BK ÍH 2024/53.

I. A büntetőeljárás valamely résztvevője által bejelentett fellebbezés joghatályossága csak abban az esetben vizsgálható, ha a határozat ellen van helye fellebbezésnek. A fellebbezéssel nem támadható végzés ellen senki nem jogosult fellebbezés előterjesztésére.

II. A bíróságnak a fellebbezés joghatályossága vizsgálatának körében először azt kell vizsgálnia, hogy a kérdéses határozat ellen van-e helye fellebbezésnek, vagy azt a törvény kizárja. Amennyiben a fellebbezés törvényben kizárt, úgy a fellebbezésnek az arra nem jogosulttól származása – mint elutasítási ok – fel sem merülhet. Ha a határozat ellen a fellebbezést a törvény megengedi, azt kell vizsgálni, hogy az a jogosulttól származik-e, ezt követően pedig azt, hogy a fellebbezés határidőben előterjesztett-e. A törvény lényegében egy időrendi, logikai vizsgálati sorrendet határoz meg az elutasítási okok kapcsán (törvényben kizárt, arra nem jogosulttól származó, elkésett), és értelemszerűen ezek egyidejű megállapításának nincs helye [Be. 588. § (1) bekezdés, 597. § (1) bekezdés, 614. § (1) bekezdés].

A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2023. október 24-én tartott tanácsülésen meghozott végzésében a járásbíróság 2023. augusztus 17-én meghozott – az elítélt összbüntetésbe foglalás iránti indítványának elutasításáról rendelkező – végzését annyiban változtatta meg, hogy a kirendelt védő részére 18 000 forint felkészülési díjat állapított meg, amelynek megfizetésére az elítéltet kötelezte. A törvényszék végzése 2023. október 24-én véglegessé vált.

A kirendelt védő 2023. december 1-jén elektronikus úton előterjesztett beadványában jelezte a törvényszék részére, hogy a bíróság gazdasági hivatala megtagadta a felkészülési díj kiutalását, a kapott tájékoztatás szerint azért, mert a törvényszék másodfokú végzésében nem szerepelt a felkészülési díjnak a gazdasági hivatal által történő kifizetésére vonatkozó rendelkezés.

Ezt követően a törvényszék a 2023. december 5-én tartott tanácsülésen meghozott végzésében akként javította ki a korábbi másodfokon hozott végzése rendelkező részét, hogy felhívta a gazdasági hivatalt a kirendelt védő részére 18 000 forint felkészülési díj kiutalására. A végzés jogorvoslati része azt tartalmazta, hogy a határozat ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül a törvényszéken előterjeszthető fellebbezésnek van helye.

A kijavításról hozott végzés ellen az elítélt a kézbesítési íven, indokolás nélkül jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy a Be. 453. § (3) bekezdés a) pontja szerint a kijavításról rendelkező végzés ellen akkor van helye fellebbezésnek, ha az a határozat rendelkező részét érinti, továbbá a Be. 453. § (4) bekezdése értelmében a kijavítást elrendelő végzés ellen az ügyészség és az élhet fellebbezéssel, akire a határozat vagy kijavítása rendelkezést tartalmaz, a vádlott esetén a védő is.

Érvelése szerint jelen ügyben a törvényszék a másodfokú végzés kijavításával a felkészülési díjnak – a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 9. § (1) bekezdése szerinti – előlegezésével kapcsolatos pontosítást végezte el, amely nem érintette sem a felkészülési díj összegszerűségét, sem az elítéltnek annak viselésére való kötelezését. Tehát az elítéltre vonatkozó rendelkezést sem a másodfokú határozat, sem a kijavítás nem tartalmazott, így az elítélt nem jogosult a kijavításról hozott végzés elleni fellebbezésre.

Ezért a fellebbviteli ügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 588. § (1) bekezdése, az 597. § (1) bekezdése és a 614. § (1) bekezdése alapján az elítélt fellebbezését – mint arra nem jogosulttól származót – utasítsa el.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a fellebbezés a törvényben kizárt.

A fellebbviteli főügyészség helyesen hivatkozott a Be. 453. § (4) bekezdésében írt jogszabályi rendelkezésre, miszerint a kijavítást elrendelő végzés ellen az ügyészség és az élhet fellebbezéssel, akire a határozat vagy kijavítása rendelkezést tartalmaz, a vádlott esetén a védő is.

Ehhez képest, a fellebbviteli ügyészségi átiratban nem pontosan került ismertetésre a Be. 453. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés tartalma, e jogszabályhely ugyanis – a határozat rendelkező részének kijavítása iránti indítvány elutasítása mellett [Be. 453. § (3) bekezdés b) pont] – kizárólag akkor teszi lehetővé a kijavítás tárgyában hozott végzés elleni fellebbezést, ha a bíróság a fellebbezéssel sérelmezhető határozat rendelkező részét javítja ki [Be. 453. § (3) bekezdés a) pont].

Amennyiben a határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, úgy törvényben kizárt a fellebbezés az ilyen határozat rendelkező részét kijavító végzés ellen is (BH 2021.300., BH 2022.68., ÍH 2022.109.).

Jelen ügyben a kijavítással érintett másodfokú határozat – figyelemmel a Be. 460. § (1) bekezdésére és a (2) bekezdés d) pontjának II. fordulatára („a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzését helybenhagyta”) – 2023. október 24-én véglegessé vált, az fellebbezéssel nem volt támadható. Ebből következően a fellebbezéssel nem sérelmezhető másodfokú határozat rendelkező részének kijavításáról 2023. december 5-én meghozott végzés ellen sem volt helye a Be. 453. § (3) bekezdés a) pontja szerinti fellebbezésnek. Nem változtat ezen az a tény sem, hogy a törvényszék a kijavító végzés jogorvoslati részében fellebbezési jogot engedett, ugyanis a bírói gyakorlat szerint a tévesen biztosított fellebbezési jog – a törvény ellenében – fellebbezési jogosultságot nem eredményez (BH 2011.276.).

A törvényszék az általa tévesen biztosított fellebbezési jog alapján az elítélt által bejelentett, azonban a fentiek szerint törvényben kizárt fellebbezést nem utasította el, ugyanakkor nem volt törvényes akadálya annak, hogy e mulasztást az ítélőtábla korrigálja, és az elítélt fellebbezését – a Be. 614. § (4) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – a Be. 588. § (1) bekezdés I. fordulata, az 597. § (1) bekezdése és a 614. § (1) bekezdése alapján elutasítsa.

Az ítélőtábla a fellebbezés joghatályosságának vizsgálata körében megjegyzi, hogy a fellebbezésre jogosultról csak olyan határozat esetén lehet szó, amely ellen fellebbezésnek van helye; fellebbezéssel nem támadható végzés ellen senki nem jogosult fellebbezés előterjesztésére. Ez levezethető abból is, hogy a Be.-nek a fellebbezésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó LXXXI. Fejezetében, azon belül is a Be. 579. § (1) és (2) bekezdésében a fellebbezési jog kapcsán először az kerül meghatározásra, hogy mely határozatok ellen van helye fellebbezésnek (ügydöntő határozat/nem ügydöntő határozat, ha a fellebbezést a törvény nem zárja ki), majd ehhez viszonyítottan rögzíti a Be. 579. § (3) bekezdés b) pontja és 581. §-a, hogy ki jogosult az ítélet, az ügydöntő határozat és a nem ügydöntő határozat elleni fellebbezésre.

Ezért a bíróságnak a fellebbezés kapcsán – a Be. 588. § (1) bekezdése szerint eljárva – először azt kell vizsgálnia, hogy a kérdéses határozat ellen van-e helye fellebbezésnek, vagy azt a törvény kizárja. Amennyiben a fellebbezés törvényben kizárt, úgy a fellebbezésnek az arra nem jogosulttól származása – mint elutasítási ok – fel sem merülhet. Ha a határozat ellen a fellebbezést a törvény megengedi, azt kell vizsgálni, hogy az a jogosulttól származik-e, ezt követően pedig azt, hogy a fellebbezés határidőben előterjesztett-e. Tehát a Be. 588. § (1) bekezdésében írtak lényegében egy időrendi, logikai vizsgálati sorrendet határoznak meg az elutasítási okok kapcsán (törvényben kizárt, arra nem jogosulttól származó, elkésett), és értelemszerűen ezek egyidejű megállapításának nincs helye.

Ennek megfelelően az ítélőtáblának a fellebbezés elutasításáról hozott rendelkezése – szemben a fellebbviteli ügyészség indítványával – a Be. 588. § (1) bekezdés I. fordulatán (törvényben kizárt) alapult.

A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a kijavító végzés meghozatalának szükségességét nem is vizsgálhatta.

Az ítélőtábla végzése ellen a terhelt részéről bejelentett fellebbezés folytán eljárt Kúria az ítélőtábla fellebbezést elutasító végzését – annak indokai alapján – Bpkf.III.212/2024/3. számú határozatával helybenhagyta.