KÜ BH 2024/274

[1] A perben nem álló X.Y. mint eladó és az alperesi érdekelt mint vevő között 2022. december 15. napján adásvételi szerződés jött létre a külterület /3 helyrajzi szám alatt nyilvántartott, 977 m² területű, 0,27 AK értékű szántó művelési ágú mezőgazdasági ingatlanra. A szerződés 9. pontjában az alperesi érdekelt nyilatkozott arról, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 5. §-a alapján földművesnek minősül, és kijelentette, hogy a Földforgalmi tv. alapján elővásárlási joga nem áll fenn.

[2] Az alperes, mezőgazdasági igazgatási szerv jogkörében eljárva, a hozzá hatósági jóváhagyás céljából benyújtott adásvételi szerződés tekintetében a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdése szerinti előzetes vizsgálat eredményeként megtagadási okot nem állapított meg, így azt kifüggesztés céljából megküldte a föld fekvése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjéhez.

[3] A kifüggesztés időtartama alatt a felperestől érkezett elfogadó jognyilatkozat, aki elővásárlási jogát a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés d) pontjára és 18. § (4) bekezdés b) pontjára alapította, mint helyben lakó fiatal földműves. A 2023. március 6. napján kelt elfogadó jognyilatkozatot 2 tanú írta alá, a periratok között fellelhető példányok alapján Tanú 1. és Tanú 2. Az elfogadó nyilatkozat 4 példányban készült.

[4] Az alperes a kifüggesztést követően a jegyző által megküldött elfogadó jognyilatkozatot a Földforgalmi tv. 23. § (4) bekezdése alapján vizsgálta, ennek eredményeként megállapította, hogy a felperes elfogadó jognyilatkozata nem felel meg a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdésében, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 325. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak, mivel a tanúk nevének olvasható feltüntetése hiányában nem teljes bizonyító erejű magánokirati formában került előterjesztésre. Az alperes ebből következően a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdése alapján a felperes által előterjesztett elfogadó jognyilatkozatot figyelmen kívül hagyta és a helyi földbizottságot jegyzék megküldése nélkül, csak az alperesi érdekelt vonatkozásában kereste meg állásfoglalás kiadása céljából. A Kamara a HEV01-11163-7/2023. számú állásfoglalásában az adásvételi szerződés jóváhagyását a szerződés szerinti vevővel, azaz az alperesi érdekelttel támogatta.

[5] Az alperes határozatával X.Y. eladó és az alperesi érdekelt mint vevő között létrejött adásvételi szerződést jóváhagyta. A határozat indokolásában kifejtette, hogy a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdése alapján a felperes elővásárlási jognyilatkozatát figyelmen kívül kellett hagynia, mivel az nem felel meg a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdésében előírt, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt benyújtásra vonatkozó követelménynek, tekintettel a Pp. 325. § (1) bekezdésé b) pontjában rögzített okirati kellékekre, amely szerint a jognyilatkozaton a két tanúnak szükséges olvashatóan is feltüntetni a nevüket. Az alperes megállapítása szerint ez nem történt meg, ezért a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdését indokolt alkalmazni, ezáltal a felperes elfogadó jognyilatkozatát nem tudta érdemben figyelembe venni.

[6] A felperes keresetében kérte elsődlegesen a határozat megváltoztatását akként, hogy az adásvételi szerződést a bíróság vele, mint vevővel hagyja jóvá, másodlagosan a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Álláspontja szerint az alperes nem megfelelően értékelte az elfogadó jognyilatkozaton a két tanú nevének olvasható vagy olvashatatlan feltüntetését, ezért az elfogadó jognyilatkozatot jogszerűtlenül minősítette a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdésébe ütközőnek, jogszerűtlenül alkalmazta arra nézve a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdését, és jogszerűtlenül tekintette a felperes elfogadó jognyilatkozatát az alakszerűségi előírásoknak meg nem felelőnek, a Földforgalmi tv. 23. § (4) bekezdés a) pontja alapján. Állítása szerint az elfogadó jognyilatkozat alaki és tartalmi szempontból érvényes, ezáltal joghatás kiváltására megfelelő volt.

[8] A felperes álláspontja szerint az elfogadó jognyilatkozata tekintetében az alperes szubjektív módon ítélte meg a tanúk névírásának olvashatóságát, amely nem egyeztethető össze a földforgalmi szabályozás által megkívánt kógenciával.

[9] Keresetéhez csatolta A.B. igazságügyi írásszakértő szakértői véleményét, melyet magánszakértői véleményként kért figyelembe venni, szükség esetén kérte a szakértő perben történő kirendelését, illetve tárgyaláson történő meghallgatását. A szakvélemény a szakértő vizsgálatának tárgyát két pontban rögzíti, az 1. pont vonatkozik 2023. március 6-ai keltezésű, elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratok 4 db példányának /1-1 oldal másolat/ vizsgálatára.

[11] Az alperes védiratában kérte a kereset elutasítását, határozatának ténybeli és jogi indokait fenntartotta.

[13] Kérte a felperes szakértői bizonyításra vonatkozó indítványának az elutasítását, hivatkozva arra, hogy a perben szakkérdés nem merült fel. Előadta, hogy a keresethez csatolt írásszakértői vélemény sem támasztja alá a felperes állítását, ugyanis az elfogadó jognyilatkozaton a Tanú 2. névírását három esetben nehezen, de olvashatónak, míg egy esetben nem olvashatónak minősítette a szakvélemény.

[14] Az alperesi érdekelt nyilatkozatában kérte a felperes keresetének az elutasítását, teljes mértékben osztotta az alperes védiratában kifejtett jogi álláspontot.

[15] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét mint alaptalant, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.

[16] A jogerős ítélet indokolásában kiemelte, hogy arról kellett állást foglalnia, hogy a felperes elfogadó jognyilatkozata a Földforgalmi tv. és a Pp. vonatkozó rendelkezései alapján az elfogadó nyilatkozatra előírt teljes bizonyító erejű magánokirat jogszabályi követelményeinek megfelelt-e. A releváns jogszabályi rendelkezések, így a Földforgalmi tv. 21. § (3)–(5) bekezdésének, 21. § (9) bekezdésében, 23. § (4) bekezdésében, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:6. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ismertetését követően (ez utóbbi szerint, ha a jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes) idézte a Pp. 325. § (1) bekezdés b) pontjának a teljes bizonyító erejű magánokirat alakisági feltételét előíró szabályát, és kiemelte, hogy a Földforgalmi tv. az elfogadó nyilatkozat tekintetében kógens előírást tartalmaz azzal, hogy annak legalább teljes bizonyító erejű magánokiratban foglaltságát írja elő. Kiemelte, hogy – az rPp. rendelkezéseitől eltérően – nem elegendő csupán a tanúk aláírását feltüntetni, hanem a jogszabály kötelezővé teszi, hogy a tanúk neve olvashatóan is szerepeljen az okiraton.

[17] Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy azt kellett vizsgálnia, hogy a tanúk névírásai közül a Tanú 2. neve olvashatóan szerepel-e az elfogadó jognyilatkozaton. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság az elfogadó jognyilatkozaton szereplő tanúk névírását megvizsgálva megállapította, hogy az okiraton a Tanú 1. neve olvashatóan került feltüntetésre, ugyanakkor a Tanú 2. névírása egyértelműen és kétséget kizáróan nem olvasható. Saját korábbi gyakorlatára hivatkozva hangsúlyozta, a tanúk neve olvashatóságának megítélése nem képezheti mérlegelés tárgyát, mivel annak vizsgálata szubjektivitást eredményezne, amely azonban a földforgalmi szabályozás egészére irányadó kógenciával nem egyeztethető össze.

[18] Az elsőfokú bíróság értelmezése szerint a Pp. 325. § (1) bekezdésében meghatározott alakisági előírás egy adott jognyilatkozattal szemben támasztott objektív érvényességi követelmény, vagyis az okirati tanúk névírásának olvashatósága kapcsán is az objektivitás érvényesül, így a hatóság és a bíróság nem mérlegelheti az adott névírás olvashatóságát, annak egyértelműen és mindenki számára olvashatónak kell lenni. Megjegyezte, hogy az objektivitás követelménye nem jelenti az olvashatóság tekintetében azt, hogy minden egyes ember azonos módon ítélje meg ezt a kérdést. Az egyértelműséghez az kell, hogy az adott névírásnak egy átlagos intellektussal bíró ember számára egyértelműen olvashatónak kell lenni, a tanú nevének, illetve az okirat keletkezése körülményeinek ismerete nélkül is. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy nem írásszakértői kompetenciába tartozik annak eldöntése, hogy egy adott névírás olvashatósága megfelel-e a kifejtett objektivitás követelményének, ezért a felperes szakértő kirendelésére, illetve a szakértő tárgyaláson történő meghallgatására, továbbá a keresetlevélhez csatolt magánszakértői vélemény perbeli szakvéleményként történő felhasználására tett bizonyítási indítványát elutasította. Megjegyezte, hogy a felperes nem a Pp. 302. §-ában rögzített eljárási szabályoknak megfelelően terjesztette elő a magánszakértői vélemény felhasználására vonatkozó indítványát, ezért annak erre tekintettel sem adott helyt.

[19] A magánszakértői vélemény felhasználására vonatkozó indítvány elutasítása ellenére a felperes által csatolt magánszakértői véleményt az elsőfokú bíróság a perben rendelkezésre álló okirati bizonyítékok körében értékelte, amely alapján arra a következtetésre jutott, hogy még a szakértői véleményben foglaltak sem támasztják alá a felperes keresetét. Kiemelte, hogy a szakértői vélemény szerint az „olvashatóság” fogalmának nyelvtani értelmezése a kiinduló pont, amelyet a Magyar Nyelv Értelmező Szótára akként definiál, miszerint az olvasható kézírás egy olyan kézírás, amelyet könnyű elolvasni. Az elsőfokú bíróság szerint ebből következően nem alkalmas a felperes álláspontjának igazolására az elfogadó jognyilatkozaton szereplő Tanú 2. névírásával kapcsolatos szakértői állásfoglalás, amely ezen névírást az elfogadó jognyilatkozat 3 példányán nem könnyen, de olvasható, míg 1 példányán nem olvasható kézírásnak minősíti.

[23] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a Kp. 121. §-a alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, továbbá az alperes kötelezését a perrel és a felülvizsgálati eljárással kapcsolatosan felmerült költségei megfizetésére, a Kp. 6. §-a és 35. §-a, valamint a Pp. 83. §-a alapján.

[24] A felülvizsgálati kérelem indokaként kifejtette, hogy a Pp. 325. § (1) bekezdés b) pontja megfogalmazza az olvashatóság elvárását, azonban annak mibenlétét, fogalmát, kritériumát a Pp., egyéb jogszabály vagy jogszabály indokolása, valamint a jogszabályokhoz fűzött kommentárok nem határozzák meg. Ez a körülmény önmagában eredményezi a jogalkalmazás bizonytalanságát és szubjektivitását. Hivatkozott a jogerős ítélet [36] pontjában foglaltakra, miszerint „Az objektivitás követelménye ugyanakkor az olvashatóság tekintetében nyilvánvalóan nem jelentheti azt, hogy minden egyes ember azonos módon ítélje meg ezt a kérdést. Mindazonáltal a bíróság álláspontja szerint egy tanú névírásának olvashatóságával szembeni jogszabályi elvárás minimálisan azt feltételezi, hogy az adott névírásnak egy átlagos intellektussal bíró ember számára […] egyértelműen olvashatónak kell lennie.”.

[25] Rámutatott, hogy a jogerős ítélet szerint olvashatónak minősül az írás, ha „egyértelműen és mindenki számára olvasható”, „egy átlagos intellektussal bíró ember számára egyértelműen olvasható”, azonban az elsőfokú bíróság minden alap nélkül határozta meg az egyértelműség és az átlagos intellektussal bíró emberre vonatkozó elvárását az olvashatósággal szemben, mivel azok a Pp. 325. § (1) bekezdés b) pontjában nem szerepelnek, nem adva meg az egyértelműség és az átlagos intellektussal rendelkezés jelentéstartalmát.

[27] Nem vitatta, hogy a Pp. 265. §-a és a Kp. 78. §-a értelmében őt terhelte a bizonyítás, ezért a Tanú 2. névírás olvashatóságára vonatkozóan nemcsak állítást tett, hanem igazságügyi szakértői vélemény beszerzésével bizonyított is.

[29] Rámutatott, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirat minőségéhez kötött jognyilatkozat joghatás kiváltására vonatkozó alkalmasságát a jogerős ítélet olvashatóságot értelmező része szubjektíven értelmezte. Az Alkotmánybíróság 9/1992. (III. 5.) határozatára hivatkozva is hangsúlyozta a jogbiztonság követelményét, ennek sérelmét egyrészt az olvashatóság fogalma, kritériuma, mibenléte Pp. 325. § (1) bekezdés b) pontjában való meghatározásának hiányával, másrészt az olvashatóság megítélésének szubjektív jellegével indokolta. A jogerős ítélet jogsértő voltára hivatkozott azon okból is, mert nem adta indokát annak, hogy a Tanú 2. név és lakcím írásának olvashatósága miért kizárólag jogkérdés, és miért nem szakkérdés.

[30] A felperes álláspontja szerint az olvashatóság tekintetében az egyértelműség és a könnyűség más jelentéstartalommal bírnak, a jogerős ítélet indokolása az olvashatóságot nem értékeli világos, egyértelmű és működését tekintve kiszámítható és előrelátható módon, azért az csak szubjektív lehet.

[31] Az alperes és az alperesi érdekelt felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

[32] A felperes felülvizsgálati kérelme – a következők szerint – alapos.

[34] Az elsőfokú bíróság helyesen azonosította a jogvita központi kérdését az olvashatóság jogszabályi kritériuma értelmezésével, s ehhez képest annak megválaszolásával, hogy az adott jogvitában keletkezett, felperes részéről az elővásárlási joga gyakorlása érdekében tett jognyilatkozaton található tanú egyikének névírása vajon megfelel-e a teljes bizonyító erejű magánokirat Pp. 325. § (1) bekezdés b) pontjában megfogalmazott alaki feltételeinek, melyet a Földforgalmi tv. 21. § (5) bekezdése elvár.

[35] Figyelemmel arra, hogy a jogalkotó az olvashatóság törvényi definícióját nem határozta meg, és ezidáig – leszámítva a Kúria eltérő tényállás mellett született Kfv.I.37.731/2023/7. számú határozatát – az olvashatóság Pp. 325. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő fogalmat a Kúria még nem értelmezte, ezért a Kúria elsőként azt vizsgálta az Alaptörvény 28. cikkére is figyelemmel, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirat alakiságának feltételei közé az olvashatóság kritériuma normaszövegbe kerülése milyen jogalkotói célt szolgál.

[36] A Pp. 325. § (1) bekezdés b) pontjához kapcsolódó törvényi indokolás egyértelműen rögzíti, hogy az olvashatóság követelménye azért releváns, mert „amikor a teljes bizonyító erejű magánokirathoz kapcsolódó vélelemrendszer megdöntésével kapcsolatban folyik bizonyítási eljárás, rendkívül fontos a tanúk felkutatása, megidézése, azonban a hatályos törvény csak az aláírást és a lakóhelyet követeli meg. Az aláírás azonban nem mindig olvasható, ezért a törvény megkívánja, hogy a tanúk a nevüket is olvashatóan feltüntessék”. A törvényi indokolásból tehát megállapítható, hogy az olvashatósági követelménnyel a jogalkotói cél az volt, hogy az okirat készítésnél közreműködő személyek utóbb, vitás helyzetben elérhetőek, azonosíthatóak legyenek, őket szükség esetén fel lehessen kutatni. Ebből következően a név- és a címadatok olvashatóságának vizsgálatánál alapvetően arra kell törekedni, hogy a jogalkotói cél valósuljon meg, és az okirat érvényessége fennmaradjon. Földforgalmi ügyekben is alapvető cél, hogy a legértékesebb anyagi javakra vonatkozó szerződések és jognyilatkozatok kiváltsák a jogi hatályukat, érvényesüljön a szerződési és egyéb jognyilatkozatban foglalt akarat.

[37] A Kúria egyetért azzal az elsőfokú bírósági állítással, mely szerint a tanú nevének az olvashatósága nem szakkérdés. Ez következik abból is, hogy arra igazságügyi írásszakértő szakértői kompetencia hiányában nem rendelhető ki, ezért sem szerepel egy szöveg vagy név olvashatósága megítélésének kérdése az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet 25. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott, írásszakértői vizsgálat tárgyához tartozó kérdéskörök felsorolásában.

[38] Amennyiben az olvashatóság általánosan elfogadható jelentését vizsgáljuk, helyénvaló lehet a Magyar Nyelv Értelmező Szótára felülvizsgálni kért ítélet indokolása [38] pontjában idézett definíciójára is utalni, mely szerint olvasható kézírás az olyan kézírás, amelyet könnyű elolvasni, vagy a CZUCZOR–FOGARASI szerzőpárosnak a Magyar Nyelv Szótárában szereplő definíciójára hivatkozni, mely szerint az olvashatóság a szövegnek az a tulajdonsága, melynél fogva azt elolvasni lehet.

[39] A Kúria álláspontja szerint elfogadható az az elsőfokú ítéletben kinyilvánított elvárás, hogy az olvashatóság kérdését objektíven kell megítélni, ennek azonban ellentmond az az elsőfokú bíróság által ténylegesen alkalmazott megközelítés, amely az átlagos intellektussal rendelkező ember számára olvashatóság fogalmát határozta meg, mellyel egyrészt az olvasó oldaláról állított fel kritériumot, másrészt a fogalmat szubjektivizálta. Az objektivitás követelményének ugyanis az felel meg, ha a szöveg oldaláról kerül meghatározásra a követelményrendszer.

[40] A Kúria határozott álláspontja az olvashatóság kérdésének megítélésével összefüggésben az, hogy a jogalkalmazó szerveknek, mind a hatóságnak, mind a bíróságnak az elővásárlási jognyilatkozaton szereplő névírás olvashatósága megállapítása érdekében valamennyi eredeti példányt meg kell vizsgálnia annak eldöntése érdekében, hogy a mezőgazdasági igazgatási szerv előtti eljárásban rendelkezésre álló teljes bizonyító erejű magánokirat megfelel-e a Pp. 325. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt azon követelménynek, hogy az okiraton a tanúk neve és lakóhelye olvashatóan szerepel.

[41] Ehhez képest az alperes részéről a bíróság számára az elektronikus ügyintézés szabályai szerint megküldött iratok között egyrészt nem található 4 példányban az elővásárlási jognyilatkozat, másrészt a fellelhető példányok is csak másolati példányban állnak rendelkezésre. Az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna ismernie, hogy az elektronikus úton – egyébként jogszabályoknak megfelelően – bíróság részére továbbított megelőző eljárási iratanyag önmagában az okirat másolása folytán torzíthatja a képi megjelenést, és meg is nehezítheti a névírás olvashatósága kérdése megítélését is.

[42] Emellett figyelemmel arra, hogy a megelőző eljárás iratanyagai között az elővásárlási jog gyakorlásáról szóló nyilatkozat 1 példányban, míg a felperes kereseti kérelméhez mellékelve további 2 példányban állt az elsőfokú bíróság rendelkezésére, nem azonosítható a Kúria számára, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokolása [35] pontja mely okirattal összefüggésben rögzítette, hogy a Tanú 2. névírása „egyértelműen és kétséget kizáróan nem olvasható”.

[43] A Kúria emellett észlelte, hogy a keresetlevélhez csatolt szakértői véleményhez - amelyet az elsőfokú bíróság az ítélet indokolása szerint okirati bizonyítékként értékelt és abból azt állapította meg hogy a szakértői véleményben foglaltak sem támasztják alá a felperes kereseti tény állításait - egyrészt nincs mellékelve az a 4 példány elfogadó jognyilatkozat, amelyen szereplő névírás olvashatóságát a szakértői vélemény értékelte, sőt, az sem derül ki a szakértői véleményből, hogy melyik ingatlanhoz kapcsolódó, 2023. március 6-i dátummal ellátott elővásárlási jognyilatkozaton szereplő névírás olvashatóságát vizsgálta. A szakértői véleményben ugyanis sehol nem került feltüntetésre, hogy a tanú névírása olvashatósága szempontjából vizsgált elfogadó jognyilatkozat mely helyrajzi számú ingatlanokra vonatkozóan megtett jognyilatkozatot értékelte. Ennek azért van különös jelentősége, mert a Kúriának hivatalos tudomása van arról, hogy a Kúria előtt további 2 felülvizsgálati eljárásban (Kfv.I.37.790/2023. és Kfv.VI.37.789/2023.) azonos tényállás melletti jogvitában a felperes keresetleveléhez ugyanazt a szakértői véleményt csatolta, mint a Kúria ezen tanácsa előtt folyamatban lévő perben, és azokból sem derül ki, hogy melyik helyrajzi számhoz kapcsolódó, azaz melyik mezőgazdasági igazgatási szerv előtti eljárásban vizsgált elfogadó jognyilatkozat névírásához kapcsolódó szakértői vélemény készült, illetve ha egyazon szakértői vélemény készítése során a szakértő mindhárom ügyben benyújtott elfogadó jognyilatkozatok valamennyi példányát megvizsgálta, a megállapítása konkrétan melyik ügyhöz (ügyekhez) tartozó elfogadó jognyilatkozatra vonatkozik.

[44] Mivel azonban egy névírás olvashatósága megítéléséhez az eredeti okirat jogalkalmazó részéről történő megtekintése elkerülhetetlen, a Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálni kért ítélet előtti eljárást meg kell ismételni, ezért a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

[45] Az elsőfokú bíróságnak annak megválaszolásához, hogy a jelen jogvitában keletkezett elfogadó jognyilatkozaton szereplő Tanú 2. névírása olvashatósága megállapítható-e, vizsgálnia kell valamennyi, jelen jogvitában keletkezett elfogadó nyilatkozat eredeti példányát. Az olvashatóság kritériumát nem az átlagos intellektussal rendelkező ember oldaláról, hanem egyéb, objektív szempontok alapján kell meghatároznia, így az elsőfokú bíróságnak azokat a szempontokat kell meghatározni, amely kritériumoknak meg kell felelnie a szövegnek ahhoz, hogy olvashatónak minősüljön.

[46] Az értelmezés során figyelemmel kell lennie a Pp. 325. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített olvashatóság kritériumához kapcsolódó, a törvényi indokolásban kinyilvánított jogalkotói célra is.