BÜ BH 2024/290

[1] A törvényszék ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. I. ford.]. Ezért őt 1 év 6 hónap, börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén az I. r. terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az I. r. terhelt és védője fellebbezése folytán eljáró ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítélettel szemben az I. r. terhelt terjesztett elő perújítási indítványt, amelyben – tartalmát tekintve – a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában, valamint d) és e) pontjaiban rögzített okokra alapozva kérte a perújítás elrendelését. Arra hivatkozott, hogy a sértett életveszélyes sérülését a sértett élettársa okozta, és nem ő vagy a fia. Előadta, hogy az alapügyben a nyomozás során eljárt ügyész „botrányos és igaztalan” vádirata vezetett odáig, hogy büntetőjogi felelősségüket a bíróság megállapította, annak ellenére, hogy a vádirat minden alapot nélkülöz. Kiemelte, hogy a sértett élettársa hamis tanúvallomása alapján ítélték el őt és a fiát. Ennek kapcsán utalt arra is, hogy a nyomozást felügyelő ügyész esetlegesen befolyásolhatta a tanút a vallomástétel során. Ennek igazolására kérte tanúként kihallgatni 1. számú tanút. Hivatkozott arra is, hogy a vascső nem lehetett az elkövetés eszköze, mivel azon nem volt a sértettől származó genetikai nyom. Kiemelte továbbá azt is, hogy az alapügyben a bírósági szakban eljáró ügyész is azt az álláspontot képviselte, hogy a sértett és élettársa tanúvallomására nem lehet az ítéleti tényállást alapítani, mivel ittas állapotban voltak és szavahihetetlenek. Álláspontja szerint a bírósági szakban eljárt ügyész indítványa tartalmilag a „vád csendes és elegáns módon történő visszavonását” jelentette, amelyet azonban az eljárt bírónő figyelmen kívül hagyott.

[4] Az ítélőtábla végzésével a perújítási indítványt a Be. 644. § (6) bekezdése alapján elutasította.

[5] Az ítélőtábla határozata indokolásában kifejtette, hogy a perújítási indítványában az I. r. terhelt nem jelölt meg olyan új bizonyítékot, amely perújítás, illetve perújítási nyomozás elrendelésének alapjául szolgálhatna. Álláspontja szerint az I. r. terhelt által újként hivatkozott tények megegyeztek az alapeljárásban előterjesztett védekezésében foglaltakkal, amelyeket az alapügyben eljáró bíróságok részletesen értékeltek. Rámutatott, hogy az alapügyben tett terhelti vallomás megismétlése nem új bizonyíték, a bíróság bizonyíték-értékelő, mérlegelő tevékenységének támadása pedig nem szolgálhat perújítás alapjául. Az I. r. terhelt perújítási indítványa újonnan felmerült tény meglétét, ekként pedig a perújítási cél elérését sem valószínűsítette.

[6] Kifejtette, hogy az I. r. terhelt által tanúként megjelölt 1. számú tanú kihallgatásától várható vallomás kedvező tartalma pusztán az I. r. terhelt feltételezésén nyugszik, az ismeretlen eredménnyel járó új bizonyítékok beszerzése iránti bizonyítási indítvány teljesítése érdekében perújítás elrendelésére nincs törvényes lehetőség. Így fel sem merülhet, hogy a bíróság – akár perújítási nyomozás keretében – a perújítás megengedhetősége tárgyában hozandó döntés előtt maga kísérelje meg létrehozni azt a bizonyítékot, ami az indítványozó várakozása szerint alkalmas lehet a perújítás elrendelésének megalapozására. Az I. r. terhelt által hivatkozott hamis tanúvallomások, illetve a nyomozás során a hatóság által elkövetett kötelességszegések kapcsán pedig kifejtette, hogy az ezen perújítási okokhoz a Be. 637. § (3) bekezdésében előírt többletfeltételek nem állnak fenn.

[7] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványként megjelölt, de tartalma szerint fellebbezésként értékelendő beadványt terjesztett elő. Ebben az alapügyben eljárt ügyész és a törvényszék bírájának tevékenységét bírálta, utóbbi „gúnyos megjegyzését” kifogásolta, továbbá előadta, hogy a nyomozati és a bírósági szakaszban a tényleges, valós körülmények feltárása helyett „jogszabálysértő esetek fordultak elő”. Álláspontja szerint az ítélőtábla „érintett bírói” helyzetükkel visszaélve akadályozzák az igazság kiderítését, az új tényeket, bizonyítékokat nem vizsgálták ki alaposan.

[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt fellebbezését nem tartotta alaposnak. Indokolásában az ítélőtábla érvelését azzal egészítette ki, hogy a perújítási indítványban megjelölt új tanú vallomása nem az ügyben bizonyítandó tényekre, hanem az ügyészség alapügyben eljárt tagjának magatartására vonatkozott volna.

[9] Ezért a Be. 605. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla végzésének helybenhagyását indítványozta.

[10] Az I. r. terhelt fellebbezése nem alapos.

[11] A perújítás rendkívüli jogorvoslat, amely az alapügyben meghozott jogerős ítélet ténybeli hibájának új bizonyítékon alapuló kiküszöbölésére szolgál.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint perújításnak van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni.

[13] E törvényi rendelkezés alapján – ahogyan azt az ítélőtábla végzésében bemutatta – egymásra épülő, konjunktív feltételek rendszere alapozza meg a perújítás elrendelését, amelyek meglétét a törvényben írt sorrendiség alapján kell vizsgálni, így először azt, hogy a hivatkozott bizonyíték újnak tekinthető-e.

[14] Mint ahogy azt az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott végzésében is rögzítette, a bizonyíték akkor tekinthető újnak, ha az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de azt az eljárt bíróság nem értékelte; és az újnak tekintendő bizonyíték alkalmas arra, hogy valamely ténynek – a jogerős határozatban foglaltaktól – eltérő, vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze; s végül az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására való alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy a jogerős ügydöntő határozatot lényegesen meg kell változtatni, és a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni [Be. 643. § (7) bek.].

[15] A perújítás lényege, hogy perdöntő tény hiányzik az alapügyből, a hiány azonban nem eredhet az alapügyben mérlegelt (meglévő) bizonyítékok újraértékeléséből. Ennek megfelelően perújítás alapját nem képezheti az alapügyben már értékelt, a bíróságok által mérlegelt bizonyítékok újraértékelése (BH 2004.229., BH 2006.387., Kúria Bpkf.I.466/2022/4., Kúria Bpkf.I.312/2022/2.).

[16] E körbe tartozott a perújítási indítvány azon hivatkozása, hogy a vascső nem lehetett az elkövetés eszköze, mivel azon nem volt a sértettől származó genetikai nyom, illetve azt az eljárt igazságügyi orvosszakértő nem vizsgálta. Az indítvány kizárólag a bizonyítékértékelést támadta a sértett kezén lévő sérülésekkel kapcsolatos szakértői megállapítások vitatásával is. Ilyen – a perújításra nem alkalmas – állítása a sértett és élettársa tanúvallomásának puszta cáfolata, illetve annak sérelmezése is, hogy a bíróság a késsel, mint elkövetési eszközzel kapcsolatos körülményeket nem tárta fel alaposan, úgy szintén az is, hogy a bíróság a segélyhívás hangfelvételeit nem megfelelően értékelte. Mindezen érvek közös jellemzője tehát, hogy új bizonyítékra nem utalnak, nem hivatkoznak, ami pedig a perújítás Be. 637. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt előfeltétele.

[17] Az ítélőtábla végzésében megállapította, hogy az I. r. terhelt perújítási indítványa újonnan felmerült tény meglétét, ekként pedig a perújítási cél elérését nyilvánvalóan nem valószínűsíti.

[18] Ezzel kapcsolatban a Kúria utal arra, hogy a perújításra alkalmas új bizonyíték hiányában a perújítási cél valószínűsítésének vizsgálata már nem szükséges, és nem is lehetséges. A Kúria arra is rámutat, hogy az indítványozónak – az ítélőtábla itt kifejtett álláspontjával szemben – nem szükséges új tényre hivatkoznia, mivel az ügyben már felmerült tényre vonatkozó új bizonyíték is megalapozhatja a perújítást [Be. 637. § (1) bek. a) pont]. Akár felmerült azonban az alapügyben az adott, perdöntő jelentőségű tény, akár nem merült fel, mindkét esetben új bizonyíték megjelölésével kell párosulnia, amely az I. r. terhelt perújítási indítványából hiányzik.

[19] Az I. r. terhelt arra is hivatkozott, hogy a cselekmény során jogos védelmi helyzetben volt. Ez azonban önmagában szintén nem új bizonyíték, hanem olyan állítás (védekezés), amely – az alapjául szolgáló tények megállapíthatósága esetén – a büntethetőséget kizárja. Mint ilyen, változatlan tényállás mellett nem perújítás, hanem felülvizsgálat alapjául szolgálhat (Kúria Bpkf.II.1712/2017/2.). A jogos védelem megállapíthatóságával az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság is foglalkozott. Az I. r. terhelt erre alapított felülvizsgálati indítványát – ahogy az ítélőtábla végzése is tartalmazza – a Kúria a Bfv.III.614/2022/14. számú végzésével alaptalannak találta, és a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.

