BÜ BH 2024/31

[1] A kerületi bíróság a 2022. március 17-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli rablás bűntettének kísérletében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont] és ezért őt – mint erőszakos többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül – 6 év fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Az elsőfokú bíróság a kerületi bíróság két ítéletével kiszabott szabadságvesztés-büntetésekből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2022. szeptember 28-án meghozott ítéltével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; megállapította, hogy a terhelt terhére rótt 3 rendbeli rablás bűntette 2 esetben minősül kísérletként; a vele szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát 8–8 évre súlyosította, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint T. M., V. B. B. és T. M. O. sértettek 2021. szeptember 6. napján 17 óra körüli időpontban B.-n a B. S. melletti, betonfalakkal határolt füves területen tartózkodtak és hangosan zenét hallgattak, amikor odament hozzájuk a terhelt, elállta a kivezető utat, és hangosan kiabálva cigarettát kért tőlük.

[4] Miután a sértettek a kérésnek nem tettek eleget, az ingerültté vált terhelt továbbra is cigarettát követelt a sértettektől, valamint 5000 forintot, azzal, hogy munkahelyéről kirúgták és vidékre haza akar jutni. A sértettek tagadták, hogy pénz lenne náluk, mire a terhelt egyre idegesebben bokszolásra szólította fel a sértetteket, amit a sértettek elutasítottak. Ezt követően a terhelt azt mondta, kapnak 2–3 percet, hogy átgondolják, hogyan adnak neki 5000 forintot, különben „szétbassza a fejüket, le fogja bokszolni őket”. Eközben – mialatt a jobb keze a zsebében volt, úgy mintha valamit szorongatna – azért, hogy a sértetteket még inkább megfélemlítse azt mondta, hogy 5 évet ült börtönben, valamint, hogy nem sokkal korábban egy férfi annyira felidegesítette, hogy majdnem leszúrta. A terhelt fellépése és az általa elmondottak nagyon megijesztették a sértetteket, ezért T. M. átadott neki egy cigarettát, remélve, hogy békén hagyja őket.

[5] A terhelt ekkor a sétányon sétáló két nőre mutatott és kijelentette, hogy „felmegyek és megbaszom őket”, majd megfogta a T. M. O. sértett tulajdonában lévő JBL Extrem típusú hangszórót és olyan mozdulatot tett, mintha el akarná dobni. Miután T. M. O. sértett a kezét megfogta, visszatette a párkányra.

[6] A terhelt ismét felszólította a sértetteket arra, hogy adjanak neki 5000 forintot, mert különben baj lesz, majd néhány méterrel távolabb sétált a sértettektől, akik ezt kihasználták és elfutottak a helyszínről. A terhelt futva követte a sértetteket, ők azonban felszálltak a C. térről éppen induló villamosra, hívták a 112-es segélyhívó számot, majd a B. téren leszálltak a villamosról, és az ott szolgálatot teljesítő rendőrjárőröktől is segítséget kértek.

[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, annak a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és b) pont ba) alpontjában meghatározott törvényi alapja megjelölésével.

[8] A terhelt elsődlegesen a terhére rótt cselekmény minősítését vitatta azzal, hogy miután az az eljárás során a különböző fórumokon is változott, az ügyészség és bíróságok között is vita tárgyát képezte.

[9] Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által meghatározott minősítés megalapozatlanságát nem vizsgálta, nem tárta fel a sértett-tanúk vallomásaiban fellelhető tartalmi és logikai ellentmondásokat. Hivatkozott arra is, hogy miután az ellentmondások okainak feltárására vonatkozó kötelezettségének sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem tett eleget, mindez érdemben befolyásolta az ügydöntő határozatban megállapított Btk. szerinti minősítést. Kifejtette, hogy a sértett tanúk vallomásaiban fellelhető tényállítások nem alapozzák meg a rablás bűntettének kísérlete megállapítását, mindezen túl szubszidiárius cselekményként a rablás bűntette nem állhat alaki halmazatban, ezért nem értelmezhető az első- és a másodfokú bíróság által meghatározott rendbeliség, halmazat, valamint a vádbeli cselekmény Btk. szerinti minősítése.

[10] A terhelt álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a terhére rótt cselekmény a garázdaság vétségi alakzata megállapítását alapozza csak meg, ezért a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhére rótt cselekmény garázdaság vétségének minősítését és ennek megfelelően a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[12] Indokolása szerint a terheltnek a sértettek tanúvallomásainak tartalmi és logikai ellentmondásaira utaló, illetve ezen ellentmondások okai feltárásának elmaradását sérelmező hivatkozása a megalapozottságot és ezáltal áttételesen a megállapított tényállást támadja, erre azonban a felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség.

[13] Kifejtette, hogy az irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét törvényesen minősítették, miután a terhelt célja a fenyegető kijelentésekkel a sértettek megijesztése, és ezáltal kérése teljesítésének elérése volt, fellépése pedig alkalmas volt a sértettekben komoly félelem keltésére, melyet a helyszínről történő elmenekülésük is teljes mértékben alátámaszt. Miután ennek hatására az egyik sértett át is adott egy cigarettát, így esetében a befejezett bűncselekményi minősítés törvényes, míg a másik két sértett tekintetében a cselekmény kísérleti szakban rekedt.

[14] Utalt rá, hogy a tényállás alapján a felülvizsgálati indítványban hivatkozott garázdaság vétségének megállapíthatósága az eltulajdonítási célzatú fenyegetésre és az erőszak alkalmazásának hiányára figyelemmel nem merül fel, míg a jelen ügyben nem értelmezhető szubszidiaritás elve kizárólag a súlyosabb büntetéssel fenyegetett deliktummal való anyagi halmazat megállapíthatóságát zárja ki.

[15] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett írásbeli észrevételében a felülvizsgálati indítványát fenntartva, a sértetti tanúvallomásokat részleteiben elemezve részben azok ellentmondásossága, ezáltal el nem fogadhatósága mellett érvelt, ugyanakkor idézte a tanúvallomások azon részeit is, amelyek – álláspontja szerint – a terhelti védekezést támasztották alá. Mindezzel azt hangsúlyozta, hogy nem állt szándékában a sértetteket kirabolni, a fenyegető kijelentés kizárólag a sértettek részéről őt – származásából eredően – ért verbális támadásra adott válasz volt. Vitatta a másodfokú bíróság részéről a rablási cselekmény befejezetté nyilvánítását azzal, hogy a cigaretta kérésekor és annak átadásakor semmiféle fenyegetés nem hangzott el. Megismételte, hogy magatartása rablást vagy annak kísérletét nem, legfeljebb a garázdaság törvényi tényállási elemeit merítette csak ki.

[16] A terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[17] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.

[18] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg. E felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki (semmilyen) bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy – ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére. Ilyen esetben az indítvány célja a terhelt felmentése vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.

[19] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok viszont nem a terhelt büntetőjogi felelőssége alóli mentesülést, hanem a téves minősítés kiküszöbölését és – ezen keresztül – (a terhelt javára előterjesztett indítvány esetén) a büntetés enyhítését célozza; következésképp a két felülvizsgálati ok ugyanazon ténybeli alapon, egyidejűleg nem valósulhat meg.

[20] Jelen esetben az indítvány érvelése szerint a jogerős ítéletben a terhelt terhére megállapított erőszakos vagyon elleni bűncselekménynél enyhébben minősülő bűncselekmény megállapításának van helye, így emiatt a kiszabott büntetés is törvénysértő. Ez (kizárólag) a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja szerinti felülvizsgálati oknak felel meg.

[21] A terhelti kifogás tehát ekként felülvizsgálati okot alapoz meg, amelyet azonban a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni.

[22] A felülvizsgálati eljárásban ugyanis a tényálláshoz kötöttség megkerülhetetlen szabály. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]; a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[23] A tényállás irányadó jellege azt is jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Nem vizsgálható az sem, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárást kellő terjedelemben és alapossággal folytatták-e le, a bizonyítási eljárás során vétettek-e esetlegesen valamilyen hibát, továbbá az sem, hogy mely bizonyítékokat és milyen okból fogadtak el, illetve, hogy egyes bizonyítékokat helyénvalóan vetettek-e el. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[24] Erre tekintettel törvényben kizártak ezért a terheltnek a sértettek tanúvallomásainak tartalmi és logikai ellentmondásaira utaló, illetve ezen ellentmondások okai feltárásának elmaradását sérelmező hivatkozásai, mert azokkal a megalapozottságot, és ezáltal áttételesen a megállapított tényállást támadja; az általa használt fenyegető kijelentések okaként felhozott sértetti provokációval pedig eltérő tényeket állít. A jogerős ítéleti tényállás megváltoztatására a felülvizsgálati eljárás keretében azonban nincs törvényes lehetőség.

[25] Ekként a terhelt egyes kijelentéseinek megtörténtével, azok tartalmával és célzatával, azaz az eseménysor történeti lezajlásával kapcsolatos jogerős ítéleti ténymegállapításokat támadó kifogásai kapcsán a felülvizsgálat törvényben kizárt.

[26] Az irányadó tényállás alapján – a terhelt érvelésével szemben – az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét törvényesen minősítették három rendbeli rablás bűntettének, melyek közül két rendbeli kísérlet.

[27] A Btk. 365. §-a szabályozza a rablás törvényi tényállását. A rablás vagyon elleni erőszakos bűncselekmény, amely nemcsak a tulajdonviszonyokat, hanem a személyi, cselekvési szabadságot is támadja, ezáltal a bűncselekmény jogi tárgya kettős: egyrészt a tulajdonjog, másrészt az egyén cselekvési szabadsága.

[28] A rablás három alapesete közül a jelen ügyben releváns fordulat szerint rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz [Btk. 365. § (1) bek. a) pont].

[29] A rablás ezen alapesetének az elkövetési magatartása kettős: a dolog elvétele mint célcselekmény, és az erőszak vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetés mint eszközcselekmény.

[30] A Btk. a fenyegetés általános fogalmát határozza meg; ez szerint a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen [Btk. 459. § (1) bek. 7. pont].

[31] A rablásra vezető élet vagy testi épség elleni közvetlen (kvalifikált) fenyegetés ehhez képest szűkebb körű. A fenyegetés szóban vagy ráutaló magatartással megvalósuló pszichés kényszerítő ráhatás. A fenyegetés – egyebek mellett – abban is különbözik az erőszaktól, hogy míg az erőszak emberről emberre terjed, addig a fenyegetés rendszerint az erőszak kilátásba helyezése. A fenyegetésnek az élet vagy a testi épség ellen kell irányulnia és közvetlennek kell lennie. Közvetlen a fenyegetés, ha a kilátásba helyezett súlyos sérelem azonnali bekövetkezésének reális esélye fennáll.

[32] A fenyegetésnek akaratbénítónak kell lennie; olyan, a sértett ellenállását megtörőnek, amely hatása alatt a sértett a dolog elvételének megakadályozására képtelenné válik. Azt a kérdést, hogy a fenyegetés összhatásában milyen erejű volt, elsősorban a sértett helyzetéből szemlélve kell vizsgálni. Az elkövető részéről elegendő az, ha a fenyegető magatartás kifejtésekor a sértett helyzetét és a fenyegetést esetleg befolyásoló egyéb körülményeit, állapotát ismeri (BH 1983.393.).

[33] Az erőszaknak és az élet, testi épség elleni fenyegetésnek célzatosnak kell lennie; az elkövető abból a célból cselekszik, hogy az idegen dolgot elvegye, vagyis a lopást végrehajtsa.

[34] Az erőszak kifejtését, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazását követi a célcselekmény, az idegen dolog elvétele. Az elvétel általában megfelel a lopás elkövetési magatartásának azzal, hogy az elvétel körébe tartozik az is, ha az erőszak, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés hatására a passzív alany a dolgot maga adja át – a rablás elkövetőjének akaratából – az elkövetőnek.

[35] Az erőszak vagy fenyegetés a rablás ezen fordulatainál tehát a lopás eszközcselekménye, ez az eszközcselekmény emeli a lopást rablássá (BH 2010.320., BH 2000.383.).

[36] A rablás tárgyalt változata az eszköz- és a célcselekmény kifejtésével jut befejezetti szakba és a kettős elkövetési magatartásra tekintettel kísérlet megállapításának akkor van helye, ha az elkövető az első magatartási mozzanatot – az eszközcselekményt – a célcselekmény érdekében ugyan realizálja, de ez utóbbi, vagyis a dolog elvétele már nem következik be.

[37] Az irányadó tényállás szerint

– a terhelt ment oda a sértettekhez és elállva a kivezető utat hangosan kiabálva cigarettát, majd egyre idegesebben 5000 forintot kért tőlük;

– a terhelt felszólította a sértetteket, hogy bokszoljanak vele;

– ennek elutasítását követően a terhelt azt mondta, hogy kapnak 2–3 percet, hogy átgondolják, hogyan adnak neki 5000 forintot, különben „szétbassza a fejüket, le fogja bokszolni őket.”;

– a terhelt a sértettek további megfélemlítése végett azt mondta, hogy 5 évet ült börtönben, valamint – miközben úgy tett, mintha jobb kezében a zsebében valamit szorongatna – azt állította, hogy nem sokkal korábban egy férfi annyira felidegesítette, hogy majdnem leszúrta;

– a terhelt fellépése és az általa elmondottak nagyon megijesztették a sértetteket;

– T. M. sértett átadott neki egy cigarettát remélve, hogy a terhelt békén hagyja őket;

– a terhelt két nőre mutatva kijelentette, hogy „felmegyek és megbaszom őket”, majd a T. M. O. sértett JBL Extrem típusú hangszóróját megfogta és olyan mozdulatot tett, mintha el akarná dobni;

– a terhelt ismét felszólította a sértetteket arra, hogy adjanak neki 5000 forintot, mert különben baj lesz;

– a sértettek, mikor a terhelt távolabb sétált, ezt kihasználva elfutottak, de a terhelt őket futva követte;

– a sértettek a 112-es segélyhívó, valamint a B. téren szolgálatot teljesítő rendőrjárőröktől is segítséget kértek.

[38] Az irányadó tényállás alapján tehát az állapítható meg, hogy a terhelt a sértettektől úgy követelt cigarettát és 5000 forintot, hogy közben azzal fenyegette őket, hogy „szétbassza a fejüket, le fogja bokszolni őket”, ennek nyomatékosítása végett pedig börtönviselt előéletére, valamint arra is utalt, hogy nem sokkal korábban egy férfit már majdnem leszúrt. Nyilvánvaló, hogy a terhelt nem csupán életének egyes eseményeit kívánta céltalanul megosztani az egyébként számára ismeretlen sértettekkel, mint ahogy a bokszolásra felszólítás sem fizikai erőnlétének karbantartását célozta, hanem mindezekkel – a követelésekkel egyidőben – az erőfölényét, gátlástalanságát, a fizikai erőszaktól és még a börtöntől sem visszariadó elszántságát demonstrálta a sértettek előtt.

[39] A terhelt célja tehát magatartásával a sértettek megijesztése és ezáltal követelései teljesítésének elérése volt. A terhelti fellépés pedig alkalmas volt a sértettekben komoly félelem keltésére, melyet leginkább a sértettek által tanúsított azon magatartás igazol, hogy az első adandó alkalommal a helyszínről elmenekültek és azonnal hatósági segítséget kértek.

[40] A terhelt fenyegetése egyébiránt részben célt is ért, miután T. M. sértett egy cigarettát át is adott. Miután a közvetlen fenyegetés hatására a sértett a dolgot – a terhelti akaratból – átadta az elkövetőnek, ebben az esetben a törvényi tényállás teljes egészében megvalósult, a bűncselekmény befejezetté vált, míg a másik két sértett tekintetében a cselekmény kísérleti szakban rekedt.

[41] A felülvizsgálati indítvány szerint a bűncselekmény garázdaság vétségeként értékelendő.

[42] A Btk. 339. § (1) bekezdésében szabályozott garázdaság vétségéért felel, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, megállapítására pedig csak akkor kerülhet sor, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.

[43] Jelen esetben a terhelti magatartás eltulajdonítási célzatú fenyegetésben nyilvánult meg; ha pedig az erőszakos magatartás eltulajdonítási célzatos, garázdaságkénti minősítése fel sem merülhet, másrészt az, hogy a rablás büntetési tétele (alapesetben két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés) jóval súlyosabb a garázdaság vétsége büntetési tételénél (két évig terjedő szabadságvesztés), nyilvánvalóvá teszi a garázdaságkénti minősítés kizártságát.

[44] Helyesen ugyanis nem a rablás, hanem a garázdaság szubszidiárius jellegű; ez a törvényi tényállásában rögzített „ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg” fordulatból következik, ami a garázdaság súlyosabb bűncselekmény mellett vagy helyett való megállapíthatóságát kizárja.

[45] Bár az indítvány nem hivatkozott rá, de a Kúria vizsgálta, hogy a terhelt cselekményei a Btk. 367. § (1) bekezdése szerinti zsarolás bűntettének, illetve annak a (2) bekezdés b) pontja szerinti minősített eseteként minősülhetnek-e.

[46] Kétségtelen, hogy a terhelt fenyegetéseit részben burkolt formában adta elő és a követelésével való ellenszegülés után is csak megismételte, kiegészítette azokat, de a sértettek elmeneküléséig azokat nem váltotta valóra. A zsarolás és a rablás azonban nem a fenyegetés „intenzitása”, hanem tartalma és jellege alapján határolandó el. Jelen esetben a terhelt fenyegetése a tartalmát tekintve a sértettek testi épsége ellen irányult és az azonnali beváltás ígéretét hordozta magában. Az élet vagy testi épség ellen irányultság és a közvetlenség az akaratot megtörő – rablási – fenyegetés többletismérvei, így a terhelt cselekményei nem minősülhetnek zsarolás alap- vagy minősített eseteként sem.

[47] A felülvizsgálati indítvány a bűncselekmény rendbeliségét is vitatta.

[48] A rablás annyi rendbeli, ahány személlyel szemben a törvényi tényállás teljes egészében megvalósul (BH 1996.352.). Mindez azt jelenti, hogy a rablás annyi rendbeli bűncselekmény, ahány személlyel szemben sor kerül az erőszak vagy a kvalifikált fenyegetés kifejtésére és a passzív alanyok birtokában levő ingó dolog jogtalan eltulajdonítás céljából történő elvételére.

[49] A felülvizsgálati indítványnak a cselekmény minősítésének bírósági fórumokon való módosulását illető kritikája kapcsán a Kúria megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság mindhárom sértett vonatkozásában a rablási cselekmény kísérletét rótta fel a terheltnek, ezt a másodfokú bíróság mindössze annyiban változtatta meg, hogy a három kísérleti szakban rekedt, rablás bűntette kísérleteként minősülő cselekmény közül egy esetben befejezett bűncselekményt állapított meg. A terhelt a jelen ügyben három sértettől követelt cigarettát és pénzt a fenyegetéseivel, ezért a bűncselekmény rendbeliségének megállapítására – az agresszív fellépés következtében átadott cigaretta miatti egy rendbeli befejezett bűncselekmény helyes megállapítása mellett – törvényesen került sor.

[50] A bíróság jogerős ítéletében tehát a terhelt cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette 3 rendbeli, a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő rablás bűntettének, amelyből 2 rendbeli kísérlet.

[51] A felülvizsgálatban a jogerős ítéletben kiszabott büntetés önmagában nem, hanem csak feltételhez kötötten vizsgálható; a Btk. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont első fordulata alapján akkor, ha a büntetés törvénysértő volta a cselekmény téves minősítésére, a második fordulata szerint pedig akkor, ha a büntető anyagi jog más szabályának megsértésére vezethető vissza. Következésképp téves minősítés vagy más anyagi jogszabálysértés hiányában a kiszabott büntetés neme és mértéke felülvizsgálat tárgya nem lehet; amennyiben a minősítés törvényes és a büntetés egyéb anyagi jogszabályt sem sért, a mérlegelési jogkörben, törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke a felülvizsgálati eljárásban nem támadható (BH 2017.219.II., BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.).

[52] Jelen ügyben az indítvány téves minősítésre hivatkozása [Be. 649. § (1) bekezdés b) pont I. fordulat ba) alpont] nem vezetett eredményre, egyéb anyagi jogszabálysértésre a büntetéskiszabás kapcsán pedig az indítvány sem hivatkozott, ekként a büntetés mértéke önmagában már nem lehetett felülvizsgálat tárgya.

[53] Mindezekre tekintettel – miután a Kúria olyan felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.