PK ÍH 2024/60.

I. Nem törvénysértő a végrehajtási lap kiállítása, ha abból egyértelműen kitűnik, hogy mely követelést lehet csak meghatározott – a fedezetelvonó szerződéssel elvont – vagyontárgyból végrehajtani.

II. A hatálytalansági perben megítélt perköltség, valamint a végrehajtási költség behajtása érdekében az adós teljes vagyonára elrendelhető a végrehajtás [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:120. § (1), (3) bekezdés; 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 211. § (1) bekezdés, 212. § (1) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság végrehajtási lappal elrendelte a törvényszék jogerős ítéletének végrehajtását az alábbiak szerint:

A végrehajtási lap 3.c) pontja szerint az adós annak tűrésére köteles, hogy a végrehajtást kérő jogerős ítéleten alapuló, 745 698 950 forint tőke és ennek 2008. szeptember 1. napjától felszámított késedelmi kamata iránti követelését az adós tulajdonaként nyilvántartott üzletrészből (a L. S. Kft. üzletrészének egészhez viszonyított 10%-a) kielégítse, valamint köteles 3 600 000 forint első- és másodfokú perköltséget megfizetni. A végrehajtási lap 6. pontja tartalmazza, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtást az adós vagyontárgyai közül a munkabérére és egyéb járandóságára [a) pont], a pénzügyi intézménynél javára kezelt összegre [b) pont], és ingóságként a L. S. Kft. üzletrészének egészhez viszonyított 10% ára [c) pont] kérte.

Az adós 8. sorszám alatti beadványában a Vht. 211. § (1) bekezdésének és a 212. § (1) bekezdésének felhívásával a végrehajtási lap részbeni – a 6.a) és 6.b) pontot érintő – visszavonását kérte, arra hivatkozással, hogy kizárólag a 6.c) pontban megjelölt üzletrész képezi a végrehajtás tárgyát, a polgári bíróság jogerős ítélete szerint egy meghatározott vagyontárggyal felel, egyebekben a vagyonát semmilyen más jogcímen elvonással megterhelni nem lehet. Előadta azt is, hogy a jogszabályok megsértésével kiállított végrehajtási lap következtében a végrehajtó 7 660 012 forintot vont el pénzforgalmi számlájáról.

A végrehajtást kérő a végrehajtási lap visszavonására irányuló kérelem elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 14. sorszámú végzésével az adós végrehajtási lap – részbeni – visszavonása iránti kérelmét elutasította. Indokolásában a Vht. 211. § (1) bekezdésének és a 212. § (1) bekezdésének felhívásával megállapította, hogy a végrehajtási lap kiállításának a törvényben megkívánt általános feltételei maradéktalanul teljesültek, egyéb speciális feltételt a végrehajtandó követelés vonatkozásában a törvény nem támaszt, így a végrehajtási lap kiállításának jogszabályi akadálya nem volt. Hangsúlyozta, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló végrehajtandó határozat kizárólag a jogerős ítéleten alapuló 745 698 950 forint tőke, és ennek 2008. szeptember 1. napjától járó késedelmi kamat iránti követelés tekintetében tartalmaz korlátozó rendelkezést arra nézve, hogy az az adós mely vagyontárgyából nyerhet kielégítést (L. S. Kft. üzletrészének egészhez viszonyított 10%-a). Ezt a kikötést a végrehajtási lap 3.c) pontja egyértelműen rögzíti. Ugyanakkor az első- és másodfokú perköltség, valamint a végrehajtással felmerült egyéb költségek vonatkozásában korlátozó rendelkezés a végrehajtandó határozatok egyikében sem szerepel, így a végrehajtást kérő rendelkezésétől függ, hogy az adós milyen jellegű vagyontárgyából kéri követelésének végrehajtását. A végrehajtás elrendelésére így a végrehajtási lap 6.a) és 6.b) pontjainak megjelölésével is a törvény megsértése nélkül, a jogerős ítélet rendelkezéseinek megfelelően került sor.

A végzés ellen az adós fellebbezett, annak megváltoztatását és kérelmének teljesítését kérte. Azt nem vitatta, hogy a végrehajtási lap kiállításának feltételei fennálltak, mert a polgári ügyben eljárt bíróság tűrésre kötelező jogerős ítélete ehhez megfelelő jogalapot szolgáltatott. A végzést azért tartotta jogszabálysértőnek, mert a bíróság ítélete alapján az abban megjelölt üzletrészen túl egyéb vagyonára végrehajtás nem vezethető, így a jövedelme, egyéb járandóságai és a pénzügyi intézménynél kezelt számlájára vonatkozó kötelezést tartalmazó rendelkezés törvénysértő.

A végrehajtást kérő a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy a végrehajtási lapot – egészben vagy részben – a Vht. 211. § (1) bekezdése és 212. § (1) bekezdése alapján akkor kell végzéssel visszavonni, ha azt a törvény megsértésével állították ki.

Az adós kérelmében nem állította az ítéleti kötelezés (marasztalás) teljes hiányát, a végrehajtási lap részbeni visszavonását azért kérte, mert álláspontja szerint a végrehajtási lapon a lefoglalható vagyon körének meghatározása nem felelt meg a jogerős ítélet rendelkezésének.

A polgári ügyben eljárt bíróság jogerős határozata a fedezetelvonó szerződés hatálytalanságát állapította meg a Ptk. 6:120. § (1) bekezdése alapján, és ennek jogkövetkezményeként a Ptk. 6:120. § (3) bekezdése alapján kötelezte az adóst a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgyból való kielégítés tűrésére. E kötelezés jogi tartalma és minősítése marasztalás, ennek megfelelően tartalmazza annak a követelésnek az összegét, amelynek a végrehajtását az átruházott vagyonból az adós tűrni tartozik. Az első- és másodfokú ítélet további marasztaló rendelkezése 3 600 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a pervesztes adóst, e vonatkozásban nem utalt arra, hogy azt csak az adós vagyonának valamely részéből lehet behajtani, ezért annak végrehajtása érdekében az adós teljes vagyona végrehajtás alá vonható. ezért a végrehajtást kérő a Vht. 8. § (1) bekezdése szerint eldönthette, hogy az adós mely vagyonából kéri e követelése kielégítését.

A végrehajtási lap 3.c) pontja az ítéleti rendelkezést szó szerint tartalmazza, ezért nem vonható le olyan következtetés, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság az adós üzletrészén túl egyéb vagyonából is behajtani rendelte a végrehajtást kérő jogerős ítéleten alapuló követelését. A végrehajtási lap tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy a 745 698 950 forint tőke és késedelmi kamata csak az üzletrészből, míg a perköltség követelés és a végrehajtási lap 9. pontja szerint a végrehajtást kérő végrehajtás elrendelésével felmerült költségei ‒ korlátozó rendelkezés hiányában ‒ az adós munkabéréből, egyéb járandóságából, illetve pénzügyi intézménynél javára kezelt összegből hajthatók be. Mivel a végrehajtási lap 6.a) és 6.b) pontja tekintetében sem kellett volna a kérelemtől eltérően elrendelni a végrehajtást, nincs helye a végrehajtási lap e körben kért visszavonásnak.