GÜ BH 2024/296

[1] Az elsőfokú bíróság a keresetet részben megalapozottnak, a viszontkeresetet megalapozottnak ítélve marasztalta a feleket. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtottak be, valamint az alperes a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet terjesztett elő.

[2] Az ítélőtábla végzésével az alperes igazolási kérelmét elutasította, valamint az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezését visszautasította. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítéletét 2024. március 12-én kézbesítették az alperesnek, aki 2024. április 2-án terjesztett elő fellebbezést és igazolási kérelmet. Az igazolási kérelmet érdemben vizsgálta, azt alaptalannak ítélve elutasította, valamint erre figyelemmel az elkésett fellebbezést visszautasította.

[3] Az alperes fellebbezésében az ítélőtábla végzésének megváltoztatását, az igazolási kérelemnek történő helyt adást, valamint az ítélőtábla fellebbezés elbírálására való utasítását kérte.

[4] A Kúria Gf.2. sorszámú végzésében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 370. § (3) bekezdése alapján a fellebbezést benyújtó alperes tudomására hozta, hogy a fellebbezésben nem hivatkozott eljárási szabálysértést észlelt, mert az alperes jogi képviselője 2024. március 13-án töltötte le az elsőfokú bíróság ítéletét, így a fellebbezés benyújtására nyitva álló tizenöt napos határidő – az üzemszünetet is figyelembe véve – 2024. április 2-án járt le. Felhívta az alperest, 5 napon belül nyilatkozzon arról, hogy kéri-e a tudomására hozott eljárási szabálysértés figyelembevételét, ha igen, akkor e nyilatkozatával egyidejűleg fellebbezését ennek megfelelően változtassa meg, ennek hiányában a Kúria az eredeti fellebbezést bírálja el és az abban nem hivatkozott eljárási szabálysértést figyelmen kívül hagyja.

[5] Az alperes Gf.3. sorszámú beadványában fellebbezését megváltoztatva kérte az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását, és az ítélőtábla fellebbezés elbírálására való utasítását. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezése határidőn belül beérkezett [Pp. 365. § (6) bekezdés], ezért nem volt helye a fellebbezés visszautasításának [Pp. 366. § (1) bekezdés]. A fellebbezést érdemben kell elbírálni, annak visszautasítása jogszabálysértő.

[6] A felperes észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte.

[7] A fellebbezés alapos.

[8] Az alperes fellebbezésében az ítélőtábla végzésének a hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását kérte. Fellebbezését ugyanakkor arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezése nem késett el, így nincs helye visszautasításnak. A Kúria ezért a tartalom szerinti elbírálás elve alkalmazásával [Pp. 110. § (3) bekezdés] a fellebbezési kérelmet ilyen tartalommal vette figyelembe (1/2019. PJE).

[9] A Pp. 365. § (6) bekezdése szerint a fellebbezés határideje a határozat közlésétől számított tizenöt nap. Az alperes jogi képviselője nem 2024. március 12-én, hanem 2024. március 13-án töltötte le az elsőfokú bíróság ítéletét, így azt vele ezen a napon közölték [Pp. 351. § (2) bekezdés a) pont]. A 2024. március 19-ei üzemzavar (Pp. 617. §) és a húsvéti ünnepek [Pp. 146. § (5) bekezdés] miatt a fellebbezés benyújtására nyitva álló tizenöt napos határidő 2024. április 2-án járt le [Pp. 146. § (3) és (6) bekezdés], az alperes pedig fellebbezését ezen a napon benyújtotta. Az alperes nem mulasztotta el a fellebbezési határidőt, ezért nincsenek olyan jogkövetkezmények, amelyeket igazolással kellene orvosolni [Pp. 150. § (1) bekezdés], így az igazolási kérelem tárgyában nem kellett határozni [Pp. 153. § (1) bekezdés]. Az alperes fellebbezése nem késett el, ezért annak visszautasítása sérti a Pp. 366. § (1) bekezdését.

[10] Ezért a Kúria az ítélőtábla végzését a Pp 389. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és mellőzte az alperes fellebbezésének visszautasítását.

[11] Az alperes fellebbezése eredményre vezetett, az alperes pedig felszámította a másodfokú eljárási költségét [Pp. 81. § (1) bekezdés]. A Kúria az ítélőtábla fellebbezést visszautasító végzése ellen benyújtott fellebbezéssel megindított [Pp. 365. § (1) bekezdés] másodfokú ügy érdemében döntött [Pp. 383. § (1) bekezdés], amely nem azonos a per érdemével [Pp. 340. § b) pont]. A jelen esetben a Kúria csak az érdemben véglegesen elbírált kérelmekkel összefüggő perköltség viseléséről dönthet [Pp. 383. § (5) bekezdés]. A Kúria megállapítása szerint nem volt indok a fellebbezés visszautasítására, ezért érdemben véglegesen nem bírált el kérelmet, így nem volt helye perköltség viselésről való döntésnek. A szabályozás célja a kiegyenlítési elv alkalmazása, a költség viselésének megosztása a per eredményétől függően, amelyre nem kerülhet sor a fellebbezés visszautasítását megváltoztató másodfokú határozatban, mert nem ismert a per végső kimenetele. A Pp. kizárólag a másodfokú bíróság által meghozott közbenső ítéletben [Pp. 383. § (5) bekezdés második mondat] és a hatályon kívül helyező végzésben [Pp. 386. § (3) bekezdés] teszi lehetővé a perköltség összegének másodfokú bíróság általi meghatározását, ezért a jelen esetben a Kúria a perköltség összegét sem határozhatta meg. Az alperes a fellebbezéssel kapcsolatos költségét a Kúria döntése következtében folytatódó eljárásban számíthatja fel [Pp. 81. § (1) bekezdés] perköltségként (Pp. 80. §), amelyről az ítélőtábla dönt az eljárást befejező határozatában [Pp. 82. § (1) bekezdés].