PK ÍH 2024/65.

A keresetváltoztatást elutasító, illetve visszautasító végzéssel szemben fellebbezésnek nincs helye, ugyanakkor a fél nincs elzárva attól, hogy a perfelvétel lezárásáig újra szabályszerű keresetváltoztatást terjesszen elő [A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 185. § (3) bekezdés, 365. § (2) bekezdés].

A járásbíróság a 14.P.22.707/2021/46. sorszámú – 48. és 64. sorszám alatt kijavított – végzésében az I. r. felperes 2022. november 10-én érkezett, 37. sorszám alatti keresetváltoztatását visszautasította. A kijavított végzésben tájékoztatta a feleket arról, hogy a végzés ellen tizenöt napon belül fellebbezéssel élhetnek.

A végzés indokolása szerint az I. r. felperes az érdemi tárgyalási szakban előterjesztett keresetváltoztatásában annak megállapítását kérte, hogy néhai M. I. és az I. r. alperes között a V. T. Bt. vonatkozásában létrejött vagyoni betétátruházási szerződés érvénytelen, egyúttal kiterjesztette keresetét K. F.-re, akit az érvénytelenség megállapításának a tűrésére kérte kötelezni. Kérte az érvénytelenségi jogkövetkezmény levonását, az üzletrész házastársi közös vagyonként történő megosztását. A járásbíróság megállapította, hogy a keresetváltoztatás a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 20. § (3) bekezdés a) pont ae) alpontja értelmében nem tartozik a hatáskörébe, mert a kérelem a jogi személy és volt tagjai közötti tagsági jogviszonyon alapul, a megváltoztatott kereset teljesítése esetén a cégnyilvántartás kiigazításának lenne helye. Kiemelte továbbá, hogy a keresetváltoztatás vonatkozásában az I. r. felperest a szerződést aláíró további személy alperesként történő perbevonására hívta fel, mely felhívásnak a felperes nem tett eleget.

A végzés ellen a II. r. felperes élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte. Fellebbezési jogosultsága tekintetében arra hivatkozott, hogy a felperesek között legalább a Pp. 37. § a) pontja szerinti célszerű pertársaság, de lehetséges, hogy a Pp. 36. §-a szerinti kényszerű pertársaság áll fenn, és az I. r. felperes keresetváltoztatásának az eredményes elbírálása esetén a hagyatéki vagyon a II. r. felperest érintően is növekedne.

Rámutatott, hogy a keresetváltoztatásra a perfelvételi szakban került sor. Vitatta, hogy a járásbíróság a keresetváltoztatásban előterjesztett kereseti kérelem elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel.

Az I. r. alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Vitatta, hogy a II. r. felperes a fellebbezés előterjesztésére legitimációval rendelkezik, figyelemmel arra, hogy a keresetváltoztatást nem a II. r. felperes terjesztette elő. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a társasági tagsági jogvita elbírálása a Pp. 20. § (3) bekezdés a) pont ae) alpontja szerint a törvényszék hatáskörébe tartozik. Mindemellett álláspontja szerint a keresetváltoztatás olyan kérdést is magában foglal, amely hagyatéki eljárás tárgyát kell, hogy képezze, a járásbíróság ezért sem rendelkezik hatáskörrel. Kifejtette, hogy a perben a felperesek között egyértelműen a Pp. 37. § b) pontja szerinti célszerű pertársaság áll fenn.

A törvényszék a járásbíróság 14.P.22.707/2021/46. számú végzése ellen a II. r. felperes által 56. sorszám alatt előterjesztett fellebbezést visszautasította.

A törvényszék mindenekelőtt rögzítette, hogy az I. r. felperes a keresetváltoztatást – az elsőfokú végzés indokolásában foglaltakkal szemben – a perfelvételi szakban terjesztette elő.

Kiemelte a Pp. 185. § (3) bekezdését, valamint a 365. § (2) bekezdés b) pontját és megállapította, hogy a Pp. 185. § (3) bekezdése a keresetváltoztatás visszautasításáról, illetve elutasításáról rendelkező végzés vonatkozásában fellebbezési jogot nem rögzít, a fellebbezést tehát nem engedi meg.

Idézte a Pp. 185. §-ához fűzött miniszteri indokolást is miszerint a keresetváltoztatást elutasító vagy visszautasító végzés ellen a törvény a gondos pervitelre való ösztönzés és az eljárás szükségtelen elhúzódásának a megakadályozása érdekében nem enged külön fellebbezést, mivel a perfelvétel lezárásáig a félnek lehetősége van a keresetváltoztatást újra szabályszerűen előterjeszteni. A törvény azonban a végzésre nem fellebbezhetősége ellenére indokolási kötelezettséget ír elő annak érdekében, hogy a fél – ha lehetséges – nyilatkozata hibáit korrigálhassa, illetve az ítélet elleni fellebbezésében támadhassa.

Az a tény, hogy a Pp. 185. § (3) bekezdése a keresetváltoztatás visszautasításáról rendelkezik, nem jelenti azt, hogy ellene a Pp. keresetlevél visszautasítását szabályozó 170. § (1) bekezdése alapján fellebbezésnek lenne helye. A Pp. 185. § (3) bekezdése ugyanis a Pp. 177. § (1) bekezdésére semmilyen módon nem utal vissza, és a keresetlevél visszautasításával kapcsolatos szabályokra kizárólag a hiánypótlási felhívás kiadásának a szükségessége körében hivatkozik. Erre figyelemmel önmagában a visszautasítás ténye nem jelenti azt, hogy a végzés ellen a Pp. 177. § (1) bekezdése biztosítaná a fellebbezési jogot.

A Pp. 365. § (3) bekezdése rögzíti, hogy ha e törvény a külön nem fellebbezhető végzésre indokolási kötelezettséget ír elő, azt a fél az ítélet elleni fellebbezésben támadhatja. A Pp. 185. § (3) bekezdése a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozat visszautasítása, illetőleg elutasítása esetére indokolási kötelezettséget rögzít, ezért az e tárgyban hozott végzés a Pp. 365. § (3) bekezdése szerint az ítélet elleni fellebbezésben támadható.

A végzéssel szemben a II. r. felperes fellebbezést jelentett be, melyben annak megváltoztatását kérte akként, hogy kérte a 46. sorszámú, valamint a 48. sorszámú végzés hatályon kívül helyezését és a járásbíróság eljárás folytatására utasítását.

Céltalannak minősítette a Pp. olyan szabályozását, mely szerint az első ízben előterjesztett keresetet tartalmazó irat visszautasítása esetén fellebbezési jogot biztosít, míg a perfelvételi szakban előterjesztett kereset esetében ugyanilyen fellebbezési jogot nem biztosít. Logikátlannak ítélte azt is, hogy amennyiben a keresetmódosítás visszautasítása elsőfokon történik, úgy a felperest nem illeti meg a fellebbezési jog, amennyiben pedig másodfokon történik, úgy a visszautasítással szemben fellebbezéssel élhet.

Álláspontja szerint a kereset visszautasítása ellen akkor is van fellebbezési jog, ha az keresetmódosításként jelenik meg, tartalmilag azonban önálló keresetet tartalmaz. A jelen esetben a Pp. keresetlevél visszautasítására vonatkozó szabályait kellett volna alkalmazni és a fellebbezést érdemben kellett volna a törvényszéknek elbírálni.

A fellebbezésre észrevétel nem érkezett.

A fellebbezés nem alapos.

A törvényszék a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből helytálló jogkövetkeztetést levonva hozta meg végzését és utasította vissza a II. r. felperes fellebbezését.

A polgári perendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (r.Pp.) a fellebbezéssel támadható határozatok köréről úgy rendelkezett, hogy az elsőfokú határozat ellen fellebbezésnek van helye, amennyiben ezt törvény nem zárja ki [r.Pp. 233. § (1) bekezdés].

Ezzel szemben a jelenleg hatályos polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) ellenkező szabályozási rendszert alkalmaz a fellebbezéssel támadható határozatok körének meghatározása szempontjából. A Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontja értelmében ugyanis fellebbezésnek van helye az elsőfokú bíróság végzése ellen, ha e törvény külön megengedi. Azaz míg az r.Pp. esetében minden elsőfokú határozattal szemben helye volt fellebbezésnek, kivéve, amit a törvény kifejezetten kizárt, addig az új Pp. esetében csak akkor van helye fellebbezésnek az elsőfokú bíróság végzésével szemben, amennyiben ezt a törvény kifejezetten megengedi.

A Pp. a keresetváltoztatást visszautasító végzés kapcsán valóban csak annyit említ, hogy az erről hozott határozatát a bíróság indokolni köteles [Pp. 185. § (3) bekezdés]. Nem tesz említést arról, hogy ezen végzéssel szemben külön jogorvoslattal élhetne a fél. Ebből pedig helyes jogkövetkeztetéssel – figyelemmel a Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontja szerinti szabályozási rendszerre – az következik, hogy a keresetváltoztatást elutasító, illetve visszautasító végzéssel szemben külön fellebbezésnek helye nincs. Hangsúlyozza ugyanakkor az ítélőtábla, hogy a fél attól nincs elzárva, hogy a perfelvétel lezárásáig újra szabályszerű keresetváltoztatást terjesszen elő.

A II. r. felperes fellebbezésében előadottakra figyelemmel mutat rá az ítélőtábla, hogy a keresetet tartalmazó irat benyújtását követően már „új kereset” beterjesztéséről nem lehet beszélni, amennyiben újabb, illetve más keresetet nyújt be a felperes a peres eljárás folyamatban léte alatt, akkor az a már benyújtott kereset megváltoztatásának minősül.

A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú végzést a Pp. 389. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.