KÜ BH 2024/276

[1] Az Egyesület (a továbbiakban: Egyesület) a 2019. augusztus 2-án kelt 20370-25/2019. számú határozattal szállóépület és kültéri medence építési munkáira kapott építési engedélyt.

[2] Lakossági bejelentés érkezett a hatósághoz a szomszédos ingatlannal közös telekhatáron létesített (betonfal) építménnyel kapcsolatban. Az alperes 2023. március 21-én helyszíni ellenőrzést végzett, amelyről a felperest mint az ingatlan tulajdonosát az ellenőrzés megkezdését megelőzően 2023. március 10-én kelt, a felperes meghatalmazottja által 2023. március 21-én átvett végzésében és előzetesen rövid úton is értesítette. A felperes nem volt jelen a helyszíni ellenőrzés során.

[3] Az alperes az ellenőrzés során megállapította, hogy a falazat építési engedély nélkül épült.

[4] Az alperes építésrendészeti eljárásban 2023. április 12-én kelt NO/ÉTDR-EPFO/350-6/2023. számú végzésében a felperest mint az ingatlan tulajdonosát a telekhatáron létesített, jogszerűtlenül és szabálytalanul kivitelezett zsalukőfalakra vonatkozó fennmaradási engedély iránti kérelem, illetve a terv szerinti támfalhoz készült statikai szakvélemény benyújtására hívta fel.

[5] A fennmaradási engedély iránti kérelem feltételeire vonatkozóan az alperes végzése az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet vonatkozó előírásait tartalmazta, rögzítve, hogy mellékelni kell a 8. számú mellékletben meghatározott építészeti, műszaki dokumentációt, az elkészült munkáról építésügyi munkaügyi szakértő által tett nyilatkozatot. Felhívta az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényt és az építésügyi bírság kiszámításának módszere tekintetében az irányadó 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendeletet.

[6] Döntésében hivatkozott az építési engedélyköteles tevékenységre, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 44. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely a telekhatárvonal mentén létesíthető kerítésre vonatkozó szabályokat tartalmazza.

[7] Rögzítette, hogy az építmény falszakaszok kettős funkciót látnak el, támfal és tömör kerítés, ezért a másfél méteres magasságot meghaladó támfalakra fennmaradási engedély benyújtása szükséges. Utalt arra, hogy a kerítés legnagyobb magasságára vonatkozó adatot, a község településrendezési terve és Hely Építési Szabályzata nem tartalmaz, kiemelte azonban, hogy szabálytalan építési tevékenységet tárt fel és megállapította, hogy az építményre a fennmaradási engedély megadásának feltételei fennállnak, az szabályossá tehető, támfalként, fennmaradási engedély benyújtásával.

[8] A végzéssel szemben a felperes keresettel élt.

[9] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította.

[10] Mindenekelőtt alaptalannak találta a felperes azon hivatkozását, hogy az eljárásról nem értesült, figyelemmel arra, hogy a felperes meghatalmazottja az erről szóló végzést átvette. A felperes 2023. március 20-án telefonon is értesítette az alperest arról, hogy nem tud jelen lenni a helyszíni bejárás során.

[11] A törvényszék rámutatott, a felperes által 2023 szeptemberében becsatolt tervezői nyilatkozatot, támfalépítési tervet, műszaki rajzokat az alperes határozata jogszerűségének vizsgálata során nem vehette figyelembe, tekintettel arra, hogy az alperes határozatát 2023. április 12-én hozta meg. Az iratokhoz csatolt, azonban a per tárgyát nem képező határozatot a bíróság szintén nem vizsgálhatta, így az ahhoz kapcsolódó felperesi indítványokat mellőzte.

[12] Az eljárt bíróság megállapította, hogy az alperes határozata megfelelt a jogszabályokban foglaltaknak, a támfalra vonatkozó fennmaradási engedély megszerzésére való kötelezés jogszerű volt. A támfal (részben támfal, részben kerítés) engedély nélkül épült, a tervrajzok utólagosan kerültek elkészítésre, azonban azok sem az E-naplóba, sem az ÉTDR-be nem kerültek feltöltésre és a hatósághoz sem benyújtásra.

[13] A felperes keresetében hivatkozott, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-ának és 81. §-ának sérelmét alaptalannak ítélte.

[14] Kimondta, hogy az építtető és a tulajdonos közötti tévedés nem állt fenn, figyelemmel arra, hogy az Egyesület engedélyköteles támfalra nem kért és nem kapott engedélyt, míg az ingatlan tulajdonosa a felperes volt, akit értesítettek az eljárásról.

[15] A közigazgatási jogkörben okozott kár nem képezte a per tárgyát.

[16] Az ítélettel szemben jogszabálysértésre hivatkozással a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az alperes végzésére kiterjedően. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Harmadlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperes végzésének megsemmisítését, negyedlegesen emellett az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését indítványozta.