[20] A perújítási indítvány pedig a jogos védelmi helyzet fennállását megalapozó új tényre vonatkozóan sem hozott fel új bizonyítékot, amely – szemben a jogerős ítélettel megállapított tényállásban foglaltakkal – azt valószínűsítené, hogy a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett, és ezzel az I. r. terhelt javára a perújítás elrendelését megalapozhatná.

[21] Annak állítása, hogy az eljárt ügyész esetlegesen befolyásolhatta a tanút a vallomástétele során, önmagában perújítás elrendelésére szintén nem alkalmas. Az ítélőtábla helyesen fejtette ki, hogy a hatóság, ügyészség, bíróság tagjának jogsértő magatartásár visszavezethető perújítási ok – ahogy a hamis tanúvallomás felhasználása is – csak akkor eredményezheti a perújítási eljárás lefolytatását, amennyiben a Be. 637. § (3) bekezdés a) és b) pontjában foglalt további – együttes – feltételek is teljesülnek. Vagyis a perújítási okként megjelölt bűncselekmény (adott esetben hivatali bűncselekmény, hamis tanúzás bűntette) elkövetését jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat megállapította, vagy ilyen ügydöntő határozat meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki, és e bűncselekmény a bíróság vádról rendelkező ügydöntő határozatát érdemben befolyásolta (Kúria Bpkf.I.223/2022/2.). E többletfeltételek azonban nem állnak fenn.

[22] Az ítélőtábla e körben megjegyezte azt is, hogy az ügyész kötelességszegésének igazolására felajánlott bizonyítási eszköztől (rendőr tanúvallomásától) várható, az I. r. terheltre nézve kedvező tartalmú bizonyíték pusztán a terhelt feltételezésén nyugszik. Az ismeretlen eredménnyel járó új bizonyítékok beszerzése iránti bizonyítási indítvány teljesítése érdekében pedig perújítás elrendelésére – azt feltételezve, hogy az az indítványozó által remélt és számára kedvező eredménnyel fog járni – nincs törvényes lehetőség.

[23] Az ítélőtábla e megállapítása általánosságban helyes, azonban a Be. 637. § (1) bekezdés d) vagy e) pontjára alapított perújítási indítvány esetében nincs lehetőség annak vizsgálatára, hogy a hatóság tagjának kötelezettségszegésére, illetve a hamis bizonyíték felhasználására megfelelő bizonyítékot ajánlott-e fel az indítványozó. Ennek oka éppen az ítélőtábla által is – helyesen – megkövetelt többletfeltétel, amelynek értelmében más büntetőeljárásra tartozik annak vizsgálata, hogy ezen perújítási ok alapja fennáll-e. A hatóság tagjának kötelezettségére, illetve a hamis bizonyíték felhasználására vonatkozó bizonyítékokat pedig ezen másik eljárásban vizsgálhatja meg a bíróság, nem pedig a perújítás megengedhetősége körében.

[24] Ha pedig a Be. 637. § (3) bekezdés a) pontja szerinti feltétel teljesül, a perújítás megengedhetősége szempontjából már csak a (3) bekezdés b) pontja szerinti feltétel vizsgálandó, vagyis, hogy a jogerős határozat meghozatalát érdemben befolyásolta-e a másik ügyben megállapított hamis tanúzás, illetve kötelességszegés. Más szóval a fenti perújítási okra alapított indítványt önmagában nem teheti alapossá az azokat igazoló vagy valószínűsítő bizonyítékokra történő hivatkozás, akkor sem, ha azok nem a terhelt puszta feltételezésén alapulnak, hanem ténylegesen is rendelkezésre állnak.

[25] Az I. r. terhelt által a fellebbezésében előadottakkal kapcsolatban szintén nem teljesülnek a perújítás elrendelésének fentiekben kifejtett feltételei. A perbeli bírói, illetve ügyészi tevékenység puszta bírálata, általánosságban eljárási jogsértésekre hivatkozás, a jogerős ítélettel szembeni elégedetlenség kifejezése önmagában sem perújítás elrendelésére nem alkalmas, sem további, a Be. 376. § (2) bekezdése szerinti intézkedés megtételét nem teszi szükségessé.

[26] Mindezek tükrében, az indokolás fenti pontosítása mellett, az ítélőtábla törvényesen állapította meg, hogy az I. r. terhelt által előterjesztett perújítási indítvány – a Be. 644. § (6) bekezdése alapján történő – elutasításának van helye.

[27] A Kúria ezért – a Be. 645. § (4) bekezdés 2. fordulata szerint tanácsülésen eljárva – a támadott végzést – a Be. 614. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.