BK ÍH 2024/6.

Határnap elmulasztása miatt kiszabott rendbírság sérelmezése esetén elsőként azt tartalma alapján igazolási kérelemként kell elbírálni, ha abban a mulasztó a mulasztás okát és azokat a körülményeket részletezi, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Az igazolási kérelem végleges elutasítását követően lehet a kiszabott rendbírság elleni fellebbezést másodfokon elbírálni [Be. 42. § (4) bekezdés e) pont, 116. § (3), (4) bekezdés, 127. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, 140. §].

A törvényszék mint elsőfokú bíróság a végzésével 80 000 forint rendbírsággal sújtotta a védőt amiatt, mert a 2023. június 5. napján megtartott tárgyalás szünetében eltávozott, a szünetet követően a tárgyaláson nem jelent meg, helyettesítéséről nem gondoskodott. A végzést az ügyészség a tárgyaláson tudomásul vette. Mulasztásának igazolására a védő 2023. június 6. napján igazolási kérelemnek is tekinthető beadványt nyújtott be.

A törvényszék 2023. június 26. napján felhívta a védőt, hogy nyilatkozzon, beadványát fellebbezésnek kéri-e tekinteni. A védő a törvényszék felhívására akként nyilatkozott, hogy beadványát kéri fellebbezésnek tekinteni. Ezt követően rendelkezett a törvényszék az iratok felterjesztéséről az ítélőtáblára.

Az ítélőtábla a 2023. augusztus 30. napján kelt átiratában arról tájékoztatta a törvényszéket, hogy a fellebbezés elbírálását mellőzi és az iratokat visszaküldi az elsőfokú bíróságnak arra tekintettel, hogy a védő beadványa a tartalma alapján igazolási kérelemnek minősül, hiszen a védő abban a határnap elmulasztásának okait részletezte és a mulasztással kapcsolatos vétlenségét hangsúlyozta (Be. 139. §). A fellebbezés elbírálása előtt a törvényszéknek kell elbírálnia az igazolási kérelmet.

A védő által benyújtott igazolási kérelmet a törvényszék a 2023. szeptember 20. napján meghozott végzésével elutasította, amely végzés az ítélőtábla végzésével 2023. december 14. napján vált véglegessé.

Ezen, az igazolási kérelmet elutasító másodfokú helybenhagyó határozatban az ítélőtábla rámutatott arra, hogy a törvényszék helytállóan ítélte meg, hogy a védő igazolási kérelmében szereplő körülmények nem valószínűsítették a mulasztás vétlenségét. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú végzésben írtakkal, miszerint az igazolási kérelem Be. 140. § (2) bekezdésében szereplő méltányos elbírálás elve mellett sem volt megengedhető az, hogy a védő úgy távozzon el a tárgyalás szünetében, hogy ezt ne jelezze, a szünetet követően ne térjen vissza, helyettesítéséről ne gondoskodjon, valamint hogy a bíróság az eljárás többi résztvevőjével várja a védő visszaérkezését.

Az eset körülményeiből kitűnik, hogy a törvényszék mindent megtett annak érdekében, hogy biztosítsa a védő számára a helyettesítésének megoldását.

A védő Be. 42. § (4) bekezdés e) pontja szerinti kötelezettsége, hogy akadályoztatása esetén – előre nem ismert elháríthatatlan akadály felmerülését kivéve – helyettesítéséről gondoskodjon, egyidejűleg az akadályoztatás tényéről az eljáró bíróságot tájékoztassa.

A védő számára előre látható volt, hogy 2023. június 5. napján több eljárási cselekményen kell jelen lennie, amelyek időben ütközhetnek egymással. Ennek ellenére sem előzetesen, sem az eljárási cselekmények szüneteiben helyettesítéséről nem gondoskodott. Rögzíthető volt továbbá az is, hogy ezzel egyidejűleg akadályoztatása tényéről az eljáró bíróságot nem tájékoztatta, csak a törvényszék külön megkeresésére.

A védői mulasztás a feltárt körülmények között semmiképp sem tekinthető vétlennek.

Az igazolási kérelem végleges elbírálását követően nyílt lehetőség arra, hogy az ítélőtábla a törvényszék rendbírságot kiszabó végzését felülbírálja.

A védő a rendbírságot kiszabó végzéssel szembeni fellebbezése körében a rendbírság alóli mentesítését kérte.

A fellebbviteli főügyészség a fellebbezést nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint a támadott végzés indokolása alapján a határozat megváltoztatásának, azaz a rendbírság mellőzésének vagy összege mérséklésének nincs helye. Ezért a végzés helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen határozott az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése elleni fellebbezésről.

A védői fellebbezés részben alapos.

Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az irányadó jogszabályi rendelkezések felhívásával, megalapozottan döntött a rendbírság kiszabásáról.

A törvényszék okszerűen állapította meg, hogy H. G. védő eljárási kötelezettségét megszegte, amikor a tárgyalási szünetet követően a tárgyaláson nem jelent meg, ezért a Be. 127. § (1) bekezdése alkalmazásának volt helye.

A védő a Be. 42. § (4) bekezdésének e) pontjában foglalt eljárási kötelezettségét szegte meg, melynek értelmében a védő köteles akadályoztatása esetén – előre nem ismert elháríthatatlan akadály felmerülését kivéve – helyettesítéséről gondoskodni, egyidejűleg az akadályoztatás tényéről az eljáró bíróságot, ügyészséget vagy nyomozó hatóságot tájékoztatni.

H. G. védő a 2023. június 5-i tárgyalási napra helyettesítéséről nem gondoskodott. Akadályoztatása felmerüléséről – nevezetesen hogy a járásbíróságon más ügyben 9 óra 30 perckor kezdődő tárgyaláson kellene megjelennie – az ugyanezen a napon megtartott, 8 óra 30 perckor kezdődő előkészítő ülés elején ugyan tájékoztatta a törvényszéket, azonban a 8 óra 45 perckor megkezdett tárgyalásról annak szünetében úgy távozott el, hogy erről a törvényszéket már nem tájékoztatta.

A törvényszék 9 óra 35 perckor rendelt el szünetet, majd mikor 9 óra 45 perckor a tárgyalást folytatni akarta, ekkor észlelte, hogy H. G. védő a szünet után nem jelent meg a tárgyalóteremben. A bíróság a jegyzőkönyv tanúsága szerint rövid úton többször is próbálta elérni a védőt, sikertelenül, majd végül a törvényszék kereste meg a védőt a járásbíróság I. emelet 108. tárgyalójában.

A védő a törvényszék 10 óra 5 perckor történt megkeresését követően sem jelent meg a tárgyaláson, majd a bíróság 10 óra 30 perckor hozta meg a rendbírságot kiszabó végzését.

Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék kellő körültekintéssel és méltányossággal járt el a védővel szemben. Az előkészítő ülés elején – miután a védő jelezte a tárgyalásainak ütközését – a törvényszék arról tájékoztatta, hogy nem tudja megmondani az adott napra tűzött eljárási cselekmény befejezésének időpontját. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az előkészítő ülés befejezetté nyilvánítása után tárgyalásra tért át, 9 óra 15 perckor az eljáró bíró külön megkérdezte a védőt, hogy indítványozza-e szünet elrendelését annak érdekében, hogy helyettesítéséről gondoskodni tudjon. A védő azonban ezt nem kérte.

Rögzíthető, hogy a védő nemcsak helyettesítéséről nem gondoskodott, hanem a tárgyalást a 9 óra 35 perckor megkezdett szünetben anélkül hagyta el, hogy távozását a bíróság felé jelezte volna. A védő korábban a törvényszék erre irányuló kérdésére sem indítványozta szünet elrendelését, hogy helyettesítéséről gondoskodhasson, ezért a törvényszék alappal bízhatott abban, hogy a védő a szünetet követően is jelen lesz a tárgyaláson [Be. 116. § (3)–(4) bekezdés].

Mindezek alapján megállapítható, hogy a védő a magatartásával a Be. 42. § (4) bekezdés e) pontjában írt eljárási kötelezettségét megszegte, ezért helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy vele szemben a Be. 127. § (1) bekezdése alapján rendbírság kiszabásának volt helye.

A rendbírság összegének megállapítása azonban eltúlzott mértékű.

A Be. 127. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a rendbírság összege védővel szemben 20 000 forinttól 1 000 000 forintig terjedhet.

A rendbírság összegének megállapításáról rendelkező Be. 127. § (3) bekezdése szerint annak meghatározásakor a kiszabásra okot adó magatartás súlyát és következményeit, így különösen a büntetőeljárás elhúzódásában való közrehatását, valamint annak ismétlődő jellegét kell figyelembe venni.

A védői kötelezettségek megszegése kapcsán annak ismétlődő jellegéről az ügyben nem beszélhetünk. A védő a bírósági eljárás lefolytatását kétségkívül akadályozta, azonban magatartása és kiváltképp annak következménye nem volt olyan súlyú, amely ekkora mértékű rendbírság kiszabását indokolta volna.

A 2023. június 5. napján megtartott tárgyaláson a bíróság kihallgatta mind a két vádlottat, ezt követően pedig a sértett kihallgatására kívánt sort keríteni, a tanú idézése iránt a 9 óra 35 perckor megkezdett szünetben, rövid úton intézkedett. A tanúkihallgatásra viszont nem kerülhetett sor, mert a sértett munkahelyi elfoglaltsága miatt távolmaradását kimentette. A sértett kihallgatására így végül a 2023. szeptember 6. napján megtartott tárgyaláson került sor. A sértett kihallgatása után az iratismertetést követően a bizonyítási eljárás befejezésre került, még ezen a tárgyaláson megtartásra kerültek a perbeszédek, és az elsőfokú ítélet meghozatalával az elsőfokú eljárás befejeződött.

Nyilvánvaló, hogy újabb tárgyalás tartására amiatt került sor, mert a rövid úton megidézett sértett az első tárgyaláson nem tudott megjelenni. Az, hogy a törvényszéknek még egy tárgyalási napot kellett tartania, a védőnek egyáltalán nem volt felróható.

Mindazonáltal nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy miután a sértett akadályoztatására fény derült, a bíróság tagjai, valamint a tárgyaláson jelen lévő ügyész és vádlottak még további 40 percet vártak a védőre, aki nem jelent meg. Ugyanakkor a védői magatartás következményeként az eljárás „elhúzódása” fel sem merülhetett, hiszen az előkészítő ülést követően a bíróság három hónapon belül elsőfokú ítéletet hozott.

Az ítélőtábla ezeket összegezve megállapította, hogy bár indokolt volt a védői kötelezettség megszegése okán a védőt rendbírsággal sújtani, de annak összege eltúlzott mértékű volt, figyelemmel arra, hogy a védő magatartása nem hatott közre az eljárás „elhúzódásában”. Ezek alapján az ítélőtábla elegendőnek tartotta rendbírság összegének a védői magatartás súlyához és ezzel összefüggésben annak következményeihez arányosabban igazodó, a rendbírság kereteinek alsó határához közelítő, 30 000 forintra történő mérséklését.

A kifejtettekből következőleg az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 579. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta.