MÜ BH 2024/66

[1] Az alperes az üzemeltetője a perbeli időszakban egy weboldalnak, illetve annak mobil applikációjának. Az üzemeltetett platformon keresztül az alperes közvetítő tevékenységet biztosít az ételeket, italokat megrendelő ügyfelek, és az adott éttermek között. Ezt meghaladóan 2019 óta kiszállítási szolgáltatást is nyújt, ha az adott étteremmel is megállapodott. A kiszállítást ténylegesen az alperes futárai végzik.

[2] A felperes az alperesnél futárként foglalkoztatott ismerőse útján került kapcsolatba az alperessel, mivel ételfutárként kívánt dolgozni. Alperes képviseletében eljáró „futárkapitánnyal”, történt telefonos egyeztetés és üzenetküldést követően személyesen is találkoztak 2019. október 17-én. A felperes ekkor azt a tájékoztatást kapta, hogy az alperes által működtetett alkalmazáson keresztül tud az alperes által egy héttel előre megadott szabad időszakokban (aktív periódusokban) munkát végezni, napi szinten választhatóan 2–4–8 órában. Elhangzott, hogy 1 000 forint az órabér, és erre jön az úgynevezett címpénz a kiszállítások után.

[3] A felperes tisztában volt azzal, hogy a futár tevékenységet egyéni vállalkozóként kell ellátnia, ezért a 2019. október 17-i megbeszélésre már úgy érkezett, hogy vállalkozói engedéllyel rendelkezett. A közhiteles nyilvántartás adatai alapján a felperes 2019. október 17. és 2020. január 18. között volt egyéni vállalkozó.

[4] A 2019. október 17-i megbeszélés végén a felperes aláírta a „Megbízási Szerződés Különös Szerződési Feltételei” (a továbbiakban: KSZF) elnevezésű okiratot, melyben a felperes mint megbízott vállalta, hogy a felhasználók által a weboldalon és/vagy a appon keresztül leadott ételrendeléseket a felhasználó által megadott szállítási címre kiszállítja egyedi megbízások alapján, tehát az alperes utasításaival összhangban ételkiszállításra irányuló futár szolgáltatást nyújt. Az aktív periódusokban alperes rendelkezésére áll, és várja az alperes appon keresztül érkező egyedi megbízásait. A KSZF-et a felek határozatlan időre kötötték, a díjazásra pedig a „Megbízási Keretszerződés Általános Szerződési Feltételei” (továbbiakban: ÁSZF) rendelkezéseit tették irányadónak azzal, hogy az aláírással a felperes elismerte, miszerint annak mellékleteivel is tisztában van.

[5] Az aláírásokat követően A. Á. átadta a felperes részére az alperes arculati elemeit tartalmazó melegen tartó táskát és ruhadarabokat, amelyet a felperes a kiszállítások alkalmával köteles volt viselni. A felperesnek a feladatok ellátásakor saját telefonját kellett használni, illetve saját gépjárművével kellett a futár tevékenységet végeznie.

[6] A felperes 2019. október 18. és 2020. január 15. között futár feladatokat látott el, platform alapú munkavégzést teljesített az alperesnél egyéni vállalkozóként, polgári jogi jogviszony keretében.

[7] A felperes úgy végezte a tevékenységet, hogy minden héten szerdán egy hétre előre jelentkezett olyan időszakra, amikor ő D. területén futárfeladatokat kívánt ellátni, majd a vállalt periódusokban az applikáción kellett bejelentkeznie. A felperes a futárfeladatait akként látta el, hogy a vállalt időszak kezdetén bejelentkezett, majd az automatizált rendszer küldött a részére egy számsort, amely a kiszállítás első lépése volt, ezt el kellett fogadnia, ezt követően az applikáció kiírta, hogy melyik étteremből kell kiszállítani, a felperes az étteremben felvette a számsornak megfelelő azonosítójú csomagot és amikor ennek a tényét az applikációban rögzítette, utána kapta meg a címet, ahová az ügyfélhez (a vásárlóhoz) az ételeket ki kellett szállítania. A kiszállítás folyamatában, amikor a számsor a futár eszközére megérkezik, 75 másodperce van arra válaszolni, illetve azt elfogadni. Amennyiben ezt nem teszi, úgy a rendszer automatikusan keres a zónában lévő másik futárt.

[8] Amennyiben az adott futár egy napra egybefüggő 8 órás időszakot vállalt, úgy kérésére az alperes biztosított 30 perc óradíjjal számított szünetet.

[9] Az alperes 2019-ben a futárok részére díjazást akként adott, hogy az aktív periódusban vállalt és teljesített óraszámokra alapdíjat (850 forintot), a kiszállások után pedig címpénzt (kiszállítási díjat 350 forintot) fizetett.

[10] A felperes regisztrált a számlázz.hu weboldalon, ahová meghatalmazást adott alperesnek a felperes felhasználónevével és jelszavával történő belépésre és két hetente a nevében történő számlázásra, amelyet alperes kifizetett. 2019. október 18. és 2020. január 15. között teljesítés igazolás alapján alperes felperesnek 1 039 749 forintot fizetett.

[11] 2020. január 15-én az alperes ügyfélszolgálata kereste fel a felperest érdeklődve, hogy a munkát tovább kívánja-e folytatni, mivel bizonyos ideje (a 2019. decemberben történt balesetét követően) kevés aktív periódusa volt. A felperes ekkor közölte, hogy a tevékenységet nem folytatja, a felperes és az alperes között ezzel szűnt meg a jogviszony.

[12] A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy 2019. október 17. és 2020. január 15. között heti 40 órás általános munkaidő figyelembevételével havi bruttó 161 000 forint alapbér mellett munkaviszonyban állt az alperesnél.

[13] Előadta, hogy a futártevékenységet személyesen volt köteles ellátni az alperes által rendelkezésére bocsátott eszközökkel. Közte és az alperes között olyan alá-fölé rendeltségi kapcsolat volt, amely alapján az alperes utasítása szerint rendszeres jelleggel végzett tevékenységet, ezért közöttük munkaviszony állt fenn. A felek egyező megbízási vagy vállalkozási jogviszony létrehozására irányuló akarata sem vonhatja ki a jogviszonyt a munkajog hatálya alól.

[14] Utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) vonatkozó rendelkezéseire, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 43. §-ban, 45. §-ban, 51. §-ban és 52. §-ban foglaltakra.

[15] A felperes érvelése szerint a megbízási keretszerződés rendelkezéseiből az tűnik ki, hogy állandó jellegű feladatellátást volt köteles nyújtani az alperes utasításainak megfelelően. A munkavégzés helyét, illetve munkaidejét az alperes határozta meg, közreműködő és/vagy almegbízott igénybevételére nem volt jogosult. Az alperestől folyamatosan kapott egyedi megbízások során realizálódott a foglalkoztatása.

[16] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a felperes a keresettel érintett időszakban egyéni vállalkozó, önfoglalkoztató volt, és a megbízási keretszerződést kifejezetten ilyen minőségben kötötte meg.

[17] Hivatkozott arra, hogy a felperes az általa teljesített szolgáltatások után megbízási díjra volt jogosult, a díjtétel mértékének alperes általi meghatározásához a KSZF aláírásával kifejezetten hozzájárult. A futártevékenységet a felperes saját járművével végezte, az applikációt saját mobiltelefonja segítségével használta, eszközei karbantartásáról és üzemeltetéséről maga gondoskodott.

[18] A felperest semmilyen általános és állandó rendelkezésre állási kötelezettség nem terhelte a keresetszerződésből fakadóan, ezzel ellentétben a számára alkalmas napokon, a számára alkalmas idősávokban és időtartamban szabadon jelentkezhetett az alperesnél, hogy egyáltalán az aktív periódusban rendelkezésre kíván-e állni valamely futárfeladat elvégzésére. Amennyiben a felperes heteken vagy akár hónapokon át egyetlen aktív periódusra sem jelentkezett volna az applikációban, az sem jelentett volna szerződésszegő magatartást a részéréről.

[19] Az alá-fölérendeltségi viszonnyal összefüggésben az alperes állította, hogy az őt esetlegesen megillető utasításadási és ellenőrzési jogok nem terjedtek túl a polgári jogban szokásos módon és mértéken, a megbízási keretszerződésből fakadó feleket megillető jogok és kötelezettségek összessége nem mutatott olyan fokú, az alperes javára fennálló aszimmetriát, amely a munkaviszonyhoz tenné hasonlóvá a perbeli jogviszonyt.

[20] A szerződéskötéskor a feleket nem vezérelte a munkaviszony létesítésére irányuló szándék, a kifizetések felperes mint egyéni vállalkozó számlája történtek, a jogviszony fennállta alatt a felperes mindezt nem is kifogásolta.

[21] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította

[22] Az elsőfokú bíróság utalt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdésére, 508. § (1) bekezdés a) pontjára, 20. § (2) bekezdésére.

[23] Leszögezte, hogy a megállapítási kereset jogszabályban megkövetelt konjunktív feltételei az alperessel szembeni jogvédelmi helyzet, továbbá az, hogy a jogviszony természeténél fogva marasztalás nem kérhető. A felperes által érvényesített megállapodás minősítése tekintetében ezek maradéktalanul fennálltak, ezért a kereset érdemben volt vizsgálható.

[24] Az elsőfokú bíróság utalt az Mt. 42. § (2) bekezdés a), b) pontjára, valamint az 50. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra. Rögzítette, hogy nem egy részleteiben kimunkált szempontrendszer alapján, hanem a munkaszerződés lényeges tartalmának meghatározásán keresztül kell a minősítést elvégezni.

[25] A Pp. 265. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel a felperes érdekében állt azt bizonyítani, hogy 2019. október 17. és 2020. január 15. között az alperes őt munkaviszony keretében foglalkoztatta. A munkaviszony fennálltát, annak tartalmi elemeit is ő volt köteles bizonyítani.

[26] A perben nem volt annak jelentősége, hogy az egyébként következetlen nyilatkozatai alapján a felperes 2019. október 17-én aláírta-e vagy sem az általa színleltnek minősített szerződést tekintettel arra, hogy a KSZF aláírásának a tényét a perben elismerte. A KSZF felperes általi aláírásából az is következik – tekintettel annak 2.1. pontjára –, hogy a felperes az ÁSZF rendelkezéseit annak mellékleteivel együtt megismerte.

[27] A platform alapú foglalkoztatás egyik legfőbb jellemzője, hogy csak a tényleges munkavégzés után fizet, a másik fő specifikuma pedig az, hogy noha fenntartja a platform bizonyos mértékű kontrollját, a személyes ellenőrzés helyett leginkább a digitális minősítést használja.

[28] Az alperes következetes vitatása és A. Á. tanú azon vallomása alapján, miszerint a díjazásról nem adott részletes tájékoztatást, a felperes alapbérben történő megállapodással összefüggő nyilatkozata nem volt elfogadható.

[29] B. B. A. tanúvallomásában a felperes által ténylegesen megkötött szerződések folyamatára nyilatkozni nem tudott, ugyanakkor azt megerősítette, hogy a felperessel A. Á. kötött szerződést az alperes képviseletében. A futároknak az alperesnél 2019-ben létezett egy kalkulált besorolása, amelyben rangsorolták őket aszerint, hogy mennyire megbízhatóak, mennyire jelennek meg pontosan az általuk vállalt aktív periódusban, milyen teljesítményt nyújtanak. Amennyiben egy futár egybefüggően hosszabb aktív periódusra jelentkezett 6 órát meghaladóan, akkor számára biztosítottak az aktív időszakon belül olyan szünetet, amely az óradíjat tartalmazta. Ennek az volt az indoka, hogy előre tervezhető legyen a rendszerben, miszerint adott esetben a futár éppen mikor tölti ezt az idejét.

[30] A munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe kellett venni a 7001/2005. (MK 170.) FMM–PM együttes irányelvben foglalt minősítési kritériumokat annak hatályvesztését követően is a jogviszonyok elhatárolásakor, azok adott perben is irányadóak voltak.

[31] Kétségtelen tény, hogy a felperes a feladatait személyesen volt köteles ellátni, ez azonban önmagában nem döntő klasszifikációs ismérv tekintettel arra, hogy a megbízott is személyesen köteles eljárni, ha a felek így állapodnak meg.

[32] A felperes által végzett tevékenység az alperessel szerződött éttermekből termékek kiszállítása volt. Az a körülmény, hogy a foglalkoztató bizonyos körben felügyeli és meghatározza a futárok részére az egyedi feladatok teljesítésének a módját (arculati elemek viselését) és az a követelmény, hogy a vállalt aktív periódusban egyfajta rendelkezésre állást várt el az alperes, majd ebben az időszakban az egyedi kiszállítási feladatot a futár 75 másodpercen belül fogadhatta el, nem minősülnek az Mt. szerinti munkáltatói utasításnak. Az, hogy ezen feladatkiosztás a futárok esetében egy applikáción keresztül történt, önmagában az alá- fölérendeltséget nem igazolja. A kiszállítás megtörténtének ellenőrzése pedig a teljesítés igazolásához szükséges volt, amely a díjazás alapjául szolgált.

[33] A felperes maga osztotta be az az időtartamot, amikor feladatokat kívánt ellátni, azt senki nem ellenőrizte, és nem kérte számon. Az aktív periódusok vállalásának lehetőségét ugyan kétségtelenül befolyásolta a futárok rangsora, azonban a feladatellátásra fordított időtartamot alapvetően a felperes határozta meg, az ő döntése volt, hogy mennyi aktív periódust vállal. Az alperes azon előadását pedig, miszerint a rangsorban hátrébb értékelt futároknak is volt lehetősége megfelelő számú „slotra” jelentkezni, lényegében a felperes nem is vitatta.

[34] A díjazás formájának a jogviszony minősítése szempontjából nincs döntő jelentősége, mert tartós megbízási jogviszonyban a nyújtott szolgáltatás után is rendszeresen visszatérő díjazás illeti meg a megbízottat. Az a tény, hogy az alperes kéthetes időszakonként számolt el a teljesítések alapján a felperessel, illetve, hogy a díjazás részben az elvállalt, és ténylegesen teljesített aktív periódusban történt feljelentkezés, „online jelenlét” után részben óradíjat is tartalmazott, nem jelentheti azt, hogy mindez munkabérnek minősül.

[35] A felperes a futár tevékenységet saját eszközeivel végezte, így a feladatok ellátáshoz feltétlenül szükséges erőforrásokat döntően nem az alperes biztosította.

[36] A felperes nem vitatta az alperes azon előadását, miszerint lényegében semmilyen mértékben nem kötött ki kizárólagosságot, a felperes előzetes bejelentés és az alperes engedélye nélkül szabadon létesíthetett további foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Mindez szintén a felek mellérendelt szerepére enged következtetni.

[37] A munkajogviszonyban a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, és a jogviszony alapján díjazást fizet. Ezzel összefüggésben helytállóan hivatkozott alperes az Mt. 86. §-ára. A magyar munkajog még a rugalmas foglalkoztatás lehetőségeinek növelése érdekében bevezetett atipikus munkaviszonyok között sem ismer olyan típust, amelynél a foglalkoztatás óraszáma kizárólag a munkavállaló igényeihez igazodna.

[38] A felperes nem az alperes szervezetében munkát végezve látta el feladatait, hiányzott a hierarchikus kapcsolat, a függőség. Az utasítás jogosultságától nincs megfosztva a megbízó sem, tehát azt kellett e körben vizsgálni, hogy az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjed-e, azonban ezt a perben a felperes nem tudta bizonyítani.

[39] A felperes ugyan állította, hogy a perrel érintett időszakban kizárólag az alperesnél fennállt jogviszonyából származott bevétele, azonban ezt semmivel nem tudta igazolni. Nem lehetett megállapítani, hogy az alperes által üzemeltetett platformon végzett munka a felperes létfenntartásában olyan jelentős súlyt képviselt, ami alárendelt, kiszolgáltatott, gazdaságilag függő helyzetét alátámasztotta volna.

[40] A felperes ítéleti bizonyosságot elérően nem tudta igazolnia az általa aláírt okiratokkal szemben a tényelőadásait, ezért a bizonyítatlanság tényét pervesztés formájában viselnie kell.

[41] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes 2019. október 17. napja és 2020. január 15. napja között heti 40 órás általános munkaidő figyelembevétel havi bruttó 161 000 forint alapbér mellett munkaviszonyban állt az alperesnél. Rögzítette, hogy a felperest munkavállalói költségkedvezmény illeti.

[42] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másofokú bíróság kiegészítette. Hivatkozott ennek során az ÁSZF 3.2.1. pontjára, 3.2.2. pontjára, 6.4.1. pontjára, 6.4.2. pontjára, 6.4.3. pontjára, 9.1.1. pontjára, 9.1.1.2. pontjára, 9.1.2.2. pontjára, 9.1.2.4. pontjára, 9.1.2.5. pontjára, 9.1.3. pontjára, 9.1.6. pontjára, és utalt arra, hogy a 2019 októberi, novemberi, decemberi és a 2020 januári díjtáblázatok alapján D.-ben a kiszállítási díj 350 forint volt, míg a futár alapdíj 850 forint. Amennyiben egy adott futár egy napra 6 vagy 8 órás időszakot vállalt, úgy a részére – az ügyfélszolgálat által engedélyezett időpontban – az alperes 30 perc futár alapdíjjal számított szünetet biztosított. Az alperes a futárokat a perbeli időszakban 1-től 5-ig terjedő kategóriába sorolta. Az előrébb soroltak az aktív időszakokra időben hamarabb jelentkezhettek be, mint a hozzájuk képest alacsonyabb kategóriába tartozók. A besorolás alapján a platform munkás megbízhatósága, pontossága és teljesítménye volt. Amennyiben az aktív periódusban több visszautasítás szerepelt, késedelem történt, vagy több héten keresztül nem vett fel műszakot, akkor a felperes a besorolási kategóriáját nem tarthatta meg.

[43] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a megállapítási kereset jogszabályi konjunktív feltételei fennálltak és a felperes annak kellő indokát is adta, az ezzel kapcsolatos érvelés fellebbezéssel nem volt támadva.

[44] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezésében megjelölt eljárási szabálysértésre hivatkozást alaptalannak tartotta. A felperes meghallgatása, a tényállás megállapítása megfelelő módon megtörtént.

[45] A másodfokú bíróság leszögezte, hogy adott perben vizsgálni kellett a jogviszony jellemző tartalmi elemeit, hiszen az alapján minősülhet a magyar binális modell miatt polgári vagy munkajogi jogviszonynak.

[46] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felek között létrejött jogviszony jellegének megítélésénél nem a felek által megkötött szerződés elnevezésének, hanem annak van jelentősége, hogy a foglalkoztatásban döntően a polgári jogviszony elemei vagy a munkaviszonyé érvényesül-e. Ebben a tekintetben a másodfokú bíróság álláspontja szerint egyrészt az Mt. 42. § (2) bekezdésében és 45. §-ában meghatározott feltételek fennállását, másrészt a joggyakorlat számára továbbra is iránymutatásul szolgáló, és az elsőfokú bíróság által is felhívott 7001/2005. (MK170.) FMM–PM együttes irányelvben foglalt minősítési kritériumokat kell vizsgálni.

[47] Felperesnek az ÁSZF szerint kellett rendelkezésre állnia és az alperes által egyoldalúan adott egyedi megbízások alapján futárfeladatokat ellátnia. Az ÁSZF tartalmából és a perbeli időszakban ténylegesen megvalósult egyedi megbízásoknak nevezett futárfeladatok számából aggálymentesen megállapítható, hogy az alperes ezeket ténylegesen munkakörként határozta meg, melyet a felperesnek folyamatosan kellett ellátnia az aktív periódusokban.

[48] A személyes munkavégzési kötelezettség nem volt vitás, azt az elsőfokú bíróság is helyesen rögzítette.

[49] A munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége és a munkavállaló rendelkezésre állása tekintetében a másofokú bíróság nem osztotta alperes jogi álláspontját. Rendelkezésre állás megszegése esetén a futár, így a felperes aktív periódusa megszűnt, míg az ÁSZF 9.1.1. pontja alapján az egyedi megbízásra várás időtartamára rendelkezésre állási óradíjra (azaz futár alapdíjra) volt jogosult. (Ezt az aktív periódus minden órájára fizették, ezen felül fuvar esetén kiszállítási díj is járt.)

[50] Ugyancsak a foglalkoztatási kötelezettség teljesítését támasztja alá az alperes törvényes képviselőjének nyilatkozata, aki előadta, hogy az aktív periódusokat az alperes úgy határozta meg, hogy több éves tapasztalati adatok alapján megbecsülte, az adott zónákban az adott időszak rendelésállományát, és az ehhez szükséges kapacitást.

[51] A futár, amennyiben munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget, akkor az alperes nem volt köteles munkabért fizetni a részére. Az alperesnek elemi érdeke volt, hogy a futárai rendelkezésre álljanak, hiszen a harmadik személyektől érkező megrendeléseket csak így tudta teljesíteni. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a távolmaradást, a rendelkezésre állási kötelezettség megszegését a besorolási rangsorban való visszavetéssel, az aktív periódusból való kizárással, illetve az óradíj megvonásával szankcionálta.

[52] Az alperes maga vállalta azt az ÁSZF-ben, hogy amennyiben nem tud munkát adni a felperesnek, akkor is fizet részére futár alapdíjat. Ez az alperesi szabályozás maradéktalanul megfelel az Mt. 146. § (1) bekezdés (állásidő) rendelkezéseinek.

[53] Az alá-fölérendeltségi viszonyt illetően a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes számára nem volt reálisan meghatározott mozgástér abban a körben, hogy milyen feltételek mentén köthetnek egymással szerződést, ténylegesen a feladatokat miként láthatja el. Az alperes egyoldalúan határozta meg a díjazást, a fuvarfeladatokat, azok ellátásának helyét és idejét, valamint az aktív periódusokat.

[54] Az a körülmény, hogy az aktív periódusokat a felperes maga választhatta ki, valójában csak látszólagos kötetlenséget biztosított számára, hiszen ha munkabért akart kapni, akkor mindenképpen jelentkeznie kellett. Ebben a körben utalt a másodfokú bíróság az Mt. 96. § (2) bekezdésére. A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása tekintetében tény, hogy a felperes a kötetlen munkarend szabályai szerint az alperes által egyoldalúan meghatározott aktív periódusokban jelentkezhetett munkára, maga osztotta be az időtartamukat is. Az alperes saját applikációja vezette a munkaidő nyilvántartást, amelyről időszakos elszámolásokat, kimutatásokat készített.

[55] A futárok számára a pihenő idő is biztosított volt, hiszen 6 vagy 8 órás aktív periódusok vállalása esetén is ennek lehetőségével élni tudtak.

[56] A felperes köteles volt a GPS-t is bekapcsolva tartani, amelynek kikapcsolása és elérhetetlenné válás esetén az aktív periódusa automatikusan megszűnt az ÁSZF 6.4.1.c. pontja alapján, és ilyenkor díjazásra sem volt jogosult. Ebből fakadóan a GPS bekapcsolásra való kötelezéssel alperes a felperes tartózkodási helyét és elérhetőségét folyamatosan ellenőrizte. A vállalkozó/megbízott továbbá saját arculatának megfelelő ruházatot hord, nem a megrendelőét.

[57] A munkavégzés helye a megrendelések teljesítése során változó munkavégzési hely volt, ez a felek között nem volt vitás.

[58] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy vállalkozási/megbízási szerződésben a vállalkozó/megbízott az, aki a megrendelt munka ellenértékét megjelöli, és a felek a mellérendelt kapcsolatból adódóan annak végleges összegét meghatározzák. A munkaviszonyban azonban jellemzően a munkáltató a kezdeményező, az alá- fölé rendeltségi viszonyból adódóan meghatározza a munkabért.

[59] A munka díjazását illetően a díj két részből állt. Egyrészt a rendelkezésre állás miatt az aktív időszakban töltött idő után járó futár alapdíjból, amely egész letöltött óránként illette meg a felperest, másrészt a teljesített fuvarfeladatok után járó kiszállítási díjból. Mind a két díjrészt az alperes egyszerre, kéthetente fizette. Az alperes által meghatározott teljesítménybér mértéke a felperes által teljesített futár feladatok száma alapján teljes munkaidős foglalkoztatás esetén elérte az Mt. 153. § (1) bekezdése szerint kötelező legkisebb munkabér 2019. évi 149 000 forintos és a 2020. évi 161 000 forintos mértékét.

[60] A másodfokú bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy a felperessel nem állapodott meg az Mt. 45. § (1) bekezdése szerinti egyösszegű, forintban kifizetett alapbérben. Ugyanakkor a felperes az alperes által felajánlott 850 és 350 forintos teljesítménybért a szerződések aláírásával elfogadta, munkavégzését teljesítette, és az alapján megállapítható volt, hogy napi 8 óra munkavégzéssel elért teljesítménybére a minimálbér mértékét mindig meghaladta.

[61] A saját járművel való közlekedés és telefonhasználat sem zárja ki a munkaviszonyt, hiszen ez munkaviszony, sőt bizonyos atipikus foglalkoztatási formáknál (bedolgozói jogviszony) is megengedett.

[62] A felperes az alperes által működtetett applikáción keresztül kapta az utasításokat, az alperes a felperes munkáját felügyelte és ellenőrizte. Azokat a felperes végrehajtotta, az alperessel a kapcsolatot ezen vagy a futárkapitányon keresztül tartotta.

[63] Az Mt. 27. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni. A peres felek megállapodása az Mt. 42., 45. és 51. §-aiba ütközött, ezért az semmis volt, így a bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a peres felek között ténylegesen munkajogviszony jött létre.

[64] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.

[65] Az alperes eljárásjogi szabálysértésként utalt a Pp. 172. § (3) bekezdésében foglaltakra. Érvelése szerint adott ügyben megállapítási kereset nem terjeszthető elő, a peresített jogviszony természeténél fogva a felperesnek lehetősége lett volna marasztalást kérni, és nincs olyan jogvédelmi szituáció, amely a felperes alperessel szembeni jogainak megóvását indokolná.

[66] Az elsőfokú bíróság anyagi pervezetése körében helyesen rögzítette, hogy a felperesnek állt érdekében azt bizonyítani, hogy a perbeli időszakban az alperes munkaviszony keretében foglalkoztatta, ezért a Pp. 265. § (1) bekezdése értelmében a bizonyítatlanság az ő terhére esik.

[67] A jogviszony munkaviszonykénti minősítésének lényege abban áll, hogy a bíróság a szerződésekben rögzített (de jure) állapotot összeveti a jogviszony teljesítése során előállt (de facto) állapottal, amelynek a feltárása érdekében szükségszerűen többlettényállási elemeket értékel. Hivatkozott a Pp. 279. § (1) bekezdésének és a 346. (4) és (5) bekezdésének megsértésére is.

[68] A jogvitában alkalmazandóként a másodfokú bíróság egyedül az Európai Unió Bíróságának (EUB) Yodel ügyben hozott C-692/19. számú ítéletére hivatkozott helyesen, amelyben annak ellenére nem állapították meg a munkaviszony fennállását, hogy az ügyben érintett futár a jelen per felpereséhez képest jóval szűkebb körben, kizárólag annak kapcsán dönthetett, hogy egyetlen előre meghatározott idősávban mikor végez munkát.

[69] A munkaviszonyra jellemző elemek vizsgálata során hangsúlyozni kell, hogy a felek munkabérben nem állapodtak meg. A felperes maga dönthetett arról, hogy mikor és mennyi munkát kíván végezni. Nem jött létre olyan megállapodás, amely szerint a felperes napi 8 órás munkavégzéssel elért teljesítménybére mindig meghaladja a minimálbér mértékét.

[70] A. Á. tanúvallomása tehát egyértelműen bizonyítja, hogy a felek között még a munkabér legkisebb mértékét illetően sem jött létre megállapodás, mert a felperes részére megfizetett díj mértéke mindvégig esetleges, az általa esetenként vállalt időtartamtól, a teljesítendő egyedi megbízások számától függő volt. A felperes a per során azt sem tisztázta, hogy a keresetében megjelölt havi bruttó 160 000 forint alapbérnek megfelelő összegben mikor, milyen körülmények között állapodtak meg.

[71] Az alperes a teljesítendő egyedi megbízások számát illetően a felperes irányába semmilyen elvárást nem támasztott, ezért teljesítménykövetelmény hiányában teljesítménybérről fogalmilag nem lehet szó. A munkavállalóra irányadó teljesítménybér tényezőt úgy kell megállapítani, hogy amennyiben a teljesítménykövetelmény 100%-os teljesítése, és a munkabérben történő megállapodás közül bármelyik hiányzik, a felek között nem jön létre munkaszerződés.

[72] A felperesnek a megbízási keretszerződés értelmében – és ténylegesen is – egyetlen feladata az volt, hogy a megrendeléseknek megfelelően étel- és italkiszállításokat végezzen. Az alperes által meghatározott feladat jellegénél fogva olyan eredménykötelem, amelyet a polgári jog szabályoz.

[73] Abból, hogy a felperesnek a feladatokat a másodfokú bíróság álláspontja szerint az aktív periódusokban folyamatosan kellett végeznie, nem következik azok munkaköri jellege. Általában megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban a megbízott vagy a vállalkozó is folyamatosan teljesíti a szerződésben vállalt feladatait.

[74] A szerződés nem tartalmazott munkabérben való megállapodást, a felperes személyes igényeitől és életritmusától függően egyoldalúan eldönthette, hogy csakis a számára alkalmas napokon, a számára alkalmas időszakokban és időtartamban jelezze alperesnél, hogy rendelkezésre kíván állni. Teljesen randomizált időpontokban és mennyiségben végzett tevékenységet, amely egyértelműen igazolja, hogy a felperes saját munkaszervezése körében rendkívüli szabadság illette meg.

[75] A futár alapdíj nem feleltethető meg az állásidőre járó díjazásnak, mert abban az esetben, ha az alperes valamely futár részére nem tudott megfelelő számú egyedi megbízást közvetíteni, akkor az aktív periódust jogosult volt megszüntetni anélkül, hogy a meg nem kezdett órákra járó futár alapdíjat köteles lett volna kifizetni. Kötetlen munkarendről csak akkor beszélhetünk, ha a felek a munkaidő első dimenzióját, a munkavégzéssel töltendő idő mennyiségét meghatározzák. A foglalkoztatás óraszámában való megállapodás nélkül nincs kötetlen munkarend. Munkaidő hiányában a pihenőidő fogalma eleve nem értelmezhető, ahogy a szabadság sem.

[76] A munkáltatót terhelő foglalkoztatási kötelezettség azt jelenti az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontja és 51. § (1) bekezdése szerint, hogy köteles a munkavállalót munkával ellátni. Az alperes nem vállalt semmiféle kötelezettséget arra nézve, hogy a felperes igényeinek megfelelő számú és jellegű aktív periódust fog megnyitni a szerződés fennállása alatt, ahogy azt sem ígérte, hogy akár a megbízási keretszerződés fennállta alatt, akár a ténylegesen visszaigazolt aktív periódusokban feladattal látja el.

[77] A másodfokú bíróság döntése a foglalkoztatási kötelezettség kapcsán kirívóan okszerűtlen volt. Az alperesnek nem állt érdekében, hogy a felperest folyamatosan foglalkoztassa, az pedig végképp nem, hogy napi 8 órában lássa el munkával. Egyedüli üzleti érdeke az volt, hogy elegendő megbízottal legyen szerződéses kapcsolatban ahhoz, hogy D. területén mindig legyen annyi a saját elhatározásából aktív periódusokra jelentkező futár, amennyi a szolgáltatás megfelelő ellátását biztosítja.

[78] A rendelkezésre állási kötelezettségről [Mt. 52. § (1) bekezdés] sem döntött helytállóan a másodfokú bíróság. A perbeli jogviszonyt a flexibilitásra mint a felek jól meghatározható közös érdekére tekintettel alakították ki. E rugalmasság folytán a felperest a megbízási keretszerződésből fakadóan az év egyetlen napján sem terhelte rendelkezésre állási kötelezettség. Nem volt akadálya annak, hogy a felperes hetekig vagy akár hónapokig egyetlen aktív periódusra se jelentkezzen.

[79] Az alperes racionálisan működő gazdasági társaság módjára egyfajta versenyt alakított ki a futárok között, ezzel előmozdítva a saját hatékonyságát és az ügyfelek elégedettségét. Elsődleges igényük ugyanis nem más, mint az, hogy a megrendelt ételek és italok szinte azonnal, a lehető legjobb minőségben a rendelkezésükre álljanak.

[80] A csoportokba sorolásból kifolyólag a futárokat hátrány nem érte, díjukat ugyanúgy állapították meg, és az esetleges hátrébb sorolásuk ellenére minden futárnak lehetősége volt aktív periódusokra jelentkezni.

[81] Az aktív periódusokban az egyedi megbízások teljesítésén kívül a futár nem tudott volna más tevékenységet végezni. Ez az ismérv eleve alkalmatlan a jogviszony minősítésére, mert értelemszerűen a megbízott vagy vállalkozó nem tud más munkavégzésre irányuló tevékenységet kifejteni, miközben a megbízást vagy a megrendelést teljesíti.

[82] Az alá- fölérendeltségi viszonnyal összefüggésben alperes arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kiszállítási tevékenység végzése tekintetében nem gyakorolt utasítási jogot. Semmi jelentősége nincs annak, hogy az alperes az applikáción keresztül jelezte a felperes részére, hogy honnan, hova, mit kell szállítani. Nem lehet munkaviszony fennállására következtetni abból, hogy amennyiben a felajánlott fuvarfeladatot a felperes elfogadta, akkor köteles volt az alperes által megadott utasításnak megfelelően azt leszállítani a megadott címre. Erre a felperes megbízási és vállalkozási jogviszony keretében éppúgy köteles lett volna, ez ugyanis maga a szerződés teljesítése.

[83] A másodfokú bíróság tévesen következtetett az alperes ellenőrzési jogának fennállására abból, hogy a GPS használatát megkövetelte. Ez ugyanis a platform alapú munkavégzés lényegéből fakadó elengedhetetlen szervezési eszköz. Az alperes ellenőrzési joga nem arra irányult, hogy a felperes munkavégzését vagy munkaszervezését ellenőrizze, hanem arra, hogy az egyes ételkiszállítások teljesítése szerződésszerűen megtörtént-e.

[84] Szintén a jogviszony polgári jogi természetét támasztja alá, hogy a számlázás a felperes saját nevében és érdekében történt. Az nem tekinthető munkabér jegyzéknek, amely kiállítására a munkáltató által egyoldalúan, saját nevében, a munkavállaló tájékoztatása céljából kerül sor.

[85] A személyes munkavégzési kötelezettség körében alperes előadása szerint a megbízási keretszerződés teljesítése érdekében alperes betéti társaságokkal vagy éppen diákszövetkezettekkel is szerződött, ahogy a felperes is teljesített az alperes részére futárfeladatokat betéti társaságon keresztül.

[86] A munkavégzés helyét a felperes szabadon választhatta meg, hiszen tevékenységét nem az alperes székhelyén vagy telephelyén tartozott ellátni, hanem amikor éppen nem teljesített egyedi megrendelést, maga választhatta meg hol tartózkodik, várakozik, pihen, telefonál, stb.

[87] A perben nem volt vitatott, hogy a munkavégzést a felperes a saját járművével és telefonjával végezte, mint ahogy az sem, hogy az alperes által a részére átadott ruhát és melegen tartó dobozt kellett használnia. A másodfokú bíróság azonban jogszabálysértő módon állapította meg, hogy ez a körülmény nem volt alkalmas annak alátámasztására, hogy a felek között polgári jogi jogviszony jött létre.

[88] A felperes nem integrálódott az alperes szervezetébe. A munkáltatói szervezetrendszerbe való betagozódást ugyanis a munkaszervezet és nem a külvilág szempontjából kell vizsgálni. Közvetkezésképp irreleváns, hogy az alperes harmadik személyek szemében milyen módon jelent meg.

[89] A melegen tartó doboz alkalmazása élelmiszerbiztonsági okokból, jogszabályi kötelezettségeknél fogva történt. Ebből a jogviszony minősítése szempontjából releváns következtetés nem vonható le.

[90] Nyomatékosan értékelendő, hogy a felek akarata polgári jogi jogviszony létesítésére irányult. E körben utalt a Ptk. 6:8. § (1) bekezdésében foglaltakra. A felek az ÁSZF-ben maguk rögzítették, hogy a felperes megbízási keretszerződésben önálló vállalkozóként munkaviszony keretében teljesíti az applikáción keresztül leadott étel- és italszállításokat.

[91] Összegezve a peresített jogviszony még az Mt. által szabályozott atipikus munkaviszonyok egyikének sem feleltethető meg, mert azt mindenestül a felperes választási és döntési szabadsága határozza meg.

[93] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme és összefoglaló irata a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

[94] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felek között létrejött megbízási keretszerződés nyelvtani értelmezéséből is az következik, hogy az egyedi megbízások teljesítésekor az alperes által felhozott nagymértékű rugalmasság és az ebből következő önfoglalkoztatási jelleg nem mutatható ki. Alperes részéről volt elvárás, hogy a felperes egyéni vállalkozóként lépjen be a kötelembe.

[99] A munkaügyi perekre vonatkozó speciális szabályokat (a Pp. 523. §-át) kell alkalmazni a jelen felülvizsgálati eljárásban, ebből következően a Pp. 408. § (1) bekezdésében foglalt konjunktív feltételek nem irányadóak. A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK vélemény 12. pontja indokolását is figyelembe véve, ha a pertárgy értéke nem meghatározható [Pp. 20. § (3) bekezdés a) pont], a pertárgyérték meghatározása nem a Pp. 21. §-án alapul, az értékhatártól függő kizárás [így a Pp. 523. § (1) bekezdése] nem alkalmazható (Kúria Pfv.I.20.752/2021./5.). A felülvizsgálat engedélyezése szükségtelen volt.

[100] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.

[101] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát.

[102] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy 2019. október 17. és 2020. január 15. között heti 40 órás általános munkaidő figyelembe vételével havi bruttó 161 000 forint alapbér mellett munkaviszonyban állt az alperesnél. Ebből következően elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy adott jogvita eldöntése során megállapítás iránti keresetnek helye volt-e.

[103] A Pp. 172. § (3) bekezdése értelmében valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásásának megállapítása iránt akkor terjeszthető elő kereseti kérelem, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges és a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból marasztalás nem kérhető. A bíróságnak e törvényes feltételek fennállását hivatalból kell vizsgálnia.

[104] Munkaügyi perben a munkavállaló felperesnek nincs alanyi joga annak kikényszerítésére, hogy a perben nem álló harmadik személy (pld. közigazgatási szerv) felé a munkáltató alperes milyen bejelentést tegyen, adatot közöljön, milyen közjogi kötelezettséget teljesítsen, mivel az adó, társadalombiztosítási jogszabályi rendelkezések nem a munkavállalónak a munkáltatóval szembeni jogait, hanem a foglalkoztató közigazgatási szervek felé teljesítendő közjogi kötelezettségeit nevesítik. A munkáltató ezen közjogi jellegű kötelezettségei tehát nem a munkajogviszonyból származnak, hanem arra épülnek. Azokban a perekben, amelyekben a munkavállaló a jogviszonya tartalmának megállapítását, a munkaviszonya fennállásának vagy fennálltának a deklarálását kéri úgy, hogy marasztalási igénye nincs vagy ilyen igénye nem lehet, megfelelően igazolhatja az általa előadott tény és jogállításaiban a jogvédelem alperessel szembeni szükségességét. Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.), valamint a társadalombiztosítás ellátásairól jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) szerinti közjogi jellegű kötelezettségek abban az esetben terhelik az alperest, amennyiben a felek közötti jogviszonyt munkaviszonynak minősítik, amelyhez a kedvezőbb egészségbiztosítási ellátás és nyugellátás miatt a felperesnek nyilvánvaló érdeke fűződik. Az adott közjogi kötelezettségek teljesítése jelenti a hatósági eljárás megindulását, azonban a bejelentések kizárólag a munkáltató magatartásától függenek, annak magánjogi úton történő kikényszerítése a felperes oldalán kizárólag abban a formában történhet meg, ha a bíróság jogerősen megállapítja, hogy munkaviszony áll fenn a felek között.

[105] Fentiekből következően jelen ügy eldöntése során a megállapítási kereset elbírálása nem volt kizárt, annak feltételeit a bíróságnak hivatalból kellett vizsgálni fellebbezéstől függetlenül, amit a bíróságok a Pp. 172. § (3) bekezdés helyes alkalmazásával jogszerűn megtettek.

[106] A fentiek alapján tehát az ügy érdemében kellett állást foglalni arról, hogy az ételfutárként tevékenységet folytató felperes munkaviszonyban vagy megbízási jogviszony keretében tette-e ezt a platform munkavégzés formájában.

[107] A platform munkavégzés lényege az, hogy a vállalkozások információs és kommunikációs technológiát használnak a munkavégzők nagyobb csoportjának a megszervezésére annak érdekében, hogy kiszervezzék a munka elvégzését. Az internet segítségével biztosítják azt, hogy a gazdasági szereplők számára folyamatosan rendelkezésre álljon a munkavégzők nagy, meghatározatlan számú személyből álló, állandóan változó csoportja. A platform elsődlegesen a felek egymásra találásában segít, de része van a díjazás meghatározásában és kifizetésében, illetve az elvégzett munka értékelésében is. A platform munka nem egy homogén egységes jelenség, illetve fogalom.

[108] A digitális platformon keresztül végzett tevékenység sokféle lehet (személy vagy áruszállítás, ételkihordás, programozás stb.). A végzett munka jellegére tekintettel nincs lehetőség általános szabályok alkalmazására megfelelő jogszabályi környezet hiányában, így mindig az adott munkavégzés körülményeit kell a vizsgálat körébe vonni.

[109] Az Európai Unió honlapján megjelenő jogesetek sem tükröznek egységes álláspontot és szabályozást, és ugyanez igaz a hazai jogértelmezésre is. Ezért jelen esetben kizárólag egyedi ügyben, a felperes mint ételfutár esetében kellett meghatározni, hogy tevékenységét megbízás vagy munkaviszony keretében végezte-e. Ennek során nyomatékosan kellett értékelni a felek által megkötött és a másodfokú bíróság által helyesen a tényállás részévé tett ÁSZF hivatkozott pontjait. Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a bizonyítási teher a felperesen volt [Pp. 265. § (1) bekezdés], így a bizonyítatlanság az ő terhére esik.

[110] A jogviszony minősítése során fontos kiindulópont, hogy ma Magyarországon még mindig meghatározó az önállótlan (munkaviszonyban történő) és önálló (polgári jogi jogviszonyban megvalósuló) munka alapján tipizáló bináris modell, tehát vagy polgári jogi jogviszonyban áll a munkát ellátó vagy munkaviszonyban. Hazánkban nincs külön jogi kategória a kettő közötti átmenetnek megfelelő jellegzetességeket mutató foglalkoztatásra, ami más nemzetek jogában fellelhető. Ezért a hivatkozott jogesetek sem vonatkoztathatóak egyértelműen a felperesi foglalkoztatás milyenségének meghatározására. A Kúria jelen ügyben nem általános jogpolitikai vagy jogalkotói kérdésben foglalt állást, hanem a meghatározott egyedi ügyben, a kereseti kérelem alapját képező jogszabályok alapján.

[111] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben a munka természete folytán a tevékenység nemcsak munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló más jogviszony keretében is ellátható, a szerződési szabadság elvére figyelemmel a felek szabadon dönthetnek arról, hogy a munkavégzés milyen típusú szerződés (polgári jogi vagy munkaszerződés) alapján történjen (Kúria Mfv.I.10.566/2016., megjelent: BH 2017.412.).

[112] A per során az alperes mindvégig állította, hogy nem kívánt munkaviszonyt létesíteni, munkaszerződést egyetlen, felperessel azonos tevékenységet végző személlyel sem kötött, gyakran a foglalkoztatás Bt-jén keresztül történt vagy azt vállalkozási igazolvány meglétéhez kötötte, és eszerint alkalmazta a futárokat. A felperes előadása szerint „Azt, hogy nekem egyéni vállalkozóként kell ezt a tevékenységet folytatnom, én ezt már M. J.-től tudtam…” . Nem tagadta, hogy a vállalkozói igazolvány kiváltását az alperes a foglalkoztatás feltételévé tette, azzal a szerződés megkötésekor rendelkezett, és azt sem vitatta, hogy a jogviszony fennállta alatt sosem kifogásolta a foglalkoztatás mikéntjét.

[113] Jelen esetben nem volt kizárt a tevékenység jellege folytán, hogy a felperes munkaviszony vagy polgári jogviszony keretében lássa el azt. Ezért nem volt kiemelt jelentősége a felek által kötött szerződés elnevezésének, hanem abban kellett állást foglalni, hogy a foglalkoztatás megvalósulása során a polgári jogviszonyra vagy a munkaviszonyra jellemző elemek kerültek-e túlsúlyba.

[114] Az Mt. 42. § (2) bekezdése szerint a munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette ítéletében, hogy mindez egy szigorú alá- fölé rendeltségi viszonyt feltételez, amely együtt jár a munkáltató utasításadási és ellenőrzési jogával. Ezen túlmenően a munkavállalónak személyesen kell munkát végezni és rendelkezésre állni a jogviszony teljes tartama alatt. Mindettől a munkaviszony alanyai megállapodás útján sem térhetnek el az Mt. 50. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel.

[115] Az Mt. 45. § (1) bekezdése szerint pedig a munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében.

[116] Fentiekből következően mindezen kritériumok vizsgálata volt szükséges, ami az Mt. hivatkozott szabályai alapján megtörténhetett, nem volt kiemelt jelentősége a 7001/2005. (MK.170) FMM–PM rendelet hatályon kívül helyezésének, szempontrendszere a bíróságok joggyakorlatába beépült a jogviszonyok elhatárolása során.

[117] Elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felek az elvégzendő munkát munkakörként határozták-e meg. A törvény a munkakör fogalmát nem definiálja, az irányadó jogértelmezés szerint azonban azon munkák összességét, illetve jellegét kell alatta érteni, amelyeket a munkavállaló köteles végezni. Az általános megfogalmazás mellett a jogirodalom szerint a munkakör azoknak a feladatoknak a fajlagos meghatározását jelenti, amelyeket a munkavállalóknak teljesítenie kell, azt juttatja kifejezésre, hogy a munkáltató a szervezeti munkamegosztás szerint egy munkavégzőre milyen feladatokat juttat a munkaszerződés alapján.

[118] A felülvizsgálati kérelem helytállóan utalt arra a másodfokú bíróság okfejtésével szemben, hogy a megbízási keretszerződés értelmében adott esetben a futárnak kizárólag az volt a feladata, hogy meghatározott címről meghatározott címre étel-, illetve italkiszállítást teljesítsen. Az ÁSZF tartalmából és az egyedi megbízásokból sem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy a feladatokat az alperes ténylegesen munkakörként határozta volna meg. A felperes nem bizonyította, hogy az alperesnek a feladat teljesítésére bármilyen ráhatása lett volna, meghatározta volna annak teljesítési módját, illetve lényeges körülményeit.

[119] A bérezés körében hangsúlyozandó, hogy nem vitásan az alperes egy applikáció segítségével végezte a fuvarok elszámolását, ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesítménybérezés történt volna, ami esetlegesen a jogviszony munkaviszonnyá minősítését eredményezhetné. A felperes előadása szerint A. Á. „csapatkapitány” elmondta, hogy „1 000 forint órabér és erre jön a címpénz a kiszállítások után (…) nem volt arról szó, hogy konkrétan mennyit kell dolgozni, erről Á. nem mondott semmit”. Az a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy a felperes – az általa meghatározott munkarendben – havonta valamely összegű juttatásban megállapodott volna alperessel, az ÁSZF elfogadásával közöttük két részből álló díjazás (fix órabér plusz a kiszállítások után díj) rögzült. A javadalmazás összege nem volt fixált vagy maximalizált.

[120] Az Mt. 51. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, továbbá – a felek eltérő megállapodása hiányában – a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani.

[121] Az elsőfokú bíróság az alperes érvelésével egyezően helytállóan fejtette ki az Mt. 86. §-ára utalással, hogy a hatályos munkajogi szabályozás az atipikus foglalkoztatási formákban sem ismer olyan metódust, amelynél a foglalkoztatott teljesítési óraszáma kizárólag a tevékenységet ellátó személy igényéhez igazodna. Az alperes foglalkoztatási kötelezettséget nem vállalt sem a KSZF-ben, sem az ÁSZF-ben, még az aktív periódusokban sem: felpereshez hasonlóan jogosult volt a már megkezdett aktív periódust is egyoldalúan megszüntetni (ÁSZF 6.4.5. pontja) például akkor is, ha nem tudott egyedi megbízást adni.

[122] A felperes volt az, aki az általa megjelölt időpontokban jelentkezhetett munkára és olyan időtartamban, ami megfelelt az igényeinek, vagyis jogosult volt meghatározni, hogy rendelkezésére akar-e állni az alperesnek valamely aktív periódusban (ÁSZF 1.2. pont, ÁSZF 1.44. pont, ÁSZF 1.45. pont, ÁSZF 6.3. pont). V. D. tanúvallomásával megerősítetten nem volt olyan elvárás, hogy mennyit kell dolgozni. Hangsúlyozandó, hogy amikor a felperes nem jelentkezett munkavégzésre, nem volt munkaidő figyelembe vehető. Nem egyenlőtlen munkarendben történt a foglalkoztatása, hiszen a felek nem állapodtak meg szerződésben a munkaidő mértékében (napi teljes vagy rész munkaidőben [Mt. 88. § (1) bekezdés, 92. § (1), (5) bekezdés], amelyet munkanapra elrendelt rendes munkaidőként [Mt. 88. § (2) bekezdés] főszabályként a munkáltató oszt be [Mt. 96. § (1) bekezdés]. A felperes által saját elhatározásából vállalt, alkalmanként változó napi 2, 4, 8 óra munkavégzés a munkaidő mértékében való megállapodás hiányában nem minősülhetett az Mt. 96. § (2) bekezdése szerinti kötetlen munkarendnek. A felperes igényei határozták meg azt, hogy mely napon, annak mely idősávjában, milyen időtaramban és kíván-e munkavégzésre rendelkezésre állni, továbbá a vállalt aktív periódust jogosult volt közben is megszüntetni anélkül, hogy ezt jelentenie kellett volna vagy engedélyezésre lett volna szükség. Az aktív periódusok számának, hosszának algoritmus alapján történő alperesi meghatározása – mivel azokra való feljelentkezés felperes (illetve más megbízottak) döntése volt – nem értékelhető a munkavégzésre adott munkáltatót megillető széles körű utasításadási jogként, továbbá a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségeként sem. Nem volt elvárás alperes részéről a vállalt aktív periódusok számát illetően, illetve az aktív periódus végig munkával eltöltésére vonatkozóan, arról felperes lejelentkezhetett, indokolás, hozzájárulás nélkül (ÁSZF 6.4.1 pont) illetve egyedi megbízásokat visszautasíthatott (ÁSZF 6.5.5. pont). Az aktív periódusokban sem terhelte tehát felperest rendelkezésre állási kötelezettség.

[123] Nem vitásan az aktív periódus felperes általi megszakítása, a kapcsolattól elzárkózás, elérhetetlenség a munkáltatói rangsorolás folytán az aktív periódusokra jelentkezés lehetőségét annyiban befolyásolta, hogy később jelentkezhetett az általa kívánt idősávra, azonban a feladatellátásra fordított időtartamot így is a felperes határozta meg, és a rangsorolás a díjazását nem érintette. Az alperes a rangsorban hátrább értékelt futároknak is lehetőséget biztosított aktív periódusra jelentkezésre, amelyet a felperes sem vitatott. Ugyanakkor alperes üzleti érdekeként, hatékonysági kérdésként fogadható el, hogy az alperes azon futárokat előnyben kívánta részesíteni, akik megbízhatóan, rendszeresen feljelentkeztek hosszabb aktív periódusokra, és azokban végig dolgoztak.

[124] Helyesen hivatkozott tehát a felülvizsgálati kérelemben az alperes arra, miszerint a felperes részére ténylegesen munkaidő nem volt meghatározva, a rendelkezésre állási kötelezettség pedig kifejezetten meghatározott munkaidő esetén értelmezhető.

[125] A felperes és a vele azonos tevékenységet ellátó futárok (a kiszállítási díjon felül) úgynevezett futár alapdíjban részesültek. Az ÁSZF 6.4.5., 6.4.7. és 9.1.11. pontjának együttes értelmezéséből következően amennyiben a futár részére nem tudott megfelelő számú egyedi megbízást adni az alperes, akkor jogosult volt az aktív periódust megszüntetni anélkül, hogy futár alapdíjat fizetett volna (ÁSZF 6.4.5; 6.4.7; 9.1.1.1 pontok), illetve a kiszállítási díj – mivel az egységáras volt – nem függött a kiszállítás időigényességétől, ezért kiegészítésként járt az óradíj. A másodfokú bíróság ítéletének [108] bekezdésében foglaltak ezért téves következtetést tartalmaznak, a futár alapdíj nem feleltethető meg az Mt. 146. § (1) bekezdése szerinti állásidőre fizetett díjazásnak.

[126] Az elsőfokú bíróság ítéletének [62] bekezdésében helyesen fejtette ki, hogy a felperes nem az alperes szervezetében végezte a munkáját, tevékenysége nem az alperes céges struktúrájához kötődött. Nem volt megállapítható szigorú alá- fölérendeltségi viszony, sem pedig a munkáltatót illető széles körben megvalósuló, egyoldalú irányítási és utasítási jogkör. A felperes a kiszállítási tevékenységet maga szervezte meg: az útvonal és a közlekedési eszköz megválasztása az ő döntésén múlt, ami ugyancsak a munkavégzés nagyfokú önállóságára utal.

Az, hogy az alperes GPS rendszert használt, önmagában a munkáltatókénti felügyeletet nem támasztja alá, mivel a funkciója annak ellenőrzése volt, hogy a vállalt kiszállítás megfelelően történik-e, illetve, hogy adott címhez melyik futár van legközelebb, akinek a teljesítés lehetősége felajánlható. Ugyanezt a hatékonyságot kívánta biztosítani az aktív periódus alperes általi megszüntethetőségének lehetősége is., amely a felperesre nézve csak a besorolás szintjén eredményezett nem jelentős, idősávokra jelentkezésre vonatkozó időbeli korlátozást.

[127] A személyes munkavégzési kötelezettség tekintetében helyesen hivatkozott az alperes a felperes saját személyes nyilatkozatára. Eszerint „egyéni vállalkozói tevékenységet megszüntettem, aztán alapítottam a B. F. Bt-t, ez 2020 februárja körül volt, ezzel párhuzamosan egy ideig a tanú egyéni vállalkozásába voltam bejelentve és úgy végeztem a futárkodást az alperes részére, majd amikor a Bt-mmel már tudtam szerződni az alperessel, akkor pedig a cégen keresztül végezzük a futártevékenységet én is meg a tanú is, mert a Bt. a megalakulását követően akkor vált jogosulttá állami támogatásra, hogyha volt alkalmazottja. Nem dolgoztunk másik futárcégnek sem én, sem a tanú ebben a konstrukcióban, csak az alperesnek. Ezt követően én a Bt-t saját vállalkozásomként használva nyújtottam személyes közreműködést”. Ez az előadás igazolja alperes állítását, hogy a futárszolgálat működtetése során ez az elvárás nem volt hangsúlyos. Kikötése esetén a megbízási jogviszonyban is személyes teljesítésre köteles a megbízott.

[128] A felperes nem vitásan saját eszközeivel (jármű, mobiltelefon) végezte a munkáját, ami ugyancsak egy vállalkozási jogviszony létét támasztja alá. Önmagában pedig az a körülmény, hogy a felperes az alperes által rendelkezésre bocsátott munkaruha és melegen tartó boksz használatára, alapvető etikai normák betartására volt köteles, a munkaviszony fennállását nem bizonyítja, értékelhető marketing fogásként.

[129] A munkavégzési hely sem meghatározó jelentőségű, mert a felperes által végzett szolgáltatás az volt, hogy egyik címről a másikra szállítsa az ételt, italt. A kiszállítások között tartózkodási helyét maga határozhatta meg.

[130] A már hivatkozott atipikus foglalkoztatásból következően nem lehetett kiemelt jelentőséget tulajdonítani a kötetlen foglalkoztatás, a teljesítménybér, a szabadság, a munkaközi szünet intézményének. Ezek nem alapvetően kategorizáló körülmények a jogviszonyok elhatárolása során. Színlelt szerződés esetén ugyanis a munkaviszonyra jellemző nem minden ismérv lelhető fel, illetve a foglalkoztatás nem minden eleme jogszerű. Azon megállapításnak, hogy „döntő kérdés az, hogy a munkavégző személy gazdasági értelemben is alárendelti, azaz „függő helyzetben van-e”, azaz megélhetése tekintetében is ki van-e szolgáltatva a munkavégzésre irányuló jogviszonynak, nincs jogalkalmazási alapja. A rendkívül csekély, jelentéktelen jövedelmet biztosító munkavégzésre irányuló jogviszony is minősíthető munkaviszonynak, ha a minősítő egyéb elemek fennállnak, ami jelen esetben hiányzik.

[131] Említésre méltó, hogy az EU Bizottsága 2021. december 9-én Irányelv Javaslatot (2021/04.14/COD/COM/2021/762. final) tett közzé a platform alapú munkavégzés munkakörülményeinek javításáról, elfogadása azonban azóta sem történt meg. A Javaslat II. fejezete a foglalkozási viszony címet viseli és 3–5. cikkei lényegében a platform munkavégzésre irányuló jogviszony minősítésével foglalkoznak. A 3. cikk a foglalkozási viszony meghatározó ismérveit, a 4. cikk a jogi vélelmet rögzíti. Ez utóbbi (1) bekezdése szerint a (2) bekezdés értelmében ellenőrző digitális munkaplatform és az e platformon keresztül platform alapú munkát végző személy közötti szerződéses jogviszonyról jogilag vélelmezhető (bizonyos ismérvek fennálltakor), hogy az munkaviszony. Az 5. cikk a jogi vélelem megdöntésének lehetőségével foglalkozik azzal, hogy a tagállamok biztosítják, miszerint a 4. cikkben említett jogi vélelmet bármely fél megcáfolhassa bírósági vagy közigazgatási eljárásban vagy mindkettőben. Mindebből pedig az következik, hogy a javaslat ebben a formában történő elfogadása után is – amely a platform alapú munkavégzést valóban munkaviszonynak vélelmezi – lehetőség lesz annak bírósági úton való megcáfolására.

[132] A perbeli esetben a munkaviszony mint függő munka elsődleges minősítési jegyét jelentő alá- fölérendeltség fennálltát igazoló széles körű: a munkavégzés helyére, idejére, módjára is kiterjedő utasítás és ezt biztosító ellenőrzési jog az alperes oldalán nem volt megállapítható.

[133] Fent kifejtettek alapján – a rendelkezésre bocsátott szabályzatok, illetve bizonyítékok (tanúvallomások) mellett – arra a következtetésre lehetett jutni adott esetben, hogy a felperes nem munkaviszony keretében látta el ételfutári tevékenységét, bizonyítékai ezzel ellentétes megállapításra nem adtak módot, a jogerős ítélet ezzel ellentétes álláspontja téves.

[134] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján.