PÜ BH 2024/59

[1] Az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) által közzétett felhívásra az I. rendű felperesből mint konzorciumvezetőből, valamint a II. rendű felperesből és egy egyesületből (a továbbiakban: egyesület) álló konzorcium támogatási kérelmet nyújtott be, amit az alperes támogatásban részesített. Ennek eredményeként az alperes mint támogató és az összes konzorciumi tag nevében eljáró I. rendű felperes mint kedvezményezett 2017 novemberében támogatási szerződést kötöttek a perbeli projekt elszámolható költségeinek uniós és hazai központi költségvetési előirányzatból vissza nem térítendő támogatás formájában történő finanszírozására (2.1.). Az I. rendű felperes vállalta a projektnek a megjelölt helyszínen, a jogszabályoknak megfelelően, kellő alapossággal, hatékonysággal és gondossággal történő megvalósítását, valamint a fenntartási időszak alatti üzemeltetését, figyelemmel a 2014–2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szabályozására (2.2.). A projekt összköltsége és elszámolható összköltsége 199 997 635 forint volt, a támogatás intenzitása 100% (4.1., 4.2., 4.4.). A szerződő felek a támogatási szerződést 2018 januárjában két alkalommal módosították a támogatás kifizetésének ütemezésére és feltételeire vonatkozóan. A támogatási szerződés általános szerződési feltételei (a továbbiakban: ÁSZF) szabályozta a kedvezményezett általi szerződésszegés eseteit (7.1), annak jogkövetkezményeit (7.2), ezen belül a támogató elállási jogát (7.4). Ha a kedvezményezett a rá vonatkozó bármilyen jogszabályi, szerződéses vagy egyéb, a támogatói intézményrendszer előírását vagy útmutatóját megszegi, a támogató jogosult a szerződéstől elállni, így különösen a 7.1 pontban írt szerződésszegések esetén [7.4.2.a)], ha a kedvezményezett a támogató szerződésszerű teljesítésre vonatkozó felszólítására az abban megjelölt határidőt követő 30 napon belül sem teljesíti fennálló kötelezettségét [7.4.2.b)], valamint ha a kedvezményezett a szerződés megkötésétől számított 12 hónapon belül a támogatás igénybevételét a kedvezményezett érdekkörében felmerült okból nem kezdeményezi, kifizetési kérelem benyújtásával a megítélt támogatás legalább 10%-ának felhasználását nem igazolja és késedelmét ezen idő alatt írásban sem menti ki [7.4.2.d)].

[2] Az alperes 2019 márciusában szabálytalansági eljárás lefolytatását rendelte el az alábbiak miatt: a perbeli projekt és egy másik projekt szakmai tervének és költségvetésének nagyfokú azonossága, és az ebből adódó összefonódás (a továbbiakban: 1. gyanúpont); a két projekt megvalósításában közreműködő személyek közötti átfedés és az ebből eredő összefonódás, amit az alperes később csak a szakmai vezető személyére tartott fenn (a továbbiakban: 2. gyanúpont); a két projekt vonatkozásában az egymástól történő szolgáltatások igénybevételéből és a tartalmilag azonos szállítási szerződésekből adódó összefonódás (a továbbiakban: 3. gyanúpont); a projekt kötelező arculati elemei megjelenítésének hiánya (a továbbiakban: 4. gyanúpont). Az alperes értékelése szerint, mivel a két projekt azonos mennyiségű és pontosan megegyező témájú programot valósít meg ugyanabban a megyében és azonos idősávban, ezért a kettős finanszírozás veszélye jelentős. Az alperes 2020 márciusában újabb szabálytalansági eljárás lefolytatását rendelte el a Korm. rendelet 90. § (1) bekezdés b) pontjának megsértése miatt, mert a kedvezményezett a támogatási szerződés megkötésétől számított 12 hónapon belül a támogatás igénybevételét nem kezdeményezte, nem igazolta a megítélt támogatás legalább 10%-ának a felhasználását és késedelmét írásban sem mentette ki (a továbbiakban: 5. gyanúpont).

[3] Az alperes 2020. május 4-i szabálytalansági döntésében a szabálytalansági eljárást „szabálytalanság történt” megállapítással lezárta, jogkövetkezményként pedig a támogatási jogviszony elállással történő megszüntetését rendelte el. Indokolásában a 4. gyanúponttal kapcsolatban rögzítette, hogy a felperesi honlapokon hiányoznak vagy hiányosak a kötelező arculati elemek, így a kedvezményezett nem tett eleget a kötelező arculati elemek megjelenítésére vonatkozó elvárásoknak, ezért indokolatlan és jogosulatlan kiadások merültek fel Magyarország és az Európai Unió Általános Költségvetésében. Az 5. gyanúponttal kapcsolatban megállapította az ÁSZF 7.4.2.b) pontjában foglaltak megsértését, mert a kedvezményezett határidőben nem tett eleget vállalásának, a támogató ezért nem tudott a projekt szakmai előrehaladásáról meggyőződni, ezzel indokolatlan és jogosulatlan kiadások merültek fel Magyarország és az Európai Unió Általános Költségvetésében. Mindezekre figyelemmel megállapította a szabálytalanság tényét, annak jogkövetkezményeként pedig a támogatási jogviszony elállással történő megszüntetésének indokoltságát.

[4] A kedvezményezett jogorvoslati kérelme alapján meghozott jogorvoslati döntés a szabálytalansági döntést helybenhagyta. Indokolása szerint a szabálytalansági döntés a jogsértés ténye tekintetében megalapozott. A pénzügyi érdeksérelem körében rögzítette, hogy a kedvezményezett nem felelt meg a kötelező arculati elemek megjelenítésére vonatkozó előírásoknak, valamint a támogatási szerződés aláírásától számított 12 hónapon belül nem igazolta a támogatás 10%-ának a felhasználását, ezért indokolatlan és jogosulatlan kiadások keletkeztek/keletkezhettek Magyarország és az Európai Unió költségvetésében, ezért a pénzügyi érdeksérelem, illetve annak veszélye fennáll. A szabálytalansági döntés így a szabálytalanság ténye tekintetében is megalapozott. Az alkalmazni rendelt jogkövetkezmény körében idézte a Korm. rendelet 164. § (4) bekezdését és a 90. § (1) bekezdés b) pontját, valamint az ÁSZF 7.4.2.b) pontját, majd rögzítette, a jogorvoslati eljárás során megállapítást nyert, hogy a szabálytalansági döntésben megállapított jogkövetkezmény igazodik az elkövetett szabálytalanság súlyához és arányos azzal. Az alperes a jogorvoslati döntésre hivatkozva a támogatási szerződéstől elállt, és felszólította a felpereseket a kifizetett támogatás és kamatai visszafizetésére.

[5] A perbeli projekt vonatkozásában a szakmai terv elkészítése 8 001 000 forintba került. A perbeli és a másik projekt szakmai terve – a projekt címe, a kedvezményezett, a konzorciumi partner neve, a konzorcium tagjainak, célja és a célcsoportok bemutatása kivételével – megegyezett. A perbeli és a másik projekt szakmai vezetője ugyanaz a személy volt, aki a perbeli projektben munkaviszonyban járt el legalább heti 40 órás munkaidőben 220 000 forint munkabérért, míg a másik projektben megbízási szerződés alapján heti 40 órában. A felperesek konzorciumi partnere (az egyesület) mint megrendelő a perbeli projektben vállalkozási szerződést kötött egy kft.-vel, amelyben a vállalkozási díjat 285 750 forintban határozták meg.

[6] A felperesek a támogatási szerződés fennállásának megállapítását kérték.

[7] Indokolásuk szerint a megállapítási kereseti kérelemnek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdésében írt feltételei fennállnak. Az alperes elállása a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:213. § (1) bekezdésébe ütközik. A szabálytalansági döntés jogellenes, az elállás megalapozatlan, annak sem a jogszabályi, sem a szerződési feltételei nem álltak fenn.

[8] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[9] Indokolása szerint a szabálytalansági döntés és az elállás megfelelt a jogszabályoknak és az ÁSZF-nek, így az elállás megalapozott volt.

[10] Az elsőfokú bíróság megállapította a támogatási szerződés fennállását.

[11] Indokolása szerint a felek közötti támogatási szerződés egy atipikus polgári jogviszony, az attól való elállásra a polgári jog szabályai irányadók. Az alperes elállási jogát az ÁSZF 7.4.2.b) pontjára alapította azzal, hogy elállási nyilatkozatában ugyan a 7.4.2.a) pontjának a sérelmére hivatkozott, de ez nyilvánvaló elírás. A szabálytalansági eljárással kapcsolatban a Korm. rendelet szabályozását vette figyelembe, az elállás jogszerűségének megítélése körében pedig az elállási nyilatkozatban rögzített felperesi szerződésszegő magatartásokat vizsgálta.

[12] Az 1., 2. és 3. gyanúponttal kapcsolatban rögzítette, hogy az ÁSZF 7.4.2.b) pontja alapján az alperes akkor gyakorolhatta elállási jogát, ha a kedvezményezettek a szerződésszerű teljesítésre vonatkozó felszólításra sem teljesítették kötelezettségeiket, ilyen felszólítás azonban nem volt.

[13] A 4. gyanúponttal kapcsolatban is megállapította a felhívás elmaradását, valamint azt, hogy az arculati kézikönyv nem jogszabály, nem szerződéses kötelezettség, így annak megsértésére nem alapítható elállás. A szabálytalansági döntés csak általánosságban állította az arculati elemek hiányát és annak alkalmasságát a hazai és uniós érdeksérelem megvalósulására, de ezt nem indokolta.

[14] Az 5. gyanúponttal kapcsolatban annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes a kifizetések teljesítésekor nem kifogásolta a felperesi késedelmet, hanem csak jelentősen később közölte a szabálytalansági gyanút. Ebből következően maga az alperes sem értékelte ezt a mulasztást olyan súlyúnak, amely indokolná a szabálytalansági eljárás megindítását, ezért ez a szabálytalanság nem olyan súlyos, amely megalapozná az elállást. A szabálytalansági döntés nem tartalmazta, hogy a felperesi késedelem miként sérti a hazai és az uniós pénzügyi érdekeket figyelemmel arra, hogy a Korm. rendelet 156. § (5) bekezdése és a 164. § (4) bekezdése alapján az alperes köteles törekedni arra, hogy a projekt célja megvalósuljon, továbbá a jogkövetkezményt úgy kell megállapítani, hogy az igazodjon a jogsértés súlyához.

[15] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[16] A két projekt kapcsolata vonatkozásában a tényállást kiegészítette. Arra a következtetésre jutott, hogy e kiegészítést meghaladóan az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, valamint az érdemi döntéssel is egyetértett, eltérő jogi indokok alapján.

[17] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy az 1., 2., 3. és 4. gyanúpontok vonatkozásában az alperes elállási jogát az ÁSZF 7.4.2.b) pontjára alapította. Egyértelműen megállapítható, hogy az alperes kizárólag az 5. gyanúpont körében hivatkozott az ÁSZF 7.4.2.b) pontjára, az egyéb gyanúpontok vonatkozásában a 7.4.2.a) pontot jelölte meg. Ez azonban a másodfokú eljárásban orvosolható, így nem volt szükség az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. Ebből ugyanakkor az is következik, az elsőfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy az első négy gyanúpont körében a teljesítésre való felszólítás hiányában jogszerűtlen az alperesi elállás.

[18] Megalapozottnak ítélte az alperesnek azt a fellebbezési érvelését is, hogy az elállás körében a polgári jog Ptk.-ban rögzített általános szabályaihoz képest elsősorban a Korm. rendelet szabályai alkalmazandók. A Kúria Pfv.V.20.699/2020/6. számú határozatában írtakra figyelemmel a per tárgyát annak vizsgálata képezte, hogy történt-e szabálytalanság, olyan jogsértő magatartás, ami egyben pénzügyi érdeksérelmet is okoz vagy arra alkalmas, továbbá az alperes által alkalmazott jogkövetkezmény igazodott-e a szabálytalanság súlyához. A szabálytalanság fogalma körében idézte a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés 47. pontját, valamint az 1303/2013/EU Rendelet (a továbbiakban: EU rendelet) 2. cikk 36. pontját.

[19] Az 1. gyanúponttal kapcsolatban abból indult ki, hogy a felperesek nem vitatták a szakmai tervek egyezőségét. Ez megvalósítja az ÁSZF 7.1.1. pontjában rögzített szerződésszegést, a szakmai terv elkészítésére vonatkozó támogatás nem rendeltetésszerű felhasználását, valamint a szakmai terv elkészítésére vonatkozó támogatás mögött nem állapítható meg tényleges, valós munka, így – a szakmai terv elkészítésének költségéből eredő nyilvánvaló pénzügyi érdeksérelemre is tekintettel – a szabálytalanság megvalósult. Az alperes ezért az ÁSZF 7.4.2.a) pontja alapján jogosult volt elállni. A 2. gyanúpont körében az alperes helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a szakmai vezető heti 80 órában egy személyben nem tudja ellátni a feladatait, ezért a felperesek a támogatást e körben nem rendeltetésszerűen, illetve nem a projekt céljának megvalósítására használták fel, ami szerződésszegés és – a munkabér kifizetéséből eredő nyilvánvaló pénzügyi érdeksérelemre is tekintettel – szabálytalanság, így az alperes elállhatott a szerződéstől. A 3. gyanúponttal kapcsolatban az alperes helyesen állapította meg, hogy az egyesület által ugyanazon tevékenységre vonatkozóan a másik projektben beszállítóként, a perbeli projektben megrendelőként megkötött vállalkozási szerződés nem felelt meg a racionális és hatékony pénzgazdálkodás elvének, ami szerződésszegés és – a vállalkozói díj kifizetéséből eredő nyilvánvaló pénzügyi érdeksérelemre is tekintettel –szabálytalanság, így az alperes jogosult volt elállni.

[20] A 4. gyanúponttal kapcsolatban rögzítette, a felperesek nem teljesítették az ÁSZF szerinti tájékoztatási és nyilvánossági kötelezettségeiket. Mindezek önmagukban azonban nem eredményeznek pénzügyi érdeksérelmet, különösen arra is figyelemmel, hogy az arculati elemeket nem vitásan utóbb pótolták. Pénzügyi érdeksérelem hiányában a szabálytalanság tényét sem lehet megállapítani, így az elállás sem lehet megalapozott.

[21] Az 5. gyanúponttal kapcsolatban kiemelte, szabálytalanság megállapítására akkor kerülhet sor, ha a támogatási szerződés és a Korm. rendelet szabályainak megsértése pénzügyi érdeksérelmet eredményez. A felperesek – ha késedelmesen is – benyújtották a kifizetési igényléseket, amely alapján az alperes meggyőződhetett arról, hogy a projekt végrehajtása érdemben megkezdődött-e, valamint van-e reális esély annak megvalósítására. Mindezek, valamint a pénzügyi érdeksérelem kockázatának mérlegelése alapján került sor – a felperesi késedelemtől függetlenül – az alperes részéről az igényléseknek megfelelő kifizetésekre a szabálytalanság haladéktalan megállapítása helyett. A fentiek értelmében nem állapítható meg pénzügyi érdeksérelem, azaz a szabálytalanság ténye sem, ezért az elállás megalapozatlan.

[22] A másodfokú bíróság értékelése szerint az alperes az első három gyanúpont vonatkozásában megalapozottan állapította meg a szabálytalanság tényét, ezért az ÁSZF alapján jogosult volt elállni. A Korm. rendelet 164. § (4) bekezdése alapján azonban vizsgálandó a támogatási szerződéstől való elállás jogkövetkezménye alkalmazásának helytállósága, azaz az elállásnak a szabálytalanság súlyához való igazodása. A jogkövetkezmény arányos alkalmazása körében arra volt figyelemmel, hogy a szabálytalanságok természete és súlyossága nem indokolja a támogatási szerződéstől elállás jogkövetkezményének alkalmazását (BH 2019. 304.). Különösen arra is figyelemmel, hogy a szabálytalanságok kapcsán megvalósuló pénzügyi érdeksérelem a támogatási összeghez képest csekély súlyú: az 1. gyanúponttal összefüggésben a szakmai terv költségével (8 001 000 forint), a 2. gyanúpont kapcsán a szakmai vezető munkabérével, a 3. gyanúponttal összefüggésben a vállalkozói díjjal (285 750 forint) azonos. A pénzügyi érdeksérelem összességében így alig haladta meg a támogatási összeg 10%-át, ezért az alperes által alkalmazott jogkövetkezmény nem igazodik a szabálytalanságok súlyához, így az elállás megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan állapította meg a támogatási jogviszony fennállását.

[23] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és új határozat hozatalával a kereset elutasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:140. § (1) bekezdését, az EU rendelet 2. cikk 36. pontját, a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés 47. pontját és a 164. § (4) bekezdését, valamint a Pp. 279. § (1) bekezdését.

[28] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályában fenntartását.

[30] A Pp. 413. § (1) bekezdése és a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.

[31] Az 1/2017. PJE jogegységi határozat szerint megfelelően irányadó, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A 3. ponthoz fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. A 4. ponthoz fűzött indokolás szerint érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja.

[32] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, valamint érdemben csak azokat a hivatkozásokat vizsgálhatta, amelyek tartalmazzák a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is.

[33] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az általa megjelölt egyes kérdések – a speciális jogszabályok és a támogatási szerződés tartalma, az elállás joga – vonatkozásában arra hivatkozott, hogy azokat az első- és a másodfokú eljárásban részletesen bemutatta. A Kúria következetes gyakorlata szerint azonban a felülvizsgálati kérelemben nem elegendő a korábbi nyilatkozatokra történő utalás (Kúria Pfv.V.20.301/2015/6., megjelent BH 2015.307.; BH 2009.122., BH 1998.558., BH 1995.99.). A Kúria ezért a korábbi nyilatkozatokat – mivel azok nem a jogerős ítélet jogszabálysértésére vonatkoznak – érdemben nem vizsgálhatta, csak a felülvizsgálati kérelemben ténylegesen előadottakat vehette figyelembe.

[34] A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat. A Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet csak olyan kérdésben, olyan jogi állásponttal összefüggésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH 1995.163.; BH 1996.372.; Kúria Pfv.V.20.797/2016/11., megjelent: BH 2017.232.). A felülvizsgálati kérelmet nem lehet olyan új körülményre alapítani, amelyre a fél az első- és a másodfokú eljárás során nem hivatkozott (EBH 2002.653.). A felülvizsgálati kérelemben nem jelölhető meg olyan új jogszabálysértés, amelyre a fél korábban nem hivatkozott, és amelyre vonatkozóan a jogerős határozat nem tartalmazott döntést (Kúria Gfv.VI.30.317/2022/6. [20]). Az alperes a jogerős ítélet meghozatalát megelőzően nem hivatkozott a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnésére, valamint a Ptk. 6:140. § (1) bekezdésére. Az elsőfokú bíróság ítéletében az elállást a Korm. rendelet 164. § (4) bekezdése alapján vizsgálta ([19], [48]). Az alperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a támogatási szerződéstől való elállás tárgyában a polgári jog Ptk.-ban rögzített általános szabályaihoz képest elsősorban a Korm. rendelet szabályai alkalmazandók (27.P.20.486/2021/25. 7. oldal első bekezdés). A másodfokú bíróság a fellebbezésnek ezt a hivatkozását jogerős ítéletében maga is relevánsnak értékelte ([24]), és azt helyesnek ítélve kimondta, hogy az elállás körében a polgári jog Ptk.-ban rögzített általános szabályaihoz képest elsősorban a Korm. rendelet szabályai alkalmazandók ([46]). A Kúria ezért a Ptk. 6:140. § (1) bekezdésének a megsértésére történő felülvizsgálati hivatkozást figyelmen kívül hagyta, az elállást a felülvizsgálati kérelemben – annak tartalma szerint – megsértettként megjelölt Korm. rendelet 164. § (4) bekezdésének a megsértése körében vizsgálta.

[35] Az alperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként megjelölte a Pp. 279. § (1) bekezdését is. E jogszabályi rendelkezés a bizonyítás eredményének a mérlegelését és a tényállás megállapítását szabályozza. A szabálytalanság fogalmának értelmezése, valamint a szabálytalanság jogkövetkezményének alkalmazása nem a bizonyítékok értékelésén alapuló ténykérdés, hanem a felek közötti jogviszonyt szabályozó speciális jogszabályok értelmezésén és alkalmazásán alapuló anyagi jogkérdés, így a Kúria a Pp. 279. § (1) bekezdésének a megsértését érdemben nem vizsgálhatta.

[36] Mindezek alapján – a felülvizsgálati kérelem tartalmára figyelemmel – a Kúriának azzal kapcsolatban kellett elvégeznie a jogerős ítélet felülvizsgálatát, hogy a 4. és az 5. gyanúpont vonatkozásában a szabálytalanság megtörténte megállapításának hiánya sérti-e az EU rendelet 2. cikk 36. pontját és a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés 47. pontját, valamint az elállás jogkövetkezménye alkalmazásának a mellőzése sérti-e a Korm. rendelet 164. § (4) bekezdését.

[37] A szabálytalanság fogalmával kapcsolatban az alperes felülvizsgálati kérelmében arra helyesen hivatkozott, hogy az EU rendelet 2. cikk 36. pontjából, valamint a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés 47. pontjából következően szabálytalanságnak minősül az a jog-, szerződés- vagy kötelességszegés (a továbbiakban együtt: jogsértés), amely az Unió költségvetését, illetve Magyarország pénzügyi érdekeit sérti vagy sértheti. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében ([46]) maga is idézte ezeket a jogszabályi rendelkezéseket, valamint a Kúria Pfv.V.20.699/2020/6. számú határozatát. A Kúria e határozata [34]–[37] bekezdésében hivatkozott az Európai Unió Bíróságának a szabálytalanság fogalmát értelmező gyakorlatára, valamint az ezt ismertető korábbi határozatára (Kúria Pfv.V.20.231/2018/11., megjelent: BH 2019.304.). E határozatok alapján a pénzügyi érdeksérelem megállapításához nem kell valamilyen összegszerűen meghatározható vagyoni hátrányt kimutatni. A pénzügyi érdeksérelem megvalósul önmagában azzal, hogy valamely projekt uniós, valamint a nemzeti joggal össze nem egyeztethető finanszírozása az Európai Unió általános költségvetését indokolatlan költség formájában terhelte vagy terhelheti. Ennek megfelelően Magyarország pénzügyi érdekei sérülnek, illetve sérülhetnek, ha a közpénzek nem szabályszerű felhasználása a költségvetésben indokolatlan kiadási tételt eredményez (Kúria Pfv.V.20.699/2020/6. [35]). A másodfokú bíróság jogerős ítéletében nem fogalmazott meg ezzel ellentétes definíciót, nem mondta ki, hogy a szabálytalanság megállapításához összegszerűsíthető pénzügyi érdeksérelemre van szükség. A 4. és az 5. gyanúpontok tekintetében elfoglalt álláspontja nem ezen alapult, hanem a jogsértő magatartást találta olyan jellegűnek, ami nem jár pénzügyi érdeksérelemmel. Az alperes helyesen utalt a Kúria gyakorlatára annyiban, hogy a pénzügyi érdeksérelem megvalósulásához nem kell összegszerűen meghatározható vagyoni hátrányt kimutatni. Ha azonban egy adott ügyben indokolatlanul felmerülő költség vagy más kiadás kifejezetten kimutatható, akkor annak figyelembevétele nem mellőzhető: a jelen perben irányadó tényálláson alapuló kereset és védekezés elbírálása során ezért a másodfokú bíróság ennek helyesen tulajdonított jelentőséget.

[38] Az alperes felülvizsgálati kérelmében részletesen indokolta, hogy általánosságban mikor valósul meg szabálytalanság, valamint azt, hogy a 4. és az 5. gyanúpont vonatkozásában ez miért következett be. A Kúria fent ismertetett következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati kérelmet azonban nem lehet olyan új körülményre alapítani, amelyre a fél az első- és a másodfokú eljárás során nem hivatkozott. A szabálytalansági döntés a 4. és az 5. gyanúponttal kapcsolatban indokolta a jogsértést, majd rögzítette, azzal, hogy a kedvezményezett nem tett eleget a kötelező arculati elemek megjelenítésére vonatkozó elvárásoknak, valamint azzal, hogy határidőben nem tett eleget a kifizetési igényléssel kapcsolatos vállalásának és ezért a támogató nem tudott a projekt szakmai előrehaladásáról meggyőződni, indokolatlan és jogosulatlan kiadások merültek fel. A szabálytalansági döntésben a szabálytalanság tényének a megállapítása tehát azon alapult, hogy a jogsértés miatt kiadások merültek fel, így bekövetkezett a költségvetés tényleges sérelme anélkül azonban, hogy ezzel kapcsolatban a szabálytalansági döntés bármilyen indokot vagy tényt tartalmazott volna. A szabálytalansági döntést helybenhagyó jogorvoslati döntés a jogsértés fennállását gyanúpontonként indokolta. A szabálytalanság ténye körében a pénzügyi érdeksérelmet vizsgálva rögzítette, hogy a kedvezményezett nem felelt meg a kötelező arculati elemek megjelenítésére vonatkozó előírásoknak, valamint a támogatási szerződés aláírásától számított 12 hónapon belül nem igazolta a támogatás 10%-ának a felhasználását, így indokolatlan és jogosulatlan kiadások keletkeztek/keletkezhettek Magyarország és az Európai Unió költségvetésében, ezért a pénzügyi érdeksérelem, illetve annak veszélye fennáll. A jogorvoslati döntés sem tartalmazott arra vonatkozó indokot, hogy a jogsértések miatt milyen kiadások keletkeztek, illetve keletkezhettek, milyen okból, és ezért miért áll fenn a pénzügyi érdeksérelem, illetve annak a veszélye. A szabálytalansági és a jogorvoslati döntés egyaránt a jogszabály szövegében megfogalmazott definíció idézésével indokolta a pénzügyi érdeksérelem megvalósulását, de egyik sem tartalmazott a konkrét gyanúpont egyedi körülményeire vonatkozó olyan adatot, körülményt vagy bármilyen indokot, amelyből arra következtetett, hogy megvalósult a pénzügyi érdeksérelem és így a szabálytalanság. Az alperes ellenkérelmében a 4. gyanúponttal kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a felperesek az elismert hiányosságokat ugyan javították, de ettől még a szabálytalanság megvalósult, míg az 5. gyanúponttal kapcsolatban annyit rögzített, hogy a felperesek magatartása nem felelt meg a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének, indokolatlan és jogosulatlan kiadások merültek fel Magyarország és az Európai Unió Általános Költségvetésébe. Az alperes ellenkérelmében így ismételten már felmerült kiadásokra hivatkozott. Ezzel szemben 17. sorszámú beadványában általánosságban azt adta elő, a szabálytalanság tényének megállapításához nem szükséges az, hogy konkrét pénzügyi érdeksérelem keletkezzen, az érdeksérelemmel fenyegető helyzet is önmagában szabálytalanságot keletkeztet. Az alperes fellebbezésében a 4. gyanúponttal kapcsolatban csak idézte az EU rendelet szabálytalanságra vonatkozó definícióját, majd előadta, hogy az arculati elemek hiánya olyan szerződésszegés, amelynek eredményeképp sérülhetnek az Unió pénzügyi érdeke. Az 5. gyanúponttal kapcsolatban pedig az EU rendelet 136. cikk (1) bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy a forrás felhasználásának a kötelezettségvállalás évét követő három éven belül meg kell történnie, ezért kell a támogatási összeg 10%-ának a felhasználását igazolni. A jogerős ítélet meghozatalát megelőzően így az alperes egyrészt ellentmondásos nyilatkozatokat tett a szabálytalanság megvalósulásáról azzal kapcsolatban, hogy a költségvetés (pénzügyi érdek) sérelme vagy annak csak a lehetősége következett-e be. Másrészt azt követően, hogy a sérelem lehetőségének a megvalósulását állította, semmilyen konkrét tényt nem adott elő azzal kapcsolatban, hogy az egyes gyanúpontok konkrét (egyedi) tényei alapján milyen okból következett be a sérelem lehetősége. Ilyen konkrét tényeket felülvizsgálati kérelmében sem adott elő, ugyanakkor korábbi hivatkozásaitól részben eltérő módon indokolta általánosságban a sérelem lehetőségét. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló alperesi nyilatkozatok alapján helyesen következtetett arra, hogy az alperes által a 4. és az 5. gyanúpont vonatkozásában előadottakból nem állapítható meg a pénzügyi érdeksérelemre való alkalmasság.

[39] Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy az elállással összefüggésben a speciális jogszabályoknak van jelentősége, de éppen emiatt a jogsértés tényszerű bekövetkezése nem alapozza meg önmagában az elállás mint jogkövetkezmény arányosságát, mivel a jogszerű elálláshoz szabálytalanság, ehhez pedig pénzügyi érdeksérelem is szükséges. Ha az elállás a megállapított szabálytalanságon alapul, az elállás jogszerűsége körében a szabálytalanság megvalósulásának és a szabálytalanság körülményeinek van jelentősége. Az alperes felülvizsgálati kérelmében maga sem vitatta, annak eldöntése, hogy él-e elállási jogával, saját mérlegelési jogkörébe tartozik, és ilyenkor az arányosság szempontját is figyelembe kell vennie. Az arányosság kérdésének megjelenése a döntéshozatal során tehát nem diszkrecionális jogon alapuló méltányosság gyakorlását jelenti, hanem a jogszabály szerinti jogkövetkezmények közüli választás alapját képezi.

[40] A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a Korm. rendelet 164. § (4) bekezdése alapján vizsgálta, hogy a három megállapított szabálytalanság jogkövetkezményeként alkalmazott elállás igazodik-e a szabálytalanságok súlyához. Az e körben általa hivatkozott határozat (Kúria Pfv.V.20.231/2018/11., megjelent: BH 2019.304.) – a felülvizsgálati kérelemben írtakkal megegyezően – nem elállásra, hanem pénzügyi korrekcióra vonatkozott. A másodfokú bíróság azonban ezt a határozatot nem speciálisan az elállás jogkövetkezménye vonatkozásában, hanem abból a szempontból tekintette irányadónak, hogy általában, minden jogkövetkezmény arányos alkalmazása körében a szabálytalanság természetét és súlyosságát kell értékelni. Ezek a szempontok pedig összhangban állnak a jelen ügyben alkalmazandó Korm. rendelet 164. § (4) bekezdésével, amely a 164. § (3) bekezdésében megjelölt valamennyi jogkövetkezmény alkalmazása körében – általánosságban – szabályozza, hogy annak a szabálytalanság súlyához kell igazodnia. A másodfokú bíróság által alkalmazott szempontok – a szabálytalanságok természete és súlyossága – összhangban állnak a Kúria gyakorlatával is, amely szerint a jogkövetkezmény arányosságát a szabálytalanság mértéke, súlya és jellege alapján kell vizsgálni (Kúria Pfv.V.20.627/2022/6., megjelent: BH 2023.100. [52]–[55]).

[41] A jelen ügyben a jogkövetkezmény alkalmazását megalapozó három szabálytalanság mértéke, súlya, jellege, azoknak a jogkövetkezménnyel kapcsolatos arányossága körében a szabálytalansági döntés nem tartalmazott semmilyen szempontot vagy tényt. A jogorvoslati döntés – az 5. gyanúponthoz kapcsolódó szabályozás normaszövegének idézésén túl – csak annyit tüntetett fel, a jogorvoslati eljárás során megállapítást nyert, hogy a szabálytalansági döntésben megállapított jogkövetkezmény igazodik az elkövetett szabálytalanság súlyához és arányos azzal. Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperesek által megvalósított tényállások közül ugyan nem mind volt olyan súlyú, amely önmagában elállást eredményezett volna, ugyanakkor – különös figyelemmel az 5. gyanúpont szerinti tényállásra – azokat együttesen értékelve az egyéb szabálytalanságokkal, az alperes mérlegelt és jogszerűen élt elállási jogával, amely jogkövetkezmény – tekintettel a szabálytalanságok számára, súlyára és jellegére – arányos jogkövetkezménynek minősül. Fellebbezésében pedig előadta, hogy elállását a felperesi magatartások egyenként és összességében történt értékelésére alapította, nem kizárólag az 5. gyanúpont szerinti sérelemre. Az alperes először felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a felperesek a projekt pénzügyi megvalósításának megkezdésekor követték el a szerződésszegéseket, amelyek ismétlődő jellege miatt a projekt feltehetően nem vagy nem teljes egészében lesz elszámolható az Unió irányába; így ezeket a hivatkozásokat a Kúria nem értékelhette.

[42] Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra helytelenül hivatkozott, hogy a jelentős súlyú szerződésszegésnek (jogsértésnek) lenne jelentősége a jogkövetkezmény arányossága szempontjából. A szerződésszegés vagy bármilyen jogsértő felperesi magatartás vagy mulasztás csak az egyik eleme az elállást lehetővé tevő szabálytalanságnak, ezért a szabálytalanság jellege, súlya alatt nem önmagában a szerződésszegés (jogsértés) jellegét és súlyát kell érteni. Az alperes arra ugyanakkor helyesen hivatkozott, hogy a jogkövetkezmény meghatározásánál nem lehet kizárólag az okozott vagyoni hátrány összegszerűségét vizsgálni. A Kúria gyakorlata szerint ez is egy szempont (Kúria Pfv.V.20.627/2022/6., megjelent BH 2023.100. [53]), ugyanakkor a – jogsértést és pénzügyi érdeksérelmet is magában foglaló – szabálytalanság mértékét, súlyát, jellegét, azoknak a jogkövetkezménnyel kapcsolatos arányosságát kell értékelni. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében figyelembe vette ezeket, hiszen részletesen ismertette a három megállapított szabálytalanság tényeit és körülményeit. A jogkövetkezmény arányosságának indokolásánál ezeket külön nem tüntette fel, ugyanakkor – különösen – kiemelte a megvalósult szabálytalanság egyik eleme, a pénzügyi érdeksérelem csekély súlyát. Az alperes a jogkövetkezmény alkalmazásának arányossága körében a jogerős ítélet meghozatalát megelőzően nem adott elő olyan tényeket és körülményeket, amelyeket a másodfokú bíróság döntése során ne értékelt volna, a felülvizsgálati kérelemben ezeket meghaladóan előadottakat pedig a Kúria nem vehette figyelembe [Pp. 422. §, 423. § (2) bekezdés].

[43] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.