[17] A felülvizsgálati kérelem befogadása körében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ad) alpontjaira, valamint b) pontjára hivatkozott.

[18] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont körében hangsúlyozta, a benyújtott tervdokumentáció, illetve annak műszaki leírása tartalmazta azt, hogy az Egyesület támfalat kíván létesíteni.

[19] Ezt az alperes sem vitatta, ezért a joggyakorlat továbbfejlesztése indokolt a tekintetben, hogy ha akként adnak építési engedélyt, hogy a benyújtott tervdokumentáció tartalmazza a támfalat (annak nyomvonalát), és az alperes az építési engedélyt a benyújtott tervdokumentáció szerint adja meg, akkor indítható-e újabb kötelezési eljárás az építtetővel szemben azért, mert az alperes álláspontja szerint a benyújtott tervdokumentáció nem terjed ki a támfalra.

[20] A Kúria állásfoglalását kérte abban a kérdésben is, hogy ha az engedélyezési eljárásban az alperes nem bocsát ki hiánypótlást a törvényi kötelezettsége ellenére, akkor egy későbbi közigazgatási eljárás keretében az mennyire írható a felperes terhére.

[21] A joggyakorlat továbbfejlesztését szükségesnek tartotta abban a kérdésben, hogy mennyire feleltethető meg a tisztességes eljárás követelményének az, hogy egy közigazgatási hatóság az engedélyezési eljárásban esetlegesen elkövetett mulasztását a felperes (aki nem is az építtető) terhére rója, és az esetleges hiányosságokat egy kötelezési eljárásban kívánja pótolni a véglegessé vált közigazgatási döntés ellenére. Azt kell vizsgálni, hogy az alperes esetleges mulasztása mely jogszabály alapján hárítható a felperesre.

[22] Kifejtette, azt is vizsgálni szükséges, hogy az Ákr. 82. § (1) bekezdésében foglalt véglegesség szabályának, illetve a tisztességes eljárás követelményének mennyiben felel meg egy olyan hatósági döntés és azt jóváhagyó bírósági ítélet, amely egy határozat rendelkezéseit egészíti ki, írja felül a véglegessé válás időpontja után.

[23] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpont körében előadta, sérült a tisztességes hatósági eljáráshoz való joga megjelölve az e tárgykörben hozott kúriai döntések és a Kp. Kommentár vonatkozó részeit.

[24] Rámutatott, 2024. február 19-én hozta meg az ítéletét a törvényszék, azonban az alperes által tett nyilatkozatot a felperes csak 2024. február 22. és 26. napján, vagyis az ítélethirdetés után vette át, így arra nem volt lehetősége nyilatkozni. Ha nem kézbesítenek egy periratot, akkor az sérti a másik fél tisztességes eljáráshoz való jogát. A bíróság jogkérdésben tért el a Kfv.I.37.591/2022/7., Kfv.II.37.752/2021/7. és Kfv.VII.45.158/2022/10. számú határozatokban foglaltaktól.

[25] Sérült a ne bis in idem elve is, miután ugyanazon jogalapon lévő ügyben új eljárást indított, és egy jogerőssé vált határozattal kiadott építési engedélyt írt felül. E körben a jogerős ítélet eltér a Kfv.II.38.417/2019/7. számú ítélettől.

[26] Az Ákr. Kommentárja és számos kúriai döntés (különösen a Kfv.V.35.269/2022/5. és Kfv.I.35.019/2021/7.) megjelölése mellett előadta, a törvényszék nem tett eleget indokolási kötelezettségének, a vonatkozó jogszabályhelyek megjelölése hiányzik a döntésből. Az eljárt bíróság számtalan, a keresetben felhozott érvre, jogszabályi hivatkozásra nem reagált vagy Alaptörvény-ellenesen reagált.

[27] A kiviteli dokumentációval összefüggésben az eljáró bírónak nem azt kellett megállapítani, hogy nem tudja elfogadni a felperesi érveket, hanem azt, hogy miért nem tudja elfogadni, és a felperesi jogi álláspont miért nem megalapozott.

[28] Az elsőfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül mérlegelt, nem fogalmazott meg olyan indokolást, amely a felperesi jogi álláspontot cáfolta volna, és az alperesi álláspontot alátámasztotta volna, így megsértette a felperes tisztességes eljáráshoz való jogát.

[29] Az alperes igazolhatóan nem vizsgálta a kötelezett személyét, amely már önmagában megalapozatlanná teszi mind a határozatot, mind a bíróság ítéletét. Az építtetővel szemben kell lefolytatni az építésrendészeti eljárást. A kiviteli tervek jogosultja az Egyesület volt, az eljáró bíróság ezt is figyelmen kívül hagyta mindenfajta indokolás nélkül, szemben számos kúriai döntéssel (többek között Kfv.I.35.076/1015/3., Kfv.III.37.472/2015/7., Kfv.V.35.629/2017/5., Kfv.I.35.078/2017/7.).

