KÜ BH 2024/275

[1] A felperes a telephelyén nem veszélyes hulladék hasznosítás tevékenység végzése során alkalmazott légszennyező agyag kibocsátásával járó technológia és a hozzá kapcsolódó, helyhez kötött P1-D2 (gázégők kéménye és biztonsági fáklya) bejelentés köteles légszennyező pontforrásokra kapott működtetési engedélyt az alperestől. (a továbbiakban: alaphatározat)

[2] A felperes hulladékgazdálkodási engedély hiányában a tevékenységét nem kezdte meg.

[3] Az alaphatározat 4.6. pontja rögzítette, hogy az üzemeltető köteles a határozatban meghatározott forrásról és az ehhez tartozó technológiai berendezés üzemviteléről a vonatkozó jogszabályi előírások szerinti üzemnaplót folyamatosan vezetni és azt öt évig megőrizni.

[4] Az 5. pont deklarálta, hogy a rendeltetésszerű üzemi állapot (üzemzavar) esetén az üzemeltető köteles a környezetvédelmi hatóságot haladéktalanul értesíteni, a történteket az üzemnaplóban rögzíteni és ezzel egyidejűleg a kárelhárítási munkálatokat elkezdeni.

[5] A felperes telephelyén 2023. április 18-án tűz keletkezett. Az alperest a tűzesetről a Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Katasztrófavédelmi Kirendeltsége tájékoztatta. Az alperes 2023. április 19-én hatósági szemlét tartott a felperes telephelyén, ahol az üzemnapló nem állt rendelkezésre.

[6] Az alperes 2023. július 6-án kelt határozatában az alaphatározatban foglalt előírások be nem tartása miatt a felperest 1 000 000 forint levegőtisztaság-védelmi bírság megfizetésére és az alaphatározat előírásai betartására kötelezte.

[7] A határozat indokolásában megállapította, hogy a felperes telephelyén az alaphatározat 4.6. és 5. pontjában foglalt előírásoktól eltért: a telephelyen lévő reaktorban öngyulladás következett be, azt nem akadályozta meg, a környezetvédelmi hatóságnak a káreseményt nem jelentette be, üzemnaplót nem vezetett. Kitért arra is, hogy a kötelezett által küldött pontforrás üzemnapló a 2023. évre kizárólag havi, illetve negyedéves üzemviteli adatokat tartalmazott.

[8] A tűzeset következményeként a felperes visszafordíthatatlan környezetszennyezést valósított meg, amely jogsértés nem orvosolható, mert az égési folyamat nem visszafordíthatóan végbement. Mindemellett utalt arra is, hogy a hulladékgazdálkodási hatóság a hulladékgazdálkodási engedély kiadása iránti közigazgatási hatósági eljárást megszüntette, így ezen engedély nélkül jogszerűen a felperes nem végezhetett hasznosítási tevékenységet sem „karbantartás”, sem próbaüzem címen, amelynek során a telephelyen tüzet okozott a telephelyen lévő berendezésben.

[9] A felperes a határozattal szemben előterjesztett keresetében annak tartalma szerint a határozat megsemmisítését indítványozta.

[10] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította.

[11] Arra a megállapításra jutott, hogy a működtetési engedélyt megadó alaphatározat hatálya mind a légszennyező forrásokra, mind magára a nem veszélyes hulladék hasznosítási tevékenység végzése során alkalmazott légszennyező anyag kibocsátásával járó technológiára is kiterjed. Nem lehet elválasztani a reaktort a működtetési engedély hatálya szempontjából hozzá kapcsolódó, helyhez kötött P1 és D2 sorszámú bejelentésköteles légszennyező forrásoktól.

[12] Az engedély 4.6. pontja az üzemnapló vezetési kötelezettséget a forráshoz tartozó technológiai berendezés üzemvitele kapcsán írja elő. Nem vitásan a forráshoz tartozó technológiai berendezés körébe tartozik ebből következően a reaktor is.

[13] Hangsúlyozta, a működést engedélyező határozatban foglalt előírások nem csak a tényleges üzemeltetés folyamán terhelik az engedélyest, hanem folyamatosan, mindaddig amíg a határozat alapján a forrást és az ahhoz kapcsolódó technológiát működteti. Az, hogy hulladékgazdálkodási engedély hiányában nem végez tényleges hasznosítási tevékenységet a felperes, nem menti fel a határozatban rögzített kötelezettségek teljesítése alól. A működési engedély arra jogosítja fel a felperest, hogy a nem veszélyes hulladék hasznosítása során alkalmazott technológiát és az ahhoz kapcsolódó légszennyező forrásokat üzemeltesse, ennek következményeit a határozat 4., 5., 6. és 7. pontjai foglalják össze.

[14] Kitért arra is, hogy az alaphatározat 5. pontja szerint az értesítési kötelezettség a rendeltetésszerű üzemeltetéstől eltérő üzemi állapot esetében áll fenn. Nem vitás, hogy egy tűzeset a rendeltetésszerű üzemeltetéstől eltér, függetlenül attól, hogy az üzemeltetés az adott pillanatban konkrét hulladékhasznosítási tevékenységet jelentett-e vagy sem.

[15] Az elektronikus üzemnaplóban a perrel érintett esetet megelőzően a 2023. évre nem rögzítettek karbantartási tevékenységet. A felperes törvényes képviselője által elmondottakkal ellentétben azonban az elektronikus üzemnapló külön rubrikát tartalmaz a karbantartások nyilvántartására. Az eljárt bíróság a folyamatos üzemnapló vezetési kötelezettséget megszakítás nélkül történő üzemnapló vezetési kötelezettségként értelmezte. Ez azt jelenti, hogy a havonta, negyedévente történő bejegyzés nem minősül folyamatos naplóvezetésnek. Ha egy hulladékgazdálkodási tevékenységet még nem végző felperes által működtetett berendezésről és légszennyező forrásról van szó, ebben az esetben is folyamatosan kell bejegyzéseket tenni az üzemnaplóba.

[16] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 43. § (1) bekezdésére és a Kúria Kfv.III.37.946/2020/7. és Kfv.VI.39.149/2020/4. szám alatti ítéletére hivatkozással kiemelte, a felperes a perindítási határidő letelte után a per első tárgyalásának befejezése előtt csak a már előadott kereseti indokai körében változtathat, azokat kibonthatja, pontosíthatja akkor, ha megállapítható, hogy ez a kereseti érvelésből okszerűen következik. Az e kereseti indokoktól alapvetően eltérő új szempontok, érvelés bevezetése azonban a per teljesen új irányát eredményezné, ami tiltott keresetváltoztatásnak minősül. Mindezek kapcsán megállapította, hogy a karbantartással összefüggésben az alperes indokolási kötelezettségének elmulasztásával összefüggő felperesi hivatkozás nem megengedett keresetkiterjesztésnek minősül, mivel arra a felperes első ízben a per második tárgyalásán hivatkozott. Korábban a karbantartással összefüggő hivatkozása érdemi, nem eljárásjogi szempontokat tartalmazott.

[17] Összességében arra a megállapításra jutott, hogy a perbeli esetben a felperes sem a folyamatos üzemnapló vezetési kötelezettségének, sem pedig az értesítési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az alperes támadott határozata a jogszabályoknak megfelel.

[18] Felülvizsgálati kérelmében a felperes a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja szerint az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

[19] Kifejtette, az elsőfokú bíróság és az alperes megsértette a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról szóló 6/2011. (I. 14.) VM rendelet (a továbbiakban: VM rendelet) 18. § (1) bekezdésében foglaltakat, amikor a folyamatos üzemnapló vezetési kötelezettségről megállapította, hogy a havonta, negyedévente történő bejegyzés nem minősül folyamatos naplóvezetésnek.

[20] A VM rendelet előírásai folyamatos üzemnapló vezetési kötelezettséget írnak elő, de annak módját nem határozzák meg. Mindösszesen annyit rögzít, hogy minden naptári év végén azt le kell zárni. Azt is előírja, hogy mit kell feltüntetni az üzemnaplóban, ugyanakkor olyan előírást nem tartalmaz, hogy ha egy berendezés nem üzemel, ennek tényét is rögzíteni kellene. Sem az alperes, sem a törvényszék nem hivatkozott konkrét jogszabályi előírásra az üzemnapló vezetés gyakoriságával és esetleges nemleges tartalmával kapcsolatosan. Megjegyezte, maga az alaphatározat sem tartalmaz a VM rendeletnél szigorúbb, attól eltérő előírást.

[21] Másodlagos, eljárásjogi érve szerint a jogerős ítélet sérti a Kp. 20. § (1) bekezdését, (4) bekezdését, 43. § (1) bekezdését, 85. § (1) bekezdését, továbbá az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ajbt.) 33. § (3) bekezdését is, figyelemmel arra, hogy a bíróság a környezet állapotával összefüggő közigazgatási döntés elleni közigazgatási per során az alapvető jogok biztosát nem értesítette. Ezzel pedig döntése a Kúria Kfv.VI.38.029/2021/7. számú végzésben foglaltakkal ellentétes.

[22] Előadása szerint a 2024. január 25-én tartott tárgyaláson az alperes indokolási kötelezettségének elmaradására tett utalása nem minősül tiltott keresetváltoztatásnak. Kereseti kérelme negyedik oldalának nyolcadik bekezdésében ugyanis megjelölte, miszerint „tárgyi bizonyíték hiányában feltételezésre alapozva hozott indokolás, mivel a társaság nem végzett hasznosítási tevékenységet, sem próbaüzemet, hiszen a berendezés nem volt bekapcsolva”. Az alperes indokolási kötelezettségének elmulasztására mint jogsérelemre tehát már a keresetlevelében hivatkozott, ezáltal a bíróság a kereseti kérelmet nem merítette ki, megsértve a Kp. 85. § (1) bekezdését és 43. § (1) bekezdését is. Nem keresetkiterjesztés és nem keresetváltoztatás, ha a jogsérelem változatlansága mellett a jogi érvelése változik csupán.

[23] Felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.

[25] A felperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak okán – részben alapos.

[26] A felülvizsgálati eljárás kereteit a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem jelöli ki. A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[27] A Kúria megállapította, az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból az alaphatározat 4.6. pontja szerinti, folyamatos üzemnapló vezetési kötelezettség körében téves jogi következtetéseket vont le.

[28] A Kúria mindenekelőtt leszögezi, a felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek az alaphatározat 5. pontja szerinti tájékoztatási kötelezettség elmaradása körében tett megállapításait nem vitatta. Mindezek ismeretében a felülvizsgálati kérelemben foglaltak mentén a legfőbb bírói szervnek három kérdésben kellett állást foglalnia, elsődlegesen abban, hogy az alapvető jogok biztosának értesítése szükséges volt-e, amennyiben igen, úgy elmaradt-e az eljárás során, továbbá, hogy a felperesnek az alperes indokolási kötelezettség megsértésére alapított hivatkozása tiltott keresetkiterjesztésnek minősült-e. Végezetül az ügy érdemében vizsgálnia kellett, mit jelent a folyamatos üzemnapló vezetési kötelezettség és azt megsértette-e a felperes az irányadó tényállás mellett.

[29] Ahogy azt az alapvető jogok biztosának értesítése körében a Kúria Kfv.VI.38.028/2021/7. számú végzésében elvi éllel kimondta, a jövő nemzedékek érdekeit közvetlenül érintő eljárásban az alapvető jogok biztosát a bíróságnak hivatalból értesítenie kell a perbelépés lehetőségéről.

[30] Az Ajbt. 1. § (2) bekezdése b) pontja szerint ugyanis az alapvető jogok biztosa tevékenysége során megkülönböztetett figyelmet fordít az Alaptörvény P) cikkében meghatározott értékeknek (a továbbiakban: a jövő nemzedékek érdekei) a védelmére.

[31] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerint a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

[32] A bíróságok az állam szervei, ezért kötelességük az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerinti jövő nemzedékek érdekei védelmét elősegíteniük.

[33] A Kp. 20. § (4) bekezdése értelmében a perbelépés lehetőségéről az ismert érdekeltet a bíróság értesíti. Az értesítéssel egyidejűleg a bíróság közli a keresetlevelet és az azonnali jogvédelem tárgyában hozott végzést, ha erre korábban nem került sor. A perbelépés lehetőségéről való értesítésnek hivatalból vagy valamely fél kérelmére az ítélet jogerőre emelkedéséig az eljárás bármely szakaszában helye van.

[34] A bíróságok a Kp. 20. § (4) bekezdésében meghatározott feladatukat az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségük teljesítése körében különösen akként teljesítik, hogy az alapvető jogok biztosa számára az Ajbt. 33. § (3) bekezdése szerint garantált joga gyakorlását lehetővé teszik. Mindenekelőtt ez azt jelenti, hogy a jövő nemzedékek érdekeit közvetlenül érintő eljárásban az alapvető jogok biztosát hivatalból értesítik a perbelépés lehetőségéről.

[35] A Kúria mindezek ismeretében megvizsgálta az elsőfokú bíróság eljárását és megállapította, hogy 2023. szeptember 25-én kelt 7. sorszámú végzésében a törvényszék értesítette az alapvető jogok biztosát arról, hogy a környezet- és természetvédelmi ügyben közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata iránt indított per van folyamatban. Az ügy rövid ismertetését követően felhívta, hogy határidőn belül nyilatkozzon arról, hogy perbe kíván-e lépni, amennyiben igen, úgy nyilatkozatát a Kp. 21. § (2) bekezdésének megfelelően terjessze elő. Figyelmeztette arra is, hogy ha határidőn belül nem nyilatkozik, a bíróság úgy tekinti, hogy perbelépni nem kíván.

[36] A felhívás az alapvető jogok biztosa részére 2023. szeptember 28-án kézbesítésre került, arra nyilatkozatot nem tett, ekként a bíróság úgy tekintette, hogy nem kíván perbelépni. Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, a hivatkozott végzésről a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes is tudomással bírt, azt a bíróság részére is kézbesítette, 2023. október 9-én letöltésre került. Ennek ellenére a felülvizsgálati kérelme indokaként az értesítés elmaradását sérelmezte.

[37] A tiltott keresetkiterjesztés körében a felperes azzal érvelt, hogy keresete 4. oldala nyolcadik bekezdése tartalmazta az indokolási kötelezettség megsértését.

[38] Ezen bekezdésben a felperes pontosan azt írta, hogy „tárgyi bizonyíték hiányában feltételezésre alapozva hozott indokolást, mivel a társaság nem végzett hasznosítási tevékenységet, sem próbaüzemet, hiszen a berendezés be sem volt kapcsolva”.

[39] Ezzel szemben a felperes a második tárgyaláson előadta, hogy „Maga a határozat sem tartalmaz arra nézve semmilyen indokolást, hogy a karbantartást miért tekinti az üzemeltetés részének a hatóság.”

[40] A két mondatot összevetve a Kúria megállapította, a keresetben írt mondat nem a karbantartásra mint üzemeltetési tevékenységre vonatkozó indokolási kötelezettség megsértését, hanem kizárólag az indokolásnak a feltételezésekre alapított voltát vitatta azért, mert nem végzett tevékenységet. Önmagában abból, hogy a mondatban szerepel az „indokolás” szó, még nem következik egyazon hivatkozott jogsérelem.

[41] Közigazgatási perben követelmény, hogy a kereset ne általában vonatkozzon valamely közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperesnek pontosan meg kell jelölnie, hogy milyen határozott irányú vizsgálatot kér a bíróságtól. Ezt az irányt határolja be a keresetindítási határidőn belül megjelölt jogsérelem. A felperesnek a keresetlevélben pontosan és határozottan meg kell jelölnie, le kell írnia a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, vagyis azt, mely okból/okokból tartja sérelmesnek a közigazgatási cselekményt. A Kp. azon perkoncentrációs törekvésével, hogy a közigazgatási per lehetőleg az első tárgyaláson befejeződjön, fakad egyrészt a Kp. 43. § (1) bekezdése szerinti előírás, amely szerint a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg; a keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. A keresetindítási határidőn túl a felperes már nem jelölheti meg a felülvizsgálat új irányát, csak az előadott kereseti indokok körében változtathat, azt pontosíthatja, részletezheti. (Kfv.III.37.636/2023/8., Kfv.III.37.473/2022/2., Kfv.III.37.946/2020/7., Kfv.V.37.723/2023/6., Kfv.VII.37.666/2020/5., Kf.VI.39.149/2020/8., Kfv.IV.37.874/2022/7.)

[42] Következésképpen a felperes által a második tárgyaláson előadott, az alperes indokolási kötelezettsége megsértésére alapított érve valóban elkésett, így az meg nem engedett keresetkiterjesztésnek minősült.

[43] A felülvizsgálati kérelem végezetül az ügy érdeme körében vitatta az üzemnapló vezetési kötelezettség folyamatosságára vonatkozó jogszabályi előírások értelmezését.

[44] A vonatkozó VM rendelet 18. § (1) bekezdése kimondja, hogy a létesítmény üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóság által az engedélyben meghatározott légszennyező forrásokról és az ezekhez tartozó technológiai berendezések üzemviteléről folyamatosan üzemnaplót vezetni, amelyben fel kell tüntetni:

a) a technológiai berendezések, valamint az elszívó és légszennyezőanyag-leválasztó berendezések üzemidejét;

b) a termelésre vonatkozó, a légszennyező anyagok kibocsátására hatással lévő adatokat, felhasznált alap és segédanyagokat;

c) a bekövetkezett üzemzavarok, a szokásostól eltérő, rendkívüli üzemállapotok okát, idejét és időtartamát, valamint az azok megszüntetésére tett intézkedéseket;

d) a kibocsátásra jelentős hatást gyakorló karbantartások (javítások) idejét és időtartamát, és a karbantartás eredményeképpen bekövetkező kibocsátás-változást;

e) a kibocsátások ellenőrzésének formáját, a mérés időpontját, gyakoriságát és időtartamát, valamint végrehajtásának módját, megjelölve az üzemvitel körülményeit és adatait;

f) a kibocsátás ellenőrzését végző szervezet megnevezését, a mérési vagy vizsgálati jegyzőkönyv számát vagy jelét;

g) a légszennyezőforrás üzemeltetési engedélyében előírt kibocsátási határértékeknek, valamint üzemeltetési paramétereknek való megfelelést.

