GK ÍH 2024/29.

A bíróság határozatában meghatározott teljesítési határidő lejártától esedékes késedelmi kamatot – a hitelező kérelmére – akkor is fel kell tüntetni a végrehajtási lapon, ha az ítélet a kamatszámítás záró időpontjáról (kifizetés napjáig) nem rendelkezik [1994. évi LIII. törvény (Vht.) 19. § (2) bekezdés, 13. § (1) bekezdés; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:48. § (1) bekezdés, 6:153. §, 6:155. § (1) bekezdés].

A végrehajtást kérő végrehajtási lap kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő az adóssal szemben a törvényszék ítélete alapján 100 000 000 forint és ennek 2021. szeptember 5. napjától a kifizetésig járó késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékével egyező mértékű kamata, valamint 3 532 000 forint perköltség, illetve ennek kamata iránt.

Az elsőfokú bíróság fellebbezett végzésében a végrehajtási lap 3.ca) pontját a kérelemtől eltérően akként állította ki, hogy a 100 000 000 forint végrehajtandó követelés utáni kamatkövetelést mellőzte.

Indokolásában megállapította, hogy a törvényszék az ítéletében arra kötelezte jelen végrehajtási eljárás adósát, hogy 15 napon belül fizessen meg a végrehajtást kérőnek 100 000 000 forintot és ennek 2021. szeptember 5. napjától a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékével egyező mértékű kamatát, továbbá 3 532 000 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 19. § (2) bekezdésére és 13. § (1) bekezdésére utalással kifejtette, hogy a végrehajtást kérő kérelmében az adóssal szemben a tőkekövetelés után az ítéletben megjelölt késedelmikamat-követelést is érvényesíteni kívánta, azonban az ítélet rendelkező része a késedelmi kamat tekintetében nem egyértelmű és világos. A jogerős ítélet nem tartalmazza a kamatszámítás záró időpontját, mely miatt a megítélt kamatkövetelés terjedelme nem határozott, nem kiszámítható. A végrehajtás elrendeléséhez fenn kell állnia a kötelezést (marasztalást) tartalmazó kritériumnak, amelyet bírósági végrehajtás útján szeretne a jogosult kikényszeríteni, és amely alapján végrehajtható okirat kiállításának lehet helye, valamint további két kritériumnak: a jogerőnek vagy előzetes végrehajthatóságnak, illetve a teljesítési határidő elteltének is. Az ítéletnek azonban csak a rendelkező része tartalmazhat a végrehajtás általános feltételeinek megfelelő marasztalást, ahogy a Legfelsőbb Bíróság BH 2003.162. szám alatt közzétett eseti döntése elvi éllel kifejtette: kizárólag az ítélet rendelkező része alapján, e rendelkezések figyelembevételével van helye végrehajtási lap kiállításának a Vht. 13. § (1) bekezdése alapján, végrehajtás elrendelésének alapjául az ítélet indokolásában kifejtettek nem szolgálhatnak.

A jogerős ítélet tehát a 100 000 000 forint tőke utáni kamatkövetelés vonatkozásában nem tartalmazott határozott végrehajtható rendelkezést. A végrehajtást kérő általi kérelmen való feltüntetése határozott ítéleti rendelkezés hiányában nem elegendő, így ezen követelésrész (azaz a 100 000 000 forint utáni kamat) tekintetében a Vht. 13. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel nem teljesült, ezért a bíróság a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően a rendelkező részben foglaltak szerint állította ki.

Az elsőfokú bíróság emellett megjegyezte, hogy a végrehajtandó határozat a 3 532 000 forint összegű perköltség tekintetében késedelmikamat-fizetésről nem rendelkezett, azonban a bírói gyakorlat szerint a végrehajtást kérő kérheti a végrehajtás elrendelésekor a teljesítési határidő leteltét követő naptól a törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetését.

Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a végrehajtást kérő terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte a Vht. 9. §-a folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 389. §-a és 383. § (2) bekezdése szerint az elsőfokú végzés megváltoztatását és a végrehajtási lap kérelemmel egyező kiállítását, valamint a végrehajtást kérő perköltségének megállapítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság végzése téves és megalapozatlan. A jogerős ítélet rögzíti a tőkekövetelést, a lejáratot és a kamatfizetési kötelezettséget. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) rendelkezései – a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése, 6:153. §-a, 6:155. § (1) bekezdése – alapján egyértelmű, hogy a késedelmikamat-fizetési kötelezettség addig áll fenn, amíg a késedelem fennáll. Az ítélet rendelkező részében valóban meg kell határozni a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját, annak végpontja azonban a Ptk.-ból következik. Az elsőfokú bíróság ezért jogszabályellenesen jutott arra a következtetésre, hogy a késedelmikamat-fizetési kötelezettség fennálltának időpontja nem állapítható meg.

Az adós a fellebbezésre nem tett észrevételt.

A végrehajtást kérő fellebbezése alapos.

Az elsőfokú bíróság a Vht. 19. § (2) bekezdésének téves alkalmazásával rendelkezett a végrehajtási lap kérelemtől eltérő kiállításáról.

Azt helyesen észlelte az elsőfokú bíróság, hogy a jogerős határozat a késedelmikamat-követelésnek csak a kezdő időpontját jelöli, de nem tartalmazza annak záró időpontját. Ennek azonban nincs olyan következménye, hogy a végrehajtást kérő ne tarthatna igényt a késedelmi kamat végrehajtására.

A 3/2015. PJE határozat V.1. pontja folytán az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó PK 226. számú kollégiumi állásfoglalás értelmében a késedelmi kamat a hitelezőt a Ptk. 301. §-a szerint akkor is megilleti, ha a bíróság határozata az adóst annak fizetésére kifejezetten nem kötelezi. A bíróság határozatában meghatározott teljesítési határidő lejártától esedékes késedelmi kamatot tehát – a hitelező kérelmére – akkor is fel kell tüntetni a végrehajtási lapon, ha az ítélet erről nem rendelkezik.

A PK véleményből kitűnik, hogy a jogosult akkor is igényelheti a végrehajtás során a teljesítési határidő lejártától járó késedelmi kamatot, ha arról a pénzbeli marasztalásról szóló jogerős ítélet egyáltalán nem rendelkezik. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy e szabályt a perköltség vonatkozásában az elsőfokú bíróság is helyesen alkalmazta.

A perbeli esetben a jogerős határozat tartalmaz kötelezést a késedelmi kamatra nézve, és megállapítja a kamatfizetési kötelezettség mértékét és kezdő időpontját is, így a PK vélemény megfelelő értelmezése alapján nincs akadálya a kamatkövetelés végrehajtási lapon történő feltüntetésének. A PK vélemény ettől eltérő értelemzése arra vezetne, hogy a végrehajtást kérőt több jogosultság illetné abban az esetben, ha a végrehajtandó határozat egyáltalán nem rendelkezne a késedelmi kamatról, mint amikor csak annak záró időpontját nem jelöli.

Amennyiben ugyanis a rendelkező részben a bíróság nem állapít meg záró időpontot, úgy a késedelmi kamat – annak funkciójából következően – a késedelem teljes időszakára, tehát a teljesítés időpontjáig jár. A jogerős ítélet rendelkező része az Ptk. 6:48. § (1) bekezdésével összhangban is csak úgy érthető, hogy késedelmi kamat a késedelembe eséstől kezdődően a késedelem végéig jár, mivel a „kifizetés napjáig” fordulatot a Ptk. idézett szakasza sem tartalmazza.

A másodfokú bíróság ezért a Vht. 224. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 389. §-a és 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a végrehajtási lap kérelemtől eltérő kiállítását mellőzte.