BK ÍH 2024/54.

Az összbüntetési ítélet indokolása és rendelkező része egymással javíthatatlanul ellentétes, ha a rendelkező részben tévesen megjelölt alapítélet képezi az összbüntetés tartamának meghatározását, míg az indokolásban ettől eltérő adatok figyelembevételével történik az összbüntetési tartam levezetése [Be. 608. § (1) bekezdés f) pont, 837. § (1) bekezdés, 839. § (5) bekezdés; Btk. 94. §].

A törvényszék mint elsőfokú bíróság a rendelkező részben írt összbüntetési ítéletével az elítélttel szemben két alapítélettel kiszabott, 2 év 6 hónap, valamint 4 év szabadságvesztést összbüntetésbe foglalt, az összbüntetés tartamát 5 évben határozta meg.

Az összbüntetési ítélet ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést az ’elítélt javára’, a Be. 610. §-a szerinti teljes megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása végett. Jogorvoslati nyilatkozata indokolásában előadta, hogy az összbüntetési ítélet rendelkező részében az 1. számú alapítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 év 6 hónap tartamban, majd ettől eltérően az indokolás 2. oldal 2. bekezdésében 2 év tartamban jelölte meg, mely közül az utóbbi a helyes adat. A törvényszék azonban az elengedés mértékének meghatározásakor az egymásnak ellentmondó adatok közül a tévesen megjelölt 2 év 6 hónapot vette alapul, így az összbüntetés tartamát az elítéltre nézve hátrányosan állapította meg. Kifejtette, hogy az összbüntetési ítélet indokolásából kitűnik az elsőfokú bíróság szándéka az elengedés mértékére vonatkozóan, melynek nem felel meg a törvényszék rendelkezése.

Az ítélet ellen másrészt kézbesítési íven, majd külön beadványban az elítélt is fellebbezett, melyben az összbüntetés iránti kérelmében leírtakat ismételte meg, kérve, hogy összbüntetésének időtartamába számítsa be a bíróság a letartóztatásban töltött idejét, illetve, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét biztosítsa számára.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészség fellebbezését módosítással tartotta fenn, más eljárási okra alapítva: az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kell helyezni és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kell utasítani, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Kiemelte, hogy a törvényszék az ítélete indokolásában határozottan leszögezte, hogy a rövidebb – általa iratellenesen 2 év 6 hónapiként feltüntetett és számításba vett – szabadságvesztés fele részét meghaladó mértékét kívánta elengedni olyan módon, hogy az elengedés ugyanakkor annak kétharmad részét ne érje el. Tekintettel arra, hogy az ítélet rendelkező részében megjelölt 5 év szabadságvesztés összbüntetés ezzel teljes egészében ellentétes, ez nyilvánvalóan nem összeegyeztethető a törvényszéknek az ítélet indokolásában leírt szándékával és döntésével. Ezek miatt a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja alapján indítványozta az összbüntetési ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.

A fellebbviteli főügyészség nyilatkozatára észrevétel nem érkezett.

Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a fellebbezésről a Be. 837. § (1) bekezdés e) pontja szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 839. § (5) bekezdése szerint az ügyiratok alapján határozott.

Az ügyészség fellebbezése alapos, az elítélt fellebbezése más okból alapos.

Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék olyan abszolút eljárási szabálysértést valósított meg, amely összbüntetési ítéletének feltétlen hatályon kívül helyezéséhez vezetett.

Az iratok alapján megállapítható volt, hogy a törvényszék által 1. szám alatt jelölt alapítélettel, azaz az M.-i Járásbíróság és az M.-i Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartama 2 év.

Ezzel szemben a törvényszék összbüntetési ítéletében az ezen alapítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamára hol 2 év, hol 2 év 6 hónap tartamú büntetésként hivatkozik. Az összbüntetési ítélet rendelkező részében a törvényszék az 1. számú alapítéletnél 2 év 6 hónap tartamú szabadságvesztést tüntetett fel. Az összbüntetési ítélet indokolásában, annak 1. oldalának utolsó bekezdésében a szabadságvesztés tartamaként 2 év szerepel, a 2. oldal 2. bekezdésében szintén 2 év, azonban a 4. oldal 1. bekezdésében – ahol a törvényszék az összbüntetés tartamának meghatározása körében ad okfejtést – 2 év 6 hónap került megjelölésre.

A törvényszék az összbüntetés tartamát 5 év szabadságvesztésben határozta meg. Az összbüntetés tartamának meghatározása kapcsán az elsőfokú bíróság a 3. oldal 4. bekezdésétől a 4. oldal 1. bekezdéséig terjedő részben indokolta meg döntését. Az összbüntetés konkrét mértékének megállapítása körében a 4. oldal 1. bekezdésben fejtette ki indokait: „Mindezek vizsgálatát követően a törvényszék a hosszabb tartamú, 4 év szabadságvesztés büntetés tartamát változatlanul hagyva a rövidebb tartamú, 2 év 6 hónap szabadságvesztés fele részét meghaladó, de a fenti szempontok alapján annak kétharmad részét el nem érő, ám ahhoz igen közeli 1 év 6 hónapot engedett el, így hozva az elítéltet abba a helyzetbe, mintha vele szemben egy büntetőeljárásban halmazati büntetést szabtak volna ki.”

A fenti indokolásrészletből egyértelműen kitűnik, hogy a törvényszék az összbüntetés tartamának meghatározásakor az 1. számú alapítélet vonatkozásában – helytelenül – 2 év 6 hónap tartamú szabadságvesztést tekintett kiindulópontnak. Ezzel kapcsolatban fejtette ki a törvényszék, hogy az 1. alapítéletben kiszabott, rövidebb tartamú, a törvényszék által 2 év 6 hónapnak írt szabadságvesztésből az elengedést úgy kívánta elvégezni, hogy a 2 év 6 hónap szabadságvesztés fele részénél (azaz 1 év 3 hónapnál) nagyobb részt engedjen el, de az elengedés ne érje el a 2 év 6 hónap kétharmad részét (1 év 8 hónapot), egyúttal ez utóbbihoz álljon közelebb az elengedett rész. Az elengedés mértéke ennélfogva 1 év 6 hónap lett.

Az összbüntetési ítélet rendelkező részében az összbüntetés tartamaként meghatározott 5 év szabadságvesztés a fenti okfejtéssel ugyanakkor teljes egészében ellentétes.

A rövidebb tartamú, 1. számú alapítélettel kiszabott szabadságvesztésből a törvényszék annak több mint fele részét, majdnem kétharmad részét kívánta elengedni. A 5 év szabadságvesztésben meghatározott összbüntetés azonban az 1. számú alapítélettel kiszabott szabadságvesztésből csak a fele rész elengedését jelenti, hiszen az 5 évben meghatározott összbüntetéshez a törvényszék az 1. számú alapítélettel kiszabott, ténylegesen 2 év szabadságvesztésből csak annak fele részét, 1 évet engedett el.

Az összbüntetési ítélet indokolása szerint azonban a törvényszék a rövidebb büntetésből annak fele részénél nagyobb mértékű elengedést tartott indokoltnak, az összbüntetés tartamát viszont nem ennek megfelelően határozta meg.

A fentiek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az összbüntetési ítélet rendelkező részének az összbüntetés tartamát meghatározó része ellentétben áll az indokolás vonatkozó részével.

A Be. 837. § (1) bekezdésére figyelemmel az összbüntetési eljárás során is irányadó Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja kimondja, hogy a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

Az ítélőtábla egyetértett az ügyészségi fellebbezésben írtakkal a tekintetben, hogy ettől eltérő értelmezés (jelen esetben az összbüntetés tartamának a másodfokú bíróság általi, az elsőfokú bíróság indokolásának megfelelő megváltoztatása) ahhoz vezetett volna, hogy az ítélőtábla elvonja a törvényszéknek az összbüntetési tartam megállapítására vonatkozó jogkörét.

Nem merült fel annak lehetősége sem, hogy az ítélőtábla az elsőfokú határozatban a 2 év 6 hónap szabadságvesztés említését – tekintettel arra, hogy az ítélet több helyen helyesen 2 év szabadságvesztésről ír – pusztán elírási hibának tekintse és azt a Be. 453. § (6) bekezdése szerint kijavítsa. Amiatt, hogy ezen „elírás” az összbüntetési ítélet érdemi részét érintette és erre nézve a törvényszék érdemi indokolást is adott, a tévesen megjelölt 2 év 6 hónapot nem lehetett elírási hibaként kezelni.

Mindezekből következően az ítélőtábla a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt abszolút eljárási szabálysértés miatt az összbüntetési ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.