[45] A (2) bekezdés értelmében az üzemnaplót minden naptári év végén le kell zárni, és a 19. § (1) bekezdése szerinti éves jelentéshez előírt összesítést el kell végezni.

[46] Az alperes által sem vitatottan, a felperes hulladékgazdálkodási engedély hiányában a helyszíni szemle időpontjában a működtetési engedély szerinti tevékenységet nem végezhette. Ugyanakkor az alaphatározatban foglalt engedély birtokában kötelessége üzemnaplót vezetni.

[47] A Kúria kiemeli, az üzemnapló szabályos vezetése kiemelten fontos, mert az rendeltetetése szerint a technológiák, berendezések előírásoknak megfelelő működtetését igazolja, valójában a technológiai berendezések állapotának nyomon követésére szolgál. Mindemellett az éves bejelentés alapját is a légszennyező forrásokról és az ezekhez tartozó technológiai berendezések üzemviteléről folyamatosan vezetett üzemnapló adatai képezik.

[48] Tény, hogy az ellenőrzés időpontjában a telephelyen sem nyomtatott, sem elektronikus formában nem állt rendelkezésre üzemnapló. A felperes azt utólagosan csatolta be havi, illetve negyedéves bejegyzésekkel.

[49] Kiemeli a Kúria is, hogy az alaphatározat értelmében üzemnapló vezetési kötelezettség terheli a felperest és nem csak a tényleges működés megkezdésétől kezdődően. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes az üzemnaplót vezette, abba tett bejegyzéseket. Ugyanakkor sem az alperes határozatából, sem a jogerős ítéletből nem derül az ki, hogy a hatóság az engedély szerinti tevékenységet még nem végző felperes pontosan mely adatait hiányolja az üzemnaplóból.

[50] Az üzemnaplóba ugyanis a VM rendelet 18. § (1) bekezdés a)–g) pontjában felsorolt adatokat kell bevezetni, amely adatok többsége az üzemeltetéssel összefüggő adat.

[51] Mindösszesen utal arra a jogerős ítélet, hogy bizonyos karbantartási tevékenységeket nem vezettek be a naplóba annak ellenére, hogy arra külön rubrika szerepel, ugyanakkor a VM rendelet 18. § (1) bekezdés d) pontja szerint nem valamennyi, csak a kibocsátásra jelentős hatást gyakorló karbantartások (javítások) idejét és időtartamát, és a karbantartás eredményeképpen bekövetkező kibocsátás-változást kell bevezetni. Azt azonban sem a hatóság, sem a bíróság nem vizsgálta, hogy ezek a vélhetően hiányzó karbantartási bejegyzések megfelelnek-e ezen jogszabályi kitételnek. Hangsúlyozza a Kúria, bizonyos bejegyzések esetén előfordulhat, hogy a havi, háromhavi jegyzet felel meg a folyamatosságnak, mert adott esemény csak akkor következik be.

[52] Önmagában pedig azon alperesi kijelentés, hogy a felperes nem tett eleget folyamatos naplóvezetési kötelezettségének, nem adja indokát annak, hogy az alperes pontosan mely jogszabályi alapra helyezve szabott ki bírságot a felperessel szemben, ezért ebben a körben a határozati tényállás hiányos és felülbírálatra alkalmatlan.

[53] Miután ezt az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja okán nem észlelte, a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerint eljárva a törvényszék ítéletét úgy változtatta meg, hogy az alperes határozatát megsemmisítette és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.

[54] A megismételt eljárásban az alperesnek pontosan meg kell határoznia, hogy a felperes az üzemnapló vezetési kötelezettségét a VM rendelet 18. § (1) bekezdése mely pontjait érintően sértette, azaz mely adatokat nem vezette a naplóban. Amennyiben ilyen adatot nem tud feltárni, úgy a bírság összegét – a tájékoztatási kötelezettség megsértése vitatása hiányában – ennek értékelésével kell megállapítania.