BK ÍH 2024/5.

I. Az Európai Unió tagállamain kívüli országból érkező eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítésével összefüggő, Magyarország területén felmerülő bűnügyi költséget – eltérő rendelkezés hiányában – az állam viseli.

II. A kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény alapján, a magyar bíróságra érkezett jogsegély teljesítése során a bírósági határozat idegen nyelvre történő lefordítása szükségtelen [Nbj. 4. § (1) bekezdés, 10. §, 62/L. § (1) bekezdés; 1994. évi XIX. törvény 16. cikk 1. és 2. pontja; Be. 574. § (3) bekezdés].

A törvényszék felülbírált végzésével, a fordítóiroda részére, a törvényszék ítéletének magyar nyelvről német nyelvre történő lefordítása kapcsán fordítási díjat, azzal összefüggő költséget, valamint áfát állapított meg. Emellett kötelezte az elítéltet, hogy az így megállapított fordítói díjat bűnügyi költségként fizesse meg az állam részére.

A törvényszék végzésével szemben az elítélt védője jelentett be fellebbezést. Elsődlegesen a bűnügyi költség megfizetésére történő kötelezés mellőzését, másodlagosan részletfizetés engedélyezését kérte. A védő rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási törvény és a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény téves alkalmazásával kötelezte az elítéltet a bűnügyi költség megfizetésére. Sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta, hogy a megkereső Liechtensteini Hercegség Elsőfokú Bíróságának miért van szüksége az elsőfokú ítélet fordítására.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az elítélt védőjének fellebbezését alaposnak tartotta. Véleménye szerint a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbj.) 62/L. § (1) és (3) bekezdéseire figyelemmel a fordítási díjat a magyar állam viseli. Utalt arra is, hogy a Strasbourgban 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvek kihirdetéséről szóló 1994. évi XIX. törvény 16. cikkének 1. és 2. pontjai alapján az ítélet magyar nyelvről német nyelvre történő lefordítása eleve szükségtelen volt, ekként pedig a Be. 574. § (3) bekezdése szerint a bűnügyi költséget ugyancsak az állam viseli. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését változtassa meg akként, hogy mellőzze az elítélt bűnügyi költség megfizetésére történő kötelezését és egyben állapítsa meg, hogy ez az összeg az állam terhén marad.

A védő által bejelentett fellebbezés – egyéb okból – alapos, a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltak helytállóak.

A törvényszék az iratokkal egyezően rögzítette, hogy ítéletének német nyelvre történő lefordítása végett mely fordítóirodát rendelte ki, valamint az iratok tartalmával egyezően rögzítette a fordító által megküldött díjjegyzékben foglaltakat is.

Tévedett azonban, amikor az elítéltet kötelezte a felmerült fordítói díj mint bűnügyi költség megfizetésére.

Előzményként megállapítható, hogy a Liechtensteini Hercegség Elsőfokú Bírósága a törvényszéktől tájékoztatást kért az elítélt ellen folyamatban lévő ügy jelenlegi állásáról és annak kimeneteléről azzal, hogy amennyiben jogerős határozat született az ügyben, úgy azt a magyar bíróság részére küldje meg. Ennek következményeként rendelte ki az elsőfokú bíróság a fordítóirodát az ítélet német nyelvre történő lefordítása érdekében. A már hivatkozottak szerint a fordítóiroda a fordítást elvégezte, és azt díjjegyzékkel együtt a törvényszékhez beterjesztette.

Az Európai Unió tagállamain kívüli országokkal a bűnügyekben történő együttműködés szabályait az Nbj. tartalmazza.

Az Nbj. 4. § (1) bekezdés f) pontja szerint a bűnügyi jogsegély egyik formája az eljárási jogsegély.

Nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján az eljárási jogsegély teljesítésének eljárási szabályait az Nbj. 62–62/M. §-ai tartalmazzák. Ezen rendelkezések közül a 62/L. § (1) bekezdése alapján, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárási jogsegély iránti megkeresés teljesítése során, Magyarország területén felmerülő bűnügyi költségeket az állam viseli.

Ezzel szemben az elsőfokú bíróság felülbírált végzésében hivatkozott Nbj. 82. § (1) bekezdése szerint, ha külföldi állam megköveteli, hogy a megkeresést és mellékleteit fordítással lássák el, vagy valószínű, hogy a jogsegélykérelmet az iratok lefordítása nélkül nem teljesíti, a jogsegély előterjesztésére jogosultnak gondoskodnia kell a bűnügyi jogsegély iránti magyar nyelvű megkeresés és mellékleteinek a megkeresett állam hivatalos nyelvére vagy nyelveinek egyikére történő lefordíttatásáról. Ha a fordítás e nyelvre aránytalan nehézséggel vagy költséggel járna, az iratokat a megkeresett államban használatos közvetítő nyelvre kell lefordítani. Az Nbj. 82. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az (1) bekezdésben meghatározott fordítással kapcsolatos késedelem a jogsegélykérelem előterjesztését, illetve teljesítését veszélyezteti, az iratok lefordítása iránt a jogsegély során eljáró központi hatóság, miniszter vagy más hatóság is jogosult intézkedni. Az így felmerült bűnügyi költséget a központi hatóság, a miniszter vagy a hatóság előlegezi.

A törvényszék által felhívott jogszabályhely megszövegezéséből egyértelműen kitűnik, hogy az arra az esetre vonatkozik, ha a megkeresést a magyar állam terjeszti elő más – Európai Unión kívüli – állam felé. Jelen esetben azonban nem ez történt, hiszen a Liechtensteini Hercegség Elsőfokú Bírósága terjesztett elő eljárási jogsegély iránti kérelmet a magyar bírósághoz. Erre figyelemmel az Nbj. 82. § (1) és (2) bekezdései nem alkalmazhatóak, és az Nbj. 62/L. § (1) bekezdésére figyelemmel a fordítással felmerült bűnügyi költséget a magyar állam viseli, mert az Nbj. ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz.

Az ítélőtábla ezen túlmenően azt is megállapította, hogy a törvényszék eleve szükségtelenül rendelkezett ítéletének német nyelvre történő lefordítása iránt.

A Strasbourgban, 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló 1994. évi XIX. törvény 16. cikk 1. pontja szerint, e cikk 2. pontjában foglaltak kivételével a kérelmek és a csatolt okiratok fordítással való ellátása nem szükséges. A hivatkozott 16. cikk 2. pontja szerint minden Szerződő Fél az aláíráskor, illetőleg a megerősítési vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésekor az Európa Tanács főtitkárához intézett nyilatkozatban fenntarthatja a jogot, hogy a hozzá intézett kérelmeknek és a csatolt okiratoknak a saját nyelvére vagy az Európa Tanács hivatalos nyelveinek egyikére vagy az utóbbiak közül az általa meghatározott nyelvre történő fordítással való ellátását igényelhesse. A többi Szerződő Fél viszonosságot alkalmazhat.

Ezen egyezmény 16. cikk 2. pontjához a Liechtensteini Nagyhercegség a következő nyilatkozatot tette: A Liechtensteini Nagyhercegség kiköti, hogy a liechtensteini hatóságokhoz nem német nyelven intézett levélbeli megkereséshez és csatolt iratokhoz – az idézés kézbesítése iránti megkeresések kivételével – német nyelvű fordítást kell mellékelni.

A fentiek alapján a kérelmek és csatolt iratok fordítással való ellátása alapesetben nem szükséges, kivéve, ha ezt valamelyik szerződő fél a hozzá intézett kérelmek és csatolt iratok kapcsán ki nem köti. A Liechtensteini Nagyhercegség részéről tett ilyen tartalmú kikötés tehát csak arra az esetre vonatkozik, ha hozzá intéznek megkeresést, nem pedig arra – ahogyan az a jelen ügyben is történt –, amikor a nagyhercegség terjeszt elő jogsegély iránti kérelmet valamely más országhoz. Mindebből pedig az következik, hogy az elsőfokú bíróságnak az ítéletet nem is kellett volna német nyelvű fordítással ellátni, ez irányba a törvényszék szükségtelenül intézkedett.

Az Nbj. 10. §-a akként rendelkezik, hogy e törvény eltérő rendelkezésének hiányában a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényt (Btk.) és a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényt (Be.) a nemzetközi bűnügyi jogsegélyforgalomban is megfelelően alkalmazni kell.

Az így alkalmazandó Be. 574. § (3) bekezdése szerint, a vádlottat nem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely – nem az ő mulasztása folytán – szükségtelenül merült fel, vagy amelynek viselésére a törvény alapján mást kell kötelezni.

Mindezen kifejtett indokokra tekintettel az ítélőtábla – a Be. 579. § (3) bekezdésére figyelemmel – a Be. 606. § (1) bekezdése alapján a törvényszék végzését megváltoztatta akként, hogy az elítélt bűnügyi költség megfizetésére történő kötelezését mellőzte, és egyben megállapította, hogy a bűnügyi költséget az állam viseli.

A törvényszék végzésének egyéb rendelkezései – a fordítási díj összege és annak megállapítása – törvényesek voltak, így az elsőfokú végzést az ítélőtábla a Be. 605. § (1) bekezdése alapján egyebekben helybenhagyta.