[30] A bíróság tévesen határozta meg az ügy tárgyát és a jogvita kereteit, miután a felperes nem kívánta az építési engedélyről szóló határozatot felülvizsgáltatni, ilyen indítványa nem volt (Kfv.VII.37.237/2023/6.).

[31] A bíróság nem döntött a felperes Ákr. 82. § (1) bekezdésével kapcsolatos kereseti kérelméről.

[32] Az alperes helyett a döntést az ítéletében egészítette ki, holott a Kfv.III.35.425/2015/7. számú határozat kimondja, hogy ez nem lehetséges.

[33] Összefoglalva előadta, a törvényszék ítélete tényállást nem állapított meg, csak egy teljesen zavaros, kirívóan okszerűtlen és követhetetlen indokolást fogalmazott meg, amely egyrészről iratellenes és bizonyítatlan megállapításokat tartalmaz, másrészről pedig tényleges jogszabályi hivatkozással ellátott indokolást nem tartalmaz.

[34] Majd ezt követően a korábbi érvelésében felhívott kúriai döntéseket sorolta fel a Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja alátámasztásául, megjelölve a vélt ügyazonosságot és a döntések jogkérdésben eltérő részeit (többek között Kfv.I.37.591/2022/7., Kfv.II.37.752/2021/7., Kfv.VII.45.158/2022/10., Kfv.II.38.417/2019/7., KGD 2014.141., Kfv.V.35.462/2011/5., Kfv.V.35.269/2022/5. és Kfv.35.019/2021/7., Kfv.III.35.425/2015/7., Kfv.III.37.384/2018/8., Kfv.I.35.076/2015/3., Kfv.I.35.078/2017/7., Kfv.VI.37.876/2022/4., Kfv.37.026/2023/6.).

[35] A felülvizsgálati kérelem befogadása nem indokolt.

[36] A Kp. 117. § (4) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti ok kivételével – indokolni nem kell. A 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve.

[37] A Kúria a Kp. 118. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

a) az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata

aa) a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,

ab) a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,

ac) az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,

ad) a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére

kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve

b) a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés

miatt indokolt.

[38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet – a felperes befogadási kérelmében megjelölt indokok mellett – a Kp. 118. § (1) bekezdésében foglalt valamennyi befogadási ok alapján megvizsgálta, és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn.

[39] A felülvizsgálati bíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, a befogadásról szóló döntés azt a célt szolgálja, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is elláthasson jogegységi funkciót. Ebből következően a befogadásról szóló döntés során a Kúriának nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kell vizsgálnia. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő jellegére való hivatkozás nem alapozza meg a befogadást.

[40] A Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása – a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont –érdekében a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha a jogerős határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn.

[41] Alapot adhat a felülvizsgálatra az is, ha a jogerős határozat által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat ugyan kialakult és egységes, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel már nem támogatható.

[42] A Kúria 7/2023. Jogegységi határozatában a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja első fordulatának értelmezése körében kifejtette, konjunktív feltételként kell vizsgálni egyrészről azt, hogy az adott elvi jelentőségű jogkérdésben a Kúria BHGY-ban közzétett határozatában korábban már állást foglalt-e, másrészről pedig azt, hogy a felvetett jogkérdésben vannak-e olyan eltérő bírói döntések, amelyek arra világítanak rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó lenne, annak egysége – ellentétes jogértelmezés miatt – a támadott jogerős ítélet folytán sérült vagy ennek veszélye áll fenn.

[43] A Kúria megítélése szerint azonban sem az ítélet, sem a felperes felülvizsgálati kérelme nem vetett fel olyan, az ügy érdemét adó elvi jelentőségű jogkérdést, amellyel kapcsolatban a bírói gyakorlat nem egységes, illetve nem valószínűsíthető, hogy jelen ügy kapcsán a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, a jogegység megbomlásának a veszélye állna fenn, ilyet a Kúria nem tárt fel jelen ügyben. Ahogyan arra már utalt a legfőbb bírói szerv, a felülvizsgálati eljárás célja az, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is elláthassa jogegységi funkcióját, azaz nem ténybíróság. A felperes azonban alapvetően azt a ténykérdést vitatta, hogy a már véglegesen megadott építési engedély – és az ahhoz benyújtott tervdokumentáció – magában foglalta-e a támfalat. Ez pedig nem jogkérdés, amelyben a Kúria jogegységi feladatot el tudna látni. Az eljárt bíróság megvizsgálta a rendelkezésére álló bizonyítékokat, azokat értékelte, majd ítéletében ebben a kérdésben indokát adta döntésének.

[44] A Kúria mindemellett hangsúlyozza, hogy a bizonyítékok értékelésére, valamint a téves következtetésre alapított eljárási szabályszegés a felülvizsgálati kérelem befogadását kizárólag akkor alapozza meg, ha az elsőfokú bíróság az általa figyelembe vett bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül értékelte, ennek hiányában a felülvizsgálati kérelem befogadására nincs törvényes lehetőség (Kfv.I.37.431/2022/3., Kfv.III.37.028/2022/2., Kfv.III.37.687/2021/2., Kfv.IV.37.354/2022/2., Kfv.VII.37.037/2022/2.).

[45] A Kúria a konkrét ügyben a periratok ismeretében nem észlelt olyan kirívóan okszerűtlen értékelést vagy súlyos logikátlan következtetést, amely a bizonyítékok elsőfokú bíróság általi értékelését támadó felülvizsgálati kérelem befogadását indokolttá tenné, ezért a felperes által hivatkozott Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja alapulvételével a befogadás nem indokolt.

[46] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja kapcsán a Kúria azt is hangsúlyozza, a felülvizsgálati eljárásban sem értékelheti a más, perrel nem érintett hatósági eljárásra vonatkozó felperesi érveket, kizárólag a perrel támadott végzést.

[47] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerint a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelmére, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegésre alapozott felülvizsgálat a bíróság tisztességes eljárásának és a közigazgatás tisztességes ügyintézésének a kontrollját jelenti. A kógens, Kp. 117. § (4) bekezdés rendelkezéséből következően ezen befogadási ok fennállását indokolni kell, mégpedig kifejezetten a befogadhatóság körében.

[48] A Kúria egységes gyakorlata szerint a felülvizsgálati kérelem befogadásának alapvető feltétele, hogy a megjelölt jogszabálysértés kihatással legyen az ügy érdemére. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértésekre a jelen esetben nem alapítható a befogadás megengedése, miután a felperes által megjelölt eljárási jogsérelmek a Kúria szerint nem olyanok, amelyek az ügy érdemére még megvalósulásuk esetén is kihatnának.

[49] Mindemellett a Kúria kiemeli, a felperes által hivatkozott tisztességes hatósági ügyintézéshez való alapjog az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerint az alperesre vonatkoztatható, míg a bíróság tisztességes eljárásának követelményét az Alaptörvény XXVIII. cikke rögzíti. A felülvizsgálati eljárás tárgya a bíróság jogerős ítélete, így a tisztességes hatósági ügyintézéshez való alapjog – téves hivatkozásként – nem támaszthatja alá a befogadhatóság indokoltságát.

[50] A Kp. 117. § (4) bekezdés második mondata értelmében a 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti befogadási ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér.

[51] A felperes több, mint 100 oldalas felülvizsgálati kérelmében számos kúriai döntésre hivatkozott az egyes állított jogszabálysértések körében. Azonban önmagában az, hogy valamely jogsértés, így például a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme kapcsán valamennyi olyan ügyre hivatkozik, amelyben a tisztességes eljáráshoz való jogról bármit is rögzített a Kúria, nem támasztja alá az ügyazonosságot.

[52] A jogegység követelménye azt az elvárást támasztja, hogy az ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság vagy összevethetőség) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti összevethetőség, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor jogegységi szempontú összehasonlítás sem végezhető (Jpe.I.60.002/2021/7.).

[53] Az e kérdésben irányadó kúriai gyakorlat (Kfv.III.37.108/2022/2., Kfv.III.37.118/2022/2., Kfv.VII.45.159/2022/2.,Kfv.VII.45.215/2022/2., Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.I.60.006/2020/11.) szerint elvárás, hogy a kérelmező a támadott és a közzétett kúriai döntés közötti ügyazonosságot úgy mutassa be, hogy párhuzamot állít a jogkérdés, a jogkérdés szempontjából releváns tények, az alkalmazandó jogszabályok és a kérelemnek az eljárás kereteit meghatározó hasonlósága között. A felperes a döntések ellentétesnek vélt részei megjelölésén túl figyelmen kívül hagyta, hogy a vitás jogkérdés, illetve a jogkérdés szempontjából releváns tények, az alkalmazandó jogszabályok és a felperes kérelmének az eljárás kereteit meghatározó hasonlósága (az ügyazonosság) a perbeli ügy és a hivatkozott kúriai döntések között nem állapítható meg.

[54] Összességében a Kúria megállapította, a felperes felülvizsgálati kérelme felsőbírósági iránymutatást igénylő kérdést nem vet fel, ezért a Kúria a rendkívüli jogorvoslati eljárásnak minősülő felülvizsgálati eljárás lefolytatására nem látott indokot.

[55] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. § (2) bekezdése alapján megtagadta.