rámutat: a felperes álláspontjával ellentétben a perbeli tényállás mellett nem helytálló a lehetetlenülés „lebegő” jellegével kapcsolatos okfejtés. Nem a Korm. rendelet hatályba lépésének időpontja a meghatározó ugyanis a perbeli szerződés lehetetlenülése időbeli bekövetkezése tekintetében. Az alperes teljesítésének lehetetlenné válását a Korm. rendelet 11. § (1)–(2) bekezdésében előírt feltételeknek mindenben megfelelő szerződés létrejötte váltotta ki, annak hatályba lépése napján.

[49] Mindezekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 312. § (1)–(2) bekezdését, a Jat. 15. § (1) bekezdését, a Korm. rendelet 11. § (1)–(2) bekezdését, ezért azt a Kúria a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.