BK ÍH 2024/49.

A jogi személy érdekében eljáró ügyvéd a büntetőeljárási törvény védői pozíciójához hasonló eljárási feladatokat lát el, jogainak köre alapvetően ehhez igazodik.

Ettől eltérő a jogi személy törvényes képviselője által meghatalmazott képviselő jogállása, aki az eljárás alá vont jogi személy törvényes képviselőjének jogait gyakorolhatja [2001. CIV. törvény (Jszbt.) 9. §].

A törvényszék végzésével a C. I. Kft. mint eljárás alá vont jogi személy érdekében, az I. és II. rendű terheltek hozzátartozójától, egyben a kft. ügyvezetőjétől származó meghatalmazás alapján eljáró ügyvédet a büntetőeljárásból kizárta.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen kizárásának mellőzése érdekében az érintett ügyvéd jelentett be fellebbezést. Indokai szerint a gazdasági társaság törvényes képviselőjétől kapott meghatalmazás alapján a kft. tulajdonában álló ingó és ingatlanvagyon lefoglalásának és a zár alá vétel megszüntetése tekintetében kell eljárnia, de nem a jogi személy érdekében eljáró ügyvédként, hanem a jogi személy törvényes képviselőjének meghatalmazottjaként.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a jogi képviselő fellebbezését alaposnak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel a 2001. évi CIV. törvény (Jszbt.) 9. § (1), illetve (8) bekezdéseiben írtakra, amelyeknél fogva a büntetőeljárásban különbséget kell tenni a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd és a jogi személy törvényes képviselője által meghatalmazott képviselő között. Ebből fakadóan tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a törvényes képviselőtől kapott meghatalmazás alapján eljáró ügyvédet a jogi személy érdekében eljáró ügyvédnek és nem a jogi személy törvényes képviselője meghatalmazottjának tekintette, egyben pedig őt az eljárásból kizárta.

A bejelentett fellebbezés alapos.

Az ítélőtábla felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett akkor, amikor végzésének rendelkező részében a fellebbezési jogra történő kioktatás során nem tüntette fel, hogy az eljárás mely résztvevője élhet a határozattal szemben jogorvoslattal, továbbá akkor is, amikor a végzést kézbesíteni rendelte az I. és II. rendű terheltek részére.

A Be. 451. § (4) bekezdésében írtak szerint, ha a határozatot kézbesítés útján közlik, a jogorvoslati rész tartalmazza azt, hogy a határozat ellen van-e helye jogorvoslatnak, és azt az eljárás mely résztvevője, hol és milyen határidőn belül terjesztheti elő.

A Be. 454. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezése vonatkozik.

A fenti jogszabályhelyek alapján a törvényszéknek a végzést az ügyészségen kívül csak a kft. törvényes képviselőjének és az általa meghatalmazott képviselő részére kellett volna kézbesíteni. Figyelemmel azonban arra, hogy az I. és II. rendű terheltek az elsőfokú határozattal szemben fellebbezést nem jelentettek be, így az eljárási szabálysértésnek az ügy érdemére kihatása nem volt, ezért az ítélőtábla csupán annak megállapítására szorítkozott.

Az elsőfokú bíróság végzésében helytállóan rögzítette a C. I. Kft. cégadatait, azonban az ítélőtábla a döntés alapjául szolgáló jelentős tényeket kiegészítette azzal, hogy a kft. vezető tisztségviselője adott meghatalmazást az érintett ügyvédnek arra, hogy a társaság tulajdonában álló ingó és ingatlanvagyon lefoglalásának és zár alá vételének megszüntetése körében a kft.-t teljes jogkörrel képviselje, illetve kiegészítette azzal is, hogy a gazdasági társaság vezető tisztségviselője az I. és II. rendű terheltekkel hozzátartozói viszonyban állt.

Az így kiegészített tények figyelembevételével a törvényszék tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a Jszbt. 9. § (3) és (4) bekezdéseiben foglalt rendelkezések alapján a terheltekkel hozzátartozói viszonyban álló vezető tisztségviselő nem adhat meghatalmazást az eljárás alá vont jogi személy képviseletére.

Az ítélőtábla rámutat ugyanis arra, hogy a Jszbt. 9. §-ában foglalt rendelkezésekre figyelemmel, a büntetőeljárásban különbséget kell tenni a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd és a jogi személy törvényes képviselője által meghatalmazott képviselője között. A jogi személy érdekében eljáró ügyvéd a büntetőeljárási törvény védői pozíciójához hasonló eljárási feladatokat lát el, jogainak köre – a Jszbt. 9. § (6) bekezdésének figyelembevételével – alapvetően ehhez igazodik. E feladatainak az eljárás alá vont jogi személy érdekében történő ellátása érdekében viszont a Jszbt. 9. § (4) bekezdése a meghatalmazásával kapcsolatosan bizonyos korlátokat szab.

Ettől eltérő a jogi személy törvényes képviselője által meghatalmazott képviselő eljárási pozíciója, amely lényegében magának a büntetőeljárási törvényben szabályozott terhelti pozícióhoz hasonló eljárási helyzetben lévő jogi személy joggyakorlásában nyilvánul meg. A jogi személy jogait ugyanis csak törvényes képviselője útján gyakorolhatja, kötelezettségeit csak törvényes képviselője útján teljesítheti, de a törvényes képviselő – a törvény felhatalmazása alapján – nem csak személyesen, hanem meghatalmazott útján is eljárhat.

A jogi személy törvényes képviseletét az adott gazdasági társasági formára vonatkozó rendelkezések határozzák meg, melyek alapján a kft. esetében az ügyintézésre és a képviseletre az ügyvezető jogosult, így az ügyvezető a jogi személy törvényes képviselője. A Jszbt. 9. § (4) bekezdéséhez hasonló tiltó rendelkezés hiányában viszont az ügyvezetőként eljáró vádlott vagy vádlotti hozzátartozó is adhat meghatalmazást a jogi személy képviseletére, ezáltal pedig a meghatalmazott képviselő a büntetőperben az eljárás alá vont jogi személy törvényes képviselőjének jogait gyakorolhatja. A jogi személy törvényes képviselőjének eljárási jogait ugyanakkor a Jszbt. a jogi személy érdekében eljáró ügyvédhez képest szűkebben állapítja meg, illetve e kereteken belül a jogi személy képviseletére adott meghatalmazást annak tartalma alapján kell figyelembe venni.

Mindezekre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a rendelkező részében foglalt ügyvédet a jogi személy érdekében eljáró ügyvédnek és nem a jogi személy törvényes képviselője meghatalmazottjának tekintette, és ezért őt a Jszbt. 9. § (4) bekezdése alapján az eljárásból kizárta.

Ebből következően a másodfokú bíróság a törvényszék végzését a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta és az ügyvéd kizárását mellőzte.