GÜ BH 2024/42

[1] A felperes és az alperes egyaránt szakszervezeti szövetség. Az alperes szakágazati szakszervezeti szövetségek tagságával működik; az alapszabálya a tagsági jogállás mellett ún. közbülső egység jogállást is intézményesít.

[2] Az alperes elnöksége a 393/2018. számú, 2018. április 24. napján kelt levele szerint visszavonta az I. rendű felperesi beavatkozónak a G. Szövetségi Tanácsában betöltött mandátumát, majd a 4/2018. számú határozat szerint 2018. május 22-én az M. kongresszusi delegálását is.

[3] Az alperes elnöksége a 2018. május 30-án kelt 7/2018. számú határozatával a II. rendű felperesi beavatkozó kizárásáról döntött, a tag három hónapon túli tagdíjtartozása miatt.

[4] A felperes keresetében – amelynek a beavatkozók a teljesítését kérték – kérte az alperes 4/2018., 7/2018. és 393/2018. számú határozatainak a hatályon kívül helyezését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:35. §-a alapján.

[5] Az alperes védekezése elsődlegesen a per megszüntetésére, érdemben a kereset elutasítására irányult.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet – a felperes tagsági jogviszonya, ebből következően a kereshetőségi jogának a hiánya miatt – elutasította.

[7] A határozatának indokolása szerint az alperes alapszabályának 8. pontjából, kiemelten a 8.1., 8.2., 8.5. alpontokból következően a felperes csupán az ágazati megállapodások megkötésére létrehozott egyik közbülső egysége az alperesnek, nem fizet tagdíjat. Mindebből arra következtetett, hogy a felperes nem tagja az alperesnek, ezért nem jogosult a perindításra.

[8] A felperes, valamint az I. rendű és a II. rendű felperesi beavatkozók fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[9] A másodfokú bíróság leszögezte, hogy a Ptk. 3:35. §-a a jogi személy tagjai, vezető tisztségviselői és felügyelőbizottsági tagjai számára teszi lehetővé a tagok és a jogi személy szervei által hozott határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló kereset benyújtását, ha a határozat jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik. Tagsági jog hiányában önmagában a fellebbezésekben hivatkozott jogi érdek nem eredményez keresetindítási jogosultságot. A Ptk. rendelkezésein túlmenően a Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 10/A. § (1) bekezdése a különleges jogállású, illetve a tagsági jogokkal csak részben rendelkező személyek keresetindítási jogát feltételekkel ismeri el. A felperes nem a Ptké. hivatkozott rendelkezésére, hanem tagsági jogára alapította a keresetindítási jogát, amelyhez a bíróság kötve volt [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. § (2) bekezdés]. Ezért a bíróságnak kizárólag azt kellett vizsgálnia – mégpedig az alapszabály rendelkezései alapján az ügy érdemében hozott ítélettel, – hogy a felperes tagja-e az alperesnek és megilleti-e a Ptk. 3:35. §-a alapján a keresetindítási jog.

[10] Az alperes alapszabálya meghatározza, hogy ki lehet, illetve ki a tagja, továbbá az alapszabály 8. pontjában az alperes szervezeti felépítését is szabályozza. A 8.5. pont értelmében a felperes az alperes közbülső egysége, amelyre tekintettel nem az alperes tagja. A perben nem vitatott, hogy a felperes nem fizet tagdíjat. Az, hogy az alperes biztosítja a felperes székhelyét, illetve, hogy a honlapon milyen információkat tesz közzé, a felperes pedig miként vesz részt az alperes működésében, nem alapozza meg a felperes tagsági jogviszonyát.

[11] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a felperes nem igazolta a tagsági jogviszonyát az alperes szakszervezeti szövetségben, ezért nincs keresetindítási jogosultsága.

[12] A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy nem áll fenn a Pp. 381. §-a alkalmazásának törvényi feltétele. A keresetindítási jogosultság a rendelkezésre álló adatok alapján ugyanis elbírálható volt, a kereset további vizsgálata pedig szükségtelen. Megjegyezte, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság tévesen foglalt volna állást az aktív perbeli legitimáció kérdésében, és ezért szükséges volna az elsőfokú eljárás megismétlése, a hatályon kívül helyezésre nem a Pp.-nek a másodlagos fellebbezésben megjelölt 381. §-a, hanem a 384. § (2) bekezdés b) pontja alapján kerülhetne sor, ez azonban a másodfokú bíróság diszkrecionális jogkörébe tartozik, ezt a fellebbező fél nem kérheti. Erre figyelemmel nem tekintette alaposnak az ítélet megváltoztatására irányuló kérelem nélkül az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló másodlagos fellebbezési kérelmet, és az elsőfokú bíróság ítéletét az elsődleges fellebbezési kérelem körében a Pp. 383. § (2) bekezdése, míg a másodlagos kérelem tekintetében – az ügy érdemét nem érintve – a Pp. 382. §-a alapján helybenhagyta.

[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a keresetének való helyt adást, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.

[14] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 3:35. §-ába, a Ptké. 10/A. § (1) bekezdésébe, a Pp. 320. § (2) bekezdésébe és a 322. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.

[15] Előadta, hogy a perben csatolt iratok és az alperest nyilvántartó bíróságnál meglévő iratanyag igazolja a keresetindítási jogát az alperes tagjaként. Ő és a beavatkozók is többször indítványozták, hogy az alperes csatolja be a szükséges dokumentumokat, illetve a bíróság kötelezze a nyilvántartó bíróságnál lévő iratok beszerzésére. Ezek ugyanis egyértelműen igazolták volna a tagsági jogviszonyát. Az iratok egy részét csatolta, az indítványa továbbiakra vonatkozott.

[16] Bejelentette – a saját iratait áttekintve –, hogy fellelt további iratokat (a 2001. október 17-i alapszabálya, a Fővárosi Bíróság 2001. november 12-i végzése, a 2001. október 24-i jegyzőkönyv, a felperes 2022. január 18-i alapszabálya, az 1992. május 12-i alapszabály és a 2005. szeptember 22-i jegyzőkönyv, valamint az alperes elnökségének hivatalos nyilvántartása, a 2018. április 23–24-én tartott elnökségi ülés kivonata), melyeket csatolt is a felülvizsgálati kérelméhez annak igazolására, hogy az alperes tagszervezete.

[17] Rámutatott, hogy tanúbizonyítással azt is tudta igazolni, hogy más tagok sem fizetnek tagdíjat, de az eljárt bíróságok nem folytattak le erre a tényállítására bizonyítást. Állította, hogy azt is bizonyította, hogy az alperes több tagja nem az alapszabály szerint fizet tagdíjat, mégsem került sor a kizárásukra.

[18] Hangsúlyozta, hogy az alapszervezete a tagdíjfizetést gátló esemény után az újrafelvételét kérte és tagdíjat is fizetett, amelyet az alperes elnöksége elutasított. Az alperes célja ugyanis annak megakadályozása (helyesen: elérése), hogy a vagyona felett korlátlanul rendelkezhessen és ellenőrizhetetlen körülmények között azt átjátssza másnak.

[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.

[20] A Kúria a jogerős ítéletet – a felülvizsgálat kérelem korlátain túlmenően – a Pp. 423. § (1) bekezdésében írt kivételszabály alkalmazásával vizsgálta felül, és az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.

[21] A Kúria előrebocsátja, hogy a Ptké. 10/A. §-ában foglalt szabályozást már a Gfv.III.21.095/2023/3. számú határozatában értelmezte, amely jelen ügyben is irányadó. Kimondta többek között, hogy a Ptk. 3:35–3:37. §-aiban és a Ptké. 10/A. § (2) és (3) bekezdésében foglalt szabályozásból együttesen az következik, hogy a felperes tagsági jogviszonyának hiánya és az emiatt hiányzó perbeli legitimációja kizárja a kereset érdemi elbírálását.

[22] Bár a Ptké. 10/A. §-ában szövegszerűen kizárólag a (2) bekezdésben – ott is csak a keresetindítási jog megszűnésére vonatkoztatva – jelenik meg a per kötelező megszüntetésének szabálya, az azonban egyértelműen kitűnik a szabályozásból, hogy a jogalkotó pergátló körülményként tekint a hiányzó tagsági jogállásra.

[23] A Ptké.-t a vizsgált rendelkezéssel kiegészítő, az egyes közjogi jogi személyekkel összefüggő törvények módosításáról szóló 2015. évi CCXVIII. törvény 15. §-ához fűzött indokolás szerint ugyanis a Ptké. 10/A. § (2) bekezdése azt a jogértelmezést kívánja egyértelművé tenni, hogy az adott pertípusban a keresetindítási jog mint anyagi jogosultság a tagsági vagy egyéb, a jogi személlyel összefüggő jogviszonyhoz kapcsolódik. Amennyiben ez a jogviszony megszűnik, a keresetindítási jog és egyben a perbeli legitimáció is megszűnik. A keresetindítási jog körülményeiben a per folyamán bekövetkezett változásokkal (így a rendes tagsági jogviszony megszűnése esetén) megszűnik az a jogos érdek is, amelyre tekintettel a fél a pert megindíthatta.

[24] A perakadályok alapvető – lényegüket adó – jogi sajátossága, hogy a pergátló körülmény az eljárás bármely szakaszában kizárja a kereset érdemi elbírálását.

[25] A Kúria jogértelmezése szerint a Ptk. 3:35. §-a alapján pert indító felperes tagsági jogviszonyának hiánya – nem csak abban az esetben, ha a tagsága a peres eljárás alatt szűnik meg, de akkor is, ha az már a peres eljárás megindításakor hiányzott – kizárja a kereset érdemi elbírálását, a Ptké. 10/A. §-a értelmében ez a per megszüntetését alapozza meg.

[26] Az eljárt bíróságok nem ennek megfelelően jártak el és ítéletben foglaltak állást a felperes hiányzó tagsági jogviszonyának a jogkövetkezményéről.

[27] A Kúria kötve volt a felülvizsgálati kérelemhez a felperes tagsági jogviszonyának és ebből következő perbeli legitimációjának vizsgálata során. A felülvizsgálati kérelem alapvetően a bizonyítási eljárás és a bizonyítékok értékelése kapcsán támadta a másodfokú bíróság jogi álláspontját, eredménytelenül.

[28] A felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerős ítélettel befejezett pernek. A felülvizsgálat a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat. A Pp. 423. § (1) bekezdéséből következően – miként a korábban hatályban volt polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény tartalmilag azonos rendelkezéseit az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmezte – a Kúria a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölésével, valamint a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetésével előadott jogszabálysértésekben foglalhat főszabály szerint állást. Az előzőekből nem csak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy a felülvizsgálatot kérő félnek a jogerős határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia. A jogerős határozat abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem vagy csupán úgy támad, hogy a kérelem az adott körben nem rendelkezik maradéktalanul a Pp.-ben előírt tartalmi elemekkel, nem bírálható felül a felülvizsgálati eljárásban.

[29] Jelen ügyben a másodfokú bíróság az alperes alapszabálya releváns rendelkezéseinek értelmezésével következtetett a felperes tagságának hiányára és ezt alátámasztó körülményként értékelte, hogy a felperes nem fizet tagdíjat. A jogerős ítélet indokolásából világosan kitűnik az is, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 381. §-ának és 384. § (2) bekezdésének alkalmazásával tekintette megalapozatlannak az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú eljárás megismétlését további bizonyítás érdekében. Mindebből következően a felperesnek ahhoz, hogy a felülvizsgálni kért ítélet jogszabálysértő jellegét a vonatkozó körben kimutassa, egyfelől az alperes alapszabályának értelmezése körében vagy más okból a bizonyítékok okszerűtlen értékelését, illetve a bizonyítási eljárás hiányossága miatt a tényállás megalapozatlanságát kellett volna levezetnie, emellett egyben azt is, hogy a másodfokú bíróság a Pp. általa megjelölt rendelkezéseinek (381. §, 384. §) téves értelmezésével zárta ki a másodlagos fellebbezési kérelem érdemi elbírálását. A felülvizsgálati kérelem azonban nem tartalmaz az előzőeknek megfelelő jogi érvelést.

[30] A felperesnek az az általánosságban tett hivatkozása, hogy a Pp. 320. § (2) bekezdésébe és a 322. § (1) bekezdésébe ütközően maradt el a szükséges bizonyítás az ügyben, nem alapozza meg a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegét. Az elsőfokú eljárás irataiból kitűnően – ennek ellenkezőjét az adott peres eljárás cselekményeinek egzakt bemutatásával a felperes sem állította – a felperesnek az elsőfokú tárgyalás berekesztését megelőzően nem volt további bizonyítási indítványa a tagsági jogviszonyát érintően: a 2020. november 24-i tárgyaláson tudomásul vette a bíróságnak azt a tájékoztatását, hogy ebben a körben további bizonyítás nem szükséges; a felperesnek idetartozó bizonyítási indítványa nem volt, csak a tagsági jogállásán kívüli egyéb bizonyítást indítványozott. A felülvizsgálati kérelem megalapozatlanul utalt – de csak általánosságban – a felperes és a beavatkozók mellőzött bizonyítási indítványára a felperes tagsági jogviszonya kérdésében.

[31] A felülvizsgálati eljárás már ismertetett korlátai miatt pedig nem vehetőek figyelembe a felülvizsgálati kérelemhez és a felülvizsgálati kérelem benyújtására meghatározott törvényi határidő letelte után pótlólag csatolt további bizonyítékok.

[32] Mindebből következően a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt a másodfokú bíróság következtetése a felperes hiányzó tagsági jogviszonyára, azt a Kúria nem vizsgálhatta felül. A felperes hiányzó tagsági jogállása pedig a már kifejtettek szerint olyan perakadály, amely kizárja a kereset érdemi elbírálását.

[33] A fentiek alapján a Kúria a Ptké. 10/A. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítéletre kiterjedően – teljes egészében hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.