BK ÍH 2024/47.

A büntetőeljárásban részt vevő nem magyar anyanyelvű személy akkor is jogosult a büntetőeljárásban a részére kézbesítendő okirat anyanyelvére történő lefordítására, ha a magyar nyelvet bizonyos szinten beszéli, de nem mondott le a fordításhoz való jogáról [Be. 8. §, 78. § (8) bekezdés].

A törvényszéken másodfokon van büntetőeljárás folyamatban a vádlottal szemben könnyű testi sértés vétsége miatt, miután az elsőfokú felmentő ítéletet ellen a külföldi állampolgárságú magánvádló fellebbezést jelentett be. A törvényszék határozatával a fordító részére a magánvádlónak kézbesítendő idéző végzés és adatkezelési tájékoztató fordításával kapcsolatban 39 543 Ft fordítási díjat állapított meg, egyúttal felhívta a Gazdasági Hivatalt, hogy a fenti összeget a végzés véglegessé válását követően az fordító részére utalja ki.

A törvényszék határozata ellen a vádlott jelentett be fellebbezést, amelyben az ügyben felmerült fordítói díjjal összefüggésben sérelmezte a felesleges költségek megjelenését még arra az esetre nézve is, ha nem neki kellene azt megfizetnie, hanem azt az állam viselné. Álláspontja szerint egy magánvádas eljárás során, ahol a magánvádló eddig sem tudta bizonyítani állítását, a magánvádlói eljárás amúgy is sok munkát ad a hivataloknak, a magánvádló jogtalanul használja az ügyben ezt a törvényes lehetőséget. A magánvádló évtizedek óta Magyarországon él, a nyelvet jól beszéli, a hatóságokkal magyar nyelven tartja a kapcsolatot, feljelentéseket, beadványokat magyar nyelven fogalmaz meg, erre figyelemmel kérte a bíróságot, hogy a per során az olasz nyelvű tolmács és a kapcsolatos fordítások használatát mellőzzék, s miután a magánvádló magánindítványként adta be a feljelentését, az ezzel járó költségek ugyancsak magánjellegűek legyenek.

A másodfokú felülbírálat eredményeképpen az ítélőtábla az előterjesztett fellebbezést nem találta alaposnak.

A vádlotti jogorvoslati kérelemmel támadott törvényszéki határozat törvényes és megalapozott. A másodfokú eljárásban az idéző végzések és adatkezelési tájékoztatók magyar nyelvről olasz nyelvre történő lefordíttatásának elrendelésére jogszerűen és szükségszerűen került sor, az iroda a fordítást elvégezte, s azt a díjjegyzékkel együtt a törvényszék részére megküldte. A fordítási díj megállapításáról és annak összegszerűségéről is a jogszabályi előírásoknak megfelelően hozott határozatot a törvényszék.

A büntetőeljárás nyelve főszabályként nyilvánvalóan a magyar, ugyanakkor az anyanyelv használatának elve a törvény előtti egyenlőség olyan garanciája, amely része minden jogállami büntetőeljárásnak. Ennek megfelelően arról az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája is rendelkezik.

Az anyanyelv használatához való jog állampolgárságtól függetlenül mindenkit megillet, aki a büntetőeljárás alanyává válik a Be. 8. § (3) bekezdéséből következően is. E szabály alapján az eljárás hivatalos nyelvét ismerő eljárási alany is használhatja a hivatalossal meg nem egyező anyanyelvét vagy bármely más nyelvet. A nyelvismeret, illetőleg nyelvhasználat körében az érintett személy nyilatkozata az irányadó, erre külön bizonyítást a hatóság nem vesz fel. Mi több, az ítélkezés azt a gyakorlatot is kialakította, hogy a nyelvismeret hiányára vonatkozóan el kell fogadni annak az érintettnek a nyilatkozatát is, aki elvileg magyar anyanyelvű, de tartósan idegen nyelvi környezetben él, és így megértési, kifejezésbeli problémái vannak, lehetnek.

A jelen ügyben megtartott tárgyalásokon a magánvádló kijelentette, hogy folyamatos olasz nyelvi tolmácsolást nem kér, emellett azonban eseti jelleggel a jegyzőkönyvek által is igazolhatóan sor került tolmács közreműködésének igénybevételére.

A Be. 78. § (8) bekezdése szerint a kézbesítendő iratot eltérő törvényi rendelkezés hiányában nem kell lefordítani, ha erről az anyanyelvhasználatra jogosult érintett kifejezetten lemond. Utóbbira az eljárás során nem került sor, a magánvádló magyar nyelvi ismeretei nyilvánvalóan nem teljeskörűek, a büntetőeljárás során a jogainak gyakorlásával és kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben nem terjednek ki a magyar jogi terminológia egészére, így az idézések és az ezzel kapcsolatos tájékoztatások anyanyelvére történő lefordíttatása is szükséges volt jelen ügyben.

Az ítélőtábla arra is rámutat, hogy a Be. 782. § (1) bekezdése értelmében, amennyiben a bíróság a magánvádas büntetőeljárásban a vádlottat felmentette vagy vele szemben az eljárást megszüntette, a magánvádló viseli a 145. § (1) bekezdésében – ideértve a büntetőeljárásban, illetőleg a büntetőeljárással összefüggésben az állam által előlegezett díjat és költséget is – valamint az 576. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott bűnügyi költséget.

A fentiekre figyelemmel a fellebbezést a Be. 762. § (1) bekezdése alapján a Be. 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen elbírálva, az ítélőtábla a Be. 614. § (1) bekezdésben foglaltak folytán alkalmazandó Be. 605. § (1) bekezdése alapján a fellebbezéssel támadott végzést helyes indokainál fogva helybenhagyta.