PÜ BH 2024/36

[1] Az I. rendű felperes a magyarországi magazin listája szerint 2021-ben 189,2 milliárdos becsült vagyonával Magyarország tizedik leggazdagabb embere volt. Alapítója, többségi tulajdonosa és vezérigazgatója egy cégcsoportnak. A II. rendű felperes – amelynek 50%-ot meghaladó közvetett részesedéssel többségi tulajdonosa az I. rendű felperes – pénzügyi vállalkozásként hitelintézetek problémás hitelállományának menedzselésével foglalkozik, ennek körében követelések megvásárlásával is foglalkozik.

[2] Az alperes korábban szintén jelentős vagyonnal rendelkezett, többségi tulajdonát képezte egy Kft. leányvállalatain és kapcsolt vállalkozásain keresztül horvátországi szállodák és ingatlanok tulajdonosa volt, valamint kikötők koncessziós jogon alapuló üzemeltetésével foglalkozott. Az alperes többségi tulajdonában állt a cégcsoport horvátországi alapítású központi cége is. Az I. rendű felperes és az alperes között hosszú tárgyalások zajlottak annak érdekében, hogy a II. rendű felperes megszerezze az alperes tulajdonát képező cégcsoporttal szemben fennálló banki követeléseket. Az alperes a követelésvásárlási folyamat végén úgy ítélte meg, hogy a felperesek kijátszották őt, ezért saját enternetes profilján több bejegyzést tett közzé az üggyel kapcsolatban.

[3] 2021. november 10-én személyes felületén meghatározott linken az alperes bejegyzést tett közzé. Ebben arról írt, hogy „Az igazságszolgáltatással is szövetkező bűnözői maffiák miatt az Ön vagyona sincs biztonságban! […] Banki hitelek átfinanszírozására és befektetőtársként egy […] Zrt. nevű cég jelentkezett, amely, mint később kiderült, […] bőven száz fölötti céghálójának egyik tagja volt. A […] Zrt. nem saját forrásból finanszírozta a vállalt kötelezettségeit, hanem a szintén több száz céget birtokló […] tulajdonolta […] Zrt. pénzéből tette azt, ahol hitelminősítés és tudtunk nélkül elzálogosított minden portfolió elemünket, sőt családunk egyéb vagyontárgyait is. […] Az általuk jól ismert játékszabályok szerint zsarolt helyzetet teremtettek. […] Mindenképpen foglalkozni kell a gazdasági bűnözés igazságszolgák által is támogatott rendszerével, amelyben ma is érintett vagyok, mint kárvallott! Már említettem, hogy bevett bűnözői gyakorlat, hogy ha bármilyen sikeres vállalkozást, vagyont irigykedve megkívánnak egyes „befektetők”, azt banki, felszámolói, bírói, végrehajtói segédlettel, erre szakosodott ügyvédek hadával, nyomozók, ügyészek bűnözői részvételével el is veszik! […] Ez az együttműködői kör egy jól bejáratott, minden résztvevőt busásan megfizető maffia! […] Ez a jelenlegi helyzet az általában az igazságszolgáltatással összedolgozó üzleti maffia rendszere.” A bejegyzés végén az alperes – név szerint megjelölve – felsorolta, hogy álláspontja szerint kik ennek a rendszernek az együttműködő szereplői. A felsorolásban többek között a II. rendű felperes is szerepelt. (1. bejegyzés)

[4] Az alperes 2021. november 26-án ugyancsak személyes oldalán újabb bejegyzést tett közzé (a továbbiakban: 2. bejegyzés), amelyet 2021. december 4-én törölt, de ugyanezen a napon azonos tartalommal közzé tett ugyancsak a személyes oldalán (a továbbiakban: 3. bejegyzés). Ebben az alperes azt írta, hogy „Két, a protest szavazatok okait és lehetőségeit az ügyészi, bírói, pénzügyi maffia bűnözését elemző bejegyzésem után éltem a meghívás adta lehetőséggel és elmentem a […] kongresszusra.” Ezt követően ismételten név szerint felsorolta azokat a személyeket, köztük a felpereseket, akik álláspontja szerint közrehatottak a személyét ért támadásokban. A bejegyzésben az is szerepelt, hogy „Remekül együtt dolgoznak az […], […], arrogánsan nyilatkozó […]-féle bűnözők, a gátlástalan banki kapcsolatok, az ügyvédek, felszámolók, bírók, végrehajtók és az ügyészi kapcsolatok. Ugyanez a bűnözői kör, ami egy tényleges maffia, hozzám hasonlóan számos károsultat tett földönfutóvá szabálytalan végrehajtások ezreivel. […] A büntetőfeljelentéseim vizsgálata nyomozása során, amelyre 18 hónap után már végre sor kerülhetne, a nevesíthető lista jelentősen bővülni fog, hogy a teljes együttműködői bűnözői kör látható legyen.”

[5] Az alperes ezen bejegyzései alapján számos sajtóközlemény jelent meg, az index.hu, az egyéb sajtószervek is átvették az alperes bejegyzéseinek egy-egy részét.

[6] Az I. rendű felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy az 1., a 2. és a 3. bejegyzéseiben őt „bűnöző” és „maffia” jelzőkkel illette, megsértette a becsülethez és jóhírnévhez fűződő személyiségi jogait [a keresetlevél szerinti 1), 2) és 3) kereseti kérelem]. A II. rendű felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes 1. és 2. bejegyzéseiben őt ugyancsak „bűnöző” és „maffia” jelzőkkel illette, valamint tevékenységére vonatkozóan valótlan állításokat tett, illetve valós tényeket hamis színben tüntetett fel, valamint azzal, hogy a 3. bejegyzésében ugyancsak „bűnöző” és „maffia” jelzőkkel illette, megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát [a keresetlevél szerinti 4), 5) és 6) kereseti kérelem]. Az I–II. rendű felperesek felperesenként 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére is kérték kötelezni az alperest [a keresetlevél szerinti 9) és 10) kereseti kérelem], valamint perköltségre tartottak igényt.

[7] A kereset indokolásaként előadták, hogy a II. rendű felperes 2019-ben vásárolta meg az R. Bank Zrt.-nek az alperessel kötött kölcsönszerződése nem teljesítéséből eredő követeléseket. Az alperes az ezzel kapcsolatos bejegyzéseiben többször nevezte őket bűnözőnek, és bevett „bűnözői gyakorlatukra” hivatkozott. A kereset jogalapjaként a felperesek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. §-ára, 2:43. § d) pontjára, 2:45. §-ára, 2:51. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, valamint 2:52. §-ára hivatkoztak.

[8] Keresetükben előadták: a jóhírnév és becsület védelme alkotmányos alapjog, a jóhírnév védelme a természetes és a jogi személyeket is megilleti. A „bűnöző”, valamint a „maffia” kifejezésekkel az alperes valótlan tényt állított, amely alkalmas személyük hátrányos megítélésének kiváltására. A felperesek előadták, hogy személyüket illetően semmilyen elmarasztaló büntető ítélet nem született, nem tagjai semmilyen maffiának. A kifogásolt kifejezések nem csupán valótlanok, hanem kifejezésmódjukban is sértőek, ezáltal az I. rendű felperes becsületét is sértik. Az I. rendű felperes előadta, hogy maga nem minősül közszereplőnek, ezért fokozott tűrési kötelezettség sem terheli, a felperesek nem vádolhatók bűncselekmény elkövetésével.

[9] A sérelemdíj iránti igény megalapozásaként hivatkoztak arra, hogy a kifogásolt közlések azzal, hogy őket bűncselekmény elkövetésével vádolják, köztudomásúan alkalmasak arra, hogy az I. rendű felperesnél komoly pszichés megterhelést váltsanak ki. Előadták azt is, hogy az alperes oldalának több követője van, ismerőseinek listája nem nyilvános, ugyanakkor posztjai nézettségéből ítélve, a követőknél jóval számosabb embert ér el, ráadásul a bejegyzéseket a sajtó is átvette, így a bejegyzések vitatott tartalma nagyobb nyilvánossághoz jutott el.

[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és perköltséget igényelt.

[11] Az alperes önmagában a felperesek által előadott tényeket nem vitatta, azzal az eltéréssel, hogy kapcsolata az I–II. rendű felperesekkel 2016 októberében kezdődött. Álláspontja szerint ennek a ténynek jelentősége van a bejegyzések megítélése szempontjából. Álláspontja szerint a felperesek által kifogásolt bejegyzések nem tényállítások, hanem vélemények, amelyek alapvetően az általa tett büntetőfeljelentéseken és saját személyes tapasztalatain alapulnak. Következtetéseit valós tényekre alapította, amikor közölte, hogy az alkalmazott módszerek maffia módszerekhez hasonlóak. Hivatkozott a Kúria egy precedens értékű határozatára, amely szerint a „maffia” és a „maffiózó” kifejezések a közfelfogás szerint nem utalnak közvetlenül bűncselekmény elkövetésére. Előadta azt is, hogy a bírói gyakorlat szerint az I. rendű felperes közszereplőnek minősül, akinek magasabb a tűrési kötelezettsége. Álláspontja szerint véleménynyilvánítása nem ment túl a Ptk. 2:44. §-ában meghatározott korláton. A vitatott bejegyzések a közfelfogás szerint nem voltak eltúlzottak vagy bántóak. Az alperes külön vitatta a követelt sérelemdíj összegszerűségét.

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével az I–II. rendű felperesek keresetét elutasította, és őket perköltség fizetésére kötelezte.

[13] Részletesen ismertette az irányadó jogszabályokat, a kialakult jogalkalmazói és alkotmánybírósági gyakorlatot, amely alapján azt vizsgálta, hogy a sérelmezett közlések tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek-e. Az ún. bizonyíthatósági teszt alkalmazásával arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem konkrét bűncselekmény elkövetésével vádolta meg a felpereseket, hanem az üzleti tevékenységüket illetően köznapi értelemben, általánosságban utalt arra, hogy a felperesek bűnözők, maffiózók. Ezzel éles kritikát fogalmazott meg, amely a mai közéleti viszonyok mellett már elfogadott, mert a „bűnöző” és a „maffia” kifejezéseket a köznyelv napi szinten is általánosítva használja. Összességében megállapította, hogy a bejegyzések értékítéletet, véleményt fejeznek ki, ezért konkrétan a bizonyíthatósági teszt nem is alkalmazható. A bejegyzések lényegeként azt ragadta meg, hogy azok a felperesek és az állam különféle intézményeinek, a felszámolóknak, illetve az igazságszolgáltatás szerveinek összefonódására is utalnak. Ez túlmutat egy-egy ember személyes érdekein, és az egész közösség számára jelentőséggel bír, vagyis a bejegyzések tárgya közéleti témának minősül. A felperesek országos jelentőségű és súlyú gazdasági potenciállal rendelkeznek, ezért megítélésük a közszereplőkkel azonos. Ehhez képest tűrési kötelezettségük magasabb szintet kell, hogy elérjen – a közügyek szabad vitatása érdekében az alperes véleménynyilvánításhoz fűződő alkotmányos szabadsága védelmet élvez, ezért a keresetet elutasította.

[14] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a személyes felületén 2021. november 10. napján, 2021. november 26. napján, valamint 2021. december 4-én közzétett bejegyzéseiben az I. rendű felperest a „bűnöző” és a „maffia” jelzőkkel illette, megsértette a becsület védelméhez fűződő személyiségi jogát.

[15] Kötelezte az alperest a bejegyzések „haladéktalan eltávolítására”, és eltiltotta őt a további jogsértéstől. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 500 000 forint sérelemdíjat.

[16] A másodfokú bíróság mellőzte az I. rendű felperes perköltség fizetésére kötelező rendelkezést, és a II. rendű felperes által fizetendő perköltség összegét leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és rendelkezett a másodfokú perköltség viseléséről.

[17] Ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság az alperes ellenkérelmére figyelemmel kifejtette, hogy a felperesek határozott fellebbezési kérelmet terjesztettek elő, amikor úgy kérték az elsőfokú ítélet megváltoztatását, hogy a másodfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalja.

[18] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy alapvetően elsődlegesen azt kell eldönteni, hogy az alperes részéről a vitatott kijelentések tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vitatott kitételek véleménynek, következtetésnek minősülnek, amelyek a felperesek üzleti tevékenységére vonatkoznak. Ezt követően a másodfokú bíróság foglalkozott azzal, hogy a „hírnév” összességében a társadalom tagjainak tudatában kialakuló képet jelenti, melyeket a társadalom tagjai a személyre, illetve magatartásra vonatkozó tény- és adatközlések alapján alakítanak ki. Rögzítette, hogy a jóhírnév sérelme a valótlan tényállításokhoz kapcsolódhat, az értékítélet, a bírálat csak akkor lehet jóhírnevet sértő, ha legalább burkoltan valótlan tényállítást tartalmaz, ilyen azonban a jelen esetben nem állapítható meg, ezért a jóhírnév sértésre alapozott kereseti kérelmeket az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el.

[19] Ezt követően a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az I. rendű felperes esetében az alkalmazott kifejezések alkalmasak-e a becsület védelméhez fűződő jog megsértésének megállapítására. Az alperes által megjelölt precedens értékű ítélet (Kúria Pfv.IV.22.758/2017/6.) tekintetében kiemelte, hogy a Kúria valóban megállapította, hogy a „maffia”, valamint a „maffiózó” kifejezések használata bevettnek tekinthető, amelyek nem utalnak közvetlenül bűncselekményre, figyelemmel az egyre szabadosabb, durvább közbeszédre.

[20] A másodfokú bíróság ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a felhozott ítéletben egy országosan ismert, közhatalmat gyakorló politikus minősítése történt meg, országos közügyhöz kapcsolódóan, az ott megvalósult tényállás eltért a jelen perben megállapíthatótól. A másodfokú bíróság abban helyesnek találta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy az I. rendű felperes pusztán gazdasági erejénél, vagyonánál fogva közéleti szereplőnek minősül, ezért őt a Ptk. 2:44. §-a alapján fokozott tűrési kötelezettség terheli, de ez kizárólag a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása érdekében valósul meg, és a kialakított vélemény nem sértheti az emberi méltóságot.

[21] A másodfokú bíróság úgy foglalt állást az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben, hogy itt csak látszólag közügy a bejegyzések témája, az alperes magánemberként fordult a nyilvánossághoz üzleti veszteségei, sérelmei ismertetésére. A szövegösszefüggésből megállapíthatóan gyakorlatilag a felpereseket azzal „vádolta meg”, hogy előre kitervelten, bejáratott módon az államhatalommal szövetkezve, törvénytelen eszközökkel éltek. Az alperes összességében ezzel azt a látszatot keltette, hogy közügyről van szó, valójában azonban csak személyes véleményét terjesztette ki, bejegyzésének valódi célja magánügyeinek nyilvánosságra hozatala, egyfajta „bosszúállás” volt az őt ért üzleti veszteségekért. A téma közéleti kapcsolódásának nem volt ténybeli megalapozottsága, összességében az alperes a magánügyét tárta a nyilvánosság elé. Ezen álláspontja alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem közügyről van szó, hanem egy közszereplő és egy magánszemély üzleti ügyéről, ezért a jelen esetben a Ptk. 2:44. §-a nem alkalmazható.

[22] A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az I. rendű felperes közszereplő ugyan, de nem saját akaratából vált azzá, hanem csupán vagyona alapján, és a politikai közszereplőkkel szemben nem gyakorol közhatalmat, és nem kíván nyíltan szerepelni, ehhez képest akaratlanul került az érdeklődés fókuszába, és kénytelen a nyilvánosság vállalására, az adott üzleti folyamatban magánemberként járt el.

[23] A másodfokú bíróság szerint az alperes által kifejtett véleménynek hiányzik a kellő ténybeli alapja. Önmagában az, hogy az alperes az üzleti folyamatokkal kapcsolatban hét büntető feljelentést tett, még nem teszi megalapozottá, illetve tényekkel alátámasztotta a kifejtett véleményt.

[24] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes által csatolt sajtóközlemények bűnszervezet megállapíthatóságára nem utalnak. Az alperes hivatkozott ugyan az I. rendű felperessel szemben született büntető ítéletre, de az azt ismertető cikkek az elsőfokú ítélet után keletkeztek, és azok sem támasztják alá a perbeli tevékenység büntetőjogi minősítését. Összességében megállapította, hogy az I. rendű felperes esetében az alperes tényekkel alá nem támasztott véleményt formált, amelynek tartalma egy aktív üzletember számára indokolatlanul bántó, súlyosan negatív értékítélet, ezért a Ptk. 2:45. § (1) bekezdés alkalmazásával a jogsértést a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította, és a b) pont alapján kötelezte az alperest a bejegyzések törlésére.

[25] Az I. rendű felperes sérelemdíj iránti igénye kapcsán megállapította, hogy a kifogásolt közlések az I. rendű felperesre nézve rendkívül sérelmesek, az I. rendű felperesnek az üzleti világban elfoglalt helyénél fogva. Köztudomású tényként fogadta el a következmények körében azt, hogy a közlések alkalmasak az I. rendű felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására, személyének megítélését rontja, és értékelte azt is, hogy az 1. és a 3. bejegyzés több, mint egy éve elérhető a világhálón. Ezek mérlegelésével a sérelemdíj összegét 500 000 forintban állapította meg, ezt meghaladóan az igényt elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[26] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a megváltoztatás mellett az I. rendű felperes keresetének teljes elutasítását kérte. E két kérelem gyakorlatilag azonos tartalmú.

[27] Megsértett jogszabályként a Ptk. 2:44. § (1) bekezdését, illetve precedens értékű ítéletként a Kúria Pfv.IV.22.258/2017/6. számú ítéletét jelölte meg.

[28] Az alperes megerősítette azon álláspontját, hogy az I. rendű felperes olyan szintű gazdasági tevékenységet végez, tudatos gazdasági szereplő, akinek vagyoni helyzete a közszereplői minőséget önmagában megalapozza. Megjegyezte, hogy gazdasági folyóiratokban, hetilapokban az I. rendű felperes rendszeresen ad interjút, egyáltalán nem zárkózik el a nyilvánosság elől. Lényegesnek tekintette, hogy egy, az elsőfokú eljárás után befejeződött büntető eljárásban az I. rendű felperes elismerte bűnösségét költségvetési csalásban, és lemondott a tárgyalás jogáról. Az alperes szerint ezt legalább abban a körben figyelembe kellett volna venni, hogy ehhez képest miért is lett volna rendkívül sérelmes az üzleti életben az alperes közlése.

[29] Az alperes külön támadta a sérelemdíj megítélését. Álláspontja szerint az I. rendű felperes esetében nem lehet köztudomású nem vagyoni jellegű hátrányokról beszélni, ezeket nem is valószínűsítette. Álláspontja szerint az I. rendű felperes üzleti sikereit egy-két bejegyzés érdemben semmiben nem befolyásolja. Kiemelte, hogy az I. rendű felperest nem magánemberként kritizálta, hanem üzleti tevékenysége, közszereplői minősége kapcsán. A maga részéről egy sajátos jelenségről osztotta meg a véleményét, társadalmi folyamatokat érintő kritikát gyakorolt. A közlés alapvetően a közállapotokra vonatkozik, ezért közügyről szólt.

[30] Az alperes előadta azt is, hogy jogkövetkezményként az egész közlemény törlése az esetlegesen megállapítható jogsértéshez képest is aránytalan.

[31] A Kúria felhívott ítélete kapcsán előadta, hogy a Kúria abban megállapította, hogy a „maffia”, valamint a „maffiózó” kifejezések a mai közbeszédben elinflálódtak, tulajdonképpen becsületsértő jellegük megszűnt. Mindezek alapján jogalap hiányában a kereset elutasításának van helye.

[32] A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, és perköltséget igényelt. Eljárásjogi álláspontja szerint az alperes nem terjesztett elő határozott felülvizsgálati kérelmet, a jogszabálysértést, illetve a jogszabályhelyet pontosan nem jelölte meg. Nem adott elő arra nézve indokolást, hogy az új határozat hozatalát, illetve a jogerős határozat részbeni hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja, és milyen tartalmú döntést kér. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelte, és a jogi indokolás is mindenben összhangban áll a kialakult ítélkezési gyakorlattal. Egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy az alperes által gyakorolt véleménynyilvánítás nem közügyre vonatkozott, az alperes csupán annak látszatát kívánta kelteni, ezért a Ptk. 2:44. § (1) bekezdésének alkalmazása kizárt.

[33] Az alperes előadta azt is, hogy a megjelölt kúriai ítélettel a jogerős ítélet nem ellentétes, mert ahhoz képest a jelen esetben eltérő tényállást tartalmaz, ott az alperes jogi személy, a felperes pedig országos jelentőségű politikus volt. Valóban megfigyelhető ugyan a közbeszédben az alkalmazott jelzőknek az egyes jelenségekkel kapcsolatos elinflálódása, de a felhívott ítélet közügyről döntött, ez pedig a jelen esetben nem állapítható meg.

[34] A sérelemdíj megítélése kapcsán megjegyezte, hogy a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése alapján a bekövetkezett hátrányok bizonyítása nem szükséges. Köztudomású tényként elfogadható, hogy a valótlan állítások, illetve a sértő vélemények is pszichés megterhelést jelentenek, még akkor is, ha viszonylag kevés olvasóhoz jutott el közvetlenül az alperes bejegyzése, nem lehet eltekinteni, hogy bűncselekmény gyanúját jelölte meg vele szemben. Előadása szerint a másodfokú bíróság a sérelemdíj összegét okszerű mérlegeléssel állapította meg.

[35] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.

[36] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető fellebbviteli perorvoslat, melynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással alapítottan van helye. Rendkívüli jogorvoslati jellegéből következően funkciója a kérelmet előterjesztett fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása.

[37] A Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. A (2) bekezdés szerint a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett, és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki.

[38] Miután az I–II. rendű felperesek a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemmel nem éltek, a II. rendű felperes keresetét teljes egészében, illetve az I. rendű felperes keresetét részben elutasító (jóhírnév megsértésének megállapítása, sérelemdíj iránti igény részleges elutasítása) felülvizsgálati kérelemmel nem volt támadott. Erre figyelemmel a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes per tárgyát képező bejegyzéseiben az I. rendű felperes személyére nézve használt „bűnöző”, valamint a „maffia” kifejezések megsértették-e az I. rendű felperes becsület védelméhez fűződő személyiségi jogait.

[39] A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperes alapvetően a Ptk. 2:44. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott azzal, hogy az I. rendű felperes tevékenységéről a maga részéről véleményt formált, amely közügyre vonatkozott, ezért a véleményt a közszereplőnek minősülő felperes tűrni köteles.

[40] Az I. rendű felperes szerint az alperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg a megsértett jogszabályt, nem terjesztett elő határozott felülvizsgálati kérelmet.

[41] A Kúria szerint a felülvizsgálati kérelem, annak 2. oldalán határozott kérelmet tartalmaz arra nézve, hogy a másodfokú bíróság ítéletét a Kúria részben változtassa meg és hagyja helyben az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítéletét (elsődleges kérelem), illetve másodlagosan az alperes a jogerős ítélet olyan megváltoztatását kéri, hogy a Kúria a jogerős ítéletet úgy változtassa meg, hogy a keresetet teljes egészében utasítsa el. Önmagában az a körülmény, hogy a két felülvizsgálati kérelem jogi tartalmát tekintve azonosnak tekinthető, nem jelenti azt, hogy az alperes nem terjesztett elő határozott felülvizsgálati kérelmet.

[42] A Kúria szerint a felülvizsgálati kérelem egyértelműen megsértett jogszabályként jelöli meg a Ptk. 2:44. § (1) bekezdését, és konkrétan megjelöli azt az általa precedens értékűnek minősített kúriai ítéletet, amellyel szemben álláspontja szerint a másodfokú bíróság ellentétes döntést hozott (Kúria Pfv.IV.22.258/2017/6.). Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálatra alkalmasnak találta.

[43] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jóhírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. A IX. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. A (4) bekezdés értelmében a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.

[44] A Ptk. 2:42. § (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás, és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és abban őt senki ne gátolja. A (2) bekezdés szerint az emberi méltóságot és abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.

[45] A Ptk. 2:43. § d) pontja szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a becsület és a jóhírnév megsértése.

[46] A Ptk. 2:45. § (1) bekezdése szerint a becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.

[47] A Ptk. 2:44. § (1) bekezdése értelmében a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja, azonban az nem járhat magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

[48] A PK 12. számú állásfoglalás szerint a kifogásolt közleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a közlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A jogosult személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot jogsértés megállapítására. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet jogsértés megállapításának alapja (II–III. pont).

[49] Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok azt, hogy az adott esetben alkotmányos alapjogok ütközéséről van szó, az I. rendű felperes személyéhez fűződő jogainak védelméhez fűződő jog ütközik az alperes szabad véleménynyilvánításhoz való jogával. Ezzel kapcsolatban fontos vizsgálati kérdés az, hogy a felperes közszereplőnek minősül vagy sem, illetve, hogy az alperes kifejtett nézetei közügyre vonatkoznak-e vagy sem.

[50] Helytállóan, jogszabálysértés nélkül, az ítélkezési gyakorlattal összhangban állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az I. rendű felperes közszereplőnek minősül. A kialakult gyakorlat szerint a közszereplői minőség nem kötődik szorosan a politikai, közéleti szerepvállaláshoz, ha gazdasági élet meghatározó szereplői az ország gazdasági életére gyakorolt hatásuknál fogva speciális közszereplőnek minősülnek (Kúria Pfv.IV.20.849/2020/4., Indokolás [21]). A jelen esetben az I. rendű felperes a gazdasági élet egyik meghatározó szereplőjének minősül, gazdasági vállalkozásain keresztül a magyar gazdaság egyik jelentős szereplője, közszereplői minőségét ez önmagában megalapozza.

[51] Nem értett ugyanakkor egyet a Kúria a másodfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a perbeli közlések nem kapcsolódnak közügyhöz, az érintett téma csak látszólag lenne közügy. A másodfokú bíróság a bejegyzések valódi céljaként azt azonosította, hogy az alperes a magánügyeit kívánta nyilvánosságra hozni, üzleti veszteségei kapcsán a magánsérelmeit tette nyilvánossá. Összességében egy közszereplő és egy magánszemély üzleti ügyéről szólnak a bejegyzések, ezért a másodfokú bíróság szerint a Ptk. 2:44. §-a nem alkalmazható.

[52] A másodfokú bíróság értékelendőnek találta azt a körülményt, hogy az I. rendű felperes közszereplő ugyan, de nem saját akaratából vált azzá, hanem vagyonának nagysága okán, nem gyakorol közhatalmat, és nem kívánta a nyilvános szereplést.

[53] Az alperes ezzel szemben előadta, hogy a közszereplői minőség tekintetében, és az ehhez kapcsolódó tűrési kötelezettség tekintetében nincs jelentősége annak, hogy az milyen okból állapítható meg, a maga részéről az I. rendű felperest nem magánemberként kritizálta, hanem üzleti tevékenysége miatt, amely az I. rendű felperes közszereplői mivoltának az alapja.

[54] A Kúria az összes körülmény mérlegelésével azt állapította meg, hogy az alperes kétségkívül indulatos, erőteljes véleményt fogalmazott meg többek között az I. rendű felperes üzleti tevékenységéről, az alperes cégcsoportját érintő magatartásáról. Az így kialakult helyzetet, folyamatot kritizálta, az I. rendű felperes mellett az igazságszolgáltatást és annak szereplőit is erőteljes jelzőkkel, kritikával illetve. A szövegösszefüggések alapján a Kúria megállapította, hogy alapvetően magánsérelmei felemlegetése kapcsán az alperes közéleti kérdéseket is taglal, ezért a bejegyzései alapvetően közérdeklődésre számot tartó ügyet tárgyalnak. Ezt mutatja a bejegyzések nyomán megjelent cikkek sorozata is. Annak tárgyalása, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozások felvásárlása, tulajdonos-váltása miként történik, ennek hátterében milyen folyamatok játszódnak le, a Kúria szerint közérdeklődésre számot tartó kérdéseknek tekinthetők, ez pedig nyilvánvalóan meghatározza a lehetséges véleménynyilvánítás határait.

[55] Az egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli közlések nem érintik az I. rendű felperes magán- és családi életét, kizárólag üzleti tevékenységével kapcsolatosak.

[56] A Kúria abban egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy a kifogásolt kitételek véleménynek, értékítéletnek minősülnek, tekintettel arra, hogy az alperes az I. rendű felperes tekintetében semmilyen konkrét bűncselekményt nem nevezett meg, nem merült fel adat arra nézve, hogy az általa kezdeményezett büntető eljárásokban azok alanya az I. rendű felperes lett volna.

[57] Mindezekre figyelemmel a Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a perbeli bejegyzésekben az alperes által kifejtett erőteljes, éles vélemény sérti-e az I. rendű felperes becsület védelméhez fűződő személyiségi jogát.

[58] Az Alkotmánybíróság a Ptk. 2:44. §-ának értelmezése kapcsán hozott határozatában elvi jelentőséggel fejtette ki azt, hogy a közügyekre vonatkozó véleménynyilvánítás a szólásszabadság legbensőbb védelmi köréhez tartozik.

[59] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a közügyek vitatásának kiemelkedő alkotmányos jelentősége azzal jár, hogy a közéleti szereplők személyiségének védelmében a szólás- és sajtószabadság szűkebb körű korlátozása felel csak meg az Alaptörvényből levezethető követelményeknek. A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő (7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [48–49]).

[60] Az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy a közügyek vitatását szolgáló véleménynyilvánításnak az emberi méltóság védelmére tekintettel megállapítandó határait a joggyakorlatnak kell kialakítania.

[61] A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a szabad véleménynyilvánításhoz való jog alapvetően magát a véleménynyilvánítás lehetőségét védi, és nem közvetlenül a kifejtett vélemény tartalmára vonatkozik. Ebből következően, ha a bíróság egy-egy kitételt véleményként értékel, nem vizsgálhatja annak érték- és valóságtartalmát. A véleményként történő értékeléssel a bíróság nem a kifejtett véleménnyel való egyetértését vagy azzal való szembehelyezkedését fejezi ki, mert az nem a feladata. Mindebből következően nyilvánvalóan a jelen esetben nem a bíróság feladata az, hogy személyiségi jogi perben a felperesek és az alperes között kialakult gazdasági vitát érdemben értékelje vagy akár csak véleményezze azt.

[62] A jelen esetben a Kúria szerint az alperes kifejezetten erőteljes kritikát fogalmaz meg, mások mellett a felperesek személyéről, úgy mutatva be őket, hogy az alperes (volt) vállalkozásaival szemben egy „hálózat” részeként végeznek gazdasági tevékenységet. Ennek során alkalmazza az alperes a „bűnöző”, illetve a „maffia” kifejezést.

[63] A Kúriának azt kellett megítélnie, hogy ez az erőteljes, sőt szélsőséges vélemény sérti-e az I. rendű felperes becsület védelméhez fűződő személyiségi jogait.

[64] A korábbaik szerint az I. rendű felperes vagyoni helyzeténél fogva, a gazdasági életben vállalt szerepéből következően közszereplőnek minősül, ezért az átlagosnál jobban kell tűrnie a gazdasági tevékenységére vonatkozó kritikát. Egyes cégek banki adósságainak megvásárlása, az ilyen módon történő tulajdonszerzés, illetve a megszerzett tulajdonnal való rendelkezés a gazdasági élet bevett jelenségének tekinthető. Azoknak, akik ilyen jellegű tevékenységet folytatnak, számolniuk kell azzal a jelenséggel is, hogy ezeknek a folyamatoknak nem csupán nyertesei, hanem adott esetben akár kárvallottjai is lehetnek, akár még teljesen jogszerű folyamatok eredményeként is. Nem lehet kizárni azt, hogy a folyamat során vállalkozásaiktól, befektetéseiktől megválni kényszerülő személyek magát a folyamatot, illetve az abban részt vevő személyeket, illetve szervezeteket kritikával illessék.

[65] Mindezekre figyelemmel a Kúria nem osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy azt lenne szükséges értékelni, hogy az I. rendű felperes „akaratlanul került az érdeklődés fókuszába” és „kénytelen vállalni a nyilvánosságot”, továbbá az adott ügyletekben „magánemberként” szerepelne. A közszereplői minőség ilyen módon történő leszűkítése ellentétes a Kúria következetes ítélkezési gyakorlatával, figyelemmel arra is, hogy az I. rendű felperest éppen kiemelt gazdasági tevékenysége tette közszereplővé. A kritizálhatóságot a gazdasági tevékenység kapcsán nem zárja ki az, hogy az I. rendű felperes nem politikus, illetve nem gyakorol közhatalmat (Kúria Pfv.IV.20.069/2018/7.).

[66] Már az új Ptk. hatályba lépését megelőzően kialakult az az ítélkezési gyakorlat, hogy a véleménynyilvánítás akkor sért személyhez fűződő jogot, ha az kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő, megalázó, burkoltan valótlan tényállítást fejez ki, illetve ellentétes a logika alapvető szabályaival. A Ptk. 2:45. § (1) bekezdése a kialakult bírói gyakorlatot „kodifikálta” – azt kellett tehát vizsgálni, hogy külső, objektív mérce alkalmazásával, a társadalmi közfelfogás figyelembevételével az alperes által kifejtett vélemény indokolatlanul bántónak, kifejezésmódjában sértőnek minősül-e. Ennek megítélésénél a bíróságnak figyelemmel kell lennie a társadalmi, politikai, gazdasági közbeszéd aktuális állapotára.

[67] A Kúria korábbi határozatában (Pfv.IV.22.258/2017/6.) utalt arra, hogy egyes kifejezések tartalma, sértő jellege a mindennapi közbeszédben éppen azok gyakori használata kapcsán „elinflálódott”, így a „bűnöző”, illetve a „maffia” kifejezések sem jelentik közvetlenül bűncselekmények elkövetésére történő utalást. Az értékelés során a bíróságnak nem a felperes személyes sértettség-érzése jelenti a mércét, arra kell tekintettel lenni, hogy a közvélemény miként értékeli ezeket a megfogalmazásokat.

[68] A Kúria az összes körülmény mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a konkrétan kifogásolt két kifejezés igen erőteljes kritikát tartalmaz ugyan, de a gazdasági tevékenysége folytán közszereplőnek minősülő I. rendű felperes ezeket a konkrét összefüggésben tűrni köteles.

[69] A Kúria ezért úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság a jogsértés megállapításával megsértette a Ptk. 2:44. § (1) bekezdését és a Ptk. 2:45. § (1) bekezdését, ezért a jogsértést megállapító részben és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények körében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, figyelemmel arra is, hogy a másodfokú bíróság ebben a körben eltért a Kúria hivatkozott közzétett határozatától is. Miután a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az I. rendű felperes keresetének jogalapja hiányzik, értelemszerűen nem kerülhet sor az igényelt jogkövetkezmények alkalmazására sem.