BÜ BH 2024/285

[1] A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettében [Btk. 368. § (1) bek.] és hamis tanúzás vétségében [Btk. 273. § (1) bek.], ezért halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben előzetes mentesítésben részesítette.

[2] A kétirányú fellebbezés folytán másodfokon eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a terhelt tekintetében megváltoztatta; mellőzte az előzetes mentesítésére vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú ítéletet érdemben helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt kizárólagos tulajdonában álló ingatlanban lakott életvitelszerűen az ingatlanon 2000. évben holtig tartó haszonélvezetet szerzett édesanyja, aki 2005. évtől haláláig élettársi kapcsolatban élt a sértettel a szóban forgó ingatlanban.

[4] A terhelt édesanyja 2019. június 12-én közjegyző előtt végrendeletet készített, amely szerint halála esetén a meglévő minden ingatlan és ingó vagyonát, illetve követeléseit kizárólagosan általános örököse, a sértett örökölje. A terhelt édesanyja 2020. május 23-án elhunyt, halála után a sértett továbbra is az ingatlanban élt, és a terheltet anyja haláláról telefonon tájékoztatta.

[5] A terhelt néhány nappal később a szóban lévő ingatlannál a sértettel az ingóságok összepakolása és elszállítása kapcsán vitába keveredett, mely során felszólította a sértettet, hogy hagyja el a házat, aki azonban erre nem volt hajlandó, ezért a terhelt értesítette a rendőrséget.

[6] A kiérkező rendőrök az ingerülten viselkedő terheltet tájékoztatták arról, hogy a sértett jogszerűen tartózkodik az ingatlanban, illetve felhívták az érintetteket, miszerint a hagyatéki eljárás végéig az ingóságokat ne távolítsák el a házból. A rendőri intézkedés során a sértett a 2019. június 12-én kelt közvégrendeletet a terhelt és az eljáró rendőr számára bemutatta, ily módon a terhelt tudomást szerzett annak létéről és tartalmáról is.

[7] Másnap a terhelt – a végrendelet érvényessége kapcsán fennálló kételyei miatt is – ismételten megjelent az ingatlannál annak érdekében, hogy a sértettet fenyegetés révén távozásra bírja és őt, mint végrendeleti örököst, fenyegetés révén az öröklésről történő lemondásra kényszerítse. A beszélgetés során a jogosnak vélt vagyoni igénye érvényesítése érdekében a terhelt azzal fenyegette meg a sértettet, hogy ha nem távozik az ingatlanból, akkor „meg fogja kínozni” és „meg fogja ölni”. A követelése nyomatékosítása érdekében a terhelt többek között azt mondta a sértettnek, hogy az „ujjaidat egyesével eltöröm”, „a farkad levágom és a szádba adom”, illetve „megöllek”.

[8] A terhelt azzal is megfenyegette a sértettet, hogy szükség esetén keres két embert, akik helyette a sértett sérelmére élet vagy testi épség elleni cselekményt valósítanak meg. A terhelt a fenyegetéseket követően közölte a sértettel, hogy a hagyatéki tárgyalásra egy, a terhelt javára szóló lemondó nyilatkozattal érkezzen.

[9] A történteket és barátjával való konzultációt követően, de még aznap 21 óra körüli időben a sértett a rendőrkapitányságon az események miatt bejelentést tett. A sértett a terhelt fenyegetései hatására 2020. június 12-én végleg elhagyta az ingatlant.

[10] Ezután, 2020. június 15-én a terhelt felhívta a sértettet, majd a beszélgetés során amikor ismételten a hagyaték és az öröklés merült fel, a terhelt – jogosnak vélt vagyoni igényének érvényesítése végett – közölte a sértettel, hogy ha nem mond le a hagyatékról, akkor elégtelen ápolás miatt beperli.

[11] A terhelt a büntetőeljárás megindulását és gyanúsítotti felelősségre vonását követően, az anyja gondozásának elmulasztása miatt a sértettel szemben bejelentést tett.

[12] A terhelt édesanyjának halála folytán hagyatéki eljárás indult, amelynek keretében a város polgármesteri hivatala hagyatéki leltár készítése iránt intézkedett. A hatósági eljárás során a terhelt írásbeli nyilatkozatot töltött ki, amelynek első oldalán a „maradt-e az elhunyt után végrendelet?” kérdésnél – tudva arról, hogy anyja a sértett javára közvégrendeletet készíttetett, az örökség megszerzése érdekében – valótlanul a „nem” választ jelölte meg, illetve a végrendelet őrzőjének személyét és az őrzés helyét kihúzta, ily módon a sértett kilétét a hatóság elől eltitkolta.

[13] A terhelt a nyomtatvány megjelölésű irat negyedik oldalán a IV. pontban a hatóság elől – holott tudomással bírt róla – eltitkolta, hogy anyja halála előtt a sértettel élettársi kapcsolatban állt, és ezért őt az öröklésben érdekeltek között nem tüntette fel.

[14] A terhelt tudatában volt annak, hogy a nyomtatványt a hatóság a közjegyzőnek továbbítja, így a valótlan tartalmú okirat a hagyatéki eljárásban felhasználásra kerül.

[15] A terhelt által kitöltött okirat alapján az önkormányzat tévedésben lévő ügyintézője elkészítette a HAEL-1001 azonosítójú nyomtatványt, amelynek a végintézkedésre vonatkozó adatokról szóló 4.3 pontjánál valótlanul az szerepelt, hogy az örökhagyó után végrendelet nem maradt, illetve a hagyatéki eljárásban a terhelten kívül más érdekelt személy nincs.

