PÜ BH 2024/34

[1] A támogató által kiadott felhívás alapján a kedvezményezett támogatási kérelmet nyújtott be. A támogató ezt támogatásra alkalmasnak minősítette és támogatói okiratba foglalva rendezte a támogatás felhasználását. E szerint a támogatás tárgya a projekt elszámolható költségeinek az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból és hazai központi költségvetési előirányzatból vissza nem térítendő támogatás formájában történő finanszírozása volt.

[2] A kedvezményezett 2019. augusztus 7-én 208 668 553 forint előleg (a továbbiakban: előleg) kifizetésére vonatkozó kérelmet nyújtott be, amelyhez csatolta az alperes által 2019. július 24-én kiállított kezességvállaló nyilatkozatot (a továbbiakban: alperesi jognyilatkozat). Ebben az alperes visszavonhatatlan, önálló fizetési kötelezettséget vállalt a 2014–2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) alapján a kedvezményezett által az alperesi jognyilatkozatban meghatározott kötelezettség teljesítéséért, amennyiben a felperes felszólítására annak a kedvezményezett bármely okból nem tesz eleget (1.). A kötelezettség típusa a beruházási támogatásokhoz kapcsolódó előleg visszafizetési kezesség (2.). A kezességvállalás a kedvezményezett 2019. július 24. és 2021. július 24. között keletkezett, az előleggel megegyező összegű kötelezettségére érvényes: a kezesség kezdő időpontja a jognyilatkozat kiadásának (aláírásának) napja, a kezesség lejártának időpontja 2021. július 24. (3.). Az alperes feltétel nélkül kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes által szabályszerűen aláírt első írásbeli felszólítása – az alapjogviszony vizsgálata nélkül – a kézhezvételtől számított 15 banki munkanapon belül a felperes fizetési felszólításban rögzített számlájára megfizeti a felperes által megjelölt, maximálisan a 3. pontban megjelölt összeget, amennyiben a felperes az írásbeli felszólításban nyilatkozik arról, hogy az alapjogviszony kötelezettje nem teljesítette a fizetési vagy egyéb, a pályázati dokumentációban előírt kötelezettségét (4.). Ha az alperes a felperes írásbeli felszólítására részfizetést teljesít, a lehívott összeggel a kezesség összege automatikusan csökken, továbbá a kezességvállaló nyilatkozat nem átruházható (5.).

[3] A felperes az alperesi jognyilatkozat alapján az előleget megfizette a kedvezményezettnek.

[4] A felperes 2021. március 29-én felhívta a kedvezményezettet a kezesi nyilatkozatként megjelölt alperesi jognyilatkozat meghosszabbítására vagy cseréjére, valamint erről tájékoztatta az alperest is. A kedvezményezett a felhívásban foglaltaknak határidőben nem tett eleget. A felperes az erre figyelemmel bejelentett szabálytalansági gyanú kivizsgálását 2021. július 2-án szabálytalanság történt megállapítással lezárta (a továbbiakban: szabálytalansági döntés). Ebben kötelezte a kedvezményezettet az előleg visszafizetésére vagy a biztosíték meghosszabbítására vagy cseréjére a szabálytalansági döntés kézhezvételét követő nyolc napon belül, de legkésőbb 2021. július 9-ig azzal, hogy ezek hiányában a felperes a kezesi nyilatkozatként megjelölt alperesi jognyilatkozat érvényesítése érdekében intézkedik. A szabálytalansági döntést a kedvezményezett által bejelentett állandó meghatalmazott részére kézbesítették, a kézbesítési vélelem 2021. július 12-én beállt.

[5] A felperes 2021. július 21-én igénybejelentést nyújtott be az alpereshez a kezesi biztosíték érvényesítése érdekében. Az alperes a teljesítést megtagadta, mert a kedvezményezettel kötött együttműködési megállapodást 2021. június 15-én felmondta, így az abban vállalt kötelezettsége 2021. július 1-jén megszűnt, továbbá a felperes képviselői nem igazolták szabályszerűen képviselői minőségüket. A felperes igénybejelentését 2021. augusztus 24-én megerősítette csatolva hozzá az aláírók képviseleti jogosultságát igazoló okiratokat.

[6] A felperes 208 668 553 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[7] Indokolása szerint az alperes kötelezettsége elsődlegesen a Korm. rendelet 83. § (1) bekezdés d) pontja szerinti garanciaszervezet által vállalt kezességen, másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:431. § (1) bekezdésében szabályozott garanciavállaláson, harmadlagosan a Ptk. 6:416. § (1) bekezdése szerinti kezességen alapul.

[8] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[9] Indokolása szerint egyoldalú jognyilatkozata alapján nem jöhetett létre kezesség. Vitatta a kezességi szerződés érvényességét az alakiságra vonatkozó előírások megsértése miatt. Álláspontja szerint garanciavállaló nyilatkozaton alapuló biztosítékot sem nyújthatott, mert tevékenységi engedélye nem terjedt ki arra. A felperes nem jogosult a biztosíték érvényesítésére az egyes fejlesztéspolitikai tárgyú kormányrendeletek egyes rendelkezéseinek veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 551/2020. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Veszélyhelyzeti Korm. rendelet) 17. §-a alapján. A kedvezményezettel kötött együttműködési megállapodását a felperes igényérvényesítését megelőzően felmondta, továbbá a felperes által közölt lehívás sem volt szabályszerű. Az igénybejelentés időelőtti volt, mert megelőzte a szabálytalansági döntés jogerejét, továbbá a lehívott összeg 10%-a lett volna csak érvényesíthető a 907/2014/EU rendelet (a továbbiakban: EU rendelet) 23. cikke alapján.

[10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

[11] Az elsődleges keresettel kapcsolatos indokolása szerint a Ptk. 6:416. §-a a kezességet szerződésként szabályozza. A Korm. rendelet 83. §-a csak felsorolja a nyújtható biztosítékokat, de abból nem következik, hogy a kezesség egyoldalú nyilatkozattal is létrejöhetne. Ez nem következik a Korm. rendelet 1. mellékletét képező egységes működési kézikönyv (a továbbiakban: egységes működési kézikönyv) 89.2. pontjából sem. A Korm. rendelet nem szabályozza a garanciaszervezet által nyújtott kezesség létrejöttét, a Ptk. 6:2. §-a alapján viszont egyoldalú nyilatkozatból csak jogszabályban meghatározott esetekben keletkezhet kötelem. A Korm. rendelet eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. alapján a kezesség létrejöttéhez írásbeli szerződés szükséges, egyoldalú nyilatkozattal nem lehet kezességet vállalni. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) alapján az alacsonyabb szintű jogszabály egyébként sem lehetne ellentétes a Ptk. rendelkezéseivel.

[12] A másodlagos keresettel kapcsolatban kiemelte, hogy az alperesi jognyilatkozat tartalma alapján megfelel a garanciavállalás jogszabályi kritériumainak (Ptk. 6:431. §). Nem lehet eltekinteni ugyanakkor attól, hogy a Korm. rendelet különbséget tesz a kezességvállaló és a garanciavállaló nyilatkozat között. Az alperes nem hitelintézet, hanem pénzügyi vállalkozás, amely tevékenységi engedélye szerint csak kezességvállalásra jogosult, garanciavállalásra nem. Az alperesi jognyilatkozatot így kezességvállalásként kellett értékelni. Az egységes működési kézikönyv 83.1. a) pontja szerint a pénzügyi vállalkozás által kibocsátott garancia nem is fogadható el. Mindezek alapján a másodlagos keresetet alaptalannak ítélte. Megjegyezte azonban, a Korm. rendelet azon elvárása, hogy a garanciaszervezet által vállalt kezesség feleljen meg a garanciavállalás tartalmi és formai követelményeinek, nem azt jelenti, hogy azt garanciavállalásként lehetne minősíteni, hanem inkább azt hivatott biztosítani, hogy ugyanolyan erős biztosítékul szolgáljon, mint egy garanciavállalás.

[13] A fentiek alapján az alperesi jognyilatkozatot a Ptk. szerinti kezesség körében értékelte, és a harmadlagos keresettel kapcsolatban arra a következtetésre jutott, nem volt megállapítható, hogy azt a felperes írásban elfogadta. Ráutaló magatartással ez nyilvánvalóan megtörtént az előleg kifizetése miatt, az írásbeliség hiánya folytán azonban a kezességi szerződés érvénytelen, az alperes részéről pedig nem történt teljesítés, így a semmisség orvoslása sem valósult meg [Ptk. 6:94. § (1) bekezdés]. A felperes nyilatkozatait a kedvezményezettnek címezte, ezért azokat nem lehet a kezességvállalás írásbeli elfogadásának tekinteni. A fennálló érvénytelenségi ok miatt a harmadlagos keresetet is alaptalannak ítélte, azonban utalt arra, hogy a Veszélyhelyzeti Korm. rendelet 17. §-a alapján a perbeli igény a kezesi nyilatkozat lejártát megelőzően nem is volt érvényesíthető.

[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest 208 668 553 forint megfizetésére.

[15] Indokolása szerint a kereset a rendelkezésre álló adatok alapján elbírálható volt, így nem volt lehetőség az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. Azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Korm. rendelet 83. § (1) bekezdése szerinti garanciaszervezet által vállalt kezesség nem jelent külön biztosítéktípust, és nem következik belőle, hogy a kezesség egyoldalú nyilatkozattal is létrejöhetne. Ebben a körben, valamint a kötelmek és a kezességi szerződés létrejötte, továbbá az írásbeli elfogadás hiánya és az alakiság megsértéséből adódó érvénytelenség vonatkozásában utalt az elsőfokú ítélet helyes indokaira. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az elsődleges kereset vonatkozásában rámutatott, hogy a Korm. rendelet szabályozása alapján a támogatási jogviszony a Ptk. 1:1. §-a szerinti polgári jogviszony, amelynek kereteit a közjogi szabályok teremtik meg a kötelem alanyaira és tárgyára nézve, a Ptk. 1:2. § (2) bekezdése alapján azonban a Ptk. rendelkezései az irányadóak a Korm. rendelet szabályainak az értelmezésénél. A Korm. rendelet nem hoz létre önálló, atipikus biztosítéki formákat. A kezesség így nem jön létre önmagában a garanciaszervezet vállalása alapján. A kezességi szerződés írásbeli létrejöttének hiánya miatt az elsődleges és a harmadlagos kereset alaptalan.

[16] A másodlagos kereset vonatkozásában osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a Ptk. 6:431. § (1) bekezdése alapján az alperesi jognyilatkozat tartalma alapján megfelel a garanciavállaló nyilatkozat jogszabályi kritériumainak. A jognyilatkozatok értelmezését a Ptk. 6:8. § (1) bekezdése szabályozza, amelynek bírói gyakorlata szerint az értelmezés során a nyilatkozattal elérni kívánt célt és a nyilatkozat teljes tartalmát, valamint a teljes tényállást, így a nyilatkozó akaratát felismerhetővé tevő körülményeket is értékelni kell. A perben vitás volt az alperes által tett kötelezettségvállalás jogi megítélése, de a jognyilatkozat tartalma nem, így az sem, hogy az előleg igénybevételéhez szükséges biztosíték rendelkezésre állása érdekében az alperes feltétel nélküli kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes írásbeli felszólítására – az alapjogviszony vizsgálata nélkül – megfizeti a felperes által megjelölt összeget. A garanciavállaló nyilatkozat és a garanciaszervezet által vállalt kezesség közötti, a Korm. rendelet által meghatározott, lényegében csak a kibocsátó személyére vonatkozó megkülönböztetésből nem következik, hogy az alperesi jognyilatkozat ne lenne garanciavállalásként értékelhető. A jognyilatkozatokat ugyanis elsődlegesen nem az elsőfokú bíróság által felsorolt szempontok – a Korm. rendelet szóhasználata, a jogszabályi környezet, a nyilatkozat megjelölése, valamint az alperes tevékenységi engedélyében írtak – alapján, hanem tartalmuk szerint kellett minősíteni. Még akkor sem a megnevezésnek van jelentősége, ha azt jogszabály tartalmazza figyelemmel arra, hogy a Ptk. 1:2. § (2) bekezdése alapján a polgári jogviszonyokra vonatkozó jogszabályokat a Ptk.-ával összhangban kell értelmezni. A garanciavállaló nyilatkozat [Korm. rendelet 83. § (1) bekezdés a) pont] és a garanciaszervezet által vállalt kezesség [Korm. rendelet 83. § (1) bekezdés d) pont] között a tartalom és a forma tekintetében nincs eltérés. Az egységes működési kézikönyv 89.2. pontja ugyanis a kezesi nyilatkozat formai és tartalmi követelményei vonatkozásában visszautal a hitelintézet által kibocsátott garanciavállaló nyilatkozat szabályozására azzal az eltéréssel, hogy garanciavállaló nyilatkozaton kezesi nyilatkozatot, hitelintézeten pedig garanciaszervezetet kell érteni. A Korm. rendelet a két biztosíték lényegi tartalmát tehát azonosan határozza meg, közöttük csak a kibocsátó személye alapján tesz különbséget. Ha a biztosítékot hitelintézet, ezen belül nem pénzügyi vállalkozás adja, az a Korm. rendelet alkalmazásában garanciavállaló nyilatkozatként értelmezendő, ha garanciaszervezet, akkor kezességvállalásként. A Ptk. 6:416. § (1) bekezdése és a 6:417. § (1) bekezdése alapján a kezesség járulékos jellegű, a kezes a saját és a kötelezett kifogásait is érvényesítheti. A Ptk. 6:431. § (1) bekezdése és a 6:432. § (1) bekezdése alapján garancia esetén a törvény a járulékosság hiányáról rendelkezik, a garantőr kötelezettsége független az alapkötelezettségtől, a garantőr nem érvényesítheti a kötelezett kifogásait. Az egységes működési kézikönyv szabályozása alapján az a nyilatkozat volt biztosítékként elfogadható, amely kifejezett, visszavonhatatlan, önálló fizetési kötelezettségvállalást tartalmazott [83.1. b)] az alapjogviszony vizsgálata nélkül [83.1. e)]. Az alperes tehát a kötelezett kötelezettségétől független, feltétel nélküli kötelezettséget vállalt, az alapjogviszony vizsgálata nélkül vállalta a teljesítést a felperes fizetési felszólítására, így nyilatkozata tartalma szerint nem kezességnek, hanem garanciavállalásnak minősül. Erre utal a közösségi norma angol nyelvű szövege is. A lehívásra az alperesi jognyilatkozatnak megfelelően, szabályszerűen került sor, a felperes teljesítette az alperes által megszabott folyósítási feltételt. A képviselői minőség szükség esetén igazolható, aminek a felperes eleget tett, így az alperes alappal nem tagadhatta meg a fizetést.

[17] Az alperesi jognyilatkozatot a Ptk. rendelkezései alapján garanciavállalásként kellett minősíteni függetlenül attól, hogy az alperes a közjogi normák alapján végezhetett-e ilyen tevékenységet. A Ptk. 6:95. §-a és annak bírói gyakorlata alapján, ha a jogszabály olyan tilalmat tartalmaz, amelynek sérelme csak az adott norma funkciójának betöltése érdekében jogellenes, és ezért külön szankciók kapcsolódnak hozzá, akkor nincs szükség a polgári jog semmisségi jogkövetkezményének az alkalmazására. Az alperes mint pénzügyi vállalkozás kizárólag kezességvállalásra volt jogosult, garanciavállalásra nem. A másodfokú bíróság ezért azt vizsgálta, hogy a jogszabályi rendelkezésekből, valamint azok céljából következik-e a kötelezettségvállalás érvénytelensége figyelemmel az Alaptörvény 28. cikkére is. A Korm. rendelet éppen arra irányul, hogy a támogatási szerződések teljesítését, a támogatások megfelelő felhasználását, a jogsértések megakadályozását és a szerződésszegés jogkövetkezményeinek megvalósulását biztosítsa. A biztosíték erőssége miatt határoz meg olyan szabályokat, amelyek a biztosítékot adó személyére vonatkoznak, és nem teszik lehetővé feltétel nélkül mindenki számára biztosíték adását. A jogszabályok céljából így nem vezethető le, hogy az alperes kötelezettségvállalása érvénytelen lenne. Az alperes garanciavállaló nyilatkozatával a jogviszony érvényesen létrejött, amelyre alapítva a felperes megalapozottan érvényesíthet igényt.

[18] A Veszélyhelyzeti Korm. rendelet 17. §-ával kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy az abban foglaltak kizárják a biztosíték érvényesíthetőségét, ugyanakkor az általa megjelölt és ismertetett közösségi jogi normákkal ellentétes az a tagállami jogszabályi rendelkezés, amely az e normákban felsorolt eseteken túl a biztosíték feloldását eredményezi. A Veszélyhelyzeti Korm. rendelet 17. §-a ilyen hatással jár, amelyre nyilvánvalóan nem irányulhatott a jogalkotó szándéka. A normakonfliktus feloldása érdekében ezért a másodfokú bíróság a kötelező és közvetlenül alkalmazandó EU rendelet alapján állapította meg, hogy fennáll az alperesi biztosíték érvényesíthetősége. Az alperes garanciavállaló nyilatkozatot tett, azt nem vonta vissza, így nem volt jelentősége a kedvezményezettel kötött együttműködési megállapodás felmondásának. A garanciavállalás járulékosságának hiánya miatt a szabálytalansági döntésben megjelölt teljesítési határidő számítására hivatkozással az alperes nem tagadhatta volna meg a teljesítést. Az EU rendelet 23. cikke a perbelitől eltérő esetre írja elő a biztosítékok százalékos aránynak megfelelő lehívását.

[19] Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a másodlagos keresetnek helyt adva marasztalta az alperest.

[20] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:8. § (1) bekezdését, a 3:97. § (1) bekezdését, a 6:431. § (1)–(2) bekezdését, a 6:2. § (2) bekezdését, a 6:95. §-át, a 6:108. §-át és a 6:426. §-át, az egységes működési kézikönyv 82. pontját, a 83.1. a) pontját, a 89.1. pontját, a 89.2. pontját, a 87. pontját, a 260.1–4. pontját és a 110.1–3. pontját, a Korm. rendelet 166. § (2) bekezdését, a 175. § (1) bekezdését, a 176. § (1)–(2) bekezdését, a 83. § (2) bekezdését, a 115. § (7) bekezdését és a 117. § (8) bekezdését, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdés g) pontját, a 3. § (3) bekezdését és a 7. § (1) bekezdését, az Alaptörvény 28. cikkét, a Veszélyhelyzeti Korm. rendelet 17. §-át, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 370. § (1) bekezdését.

[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.

[33] Az alperes felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény 28. cikkét. A Kúria Pfv.V.21.965/2018/8. számú, BH 2020.324. számon közzétett határozatában a korábbi eljárási törvény alapján kifejtettek a Pp. hatálya alá tartozó ügyekben is irányadók (Kúria Pfv.I.20.612/2021/3. [26]): felülvizsgálatot jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni [Pp. 406. § (1) bekezdés], a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértést kell előadni [Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont], valamint a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja [Pp. 423. § (1) bekezdés]. Az Alaptörvény R) cikk (1)–(2) bekezdéséből és a T) cikk (2)–(3) bekezdéséből következően az Alaptörvény a jogrendszer alapja, de nem jogszabály. Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. Ebből következően a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértések vizsgálata körében a Kúriának a megsértettként állított jogszabályi rendelkezést az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmeznie, és erre figyelemmel kell állást foglalnia a jogszabálysértésről. A Kúria azonban nem vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet sérti-e az Alaptörvény 28. cikkét, mert erre kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján. A Kúria ezért csak azt vizsgálhatta, hogy a másodfokú bíróság az Alaptörvény 28. cikkével összhangban értelmezte-e a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.

[34] Mindezek alapján a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes garanciavállalására alapított, a másodlagos keresetet alaposnak ítélő jogerős ítélet sérti-e a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.

[35] Az alperes eljárási jogszabálysértésként a Pp. 370. § (1) bekezdésének a megsértését állította. Indokolása szerint a felek egyike sem hivatkozott az EU rendelet jogerős ítéletben feltüntetett rendelkezéseire, így a másodfokú bíróság megsértette felülbírálati jogkörének korlátait.

[36] Az alperesi jognyilatkozatot kezességvállalásnak, a kezességi szerződést érvénytelennek és ezért a keresetet alaptalannak ítélő elsőfokú bíróság ítélete [76] bekezdésében csak utalt arra, hogy a felperes a veszélyhelyzeti rendelkezésekre tekintettel érvényes kezességi szerződés esetén sem érvényesíthetett volna igényt az alperessel szemben a lehívás idején. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak ezzel az utalásával szemben arra hivatkozott, hogy a veszélyhelyzeti rendelkezések megítélése során figyelemmel kell lenni az uniós jogszabályok elsődlegességére, ezek között az EU rendelet szabályozására, amely nem ad felmentést a veszélyhelyzet idejére, és amely rendelkezés kötelezően alkalmazandó. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő anyagi jogi álláspontja miatt az alperesi jognyilatkozatot érvényes garanciavállalásnak tekintette. A felperes fellebbezésében kért anyagi jogi felülbírálat keretében ezért olyan kérdésben is határozhatott, amelyben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve nem határozott [Pp. 369. § (3) bekezdés e) pont]. Ennek során az alperes ellenkérelmében hivatkozott Veszélyhelyzeti Korm. rendelet 17. §-át értelmezte az EU rendelet alapján. A másodfokú bíróság ezzel az ellenkérelmen és a fellebbezésen alapuló jogértelmezéssel nem sértette meg a Pp. 370. § (1) bekezdését.

[37] Anyagi jogi döntése körében a másodfokú bíróság helyesnek ítélte az elsőfokú bíróságnak azokat a következtetéseit, hogy a Korm. rendelet és a Ptk. szabályozása alapján a garanciaszervezet által vállalt kezesség nem jelent külön, önálló, atipikus biztosítéktípust, a kezesség nem jöhet létre egyoldalú nyilatkozattal, az alperes kezességvállaló nyilatkozatát a felperes írásban nem fogadta el, a kezességi szerződés ezért az alakiság megsértése miatt érvénytelen, így a kezességre alapított elsődleges és harmadlagos kereset alaptalan([28]–[32]). A jogerős ítéletnek ezeket a következtetéseit a felülvizsgálati kérelem nem támadta, így azok helyességét a Kúria sem vizsgálhatta. A Kúriának ezért elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes jognyilatkozatával a másodlagos kereset alapjaként hivatkozott garanciavállaló nyilatkozatot tett-e.

[38] A kezesség és a garancia a kötelem teljesítésének személyi biztosítékai. Dologi biztosíték esetén a kötelezett csak meghatározott vagyontárgyát kockáztatja, ezzel szemben személyi biztosíték esetén teljes vagyonával felel. Az ebből eredő kockázatra figyelemmel a Ptk. speciálisan szabályozza a fogyasztó által vállalt kezességet (Ptk. 6:430. §) és a fogyasztó által vállalt garanciát (Ptk. 6:438. §). Ez utóbbi nem lehetséges, mert ha a garantőr fogyasztó, a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes. A személyi biztosíték nyújtására irányuló biztosítéki jogviszony a jogosult és a kezes (garantőr) között jön létre: kezesség esetén kezességi szerződéssel (Ptk. 6:416. §), garancia esetén garanciaszerződéssel vagy (egyoldalú) garanciavállaló nyilatkozattal (Ptk. 6:431. §). A Ptk. 6:431. §-a külön-külön kötelemkeletkeztető tényként [Ptk. 6:2. § (1) bekezdés] határozza meg a garanciaszerződést és a garanciavállaló nyilatkozatot, így a garanciát szerződésként és egyoldalú nyilatkozatként is szabályozza. A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben kötelem keletkezik ezért a garantőr garanciavállalásra irányuló egyoldalú jognyilatkozatából is, amelyre a kötelmek közös, a szerződés általános, továbbá a garanciaszerződés szabályait kell alkalmazni [Ptk. 6:2. § (2) bekezdés, Ptk. LXI. Fejezet].

[39] A kezesség járulékos kötelezettség (Ptk. 6:417. §), annak tartalma és terjedelme a főkötelezettség mindenkori tartalmához és terjedelméhez igazodik. Ezzel szemben a garantőr kötelezettsége független a főkötelezettségtől, a garantőr nem más, hanem – a főkötelezett nemteljesítése esetén – saját kötelezettségét teljesíti, ezért nem hivatkozhat az alapjogviszony érvénytelenségére, a főkötelezett kifogásaira (Ptk. 6:432. §). A garantőr helyzete így veszélyesebb, mint a kezesé. A Ptk. a garancia önállóságából fakadó kockázatok miatt nem teszi lehetővé, hogy fogyasztó vállaljon garanciát, az ilyen jogviszonyt ezért minősíti át készfizető kezességgé (Ptk. 6:438. §). A kezesség törvényben meghatározott járulékossága azonban nem akadályozza meg a feleket abban, hogy – az őket megillető szerződéses szabadság alapján [Ptk. 6:59. § (2) bekezdés] – a kezességi szerződésben a törvénytől eltérően határozzák meg a kezest terhelő helytállási kötelezettség terjedelmét, időtartamát, esedékessé válásának idejét, feltételeit, a teljesítés módját. Ennek során lehetséges az is, hogy a kezességet eltávolítsák a biztosított követeléstől, ami a járulékosság és az önállóság elemeinek a keveredéséhez, a kezesség és a garancia közötti határvonal elmosódásához vezethet.

[40] A támogatói okirat kibocsátásával létrejövő támogatási (alap)jogviszony polgári jogviszony [Korm. rendelet 75. § (1)–(2) bekezdés, 3. § (1) bekezdés 54. pont]. E polgári jogviszonyból eredő kötelem teljesítésének biztosítékait szabályozza a Korm. rendelet és az egységes működési kézikönyv. A Korm. rendelet 83. § (1) bekezdése szerint a támogatás visszafizetésének biztosítékai – egyebek mellett – a garanciavállaló nyilatkozat [Korm. rendelet 83. § (1) bekezdés a) pont], a támogatást igénylő természetes személy tulajdonosának kezességvállalása [Korm. rendelet 83. § (1) bekezdés c) pont], garanciaszervezet által vállalt kezesség [Korm. rendelet 83. § (1) bekezdés d) pont], biztosítási szerződés alapján kiállított – készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvény [Korm. rendelet 83. § (1) bekezdés e) pont], valamint hitelintézet által kiállított – készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvény [Korm. rendelet 83. § (1) bekezdés g) pont]. A Hpt. szabályozása szerint pénzügyi szolgáltatás a kezesség és a garancia üzletszerű vállalása [Hpt. 3. § (1) bekezdés g) pont], amelyek csak felügyeleti engedéllyel végezhetők [Hpt. 3. § (3) bekezdés]. Azokat kizárólag pénzügyi intézmény végezheti [Hpt. 7. § (2) bekezdés], ami hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás lehet [Hpt. 7. § (1) bekezdés]. Az egységes működési kézikönyv szerint garanciavállalás alatt a Hpt. hatálya alá tartozó hitelintézet által adott garanciát kell érteni (82.). A garanciavállaló nyilatkozatnak pedig meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott követelményeknek, így annak, hogy pénzügyi vállalkozás által kibocsátott garancia nem fogadható el [83.1. a)]. Biztosítékként a garanciaszervezet kezességvállalása fogadható el (89.1.), a kezesi nyilatkozat formai és tartalmi követelményeire vonatkozóan pedig a 83.1.–87. pontokat (a garanciavállaló nyilatkozattal szemben támasztott követelményeket) kell alkalmazni azzal, hogy garanciavállaló nyilatkozaton kezesi nyilatkozatot, hitelintézeten garanciaszervezetet kell érteni (89.2.). Tartalmilag tehát a kezesi nyilatkozat és a garanciavállaló nyilatkozat megegyezik: a személyi biztosítékot nyújtó abban önálló fizetési kötelezettségvállalásról [83.1. b)], valamint az alapjogviszony vizsgálatának a hiányáról [83.1. e)] nyilatkozik. A 89.2. pont utaló szabálya alapján mindkét biztosítékra irányadó rendelkezés ugyanakkor, hogy a garanciavállaló nyilatkozatnak meg kell felelnie annak, hogy pénzügyi vállalkozás által kibocsátott garancia nem fogadható el (83.1. a) pont), továbbá, ha a hitelintézeti (garanciaszervezeti) minőséggel kapcsolatban kétség merül fel, meg kell vizsgálni a garanciavállaló nyilatkozatot (kezesi nyilatkozatot) kibocsátó engedélyét arra vonatkozóan, hogy milyen pénzügyi tevékenységeket végezhet (85.). Az e két biztosítékot meghaladó további két biztosítékot (a biztosítási szerződés alapján kiállított – készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvényt, valamint a hitelintézet által kiállított – készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvényt [Korm. rendelet 83. § (1) bekezdés e) és g) pont]) az egységes működési kézikönyv – a garanciaszervezet kezességvállalásával (89.1–2.) megegyezően – úgy szabályozza, hogy meghatározza az adott személyi biztosítékot nyújtó személyét (90.1., 91.1.), a kötelezettségvállalás formai és tartalmi követelményei vonatkozásában pedig utal a garanciavállaló nyilatkozatra (90.2., 91.2.). Ezeket meghaladóan kezességet a támogatást igénylő természetes személy tulajdonosa is vállalhat [Korm. rendelet 83. § (1) bekezdés c) pont], de legfeljebb 150 000 000 forint összegig (egységes működési kézikönyv 88.4.).

[41] A Korm. rendelet 3. § (3) bekezdése értelmében e rendeletet az e rendelet hatálya alá tartozó programok támogatásokra vonatkozó, kötelezően alkalmazandó európai uniós jogi aktusokban foglalt eltérésekre, továbbá egyéb iránymutatásokra figyelemmel kell alkalmazni és értelmezni. Az EU rendelet 45. cikke pedig kimondja, e rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az uniós jog elsőbbségére tekintettel a Korm. rendeletben szabályozott biztosítékok minősítése, a jogszabályi rendelkezések értelmezése szempontjából különös jelentősége van az EU rendeletnek. Ennek (10) preambulum bekezdése rögzíti: az Unió mezőgazdasági rendeleteinek számos rendelkezése előírja egy meghatározott összegre szóló biztosíték nyújtását, amely összeg kifizetése egy adott kötelezettség nem teljesítése esetén válik esedékessé. A tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy a gyakorlatban ezt a követelményt nagyon eltérő módon értelmezik. Ezért az egyenlőtlen versenyfeltételek kiküszöbölése érdekében indokolt megállapítani a szóban forgó követelményre vonatkozó feltételeket.

[42] Az EU rendelet biztosítékokról szóló IV. fejezete szerint ez a fejezet alkalmazandó minden olyan esetben, amikor az ágazati mezőgazdasági jogszabályok biztosíték nyújtását írják elő függetlenül attól, hogy a rendelkezések szövegében előfordul-e konkrétan a „biztosíték” kifejezés vagy sem. Az EU rendelet nem tesz egyértelmű különbséget a kezesség és a garancia között: 21. cikkében kizárólag a kezest szabályozva rögzíti, hogy a kezesnek írásbeli garanciát kell vállalnia [21. cikk (1) bekezdés] a minimálisan meghatározott tartalmi elemekkel [21. cikk (2) bekezdés]. Az EU rendelet szabályozása ugyanakkor jelentőséget tulajdonít az illetékes hatóság helye szerinti tagállam szabályozásának és a pénzügyi intézmények hatósági jóváhagyásának: a meghatározott összegről szóló csekket akkor lehet készpénzletétnek tekinteni, ha annak kifizetésére az illetékes hatóság helye szerinti tagállam által e célra elismert pénzintézet vállal garanciát [19. cikk (3) bekezdés]; kezes csak olyan személy lehet, aki rendelkezik a biztosíték nyújtásának helye szerinti tagállam illetékes hatóságának a jóváhagyásával [21. cikk (1) bekezdés]. Az EU rendelet I. melléklete 2.D. ii. pontjában a tagállam kifizető ügynöksége kötelezettségévé teszi olyan eljárások kialakítását, amelyek biztosítják, hogy kizárólag azoktól a pénzügyi intézményektől fogadnak el garanciákat, amelyek megfelelnek a rendelet IV. fejezetében foglalt feltételeknek, és amelyeket a megfelelő hatóságok jóváhagytak [vö. 1. cikk (2) bekezdés b) pont].

[43] Az EU rendelet szabályozásából következően a biztosítékot nyújtó személyének, valamint az általa végzett tevékenység tagállami hatósági jóváhagyásának (engedélyének) döntő jelentősége van: csak olyan pénzügyi intézménytől lehet biztosítékot elfogadni, amelyik a tagállami hatóság jóváhagyása alapján jogosult az adott biztosíték nyújtására. Az egységes működési kézikönyv éppen ezért szabályozza külön-külön a hitelintézet által kibocsátott garanciavállaló nyilatkozatot (82.), a garanciaszervezet kezességvállalását (89.1.), a biztosítási szerződés alapján kiállított – készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvényt (90.1.) és a hitelintézet által kiállított – készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvényt (91.1.) adó személyét, mert az adott biztosítékot csak az ott meghatározott – a tagállami hatóság jóváhagyása alapján az adott tevékenységre jogosult – személyi kör nyújthatja függetlenül attól, hogy a biztosítékok formai és tartalmi követelményére a garanciavállaló nyilatkozatra előírt szabályokat kell alkalmazni. Az egységes működési kézikönyv az uniós követelményeknek tesz eleget azzal, hogy a garanciavállalást a Hpt. hatálya alá tartozó hitelintézet által adott garanciaként definiálja (82.), és kifejezetten kizárja a pénzügyi vállalkozás által kibocsátott garancia elfogadásának a lehetőségét [83.1. a)]. Az EU rendelet, a Korm. rendelet és az egységes működési kézikönyv speciális szabályozása alapján, bár a garanciaszervezet kezességvállalásának tartalma megegyezik a garanciavállaló nyilatkozat tartalmával, de az általa vállalt személyi biztosíték a kezesség. Erre a kezességre a speciális jogszabályok és a kezességi szerződés által nem szabályozott kérdések vonatkozásában a Ptk.-nak a kezességre vonatkozói rendelkezéseit kell alkalmazni, hiszen a fentiek szerint nem kizárt a kezességgel kapcsolatos olyan speciális (jogszabályi vagy szerződéses) rendelkezés, amely a kezességet eltávolítja a biztosított követeléstől. A Ptk. 1:2. § (2) bekezdése nem zárja ki az egyes polgári jogviszonyok speciális szabályozásának a lehetőségét, csak azt biztosítja, hogy e speciális normák értelmezése és alkalmazása ne kerüljön szembe a Ptk.-ával. A speciális jogszabályok, továbbá a szerződő felek (egyező akarattal) eltérhetnek a Ptk.-nak a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól [Ptk. 6:59. § (2) bekezdés]. Ebben a speciális szabályozási környezetben azonban nem a jognyilatkozat tartalom szerinti minősítésének van döntő jelentősége, hiszen a biztosítékot nyújtó személyét és az általa nyújtott biztosíték lényeges tartalmi elemeit is – az uniós joggal összhangban értelmezendő – jogszabály határozza meg. Az EU rendeletből és az ezzel összefüggő speciális nemzeti szabályozásból következően pedig a szabályozás célja, hogy a támogatások esetleges visszafizetését minden szempontból jogszerű, az uniós és a nemzeti jogszabályok által is elfogadható biztosítékok tegyék lehetővé. Az adott esetben az alperes pénzügyi vállalkozásként pénzügyi szolgáltatási tevékenysége körében csak kezesség vállalására volt jogosult, ennek megfelelően kezességvállaló nyilatkozatot tett, amit a jelen per megindulásáig mindkét fél kezességként nevesített. A fentiektől eltérő értelmezés – amely szerint az alperes által adható biztosíték szempontjából irreleváns, hogy milyen pénzügyi tevékenységre volt engedélye – ellentétes lenne a biztosítékok fentiek szerinti speciális szabályozásával és annak céljával.

[44] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróságnak a garanciavállaló nyilatkozatra alapított másodlagos keresetet alaposnak ítélő következtetése sérti a Ptk. 6:431. § (1) bekezdését, valamint az egységes működési kézikönyv 82., 83.1. a) és 89.1. pontját. A Kúria ezért a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és helyette a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján új határozatot hozott, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[45] A fentiekből következően a felülvizsgálati kérelemben felsorolt egyéb jogszabályoknak az ügy elbírálásánál nem volt jelentőségük.