2024. évi LXX. törvény indokolás

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, továbbá a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A törvény célja, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya (a továbbiakban: a szolgálatok személyi állománya) vonatkozásában felváltsa a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvényt (a továbbiakban: Hszt.) a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományának jogállásáról szóló új törvénnyel annak érdekében, hogy a szolgálatok személyi állományának jogállására jellemző speciális jogok és kötelezettségek határozottabban érvényesülhessenek.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományából a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) szerinti nemzetbiztonsági feladatokat alapvetően a nemzetbiztonsági állomány tagjai látják el, valamint mellettük megjelennek a nemzetbiztonsági alkalmazottak. A törvény a nemzetbiztonsági állomány tagjainak szolgálati jogviszonyát (a továbbiakban: szolgálati viszony) és a nemzetbiztonsági alkalmazotti jogviszonyt is szabályozza. Az általános rendelkezések a nemzetbiztonsági állomány tagjaira vonatkoznak, míg a nemzetbiztonsági alkalmazottak esetében egy önálló fejezet rögzíti, hogy mely rendelkezéseket nem kall alkalmazni az esetükben és e fejezeten belül szabályozza a törvény azon különleges szabályokat, amelyek a nemzetbiztonsági alkalmazottak esetében eltérőek. Fontos hangsúlyozni, hogy a nemzetbiztonsági alkalmazottakra is szükséges bizonyos speciális szabályok kiterjesztése (pl. alapjog-korlátozások, bejelentési kötelezettségek) amiatt, hogy egy polgári nemzetbiztonsági szolgálat a munkáltatójuk, ahol elkerülhetetlen a minősített adatokkal való találkozás és ezen állománykategória ugyanúgy ki van téve a jogellenes befolyásolási szándéknak.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állománya vonatkozásában a Hszt. 2022. május 25-től tartalmazza a Hszt. illetményrendszerétől független személyi illetmény megállapításának lehetőségét. Erre figyelemmel tartalmazza a törvény a személyi illetménynek megfelelő új illetményrendszert, amely lehetőséget teremt arra, hogy többek között az egyéni teljesítményt, a szaktudást, a szakmai tudást, általános és speciális képességeket, a szolgálati beosztás ellátásával összefüggő terhelést egyedileg lehessen értékelni az illetmény megállapítása során.

A törvény – több más jogállási törvényhez hasonlóan – sávos illetményrendszert vezet be. A munkáltatói jogkör gyakorlója ezen a sávon belül állapíthatja meg az illetményt. A munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörben dönt, azonban a törvény rögzíti a mérlegelési szempontokat. Tekintettel arra, hogy az illetmény mérlegelési jogkörben kerül megállapításra, kiemelt figyelmet kell fordítani az alapelvként egyébként is megjelenő egyenlő bánásmód követelményére.

A törvény az illetményrendszerhez kapcsolódva, annak áttekinthetőbbé tétele érdekében még tovább csökkenti a pótlékok számát, a maradókat illetményelemként szabályozza, amelyek mértékét szintén a miniszter fogja rendeletben meghatározni. Mindkét illetményelem teljesítmény alapú, tehát vagy az éjszakai munkavégzéshez, vagy egyedileg elrendelt készenléthez vagy kiemelt készenléthez kötött, amelyekre az illetmény összegének megállapítása során nem lehet előre figyelemmel lenni. A törvény megszünteti az idegennyelv-tudási pótlékot és a nagyfrekvenciás és ionizáló sugárzásnak, mérgezésnek, valamint biológiai kóroki tényezők jelenléte miatt fertőzés veszélyének kitett beosztásban szolgálatot teljesítők pótlékát, ugyanakkor az ezen pótlékok által ellentételezett körülményekre az illetmény megállapítása során kell figyelemmel lenni.

A törvény koncepcionális módosításként nem rögzíti az egyes illetményen felüli juttatásokat, költségtérítéseket, kedvezményeket és támogatásokat, azok rendszerét a miniszter rendeletben állapítja meg.

A rendfokozat szempontjából a nemzetbiztonsági állomány tagja altiszti, zászlósi, tiszti, főtiszti vagy tábornoki rendfokozati állománycsoportba tartozik, ezen rendfokozati állománycsoportokon belül kerültek meghatározásra az egyes rendfokozatok. A nemzetbiztonsági állomány tagját az első rendfokozatába, az első tiszti rendfokozatba, az ezredesi, valamint az első tábornoki rendfokozatba kinevezik, a többi rendfokozatba előléptetik.

Az új előmeneteli rendszer egyik fontos eleme, hogy a rendfokozatok – a Hszt.-vel szemben – nem az egyes szolgálati beosztásokhoz kötötten kerülnek megállapításra, hanem egyedül a rendfokozat – a nem vezetői szolgálati beosztást betöltők esetében – lineárisan halad előre az időben, így a rendfokozatban való előmenetel soron történő előléptetéssel, vagy soron kívüli és a törvényben meghatározott egyéb okból történő előléptetéssel valósul meg.

A soron történő előléptetés feltétele, hogy a rendfokozatra megállapított várakozási idő letelt. Ugyan a törvény nem írja elő az előléptetés feltételéül a végzettséget, de tekintettel arra, hogy a főtörzszászlós rendfokozathoz nem rendel várakozási időt, így soron nem történik előléptetés hadnagyi rendfokozatba (amely már tiszti rendfokozat és felsőfokú iskolai végzettséghez kötött).

A törvény a vezetői beosztást betöltők rendfokozatában nem vezet be nagy változást. A vezetők továbbra is a vezetői beosztáshoz rendszeresített rendfokozatot viselik, az adott vezetői beosztás betöltéséig.

A tervezet is megteremti a lehetőségét a soron kívüli előléptetésnek, amelyre a főigazgató lesz jogosult. A soron kívüli előléptetés esetében a törvény a következő feltételeket tűzi: az első tiszti (hadnagyi) rendfokozat esetén az ahhoz szükséges iskolai végzettséggel rendelkezik, a meglévő rendfokozatában eltöltendő várakozási időnek legalább a fele eltelt és teljesítménye alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója erről dönt. A főigazgató a soron kívüli előléptetés feltételeinek való megfelelés nélkül is soron kívül eggyel magasabb rendfokozatba léptetheti elő a nemzetbiztonsági állomány nem vezetői beosztást betöltő tagját vagy kezdeményezheti az ezredesi kinevezését a miniszternél, ha a szolgálat teljesítésében kimagasló helytállást tanúsított.

Tekintettel arra, hogy a vezetői beosztást betöltők rendfokozata a vezetői beosztás besorolási kategóriájához kötött, a soron kívüli előléptetés értelmezhetetlen a vezetői beosztást betöltők esetében, hiszen így elveszti a törvény szerint megállapított, megkülönböztetett, egymásra épülő vezetői rendfokozati rendszer az értelmét azáltal, ha a rendfokozatok összecsúsznak más besorolási kategóriába tartozó vezetői beosztást betöltők esetében. Problémát jelent továbbá, hogy a soron kívül, jutalomból kapott rendfokozatot hogyan kezelje a törvény, ha a vezető már nem tölti be azt a vezetői beosztást.

Magyarország Alaptörvénye I. cikk (3) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az Alaptörvény rendelkezései garanciális szabályként rögzítik az alapvető jogok korlátozhatóságának általános kereteit. E keretek a jogkorlátozást kizárólagosan törvény által, más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, az ahhoz feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan és az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával teszik lehetővé. Ilyen jogkorlátozásokkal jár szükségképpen együtt a nemzetbiztonsági szolgálatteljesítés is. Ha a korlátozások között választási lehetőség van, úgy – az Alaptörvény rendelkezéseiből adódóan – azt kell választani, amely az eredmény biztosítása mellett a legkisebb sérelemmel jár.

A korábbi alapjog-korlátozásokat veszi át a tervezet is a nemzetbiztonsági érdek és a nemzetbiztonsági állomány védelme érdekében (ld. a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának, a véleménynyilvánítás szabadságának, a gyülekezési jog, az egyesülési jog, a munka és foglalkozás szabad megválasztásának, a munka beszüntetéséhez való jog és a tulajdonjog gyakorlásának korlátozása). A tervezet pontosítja a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásával kapcsolatos korlátozó szabályokat. A tervezet e körben előírja, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálat érdekében kötelezhető arra, hogy szolgálatteljesítési időn kívüli elérhetőségét bejelentse, tartózkodási helyéről tájékoztatást adjon, szolgálatképes állapotát fenntartsa. Továbbra is tartalmazza a tervezet, hogy a szolgálatok nemzetbiztonsági állományának tagja külföldre utazásának tervezett napját, útvonalát, célját, hazatérésének várható időpontját a munkáltatói jogkör gyakorlójának köteles bejelenteni, aki azt szolgálati és biztonsági érdekből megtilthatja vagy korlátozhatja. Ez a jogkorlátozás természetesen elsődlegesen nemzetbiztonsági érdeket szolgál, ugyanakkor ezzel együtt a nemzetbiztonsági állomány tagjának megvédését is, pl. külföldi hírszerző szolgálatok tevékenységétől.

Tekintettel arra, hogy a szolgálatok személyi állományának nemzetbiztonsági tagjai vonatkozásában most sincsen fizikai alkalmassági követelmény (ugyanakkor a pszichológiai alkalmassági követelmények sokkal szigorúbbak a többi rendvédelmi szervhez képest), indokolatlan annak a korlátozásnak a fenntartása, hogy szolgálati viszony csak azzal létesíthető, akinek életkora a nemzetbiztonsági szolgálat rá irányadó felső korhatáránál legalább 10 évvel kevesebb.

A Hszt. – a hatálya alatt álló szervek sokszínűsége miatt – jelenleg 5 féle vezénylési jogcímet ismer, ugyanakkor egyik vezénylés szabályrendszere sem alkalmazható tökéletesen a szolgálatok nemzetbiztonsági állományára, miközben a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok számára fontos eszköz a vezénylés a nemzetbiztonsági feladataik ellátásához is. (Ide nem értve a más munkáltatónál történő leplezett foglalkoztatási jogviszony létesítését, amely kifejezetten egy nemzetbiztonsági eszköz.) A Hszt. túlságosan bekorlátozza, hogy a jogviszony mely elemeire mely jogszabályt kell alkalmazni a vezénylés során, miközben nemzetbiztonsági érdekből ezen szabályokat bizonyos esetekben felül kellene írni annak érdekében, hogy a vezénylés minden körülmények között megvalósulhasson. Ennek érdekében a tervezet a vezénylés hazai jogcímeinek sokszínűségét megszünteti, egyféle vezénylést fog tartalmazni, azt viszont kellően rugalmasan szabályozza.

A vezénylés ideje alatt a vezényeltre vonatkozóan a jogviszony tartalmát nem rögzíti kógensen a törvény, hanem azokról a vezénylési megállapodásban kell megállapodni. Garanciaként a törvény továbbra is előírja, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezése szükséges a vezényléshez és a vezénylési megállapodásban foglaltakhoz egyaránt. A törvény felsorolja, hogy a jogiszony mely elemeiről kell a vezénylési megállapodásban rendelkezni az alábbiak szerint:

1. azokra a nemzetbiztonsági állomány tagja a) e törvény szerint vagy b) a fogadó szerv foglalkoztatottjaira vonatkozó szabályok szerint jogosult (tehát a vezénylés során csak arról dönthetnek, hogy mely jogállási jogszabályt kell alkalmazni, annak konkrét tartalmáról nem), valamint

2. azok fedezetét a) a polgári nemzetbiztonsági szolgálat, vagy b) a fogadó szerv biztosítja a saját költségvetése terhére.

A jogállási szabályokat tehát továbbra is valamely jogállási törvény rögzíti a nemzetbiztonsági állomány tekintetében is, a vezénylési megállapodásban csupán arról döntenek szabadon a felek, hogy az egyedi körülményekre tekintettel mely jogintézmény tekintetében mely jogállási törvényt és végrehajtási szabályait kell alkalmazni.

A tervezet nagy hangsúlyt fektet a nemzetbiztonsági állomány tagjának teljesítményére. A teljesítmény értékelésére főszabályként évente egyszer kerül sor. Lehetőség van az év közben történő teljesítményértékelés elvégzésére, ha a nemzetbiztonsági állomány tagjának alkalmatlansága (a szolgálati beosztása ellátására való alkalmatlansága vagy nemzetbiztonsági szolgálatra alkalmatlansága) merül fel.

A törvény megszünteti a minősítést, az értékelés a teljesítményértékelésben történik meg. Korábban a minősítés tartalmazta a szöveges értékelést, a törvény szerint ez is a teljesítményértékelés része lesz.

A törvény megszünteti továbbá a szervezeti teljesítményértékelést, figyelemmel arra, hogy annak eredményét a teljesítményértékelésbe be kellett számítani, ami sok esetben torzította a valós képet a nemzetbiztonsági állomány tagjának egyéni teljesítményéről.

Kizárólag a tárgyévet lezáró teljesítményértékelés során a vezető javaslatot tehet az illetménynek legfeljebb 20%-kal történő csökkentésére, vagy legfeljebb 30%-kal történő növelésére, amelyre a következő tárgyévet lezáró teljesítményértékelésig jogosult a nemzetbiztonsági állomány tagja (illetményeltérítés). Bármely teljesítményértékelés (a tárgyévet lezáró és a soron kívüli) során továbbra is kezdeményezhető a szolgálati viszony módosítása, – bizonyos esetben – megszüntetése vagy egyéb intézkedések (továbbképzés, mentorálás stb.) javasolhatók.

A teljesítményértékelés alapján megállapítható továbbá a szolgálati beosztás ellátására, illetve a nemzetbiztonsági szolgálatra való alkalmatlanság. Az értékelő vezetőnek lehetősége van azt mondani, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálati beosztására alkalmatlan, ekkor új beosztásba kell helyezni. Ez az új szolgálati beosztás – beleegyezése nélkül is – lehet alacsonyabb szolgálati beosztás is, de kötelezően nem kell annak lennie. Ha az értékelő vezető elfogadhatatlan teljesítményfokozatot állapít meg, az visszajelzés a nemzetbiztonsági állomány tagjának, hogy nem az elvárt színvonalon teljesíti a feladatait, így van lehetősége javítani a teljesítményén. Fontos hangsúlyozni, hogy az értékelésre nem csak a tárgyév lezárásakor kerülhet sor, hanem ha felmerül az alkalmatlansága, akkor év közben is. Ha az értékelő vezető a nemzetbiztonsági szolgálatra való alkalmatlanságot állapítja meg, a nemzetbiztonsági állomány tagjának szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni.

A teljesítményértékelés megállapításai ellen a nemzetbiztonsági állomány tagja szolgálati panasszal élhet, azonban teljesítményértékelését bíróság előtt nem támadhatja meg, csak az annak következtében bekövetkező munkáltatói intézkedés támadható.

Több olyan rendelkezést tartalmaz a Hszt., amelyek egyrészt tartalmuknál fogva nem alkalmazhatóak a szolgálatok személyi állománya vonatkozásában (pl. kifogástalan életvitel ellenőrzése, nemzetbiztonsági kockázat esetén új munkakörbe helyezés, tisztjelölti állomány), másrészt olyan jogintézmények, amelyek célja és eredménye nagy személyi állomány esetén mutatkozik meg, míg kis létszámnál csupán adminisztratív terhet jelentenek (pl. tartalékállomány képzése, utánpótlási és vezetői adatbank, Becsületbíróság). Ezek elhagyásra kerülnek.

Elhagyja a törvény továbbá a könnyített szolgálatot és a védőoltásra kötelezést, amelyeknek szintén nincs gyakorlati haszna a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok esetében. Tekintettel azonban arra, hogy a rész-szolgálatteljesítés kiegészült egy általános, bárki által kérelmezhető esetkörrel, a könnyített szolgálat megszüntetése nem okoz joghátrányt, hiszen ezen személyi kör a jövőben rész-szolgálatteljesítést kérelmezhet a könnyített szolgálat helyett.

A törvény hatálya kiterjed a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományban (a továbbiakban: nemzetbiztonsági állomány) álló tagjainak szolgálati viszonyára és egyes társadalombiztosítási ellátásaira.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományát a nemzetbiztonsági állományban álló, különleges foglalkoztatási jogviszonyban állók mellett a nemzetbiztonsági alkalmazottak alkotják. A nemzetbiztonsági alkalmazottakra a törvényt a külön fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A külön fejezet rögzíti a speciális, csak rájuk vonatkozó és azon eltérő szabályokat, amelyeket – a nemzetbiztonsági állomány tagjaira vonatkozó általános szabályoktól – eltérően kell esetükben alkalmazni. Tartalmazza továbbá azon rendelkezések felsorolását, amelyeket nem kell alkalmazni a nemzetbiztonsági alkalmazottak esetében.

A törvényben foglalt tételes-jogi rendelkezéseket – a törvényben meghatározott esetben és körben – a nemzetbiztonsági szolgálatra jelentkezőkre, a szolgálati nyugdíjasokra, a nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátásban részesülőkre, a nemzetbiztonsági állomány tagjának, a szolgálati nyugdíjasok és a nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátásban részesülők közeli hozzátartozóira is alkalmazni kell. A nemzetbiztonsági szolgálatra jelentkezők között azon jelentkezőkre is kiterjed a törvény hatálya, akivel a polgári nemzetbiztonsági szolgálat ösztöndíj szerződést kíván kötni annak érdekében, hogy a tanulmányai befejezését követően nemzetbiztonsági szolgálati viszonyt létesítsen vele.

Az együttműködési kötelezettség értelmében a szolgálati viszony alanyai a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kötelesek eljárni és kölcsönösen együttműködni. A szolgálati viszony alanyai kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy változásról tájékoztatni, amely a szolgálati viszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.

A szolgálati viszonnyal kapcsolatban tilos a joggal való visszaélés, emellett a jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni és teljesíteni. A törvény szerint joggal való visszaélés különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet. A joggal való visszaélés hátrányos következményeit orvosolni kell.

A törvény az alapelvek között rögzíti az egyenlő bánásmód követelményét, amelyet a szolgálati viszonnyal kapcsolatban meg kell tartani. Ugyancsak ennek az alapelvnek az érvényesülését szolgálja a törvénynek az a rendelkezése, amely szerint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnak megkülönböztetés nélkül kell biztosítania a nemzetbiztonsági állomány tagjának az előmeneteli lehetőséget, amely kizárólag a szakmai képességei, végzettségei, szakképesítései, a gyakorlata és a teljesítménye, továbbá – a rendfokozat tekintetében – a szolgálatban eltöltött idő alapján illeti meg az érintettet.

A törvény új alapelvként rögzíti a jogállási törvényben is, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja köteles megtartani a szolgálatellátással összefüggésben tudomására jutott minősített adatot vagy törvény által védett adatot. Ezen túlmenően köteles – magánéletére is kiterjedően – olyan magatartást tanúsítani, hogy illetéktelen személy vagy szerv ne juthasson a polgári nemzetbiztonsági szolgálat működésére – így különösen konkrét tevékenységére, személyi állományára, létesítményeire, vagyontárgyaira, eszközeire, módszereire, továbbá információforrásaira – vonatkozó ismeret birtokába.

A titoktartási kötelezettség alól a főigazgató esetén a miniszter, egyéb esetben a főigazgató adhat felmentést. E jogkör nem ruházható át.

A titoktartási kötelezettség megszegésének megalapozott gyanúja esetén, annak ellenőrzése érdekében a nemzetbiztonsági állomány tagja köteles magát a szolgálati viszony fennállása alatt és a felek 94. § szerinti megállapodása alapján annak megszűnését követően poligráfos vizsgálatnak alávetni, figyelemmel arra, hogy titoktartási kötelezettség a nemzetbiztonsági állomány tagját időbeli korlátozás nélkül, a szolgálati viszony megszűnése után is terheli.

A törvény rögzíti azokat az alapfogalmakat, amelyeket a törvény egésze szempontjából értelmezni szükséges. Jelentős változás a Hszt. képest, hogy a nemzetbiztonsági tevékenység még inkább háttérben történő ellátásának biztosítása érdekében az általános munkáltatói jogkört a törvény a polgári nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatójához telepíti, így az állományilletékes parancsnok jogintézménye megszűnik. A miniszter esetében szükséges utalni az Nbtv.-re, amely rögzíti, hogy melyik polgári nemzetbiztonsági szolgálatot melyik felelősségi körben eljáró miniszter irányítja. E törvény nem kívánja e rendelkezéseket itt megismételni, így felelősségi köröket nem rögzít, az Nbtv. szerinti irányító minisztert kell a miniszter alatt érteni. A törvény – szakítva a korábbi gyakorlattal, figyelemmel arra, hogy minden munkáltatói jogkört a főigazgatóhoz telepít –, a szolgálati elöljárót csupán parancsadásra jogosult vezetőként említi, azonban a törvény maga nem telepít munkáltatói jogkört is hozzá. (Ezt majd a főigazgató teheti meg, ha valamely munkáltatói jogkörét a szolgálati elöljáróra kívánja átruházni.)

Az alacsonyabb, azonos és magasabb szolgálati beosztások meghatározása körében – az új illetményrendszer bevezetése miatt – szintén jelentős változás történik. Az egyes szolgálati beosztások egymáshoz való viszonyában a jövőben nem csak a besorolási kategóriák közti hierarchia a releváns, figyelemmel arra kevesebb besorolási kategória fog megjelenni. Ezért a törvény ugyan meghagyja a besorolási osztály vagy besorolási kategória szerinti szempontrendszert, valamint a vezető és nem vezetői beosztás vagy az alacsonyabb/magasabb/azonos besorolású vezetői beosztás viszonyát, de az azonos besorolási kategórián belül kizárólag a megállapított vagy a tervezett illetmény tud viszonyítási alapként szolgálni, figyelemmel arra, hogy a garanciális szabályokat a törvény az illetmény-változáshoz fűzi.

Azon szerveket, ahol a polgári nemzetbiztonsági szolgálaton kívüli szolgálatteljesítésre sor kerülhet, a törvény alapvetően 2 csoportba sorolja:

1. közigazgatási szervek (amely kiterjed a központi államigazgatási szervekre és az egyéb közigazgatási szervekre), a Magyar Honvédség, a Sándor-palota, az ügyészi szervezet, a bíróságok igazgatási feladatait ellátó szervezet, az egészségügyi intézmények, az állami fenntartású felsőoktatási intézmények, a tudományos intézmények, a miniszter vagy a miniszter irányítása alá tartozó személy vagy szervezet tulajdonosi joggyakorlása alatt álló gazdasági társaság vagy annak leányvállalata, az állami tulajdonban levő gazdálkodó szervezet, valamint

2. az Európai Unió intézményei és nemzetközi szervezetek.

A törvény rögzíti a szolgálati viszony alanyait és a nemzetbiztonsági szolgálat fokozott áldozatvállalással járó sajátos közszolgálati jellegét. A szolgálati viszony egyik pólusán az államot megtestesítő polgári nemzetbiztonsági szolgálat, míg a másik pólusán a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnál nemzetbiztonsági szolgálatot vállaló és teljesítő természetes személy helyezkedik el. A szabályozás központjában a szolgálati érdek elsődlegessége, a szolgálatteljesítés függelmi rendben történő teljesítése és ezzel együtt egyes alapjogok korlátozásának elfogadása áll. A szolgálati viszony nem egymás mellé rendelt felek kötöttségektől mentes egyeztetésének és megállapodásának tárgya és eredménye, ezért a törvény külön nevesíti, hogy a szolgálati viszony alanyai megállapodásban akkor térhet el a törvénytől, ha ezt a törvény kifejezetten megengedi.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok állománya eddig is polgári ruhában látta el szolgálati feladatait. Egyedül a tábornoki rendfokozati állománycsoportba tartozók viselhettek egyenruhát is bizonyos esetekben. A törvény a jövőben nem a tábornoki rendfokozathoz köti az egyenruha viselésének lehetőségét, hanem csak és kizárólag a beosztásban lévő főigazgató és a főigazgató-helyettes esetében teszi azt lehetővé, akik kizárólag szolgálatukat láthatják el az egyenruhában, magán célból nem viselhetik azt. Tehát, ha ezen vezetői beosztásról lemondott vagy ezen vezetői beosztásba helyezés visszavonásra került, ezt követően nem viselhet egyenruhát. A részletszabályozásra (egyenruha meghatározása, rendfokozati jelzések, ezek viselésének rendje) továbbra is a miniszter lesz jogosult.

A rendfokozat szempontjából a nemzetbiztonsági állomány tagja altiszti, zászlósi, tiszti, főtiszti vagy tábornoki rendfokozati állománycsoportba tartozik, ezen rendfokozati állománycsoportokon belül kerültek meghatározásra az egyes rendfokozatok, amelyek változatlanok maradnak. A nemzetbiztonsági állomány tagját az első rendfokozatába, az első tiszti rendfokozatába, az ezredesi, valamint az első tábornoki rendfokozatába kinevezik, a többi rendfokozatba előléptetik.

A nemzetbiztonsági állomány tagját el kell látni a polgári nemzetbiztonsági szolgálathoz tartozást és szolgálati jogosultságokat igazoló szolgálati igazolvánnyal és szolgálati jelvénnyel. A szolgálati igazolvány a polgári nemzetbiztonsági szolgálat nemzetbiztonsági állományába tartozáson túl igazolhatja a nemzetbiztonsági állomány tagjának lőfegyver-viselésre jogosultságát, valamint az intézkedésre jogosultságát is. Ennek megfelelően a főigazgató dönthet úgy, hogy a nemzetbiztonsági állomány nem minden tagja jogosult lőfegyver-viselésre és intézkedésre, közjogi szervezetszabályozó eszközben azt csak bizonyos beosztásokban teszi lehetővé és egyben kötelezettséggé. A törvény rendelkezik továbbá a szolgálati igazolvány tartalmi elemeiről. A miniszter a szolgálati igazolvány egyéb adattartalmáról rendeletben rendelkezhet, azonban az személyes adatra nem vonatkozhat.

A törvény rögzíti továbbá, hogy a szolgálati nyugdíjast el kell látni a polgári nemzetbiztonsági szolgálathoz tartozást igazoló nyugdíjas igazolvánnyal. A törvény rendelkezik a nyugdíjas igazolvány tartalmi elemeiről, valamint arról, hogy a miniszter a nyugdíjas igazolvány egyéb adattartalmáról rendeletben rendelkezhet, azonban az – ahogy a szolgálati igazolvány esetében – személyes adatra nem vonatkozhat.

A jogalanyisággal szoros összhangban határozza meg a törvény általánosan a munkáltatói jogkört gyakorló kilétét. A törvény szerint a szolgálati viszonnyal kapcsolatos munkáltatói jogokat – törvényben meghatározott kivételekkel – az állományilletékes parancsnok helyett a főigazgató gyakorolja. A korábbi gyakorlattal szakítva végrehajtási rendelet további munkáltatói jogköröket nem állapíthat meg. Fontos megemlíteni, hogy az Nbtv. maga tartalmazza a miniszter bizonyos munkáltatói jogköreit, amelyeket a törvény nem ismétel meg, azok speciális rendelkezésként felülírják az általános szabályokat.

A főigazgató az egyes munkáltatói jogköröket a polgári nemzetbiztonsági szolgálat szervezeti és működési szabályzatában leadhatja valamely vezetői beosztást betöltőkre. A törvény azonban felsorolja azon kiemelt munkáltatói jogokat, amelyeket szükséges, hogy a főigazgató maga gyakoroljon, így azokat nem ruházhatja át a szervezeti és működési szabályzatban sem.

A törvény nem tartalmaz a köztársasági elnök vonatkozásában az Alaptörvényen túli egyéb jogkört. Az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés e) pontja alapján a köztársasági elnök kinevezi és előlépteti a tábornokokat.

Magyarország Alaptörvénye I. cikk (3) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az Alaptörvény rendelkezései garanciális szabályként rögzítik az alapvető jogok korlátozhatóságának általános kereteit. E keretek a jogkorlátozást kizárólagosan törvény által, más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, az ahhoz feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan és az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával teszik lehetővé. Ilyen jogkorlátozásokkal jár szükségképpen együtt a nemzetbiztonsági szolgálatteljesítés is. Ha a korlátozások között választási lehetőség van, úgy – az Alaptörvény rendelkezéseiből adódóan – azt kell választani, amely az eredmény biztosítása mellett a legkisebb sérelemmel jár. A törvény 13–21. §-ai az alapvető jogok korlátozásával kapcsolatos alapvető rendelkezéseket tartalmazza.

A törvény előírja, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálat érdekében kötelezhető arra, hogy szolgálatteljesítési időn kívüli tartózkodási helyét, elérhetőségét bejelentse. A szolgálatteljesítési időn kívüli elérhetőség biztosításán túl lehetőség van a szolgálatképes állapot fenntartásának előírására is, amely korlátozások együttes elrendelése készenlétnek minősül. Továbbra is tartalmazza a törvény, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetbiztonsági állományának tagja külföldre utazási és vízumigénylési szándékát, külföldre utazásának tervezett napját, útvonalát, az útvonallal érintett országok listáját, célját, hazatérésének tervezett napját a munkáltatói jogkör gyakorlójának köteles bejelenteni, aki a külföldre utazást szolgálati és biztonsági érdekből megtilthatja vagy korlátozhatja. A törvény kiegészíti a Hszt. szerinti szabályt a külföldre utazással kapcsolatos bejelentés tekintetében: a nemzetbiztonsági állomány tagja a fentieken túl köteles bejelenteni a külföldre utazásának időtartamát, a vele együtt utazó közeli hozzátartozók nevét, valamint a külföldi tartózkodási helyét. A kiegészítés indoka, hogy ezen adatok ismerete szükséges ahhoz, hogy a biztonsági szempontokat megfelelően értékelni lehessen, másrészt az utazás időtartama és hazatérésének tervezett napja alapján tud a polgári nemzetbiztonsági szolgálat – a nemzetbiztonsági állomány tagjának védelme érdekében – időben intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a nemzetbiztonsági állományának tagja a tervezett időpontban nem érkezett haza.

A bejelentés és a megtiltás vagy a korlátozás eljárási szabályait – különös tekintettel a bejelentés és a megtiltás vagy korlátozás közlésének határidejére – a főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben állapítja meg.

A főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben megállapíthatja továbbá azon esetköröket, helyzeteket vagy időszakokat, amikor a bejelentési kötelezettséget nem kell teljesíteni. A nemzetközi biztonsági helyzetre figyelemmel előfordulhatnak olyan időszakok és/vagy helyek, amikor a külföldre utazás automatikus bejelentése nem szolgál biztonsági célt, csupán a törvénynek való megfelelés miatt történik, amely szabályozás egyrészt feleslegesen korlátozza az egyén jogait, másrészt az adminisztratív terheket is növeli. Tekintettel azonban arra, hogy ez egy jogkorlátozó intézkedés, szükséges az általános korlátozás megjelenítése a törvényben és annak biztosítása, hogy a főigazgató rendelkezhessen arról, amikor nem szükséges a kötelezettség teljesítése.

A visszarendelés szabályai nem változnak.

A kiadott utasítást, intézkedést – az eddigi szabályozásnak megfelelően – a nemzetbiztonsági állomány tagja főszabályként nem bírálhatja, arról véleményt nem mondhat. A szolgálati rendet és a fegyelmet veszélyeztető sajtótermék előállítása, terjesztése, közzététele, megjelentetése, nyilvánosságra hozatala, ilyen tartalmú kiadvány, embléma, más szöveges vagy kép adat kifüggesztése továbbra sem megengedett.

Új rendelkezésként jelenik meg az internetes felületeken történő olyan megnyilvánulás törvényi megtiltása a korábbi megtiltási lehetőséggel szemben, amelyből kiderül a polgári nemzetbiztonsági szolgálathoz való tartozás. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetbiztonsági állománya nemzetbiztonsági feladatot lát el, amely során kiemelten fontos, hogy az állomány tagja magánéletében se legyen mindenki számára nyilvánvaló módon nemzetbiztonsági szolgálathoz köthető. Ezen korlátozást a nemzetbiztonsági tevékenység eredményes ellátásán túl az állomány védelme is indokolttá teszi. Ezen túl természetesen a Hszt. szerinti szabályozás indoka is helytálló a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetbiztonsági állománya esetében is: ha az internetes felületeken, különösen a közösségi oldalakon a nemzetbiztonsági állomány tagjai feltüntetnék szervezeti hovatartozásukat, majd egyes témák kapcsán olyan nyilatkozatokat tennének, amelyek nem méltóak a nemzetbiztonsági szolgálati viszonyban állók hivatásához, azzal veszélyeztetnék a polgári nemzetbiztonsági szolgálat működéséhez szükséges közbizalom fenntartását.

A törvény alapján sem kötelezhető arra a nemzetbiztonsági állomány tagja, hogy politikai nézeteiről vagy párt-szimpátiájáról nyilatkozzon, és politikai nézetei vagy párt-szimpátiája a jogai gyakorlását és az előmenetelt nem befolyásolhatják.

A gyülekezési jog továbbra is korlátozott marad: a szolgálati helyen a gyülekezési törvény szerinti gyűlés csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével tartható. A törvény tartalmazza azokat az eseteket, amikor ilyen engedély nem adható, továbbá a gyűlésen való megjelenési szándék bejelentési kötelezettségét.

Elhagyásra kerülnek ugyanakkor a tábornok egyenruha viselésének szabályai a gyűléseken, egyéb politikai rendezvényeken. Ennek indoka az, hogy e törvény szerint kizárólag a szolgálati beosztást betöltő főigazgató és főigazgató-helyettes jogosult egyenruha viselésre, a nyugállományúak, e beosztást már nem betöltők nem. A szolgálati beosztást betöltő főigazgató és főigazgató-helyettes is azonban csak szolgálatát láthatja el egyenruhában is, tehát ha valamely gyűlésen szolgálati feladatot lát el, akkor korlátozás nélkül viselheti azt, ha viszont nem szolgálati feladatot lát el, akkor a törvény szabályai szerint sehol sem viselheti az egyenruhát.

Az egyesülési jog korlátozásával kapcsolatos szabályok alapvetően nem változnak:

1. a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai eddig sem hozhattak létre érdekképviseleti szerveket és azokhoz nem is csatlakozhattak, amely korlátozás fenntartása a nemzetbiztonsági tevékenységre tekintettel a nemzetbiztonsági állomány tagjai esetében továbbra is indokolt, hiszen nemzetbiztonsági érdekekkel nem egyeztethető össze az egyéni és a kollektív védelem szerzett formája;

2. a nemzetbiztonsági állomány tagja nem csatlakozhat olyan szervezethez, amelynek tevékenysége a polgári nemzetbiztonsági szolgálat feladataival ellentétes;

3. a nemzetbiztonsági állomány tagja köteles a hivatásával össze nem függő civil szervezettel fennálló, illetve létesülő tagsági viszonyát előzetesen bejelenteni, a tagsági viszony létesítése vagy fenntartása – indokolással – megtiltható. E rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, amikor a nemzetbiztonsági állomány tagja kamarai tagsághoz kötött tevékenységet lát el. Ebben az esetben tagja lehet az illetékes szakmai kamarának.

A törvény – az Alaptörvény 46. cikk (5) bekezdésére figyelemmel – rögzíti, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja nem lehet országgyűlési, európai parlamenti, önkormányzati vagy kisebbségi önkormányzati képviselő, illetve főpolgármester, polgármester, alpolgármester. A jelöltként történt nyilvántartásba vétel, a jelöltségtől való visszalépés, illetve a megválasztás vagy annak elmaradása továbbra is bejelentési kötelezettség alá esik. A jelöltség ideje alatt a nemzetbiztonsági állomány tagjának szolgálati viszonya szünetel.

A törvény továbbra is garanciális jelleggel rögzíti, hogy a választásokon, népszavazáson történő szavazás lehetőségét a nemzetbiztonsági állomány tagja részére akkor is biztosítani kell, ha szolgálati érdekből nem tartózkodhat a lakóhelyén.

A munka és foglalkozás szabad megválasztása alapjog korlátozása nem változik: a polgári szakképzettség gyakorolható, más kereső tevékenység pedig az összeférhetetlenségi szabályok szerint folytatható. A nemzetbiztonsági állomány tagja pártnak vagy pártpolitikai célokat szolgáló egyesületnek nem lehet tagja, ilyen célú alapítvánnyal nem létesíthet jogviszonyt, munkájában nem vehet részt, politikai tartalmú közszereplést szolgálaton kívül – az országgyűlési képviselők, az Európai Parlament tagjainak, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán jelöltként való részvételt kivéve – sem vállalhat.

Külön nevesíti a törvény, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagjai sztrájkjogukat nem gyakorolhatják, figyelemmel a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok által ellátandó feladatokra, amelyek ellátása Magyarország nemzetbiztonsági érdekeire tekintettel még kis mértékben sem függeszthetőek fel.

A törvény szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója megtilthatja, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálatban a főigazgató által közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározott vagyontárgyat magánál tartson, továbbá a magáncélú telekommunikációs eszköznek a szolgálatellátás közben történő használatát is korlátozhatja. Erre nemzetbiztonsági érdekből, a minősített adat védelme és a szolgálatellátás rendjének fenntartása érdekében vagy konspirációs okból kerülhet sor, és hangsúlyozandó, hogy a tiltás, korlátozás csak lehetőség. A törvény nem határozza meg a korlátozható eszközök egy részét sem, tekintettel a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok széles körű tevékenységére.

A törvény szerint a nemzetbiztonsági állomány tagja annak a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnak az állományába tartozik, amelybe őt a kinevezési okmányban kinevezték, és szolgálatát is ott teljesíti. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálatát ugyan a polgári nemzetbiztonsági szolgálaton kívül teljesíti, de az nemzetbiztonsági, kormányzati vagy egyéb biztonsági érdeket szolgál. Ebben az esetben (és minden egyéb esetben, amikor a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnál szolgálati beosztást nem tölt be) a nemzetbiztonsági állomány tagját rendelkezési állományba kell helyezni.

Azon személyi állomány, akik nemzetbiztonsági feladataikat leplezetten látják nemzetbiztonsági érdekből a rendelkezési állománytól – különös védelme érdekében – elkülönülő, az ún. kihelyezett állományba kerülnek. A törvény rögzíti továbbá a kihelyezett állományra vonatkozó törvényi szintű szabályokat azzal, hogy a részletszabályokat a miniszter közjogi szervezetszabályozó eszközben határozza meg.

A törvény megtartja a szolgálati beosztások besorolási osztály és azon belül besorolási kategóriák szerinti kialakítását annak érdekében, hogy különösen az illetmény és az illetményen felüli juttatások megállapítás során a szolgálati beosztás besorolási osztályát és besorolási kategóriáját is figyelembe lehessen venni. Emellett a törvény számos különleges jogot és kötelezettséget állapít meg az egyes beosztások besorolási osztályokba vagy besorolási kategóriákba tartozó szolgálati beosztást betöltőkre.

Az egyes szolgálati beosztások besorolását a főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben állapítja meg a polgári nemzetbiztonsági szolgálat rendelkezésére álló költségvetési forrás és a polgári nemzetbiztonsági szolgálat feladatai figyelembevételével. A korábbiakkal ellentétben a szolgálati beosztások besorolása során az ahhoz tartozó rendfokozat nem állapítható meg, a nemzetbiztonsági állomány tagja a törvény rendelkezései szerint jogosult a rendfokozata viselésére. Önálló besorolási osztály kerül meghatározásra a legalább érettségi végzettségű és a legalább felsőfokú végzettségű állomány részére, továbbá külön besorolási osztályt képez a vezetői besorolási osztály.

Az I. besorolási osztályban és a II. besorolási osztályban is megállapít a törvény besorolási kategóriákat. A vezetői besorolási osztályba tartozó szolgálati beosztás lehet kiemelt vezetői és szakmai vezetői beosztás. A törvény tételesen rögzíti az egyes vezetői besorolási kategóriákat is.

A törvény a szolgálati jogviszony létesítéséhez kötődő általános alkalmazási feltételeket határozza meg. A közszféra más területeihez képest az alkalmazási feltételek e foglalkoztatási csoport esetében szélesebb körűek. A szolgálati viszony létesítésének alapvető feltétele a cselekvőképesség és a magyar állampolgárság. A törvény az általános alkalmazási feltételeken kívül további, a nemzetbiztonsági szolgálati jelleghez kapcsolódó különös alkalmazási feltételt – így a nemzetbiztonsági ellenőrzésen a biztonsági feltételeknek való megfelelést, a poligráfos vizsgálaton való részvétel és egyes alapvető jogok korlátozásának vállalását – is rögzít.

Az Nbtv. alapján a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok teljes személyi állománya nemzetbiztonsági ellenőrzéshez kötött munkakört tölt be. Ebből következően a Hszt. hatálya alatt sem kellett az ő kifogástalan életvitel ellenőrzésüket elvégezni, hiszen a nemzetbiztonsági ellenőrzés azt magában foglalja, attól jóval szélesebb körű. Ezért a kifogástalan életvitel ellenőrzése továbbra sem kerül külön előírásra. A törvény nem határoz meg életkori felső határt a szolgálati viszony létesítési feltételeként, figyelemmel arra, hogy az egészégi alkalmasságon túl a nemzetbiztonsági tevékenység végzéséhez nem annyira a fizikai követelményeknek való megfelelés szükséges, sokkal inkább a pszichológiai alkalmasság, amely feltételeknek való megfelelés nem függ életkortól.

A törvény rendelkezik a szolgálati viszony áthelyezéssel történő létesítéséről. A szolgálati viszony e törvény szerinti szolgálati viszonyból, nemzetbiztonsági alkalmazotti jogviszonyból, a Hszt. szerinti hivatásos szolgálati jogviszonyból, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyból, a Magyar Honvédség hivatásos vagy szerződéses katonai állományából, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyból, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló törvény szerinti adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonyból, ügyészségi szolgálati jogviszonyból, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyból vagy egészségügyi szolgálati jogviszonyból történő áthelyezéssel is létesíthető. Az minősül áthelyezésnek, ha e jogviszony megszűnését követő legfeljebb 30 napon belül létesít szolgálati viszonyt. Ekkor a jogviszonyt folyamatosnak kell tekinteni, azon ezen személyek szolgálati idejét e törvény szabályai szerint kell megállapítani.

A kinevezés és szolgálati beosztásba helyezés vonatkozásában a törvény nem változtat a korábbi szabályozáson: a szolgálati viszony a nemzetbiztonsági állományba való kinevezéssel és annak elfogadásával határozatlan vagy határozott időre létesül. A törvény lehetővé teszi a határozott idejű foglalkoztatást, de csak helyettesítés esetére.

A nemzetbiztonsági állományba kinevezett személy esküt tesz, ennek megtagadása esetén a jogviszony létesítésére az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. A nemzetbiztonsági állomány tagja csak az eskütételt követően állítható szolgálatba. Az eskü a különleges közszolgálattal együtt járó hivatástudatot erősíti, azt, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok állománya Magyarország szolgálatában áll, akik akár életük kockáztatása árán is megvédik Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit.

A törvény tételesen rögzíti a kinevezési okmány tartalmi elemeit és a munkaköri leíráshoz kapcsolódó, a munkáltatói jogkört gyakorlót terhelő kötelezettségeket (átadás, tájékoztatás).

A nemzetbiztonsági állomány pályakezdő tagját a nemzetbiztonsági állományba vételkor a szolgálati beosztásra képesítési követelményként előírt végzettségnek,

1. érettségi végzettség esetén a) altiszti rendfokozati állománycsoportba sorolt szolgálati beosztásba kinevezéskor őrmester, b) zászlósi rendfokozati állománycsoportba sorolt szolgálati beosztásba kinevezéskor zászlós vagy

2. felsőfokú iskolai végzettség esetén – bármely besorolású szolgálati beosztásba kinevezéskor – hadnagy

rendfokozatba kell kinevezni. A nemzetbiztonsági állomány nem pályakezdő tagjának rendfokozatát – ha rendelkezik e törvény szerint tényleges szolgálati időnek elismert idővel – a nemzetbiztonsági állományba vételkor a tényleges szolgálati idő figyelembevételével kell megállapítani.

A törvény a polgári nemzetbiztonsági szolgálat jellegének megfelelő nemzetbiztonsági szakmai képesítés megszerzését írja elő, amelynek hiányában a nemzetbiztonsági állomány tagja ugyan a szolgálati beosztást betöltheti, de az Nbtv. szerinti önálló intézkedésre nem jogosult.

A törvény a próbaidő kikötését nem teszi kötelezővé, azt a munkáltatói jogkör gyakorlója döntheti el, hogy szükséges-e próbaidő kikötése (akár a képzési kötelezettség teljesítésére figyelemmel, akár más okból). A próbaidő időtartama, maximum 12 hónap lehet, az nem hosszabbítható meg.

A határozott idejű szolgálati viszony meghosszabbítása esetén azonos vagy hasonló feladatkörben történő foglalkoztatás esetén újabb próbaidő nem köthető ki. A 3 hónapnál rövidebb idejű kinevezés esetén a próbaidő legfeljebb a határozott idejű kinevezés időtartamának fele lehet.

A próbaidő alatt a szolgálati viszonyt bármelyik fél indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti.

A törvény megteremti az ösztöndíj szerződés jogi alapjait. Az ösztöndíj szerződés a nemzetbiztonsági szolgálatot vállaló személlyel, a jelentkezővel köthető. A polgári nemzetbiztonsági szolgálat a nemzetbiztonsági szolgálatot vállaló személlyel ösztöndíj szerződést köthet a szolgálati viszony létesítéséhez szükséges végzettség, szakképesítés megszerzése érdekében. Az ösztöndíj szerződésben a polgári nemzetbiztonsági szolgálat vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a jelentkező pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, a polgári nemzetbiztonsági szolgálattal szolgálati viszonyt létesít és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – az ösztöndíj szerződésben meghatározott időtartamban – keresztül szolgálati viszonyát lemondással nem szünteti meg.

A törvény alapján a szolgálati viszony főszabályként a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezésével vagy az ő kérelmére módosítható. A törvény kizárólag a szolgálati viszony módosulásának általános szabályai között rögzíti a beleegyezést és a kérelmet, a szolgálati viszony módosulásának egyes eseteinél már csak azt rögzíti, ha ezen főszabálytól el kíván térni: pl. mihez nem kell a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezése.

A módosítás korábbi esetei közül a törvény elhagyja a polgári nemzetbiztonsági szolgálatot irányító miniszter által vezetett minisztériumba, az ügyészi szervezethez, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez vezénylés speciális esetköreit, tekintettel arra, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetbiztonsági érdekből gyakran alkalmazzák a más szervhez vezénylés jogintézményét, amelynek szabályait teljesen újra gondolta a törvény. Az általános szabályok megfelelően tudják majd kezelni a minisztériumba, az ügyészi szervezethez és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez vezénylés korábbi speciális szabályait is, így felesleges megtartani ezek különállóságát.

Új elemként jelenik meg nevesítetten a vezetői beosztás ellátásával történő megbízás, valamint új jogintézményként a külszolgálatra vezénylés.

A miniszter közjogi szervezetszabályozó eszközben állapítja meg a szolgálati beosztás módosításának, a polgári nemzetbiztonsági szolgálat más szervezeti egységéhez történő áthelyezésnek és az átrendelésnek az eljárási rendjét és feltételeit.

A törvény rögzíti, hogy magasabb szolgálati beosztásba – az általános szabályok szerint beleegyezésével vagy kérelmére – csak az helyezhető, aki rendelkezik a magasabb beosztáshoz előírt feltételekkel. Nem szükséges a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezése az azonos besorolású másik szolgálati beosztásba helyezéshez.

A törvény szerint a nemzetbiztonsági állomány tagjának alacsonyabb beosztásba helyezése történhet:

1. beleegyezésével a) szolgálati érdekből, vagy akinek létszámcsökkentés vagy átszervezés miatt a szolgálati beosztása megszűnt, b) ha az egészségi vagy pszichológiai alkalmasság megállapítására irányuló vizsgálat során „Alkalmas kategória-váltással” minősítést kap, és a számára megállapított új alkalmassági kategóriában biztosítható szolgálati beosztás ellátásához szükséges képesítési és alkalmassági feltételeknek megfelel,

2. beleegyezése nélkül is az, a) akinek vezetői beosztásba helyezését visszavonták vagy a vezetői beosztásáról lemondott, b) aki teljesítményértékelése alapján a beosztás ellátására alkalmatlannak bizonyult és c) akivel szemben alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fegyelmi fenyítést alkalmaztak.

Ugyan a korábbi szabályozással szemben az alacsonyabb beosztásba helyezés esetkörei közül tételesen kikerül a „kérelmére” esetkör, de a szolgálati viszony módosulásának általános szabálya szerint a szolgálati viszony a nemzetbiztonsági állomány tagjának kérelmére vagy beleegyezésével módosítható. Így az általános szabály erre az esetre, a másik szolgálati beosztásba helyezésre is alkalmazandó.

A vezetői beosztásba helyezés nem jelenik meg a törvényben önálló jogcímként, az a más szolgálati beosztásba helyezés (magasabb, azonos besorolású vagy alacsonyabb beosztásba helyezés) valamelyik esetkörébe tartozik. A vezetői beosztásba helyezéssel kapcsolatosan fontos hangsúlyozni, hogy az általános szabályt, hogy erre csak (kérelmére vagy) beleegyezésével kerülhet sor, itt is érvényesíteni kell. A vezetői beosztásba helyezés főszabály szerint határozatlan időre szól. A nemzetbiztonsági állomány tagja vezetői beosztásba helyettesítés céljából vagy tartós külszolgálat időtartamára határozott időre is helyezhető.

A nemzetbiztonsági állomány tagjának vezetői beosztásba helyezése indokolás nélkül azonnali hatállyal visszavonható, amihez nem kell a beleegyezése, vagy a vezetői beosztásról az érintett 30 napos határidővel indokolás nélkül bármikor lemondhat. A törvény részletesen rögzíti a vezetői beosztásba helyezés visszavonásakor, illetve a vezetői beosztásról történő lemondás esetén követendő eljárási szabályokat (szolgálati beosztás felajánlásának szabályai, illetmény, rendelkezési állományba helyezés stb.).

A nemzetbiztonsági állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható

1. az ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátásával,

2. a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével vagy

3. a nemzetbiztonsági állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként.

A megbízásra sor kerülhet az eredeti beosztás ellátása mellett vagy az eredeti beosztás megtartásával, de az ellátása alóli mentesítéssel. Az 1. és 3. pont szerinti megbízás felső korlátja 1 év, amely határidő indokolt esetben további 1 évvel meghosszabbítható. A megbízáshoz a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezése szükséges, kivéve, ha a helyettesítés az 1 hónapot nem haladja meg.

Ha a nemzetbiztonsági állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, részére a többletszolgálat figyelembevételével megállapított illetmény jár. A megbízás alapján újonnan megállapított illetmény nem lehet kevesebb az eredeti illetménynél.

Ha a megbízott személyt az eredeti szolgálati beosztás ellátása alól mentesítették, részére a megbízással betöltött szolgálati beosztás figyelembevételével megállapított illetmény jár, amely szintén nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél.

Mindkét megállapított illetmény csak az egybefüggően 30 napot meghaladó megbízás esetén jár: visszamenőleg, a megbízás első napjától.

A miniszter közjogi szervezetszabályozó eszközben állapítja meg a megbízás eljárási rendjét és feltételeit.

A törvény külön rendezi a vezetői beosztás ellátásával történő megbízás szabályrendszerét, hogy a megbízott vezetőre mely – a vezetőkre vonatkozó – szabályokat kell alkalmazni, és melyeket nem. A vezetői beosztás ellátásával történő megbízáshoz az általános szabály szerint szintén kell a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezése.

A törvény részletesen szabályozza a polgári nemzetbiztonsági szolgálaton belüli áthelyezés szabályait.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálaton belüli áthelyezésre a szolgálat érdekében vagy a nemzetbiztonsági állomány tagjának kérelmére kerülhet sor, azzal a feltétellel, hogy az új szolgálati beosztáshoz előírt végzettségi, szakképesítési és szakmai képesítési és alkalmassági feltételeknek megfelel. Az áthelyezés munkáltatói oldalról, szolgálati érdekre hivatkozva 4 hónappal elhalasztható. Az elhalasztás nem alkalmazható pályázaton elnyert beosztásba történő áthelyezés esetén.

Az alábbi esetekben nem kell a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezése a szolgálat érdekében történő áthelyezéshez:

1. ha az áthelyezés nem jár alacsonyabb vagy magasabb szolgálati beosztásba helyezéssel,

2. ha az áthelyezés nem jár a szolgálatteljesítés helyének megváltozásával vagy

3. ha a szolgálatteljesítés helye változik, de az új szolgálatteljesítési hely eléréséhez szükséges idő a tartózkodási helytől irányonként nem haladja meg a 1,5 órát, 10 évnél fiatalabb gyermek nevelése esetén az 1 órát (az időtartamokat közösségi közlekedés igénybevételével kell figyelembe venni).

Átrendelésként nevesíti a törvény a szolgálati viszony módosulásának azon formáját, amikor a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálat érdekében eredeti szolgálati beosztásában való meghagyása mellett a polgári nemzetbiztonsági szolgálat másik szervezeti egységéhez (bármely helységbe) beleegyezése nélkül meghatározott szolgálati feladat teljesítésére kerül átrendelésre. A más helységbe való átrendelés időbeli korlátja naptári évenként legfeljebb 4 hónap lehet. A 4 hónap leteltétől számított 6 hónapon belül újabb átrendelésre nem kerülhet sor. A törvény kimondja, hogy a rendelkezési állományba nem tartozók iskolai rendszerű oktatása, képzése az oktatás időtartamára átrendeléssel is történhet, amely esetben azonban a 4 hónapos korlát nem alkalmazandó és abba az időtartamba nem is kell ezt az időtartamot beszámítani. Az átrendelés a nemzetbiztonsági állomány tagjára nézve aránytalan sérelemmel nem járhat, ezért a törvény taxatíve sorolja fel azon eseteket, amikor más helységben történő szolgálatellátás esetén a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezése nélkül nincs helye átrendelésnek.

A korábbi ideiglenes átrendelés beleolvad az általános átrendelésbe, de a gyakorlati alkalmazhatósága nem szűnik meg: ekkor a nemzetbiztonsági állomány tagja a polgári nemzetbiztonsági szolgálat hatékony működéséhez szükséges szolgálatszervezési okból ideiglenesen az eredeti szolgálati beosztásához tartozó feladatok helyett a szervezeti egységen belül más szolgálati feladatok ellátására rendelhető át, az eredeti szolgálati beosztásában való megtartása mellett. Lényeges, hogy ezen jogintézmény elkülönítésre kerüljön a helyettesítéstől, míg a helyettesítésre történő megbízás esetében ugyanis valamely üres szolgálati beosztáshoz tartozó szolgálati feladat ellátásáról lehet szó, az ideiglenes átrendelés esetében arról, hogy valamely oknál fogva olyan szolgálati feladatok jelentkeznek, amelyeket a meglévő, rendszeresített szolgálati beosztásokkal nem lehet teljeskörűen lefedni, ezért indokolt az ideiglenes átrendelés alkalmazása.

A törvény a vezénylés szabályait jelentősen átalakítja annak érdekében, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetbiztonsági érdekből kevesebb – előre rögzített, az egyedi igényekhez alkalmazkodni nem képes – jogszabályi kötöttséggel tudják a nemzetbiztonsági állomány tagját vezényelni. A törvény megszünteti a vezénylés korábbi különálló jogcímeit, a jövőben egy vezénylési jogcím marad, de pont ezért a vezénylés ideje alatt a vezényeltre vonatkozóan a jogviszony tartalmát nem rögzíti kógensen a törvény, hanem azokról a vezénylési megállapodásban a főigazgatónak és a fogadó más szerv vezetőjének kell megállapodnia. Természetesen a vezénylési megállapodásban sem írhatóak felül a jogszabályi rendelkezések, csupán arról állapodnak meg a felek, hogy a jogviszony egyes elemeire mely jogállási jogszabályt: ezt, vagy a más szerv foglalkoztatottjaira vonatkozó jogállási jogszabályt kell alkalmazni.

Garanciaként itt is érvényesül a szolgálati viszony módosításának általános szabálya, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezése szükséges a vezényléshez és a vezénylési megállapodásban foglaltakhoz egyaránt. Előfordulhat olyan eset, hogy inkább a polgári nemzetbiztonsági szolgálat fizeti az e törvény szerinti illetményt, de nemzetbiztonsági érdekből mindenképpen szükséges a vezénylés. Ezért a törvény felsorolja, hogy a jogiszony mely elemeiről kell a vezénylési megállapodásban rendelkezni az alábbiak szerint:

1. azokra a nemzetbiztonsági állomány tagja a) e törvény szerint vagy b) a fogadó szerv foglalkoztatottjaira vonatkozó szabályok szerint jogosult, valamint

2. azokat a) a polgári nemzetbiztonsági szolgálat, vagy b) a fogadó szerv biztosítja a saját költségvetése terhére.

A törvény az egyértelmű jogalkalmazás érdekében kimondja, hogy a más szervnél a tevékenysége ellátásának jogalapja a vezénylés lesz, nem egy új kinevezés egy másik jogviszonyba vagy egy munkaszerződés. A más szervnél tehát nem kell létrehozni az más szerv foglalkoztatottjaira vonatkozó jogviszonyt új, kettős jogviszonyként. A más szerv és a nemzetbiztonsági állomány tagja között e tekintetben nem jön létre új foglalkoztatási jogviszony, továbbra is egy jogviszonya, a szolgálati viszonya áll fenn a vezényeltnek. Azonban ez nem jelenti azt, hogy pl. adózási, járulékfizetési vagy akár munkavédelmi szempontból ne minősülne foglalkoztatási jogviszonynak a vezényléssel létrejött jogviszony. Jogállás tekintetében azonban nem jön létre új foglalkoztatási jogviszony, tehát a vezénylés megszüntetésekor nem kell pl. a Kit. vagy az Mt. jogviszony-megszüntető rendelkezéseit alkalmazni, nem jár felmentési idő, végkielégítés a nemzetbiztonsági állomány tagjának. Azt, hogy a más szerv foglalkoztatottjaira vonatkozó jogállási jogszabályból mit kell alkalmazni a vezényeltre is, annak e törvény és a vezénylési megállapodás a jogalapja, nem másik foglalkoztatási jogviszony létrejötte miatt a másik foglalkoztatási jogszabály.

A törvény speciális szabályt állapít meg a miniszter által vezetett minisztériumba vezetői álláshely ellátására történő vezénylés esetén, tekintettel arra, hogy ezen vezényeltek a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok feletti irányítási jogkör végrehajtásában vesznek részt, így szükséges, hogy az e törvény szerinti vezetői beosztáshoz előírt rendfokozatot viseljék ők is a törvény által történő megfeleltetés szerint.

A törvény kimondja, hogy a vezényelt a fogadó szerv illetékes vezetőjének, szolgálati elöljárójának rendelkezései szerint teljesíti a szolgálatát, valamint külön rögzíti, hogy a vezényelt tevékenységét a fogadó szerv tevékenységét szabályozó szabályok szerint látja el. Tehát pl. a nemzetbiztonsági állomány rendőrséghez vezényelt tagja tevékenysége ellátása során a Rendőrségről szóló törvény szerint, a rendőrre vonatkozó jogosultságok és kötelezettségek szerint jár el.

Ezen túl a törvény rögzíti a jogviszony azon elemeit, amelyekre a más szerv foglalkoztatottjaira vonatkozó szabályok irányadóak, valamint amelyekre a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnál szolgálatot teljesítő nemzetbiztonsági állomány tagjára vonatkozó szabályok az irányadók. A törvény újítása, hogy rendezi a nemzetbiztonsági állomány vezényelt tagjának összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat: vezénylés esetén a fogadó szerv állományának összeférhetetlenségére vonatkozó és e törvény szerinti szabályokat egyaránt alkalmazni kell.

A szolgálati viszonyt érintő munkáltatói jogokat továbbra is e törvény szerinti munkáltatói jogkör gyakorlója, az egyéb munkáltatói jogokat a fogadó más szerv munkáltatói jogkört gyakorló vezetője vagy parancsnoka gyakorolja.

A törvény a korábbiakkal megegyezően szabályozza a szakdiplomataként történő kihelyezése érdekében történő továbbvezénylést, valamint a vezénylés megszüntetésének szabályait.

A törvény – a különleges jogállású szervekről és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról szóló 2019. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Küt.) mintájára – kiegészítésre kerül a külszolgálatra vezénylésre vonatkozó alapvető szabályokkal. Legfőbb lényegi eleme, hogy a külszolgálatra vezénylés a szolgálati viszony fennállását nem érinti, azonban a külszolgálatra vezénylés időtartama alatt a kihelyező szerv a nemzetbiztonsági állomány tagját a Kit. szerinti kormányzati szolgálati jogviszonyban, kormánytisztviselőként foglalkoztatja. Erre azért van szükség, mert míg egy vezénylés során nem jön létre új foglalkoztatási jogviszony, addig a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény 36. § (4a) bekezdése alapján a vezénylés esetén az állomány vezényelt tagja a kihelyező szervhez történő vezénylést követően a tartós külszolgálat idejére a 11. § (3) bekezdés szerinti tartós külszolgálati felkészülést támogató szervezeti egység állományába kerül kinevezésre kormánytisztviselőnek. Ezen lényeges különbség miatt szükséges különbséget tenni a vezénylés és a külszolgálatra vezénylés között.

A külszolgálatra vezényléshez az általános szabály szerint szükséges a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezése.

A törvény a külföldre vezénylés szabályain nem módosít a Hszt.-hez képest, csupán elhagyásra kerültek azok az esetkörök, amelyek a polgári nemzetbiztonsági szolgálat nemzetbiztonsági állománya esetében nem jöhetnek szóba [pl. a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 7/E. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feladat ellátása, vagy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség készenléti alakulatában való részvétel érdekében történő külföldre vezénylés].

A külföldre vezényléshez az általános szabály szerint természetesen szükséges a nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezése.

Az Európai Unió vagy nemzetközi szervezetek által finanszírozott fejlesztési programokban történő szakértői részvétel vonatkozásában a törvény a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvényhez (a továbbiakban: Kit.) hasonlóan szabályozza a nemzetbiztonsági állomány tagjának az Európai Unió vagy nemzetközi szervezetek által finanszírozott fejlesztési programokban történő szakértői részvételét.

A törvény rendezi a szolgálati viszony szünetelésével összefüggő kérdéseket. Szünetel a szolgálati viszonya a nemzetbiztonsági állomány azon tagjának, akit az országgyűlési képviselői, az európai parlamenti képviselői, az önkormányzati, vagy a főpolgármesteri, polgármesteri választáson jelöltként nyilvántartásba vettek, figyelemmel arra, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja politikai tevékenységet nem végezhet. (Ha megválasztották, akkor a törvény erejénél fogva megszűnik a jogviszonya.)

A törvény módosítja a szünetelésnek az állami vezetői kinevezés miatti esetkörét: egyrészt csak az államtitkár (kivéve a miniszter helyettesítését ellátó államtitkárt) és a szakmai felsővezetők [kivéve a Kit. 13/C. § (1) bekezdése szerinti igazgatót] esetében hagyja meg, ugyanakkor nem köti csak a polgári nemzetbiztonsági szolgálatot irányító miniszter által vezetett minisztériumba történő kinevezéshez. [A miniszter helyettesítését ellátó államtitkárrá kinevezéssel a szolgálati viszony a törvény erejénél fogva megszűnik, míg a Kit. 13/C. § (1) bekezdése szerinti igazgató jogviszonya változattás nélkül fennmarad, a kabinetfőnökhöz hasonlóan vezényléssel is betölthető az álláshely.]

A szünetelés alatt a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogait nem gyakorolhatja, a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségek őt nem terhelik: ebből következően többek között sem illetmény, sem illetményen felüli juttatás, sem költségtérítés, kedvezmény, támogatás nem illeti meg, nem használhatja a rendfokozatát, nem viselhet egyenruhát és szolgálati lőfegyvert. (Egyenruhát egyébként már önmagában azért sem viselhet, mert a szünetelés alatt nem tud betölteni sem főigazgatói, sem főigazgató-helyettesi szolgálati beosztást, és e törvény alapján csak ezen szolgálati beosztást betöltők jogosultak egyenruhát viselni.)

A nyugdíj előtti rendelkezési állomány tekintetében a törvény rögzíti, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagját az öregségi nyudíjkorhatár elérése előtti 8. évtől 5 évig a főigazgató – döntése alapján – nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezheti, ha legalább 30 év szolgálati viszonyban töltött tényleges szolgálati idővel rendelkezik. Ebben az esetben a nemzetbiztonsági állomány tagja még nem kérelmezheti a nyugdíj előtti állományba helyezést, arra majd csak az öregségi nyudíjkorhatár elérése előtti 5. évtől lesz lehetősége. Eltérő rendelkezés hiányában a szolgálati viszony módosításának általános rendelkezése szerint az öregségi nyudíjkorhatár elérése előtti 5. évtől történő nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezés is történhet kérelemre vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat érdekkörében felmerült okból, az nemzetbiztonsági állomány tagjának beleegyezésével. A nyugdíj előtti rendelkezési állomány harmadik esetköre az öregségi nyudíjkorhatár elérése előtti 3. évtől áll fenn, a nemzetbiztonsági állomány tagja kérelme alapján a főigazgató ekkor azonban már nem mérlegelhet az engedélyezésről, a kérelem alapján nyugdíj előtti rendelkezési állományba kell helyeznie a nemzetbiztonsági állomány tagját.

Mindhárom esetben az életkoron túl feltétel a legalább 30 év tényleges szolgálati idővel való rendelkezés.

A nemzetbiztonsági állomány bármely eset alapján nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezett tagja – az öregségi nyudíjkorhatár elérése előtti 5. évig – olyan mértékű illetményre jogosult, amelynek összege a személyi jövedelemadó és a járulékok levonása után megegyezik a nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezéskor öregségi nyugdíjként őt megillető összeg 85%-ával.

A nemzetbiztonsági állomány tagja az öregségi nyudíjkorhatár elérése előtti 5. évtől olyan mértékű illetményre jogosult, amelynek összege a személyi jövedelemadó és a járulékok levonása után megegyezik azzal az összeggel, amely a nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezéskor öregségi nyugdíjként megilletné – ha az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte volna –, vagy választása szerint a Knytv.-ben foglaltak szerint rögzített szolgálati nyugdíjnak megfelelő összeggel.

A szolgálatellátásra vonatkozó további szabályokat a törvény részletesen rögzíti.

A törvényben – más jogállási törvényekhez hasonlóan – szétválasztásra kerülnek a szolgálati viszony megszűnésének, valamint megszüntetésének esetei. A szolgálati viszony megszűnése esetén a szolgálati viszony alanyai erre irányuló akaratnyilatkozata nélkül, objektív körülmények bekövetkezésével a foglalkoztatási jogviszony automatikusan megszűnik, míg a szolgálati viszony megszüntetése esetében a szolgálati viszony alanya vagy alanyai megszüntetésre irányuló jognyilatkozatot tesznek, vagy megállapodást kötnek.

A törvény ugyan elhagyja a megszűnési esetek egy részét, de azok tartalmilag nem kerülnek megszüntetésre, csupán azok mindegyike besorolható az e törvény szerinti esetek közé. A törvény ezen alcím alatt taglalja az egyes esetköröket. Önálló jogcímként megszűnik továbbá az azonnali hatályú lemondás, az a lemondásba beleolvad (ahogy a felmentés is egy jogcím, azzal, hogy a törvény rendezi, hogy mikor lehet/kell azonnali hatállyal felmenteni a nemzetbiztonsági állomány tagját). Az áthelyezés külön jogcímei pedig összevonásra kerültek.

A törvény felsorolja a szolgálati viszony törvény erejénél fogva történő megszűnésének esetköreit.

Új rendelkezés ebben a körben, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár elérésével – a hónap utolsó napjával, főszabály szerint – megszűnik a nemzetbiztonsági állomány tagjának szolgálati viszonya, de a más jogállási törvényekhez hasonlóan, e törvény is lehetőséget ad rá, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagjának kérelmére fent lehessen tartani a szolgálati viszonyt. Ehhez szükséges egy végső határ beiktatása: a 70. életév betöltésével a szolgálati viszony a törvény erejénél fogva meg fog szűnni.

A törvény szabályozza a nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátás szabályait. A törvény egyrészt rögzíti a nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátás célját, a mely a korábban elért jövedelem kiesésének pótlása, másrészt meghatározza az ellátásra való jogosultság együttes feltételeit. Az ellátásra való jogosultság alapvető feltétele, hogy az egészségi alkalmatlanság szolgálattal összefüggő balesetre vagy betegségre vezethető vissza, és a baleset, betegség az érintettet a szolgálatteljesítés során érte. Nem jogosult nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátásra az, aki szándékosan vagy súlyosan gondatlanul közrehatott az egészségi alkalmatlansága bekövetkeztében vagy kialakulásában. A törvény példálózó jelleggel határozza meg ezek esetköreit, mint például az ittas vagy bódult állapotban történő járművezetés, jogellenes magatartás. A törvény rögzíti továbbá a jogosultság megállapítására és a nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátás mértéke megállapításának eljárási szabályait, a jogosultság megszűnésének eseteit és a jogalap nélkül felvett nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátás visszakövetelésének szabályait.

A törvény a korábbi szabályozásból elhagyja a továbbfoglalkoztatási kötelezettséget és ezzel összefüggésben a korábbi rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítést, amely a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok esetében több adminisztrációs teherrel járt, mint amennyi pozitív hatása kimutatható volt. Az egészségi állapot miatti alkalmatlanság esetén természetesen köteles a polgári nemzetbiztonsági szolgálat másik – akár alacsonyabb szolgálati beosztást – felajánlani, ha nemzetbiztonsági állomány tagja csak a szolgálati beosztása ellátására alkalmatlan. Ugyanakkor, ha a nemzetbiztonsági szolgálatra való alkalmatlansága került megállapításra, akkor is lehetőség van – akár kérelmére – nemzetbiztonsági alkalmazotti munkakörbe való áthelyezésre. De ezt az eddig gyakorlati szempontok alapján nem indokolt kötelezővé tenni.

A törvény meghatározza a felmentési okokat, továbbá megtartja a felmentési idő és a végkielégítésre jogosító időtartam szolgálati időhöz kötött sávosan emelkedő rendszerét. A felmentési védelem csak az adott időtartam alatt jár.

A törvény ugyan nem veszi át a Hszt. 88/A. §-ának megfelelő szabályozást, azonban ez nem jelenti, hogy e körben nem felelne meg a törvény a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek. A törvény 66. § (1) bekezdése szerint ugyanis minden esetben indokolni kell a felmentést. Másrészt a törvény 150. §-a szerint a felmondás és indokolása írásbeliséghez kötött, de a 150. § (1) bekezdése szerint is bármikor kérheti az állomány tagja az írásba foglalást.

A törvény más közszolgálati törvények mintájára új felmentési okokat vezet be:

1. felmentéssel megszüntethető a szolgálati viszony a) a 64. § (1) bekezdés c) pontja szerint, ha megszűnt a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnál a nemzetbiztonsági állomány tagja által ellátott feladat, vagy b) a 64. § (1) bekezdés e) pontja szerint, ha a polgári nemzetbiztonsági szolgálat a feladatok hatékonyabb biztosítása érdekében a nemzetbiztonsági állomány tagja által betöltött szolgálati beosztásra más személyt alkalmaz;

2. felmentéssel meg kell szüntetni a szolgálati viszonyt, ha a nemzetbiztonsági állomány tagja a hivatása gyakorlására érdemtelen.

A törvény garanciális rendelkezéseket fűz az új felmentési okokhoz. A 64. § (1) bekezdés e) pontja alapján abban az esetben szüntethető meg a szolgálati viszony, ha

1. a nemzetbiztonsági állomány tagja által betöltött szolgálati beosztásra meghatározott feladatokban olyan változás következik be, amelynek hatékony ellátására a nemzetbiztonsági állomány tagja iskolai végzettsége, szakképzettsége, szakképesítése, szakmai tapasztalata nem megfelelő (változás a polgári nemzetbiztonsági szolgálat érdekkörében felmerülő ok lehet, így különösen, ha a polgári nemzetbiztonsági szolgálat feladatellátásának jogszabályi változásával függ össze),

2. az adott iskolai végzettség, szakképzettség, szakképesítés oktatási intézmény által biztosított határidőn belül történő megszerzésére a nemzetbiztonsági állomány tagja nem vállal kötelezettséget és

3. a polgári nemzetbiztonsági szolgálat a szolgálati beosztást más személlyel valóban be is tölti.

További garanciális elem, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja szolgálati viszonyát a 64. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt okból megszüntetni kizárólag abban az esetben lehet, ha a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnál a nemzetbiztonsági állomány tagja végzettségének, szakképzettségének, szakképesítésének, szakmai tapasztalatának megfelelő, betölthető szolgálati beosztás nincs, vagy az így felajánlott szolgálati beosztást a nemzetbiztonsági állomány tagja nem fogadja el.

Az érdemtelenség a korábbi méltatlanságot váltja fel, a méltatlansági okok az érdemtelenség egyik eleme marad, azonban az kiegészül. A rendelkezések alapján érdemtelenségnek minősül, ha a nemzetbiztonsági állomány tagja szolgálaton kívül olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat jó hírnevét vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat működésébe vetett közbizalmat súlyosan rombolja, vagy a feladatait nem az alappal elvárható szakmai elhivatottsággal végzi és emiatt nem várható el, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat a szolgálati viszonyát fenntartsa.

A nemzetbiztonsági állomány tagját felmentése esetén – meghatározott kivételekkel, a felmentési időre járó illetményen felül – végkielégítés illeti meg.

A nemzetbiztonsági állomány tagja főszabályként bármikor lemondhat. Ez alól kivételt képez a szükségállapot vagy hadiállapot időszaka; ekkor a jogviszony lemondással nem szüntethető meg. A lemondási idő 2 hónap, de megállapodás alapján ennél rövidebb is lehet.

A törvény fenntartja az azonnali hatályú lemondás jogintézményét. Célja, hogy ha a nemzetbiztonsági állomány tagját a szolgálati ideje alatt a szolgálati elöljárója részéről a törvényben meghatározott jogaiban vagy emberi méltóságában olyan súlyos sérelem érte, amely miatt szolgálati viszonyának fenntartása nem várható el tőle, az arra okot adó körülmény megjelölésével azonnali hatályú lemondással élhessen. Az okot adó körülményt a nemzetbiztonsági állomány tagja köteles bizonyítani. Megalapozott azonnali hatályú lemondáskor a felmentés esetén kifizetendő juttatások (felmentési idő, végkielégítés) szabályait kell alkalmazni, hasonlóan a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerinti azonnali hatályú felmondáshoz.

A szolgálati viszony bármikor megszüntethető közös megegyezéssel, indokolási kötelezettség nélkül. Garanciális szabály, hogy a megállapodást írásba kell foglalni, és ebben rögzíteni kell a szolgálati viszony megszűnésének napját, továbbá rendezni kell a megszüntetésből eredő jogokat és kötelezettségeket, illetve a megtérítési kötelezettség és a lakásbérlet alakulását is.

A törvény a korábbi 4 féle áthelyezési jogcímeket összevonja és egy áthelyezést szabályoz. A törvény a közszolgálati életpályák átjárhatósága érdekében ennek keretében szabályozza

1. a nemzetbiztonsági szolgálati, nemzetbiztonsági alkalmazotti,

2. a Hszt. szerinti hivatásos szolgálati, rendvédelmi igazgatási szolgálati,

3. a Magyar Honvédség hivatásos vagy szerződéses katonai szolgálati, honvédelmi alkalmazotti,

4. az adó- és vámhatósági szolgálati,

5. az igazságügyi alkalmazotti szolgálati,

6. az egészségügyi szolgálati,

7. a kormányzati szolgálati, a közszolgálati vagy közalkalmazotti

jogviszonyba történő áthelyezést.

Az áthelyezettek jogviszonyát az új közszolgálati jogviszonyban folyamatosnak kell tekinteni.

A szolgálati viszony megszűnése esetén a foglalkoztató polgári nemzetbiztonsági szolgálatot terhelő kötelezettségek közül kiemelendő az elszámolási, kifizetési, igazolási és – a törvényben rögzített okok fennállása esetén – megtérítési kötelezettség.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálat és a nemzetbiztonsági állomány tagja megállapodhatnak abban, hogy a szolgálati viszony megszűnését vagy megszüntetését követő 2 évig nem tanúsít olyan magatartást, amellyel a korábban őt foglalkoztató polgári nemzetbiztonsági szolgálat jogos érdekét sértené vagy veszélyeztetné. A megállapodás alapján a polgári nemzetbiztonsági szolgálat a szolgálati viszony megszűnésekor vagy megszüntetésekor ellenértéket fizet, amelynek összege szabad megállapodás tárgya, ugyanakkor az nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó illetmény 10%-a, és nem haladhatja meg annak 100%-át. Tehát az ellenérték egyösszegben jár, azonban annak mértéke megegyezik 2 évi illetmény 10–100%-ával. A korlátozás megszegése esetén a kötelezettség teljesítéséért fizetett ellenértéket vissza kell fizetni.

A nemzetbiztonsági állomány tagjának besorolásával összefüggő munkáltatói intézkedések tekintetében a tervezett szolgálati beosztásba történő kinevezés vagy helyezés előtt a munkáltatói jogkör gyakorlója megvizsgálja, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja rendelkezik-e a szolgálati beosztás ellátásához szükséges szakmai képesítéssel, megfelel-e az alkalmassági követelményeknek, és megállapítja az illetmény és a rendfokozat megállapításához figyelembe vehető szolgálati időt. Vezetői beosztásba helyezés esetén nem a szolgálati idő alapján, hanem a törvény a 3. melléklet szerint történik a rendfokozat megállapítása azzal, hogy a 3. melléklet szerinti rendfokozat megállapítására és – ha szükséges – az abba való kinevezésre vagy előléptetésre csak akkor kerül sor, ha nemzetbiztonsági állomány vezetői beosztásba tervezett tagjának viselt rendfokozata alacsonyabb a 3. melléklet szerinti rendfokozatnál. A vezetői beosztáshoz kötött rendfokozatot addig viselheti a nemzetbiztonsági állomány tagja, ameddig betölti azt a vezetői beosztást. A vezetői beosztásba helyezés visszavonása vagy a vezetői beosztásról történő lemondás esetén a nemzetbiztonsági állomány tagjának rendfokozatát a tényleges szolgálati idő szerint vagy a vezetői beosztást megelőző soron kívüli előléptetésre figyelemmel újra meg kell állapítani, kivéve, ha újabb vezetői beosztásba helyezik, akkor az új vezetői beosztás besorolási kategóriájának megfelelő rendfokozatot kell megállapítani részére.

A főigazgató a szolgálati beosztásba kinevezéskor a fenti szempontok alapján besorolja a nemzetbiztonsági állomány tagját, megállapítja a rendfokozatát.

A törvény megszünteti a fizetési fokozatok rendszerét, figyelemmel arra, hogy az illetmény a törvény szerinti sávon belül állapítható meg, annak összegét a főigazgató a törvény szerinti mérlegelési szempontok alapján határozza meg.

Az új előmeneteli rendszer egyik fontos eleme, hogy a rendfokozati rendszer átalakul. A rendfokozatok – a vezetői beosztások kivételével – nem az egyes szolgálati beosztásokhoz kötötten kerülnek meghatározásra, hanem a törvény visszatér ahhoz a rendhez, amely szerint a rendfokozatban való előmenetel soron történő előlépéssel, vagy soron kívül és a törvényben meghatározott egyéb okból történő előléptetéssel valósul meg.

A soron történő előléptetés feltétele, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja megfeleljen a következő feltételnek: a rendfokozatára megállapított várakozási ideje letelt. Tekintettel arra, hogy a főtörzszászlós rendfokozathoz nem rendel a törvény várakozási időt, így soron nem történik előléptetés hadnagyi rendfokozatba (amely már tiszti rendfokozat és felsőfokú iskolai végzettséghez kötött).

A törvény a vezetői beosztást betöltők rendfokozatában nem vezet be változást. A vezetők továbbra is a vezetői beosztáshoz rendszeresített rendfokozatot viselik, az adott vezetői beosztás betöltéséig.

A tervezet is megteremti a lehetőségét a nem vezetői szolgálati beosztást betöltő esetében a soron kívüli előléptetésnek. A soron kívüli előléptetés esetében a törvény a következő feltételeket tűzi: az első tiszti (hadnagyi) rendfokozat esetén az ahhoz szükséges iskolai végzettséggel rendelkezik, a meglévő rendfokozatában eltöltendő várakozási időnek legalább a fele eltelt és teljesítménye alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója erről dönt. A főigazgató a soron kívüli előléptetés feltételeinek való megfelelés nélkül is soron kívül eggyel magasabb rendfokozatba léptetheti elő a nemzetbiztonsági állomány nem vezetői beosztást betöltő tagját vagy kezdeményezheti az ezredesi kinevezését a miniszternél, ha a szolgálat teljesítésében kimagasló helytállást tanúsított.

Tekintettel arra, hogy a vezetői beosztást betöltők rendfokozata a vezetői beosztás besorolási kategóriájához kötött, a soron kívüli előléptetés értelmezhetetlen a vezetői beosztást betöltők esetében, hiszen így elveszti a törvény szerint megállapított, megkülönböztetett, egymásra épülő vezetői rendfokozati rendszer az értelmét azáltal, ha a rendfokozatok összecsúsznak más besorolási kategóriába tartozó vezetői beosztást betöltők esetében.

A rendfokozati előmenetel egyéb esetei között rendezi a törvény a miniszteri ezredesi és a köztársasági elnöki tábornoki kinevezéseket. Tehát a miniszter jogosult ezredesi rendfokozatba kinevezni a nemzetbiztonsági állomány tagját. Ezen túl – a gyakorlatban főleg a kiemelt vezetők esetében – természetesen a miniszter kezdeményezheti a köztársasági elnöknél a nemzetbiztonsági állomány tagjának az első tábornoki rendfokozatba történő kinevezését vagy magasabb tábornoki rendfokozatba történő előléptetését.

Az erkölcsi megbecsülés kifejezéseként a törvény lehetővé teszi továbbá a nemzetbiztonsági állomány tagjának előléptetését az öregségi nyugdíjkorhatár elérésével történő szolgálati, illetve 20 évi szolgálat után szolgálati kötelmekkel összefüggő rokkantsági nyugállományba helyezése esetén, feltéve, ha szolgálati feladatait kiemelkedő eredményességgel látta el. Eggyel magasabb rendfokozatba kell előléptetni, kinevezni a hősi halottá nyilvánított, tiszti, főtiszti vagy tábornoki rendfokozati állománycsoportba tartozott személyt. Hadnagyi rendfokozatba kell kinevezni a hősi halottá nyilvánított, altiszti vagy zászlósi rendfokozati állománycsoportba tartozott személyt. A polgári nemzetbiztonsági szolgálat halottja eggyel magasabb rendfokozatba előléptethető vagy kinevezhető.

A törvény meghatározza a szolgálati viszonyból fakadó alapvető kötelezettségeket mind a foglalkoztató polgári nemzetbiztonsági szolgálat, mind a nemzetbiztonsági állomány tagja tekintetében. A munkáltatói jogkört gyakorló főigazgató kötelességei között szerepel többek között a feladatok meghatározására, a szolgálatszervezésre, valamint a tájékoztatásra és irányításra vonatkozó kötelezettségek szabályozása.

A törvény mind a foglalkoztató polgári nemzetbiztonsági szolgálat, mind a nemzetbiztonsági állomány tagja tekintetében meghatározza a szolgálati viszonyból fakadó alapvető kötelezettségeket.

A nemzetbiztonsági állomány tagjának a szolgálat ellátásával összefüggő kötelezettségei tekintetében szerepel a törvényben különösen:

1. a szolgálatképes állapotban megjelenésen túl kötelezettségként szerepel a törvényben a szolgálatképes állapot fenntartása is a szolgálat teljes ideje alatt;

2. rögzítésre kerül a szolgálat ellátásához biztosított eszközök, felszerelések megóvásának kötelezettsége;

3. a szolgálatképes állapot megállapítása, a befolyásoltság kiszűrése céljából az alkohol, a kábítószer vagy pszichotróp anyag fogyasztásának ellenőrzését célzó, műtétnek nem minősülő vizsgálatnak a hivatalos állomány tagja köteles magát alávetni, miniszteri által közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározott szabályok szerint;

4. munkatársaival az emberi méltóság és a függelmi viszonyok tiszteletben tartásával köteles érintkezni.

Új elemként jelenik meg a törvényben, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit minden törvényes eszközzel érvényesíteni és – ha kell, élete árán is – megvédeni. Ez a kötelezettség ugyan az Nbtv. 22. § (2) bekezdésében eddig is szerepelt, de az Nbtv.-t szükséges a jogállási szabályoktól megtisztítani, így ezen szabály a törvénybe kerül átemelésre.

A törvény továbbra is tartalmazza az utasítások végrehajtásának kötelezettségét. A kötelezettség alól kivételt képez az az eset, amikor a nemzetbiztonsági állomány tagja az utasítás végrehajtásával bűncselekményt követne el.

A szolgálati igazolvány a polgári nemzetbiztonsági szolgálat nemzetbiztonsági állományába tartozáson túl igazolhatja a nemzetbiztonsági állomány tagjának lőfegyver-viselésre jogosultságát, valamint az intézkedésre jogosultságát is. Ennek megfelelően a főigazgató dönthet úgy, hogy a nemzetbiztonsági állomány nem minden tagja jogosult lőfegyver-viselésre és intézkedésre, közjogi szervezetszabályozó eszközben azt csak bizonyos beosztásokban teszi ezt lehetővé és egyben kötelezettséggé.

A törvény fenntartja a kétlépcsős alkalmasság-vizsgálati rendszert, amelynek alapvetése az alkalmassági kritériumok két lépcsős kialakítása: egyrészt szükséges a minimumfeltételek meghatározása, másrészt a differenciálás szempontrendszerének kialakítása a szolgálati beosztások közötti különbségtétellel. A minimum-feltételek mint alapkritériumok meghatározásának célja, hogy indokolatlanul ne kelljen a szolgálati viszonyt azonnal megszüntetni azért, mert egészségi vagy pszichológiai okból alkalmatlannak bizonyult a szolgálati beosztására. A minimum-feltételek és a szolgálati beosztások egészségi és pszichológiai kategorizálása alapján könnyebben megállapítható, hogy van-e még olyan szolgálati beosztás, amire alkalmas a nemzetbiztonsági állomány tagja és melyek ezek vagy – mivel a minimum-feltételeket sem képes teljesíteni – meg kell szüntetni a szolgálati viszonyát. Az alkalmatlanság megállapítása – ahogy a teljesítményértékelés során – itt is két féle lehet: csak a szolgálati beosztására alkalmatlan vagy a teljes nemzetbiztonsági szolgálatra.

Ha csupán a szolgálati beosztására alkalmatlanság került megállapításra, akkor a vizsgálat alapján a nemzetbiztonsági szolgálatra alkalmas, tehát meg kell számára találni azt a szolgálati beosztást, amelynek betöltésére alkalmas. Ezért fűzi a törvény azt a jogkövetkezményt ehhez az eredményhez, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat köteles a nemzetbiztonsági állomány tagja állapotának, végzettségének megfelelő másik szolgálati beosztást. Ha ilyen szolgálati beosztás a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnál nincs, vagy azt a nemzetbiztonsági állomány tagja nem fogadja el, szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni.

Ha nemzetbiztonsági szolgálatra alkalmatlanságot állapít meg az alkalmasság-vizsgálat, akkor is lehetősége van a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnak, hogy állapotának, végzettségének megfelelő nemzetbiztonsági alkalmazotti munkakört ajánljon fel az állomány tagjának. Ha nem akar, vagy nem tud ilyen munkakört felajánlani és nem állnak fent a nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátás feltételei vagy a felajánlott munkakört a nemzetbiztonsági állomány tagja nem fogadja el, a szolgálati viszonyt felmentéssel meg kell szüntetni.

A törvény tartalmazza az alkalmasság-vizsgálati kategóriák törvényi alapját. Az alkalmasság vizsgálata a betöltendő vagy betöltött szolgálati beosztáshoz igazodik. A minimum-feltételek, az alkalmasság-vizsgálati kategóriák, az egyes alkalmasság-vizsgálati kategóriákba tartozó szolgálati beosztásokat és a kategória-feltételeket az egyes szolgálati beosztások okozta egészségi és pszichikai megterhelés alapján – a miniszter jóváhagyásával – főigazgatói közjogi szervezetszabályozó eszközben kerülnek meghatározásra. Az Nbtv. ismeri több pontban, hogy egyes szabályozási tárgykörökben a főigazgató csak akkor adhat ki normatív utasítást, ha azzal a miniszter is egyetértett. Ezt a szabályozási módszert veszi át a törvény is a fontosabb, az alkalmassági feltételekkel kapcsolatos szabályozási tárgyköröknél.

A szolgálati beosztáshoz szükséges iskolai végzettségi és szakképesítési követelmények között a törvény rögzíti, hogy a vezetői és az I. besorolási osztályba tartozó szolgálati beosztásba kinevezéshez felsőfokú iskolai végzettség, a II. besorolási osztályba tartozó szolgálati beosztásba kinevezéshez vagy helyezéshez pedig érettségi végzettség szükséges.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatnál szolgálati beosztást betöltőnek a polgári nemzetbiztonsági szolgálat alaptevékenységének megfelelő előírt szakmai képesítéssel kell rendelkeznie. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatnál szolgálati beosztásába a nemzetbiztonsági állomány tagja szakmai képesítés hiányában is kinevezhető azzal, hogy annak teljesítését határidő kitűzésével elő kell írni. Különös figyelemmel arra, hogy a nemzetbiztonsági szakmai képesítések nem szerezhetőek meg a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokon kívül, hiszen ezek belső képzések.

A szolgálati beosztásokhoz rendelt képesítési követelményeket (szakképesítéseket, szakmai képesítéseket, valamint az egyéb képzettségi feltételeket) a miniszter jóváhagyásával a főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben állapítja meg a nemzetbiztonsági szolgálat sajátosságaira figyelemmel.

Ha a nemzetbiztonsági állomány tagja az előírt képzési kötelezettségének neki felróható okból határidőben nem tesz eleget, a szolgálati viszonya a törvény erejénél fogva megszűnik. Ha a nemzetbiztonsági állomány tagja részére magasabb szolgálati beosztásba történő helyezés érdekében előírásra kerül képzési kötelezettség és az előírt képzési kötelezettségét neki felróható okból határidőben nem teljesítette, a nemzetbiztonsági állomány tagja magasabb szolgálati beosztásba nem helyezhető.

A vezetői beosztásba történő kinevezéshez vagy helyezéshez a jogszabályban meghatározott vezetőképző tanfolyam és az arra épülő vezetői akadémia teljesítése is szükséges. A vezetőképző tanfolyamra és a vezetői akadémiára vonatkozó részletszabályokat a miniszter jóváhagyásával a főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben határozza meg.

A nemzetbiztonsági állomány tagja jogosult és köteles szakmai ismereteinek fejlesztése céljából továbbképzésben részt venni. A továbbképzés részletes szabályait főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben határozza meg.

A törvény rendezi az tanulmányi szerződéssel kapcsolatos előírásokat. A tanulmányi szerződés a nemzetbiztonsági állomány tagjával köthető. Tanulmányi szerződés a betöltött vagy tervezett szolgálati beosztás, vagy a szolgálati viszony létesítéséhez vagy fenntartásához szükséges iskolai végzettség, valamint nyelvtudás iskolarendszerű vagy felnőttképzés keretében történő megszerzésére köthető. Nem köthető azonban tanulmányi szerződés, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltatói jogkör gyakorlója kötelezte a nemzetbiztonsági állomány tagját.

A tanulmányi szerződésben meg kell határozni a nemzetbiztonsági állomány tagját megillető támogatás formáját (a leggyakrabban pl. szolgálatmentesség biztosítása) és mértékét, a tanulmányok befejezése után a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnál kötelezően szolgálati viszonyban eltöltendő idő tartamát, továbbá a tanulmányi támogatás pénzben kiszámított összegére vonatkozó megtérítési kötelezettséget, ha a nemzetbiztonsági állomány tagja a tanulmányait nem fejezi be, vagy a szerződésben vállalt időtartamot neki felróható okból nem tölti le.

A szolgálati viszony létesítésének feltétele a poligráfos vizsgálaton való részvétel vállalása, e vizsgálat kérdései csak biztonsági kockázati tényezőkkel kapcsolatos adatkörökre terjedhetnek ki. A törvényben megjelenik egy olyan „új” eset (a nemzetbiztonsági állomány tartós külszolgálatról hazatérő tagjának a biztonsági feltételeknek való megfelelés ellenőrzése során történő poligráfos vizsgálat), ami azonban csak az egyértelműség kedvéért került kiemelésre a korábban is létező, a belső biztonsági és bűnmegelőzési feladatok végrehajtása során történő poligráfos vizsgálat esetköréből.

Új, nevesített esetként jelenik meg a titoktartási kötelezettség megsértése megalapozott gyanúja esetén, annak ellenőrzése érdekében történő poligráfos vizsgálat elvégzésének lehetősége.

Fontos hangsúlyozni, hogy a poligráfos vizsgálat elvégzése csak egy lehetőség a polgári nemzetbiztonsági szolgálat számára, annak elvégzése nem kötelezettség, még a szolgálati viszony létesítésekor sem.

A törvény új elemként vezeti be annak lehetőségét, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja és a polgári nemzetbiztonsági szolgálat a szolgálati viszony megszűnésekor vagy megszüntetésekor megállapodhassanak abban, hogy a szolgálati viszony megszűnését követő 2 évig köteles magát – arra figyelemmel, hogy a titoktartási kötelezettség határidő nélkül terheli – poligráfos vizsgálatnak alávetni akkor, amikor erre a polgári nemzetbiztonság felhívja. A 2 éves időkorlát azért került beépítésre, mert bár természetesen a titoktartási kötelezettség időkorlát nélkül fennáll, de 2 év alatt avulhatnak annyit az információk (mivel új információhoz nem jut a korábbiakkal kapcsolatban), hogy ez az idő elegendő a jogkorlátozás fenntartására. Ahogy az elhelyezkedési korlátozásnál, itt sem kell mindenkivel megállapodást kötni. A poligráfos vizsgálaton való megjelenési kötelezettség teljesítéséért a polgári nemzetbiztonsági szolgálat a szolgálati viszony megszűnésekor ellenértéket fizet, amely nem lehet kevesebb, mint a szolgálati viszony megszűnését megelőző napon részére megállapított illetmény alapulvételével 2 évre járó illetmény 10%-a, és nem haladhatja meg annak 100%-át. Tehát az ellenérték egyösszegben jár, azonban annak mértéke megegyezik 2 évi illetmény 10–100%-ával. A poligráfos vizsgálaton való megjelenési kötelezettség önhibából történő megszegése esetén a kötelezettség teljesítéséért fizetett ellenértéket vissza kell fizetni. Az ellenérték összegének meghatározásánál figyelemmel kell lenni a nemzetbiztonsági állomány tagjának szolgálatteljesítése során megismert információk arra jogosulatlan személy számára történő tudomásra jutásával bekövetkező kár mértékére: e körben értékelhető az információk összessége és annak kiemelkedő jelentősége miatt egyetlen információ súlya is.

A törvény az alapjog-korlátozások között rögzíti, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja pártnak vagy pártpolitikai célokat szolgáló egyesületnek nem lehet tagja, ilyen célú alapítvánnyal nem létesíthet jogviszonyt, munkájában nem vehet részt, politikai tartalmú közszereplést szolgálaton kívül – az országgyűlési képviselők, az Európai Parlament tagjainak, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán jelöltként való részvételt kivéve – sem vállalhat. Ennek megszegése összeférhetetlenségnek minősül.

A törvény a politikai összeférhetetlenségen túl egyrészt rögzíti a közeli hozzátartozókkal szembeni összeférhetetlenségeket, amelyek alól a főigazgató adhat engedélyt. Ezen túl rögzíti a tevékenységi összeférhetetlen eseteket is, valamint a bejelentés-köteles tevékenységeket, amelyeket a bejelentés alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója megtilthat vagy korlátozhat. Ha a nemzetbiztonsági állomány tagja az összeférhetetlenséget nem szünteti meg, szolgálati viszonya a törvény erejénél fogva megszűnik.

A hatályos szabályozással egyezően az új jogállási törvényben a nemzetbiztonsági tevékenység konspiratív jellegére tekintettel szükséges fenntartani azt a rendelkezést, miszerint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok állománya köteles bejelenteni a szolgálati időn kívül végzett tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység folytatását, és amennyiben ezen tevékenység veszélyezteti a szolgálati érdeket, úgy azt a munkáltatói jogkört gyakorló korlátozhatja. Nem kívánatos, hogy akár átvitt értelemben is a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységére irányuló adatok feldolgozására kerüljön sor az érintett tevékenységek során. A gyakorlatban kifejezetten az olyan esetek kerülnek korlátozás alá, amelyek szoros összefüggést mutatnak a polgári nemzetbiztonsági szolgálat tevékenységével (pl. feleslegesen konkrét adatokat tartalmaz, amely alapján a titkosszolgálati eszközökről és módszerekről következtetések vonhatók le, és amely a polgári nemzetbiztonsági szolgálat rendeltetésszerű működését veszélyezteti). A korlátozás nem határtalan, ugyanis kizárólag a konspirációs szempontból aggályosok esetekben kerülhet alkalmazásra. Ezen túl a korlátozás alapja lehet a nemzetbiztonsági állomány tagjának olyan jellegű vagy tartalmú tevékenysége is, amely nem méltó az állomány tagjához (pl. nemzetbiztonsági tevékenységet is feldolgozó vagy olyan kifejezésmódban megnyilvánuló művészeti tevékenység, amely nem egyeztethető össze a nemzetbiztonsági tevékenység érintett általi ellátásával és a nemzetbiztonsági állomány tagjával szemben elvárt rendkívül magas szintű etikai elvárásokkal: trágár szóhasználata vagy a nemiséget túlhangsúlyozó tartalma miatt megbotránkozást kelt).

A nemzetbiztonsági állomány teljesítményének értékelésére főszabályként évente egyszer kerül sor. Amennyiben a nemzetbiztonsági állomány tagjának szolgálati beosztása év közben megváltozik, év közben is kell teljesítményértékelést végezni. Lehetőség van továbbá az év közben történő teljesítményértékelés elvégzésére akkor is, ha a nemzetbiztonsági állomány tagjának alkalmatlansága (a szolgálati beosztása ellátására való alkalmatlansága vagy nemzetbiztonsági szolgálatra alkalmatlansága) merül fel.

A törvény megszünteti a minősítést, az értékelés a teljesítményértékelésben történik meg. Korábban a minősítés tartalmazta a szöveges értékelést, a törvény szerint ez is a teljesítményértékelés része lesz.

A törvény megszünteti továbbá a szervezeti teljesítményértékelést, figyelemmel arra, hogy annak eredményét a teljesítményértékelésbe be kellett számítani, ami sok esetben torzította a valós képet a nemzetbiztonsági állomány tagjának egyéni teljesítményéről.

Kizárólag a tárgyévet lezáró teljesítményértékelés során a vezető javaslatot tehet az illetménynek legfeljebb 20%-kal történő csökkentésére, vagy legfeljebb 30%-kal történő növelésére, amelyre a következő tárgyévet lezáró teljesítményértékelésig jogosult a nemzetbiztonsági állomány tagja (illetményeltérítés). Bármely teljesítményértékelés (a tárgyévet lezáró és a soron kívüli) során továbbra is kezdeményezhető a szolgálati viszony módosítása, – bizonyos esetben – megszüntetése vagy egyéb intézkedések (továbbképzés, mentorálás stb.) javasolhatók.

A teljesítményértékelés alapján megállapítható továbbá a szolgálati beosztás ellátására, illetve a nemzetbiztonsági szolgálatra való alkalmatlanság. Az értékelő vezetőnek lehetősége van azt mondani, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálati beosztására alkalmatlan, ekkor új beosztásba kell helyezni. Ez az új szolgálati beosztás – beleegyezése nélkül is – lehet alacsonyabb szolgálati beosztás is, de kötelezően nem kell annak lennie. Ha az értékelő vezető elfogadhatatlan teljesítményfokozatot állapít meg, az visszajelzés a nemzetbiztonsági állomány tagjának, hogy nem az elvárt színvonalon teljesíti a feladatait, így van lehetősége javítani a teljesítményén. Fontos hangsúlyozni, hogy az értékelésre nem csak a tárgyév lezárásakor kerülhet sor, hanem ha felmerül az alkalmatlansága, akkor év közben is. Ha az értékelő vezető a nemzetbiztonsági szolgálatra való alkalmatlanságot állapítja meg, a nemzetbiztonsági állomány tagjának szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni.

A teljesítményértékelés megállapításai ellen a nemzetbiztonsági állomány tagja szolgálati panasszal élhet, azonban teljesítményértékelését bíróság előtt nem támadhatja meg, csak az annak következtében bekövetkező munkáltatói intézkedés támadható.

A teljesítményértékelés szabályait (különösen annak eljárásrendjét, az értékelendő szempontokat, az éves teljesítményértékelés elvégzésének időpontját, a teljesítményértékelés alapján javasolható egyéb intézkedéseket) a főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben határozza meg.

A törvény más jogállási törvények mintájára megadja a lehetőséget, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója maga is írhasson elő célfeladatot a polgári nemzetbiztonsági szolgálat nemzetbiztonsági állománya részére.

A szolgálati beosztás ellátásából adódó általános munkaterhet jelentősen meghaladó feladat (ún. célfeladat) eredményes végrehajtásáért céljuttatás adható. Ha a nemzetbiztonsági állomány tagja célfeladat végrehajtásában vesz részt, e tevékenysége nem minősül rendkívüli szolgálatteljesítésnek, a tevékenységért csak a céljuttatás jár. Ugyanakkor megtartja a törvény a nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység célfeladatként történő ellátását.

A többi jogállási törvénnyel megegyezően, a szükséges humánerőforrás biztosítása érdekében indokolt a feladatellátáshoz igazodóan az otthoni munkavégzés lehetőségének biztosítása.

Garanciális elem, hogy az otthoni munkavégzésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha a szolgálati feladatok jellege azt lehetővé teszi, valamint a szolgálati helyen ellátandó feladat körében kezelt – keletkező, felhasznált, feldolgozott és továbbításra kerülő – adatok védelmére, biztonságára vonatkozó követelmények lehetővé teszik azoknak információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel történő továbbítását.

A törvény csak a lehetőséget biztosítja, hiszen a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok esetében általános jelleggel – a minősített adatkezelés miatt – nincs lehetőség a szolgálatteljesítési helyen kívüli szolgálatteljesítésre. De bizonyos speciális helyzetekben, átmeneti időre szükség lehet rá, hogy egyes résztevékenységeket vagy adminisztratív tevékenységet a lakó- vagy tartózkodási helyén is végezhesse a nemzetbiztonsági állomány tagja.

Az otthoni munkavégzésre vonatkozó részletszabályokat, ideértve az engedélyezésre, munkavédelmi előírásokra, illetve az ellenőrzésre vonatkozó szabályokat is a főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben határozza meg.

A törvény – a többi jogállási törvénnyel azonos tartalommal – szabályozza a távmunka lehetőségét. A távmunka a foglalkoztató polgári nemzetbiztonsági szolgálat székhelyétől, illetve a szolgálatteljesítés kinevezési okiratban foglalt helyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek, és eredményét elektronikusan továbbítják, ide nem értve az otthoni munkavégzést. A távmunka a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghatározott helyen végezhető.

Ahogy az otthoni munkavégzésnél, a távmunkavégzésre vonatkozó részletszabályokat és az ellenőrzés módját a főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben állapítja meg.

A törvény részletesen szabályozza a nemzetbiztonsági állomány tagja balesetének, betegségének vagy az ezek miatt bekövetkezett halálának a szolgálati kötelmekkel való összefüggés vizsgálatával kapcsolatos eljárást. A betegség szolgálati kötelmekkel való összefüggésének vizsgálatát a nemzetbiztonsági állomány tagja is kezdeményezheti. Az eljárás során jegyzőkönyvet kell felvenni és minősítő határozatot kell hozni. A minősítő határozat ellen a nemzetbiztonsági állomány tagja a kézbesítéstől számított 15 napon belül bírósághoz fordulhat.

A szolgálatteljesítési idő – fő szabály szerint – átlagosan heti 40 óra (a továbbiakban: általános heti szolgálatteljesítési idő), azonban részben vagy egészben készenléti jellegű szolgálat esetében ennél hosszabb is lehet, de ebben az esetben sem haladhatja meg a heti 48 órát. A szolgálatteljesítési idő – az általános heti szolgálatteljesítési idő figyelembevételével – meghatározható legfeljebb 6 havi keretben is. A készenléti jellegű szolgálati beosztásban, és a nemzetbiztonsági érdeket szolgáló, folyamatosan működő rendszerek kezelésére, biztosítására, valamint a folyamatos szolgálatteljesítést igénylő műveleti feladatok ellátására rendszeresített szolgálati beosztásban a szolgálatteljesítési időt – az általános heti szolgálatteljesítési időtartam figyelembevételével – legfeljebb 12 havi keretben is meg lehet határozni.

A készenléti jellegű szolgálati beosztásoknak minősülő és a nemzetbiztonsági érdeket szolgáló, folyamatosan működő rendszerek kezelésére, biztosítására, valamint a folyamatos szolgálatteljesítést igénylő műveleti feladatok ellátására rendszeresített szolgálati beosztások körét a főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben állapítja meg.

A törvény a minisztert hatalmazza fel a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál alkalmazható szolgálati időrendszerek és azok kereteinek megállapítására.

A törvény garanciális szabályokat állapít meg a szolgálatteljesítési idő beosztásával kapcsolatban. Ezek körébe tartoznak a várandós nők és szoptatós anyák éjszakai, a gyermekét egyedül nevelő szülő éjszakai vagy 24 órás szolgálatra beosztásának tilalmával, a munkaközi szünet és a heti pihenőnapok kiadásával kapcsolatos előírások. A törvény továbbra is rögzíti a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok – munkaszüneti napnak minősülő – ünnepnapját, továbbá meghatározza, hogy a szolgálatteljesítésért illetményének kétszerese illeti meg a nemzetbiztonsági állomány tagját a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok ünnepnapján, az Mt. szerinti munkaszüneti napon kívül is, a húsvét- vagy pünkösdvasárnapon teljesített szolgálatért.

A családok támogatásával összefüggésben a törvény – a közszféra más területein foglalkoztatottakhoz hasonlóan – a gyermekgondozási ellátás igénybevétele, illetve az illetmény nélküli szabadság után lehetővé teszi a korábbi munkahelyére visszatérő nemzetbiztonsági állományú szülőnek, hogy egyoldalú döntése alapján a gyermek 3 éves kora előtt a rész-szolgálatteljesítési időben történő foglalkoztatás lehetőségét választhassa. Ebben az esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója nem mérlegelhet, a kérelemnek megfelelően a rész-szolgálatteljesítést engedélyeznie kell, ha az eredeti szolgálati beosztása – a szolgálati beosztás jellegéből fakadóan – rész-szolgálatteljesítési időben is ellátható. Ha nem látható el, a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró az eredeti szolgálati beosztástól eltérő szolgálati beosztást köteles felajánlani. Ha más szolgálati beosztást sem tud felajánlani, azt írásban köteles indokolni, amellyel szemben szolgálati panasznak van helye.

Új eleme a törvénynek, hogy a kötelezően engedélyezendő kört kiegészíti azzal az esettel, amikor a nemzetbiztonsági állomány tagjának személyes körülményeire figyelemmel bárkinek – tehát nem csak a szülőknek – engedélyezhető rész-szolgálatteljesítés. Ekkor azonban már mérlegelés után hoz döntést a munkáltatói jogkör gyakorlója, tehát nem köteles engedélyezni a rész-szolgálatteljesítést. E körben van pl. lehetőség arra a gyakori esetre, amikor ugyan szülési szabadságról vagy a gyermekgondozás céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadságról már visszatért a nemzetbiztonsági állomány tagja, de közben a körülményekben olyan változás állt be (bölcsődét kellett váltani, ami messzebb van, a családi körülményekben olyan változás áll be, hogy a korábbiakkal ellentétben csak az egyik szülő tudja a gyermeket vinni és hozni is, valamilyen oknál fogva már nincs segítség a gyermek mellett stb.), hogy a jövőben szüksége lenne a rész-szolgálatteljesítési időre. Ugyancsak e körben van lehetőség a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv II.) szerinti rész-szolgálatteljesítés kérelmezésére is (a gyermek 8. életévének betöltéséig a gyermek gondozása céljából vagy, ha a gyermek, szülő, házastárs, élettárs vagy más hozzátartozó súlyos egészségügyi okból jelentős mértékű gondozásra szorul). Valamint a könnyített szolgálat elhagyása következtében e körben van lehetősége a nemzetbiztonsági állomány tagjának rész-szolgálatteljesítést kérelmeznie, ha pl. kora miatt az eredményesebb szolgálatteljesítéshez a szolgálatteljesítési idő csökkentése szükséges.

A rész-szolgálatteljesítési időben is ellátható szolgálati beosztások körét a főigazgató állapítja meg közjogi szervezetszabályozó eszközben. Továbbá rögzíti a törvény, hogy hogyan kell megállapítani a nemzetbiztonsági állomány tagjának illetményét rész-szolgálatteljesítés esetében: először meg kell állapítani a 106. § (1) bekezdése szerinti általános heti szolgálatteljesítési idő alapján, majd az így megállapított illetményét kell a rész-szolgálatteljesítési idő mértékével arányosan csökkenteni. Rögzíti továbbá, hogy az illetménynek a 106. § (1) bekezdése szerinti általános heti szolgálatteljesítési idő alapján történő megállapítása során kizárólag a 129. § (2) bekezdése szerinti szempontok vehetőek figyelembe, a rész-szolgálatteljesítés ténye nem, hiszen a rész-szolgálatteljesítést nem az illetmény megállapítása során kell értékelni, hanem az annak eredményeként bekövetkező illetménycsökkenést a törvény maga rögzíti az arányosság elvére figyelemmel.

A nemzetbiztonsági szolgálattal járó tervezhető vagy előre nem látható körülmények szükségessé teszik, illetve tehetik a rendkívüli szolgálatteljesítésre való igénybevételt. Erre a napi szolgálatteljesítési időn túl, munkaszüneti és pihenőnapokon is bármikor sor kerülhet.

A törvény új eleme, hogy a nem minősül rendkívüli szolgálatteljesítésnek, ha a nemzetbiztonsági állomány tagja célfeladat végrehajtásában vesz részt és e tevékenysége keletkeztet a 106. §-ban meghatározott szolgálatteljesítési időn túl, munkaszüneti vagy pihenőnapon szolgálatteljesítést. Ebben az esetben ugyanis a célfeladat fogalmánál fogva meghaladja a nemzetbiztonsági állomány tagjának általános szolgálatteljesítési feladatait, ugyanakkor ezért külön díjazás jár.

A törvény megállapítja a rendkívüli szolgálatteljesítés maximális időtartamát. Ettől csak akkor lehet eltérni, ha a rendkívüli szolgálatteljesítésre baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása vagy egyéb, a nemzetbiztonságot vagy a köz- és vagyonbiztonságot közvetlenül és súlyosan veszélyeztető előre nem látható körülmény bekövetkezése miatt kerül sor. A rendkívüli szolgálatteljesítés elrendelését a törvény garanciális okokból írásbeliséghez és nyilvántartáshoz köti.

A törvény enged a rendkívüli szolgálatteljesítés ellentételezésének korábbi merev szabályain: lehetőséget ad pénzben történő megváltásra is a szabadidőben történő megváltás mellett.

A főigazgatónak és helyetteseinek naptári évenként a 360 órát, igazgatói jogállású besorolási kategóriába tartozó vezetőnek évenként a 270 órát, főosztályvezető jogállású besorolási kategóriába tartozó vezetőnek évenként a 180 órát, valamint főosztályvezető-helyettes, osztályvezető és alosztályvezető jogállású besorolási kategóriába tartozó vezetőnek évenként a 90 órát meg nem haladó rendkívüli szolgálatteljesítésért ellentételezés nem jár. A teljesített rendkívüli szolgálatteljesítésről azonban az ő esetükben is nyilvántartást kell vezetni, hiszen ez alapján lehet nyomon követni, hogy mikor érte el az évi korlátot.

A trendkívüli szolgálatteljesítésért annak időtartamával megegyező, ha pedig a rendkívüli szolgálatteljesítést pihenőnapon teljesítették, a rendkívüli szolgálatteljesítés kétszeresének megfelelő szabadidő vagy díjazás, ha munkaszüneti napon teljesítették, a rendkívüli szolgálatteljesítés háromszorosának megfelelő szabadidő vagy díjazás jár, amely a szolgálatteljesítési időkeret végétől számított 1 hónapon belül kell kiadni vagy megfizetni.

A készenléti kötelezettség alapján a nemzetbiztonsági állomány tagja kötelezhető arra, hogy a szolgálatteljesítési időn kívül, szolgálati érdekből, szolgálatképes állapotban olyan elérhető helyen tartózkodjon, ahonnan bármikor igénybe vehető szolgálati feladat teljesítésére. A kiemelt készenlét annyiban különbözik a készenléttől, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg azt a helyet, ahol készenlétben kell állnia a nemzetbiztonsági állomány tagjának. A törvény felső korlátot vezet be: a készenlét és a kiemelt készenlét összesített, havi időtartama a 260 órát nem haladhatja meg.

A törvény részben a korábbiakkal egyező módon szabályozza azokat az eseteket, amikor a nemzetbiztonsági állomány tagja mentesül a szolgálatteljesítési kötelezettség alól.

Más jogállási törvények alapján átfogalmazásra került a 116. § (1) bekezdés d), g), h), k) pontja és megjelenítésre került az f) pontja, amely nem új esetkör, hiszen a Hszt. is ismeri a szoptatással kapcsolatos szolgálatmentességet, de azt nem e körben, hanem munkaidő-kedvezményként szabályozza.

A törvény a 116. § (1) bekezdés l) pontjában – az Irányelv II.-vel összhangban – szolgálatmentességként szabályozza továbbá a korábbi gondozói szabadság jogintézményét. A módosítás alapján mentesül az állomány tagja a rendelkezésre állási és szolgálatteljesítési kötelezettségének teljesítése alól a súlyos egészségi okból gondozásra szoruló hozzátartozója, vagy a nemzetbiztonsági állományúval közös háztartásban élő személy személyes gondozása nyújtása céljából évente legfeljebb 5 munkanapra. Ebben az esetben a gondozás indokoltságát a gondozásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.

A törvény megállapítja a nemzetbiztonsági állomány tagjának adható tanulmányi szabadidőre és a tanulmányi szolgálatmentességre vonatkozó szabályokat. Új elem, hogy a törvény szolgálatmentességként kezeli a korábban munkaidő-kedvezményként szabályozott jogintézményt. Nem csak előzetes bejelentés, hanem tanulmányi szerződés alapján is részt vehet a nemzetbiztonsági állomány tagja saját elhatározáson alapuló iskolarendszerű oktatásban, képzésben. A – kérelemre – saját elhatározáson alapuló képzésen történő részvételhez illetményfolyósítás nélküli szolgálatmentességet kell biztosítani azzal, hogy az engedélyezésről a munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörben dönt.

A törvény a nemzetbiztonsági állomány tagját megillető alapszabadság mértékét 25 munkanapban, míg pótszabadságát a szolgálati idő függvényében 3 és 10 munkanap között állapítja meg.

A vezetői beosztást betöltők a szolgálati idő alapján járó pótszabadság helyett vezetői pótszabadságra jogosultak a vezetői beosztás ellátásával járó nagyobb megterhelésre figyelemmel.

Az alapszabadságot kiegészítő, illetve a 119. § (2) bekezdése szerinti és a vezetői pótszabadságon felül további pótszabadságot biztosít a törvény a fokozottan veszélyes szolgálati feladatot ellátók részére. A törvény a folyamatos és átlagon felüli fizikai, pszichikai igénybevételéből származó egészségkárosodás megelőzése, valamint a fizikai állóképességének megőrzése céljából rekreációs célú pótszabadságot is biztosít a nemzetbiztonsági állomány meghatározott szolgálati beosztást betöltő tagja részére. A nemzetbiztonsági állomány azon tagja, aki legalább 30 napig az életet vagy a testi épséget közvetlenül veszélyeztető általános körülmények között – így különösen háborús cselekmények vagy fegyveres összeütközések sújtotta földrajzi területen – külföldön teljesít szolgálatot, a külföldi szolgálatteljesítés lezárultát követő 3 hónapon belül jogosult rekreációs célú pótszabadságra.

A törvény a többi pótszabadsággal együtt rögzíti a gyermek után pótszabadságot. A 16 évesnél fiatalabb gyermek után pótszabadság illeti meg a szülőt, aki saját háztartásban neveli a gyermeket, ideértve azt az esetet is, ha a különélő szülők a közös szülői felügyelet gyakorlásakor a gyermeket saját háztartásukban egymást felváltva, azonos időtartamban nevelik, gondozzák. A törvény a gyermek után járó pótszabadsággal összefüggő fogalmakat az értelmező rendelkezések között rendezi.

A nemzetbiztonsági állomány várandós vagy szülő nő tagját az általános szabályoknak megfelelően szülési szabadság illeti meg. A szülési szabadság hatályát kiterjeszti az örökbefogadó szülőre is. A szülési szabadságból 2 hetet köteles igénybe venni a szülő nő, hiszen a szülési szabadság ezen 2 hete egészségügyi felépülési célt szolgál. Ugyancsak a szülésből történő felépülést szolgálja a törvény azon garanciális rendelkezése, ami szerint, ha a szülési szabadság idő előtt meg is szűnik, a tartama a szülést követő 6 hétnél akkor sem lehet rövidebb. Tehát, ha a megszűnési okhoz rendelt időtartam a szülést követő 6 héten belül állna be, akkor a megszűnési okhoz rendelt időtartamtól függetlenül a szülési szabadság kötelezően a szülést követő 6 hétig tart.

A törvény szabályozza az apát a gyermeke születése, valamint gyermek örökbefogadásakor megillető apasági szabadságot. A mértékét 10 munkanapban állapítja meg. Az apa fogalmát a törvény az értelmező rendelkezések között értelmezi. Az apasági szabadság igénybevételére vonatkozó időtartam – figyelemmel annak jogvesztő jellegére – kibővül 4 hónapra, mivel egyes esetekben a 2 hónapos időtartam – objektív körülmények miatt (pl. koraszülött gyermek hosszabb kórházi kezelése miatt) – nem elegendő.

Az Irányelv II. átültetéséhez szükséges rendelkezést tartalmaz. Az Irányelv II. a szülők és gondozók vonatkozásában rögzít olyan jogintézményeket, amelyet alapvetően könnyítik ezen személyi körnek a munka és a magánélet közötti egyensúly fenntartását, illetve kialakítását. Az Irányelv II. szabályaira tekintettel a nemzetbiztonsági állomány tagját gyermeke 3 éves koráig 44 munkanap szülői szabadság illeti meg. Az igénybevétel szabályai:

1. feltétel, hogy a szolgálati viszony 1 éve fennálljon,

2. a szülői szabadságot a nemzetbiztonsági állomány tagja által megjelölt időpontban kell kiadni,

3. a kérelmet a tervezett kezdő időpontot megelőzően legalább 60 nappal kell benyújtani, amely határidő a polgári nemzetbiztonsági szolgálat szolgálatszervezési feladatainak biztosítását szolgálja,

4. a szülői szabadság terhére kérhető, hogy rész-szolgálatteljesítés vagy – ha annak feltételei fennállnak – otthoni munkavégzés kerüljön meghatározásra,

5. a polgári nemzetbiztonsági szolgálat a kérelem elbírálása során jogosult a kért időpont elhalasztásáról dönteni, amely halasztásra vonatkozó döntését indokolni köteles és egyidejűleg közölnie kell a kiadás munkáltató által javasolt időpontját.

Az Irányelv II.-vel összhangban, a nemzetbiztonsági állomány tagja a szülői szabadságra biztosított 44 munkanap terhére kérheti, hogy részére ne szülői szabadság, hanem

1. rész-szolgálatteljesítés vagy

2. – ha annak feltételei fennállnak – otthoni munkavégzés

kerüljön meghatározásra.

A törvény – a többi jogállási törvénnyel összhangban – az illetmény 10%-ának megfelelő mértékű díjazást határoz meg, amelyet csökkenteni kell a nemzetbiztonsági állomány tagjának megfizetett, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 42/A. § (1) bekezdése vagy 42/E. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozási díj, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 20. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozást segítő ellátás összegével.

A törvény egészségügyi szabadságot biztosít a betegség, műtét vagy baleset miatti sérülés következtében a nemzetbiztonsági állomány szolgálat ellátására képtelen tagja részére, szolgálatképességének helyreállítása idejére. Ez az idő azonban nem haladhatja meg az 1 évet. Amennyiben az egészségügyi szabadságot nem szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy nem szolgálati eredetű betegség indokolja, annak időtartamára évente 30 naptári napig illetményt, a 31. naptári naptól az illetmény 90%-át, a 181. naptári naptól pedig az illetmény 60%-át kell folyósítani. Az évi 30 vagy 180 naptári nap számítása szempontjából a naptári évet (tehát tárgyév január 1-jétől december 31-ig) kell figyelembe venni.

A törvény szabályozza a gyermekápolás céljából a nemzetbiztonsági állomány tagját megillető egészségügyi szabadságot is.

A törvény megállapítja a nemzetbiztonsági állomány tagja részére adható illetmény nélküli szabadság eseteit. A törvény alapján az illetmény nélküli szabadság tartamára alap-, pót-, szülési, apasági, szülői szabadság, egészségügyi és gyermekápolás céljából igénybe vett egészségügyi szabadság nem jár. Kivétel ez alól a szabály alól, hogy a gyermek gondozása céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság első 6 hónapjára eső alap- és pótszabadság megilleti a nemzetbiztonsági állomány tagját.

A törvény tartalmazza a különböző jogcímeken járó szabadságokra vonatkozó közös eljárási szabályokat. Ezek többségében garanciális szabályok. Az alap- és valamennyi pótszabadság rendeltetésének megfelelően a törvény előírja, hogy a szabadság együttes tartamának felét egyszerre, 25%-át, de legalább 10 napot pedig a nemzetbiztonsági állomány tagja kérése szerint kell kiadni úgy, hogy az a polgári nemzetbiztonsági szolgálat működőképességét ne veszélyeztesse.

Az alap- és pótszabadságot főszabályként az esedékesség évében kell kiadni. Szolgálati érdek esetén a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos szolgálati okok miatt ki nem adott szabadság kiadható a következő év március 31. napjáig, illetve betegség vagy más, a nemzetbiztonsági állomány tagjának személyét érintő elháríthatatlan akadály esetén, az annak megszűnésétől számított 30 napon belül.

A törvény rögzíti, hogy megváltani csak az alap- és pótszabadságot lehet, de a ki nem adott alap- és pótszabadságot is csak különleges esetekben és bizonyos időpontokban lehet megváltani: a megváltására csak a vezénylés egyes eseteiben és a szolgálati viszony megszűnésekor kerülhet sor. Tehát az alap- és pótszabadság megváltásával kapcsolatos igény elévülése csak a szolgálati viszony megszűnésének napján kezdődik. Nem lehet megváltani a szülési, az apasági és a szülői szabadságot, hiszen azok nem rekreációs célt szolgálnak és azok kivétele a nemzetbiztonsági állomány tagjának döntésén múlik. (Kivéve a felépülési célt szolgáló szülési szabadság kötelező 2 hete, amit a törvény szerint köteles kivenni a szülő nő.)

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állománya vonatkozásában a Hszt. 2022. május 25-től tartalmazza a Hszt. illetményrendszerétől független személyi illetmény megállapításának lehetőségét. Erre figyelemmel tartalmazza a törvény a személyi illetménynek megfelelő új illetményrendszert, amely lehetőséget teremt arra, hogy többek között az egyéni teljesítményt, a szaktudást, a szakmai tudást, általános és speciális képességeket, a szolgálati beosztás ellátásával összefüggő terhelést egyedileg lehessen értékelni az illetmény megállapítása során.

A munkáltatói jogkör gyakorlója ezen a sávon belül állapíthatja meg az illetményt. A munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörben dönt, azonban a törvény megadja a mérlegelési szempontokat. Így ezeket figyelembe kell venni az illetmény megállapításakor.

Tekintettel arra, hogy az illetmény mérlegelési jogkörben kerül megállapításra, kiemelt figyelmet kell fordítani az alapelvként egyébként is megjelenő egyenlő bánásmód követelményére.

Az illetmény megállapításának részletes szabályait a miniszter állapítja meg, különös figyelemmel a mérlegelési szempontok kifejtésére.

A törvény rögzíti továbbá, hogy mikor lehet módosítani az illetményt:

1. a szolgálati beosztás módosításakor,

2. más szervezeti egységhez áthelyezéskor,

3. átrendeléskor,

4. ha az eredeti szolgálati beosztás ellátása alól mentesítették, a helyettesítésre megbízáskor,

5. a munkaköri leírás módosításakor,

6. ha az illetmény megállapításának mérlegelési szempontjai alapjául szolgáló körülményben változást állt be vagy

7. a törvényben meghatározott egyéb esetben.

A törvény az illetményrendszerhez kapcsolódva, annak áttekinthetőbbé tétele érdekében még tovább csökkenti a pótlékok számát, a maradókat illetményelemként szabályozza, amelyek mértékét szintén a miniszter fogja rendeletben meghatározni. Mindkét illetményelem teljesítmény alapú, tehát vagy az éjszakai munkavégzéshez, vagy egyedileg elrendelt készenléthez vagy kiemelt készenléthez kötött, amelyekre az illetmény összegének megállapítása során nem lehet előre figyelemmel lenni.

A törvény megszünteti az idegennyelv-tudási pótlékot és a nagyfrekvenciás és ionizáló sugárzásnak, mérgezésnek, valamint biológiai kóroki tényezők jelenléte miatt fertőzés veszélyének kitett beosztásban szolgálatot teljesítők pótlékát, ugyanakkor az ezen pótlékok által ellentételezett körülményekre az illetmény megállapítása során kell figyelemmel lenni.

A Hszt. szabályai alapján a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál működő egészségügyi szolgáltatónál egészségügyi tevékenységet végző személy illetményére speciális rendelkezéseket kellett alkalmazni, figyelemmel az egészségügyi területen végrehajtott illetményfejlesztésre. A törvény ugyan nem tartja fenn az egészségügyi tevékenységet végző személyekre vonatkozó speciális rendelkezéseket, de a 127. § (2) bekezdés b) pontja szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója az illetmény megállapításakor figyelembe veszi a területi, illetve szerkezeti munkaerő-piaci hatást, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálat szempontjából kiemelt jelentőségű felkészültséget. Tehát, ha a civil egészségügyi szolgáltatóknál magasabb az egészségügyi dolgozók bére, akkor ezt – mint munkaerő-piaci hatást – figyelembe vehető az illetmény megállapításánál és esetleges módosításánál.

A törvény a korábbi szabályozással szemben nem rögzíti az egyes illetményen felüli juttatásokat, azok rendszerét, fajtáit, mértékét, feltételeit, kifizetésének és elszámolásának rendjét a miniszter rendeletben állapítja meg.

Tehát törvényi szabályozás szintjén elhagyásra kerül a nemzetbiztonsági állomány esetében a cafetéria-juttatás [a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 71. § (1) bekezdésében felsorolt juttatások], a vezetői juttatások, a korábbi jubileumi jutalom, a napidíj, a természetbeni juttatás és a ruházati illetmény, de az nem jelenti automatikusan azt, hogy ezek az illetményen felüli juttatások meg is fognak szűnni.

Az illetményen felüli juttatásokkal azonos módon, a törvényi szabályozás szintjén elhagyásra kerülnek ezen költségtérítések, kedvezmények és támogatások alapvető szabályozása vagy nevesítése. A nemzetbiztonsági állomány tagját és közeli hozzátartozóikat megillető illetményen felül költségtérítések, kedvezmények és támogatások rendszerét, azok fajtáit, mértékét, feltételeit, kifizetésének és elszámolásának rendjét tehát a miniszter rendeletben állapítja meg.

A törvény csak a törvényi szintet igénylő rendelkezéseket hagyja meg, így az elengedés, a lakástulajdon megszerzéséhez nyújtott hitelintézeti kölcsön igénybevételének állami támogatása, az állam készfizető kezességének szabályait.

Az illetményen felüli juttatásokkal és a költségtérítésekkel, kedvezményekkel és támogatásokkal azonos módon a szolgálati nyugdíjast, a nemzetbiztonsági egészségkárosodási járadékra jogosultat és közeli hozzátartozóikat megillető költségtérítések, kedvezmények és támogatások esetében is ugyanazon szabályozási módot követi a törvény, azokat a miniszter rendeletben fogja meghatározni.

Az illetményt és az illetményelemeket (ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban együtt: illetmény) – más foglalkoztatási jogviszonyokban állókhoz hasonlóan – Magyarország hivatalos pénznemében kell megállapítani, és havonta utólag, a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig kell kifizetni. Az illetmény kifizetésének és átutalásának költségei a polgári nemzetbiztonsági szolgálatot terhelik.

A törvény lehetővé teszi, hogy külföldi szolgálati kiküldetés esetén a forintban megállapított illetmény kifizetését a nemzetbiztonsági állomány a külföldi szolgálati kiküldetés szerinti ország hivatalos valutanemében, a kifizetést megelőző hónap 15-én érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott árfolyamon kérje, ebben az esetben az valuta-váltással kapcsolatosan felmerülő költség a polgári nemzetbiztonsági szolgálat erre irányuló döntése alapján a nemzetbiztonsági állomány tagját terheli.

A törvény szerint az illetményből levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a nemzetbiztonsági állomány tagjának hozzájárulása alapján van helye.

A törvény alapján illetményre jogosult a nemzetbiztonsági állomány szolgálati beosztásából felfüggesztett, előzetes letartóztatásban vagy házi őrizetben lévő, lakhelyelhagyási tilalom alatt vagy ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló, illetve szabadságvesztés-büntetését katonai fogházban töltő tagja. Ennek 50%-át vissza kell tartani. A visszatartás a teljes összeget érinti a szolgálati viszony megszüntetés fegyelmi fenyítés kiszabásáról szóló munkáltatói intézkedés végrehajtásáig.

A nemzetbiztonsági állomány tagjának járó vagy adható illetményen felüli juttatások, költségtérítések, kedvezmények és támogatások pénzbeli kifizetésére az illetmény kifizetési szabályok megfelelően irányadóak.

Azt rögzíti a törvény, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja a szolgálati feladat kiemelkedő teljesítéséért vagy a szolgálati feladatok hosszabb időn át történő eredményes végzéséért elismerésben részesíthető, ugyanakkor az illetményen felüli juttatásokkal és a költségtérítésekkel, kedvezményekkel és támogatásokkal azonos módon, a törvényi szabályozás szintjén elhagyásra kerül az elismerések korábbi törvényi fajtáinak nevesítése. Az elismerések rendszerét, valamint az elismerésben részesítés feltételeit és rendjét a főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben állapítja meg.

A főigazgató tehát e törvény alapján állapíthat elismerési formákat. A miniszternek pedig a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvény 22. § (1) bekezdés b) pontja és 23. §-a biztosítja a jogot, hogy a feladatkörével összefüggő egyes kiemelkedő tevékenységek, teljesítmények elismerésére kitüntető címet, díjat, oklevelet, plakettet vagy más elismerést alapítson miniszteri rendeletben.

A törvény rögzíti a nemzetbiztonsági állomány tagjának társadalombiztosítási ellátásai tekintetében a társadalombiztosítási törvénytől, az Ebtv.-től vagy a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvénytől eltérő szabályokat.

A törvény – a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló jogszabályokon túl – meghatározza a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok részéről saját költségvetésük terhére nyújtható szociális ellátásra jogosultak körét és az ellátás formáit. Az ellátásra jogosultak közé tartozhatnak a nemzetbiztonsági állományának tagjai, illetve a szolgálati nyugdíjas és a nemzetbiztonsági egészségkárosodási járadékra jogosult, valamint ezek közeli hozzátartozói, a nemzetbiztonsági állomány elhunyt tagjának, a korábban a polgári nemzetbiztonsági szolgálat nemzetbiztonsági állományába tartozott szolgálati nyugdíjas és a nemzetbiztonsági egészségkárosodási járadékra jogosult özvegye, árvája, valamint az, akinek a szolgálati viszonya a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, betegség miatt szűnt meg.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálat nemzetbiztonsági állományú tagjának megbecsülésével függenek össze a törvénynek a kegyeleti gondoskodásról szóló rendelkezései. E rendelkezések szerint a nemzetbiztonsági állomány elhunyt tagját, ha életét a szolgálati kötelezettség teljesítése során áldozta fel, a főigazgató hősi halottá vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat halottjává, egyéb esetben a polgári nemzetbiztonsági szolgálat halottjává nyilváníthatja.

E döntésekhez különböző joghatások fűződnek. Ezek egyik csoportjába a kegyelet hivatalos kifejezéseként a katonai tiszteletadással történő eltemetés, másik csoportjába pedig a temetéssel kapcsolatos költségeknek a polgári nemzetbiztonsági szolgálat által történő viselésének a kérdései tartoznak.

A törvény meghatározza továbbá a kiegészítő hozzátartozói támogatás és az árvák kiegészítő támogatásának mértékét, forrásait.

A korábbi juttatásokkal azonos módon, a szociális és kegyeleti juttatásokat személyi körre tekintettel a miniszter rendeletben, vagy a főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben határozza meg.

A törvény szerint a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokat – eltérő rendelkezés hiányában – alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. A nemzetbiztonsági állomány tagjának kérésére azonban a nyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha az írásbeliség egyébként nem kötelező. Nem minősül azonban a szolgálati viszonnyal kapcsolatos nyilatkozatnak a szolgálati feladatok végrehajtására vonatkozó utasítás vagy intézkedés. A törvény számos, írásbeliséghez kötött jognyilatkozatot rögzít.

A törvény lehetőséget ad a munkáltatói intézkedések elektronikus útra terelésére és egyben a papír alapú kiadmány alkalmazásának megszüntetésére.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok esetében előfordulhatnak olyan munkáltatói intézkedések (pl. kihelyezett állománnyal kapcsolatban), amelyek akár magas minősítésű minősített adatot képeznek, így elektronikus kezelésük nem valósítható meg biztonságosan. Emiatt és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok magas fokú állományvédelmi szempontjaira figyelemmel a törvény nem teszi kötelezővé az elektronizálást, azonban megteremti annak lehetőségét.

A törvény a közlés szabályait is tartalmazza. A törvény rendelkezik továbbá a kézbesítési fikcióról is.

A törvény a jognyilatkozatok érvénytelensége körében rendelkezik a megtámadható, valamint a semmis jognyilatkozatokról, továbbá az érvénytelen jognyilatkozat alapján létrejött szolgálati viszony jogkövetkezményeiről. A törvény felsorolja a megtámadhatósági és semmisségi okokat, meghatározza a megtámadásra nyitva álló határidőt, semmisség esetén pedig kimondja, hogy azt határidő nélkül és hivatalból kell figyelembe venni.

A törvény részletesen szabályozza a szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény elévülésének szabályait. A szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény főszabályként 3 év alatt évül el. A bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség, valamint a bűncselekménnyel okozott személyiségi jogi sérelem miatt fizetendő sérelemdíj iránti igény 5 év alatt, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el. A törvény rendezi továbbá az elévülés jogkövetkezményeit, az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó rendelkezéseket.

A törvény meghatározza a határidő fogalmát, valamint a határidő és a határidőnek nem minősülő időtartam számítására vonatkozó szabályokat.

A határidőnek nem minősülő időtartam – mint például a próbaidő vagy a szolgálatteljesítési idő-keret – időtartamának számításánál a naptár az irányadó. Ez azt jelenti, hogy egy meghatározott év január 1. napjával kezdődő és 1 éves határozott időre létesített szolgálati viszony nem a következő év január első munkanapján, hanem az adott év december 31. napján szűnik meg a kikötött idő lejártának jogcímén.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok nemzetbiztonsági állományának tagjai egymással való függelmi viszonyának természetes velejárója a szolgálati viszonyt érintő ügyekben az alárendelt részéről szóbeli vagy írásbeli kérelem előterjesztése az elöljáróhoz, akinek a mérlegelési hatáskörébe tartozó esetekben joga van pozitívan vagy negatívan dönteni. Ez nem zárja ki azt, hogy az alanyi jogon járó különböző jogosultságok tekintetében előforduló mulasztás esetén is kérelemmel fordulhasson az elöljárójához a nemzetbiztonsági állomány tagja.

A törvény biztosítja a nemzetbiztonsági állomány tagja részére a szolgálati viszonyával összefüggő ügyekben a panaszjogot, azaz a szolgálati panasz benyújtásának lehetőségét. Szolgálati panaszt a nemzetbiztonsági állomány tagja saját ügyében és csak egyénileg tehet, illetve meghatalmazás alapján jogi képviselő is jogosult szolgálati panasz benyújtására. A panaszjog gyakorlása nem korlátozható, annak gyakorlásáért a panasztevőt semmiféle hátrány nem érheti, kivéve, ha azáltal fegyelemsértést, szabálysértést vagy bűncselekményt követ el. A panaszjog gyakorlása nem befolyásolja az érintett más jogszabályban meghatározott panaszjogának gyakorlását.

A nemzetbiztonsági állomány tagja szolgálati panaszt akkor nyújthat be, ha a szolgálati viszonyára vonatkozó munkáltatói intézkedést vagy annak elmulasztását sérelmesnek tartja. Kivételt képeznek a törvényben szabályozott eljárásban (fegyelmi eljárás, érdemtelenségi, kártérítési eljárás, szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, betegség minősítése) hozott döntések.

A törvény megállapítja a szolgálati panasz elbírálásával kapcsolatos eljárási szabályokat és határidőket. A törvény lehetőséget biztosít a szolgálati panasz elbírálásának felfüggesztésre, meghatározva annak feltételeit. A szolgálati panasz elbírálásával kapcsolatos elöljáró parancsnoki döntések lehetséges fajtáit szintén megállapítja a törvény.

A visszaélések megelőzése érdekében a törvényben szerepel az a rendelkezés, miszerint a korábban már elbírált szolgálati panasszal azonos tartalmú panaszt vagy a panasznak a már elbírált részét az elöljáró indokolás nélkül elutasítja.

A szolgálati panasz, az elsőfokú határozat elleni panasz, valamint a fellebbezés elutasítása esetén, illetve, ha a sérelmezett intézkedést a miniszter hozta, a nemzetbiztonsági állomány tagja keresettel fordulhat a bírósághoz. Természetesen a törvény biztosítja a bíróság előtti jogorvoslatot a polgári nemzetbiztonsági szolgálat részére is a nemzetbiztonsági állomány tagjával szembeni igényének érvényesítése érdekében. Ha az ügyben a polgári nemzetbiztonsági szolgálaton belül nincs kétfokozatú eljárás, a polgári nemzetbiztonsági szolgálat közvetlenül fordulhat a bírósághoz.

A törvény szerint, ha a határozat felmentési tilalomba ütközik, vagy egyébként jogellenes, azt a bíróság hatályon kívül helyezi. Ez esetben a nemzetbiztonsági állomány tagját olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszony meg sem szűnt volna.

A törvény megállapítja a szolgálati beosztásba történő visszahelyezéssel kapcsolatos részletes eljárási szabályokat és a jogkövetkezményeket is.

A törvény meghatározza a szolgálati idő számítása szempontjából, általános szabályként figyelembe veendő időtartamokat. Ezen meghatározások kizárólag azon szempontok alapján beszámítható időket tartalmazzák, amelyek a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok feladatellátáshoz minden esetben kapcsolódnak. A törvény egyéb jogviszony beszámításának lehetőségét is biztosítja, amelyre főigazgató javaslatára miniszter döntése alapján kerülhet sor. Ezen egyéb számítási lehetőséget szükségessé teszi, hogy az adott polgári nemzetbiztonsági szolgálat hatáskörébe tartozó szakmai feladatára tekintettel olyan, korábbi jogviszonyban eltöltött idő – és ezzel együttesen szakmai tapasztalat – beszámítása is indokolt, amely az általános szabályok alapján nem lenne lehetséges.

A törvény rendelkezik továbbá

1. az illetmény nélküli szabadság időtartama beszámításának módjáról és

2. arról, hogy a szolgálati idő számításánál – fő szabály szerint – nem lehet figyelembe venni a szolgálati beosztásból történő felfüggesztés, az előzetes letartóztatás, a házi őrizet, az ideiglenes kényszergyógykezelés, valamint a katonai fogdában végrehajtott szabadságvesztés időtartamát.

A törvény megkülönbözteti a szolgálati időt és a tényleges szolgálati időt, és egyes jogintézményeknél rögzíti, hogy mely fogalomra tekintettel kell a szolgálati időt számítani. A szolgálati idő irányadó a felmentési idő, a végkielégítésre jogosultság, a pótszabadságra jogosultság szempontjából, míg a tényleges szolgálati idő irányadó a rendfokozat megállapítása, a nyugdíj előtti rendelkezési állomány, a nyugdíjba helyezéskor történő rendfokozati előléptetés lehetősége és bizonyos esetben a nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátásra való jogosultság szempontjából.

A törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvénnyel összhangban rögzíti az általános, az egészségi vagy pszichológiai alkalmasság megállapítására irányuló vizsgálat során keletkezett adatra, a nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátással kapcsolatos jogosultság elbírálása, valamint a nemzetbiztonsági egészségkárosodási ellátással kapcsolatos feladatok ellátása érdekében kezelt adatra, a technikai ellenőrzésre, a juttatásokkal kapcsolatos adatokra vonatkozó adatkezelési szabályokat.

A törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvénnyel összhangban szabályozza a nemzetbiztonsági állomány személyügyi alapnyilvántartását. Ennek keretében meghatározza a nyilvántartás formáit, a nemzetbiztonsági állomány tagjainak azzal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit, továbbá a nyilvántartás vezetéséhez adatszolgáltatásra kötelezett szervek feladatait. A nyilvántartási adatokba való betekintésre, vagy abból adatok átvételére jogosultak köre nem módosul a korábbiakhoz képest.

A törvény melléklete tartalmazza a nyilvántartható adatok körét.

Szintén meghatározza a törvény a személyügyi nyilvántartásban található személyi anyaggyűjtő tartalmát képező dokumentumok körét, amelyek egyrészt a szolgálati viszony létesítésével kapcsolatosak, másrészt a jogviszonyhoz kapcsolódnak. A szabályozás célja a személyi anyagyűjtő rendszerének egyszerűsítése. Az iratok selejtezésére, az adatok módosítására csak jogszabályban meghatározott rendben kerülhet sor.

A törvény korlátozó rendelkezést tartalmaz: megjelöli, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagjának mely adatai nem minősülnek közérdekből nyilvános adatnak.

Ezen kívül a törvény rögzíti, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat nyilvántartja a szolgálatteljesítési idő és a rendkívüli szolgálatteljesítés, a készenlét és a kiemelt készenlét, az alap- és a pótszabadság, az egyéb szabadságok és a szolgálatmentességek időtartamát.

A törvény a fegyelmi felelősség általános szabályai között meghatározza a fegyelemsértés fogalmát, és rögzíti, hogy fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni a nemzetbiztonsági állomány tagjának a szolgálati helyen vagy a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértését is, kivéve, ha a szabálysértés elzárással is büntethető.

A katonai vétségek esetén a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) lehetővé teszi a bűncselekmény fegyelmi eljárásban történő elbírálását, abban az esetben, ha a katonai vétség miatt a büntetés célja fegyelmi fenyítéssel is elérhető. A törvény rögzíti a katonai vétség fegyelmi eljárásban történő elbírálása esetére vonatkozó speciális rendelkezéseket (pl. a büntetőeljárásban végrehajtott eljárási cselekményeket nem kell megismételni a fegyelmi eljárásban).

A törvény a fenyítés céljaként a szolgálati rend és fegyelem védelmét, az elkövetőnek és másoknak a fegyelemsértéstől való visszatartását jelöli meg. Emellett csekély súlyú fegyelemsértés esetén – írásba foglalt figyelmeztetés mellett – lehetővé teszi a fegyelmi eljárás, illetve a fenyítés mellőzését, így egyszerűsítve a fegyelmi jogkört gyakorlót a felesleges eljárási terhektől. Ugyanakkor a figyelmeztetés alkalmazása is a fegyelmi felelősség egyfajta megállapítása, ezért rendelkezni kell a további eljárásról arra az esetre, ha az érintett nem ért egyet a figyelmeztetéssel és kifogást nyújt be. Ebben az esetben a fegyelmi eljárás azonnali elrendelése lehetőséget ad a körülmények, mindenekelőtt az eljárás alá vont védekezésének tisztázására.

A törvény nevesíti azokat az okokat, amelyek kizárják a nemzetbiztonsági állomány tagja fenyíthetőségét. A fenyíthetőséget kizáró okok értelmezésére a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ugyanakkor rendelkezik azokról a befolyásoló körülményekről is, amelyek esetén az érintett nem mentesül a felelősség alól.

A törvény a fegyelemsértés elévülési idejét – fő szabály szerint – 3 évben rögzíti (abszolút elévülés). A törvény rendelkezik az ún. szubjektív elévülési határidőről is, amely a munkáltatói jogkör gyakorlójának a fegyelemsértés tényéről való tudomásszerzésétől számított 3 hónap. Ennek megfelelően a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomására jutását követő 3 hónapon belül meg kell indítani a fegyelmi eljárást, ellenkező esetben – függetlenül attól, hogy az a 3 éves határidőn belül van-e – elévül. Eltérő a helyzet, ha a fegyelemsértés egyben bűncselekményt is megvalósít. Ekkor a fegyelemsértés elévülési határideje megegyezik a bűncselekmény elévülési idejével. Abban az esetben, ha a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelemsértésre vonatkozó elévülési határidő után szerzett tudomást az olyan fegyelemsértésről, ami egyben bűncselekmény is, akkor a bűncselekmény elévülési idejéig jogosult fegyelmi eljárást indítani. Ha a fegyelemsértést is megvalósító bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul, és a nemzetbiztonsági állomány tagját gyanúsítottként hallgatják ki, 3 hónapon belül meg kell indítani a fegyelmi eljárást, ha a gyanúsításról a fegyelmi jogkör gyakorlója tudomást szerez. A szolgálati viszonnyal kapcsolatban elkövetett szabálysértés esetén az elévülési időre a szabálysértésre vonatkozó elévülési szabályok vonatkoznak. A törvény meghatározza a fegyelemsértés elévülésének kezdő napját is.

A törvény a nemzetbiztonsági állomány tagjával szemben alkalmazható fenyítések differenciált rendszerét tartalmazza. A legenyhébb fenyítési nem a feddés, míg a legsúlyosabb a lefokozás.

Az egyes fenyítések a következők, ezek sorrendje kifejezi a fenyítés súlyosságát:

1. feddés,

2. megrovás,

3. pénzbírság,

4. eggyel alacsonyabb rendfokozatba 6 hónaptól 2 évig terjedő időtartamra történő visszavetés,

5. illetmény legfeljebb 30%-kal történő csökkentése 1 évig terjedő időtartamra,

6. alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés, 1 évtől 2 évig terjedő időtartamra,

7. szolgálati viszony megszüntetése vagy

8. lefokozás.

Pénzbírság fenyítést csak a szabálysértés miatt indított fegyelmi eljárás és a Be. 485/A. §-ában meghatározott esetben a nemzetbiztonsági állománynak a büntető jogszabályok alkalmazása szempontjából a Btk. 127. § (1) bekezdése alapján katonának tekintendő tagjának katonai vétség fegyelmi eljárásban lehet kiszabni. Az utóbbi esetben a pénzbírság legalacsonyabb összege – a szabálysértési pénzbírsághoz igazodva – 6500, míg legmagasabb összege 200 000 forint lehet. A törvény alapján nem alkalmazható pénzbírság fenyítés, ha az eljárás alapjául szolgáló cselekmény miatt jogszabály alapján közigazgatási bírság kiszabásának van helye.

A törvény rendezi a fenyítések és az új előmeneteli rendszer egymáshoz való viszonyát: az eggyel alacsonyabb rendfokozatba visszavetés 6 hónaptól 2 évig terjedhet, e fenyítés alkalmazása azonban – a korábbiakkal szemben – nem jár együtt illetménycsökkenéssel.

Az illetmény legfeljebb 30%-kal történő csökkentése 1 évig terjedő időtartamra, adott esetben az illetménysávon kívüli csökkentést is eredményezhet. Az illetménycsökkentés során a nemzetbiztonsági állomány tagját a munkáltatói jogkör gyakorlójának a fegyelemsértésről, szabálysértésről való tudomásszerzését megelőző napon megillető illetményt kell figyelembe venni. Ez a kétszeres értékelés tilalma miatt kerül előírásra garanciális szabályként, hogy az illetménycsökkentés csak és kizárólag a fegyelmi eljárás befejezését követően, fegyelmi fenyítésként kerüljön megállapításra. Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója az illetmény megállapításának mérlegelési szempontok alapjául szolgáló körülményben beállt változás miatt csökkenti, vagy emeli az illetményt, akkor erre az időközben bekövetkezett változásra nem lehet figyelemmel lenni az illetménycsökkentés fenyítés kiszabása során, mert az időközben bekövetkező illetménymódosítás torzítja a fenyítés célját: tovább növeli vagy adott esetben csökkenti a fegyelmi fenyítéssel bekövetkező joghátrányt.

Az alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítés alkalmazásakor – a szolgálatteljesítési hely megváltoztatása nélkül – a szervezeti egységen belül üres, vagy átmenetileg be nem töltött, olyan szolgálati beosztásba kell helyezni a nemzetbiztonsági állomány tagját, amelyben a fenyítés kiszabásakor viselt szolgálati beosztásnál megállapított illetmények átlaga alacsonyabb a fenyítés kiszabásakor betöltött szolgálati beosztásban megállapított illetmények átlagánál, továbbá a vezetői beosztást betöltők esetében nem vezetői beosztásban vagy az alacsonyabb besorolású vezetői beosztásban. Ha nincs ilyen beosztás, akkor az eredeti szolgálati beosztásában hagyásával kell a nemzetbiztonsági állomány tagja számára a legfeljebb 30%-kal csökkentett illetményt kell folyósítani. Ebben az esetben annyival lesz szigorúbb ez a fegyelmi fenyítés az illetménycsökkentésnél, hogy az időtartama meghaladja az illetménycsökkentésre maximálisan kiszabható 1 évet.

A lefokozás fenyítés következménye a szolgálati viszony megszüntetése, valamint az, hogy a nemzetbiztonsági állomány tagja elveszti a rendfokozatát is.

A fenyítettség a fenyítés végrehajtása alatt (végig, amíg a fenyítés végrehajtása tart, tehát pl. a rendfokozatban visszavetés esetén a kiszabott időtartam végéig) és azt követően a fenyítés hatálya alatt állást vonja maga után. Az előző példánál maradva, tehát 1 éves rendfokozatban visszavetés esetén: 1 év (a végrehajtás időtartama) + 1 év (a mentesülés időpontjáig), tehát összesen 2 évig áll a fenyítés hatálya alatt a nemzetbiztonsági állomány tagja. Ez alól csak a feddés képez kivételt. A feddés tartalmában ennyivel enyhébb a megrovás fenyítéshez képest. A törvény a fenyítések súlyához igazodóan, differenciált módon, 6 hónaptól 5 évig állapítja meg a fenyítés hatálya alatt állás időtartamát. Szolgálati viszony megszüntetése és a lefokozás fenyítés esetén a maximális 5 évig áll az érintett a fenyítés hatálya alatt. Amennyiben a megfenyített személy a fenyítést követően átlagon felüli teljesítményt nyújt, és példamutató magatartást tanúsít, lehetőség van – korlátozott feltételekkel – a fenyítés hatálya alól a törvényben meghatározott időtartam eltelte előtti kivételes mentesítésre.

A fegyelmi jogkört a munkáltatói jogkör gyakorlója gyakorolja. A főigazgató a fegyelmi jogkört egyedi ügyben akkor is magához vonhatja, ha a fegyelmi jogkör gyakorlását általános jelleggel a szervezeti és működési szabályzatban átruházta.

A törvény rögzíti a fegyelmi eljárás során a tisztességes eljárás lényegét képező garanciális szabályokat, azonban nem szabályozza részletesen a fegyelmi eljárást, azt a miniszter rendeletben állapítja meg.

Fegyelmi eljárás elrendelésére a fegyelemsértés megalapozott gyanúja esetén kerül sor. A törvény meghatározza a fegyelmi vizsgálattal megbízottra vonatkozó kizáró okokat.

Egyszerűsített eljárás keretében bírálható el a törvény alapján az egyszerű ténybeli megítélésű, csekély tárgyi súlyú fegyelemsértés. Egyszerűsített eljárás esetén a fenyítések korlátozott köre alkalmazható. Ha az egyszerűsített eljárást az érintett nem fogadja el, vagy a megállapított tényállást vitatja, fegyelmi eljárás lefolytatására kerül sor.

A fegyelemsértés súlyára, jellegére tekintettel a törvény lehetővé teszi az eljárás alá vont személynek a szolgálati beosztásából történő felfüggesztését. Ennek időtartama az eljárás befejezéséig tarthat. A törvény meghatározza többek közt a felfüggesztés alatt álló jogait és kötelezettségeit, jogorvoslati lehetőségeit.

A törvény megállapítja azokat az esetköröket, amikor a fegyelmi eljárást meg kell, illetve meg lehet szüntetni.

A törvény szerint a fegyelmi ügyben hozott érdemi határozat ellen az eljáró parancsnokhoz – fő szabály szerint – panasz nyújtható be. A panasztétel lehetősége nem áll fenn a miniszter által kiszabott fenyítés esetén. E határozat ellen az eljárás alá vont személy vagy képviselője bírósághoz fordulhat jogorvoslatért.

A törvény tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek akkor irányadóak, ha a nemzetbiztonsági állomány tagja által elkövetett szabálysértés elbírálása fegyelmi eljárásban szükséges.

A törvény más jogállási törvény mintájára bevezeti az érdemtelenséget, felváltva ezzel a Hszt. által szabályozott méltatlanság jogintézményét. A nemzetbiztonsági szolgálatra érdemtelenné válás a törvény alapján ugyanúgy felmentési ok, mint korábban a méltatlanság volt.

Ahogy a méltatlanságnak, ugyanúgy az érdemtelenségnek is oka lehet a szolgálaton kívül olyan magatartás tanúsítása, amely alkalmas arra, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat jó hírnevét vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat működésébe vetett közbizalmat súlyosan rombolja. Azonban a „méltatlanság” mellett megjelenik a „bizalomvesztés” is: ha a nemzetbiztonsági állomány tagja a feladatait nem az alappal elvárható szakmai elhivatottsággal végzi és emiatt nem várható el, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat a szolgálati viszonyát fenntartsa, az szintén alapja lehet az érdemtelenség megállapításának.

Az érdemtelenség indoka kizárólag a nemzetbiztonsági állomány tagjának magatartásában, illetve a munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet.

Ahogy a fegyelmi eljárást, úgy a főigazgató az érdemtelenségi eljárást is magához vonhatja akkor is, ha annak lefolytatásának jogát átruházta.

A törvény meghatározza a nemzetbiztonsági állomány tagja kártérítési felelősségének fogalmát. A nemzetbiztonsági állomány tagjának kártérítési felelősségének vizsgálatakor a polgári nemzetbiztonsági szolgálatra hárul a bizonyítási teher.

Nem kell megtéríteni azt a kárt:

1. amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható,

2. amelyet a polgári nemzetbiztonsági szolgálat vétkes magatartása okozott, vagy

3. amely abból származott, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálat kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

A fentieken túl, nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely a polgári nemzetbiztonsági szolgálat közrehatása következtében állt elő.

A nemzetbiztonsági állomány tagja kártérítési felelősségének mértéke differenciált: míg gondatlanságból okozott kárért az egyhavi illetmény 50%-áig (meghatározott esetekben 3 havi illetményig) terjed a felelősség mértéke, addig szándékos károkozás esetén a teljes kárt meg kell térítenie. A gondatlan károkozás esetén fizetendő kártérítés alapja a kártérítésre kötelezésről szóló határozat meghozatalakor érvényes illetmény összege.

A törvény meghatározza azokat az esetköröket is, amikor a nemzetbiztonsági állomány tagjának vétkességére tekintet nélküli felelőssége érvényesül, illetve megállapítja a felelősség alóli mentesülés eseteit, valamint rendezi a bizonyítással kapcsolatos kérdéseket.

A törvény meghatározza a leltárhiány fogalmi elemeit, a leltárhiányért viselt felelősség megállapításának szabályait és a felelősség mértékét.

Amennyiben a kárt többen együttesen okozták, vétkességük arányában – ha ez nem állapítható meg, közrehatásuk arányában – felelnek, ugyanakkor szándékos károkozás esetén egyetemleges felelősség érvényesül.

A nemzetbiztonsági állomány tagja kártérítési felelősségének megállapítására a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. A főigazgató a kártérítési eljárást azonban akkor is magához vonhatja, ha annak lefolytatásának jogát átruházta. A törvény nem szabályozza részletesen a kártérítési eljárást, azt a miniszter rendeletben állapítja meg.

A törvény szerint a kár fogalmi elemei körébe tartozik a polgári nemzetbiztonsági szolgálat vagyonában beállott értékcsökkenés, az elmaradt vagyoni előny és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatot ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek.

Emellett a törvény tartalmazza a kár összegének meghatározásánál figyelembe veendő tényezőket is. Fontos kiemelni, hogy a megrongálódott dolog értékesítéséből vagy biztosítási jogviszonyból eredően megtérült kárrészre nem vonatkozik a megtérítési kötelezettség.

A törvény szerint a polgári nemzetbiztonsági szolgálat – főszabályként – a szolgálati viszonnyal összefüggésben keletkezett dologi, személyi és nem vagyoni kárért vétkességre tekintet nélkül felel, ha az a nemzetbiztonsági állomány tagjánál a szolgálati viszonnyal összefüggésben keletkezett. Mentesül a felelősség alól a polgári nemzetbiztonsági szolgálat, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa.

A szolgálati viszony körébe tartoznak a polgári nemzetbiztonsági szolgálat feladatainak ellátásával összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgásából és működéséből eredő okok. A törvény rendezi a bizonyítással kapcsolatos kérdéseket.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatot a nemzetbiztonsági állomány tagjának betegsége folytán keletkezett kárért akkor terheli objektív felelősség, ha a betegség a szolgálat teljesítésével összefüggésben keletkezett, vagy a szolgálat sajátosságaival összefüggésben jelentősen súlyosbodott. A betegség súlyosbodását akkor lehet jelentősnek tekinteni, ha az egészségkárosodás mértéke a 12%-ot meghaladja.

A törvény nem állapítja meg a polgári nemzetbiztonsági szolgálat kártérítési felelősségével kapcsolatos eljárási szabályokat sem, azokat szintén miniszteri rendelet rögzíti majd.

A törvény szerint a polgári nemzetbiztonsági szolgálat kárfelelőssége kiterjed a nemzetbiztonsági állomány tagjának elmaradt jövedelmére, dologi kárára, a sérelemmel, valamint ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeire. Részletes szabályok foglalkoznak a kár, kiemelten az elmaradt jövedelem megállapításával, illetve a kárcsökkentő tényezőkkel.

Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani, amelynek alkalmazására az általános kártérítés megállapításakor is lehetőség van.

A Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi, hogy jogszerűen okozott kárért kártalanítási kötelezettséget jogszabály előírjon. Ennek megfelelően a kártérítési szabályok mellett a jogszerűen okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályok megjelenítésére is sor kerül. A kártalanítás szabályai kizárólag az objektív bizonyíthatóságon alapuló vagyoni kárra terjednek ki, ezért a deliktuális kártérítés (általános kártérítés, sérelemdíj) szabályai ebben az esetben nem alkalmazhatóak.

A személyiségi jogok megsértésének jogkövetkezményei vonatkozásában a törvény a korábbiakkal megegyező szabályozást tartalmaz. A nemzetbiztonsági állomány tagja személyiségi jogainak a szolgálati viszonnyal összefüggő megsértése esetén a Polgári Törvénykönyv tételesen hivatkozott rendelkezései irányadóak.

A törvény a nemzetbiztonsági alkalmazotti szolgálati jogviszony szabályozására azt a technikát alkalmazza, hogy a törvénynek a szolgálati viszonyt szabályozó általános rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni: bizonyos rendelkezések alkalmazását speciális szabályozás nélkül tételesen zárja ki, ezen túl egyes rendelkezések alkalmazása helyett a nemzetbiztonsági alkalmazottakra vonatkozó speciális szabályokat határoz meg.

A törvény a nemzetbiztonsági alkalmazotti szolgálati jogviszony egyes elemeit máshogy nevezi, mint a szolgálati viszonynál, így a két jogviszony elemei közti megfeleltetést is tartalmazza, hogy az általános rendelkezések megfelelően alkalmazhatóak legyenek.

A törvény alapján a nemzetbiztonsági alkalmazottat csak szolgálati igazolvánnyal kell ellátni, szolgálati jelvénnyel nem, hiszen míg az igazolvány a polgári nemzetbiztonsági szolgálathoz tartozást, addig a jelvény az intézkedési jogosultságot igazolja. (Az Nbtv. alapján intézkedésre pedig csak a nemzetbiztonsági állomány tagja jogosult, a nemzetbiztonsági alkalmazott nem.)

Speciális rendelkezések:

1. A törvény a nemzetbiztonsági alkalmazotti szolgálati jogviszony létesítéséhez kötődő általános alkalmazási feltételeket határozza meg. A közszféra más területeihez képest az alkalmazási feltételek e foglalkoztatási csoport esetében szélesebb körűek, tekintettel arra, hogy a munkáltatónak (a polgári nemzetbiztonsági szolgálatnak) szinte minden tevékenysége minősített adatkezeléssel jár. A nemzetbiztonsági alkalmazotti szolgálati jogviszony létesítésének alapvető feltétele a büntetlen előélet, a cselekvőképesség és a magyar állampolgárság. A törvény az általános alkalmazási feltételeken kívül további, a nemzetbiztonsági szolgálati jelleghez kapcsolódó különös alkalmazási feltételt – így a nemzetbiztonsági ellenőrzésen a biztonsági feltételeknek való megfelelést, a poligráfos vizsgálaton való részvételt és egyes alapvető jogok korlátozásának vállalását – is rögzít.

2. A nemzetbiztonsági alkalmazottak besorolására alkalmazni kell a nemzetbiztonsági állomány tagjainak besorolása közül a szakmai vezetői és az I. besorolási osztályra vonatkozó rendelkezéseket. Kiemelt vezető nemzetbiztonsági alkalmazott nem lehet, valamint a II. besorolási osztály besorolási kategóriát (A, B) a XX. Fejezet rögzíti.

3. A törvény a nemzetbiztonsági alkalmazott tekintetében önálló rendelkezésben határozza meg a jogviszonyból fakadó alapvető kötelezettségeket. A munkáltató oldaláról fennálló kötelezettségekre nem tartalmaz a törvény speciális szabályt a nemzetbiztonsági alkalmazotti szolgálati jogviszony esetében, az általános – szolgálati viszonyra – vonatkozó rendelkezés (83. §) alkalmazandó ebben a körben is.

A nemzetbiztonsági alkalmazott munkavégzésével összefüggő kötelezettségei tekintetében szerepel a törvényben:

1. a munkára képes állapot megállapítása, a befolyásoltság kiszűrése céljából az alkohol, a kábítószer vagy pszichotróp anyag fogyasztásának ellenőrzését célzó, műtétnek nem minősülő vizsgálatnak köteles magát alávetni, miniszter által közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározott szabályok szerint;

2. munkatársaival köteles együttműködni;

3. köteles képzési kötelezettségének eleget tenni;

4. köteles az egészségi alkalmassági követelményeknek megfelelni és

5. a rábízott eszközt, felszerelést megóvni, rendeltetésszerűen használni.

A törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvénnyel összhangban szabályozza a nemzetbiztonsági alkalmazottak munkaügyi nyilvántartását.

A törvény felhatalmazó, hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseit, továbbá az Európai Unió jogának való megfelelést rögzítő rendelkezéseit tartalmazza.