[16] A hatóság az iratokat a hagyatéki eljárás lefolytatása érdekében a közjegyzőnek megküldte, aki az ügymenet során a Végintézkedések Országos Nyilvántartásában – a terhelt édesanyja végrendeletének helytelenül történt adminisztrációja folytán – eredménytelen keresést végzett.

[17] Az eljárás eredményeként a tévedésben lévő közjegyző-helyettes a 2020. december 8-án meghozott és 2021. január 15-én jogerőre emelkedett teljes hatályú hagyatékátadó végzésével a néhai hagyatékát a terheltnek adta át, azzal az indokolással, hogy „Az elvált állapotú örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül hunyt el. Egy gyermeke született”, a terhelt, illetve mivel az örökös a törvényes öröklés rendjétől eltérni nem kívánt, ezért a hagyatékot ennek megfelelően adta át.

[18] A sértett – miután a közigazgatási hatóságnál az ingatlan-nyilvántartásba betekintett és így a közjegyzői eljárás eredményéről tudomást szerzett – megjelent a közjegyzői irodájában, ahol a közjegyző-helyettesnek a végrendelet egyszerű másolatát átadta és őt tájékoztatta arról, hogy az örökhagyó halálakor vele élettársi kapcsolatban állt.

[19] A sértett a tájékoztatást követően a hagyatéki eljárás megismétlését kérte. A sértett nyilatkozatára, valamint a Végrendeletek Országos Nyilvántartásában történt ismételt lekérdezésre figyelemmel végzésével a közjegyző-helyettes a hagyatéki eljárás megismétlését rendelte el, amely eredményeként a közjegyző nevében eljárva ideiglenes hagyatékátadó végzéssel a hagyatékot a sértettnek adta át.

[20] A kerületi bíróság előtt a felperes, és a sértett mint alperes között végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt polgári peres eljárás van folyamatban.

[21] A jogerős ítélet ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, a felülvizsgálat törvényi okaként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont, a Be. 649. § (2) bekezdés b) és d) pontjára tekintettel a Be. 608. § (1) bekezdés a) és f) pontjára hivatkozással.

[22] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság elsődlegesen feltétlen eljárási szabálysértést megvalósítva járt el akkor, amikor a hamis tanúzás bűntette tekintetében az eljárás lefolytatásához szükséges feljelentés hiányában hozott e cselekmény tekintetében marasztaló ítéletet.

[23] Kifejtette, hogy a vádiratnak tartalmaznia kell az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel, jelen esetben a feljelentés meglétét, miután a hamis tanúzás bűncselekménye tekintetében a törvény az arra jogosult feljelentését előírja. Utalt rá, hogy a hagyatéki eljárásban eljárt a közjegyző a nyomozóhatóság többszöri megkeresése ellenére sem kívánt és nem is tett feljelentést a terhelttel szemben hamis tanúzás miatt, a nyomozóhatóság a folyamatban lévő közjegyzői eljárás során rendelte el az hamis tanúzás miatt korábban felfüggesztett eljárás folytatását, anélkül, hogy rendelkezésére állt volna az arra jogosult feljelentése. Miután a feljelentés hiánya a büntetőeljárás lefolytatásának gátját képező anyagi jogi akadály, a felülvizsgálattal támadott határozat hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének van helye.

[24] A védő álláspontja szerint a másodfokú ítélet meghozatalára a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértéssel került sor. Előadta, hogy a nyilvános ülés megkezdését követően a nyilvános ülésen eljárt tanács tagjai közül 1. számú bíró személyére vonatkozó esetleges kizárási okot jelentett be, de nem érezte magát elfogultnak, míg a terhelt által előadottak értelmezése alapján szóban kizárás bejelentésére került sor a tanács tagjával szemben, azonban annak elbírálása elmaradt. Utalt rá, hogy bár a tanács elnöke a nyilvános ülést felfüggesztette, majd 1. számú bíró helyett a tanács harmadik tagjaként 2. számú bíró bemutatásra került, valójában az ügyben az történt, hogy az eljáró bíró által bejelentett kizárási ok nem került elbírálásra, ugyanakkor olyan – felkészületlennek minősíthető – bíró vett részt a másodfokú tanácsban, aki az elejétől kezdve nem volt jelen a tárgyaláson, így a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértés megvalósult.

[25] A felülvizsgálati indítvány további részében a hamis tanúzás törvényi tényállási elemeinek hiányát sérelmezve vitatta a bűnösség megállapítását. Ebben a körben arra hivatkozott, hogy a terhelt nem tanúként töltötte ki a formanyomtatványt – amely egyébként nem tartalmazott az annak kitöltője részére kioktatást jogaira, kötelezettségeire vonatkozóan, illetve abban nem hívták fel a figyelmet a hamis tanúzás büntetőjogi következményeire –, hanem törvényes örökösként írta alá. Ezentúl a terhelt a hagyatéki eljárás során, a közjegyző előtt sem tett valótlan tartalmú nyilatkozatott, miután hagyatéki tárgyalás megtartása nélkül került sor a hagyaték átadásra. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a hagyatéki eljárás csak azt követően kezdődik a közjegyző előtt, amikor a jegyző előtt elkészített hagyatéki leltár a közjegyzőhöz megérkezik.

[26] A hagyatéki leltár kitöltésével összefüggésben a védő kifejtette, hogy a terhelt szubjektíve és objektíve még eldöntetlen tudomása alapján jelölte meg a hagyatéki leltár kitöltése során a végrendelet létezésére vonatkozó nyilatkozatát, hiszen, ha és amennyiben a folyamatban lévő polgári perben a végrendelet érvénytelensége megállapításra kerül, úgy fel sem merült objektíve valótlan nyilatkozat megtétele. Érvelése szerint a nyomtatvány kitöltése során a terhelti tévedés sem zárható ki, miután nem kellett tudomással lennie arról, hogy az elhunyt és a sértett élettársi viszonyban voltak vagy sem; de a terhelti tévedés a végrendelet vonatkozásában sem zárható ki, hiszen nyilatkozata szerint az örökhagyó végrendelkezett a sértett javára, azonban azt későbbiek során visszavonta, így joggal lehetett abban a tudatban, hogy nincs végrendelet, annak ellenére, hogy a sértett a rendőri intézkedés során egy olyan végrendeletet mutatott be, amelynek keltezéséről még a hivatalos szerveknek sem volt tudomása.

[27] A terhelt bűnösségének az önbíráskodás bűntettében való megállapítását anyagi jogszabály sértés okán szintén kifogásolta. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság bizonyítás felvétele nélkül állapította meg tényként, hogy a sértett az ingatlant 2020. június 12-én végleg elhagyta, holott arra kétséget kizáró bizonyíték nem állt rendelkezésre, így viszont a fenyegető magatartás nem tekinthető befejezettnek és a terhelt estében fennáll az önkéntes elállás, mint büntethetőséget megszüntető ok.

[28] A minősítést érintően az önbíráskodás folytatólagos elkövetését is vitatta azzal, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt csak egy cselekmény kísérletét követte el, a terhelt részéről 2020. június 15-én megvalósított perrel való fenyegetés az önbíráskodás törvényi tényállását nem merítette ki, így a folytatólagos elkövetés törvényi feltételei sem adottak.

[29] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta és a megtámadott határozatok hatályban fenntartására tett indítványt.

[30] A felülvizsgálati indítványnak a feljelentés hiánya kapcsán tett kifogásával összefüggésben kifejtette, hogy hamis tanúzás bűntette miatti büntetőeljárás folytatását csak az alapeljárás lezárta előtt köti a törvény az alapügyben eljáró hatóság feljelentéséhez. Osztva a másodfokú bíróság okfejtését, rámutatott, hogy a hamis tanúzás szempontjából alapügynek az a hagyatéki eljárás tekinthető, amely 2020. december 8-án kelt és 2021. január 15-én jogerős teljes hatályú hagyatékátadó végzésével befejeződött, az esetleges rendkívüli jogorvoslati eljárás során – amelyre jelen ügyben a megismételt hagyatékátadás folytán sor került – a felejelentés hiánya többé már nem akadálya annak, hogy a büntetőeljárás meginduljon.

[31] A másodfokú bíróság eljárását érintően a Legfőbb Ügyészség arra mutatott rá, hogy egyrészt nem került sor kizárási indítvány előterjesztésére, így arról döntést sem kellett hozni, továbbá, hogy a nyilvános ülés érdemében már nem a kifogással érintett bíró, hanem 2. számú bíró vett részt, ezért a Be. 608. § (1) bekezdés a) pont második fordulata szerinti abszolút eljárási szabályszegés a másodfokú eljárásban nem merült fel.

[32] Amellett, hogy a hagyatéki leltárhoz kitöltött űrlap kapcsán a védelem által felvetett terhelti tévedésre történő hivatkozás helytállóságát az irányadó tényállás cáfolta, osztotta a védelem álláspontját az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény minősítését érintő kifogása körében. Egyetértett azzal, hogy a hagyatéki eljárás során a terhelt tanúkénti kihallgatására nem került sor, azonban a polgári ügynek minősülő és a hagyatéki eljárás részét képező hagyatéki leltározás során tett valótlan nyilatkozatával a terhelt polgári ügyben hamis okiratot szolgáltatott, ekként ezen cselekménye a Btk. 272. § (5) bekezdés első mondata szerint minősül.

[33] Az önbíráskodás bűntette minősítését érintően utalt rá, hogy a terheltnek a sértett felé két vagyoni igénye is volt, ebből az ingatlan elhagyására vonatkozó követelésének a sértett – az irányadó tényállás szerint az indítvány állításával ellenkezőleg a fenyegetés hatására – eleget is tett, így a bűncselekmény befejezetté vált. Ugyanakkor a folytatólagos elkövetés megállapítására a Legfőbb Ügyészség szerint is tévesen került sor, miután a sértett többszöri, de ugyanazon követelése a természetes egység körében értékelendő.

[34] A felülvizsgálati indítvány alaptalan.

[35] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja, és kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.

[36] A Be. 659. § (5) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető okok kivételével – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.

[37] A terhelt védője a felülvizsgálat okaként anyagi és eljárási jogszabálysértéseket egyaránt megjelölt.

[38] A feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető ok az eljárás olyan súlyos hibája, amely rendkívüli jogorvoslati eljárásban is a jogerős ítélet mérlegelés nélküli megsemmisítésére vezet, vagyis az ilyen szabálysértés megállapítása esetén az ítélet érdemi felülbírálata már szóba sem jön [Be. 663. § (2) bek.]. Miután a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa ilyen eljárási sérelemre is hivatkozott, a Kúria elsőként ezt vizsgálta meg.

[39] A Be. 649. § (2) bekezdés b) pontja alapján eljárási szabálysértés okán valóban felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a magánindítvány, a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a Be. 4. § (9) bekezdésében vagy a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányában hozta meg.

[40] A Be. 375. § (1) bekezdése alapján nyomozás az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak a hivatali hatáskörében, valamint az ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hivatali minőségében tudomására jutott adatok alapján, illetve feljelentésre indul meg.

[41] A Be. 376. § (1) bekezdése szerint közvádra üldözendő bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést.

[42] A törvényben meghatározott esetekben a büntetőeljárás megkezdésének személyhez kötöttsége is feltétel. A Btk. kifejezetten meghatároz olyan bűncselekményeket, amelyek miatt csak meghatározott személy által tett feljelentés [az alapügyben eljáró hatóság a hamis vád (Btk. 270. §), hamis tanúzás (Btk. 274. §) esetén] alapján indítható meg vagy folytatható a büntetőeljárás, és büntethető a bűncselekmény elkövetője. Ebben az esetben az arra jogosult által tett feljelentés hiánya a büntetőjogi felelősségre vonás akadálya [Btk. 30. § b) pont, Btk. 32. §].

[43] A Btk. 274. §-a szerint hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az alapügy, amelyben a hamis tanúzást elkövették, nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható.

[44] Hamis tanúzás miatt büntetőeljárás megindítására vonatkozóan az alapügy befejezését követően már nem érvényesül az a törvényi korlátozás, mely szerint erre csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése esetén van lehetőség, ezért nem valósul meg törvénysértés, ha a városi rendőrkapitányság által megszüntetett nyomozást követően az abban az eljárásban elkövetett hamis tanúzás miatt utóbb a megyei főkapitányság tesz feljelentést [Kúria Bfv.III.1.069/2017/8. (BH 2018.241.), BH 1986.134.].

[45] A fenti törvényi rendelkezések alapján tehát az alapügyben eljáró hatóság részéről a feljelentés hiánya a hamis tanúzás miatt a büntetőeljárás megindításának csupán időleges akadálya. Az alapügy befejezését követően a feljelentés hiánya a büntetőeljárás akadályát a továbbiakban nem képezi. A jelen ügyben pedig erről van szó.

[46] A rendelkezésre álló ügyiratok szerint a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott alapügyben a terhelt gyanúsítotti kihallgatására 2020. október 19-én került sor a Btk. 222. §-a szerinti zaklatás vétsége, valamint a Btk. 368. § (1) bekezdése szerinti önbíráskodás bűntettének elkövetése miatt.

[47] A nyomozás során a közjegyzői iratok beszerzését követően az eljáró rendőrkapitányság észlelte az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény gyanúját, ezért feljelentés megtételére vonatkozó nyilatkoztatás végett megkeresést intézett a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzőhöz. A közjegyző-helyettes nemleges válaszára tekintettel a nyomozó hatóság a hamis tanúzás vétségének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen személlyel szemben folytatott eljárást a Be. 398. § (1) bekezdés g) pontja alapján 2021. június 15-én megszüntette.

[48] A nyomozó hatóság újabb megkeresésére a közjegyző-helyettes 2021. szeptember 16-án meghozott végzésében úgy nyilatkozott, hogy állásfoglalása szerint az adott ügyben feljelentés megtételére nincs hatásköre, ugyanakkor felhívta a nyomozati hatóságot „a hatáskörébe tartozó eljárások lefolytatására – az alapügyben történtek kivizsgálására, szükség esetén a büntetőeljárás megindítására, lefolytatására és a büntetőjogi felelősség tisztázására – amennyiben ezt megítélése szerint a korábban már a közjegyzői iroda részére is megküldött nyomozati iratok alapján szükségesnek tartja”. Ezt követően ugyanezen nappal a rendőrkapitányság a korábban megszüntetett eljárás folytatását rendelte el, majd közölte a terhelttel az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményre vonatkozó gyanúsítást.

[49] A Kúria osztotta a másodfokú bíróság azon okfejtését, hogy a hamis tanúzás szempontjából alapügynek a hagyatéki eljárás tekinthető, az pedig a teljes hatályú hagyatékátadó végzéssel befejeződött.

[50] A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 105. § (1) bekezdése szerint a hagyatéki eljárást érdemben befejező jogerős végzés (ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés, teljes hatályú hagyatékátadó végzés, teljes hatályúvá vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés és az öröklési bizonyítvány) ellen – a teljes hatályúvá nem vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés kivételével – a hagyatéki eljárás megismétlése iránti kérelmet lehet előterjeszteni, ha az öröklésben érdekelt olyan tényre hivatkozik, amelyet a hagyatéki eljárásban nem bíráltak el, feltéve, hogy az – elbírálás esetén – az öröklés rendjének vagy az öröklés jogcímének, továbbá ezekhez kapcsolódóan a hagyatékban való részesedés arányának megváltoztatását eredményezhette volna.

[51] A Hetv. 108. § (1) bekezdése szerint a megismételt hagyatéki eljárás eredménye alapján a közjegyző új végzése a korábbi hagyatéki eljárást érdemben befejező végzést hatályában fenntartja, vagy (részben vagy egészben) hatályon kívül helyezi, és a korábbi végzéstől eltérő hagyatéki eljárást érdemben befejező végzést hoz.

[52] Az idézett rendelkezések alapján kétségtelen, hogy a hagyatéki eljárás megismétlése iránti kérelem akkor terjeszthető elő, ha a hagyatéki eljárást érdemben befejező döntés jogerőre emelkedett, következésképpen a hagyatéki eljárás megismétlése iránti kérelem jogerő utáni, ekként rendkívüli jogorvoslat. Mindezt maga a normaszöveg és annak végső előterjesztői indokolása is egyértelművé teszi, hiszen az idézett rendelkezések a Hetv. V. Fejezetében szabályozottak, amely „A közjegyző eljárásával kapcsolatos jogorvoslatok” címet viseli, az indokolás pedig a megismételt eljárásnak a perújítás rendkívüli jogorvoslati eljáráshoz való hasonlatosságát rögzíti.

[53] Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az alapügy befejezésén a jogerős befejezése értendő. Az esetleges rendkívüli jogorvoslati eljárás nem akadálya annak, hogy az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt a büntetőeljárás meginduljon. Jelen ügyben az alapügy tehát a hagyaték jogerős átadásával befejeződött, a feljelentés hiánya is csak addig volt a büntetőeljárás folytatásnak akadálya, a hagyatéki eljárás megismétlése, mint rendkívüli jogorvoslat idején a büntetőeljárás a terhelttel szemben – hivatalból – már törvényesen folytatható volt.

[54] A felülvizsgálati indítvány eljárási szabálysértés törvényi okaként a Be. 649. § (2) bekezdés alapján a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontját is megjelölte.

[55] Feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértést – egyben felülvizsgálati okot – valósíthat meg ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes [Be. 608. § (1) bek. f) pont].

[56] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ilyet a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében, vagyis az úgynevezett főkérdésekben a határozat indokolása és a rendelkező rész közötti ellentét alapoz meg. Ilyen ellentét fennállására az indítvány nem hivatkozott, de még csak utalást sem tartalmaz.

[57] Önmagában – azt alátámasztó adatok, tények, indokok hiányában – pusztán a felülvizsgálat törvényi okára hivatkozással a felülvizsgálatnak nincs helye [Kúria Bfv.II.1.595/2017. (BH 2018.42.)].

[58] A felülvizsgálati indítvány a másodfokú bíróság eljárásában felmerült eljárási szabálysértésekre hivatkozott, ebben a körben egyrészt a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontját hívta fel, másrészt a kizárási kérelemről való döntés elmaradását hiányolta, valamint a tanács összetételében beállt változással összefüggésben az 1. számú bírót felváltó bíró felkészültéségét kérdőjelezte meg.

[59] A másodfokú bíróság eljárást érintően a rendelkezésre álló ügyiratokból a következők állapíthatók meg:

– a másodfokú nyilvános ülésen a tanács tagjaiként 3. számú bíró a tanács elnöke, 4. számú bíró és 1. számú bíró a tanács tagjai jelentek meg;

– a tanács elnöke a nyilvános ülést megnyitotta, a megjelentek számbavétele után a nyilvános ülést megkezdte;

– a tanács elnöke bemutatta a tanács tagjait, a jegyzőkönyvvezetőt és a védőt, megállapította a megjelent terhelt személyazonosságát, továbbá, hogy az ügy előadását a fellebbezésre jogosultak nem kérik, valamint, hogy a terhelt és a védő bizonyítási indítványt nem terjesztenek elő;

– ezt követően a tanács tagjaként eljárt 1. számú bíró a következő nyilatkozatot tette: „a házastársam a polgári ügyben tanúként van kihallgatva. Ennyit ismerek az ügyből. Nem érzem magam elfogultnak, azonban indokoltnak tartom bejelenteni. A házastársam együtt zenélt a sértettel néhány évvel ezelőtt. Nem jártunk össze a sértettel. Nem érzem magam elfogultnak.”;

– a tanács elnökének e nyilatkozatot követően feltett kérdésére a védő válasza: „Részemről nem merül fel bizalmatlansági probléma.” A terhelt pedig a következő nyilatkozatot tette: „1996 óta más városból járok és a rendőrségi eljárásra is, az egész ügy folyamán érzékelem a lenyomatát az ismeretségi körből a sértettnek, mindig érzékelek valamilyen ismeretségi körből való előnyszerzést, a tanúk előállítása kapcsán, a tanúk szájába adása kapcsán. Ezt nem használtam ki semmilyen formátumban, amit a sértett használt. A rendőrségi szakban is számtalanszor elővezettem, a megítélésemet a rendőrség az ügyészség a bíróságon a tanúk meghallgatása során éreztem az összefonódás szerint. Úgy érzem, hogy kezd sok lenni. […] Nem személyes megnyilvánulás. A bírónő szakmaiságát nem vitatom.”;

– a nyilatkozatok után a bíróság a nyilvános ülést 11 óra 16 perckor felfüggesztette, majd 11 óra 26 perckor folytatta; a tanács 3. tagjaként 2. számú bírót bemutatta, kérdésére a terhelt nem kifogásolta a bíró személyét;

– ezt követően a tanács elnökének felhívására a védő a fellebbezése indokolására utalással rövid perbeszédét megtartotta, a terhelt felszólalásában a védőjéhez csatlakozott;

– a bíróság a nyilvános ülést 11 óra 36 perckor felfüggesztette, 13 óra 02 perckor folytatta, azzal, hogy a külön íven szövegezett ítéletét nyilvánosan kihirdette, a tanács elnöke szóban indokolta, majd a nyilvános ülést 13 óra 19 perckor berekesztette.

[60] Felülvizsgálatnak eljárási szabálysértés okán kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdés a)–f) pontjában kimerítően felsorolt törvénysértések esetén van helye, amely azt jelenti, hogy felülvizsgálat keretében nem minden, csak azok az eljárási szabálysértések vizsgálhatóak, amelyeket a törvény megenged.

[61] Az eljáró bíró felkészültségével összefüggő megállapítások nem ilyenek, felülvizsgálat tárgyát sem képezhetik.

[62] A teljesség kedvéért a Kúria megjegyzi, hogy a bíróság tanácsa a határozatát tanácskozás után szavazással hozza meg [Be. 450. § (1) bek.]. A tanácskozás és a szavazás kizárólag a bíróság belső ügye, ahol lehetőség adódik a tanács tagjai önálló véleménynyilvánítására, az álláspontok ütköztetésére, miközben az egyes bizonyítékok elfogadhatóságáról való döntésen keresztül tisztázza a tényeket. Ezt a bűnösség kérdésében való állásfoglalás, azzal szoros összefüggésben bűncselekmény, az elkövetői és elkövetési alakzat, majd a szankció és egyéb jogkövetkezmények megállapítása követ [Be. 450. § (5) bek.]. Jelen ügyben mindezek támadása a jegyzőkönyv alapján fel sem merülhet, különös tekintettel a másodfokú bíróság ügydöntő határozata meghozatala előtti tanácskozásának időtartamára is.

[63] Tévesen sérelmezte a felülvizsgálati indítvány a bíró kizárására vonatkozó kérelem elbírálásának hiányát. A nyilvános ülésről készült – fentebb idézett – jegyzőkönyv alapján ugyanis az eljárás egyetlen résztvevője sem terjesztett elő kizárási kérelmet, következésképpen az ilyen kérelem elbírálásának mellőzése sem sérelmezhető. Megjegyzendő, maga az indítvány sem jelölt meg konkrétan kizárásra vonatkozó nyilatkozatot vagy kérelmet, legfeljebb csak sejtette azt.

[64] Eljárási szabálysértés miatt a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.

[65] A Be. 608. § (1) bekezdés a) pontja alapján – és a felülvizsgálati indítvány erre hivatkozott – feltétlen eljárási szabálysértés, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen.

[66] A Be. 427. § (1) bekezdése alapján a tárgyaláson, az ülésen és a tanácsülésen az egyesbíró vagy a tanács tagjai mindvégig jelen vannak. A Be. 425. § (3) bekezdése értelmében a nyilvános ülésre a törvényben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók, vagyis a bíróság tagjainak a nyilvános ülésen is végig jelen kell lenniük.

[67] Abszolút hatályú eljárási szabályszegés valósul meg tehát abban az esetben is, ha az eljáró tanács szabályszerűen van megalakítva, annak azonban valamely tagja nem volt a tárgyaláson mindvégig jelen [Be. 609. § (1) bek. a) pont második ford.]. Nem vonható azonban ebbe a körbe a tanács összetételében történt változás esete. A Be. 518. § (3) és (4) bekezdése alapján ugyanis ebben az esetben a tárgyalás meg kell ismételni, mely a tárgyalás korábbi anyagának lényege ismertetésével is megtörténhet. E szabályok esetleges megszegése, így az ismétlés elmaradása azonban nem abszolút, hanem relatív hatályú eljárási szabálysértés.

[68] A másodfokon eljárt bíróság 1. számú bíró részvételével és jelenlétével nem csak megnyitotta, hanem érdemében meg is kezdte a nyilvános ülést, annak körében tartozó eljárási cselekményeket foganatosított, és ezek során tett a bíró – kizárási ok bejelentésének nem tekinthető, de – érintettséggel összefüggő nyilatkozatot. A nyilvános ülés felfüggesztését követően a másodfokú bíróság azonban továbbra is a törvény által megkövetelt három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, mindössze az összetételében következett be változás a tanács egyik tagja személyét érintően. A bíróság ekkor a nyilvános ülést nem kezdte elölről, ez azonban a jelen ügyben mindössze a nyilvános ülés felfüggesztéséig már foganatosított, egyébként érdemét tekintve az eljárás lefolytatására és meghozott ítéletre kihatással nem bíró eljárási cselekmények megismétlésének elmulasztásával járt, hiszen a nyilvános ülés érdemi részébe – jelen esetben – a fellebbezéseket és a felülbírálatot érintő felszólalások tartoztak, amely viszont az ügydöntő határozatot meghozó összetételű tanács előtt hangzott el.

[69] A relatív eljárási szabálysértések [Be. 609. § (1) bek.] azonban a Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárási szabálysértések körébe nem tartoznak.

[70] A felülvizsgálati indítvány anyagi jogszabálysértés okán is támadta a jogerős határozatot.

[71] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki (semmilyen) bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy – ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére. Ilyen esetben az indítvány célja a terhelt felmentése, vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.

[72] A felülvizsgálati eljárásban azonban megkerülhetetlen szabály a tényálláshoz kötöttség és a tényállás támadhatatlansága, miután a Be. 650. § (2) bekezdése azt írja elő, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható. Ennek megfelelően a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye; a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[73] A tényállás irányadósága azt is jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Nem vizsgálható az sem, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárást kellő terjedelemben és alapossággal folytatták-e le, a bizonyítási eljárás során megvalósítottak-e esetlegesen valamilyen hibát, továbbá az sem, hogy mely bizonyítékokat és milyen okból fogadtak el, illetve, hogy egyes bizonyítékokat helyénvalóan vetettek-e el.

[74] Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága nem bírálható felül, a jogerős ítéletben rögzített tényállás nem változtatható meg. Az indítvány nem irányulhat arra, hogy a Kúria a jogerős ítéletben foglalttól eltérő tényállást állapítson meg és a terheltet ezen eltérő tényállás alapján mentse fel vagy cselekményét annak alapján minősítse. Az eljárt bíróság által levont jogkövetkeztetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (Kúria Bfv.II.388/2021/6.).

[75] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság tényfelderítési kötelezettsége kiterjed minden, a büntetőjogi elbírálás szempontjából lényeges, releváns jelenségre. Az ennek eredményeként az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, az elkövető tudattartamára – az egyes események megtörténtére vagy meg nem történtére vonatkozó ismereteire, céljaira – mint tudati tényekre vont következtetés is (BH 2005.167.). Ezek az úgynevezett tudati tények ugyancsak tények, és mint a tényállás részei ugyancsak nem vitathatók (Kúria Bfv.II.1.026/2020/7.).

[76] Ennek megfelelően a felülvizsgálatban támadhatatlan tudati tények azok a megállapítások, mely szerint a terhelt tudatában volt annak, hogy

– a nyomtatványt a hatóság a közjegyzőnek továbbítja, így a valótlan tartalmú okirat a hagyatéki eljárásban felhasználásra kerül;

– édesanyja közvégrendeletet készíttetett, amiben a sértettet általános örökösének nevezte;

– anyja a halála előtt a sértettel élettársi kapcsolatban állt.

[77] A terhelt az irányadó tényállás alapján a hagyatéki leltár összeállítása során valótlan tartalommal nyilatkozott.

[78] A hagyaték leltározása az örökhagyó és a hagyatéki eljárásban érdekeltek jogszabályban meghatározott adatainak, valamint a hagyatékba tartozó vagyonnak, továbbá az ezekkel kapcsolatos, jogszabályban meghatározott nyilatkozatoknak a beszerzését és rögzítését jelenti [Hetv. 6. § (1) bek. c) pont].

[79] Az eljárás akkor indul, amikor a jegyző az örökhagyó haláláról értesül [Hetv. 19. § (1) bek.].

[80] Az eljárás megindulását követő nyolc napon belül – a Hetv. 21. § (1) bekezdése alapján – a jegyző a leltározást megkezdi [Hetv. 19. § (4) bek.], ugyanakkor a Hetv. 21. § (2) és (3) bekezdésében foglalt esetekben a leltározást a közjegyző végzi.

[81] A Hetv. 115. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint a hagyaték leltározása során a nem a közjegyző által hozott végzésekkel szembeni jogorvoslatra a közjegyző végzése elleni jogorvoslat szabályait kell – a megfelelő eltérésekkel alkalmazni.

[82] A Hetv. idézett rendelkezéseiből következik, hogy a jegyző által végzett hagyatéki leltározás a hagyatéki eljárás része, ekként az egységesen – a Hetv. 2. § (1) bekezdése alapján – polgári nemperes eljárásnak minősül. A Hetv. 2. § (1) bekezdése szerint ugyanis a hagyatéki eljárás polgári nemperes eljárás, amelyre – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni.

[83] Erre figyelemmel a jegyző által végzett hagyatéki leltározás a hamis tanúzás szempontjából polgári ügy, akárcsak a hagyatéki eljárásnak a közjegyző által végzett része is [Kúria Bfv.I.1.090/2017/7. (BH 2018.158.)].

[84] A Btk. 272. § (1) bekezdése alapján a tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.

[85] A Btk. 272. § (2) bekezdés c) pontja alapján a hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra, aki a 268. § (1) bekezdés b) pontja esetén kívül büntető- vagy polgári ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.

[86] A bűncselekmény tettese az idézett esetekben tehát a tanú, illetve az a személy (az adott büntetőügy terheltjének kivételével bárki) lehet, aki hamis okiratot, vagy egyéb hamis tárgyi bizonyítékot szolgáltat a bíróságnak vagy a hatóságnak.

[87] A Btk. 272. § (1) bekezdése szerinti – ún. tulajdonképpeni – hamis tanúzás alanya kétségkívül speciális, kizárólag az adott eljárásban tanúként kihallgatott személy lehet, ekként a felülvizsgálati indítvány helyesen utalt rá, hogy a hagyatéki eljárás során a terhelt tanúkénti kihallgatására nem került sor. Mindezek alapján a másodfokú ítélet jogi indokolásában tévesen jutott annak megállapítására, hogy a terhelt a Btk. 272. § (1) bekezdés 2. fordulatára figyelemmel azzal követte el a bűncselekményt, hogy elhallgatta a közjegyző-helyettes előtt a hagyatéki eljárás lefolytatásának az időpontjában már általa is tudottan meglévő végrendelet létezését.

[88] A Btk. 272. § (2) bekezdés c) pontjának rendelkezéséből következően az abban meghatározott bizonyítási eszközök szolgáltatása hamis tanúzásnak minősül, ha az büntető vagy polgári ügyben történik. A normaszövegből következően ez az elkövetési magatartás a Btk. 273. §-ában megjelölt más hatósági eljárásokban – tehát amelyeknek tárgya nem büntető vagy polgári ügy – nem tekinthető hamis tanúzásnak.

[89] A Btk. 272. § (2) bekezdés c) pontja hamis okirat (vagy tárgyi bizonyítási eszköz) szolgáltatását tartalmazza. A szolgáltatás a hatóság tudomására hozatala, ekként az ítélkezési gyakorlat szerint a büntetőjogi szabályozás a hamis, a hamisított, illetve a valótlan tartalmú okirat felhasználására is kiterjed (BH 2001.157.). A hatósági eljárásban, az arra a célra rendszeresített formanyomtatvány, adatlap okiratnak minősül, annak kitöltése és benyújtása pedig annak felhasználását jelenti (BH 1991.302.).

[90] Mindent összefoglalva tehát a terhelt a hagyatéki leltár felvételét biztosító nyomtatvány tudottan valóságnak nem megfelelő kitöltésével és a tudottan valótlan tartalmú okirat felhasználásával a hagyatéki eljárásban mint polgári ügyben hamis okiratot szolgáltatott, mindezek a bűncselekmény megállapításához szükséges szándékosság fennállását is kétségkívül megalapozzák, a tényállás pedig semmilyen olyan körülményt nem tartalmaz, ami a terhelt ebben való esetleges tévedését megalapozná (BH 2011.183). Cselekménye ekként a Btk. 272. (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel az (5) bekezdés első mondta szerint minősül.

[91] A terhelt bűnfelelősségének – a felülvizsgálati indítvány állításával szemben – a vagyon elleni erőszakos bűncselekményben való megállapítása is törvényes.

[92] A Btk. 368. § (1) bekezdése alapján önbíráskodást az követi el, aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.

[93] Az önbíráskodás elkövetési magatartása a kényszerítés, módja erőszakkal vagy fenyegetéssel, iránya, hogy a passzív alany valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, ami egyben a passzív alany akaratának meg nem felelő magatartás.

[94] A Legfőbb Ügyészség helytállóan hivatkozott arra, hogy a terheltnek a sértett felé két vagyoni igénye is volt; egyrészt, hogy hagyja el a 2000. évtől kizárólagos tulajdonát képező ingatlant, ezáltal annak birtokába tudjon jutni, továbbá, hogy a sértett, mint végrendeleti örökös mondjon le az örökségről, ezáltal a terhelt szerezze meg a teljes hagyatékot. A terhelt részéről 2020. június 4-én elhangzott, a sértett élete, testi épsége elleni fenyegetés az irányadó tényállás szerint mindkét vagyoni igény érvényre juttatását szolgálta.

[95] Az önbíráskodás szempontjából a tulajdonos által az ingatlana birtokának annak használójától történő visszavétele is vagyoni igénynek minősül [Kúria Bfv.III.1.593/2017/2. (BH 2018.270.)].

[96] A bűncselekmény akkor befejezett, ha a sértett az elkövető által alkalmazott erőszak vagy fenyegetés hatására a kényszerítéssel elérni kívánt magatartást tanúsítja: valamit megtesz, nem tesz meg vagy eltűr.

[97] Az irányadó tényállás szerint – és ebben körben tett a másodfokú bíróság tényálláskiegészítést – a sértett éppen a terhelti fenyegetés hatására hagyta el végleg az ingatlant. A felülvizsgálati indítványban e megállapítás megkérdőjelezése, bizonyítatlanságára hivatkozása a tényálláshoz kötöttség Be. 650. § (2) bekezdésére és a Be. 659. § (1) bekezdésére tekintettel a bizonyítást, a bizonyíték értékelő tevékenységet, ezen keresztül pedig ténylegesen a tényállást támadja.

[98] Az irányadó tényállás alapján tehát az állapítható meg, hogy a terhelti fenyegetések célt értek, az önbíráskodás bűntette befejezetté vált, ekként a felülvizsgálati indítványnak az önkéntes elállás körében tett felvetése fogalmilag kizárt.

[99] A vagyon elleni erőszakos bűncselekmény minősítésével összefüggésben a felülvizsgálati indítvány a folytatólagosság megállapítását helytállóan sérelmezte, az azonban a felülvizsgálat szempontjából relevanciával nem bír.

[100] A terhelt a sértett irányába egyetlen követeléssel állt elő, nevezetesen a teljes hagyaték megszerzésére tartott igényt, magatartását pedig ennek érdekében fejtetti ki folyamatosan, mely során ténylegesen ugyanazt követelte a sértettől.

[101] A cselekmény elkövetését nem teszi folytatólagossá az, hogy a terhelt több ízben fenyegette meg a sértettet annak érdekében, hogy a követeléséhez hozzájusson és a követelését a sértett akár több részletben is teljesítette. A terhelt ugyanazon cselekvés kikényszerítése érdekében tanúsította a magatartását, így az elkövetési magatartások ismétlődése, a fenyegetések többször történő megvalósulása természetes egységet valósít meg (EBD 2015.B.26.).

[102] Mindezekre tekintettel – miután a Kúria olyan felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta