KÜ BH 2024/47

[1] A felperes 2022. február 13-án terjesztett elő közterület-használati hozzájárulás iránti kérelmet a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Polgármesterénél (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), amelyben a 2022. január 1. napjától 2022. április 10. napjáig terjedő időtartamra a 45 m² közterület használatának engedélyezését kérte.

[2] Az elsőfokú hatóság 2022. február 23. napján kelt VII/149-4/2022. számú határozatával a perbeli ingatlanból 90 m² közterület használatához állvány, felvonulási terület, építési anyag tárolása, szállítása céljából ideiglenes jelleggel hozzájárult. Megállapította, hogy a felperes 2022. január 1. és 2022. január 31. között 90 m² közterületet hozzájárulás nélkül használt, e körben a közterület használata jogellenes. A használatra átengedett terület után a határozat véglegessé válásától számított 5 napon belül 2 916 000 forint közterület-használati díj megfizetésére kötelezte. A felperes a VII/149-4/2022. számú határozatot 2022. február 28. napján vette át.

[3] A felperes 2022. március 21. napján a fenti határozat módosítása iránti kérelmet terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a kérelme csupán 45 m² közterület használatára terjedt ki, az elsőfokú hatóság azonban ezen túlterjeszkedve 90 m² terület vonatkozásában állapított meg közterület-használatot. Módosítás hiányában a beadványa fellebbezésként történő figyelembevételét kérte.

[4] A felperes 2022. május 17. napján fellebbezés kiegészítést és igazolási kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál. A fellebbezés késedelmes előterjesztése indokaként az ügyvezető külföldön tartózkodását jelölte meg, melyhez mellékelte az igazolást, miszerint az ügyvezető 2022. február 1. és 2022. március 18. között a Montenegrói Köztársaságban tartózkodott.

[5] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2022. június 30. napján kiadmányozott és VII/149-10/2022. számon egységes szerkezetbe foglalt 74/a/2022. (VI. 23.) Ö.K. számú döntésével (a továbbiakban: végzés1.) a felperes igazolási kérelmét az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 53. § (3) bekezdése alapján elutasította, a 74/b/2022. (VI. 23.) Ö.K. számú döntésével (a továbbiakban: végzés2.) a fellebbezést az Ákr. 46. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan visszautasította. Indokolásában kiemelte, hogy a fellebbezési határidő 2022. március 16-án letelt és a határidő lejártára tekintettel a felperes az igazolási kérelmet is elkésetten terjesztette elő. Megjegyezte, hogy az igazolási kérelem az érdemi elbírálása esetén sem lett volna megalapozott, ugyanis az ügyvezető montenegrói tartózkodása az elektronikus ügyintézésre tekintettel nem akadályozta a fellebbezés határidőben történő benyújtását, amelyet alátámaszt az is, hogy az elsőfokú határozatot a felperesi ügyvezető már a montenegrói tartózkodása alatt töltötte le.

[6] A felperes 2022. április 19. napján újabb kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál amelyben a perbeli közterületi ingatlanból a 2022. április 11. és 2022. június 30. közötti időszakra vonatkozóan 45 m² terület használatának engedélyezését kérte.

[7] Az elsőfokú hatóság a 2022. április 27. napján kelt VII/529-3/2022. számú határozatával a kérelmet elutasította, egyúttal 2022. április 11. napjától jogellenes közterület-használatot állapított meg, felhívta a felperest az eredeti állapot helyreállítására, illetve 2022. április 11. napjától további közterület-használati díj megfizetésére kötelezte. Határozatát a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról és rendjéről szóló 18/2015. (VI. 30.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ökr.) 18. § (4) bekezdésére, 21. § (2) bekezdésére, 24. § (5) bekezdés n) pontjára, 30. § (3) bekezdésére, 31. § (3) bekezdésére, 33. § (1) bekezdésére, 34. § (1) bekezdésére és 34/A. §-ára alapította.

[8] Indokolásában kifejtette, hogy a közterület-felügyelet a felperesi közterület-használatot 2021 ősze óta több alkalommal ellenőrizte és több hatósági eljárást kezdeményezett a jogellenes közterület-használat közigazgatási szabályszegés miatt. Megállapította továbbá, hogy a felperes a VII/149-4/2022. számú határozatban előírt fizetési kötelezettségének nem tett eleget, így a fennálló közterület-használati díjhátraléka összesen 2 916 000 forint, ezért a kérelmet el kellett utasítani.

[9] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2022. június 30-án meghozott VII/529-9/2022. számú határozatába foglalt 74/c/2022. (VI. 23.) Ö.K. számú döntésével (a továbbiakban: határozat) az elsőfokú hatóság határozatát annak helyes indokai alapján helybenhagyta.

[10] A felperes a végzés1.-et, a végzés2.-őt és a határozatot elektronikus úton 2022. július 12-én vette át.

[11] A felperes a végzések és a határozat ellen egyaránt keresetet terjesztett elő.

[12] A felperes a végzések ellen előterjesztett keresetében arra hivatkozott, hogy az ügyben az Ákr. 23. § (2) bekezdése alapján kizárási ok áll fenn, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú határozat és a másodfokú végzések ügyintézője egyaránt Cs. A. volt és az ügyszám is azonos. Kizárási ok áll fenn továbbá az Ákr. 23. § (3) bekezdése szerint, mert a perbeli közterület az önkormányzat tulajdonát képezi, ezért a saját tulajdonát képező ügyben nem járhatott volna el és nem hozhatott volna érdemi döntést, hanem intézkednie kellett volna másik hatóság kijelölése érdekében.

[13] A végzés jogszabálysértő azért is, mert a képviselő-testület az Ökr. 25. § (4) bekezdésében írt határidőt nem tartotta meg, a fellebbezését nem bírálta el a soron következő ülésén, mellyel az Ákr. 1. és 2. §-a, valamint az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikke is sérült. Hivatkozott továbbá az Ákr. 44. §-ának, a 46. § (1) bekezdésének, az 53–54. §-ainak, a 61. § (1) bekezdésének, a 62. §, a 68. §, a 80. §, a 103. § (4) bekezdésének és a 112. § megsértésére is.

[14] A felperes a határozattal szemben előterjesztett keresetében szintén az Ákr. 23. § (2)–(3) bekezdéseiben szabályozott kizárási okokra, az Ákr. 1. §-ának, 2. §-ának, 6. §-ának, 35. §-ának, 62. §-ának, 81. §-ának, a 104. § (4) bekezdésének és 132. §-ának megsértésére hivatkozott, valamint a közterület használat mértékével kapcsolatos határozati megállapításokat érdemben is vitatta.

[15] Az alperes a védiratában a végzésekkel és a határozattal szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte a végzéseiben és a határozatban írt indokait fenntartva.

[16] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 74/c/2022. Ö.K. számú határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a végzésekkel szembeni keresetet elutasította.

[17] A határozat megsemmisítésével összefüggésben megalapozottnak tartotta azon kereseti érvelést, hogy a díjfizetésre kötelező határozat véglegessé válására és a teljesítési határidő lejártára tekintettel a határozat 2022. június 23-án történt meghozatala időpontjában idő előtti volt azon megállapítás, hogy a felperesnek az önkormányzattal szemben díjtartozása van, ugyanis az még nem volt lejárt.

[18] Az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértésként értékelte, hogy az elsőfokú hatóság a közterület-használat iránti kérelem elbírálása során a közterület-felügyelet által végzett ellenőrzés adatai alapján hivatalból azt is megállapította, hogy 2022. április 11-től a felperes a közterület meghatározott részét hozzájárulás nélkül használja. Ilyen megállapítás megtételét a felperes az alperestől nem kérte, azaz e körben hivatalból járt el. A közterület-felügyelet az ellenőrzésre jogosult volt ugyan, de a felperes a megelőző eljárásban az erre vonatkozó iratokat nem ismerhette meg, arra észrevételt nem tehetett. Az Ákr. 2. § (1)–(2) bekezdéseit, 5. § (1)–(2) bekezdéseit, az Alkotmánybíróság 3311/2018. (X. 16.) AB határozatát és több kúriai határozatot felhívva arra a következtetésre jutott, hogy a felperes garanciális eljárási jogai a megelőző eljárásban sérültek, ugyanis a megelőző eljárásban a döntés alapját képező bizonyítékokat a felperes nem ismerhette meg.

[19] A végzésekkel szemben előterjesztett keresetben megjelölt eljárási szabályszegéseket alaptalannak tartotta. Az Ökr. 25. § (4) bekezdésében foglaltak megsértésével összefüggésben kifejtette, hogy a fellebbezés benyújtása, illetve a hiánypótlás teljesítése után 2022. június 23-án volt az első képviselő-testületi ülés, amelyen a fellebbezésről határozhatott, erre tekintettel az ügyintézési határidő túllépése nem volt megállapítható. Nem találta alaposnak a felperesnek az Ákr. 44. §-ának, az 53. § (3) bekezdésének, a 80. § (2) bekezdésének megsértésére történő hivatkozását sem.

[20] Az Ákr. 23. § (3) bekezdéseit és 24. § (4)–(5) bekezdéseit, valamint Kúria 1/2022.KPJE határozatának [30], [33] és [40] bekezdéseit felhívva kifejtette, hogy a közterület a helyi önkormányzat forgalomképtelen törzsvagyonába tartozik, amelynek használatba adásáról az önkormányzat szerveinek a jogviszony közjogi jellegére tekintettel hatósági eljárásban kell döntene, a hatóság joga vagy jogos érdeke nem merül fel. Amennyiben megállapítható lenne a jogos érdek fennállása, a sajátos eljárási szabályok miatt a hatóság kijelölésére akkor sem kerülhetne sor, mivel a kijelölésről a felügyeleti szerv dönthetne, de önkormányzati hatósági ügyekben az önkormányzati szerveknek nincs ilyen felügyeleti szerve.

[21] Az Ákr. 23. § (2) bekezdésben szabályozott kizárási okkal és e körben a felperes azon hivatkozásával összefüggésben, miszerint az első- és a másodfokú eljárásban résztvevő ügyintéző azonos volt, kifejtette, hogy e kizárási szabály a hatáskör címzettjére vonatkozik. Jelen ügyben viszont megállapítható, hogy első fokon a polgármester, másodfokon a képviselő-testület döntött. A határozatból és a rendelkezésre álló iratokból egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú határozatot a polgármester hozta, azt átruházott hatáskörben az alpolgármester kiadmányozta, másodfokon pedig a képviselő-testület járt el. Önmagában az a körülmény, hogy az elsőfokú határozatot és a képviselő-testületi döntést ugyanazon személy öntötte formába, nem jelent kizáró okot, a felperes által felhívott eseti döntések pedig eltérő tényállás okán, nem voltak alkalmazhatók. Összességében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a végzésekkel összefüggésben az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés nem történt, az iratok alapján pedig tényként állapítható meg, hogy a fellebbezés és az igazolási kérelem egyaránt elkésett, ezért annak visszautasítására helytállóan került sor.

[22] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az ítélet keresetet elutasító részének megváltoztatásával a 74/a/2022., valamint 74/b/2022. Ö.K. számú végzések és az azok előzményét képező eljárási cselekmények megsemmisítését és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan az ítélet felperes keresetét elutasító részében történő hatályon kívül helyezését és e körben a törvényszék új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[23] Felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként az Ákr. 23. § (2) bekezdésére, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés b) pontjára és 92. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú végzések azonos sorszámon kerültek meghozatalra, az első- és a másodfokú döntéseken ügyintézőként egyaránt Cs. A. került feltüntetésre, amely megalapozza a kizárási okot. A törvényszék döntése a Kúria Kfv.IV.37.155/2013/9. számú határozatában foglaltaktól – amely lényegét tekintve azonos tényállás mellett került meghozatalra – jogkérdésben eltér. A felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és b) pontjára alapította.

[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte, hangsúlyozva, hogy kizárási ok jelen ügyben nem áll fenn. Kiemelte, hogy az első- és a másodfokú döntésekből egyértelműen kiderül, hogy hatóságként első fokon a polgármester, másodfokon a képviselő-testület járt el, a másodfokú végzéseket a Mötv. 65. §-a alapján a polgármester törvényes képviselőként írta alá, a végzés kiadmányozója nem azonos az elsőfokú határozatéval. Az első- és a másodfokú döntés iktatószám főszáma és az ügyintéző személye az ügy azonosíthatóságát szolgálta, ezek az ügyiratkezelés körébe tartozó olyan adatok, amelyek az ügy érdemére nem hatottak ki. A másodfokú döntés testületi előterjesztés és testületi határozat alapján született, az az Ákr. 81. § (1) bekezdésében meghatározott tartalmi és formai követelménynek eleget tesz.

[25] Azzal is érvelt, hogy a felperes által hivatkozott kúriai ítélet a jelen ügyben nem irányadó, mert a jelen ügyben alkalmazandó Ákr. 81. § (1) bekezdése a korábban hatályban volt, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseitől eltér. Jelen ügyben a felperes által hivatkozott kúriai határozattól eltérően a kiadmányozók személye sem volt azonos és a másodfokú végzések a fellebbezésről, illetve az igazolási kérelemről döntöttek, így az tárgyuk alapján sem voltak összekeverhetők az elsőfokú határozattal.

[26] A felperes az alperes fellebbezési ellenkérelmére tett észrevételében, álláspontját fenntartva, kiemelte, hogy az általa hivatkozott kúriai ítélet tényállásától a jelen ügy lényeges elemeiben nem tér el, mert az ügyszám és az első fokon és másodfokon eljárt ügy előadója, ügyintézője azonos. Ez alapján egyértelmű, hogy alperes eljárása a tisztességes eljárás követelményének nem felelt meg, melyen nem változtat alperes Ákr. 81. § (1) bekezdésre hivatkozása és az a körülmény sem, hogy a korábbi kúriai ítélet a Ket. hatálya alatt született.

[27] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint érdemben alapos.

[28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[29] A felperes a felülvizsgálati kérelmében kizárólag az elsőfokú bíróság határozatának keresetet elutasító részét támadta, ezért a Kúria az ítéletnek az alperes határozatának jogszerűségével összefüggő megállapításait nem érintette. Az előbbi felülvizsgálati érveléssel összefüggésben arról kellett állást foglalni, hogy az Ákr. 23. § (2) bekezdésébe foglalt kizárási ok megállapítható-e, illetőleg a tisztességes eljárás követelményébe ütközés felmerül-e arra figyelemmel, hogy a közterület-használati hozzájárulás iránti kérelem előterjesztésével összefüggésben indult hatósági eljárásban az elsőfokú hatóságként eljáró polgármester, illetőleg a másodfokon eljárt képviselő-testület döntésének meghozatalánál személyében ugyanazon ügyintéző járt el, illetőleg a kiadmányozáskor feltüntetett ügyszám az elsőfokú határozatban feltüntetett ügyszámmal azonos, annak sorszámozását követi.

[30] A felperes e körben hivatkozott a Kfv.IV.37.155/2013/9. számú kúriai határozatra is, amely – bár a Ket. hatálya alatt – de a hasonló tényállás mellett a tisztességes ügyintézéshez és a pártatlan eljáráshoz való jog sérelmét, ezzel összefüggésben pedig a Ket. 42. § (2) bekezdésében foglalt kizárás szabályának megsértését állapította meg.

[31] A Kúria elsőként a jelen ügynek a felperes által megjelölt határozattal fennálló tényállásbeli azonosságát vizsgálta meg. Ez alapján megállapította, hogy az ügyiratszám azonossága, valamint az elsőfokú és fellebbezési eljárás során eljárt ügyintéző azonossága mindkét ügyben megállapítható volt. A felperes által hivatkozott kúriai határozat tényállásában többletelemként az első és másodfokon eljáró kiadmányozó személyének azonossága is felmerült. Mindezek alapján az ügyek lényegi tényállási elemeiként az első és másodfokon eljáró ügyintéző személye és ügyiratszám azonossága megállapítható volt.

[32] Az ügyben irányadó Ákr. 23. § (2) bekezdése lényegileg a korábban hatályos Ket. 42. § (2) bekezdésével azonos rendelkezést tartalmaz, miszerint az ügy másodfokú elintézéséből kizárt, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett. A rendelkezésre álló okiratok alapján megállapítható, hogy jelen ügyben az első- és másodfokú döntéseket hozó hatóságok a fejlécben megjelölésre kerültek, ebből a hatáskör gyakorlója egyértelműen kitűnt. E szerint az elsőfokú határozatot a polgármester, míg a másodfokú végzéseket a képviselő-testület hozta meg. Az elsőfokú határozatot a polgármester nevében az alpolgármester, a másodfokú végzéseket pedig a Mötv. 65. §-ában foglaltak szerint a képviselő-testület képviseletére feljogosított polgármester írta alá.

[33] A Kúria a közigazgatási határozatok semmisségével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2019. számú KMPJE határozatában (a továbbiakban: 1/2019. KMPJE) részletesen kifejtette, hogy mely esetekben vizsgálható hivatalból a közigazgatási határozat semmissége, illetőleg vizsgálta a hatáskör gyakorlásának, átruházásának és a kiadmányozásának kérdését is. A Kúria e határozatában leszögezte, hogy amennyiben hiányzik a jogszabályi felhatalmazottság az adott hatósági tevékenység végzésére, úgy a hatáskör sérül, amely garanciális szabály megsértése a döntés semmisségét eredményezi. A kiadmányozási joggal összefüggésben a III.5.3. pontjában kifejtette, hogy közigazgatási eljárásjogi értelemben vett kiadmányozási jogot a hatáskör címzettje, illetve – ha tőle különbözik – gyakorlója átengedheti a hivatal meghatározott tisztviselőjére. A kiadmányozási jog átengedése nem jogszabályban, hanem a hivatal belső szabályzatában is történhet.

[34] Miután jelen ügyben megállapítható volt, hogy a határozaton, illetve a másodfokú végzésen a hatáskör gyakorlója szerepel, és az elsőfokú határozat kiadmányozása a hivatal belső szabályzatán, a Szervezeti és Működési Szabályzaton alapult, a Kúria álláspontja szerint a hatáskör és a kiadmányozás szabályai nem sérültek, e körben az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást.

[35] Az elsőfokú bíróság ugyanakkor nem tulajdonított jelentőséget az ügyszám azonosságának és annak a körülménynek, hogy mindkét fokon ügyintézőként ugyanazon személy járt el. Az ügyszám azonosságával összefüggésben a Kúria egyrészt megjegyzi, hogy a másodfokú döntésen az elsőfokú ügyszámon kívül a képviselő-testület által hozott döntés ügyiratszáma is szerepelt, ezért önmagában az elsőfokú ügyszám egyidejű feltüntetése a kizárási szabály megsértését, illetve a tisztességes eljárás követelményébe ütközését nem eredményezhette.

[36] Az ügyintéző személyének azonosságával összefüggésben az elsőfokú bíróság egyrészt arra hivatkozott, hogy az Ákr. 23. § (2) bekezdése csak a hatáskör címzettjére vonatkozik, másrészt azt állapította meg, hogy a felperes által hivatkozott határozat eltérő tényállása okán nem volt irányadó. Nem vizsgálta ugyanakkor részletesen azt a kérdést, hogy felmerül-e a kizárás szabályának megsértése arra figyelemmel, hogy mind az első, mind a másodfokon eljáró ügyintéző jelen ügyben azonos személy volt, aki a döntéseken név szerint is feltüntetésre került.

[37] Az 1/2019. KMPJE határozat a 3.4.2. pontjában rámutatott arra, hogy a hatáskörök sokasága és az ügyek bonyolultsága miatt általában nem jogsértő az egyes feladatok belső szervezeti egységekre, ügyintézőkre való kiosztása a hatékony ügyintézés érdekében. Irreális elvárás, hogy minden ügyet konkrétan a hatáskör címzettje, illetve gyakorlója egymaga intézzen, különösen igaz ez abban az esetben, ha a hatáskör címzettje testületi szerv. Ez alapján tehát általában nem jogsértő, ha egy adott közigazgatási ügyben a hatáskör gyakorlója nevében az adott ügyhöz szükséges speciális ismeretekhez, szakértelemhez igazodóan az arra kijelölt ügyintéző jár el. Más a helyzet azonban akkor, ha adott esetben az ügy érdemi intézésében is részt vevő ügyintéző személye a jogorvoslati eljárásban is feltűnik, mégpedig oly módon, hogy neve az ügyben meghozott alakszerű döntésen is szerepel.

[38] A Kúria a Kfv.IV.37.155/2013/9. számú ítéletében kiemelte, hogy nem lehet pártatlannak tekinteni a másodfokon eljáró fórumot akkor, ha az magasabb szintű fórum ugyan, de az eljárásában részt vesznek az első fokon eljárt személyek is. Rámutatott arra, hogy a kizárási szabályok megsértését, tágabb értelemben a pártatlan eljáráshoz és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét eredményezi, ha ugyanaz a személy az ügyintézője a kérelem és a fellebbezés elbírálásának, illetve ugyanaz a hatáskör gyakorlója a kérelem és a fellebbezés tárgyában hozott döntésnek.

[39] A fentiek értelmében az ügyintéző egyes ügyekben történő eljárása önmagában nem jogsértő. Amennyiben azonban az elsőfokú és másodfokú döntés meghozatalánál ugyanazon ügyintéző jár el, a tisztességes eljárás követelményének megfelelően nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az érintett ügyintéző a döntés meghozatalában milyen mértékben vett részt, az eljárás során kifejtett tevékenysége az ügy miként eldöntését érdemben befolyásolta-e. Adott esetben ugyanis az ügyintézőnek lényeges szerepe lehet a döntés előkészítésénél, végső kialakításánál. Ilyen esetben a tisztességes eljárás követelménye sérülhet akkor, ha az elsőfokú döntéssel szemben előterjesztett jogorvoslat során az első fokon eljárt ügyintéző álláspontja szintén figyelembevételre kerül, esetlegesen a másodfokú döntés az ő előkészítésén, álláspontján alapszik.

[40] Az Alkotmánybíróság a 31/2003. (VI. 4.) AB határozatában kiemelte, hogy a tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartásának dacára, lehet az eljárás „méltánytalan” vagy „igazságtalan”, avagy „nem tisztességes”. Hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság a 60/2009. (V. 28.) AB határozatában is, amikor a tisztesség eljáráshoz való jog alapelvi követelményét a közigazgatási eljárással szembeni követelményként is egyértelműen megfogalmazta.

[41] Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által előterjesztett keresettel összefüggésben az Ákr. 23. § (2) bekezdésére tekintettel jogszabálysértően mellőzte azon körülmény részletes értékelését és vizsgálatát, miszerint az elsőfokú határozaton és a másodfokú végzéseken ügyintézőként ugyanazon személy szerepelt.

[42] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletnek a keresetet elutasító részét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és e körben a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

[43] A megismételt eljárásban a törvényszéknek részletesen meg kell vizsgálnia, szükség esetén e körben bizonyítást lefolytatnia, hogy az első fokon és jogorvoslati eljárásban eljárt Cs. A. az ügy érdemi eldöntésében első és másodfokon milyen mértékben működött közre, az érdemi döntés kialakításában bármilyen szerepet játszott-e. A bíróság csak ezt követően kerül abba a helyzetbe, hogy az alperes végzései jogszerűségéről érdemben határozzon, állást foglaljon a tisztességes eljárás követelményéről és az Ákr. 23. § (2) bekezdésének megsértéséről.