PK ÍH 2024/66.

A jogerős fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás nem a végrehajtható okirat elleni jogorvoslat, ezért a Vht. 49. § (1) bekezdése szerint nem alapozhatja meg a végrehajtás felfüggesztését [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 49. § (1) bekezdés].

Dr. K. H. közjegyző végzésével a felek közt folyamatban lévő végrehajtási eljárást a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 32. § (2) bekezdése alapján megszüntette. A végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezést terjesztett elő.

A másodfokú eljárásban az adós az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 49. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen a végrehajtási eljárás, másodlagosan a Vht. 50. § (1) bekezdése alapján az ingatlan-végrehajtás felfüggesztését kérte a másodfokú eljárás befejezéséig. Kérelme indokaként előadta, hogy a végrehajtási eljárás megszüntetését követően folytatott végrehajtás, különösen az ingatlanárverés visszavonhatatlan károkat okozna a számára, ellenben a végrehajtási eljárás rövid ideig tartó felfüggesztése nem sérti sem a végrehajtást kérő, sem harmadik személy érdekeit. Kiemelte, hogy a hatóságokkal mindvégig együttműködött, a végrehajtási eljárásban korábban nem sújtották rendbírsággal.

A másodfokú bíróság a fellebbezett végzésével a Vht. 49. § (1) bekezdése alapján az adós ellen dr. Z. H. Cs. Végrehajtói Irodája előtt folyamatban lévő végrehajtást a másodfokú eljárás befejezéséig felfüggesztette. A végzésének indokolása szerint a rendkívüli ellentmondás „megfosztja” a fizetési meghagyást a jogerejétől, aminek következtében a végrehajtás Vht. 13. § (1) bekezdésében meghatározott általános feltételei maradéktalanul már nem teljesülnek. A közjegyző döntése ezért a lényegét tekintve a végrehajtható okirat elleni olyan jogorvoslatnak tekintendő, ami lehetőséget ad a végrehajtás felfüggesztésére a Vht. 49. § (1) bekezdése alapján. A másodfokú bíróság kifejtette: a közjegyző végzése elleni fellebbezés elbírálásának elhúzódása esetén az adóst jelentősebb érdeksérelem érheti annál, mint amit a végrehajtás átmeneti megakasztásával a végrehajtást kérő elszenvedne, figyelembe véve azt is, hogy a közjegyző a végrehajtás megszüntetésének törvényes feltételeit állapította meg.

A végrehajtást kérő a fellebbezésében elsődlegesen a másodfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és a végrehajtási eljárás felfüggesztésének a mellőzését, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A végrehajtást kérő fellebbezése szerint a másodfokú bíróság végzésének jogi indokolása hiányos, a végzés nem tartalmazza ugyanis az elvégzett mérlegelés szempontjait, és a másodfokú bíróság annak ellenére utalt a végrehajtás törvényi feltételeinek a hiányára, hogy a közjegyző végzése nem jogerős. Hangsúlyozta, hogy a Vht. 49. § (1) bekezdésének alkalmazására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a végrehajtható okirattal szemben éltek jogorvoslattal. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy amennyiben a végrehajtás felfüggesztése következtében a végrehajtó a végrehajtási eljárást a 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 34. § a) pontja alapján megszünteti, az adós akadálytalanul megterhelheti vagy elidegenítheti az egyetlen vagyontárgyát (ingatlanát). Fenntartotta, hogy az Fmhtv. 32. § (2) bekezdése alkalmazásának a feltételei hiányoznak. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az ügy érdemére kiható módon megsértette az eljárási jogait, azzal, hogy az adós végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét a Vht. 48. § (4) bekezdése alapján nem küldte meg a számára, ennek hiányában nem tudott arra észrevételt tenni. Álláspontja szerint a végzés a Vht. 48. § (3) bekezdését is sérti, mert az adós nem igazolt a végrehajtás felfüggesztésére alapot adó méltányolható körülményt.

Az adós a fellebbezésre tett észrevételében a másodfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Az adós szerint a végrehajtást kérőnek a támadott közjegyzői végzés jogszerűségével kapcsolatos – általa korábban már cáfolt – kifogásai a végrehajtás felfüggesztésével szembeni fellebbezés elbírálása során nem vizsgálhatóak, azok elbírálása ugyanis a másodfokú bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik. Hivatkozott arra, hogy a végrehajtást kérő visszaélés-szerűen kezdeményezett vele szemben fizetési meghagyásos eljárásokat, a rendkívüli ellentmondás pedig éppen az ilyen visszaélésekkel szembeni védekezés eszköze. Az adós állította, hogy a Vht. 49. § (1) bekezdése alkalmazásának nem feltétele a közjegyző döntésének jogerőre emelkedése. Egyetértett a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a közjegyző végzése a lényegét tekintve a végrehajtható okirat elleni jogorvoslat. Érvelése szerint a másodfokú végzés megfelelt a törvényi előírásoknak, és a végrehajtás felfüggesztésével a végrehajtást kérőt nem éri az adósét meghaladó, visszafordíthatatlan érdeksérelem. Utalt arra, hogy nem a Vht. 48. § (3)–(5) bekezdése, hanem a 49. § (1) bekezdése alapján kérte a végrehajtás felfüggesztését.

A fellebbezés megalapozott.

A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemben és a fellebbezésre tett észrevételben foglaltak alapján egyértelmű volt, hogy az adós a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét nem a Vht. 48. § (3) bekezdésére, hanem kizárólag a Vht. 49. § (1) bekezdésére alapította. Ennek következtében a fellebbezés elbírálása során a Vht. 48. § (4) bekezdésében meghatározott eljárási szabály megtartása mellett annak sem volt jelentősége, hogy az adós a Vht. 48. § (3) és (5) bekezdésének megfelelően igazolt-e a végrehajtás felfüggesztésére okot adó, méltányolható körülményt.

A Vht. 49. § (1) bekezdése a végrehajtható okirat vagy a végrehajtó intézkedése elleni jogorvoslat esetén teszi lehetővé a végrehajtás felfüggesztését. A végrehajtható okirat elleni jogorvoslatnak a végrehajtási lap visszavonása minősül a Vht. 211. § (1) bekezdése alapján, a végrehajtási záradék törlése a Vht. 211. § (2) bekezdése alapján, valamint a végrehajtást elrendelő végzés elleni fellebbezés a Vht. 213. § (1) bekezdése alapján. Az adós az Fmhtv. 32. § (1) bekezdése alapján rendkívüli ellentmondást, a végrehajtást kérő pedig a közjegyző Fmhtv. 32. § (2) bekezdése alapján hozott, a végrehajtási eljárást megszüntető végzése ellen fellebbezést terjesztett elő. Sem az adós rendkívüli ellentmondása, sem a végrehajtást kérő végrehajtási eljárást megszüntető végzés elleni fellebbezése nem tekinthető a Vht. 10. §-ában meghatározott végrehajtható okirat vagy a végrehajtó intézkedése elleni jogorvoslatnak. Az Fmhtv. 36. § (4) bekezdése értelmében határidőben előterjesztett, a közjegyző által vissza nem utasított, vagy a törvény szerint nem kizárt rendkívüli ellentmondás ugyanis a jogerős fizetési meghagyás elleni, és nem a jogerős fizetési meghagyás alapján kiállított végrehajtható okirat elleni jogorvoslat attól függetlenül, hogy a rendkívüli ellentmondás megfosztja a hatályától a jogerős fizetési meghagyást, és alapot ad a végrehajtás megszüntetésére.

Mivel az eljárásban egyik fél sem élt a végrehajtható okirat vagy a végrehajtó intézkedése elleni jogorvoslattal, a Vht. 49. § (1) bekezdése alapján nem volt lehetőség a végrehajtás felfüggesztésére. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Vht. 9. §-a, valamint a Pp. 389. §-a szerint alkalmazott Pp. 383. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését megváltoztatta, és az adós végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította.