KÜ BH 2024/71

[1] A felperes 2003. június 4-én szerezte meg a „kivett műhely, udvar” megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát. Az ingatlanra a II. rendű alperes jegyzője adott ki a felperes kérelmére festőműhely és zárt szennyvíztároló építésére építési engedélyt, majd az építési munkák befejezését követően a 2005. február 4-én jogerős határozatában végleges használatbavételi engedélyt.

[2] A felperesi társaság a perbeli ingatlanon lévő telephelyén autófényező tevékenységet kezdett, amelyet folyamatosan végzett.

[3] Az ingatlan megvásárlásakor, az építési munkák elvégzésekor és a tevékenység megkezdésekor hatályban lévő, a II. rendű alperes által az általános rendezési terv helyi építési előírásairól kiadott 34/1994. (XII. 21.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: ÁRT) szerint az ingatlan lakóövezeti besorolású volt, amelyhez kapcsolódó előírások lehetővé tették az autófényező tevékenységhez kapcsolódó épület építését és tevékenység végzését.

[4] Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése 7/2004. (I. 24.) számú önkormányzati rendeletét adta ki Székesfehérvár Megyei Jogú Város külterületének, valamint egyes belterületi területrészeinek szabályozási tervéről és helyi építési szabályzatáról (a továbbiakban: HÉSZ 1.). A jogszabály a perbeli ingatlant az Lke-11.1. jelű kertvárosias lakóterület építési övezetbe sorolta.

[5] A HÉSZ 1.-et a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése a 22/2008. (VI. 25.) számú rendeletével (a továbbiakban: Mód. rendelet) 2008. július 1-jével módosította. A módosítás eredményeként megalkotott 4. számú melléklet a kertvárosias lakóterületen újonnan nem tartotta engedélyezhetőnek autófényező műhely (telephely terület) elhelyezését.

[6] A Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése Székesfehérvár Megyei Jogú Város Helyi Építési Szabályzatáról alkotta meg a 17/2019. (VII. 12.) önkormányzati rendeletét. (a továbbiakban: HÉSZ 2.) A 2019. augusztus 11-én hatályba lépett jogszabály a kertvárosias lakóterületen a 8. számú melléklet 4. pontjára alapítottan kizárta autófényezés tevékenység számára telephely létesítését, továbbá ilyen tevékenység céljára rendeltetési egység elhelyezését vagy rendeltetés módosítását.

[7] A felperes 2015. október 28-án a II. rendű alperes jegyzője felé utólagos bejelentést tett a perbeli ingatlanon és a vele szomszédos – szintén a felperes tulajdonában lévő – ingatlanon folytatott autófényező ipari tevékenység folytatására vonatkozóan. A jegyző a 2015. december 15-én hozott határozatával a felperes tevékenységét mindkét ingatlanra vonatkozóan megtiltotta figyelemmel a Mód. rendelet szabályaira. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot módosítással helybenhagyta. A felperes keresettel támadta a másodfokú határozatot, a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 14.K.27.182/2016/11. számú ítéletével a határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárást az elsőfokú hatóság nem folytatta le.

[8] A felperes időközben a perbeli ingatlanon álló műhelyt bérbe adta a Kft. részére. A Kft. kérelmére eljáró II. rendű alperes jegyzője határozatával megtiltotta a Kft.-nek az autófényezési tevékenység végzését. A fellebbezés folytán eljárt II. rendű alperes az elsőfokú határozatot kiegészítéssel helybenhagyta.

[9] A felperes az I. rendű alpereshez 2022. szeptember 14-én kérelmet nyújtott be a helyi építési előírások változása miatt kártalanítás megállapítása iránt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. §-ára alapítottan.

[10] Az I. rendű alperes az FE/03/2221-34/2022. számú határozatában a felperesnek a székesfehérvári 14127/5 helyrajzi számú ingatlanra vonatkozó kártalanítás iránti kérelmét elutasította.

[11] Az indokolásban megállapította, hogy a HÉSZ 2.-ben foglaltak irrelevánsak, mert már a 2008. július 1-jétől hatályos Mód. rendelet tartalmazta azt, hogy a város lakóterületein, így a tárgyi ingatlanon sem lehet autófényező műhelyt építeni, autófényező tevékenységet végezni. A felperesnek az Étv. 30. § (3) bekezdésében meghatározott építési jogai az ÁRT alapján állnak fenn, vagyis az építési jogokban a tárgyi ingatlan vonatkozásában az ÁRT-hez képest a Mód. rendelet által a 30. § (3) bekezdése szerinti változás megtörtént. Az Étv. 30. § (3) bekezdés harmadik mondata szerint a 7 év a korábban hatályba léptetett helyi építési szabályzat, szabályozási terv esetében 2000. március 1-jétől számítandó, amelyhez képest a Mód. rendelet 2008. július 1-jén történő hatályba lépése későbbi időpont, így az Étv. 30. § (3) bekezdés első fordulatában megjelölt kártalanítási alap nem áll fenn. Ezért az Étv. 30. § (3) bekezdés második fordulatában rögzített, a kártalanítás szűkített körére vonatkozó jogszabályi rendelkezést kellett alkalmazni, vagyis csak akkor jár kártalanítás, ha beavatkozás a használat gyakorlásában történt és ez a változtatás a korábbi használatot megnehezíti vagy ellehetetleníti.

[12] Az I. rendű alperes szerint a Mód. rendelet a korábbi használatot nem nehezítette meg, és nem lehetetlenítette el, mivel a felperes a tárgyi ingatlanon tevékenységét 2005-től 2020-ig saját maga vagy bérlője útján végezte.

[13] A tevékenység végzése 2008. június 30-án és 2008. június 1-jén is jogellenesen történt, mert a festőműhely használatbavételi engedélyének 2005. évben kiadásakor hatályos, a 2009. március 31-től hatályos és a 2013. február 28-tól hatályos telepengedélyre irányadó jogszabályok csak a hatáskörrel rendelkező hatóság által kiadott telepengedély vagy/és bejelentés, illetve nyilvántartásba vétel esetén adtak lehetőséget autófényező tevékenység végzésére a telephelyen.

[14] A felperes az autófényező műhelyében 2005-től jogellenesen, telepengedély hiányában végezte tevékenységét, amely így szabálytalannak minősül, erre figyelemmel az Étv. 30. § (5) bekezdés első mondata szerinti szabálytalan használat miatt sincs lehetőség kártalanítás megállapítására.

[15] A felperes eljárási- és anyagi jogi jogsérelmekre hivatkozással keresetet nyújtott be az I. rendű alperes határozatával szemben.

[16] A törvényszék jogerős ítéletében az I. rendű alperes határozatát megsemmisítette és az I. rendű alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.

[17] Hangsúlyozta, helytállóan hivatkoztak arra az alperesek, hogy a Mód. rendelettel beiktatott 4. számú melléklet a nem engedélyezett funkciójú létesítményekről szól, amely alapján a szabályozással érintett területen újonnan nem engedélyezhető autófényező műhely létesítése. Ez a korlátozás azonban a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 358/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) és a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 57/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szolg. rendelet) vonatkozó szabályait is figyelembe véve, a Kúria Kfv.III.38.035/2014/6. számú döntésében kimondott értelmezésre tekintettel egyben magában foglalja az autófényezési tevékenység végzésének korlátozását, mivel a telepengedélyezési és bejelentési eljárásban a jegyzőnek vizsgálnia kell a vonatkozó helyi építési szabályzat rendelkezéseit is. Ebből következően a Mód. rendeletben foglalt építésjogi korlátozás egyben az ingatlanon végezhető tevékenységeket is korlátozza.

[18] A perbeli ingatlan vonatkozásában az építési jogok az ÁRT és a HÉSZ 1. alapján 2000. március 1-jét megelőzően keletkeztek, így az Étv. 30. § (3) bekezdésében foglalt 7 éves határidőt 2000. március 1-jétől kell számítani, így az építési jogok megváltozásához fűződő kártalanítási igény 2007. március 1-jével elenyészett. Ezért a bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a 7 év eltelte után miként avatkozott be a Mód. rendelet a felperesi ingatlan használatába.

[19] Nem vitás, hogy a felperes az építést a Mód. rendelet hatályba lépése előtt befejezte, a tevékenységét szintén ezen határidőt megelőzően már folytatta.

[20] A felperesi tevékenység megkezdésekor hatályos, a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről szóló 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3. § (2) bekezdésére tekintettel a felperes telepengedély hiányában autófényezési tevékenységet jogszerűen nem végezhetett volna, így az Étv. 30. § (3) bekezdésében foglalt korábbi használat, illetve gyakorolt jog nem állt fenn.

[21] Helytállóan hivatkozott a II. rendű alperes arra, hogy a Mód. rendelet értelmében a korlátozás kizárólag az új telephelyek létesítésére és így a használat engedélyezésére terjedt ki, azonban, mivel a felperes ilyen engedéllyel nem rendelkezett, ezért a Mód. rendelet hatályba lépését követően már csak úgy kérelmezhette volna a telepengedélyt, hogy a Rendelet 5. § (1) bekezdésének megfelelően a hatósági eljárásban a jegyző vizsgálja a Mód. rendelet által bevezetett szabályokat.

[22] A törvényszék szerint a Mód. rendelet 2008. július 1. napjával a felperes használati jogait oly módon korlátozta, illetőleg lehetetlenítette el a perbeli ingatlan vonatkozásában, hogy a hatályba lépést követően benyújtott telepengedély iránti kérelem elbírálásának már a tiltó szabályokat kellett volna figyelembe venni, míg az ezt megelőző engedélyezési eljárásban ezen korlátozások még nem álltak fenn.

[23] Erre tekintettel a felperes ingatlanhoz fűződő használati jogait a Mód. rendelet 2008. július 1-jétől korlátozta, a korlátozási kártalanításból eredő vagyoni követelés ettől a naptól vált esedékessé.

[24] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperesek hivatkozásával ellentétben az Étv. 30. § (5) bekezdésében foglalt szabálytalan használat alatt az Étv.-ben foglalt építésügyi használatot kell érteni. Helyes az a felperesi okfejtés, amely szerint a Rendelet vagy a Szolg. rendelet szabályainak meg nem felelő ingatlanhasználat nem minősül az Étv. 30. § (5) bekezdésében foglalt szabálytalan használatnak, azt kizárólag az Étv.-ben foglaltak szerint a használatbavételi engedély hiányában vagy attól eltérő használat alapozza meg az Étv. 44. § (1) és (4) bekezdéseire is figyelemmel.

[25] A korlátozási kártalanítási igény nem kötelmi jogi, hanem dologi jogi jellegű, az a fennálló tulajdonjog védelmére és megóvására szolgál, ekként annak elévülése a Kfv.II.37.173/2007/7. számú végzésben írtak szerint nem állapítható meg.

[26] Összefoglalóan a törvényszék rögzítette, hogy a felperes korlátozási kártalanításhoz fűződő joga az Étv. 30. § (3) bekezdésében foglaltakra alapítottan a jogalap tekintetében fennáll, mert a Mód. rendelet 2008. július 1-jei hatállyal a felperest megfosztotta attól, hogy a jogerős használatbavételi engedély alapján használható ingatlanon a tevékenységét szabályszerűen bejelenthesse. A korlátozási kártalanítás érvényesíthetőségét az Étv. 30. § (5) bekezdése az ügyben nem zárja ki, a követelés pedig nem évül el.

[27] A megismételt eljárásra az elsőfokú bíróság előírta, hogy az I. rendű alperesnek szükséges vizsgálnia a korlátozási kártalanítás összegszerűségét és erre vonatkozóan kell döntést hoznia.

[28] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása iránt.

[29] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le, az Étv. 30. §-ában foglaltakat tévesen értelmezte és ennek okán szintén tévesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat is. Kiemelte, hogy a törvényszék lényegében arra alapította a korlátozási kártalanítás jogalapjának fennállását, hogy a felperest a Mód. rendelet megfosztotta attól a jogától, hogy autófényezési tevékenységet végezzen. Az I. rendű alperes szerint a Mód. rendelet a tárgyi ingatlan használati módját megváltoztatta, megtiltotta az autófényezési tevékenységet, ugyanakkor erre tekintettel 7 éven belül lehetett volna kártalanítást megállapítani az Étv. 30. § (3) bekezdés első fordulata alapján.

[30] A felperesnek a Mód. rendelet hatályba lépéséig lehetősége volt a telepengedély iránti kérelem benyújtására. Vállalkozóként tudnia kellett arról, hogy autófényezési tevékenységet csak telepengedély birtokában végezhet, de nem élt ezzel a jogával.

[31] A törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a felperes is elismerte, miszerint az ingatlanon 2005-től 2020-ig általa és a bérlője által gépjármű festő/autófényező tevékenység végzése folyt; illetve a felperesnek a jogerős használatbavételi engedély kiadásától, 2005. február 4-től a Mód. rendelet hatályba lépéséig, vagyis 2008. július 1-jéig három és fél év állt rendelkezésére arra, hogy benyújtsa a telepengedély iránti kérelmét a jegyzőhöz.

[32] A törvényszék ítélete indokolásának [49] bekezdésében úgy foglalt állást, hogy mivel a felperes jogszerűen nem végezhette volna az autófényezési tevékenységet, így a korábbi használat, illetve gyakorolt jog nem állt fenn. Az I. rendű alperes szerint ebből következően a Mód. rendelet nem avatkozott be a használat gyakorlásába, így nem minősül a korábbi használat ellehetetlenülésének az, hogy az autófényező tevékenység végzése szabályszerűen nem jelenthető be 2008. július 1-jétől.

[33] Nem vitás, hogy a felperes rendelkezett jogerős építési és használatbavételi engedéllyel a perbeli ingatlanra vonatkozóan a Mód. rendelet hatályba lépése előtt, ugyanakkor ezen engedélyek nem jogosították autófényezési tevékenység végzésére, sem a Mód. rendelet hatályba lépése előtt, sem pedig utána.

[34] A fentiekből következően a törvényszék az Étv. 30. § (3) bekezdés második fordulatának értelmezésekor helytelen következtetésre jutott a korlátozási kártalanítás jogalapjának megállapításakor, amikor pusztán az építési helyi szabályozásban bekövetkezett változásra alapította a korlátozási kártalanítás jogalapjának fennállását.

[35] Okfejtése alátámasztására az I. rendű alperes hivatkozott több kúriai (legfelsőbb bírósági) döntésre.

[36] Kifejtette, az ítélet [63] bekezdésében foglaltakkal szemben az Étv. 30. § (5) bekezdésében foglalt szabálytalan használat megvalósult, a Rendelet, a Szolg. rendelet és a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Szolg. törvény) nem tartalmaz ingatlanhasználatra vonatkozó rendelkezést. A felperesnek a tárgyi ingatlanhoz fűződő korábbi, az Étv. 13. § (1) bekezdése szerint építési joga az volt, hogy a Mód. rendelet hatályba lépése előtt autófényező tevékenységre használhatta a perbeli ingatlant. Az Étv. felhatalmazása alapján helyi építési szabályzatban kell megállapítani többek között az adott ingatlan felhasználási módját is. A szabálytalan használat abban valósult meg, hogy a felperes olyan tevékenységre használta az ingatlant, amelyet építésügyi szabály, a Mód. rendelet tiltott.

[37] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta.

[38] Hangsúlyozta, hogy a Mód. rendelet hatályba lépését követően autófényező tevékenységre telepengedély nem adható, a 4. számú mellékletre figyelemmel. Ezért amikor 2020-ban a II. rendű alperes jegyzője megtiltotta a felperes bérlőjének a tevékenység végzését, arra a Mód. rendelet okán telephely-bejelentést nem tudtak tenni, így a tevékenység ellehetetlenülésével együtt a rendeltetésszerű épülethasználat is meghiúsult. A változtatás a korábbi használatot nem csak megnehezítette, hanem ellehetetlenítette, így megvalósult az Étv. 30. § (3) bekezdésének második fordulata szerinti feltétel.

[39] A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelemre nyilatkozatot nem tett.

[40] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[41] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[42] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból a korlátozási kártalanítás jogalapjának fennállása körében nem helytálló jogi következtetésre jutott.

[43] Az Étv. 30. §-a tartalmazza a kártalanításra irányadó szabályokat. A 30. § (1) bekezdése értelmében, ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg. A 30. § (2) bekezdése szerint a kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése alapján megállapítható régi és az új szabályozás eredményeként megállapítható új forgalmi értéke közötti különbözet.

[44] Az Étv. 30. § (3) bekezdése alapján, ha az ingatlanhoz fűződő korábbi, a 13. § (1) bekezdése szerinti építési jogok keletkezésétől számított 7 éven belül kerül sor e jogok megváltoztatására vagy megszüntetésére a helyi építési szabályzat módosításával, a tulajdonosnak – kérelmére – a (2) bekezdés szerinti kártalanítási jár. A 7 év eltelte után csak a használat gyakorlásába való beavatkozásért és csak akkor jár kártalanítás, ha a változtatás a korábbi használatot megnehezíti vagy ellehetetleníti. A hét év a korábban hatályba léptetett helyi építési szabályzat, szabályozási terv esetében 2000. március 1-jétől számítandó. A 30. § (5) bekezdése kimondja, nem jár kártalanítás a természeti veszélyeztetettségből eredő kár megelőzésére, a tulajdonos érdekeinek védelme céljából elrendelt tilalom, továbbá a 21. § szerinti változtatási tilalom, a 19. § (3) bekezdésében elrendelt tilalom, valamint a szabálytalan építmény, építményrész és használat esetében. Védett terület, építmény vagy egyedi érték védelme érdekében elrendelt tilalom esetén a fizetési kötelezettségre az erre vonatkozó külön jogszabályok az irányadók.

[45] Az Alaptörvény 28. cikkére figyelemmel a jogszabály értelmezésekor kötelezően figyelembe veendő, az Étv. 30. §-ához kapcsolódó jogalkotói indokolás szűk körű. Rögzíti, hogy a törvény differenciált kártalanítási szabályokat állapít meg mindazokra az esetekre, amikor valamely településrendezési intézkedés következtében az ingatlan korábbi rendeltetése, felhasználási módja megváltozik és ebből a tulajdonosnak kára származik. Ilyen esetekben a tulajdonost kártalanítás illeti meg.

[46] A felperes kérelmében kártalanítási igényét az Étv. 30. § (3) bekezdése szerinti használat ellehetetlenítésében jelölte meg, mivel telephelyének forgalmi értéke jelentősen csökkent, mert a Mód. rendelet miatt azt autófényezési célra nem tudja hasznosítani. A felperes tehát kártalanítási igényét az Étv. 30. § (3) bekezdés második mondatára alapította.

[47] Helytállóan állapította meg a törvényszék ítélete [44] bekezdésében, hogy az Étv. 30. § (3) bekezdés első mondatában megjelölt, az Étv. 13. § (1) bekezdése szerinti építési jogok az ÁRT és a HÉSZ 1. alapján 2000. március 1-jét megelőzően keletkeztek, így a 7 éves határidőt 2000. március 1-jétől kell számítani, ezért az építési jogok megváltoztatásához fűződő kártalanítási igény 2007. március 1-jén elenyészett. Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében ezt az ítéleti megállapítást nem vitatta.

[48] A Kúriának elsődlegesen abban kellett döntenie, hogy az Étv. 30. § (3) bekezdés második mondatára alapítottan fennáll-e a kártalanítás jogalapja.

[49] Az Étv. 30. § (3) bekezdés második mondata a használat gyakorlásába való beavatkozáshoz köti a kártalanítás jogalapjának megállapítását azzal a feltétellel, hogy a változtatás a korábbi használatot megnehezíti vagy ellehetetleníti. Ez a jogszabályhely tehát a használathoz, vagyis a tevékenységhez kapcsolódik, nem pedig a tevékenység gyakorlásának helyét képező építményhez.

[50] A 2009. március 30-ig hatályos Rendelet 3. § (2) bekezdése előírta, hogy új telep létesítése esetén az új telep használatba vételét (építési tevékenység végzése esetén a használatbavételi engedélyezési eljárást követően) megelőzően telepengedélyt kell kérni.

[51] A felperes a perbeli ingatlanon lévő telephelyén autófényezési tevékenységét 2005-ben, a Rendelet hatálya alatt kezdte meg, de – megsértve a Rendelet 3. § (2) bekezdését – telepengedélyt nem kért, tevékenységét jogszerűtlenül végezte. A tevékenység megkezdésekor hatályos helyi építési szabályzat, az ÁRT, majd a később hatályba lépő HÉSZ 1. lehetővé tették az ingatlanon autófényező tevékenységhez kapcsolódó épület építését és tevékenység végzését.

[52] Utóbbi körben hozott változást a HÉSZ 1.-et módosító Mód. rendelet, amely a 4. számú mellékletében a perbeli ingatlanon már nem tartotta újonnan engedélyezhetőnek autófényező műhely (telephely terület) elhelyezését.

[53] A Kúria megítélése szerint a törvényszék jogszabálysértéstől mentesen fogadta el helytállónak azt az I. rendű és II. rendű alperesi érvelést, hogy a Mód. rendelet által beiktatott 4. számú melléklet nem engedélyezett funkciójú létesítményekről szól, amely alapján a szabályozással érintett területen újonnan nem engedélyezhető autófényező műhely létesítése. Ez a korlátozás azonban a későbbi telepengedélyezésre vonatkozó jogszabályok – Korm. rendelet, Szolg. rendelet – vonatkozó szabályait is figyelembe véve egyben magában foglalja az autófényezési tevékenység végzésének korlátozását, mivel a telepengedélyezési és bejelentési eljárásban a jegyzőnek vizsgálnia kell az irányadó helyi építési szabályzat rendelkezéseit is.

[54] A fentiekből következően a felperesnek tevékenysége megkezdésétől a Mód. rendelet hatályban lépéséig, 2008. június 30-ig volt lehetősége arra, hogy a telepengedély iránti kérelmét a számára kedvező jogszabályi környezetben benyújtsa a pozitív döntés lehetőségével. Ennek elmulasztása a felperesnek felróható magatartásnak minősül.

[55] Helytállóan fejtette ki a törvényszék ítélete [49] bekezdésében, miszerint figyelemmel arra, hogy a felperes a Mód. rendelet hatályba lépésekor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján az ingatlanon telepengedély hiányában autófényezési tevékenységet jogszerűen nem végezhetett volna, így az Étv. 30. § (3) bekezdés második mondatában foglalt korábbi használat, illetve gyakorolt jog nem állt fenn.

[56] A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet [50] bekezdése az Étv. 30. § (3) bekezdés második mondata szerinti kártalanítási jogalap fennállását arra alapította, hogy a Mód. rendelet 2008. július 1-jével a felperes használati jogait oly módon korlátozta, illetőleg lehetetlenítette el az ingatlan tekintetében, hogy a hatályba lépést követően benyújtott telepengedély iránti kérelem elbírálásánál már a tiltó szabályokat kellett volna figyelembe venni, ugyanakkor az ezt megelőző engedélyezési eljárásban ezen korlátozások – helyesen – még nem álltak volna fenn.

[57] A Kúria rámutat, a törvényszéki ítélet [49] bekezdése és [50] bekezdése között ellentmondás tapasztalható. Ugyanis a [49] bekezdésben az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy miután az ingatlanon telepengedély hiányában a felperes autófényezési tevékenységet jogszerűen nem végezhetett volna, így az Étv. 30. § (3) bekezdésében foglalt korábbi használat, illetve gyakorolt jog nem állt fenn. Ebből a felülvizsgálati bíróság szerint az következik, hogy korábbi használat hiányában azt a jogszabályi változtatás nem nehezítheti meg vagy lehetetlenítheti el. Ezzel szemben áll [50] bekezdésben elfoglalt törvényszéki álláspont, amely a kártalanítás Étv. 30. § (3) bekezdés második mondata szerinti jogalapjának fennállását megállapítja.

[58] Az Étv. 30. § (3) bekezdés második mondata a „a használat gyakorlásába való beavatkozásért” és a „korábbi használatot megnehezíti vagy ellehetetleníti” mondatrészeknél a használathoz kapcsolódóan külön nem nevesíti azt, hogy a használat alatt az irányadó jogszabályoknak megfelelő szabályos használatot ért. A Kúria hangsúlyozza, nem lehetett a jogalkotó szándéka olyan rendelkezés megszövegezése, amely a vonatkozó jogszabályokkal ellentétes használat gyakorlásába való beavatkozásáért állapít meg kártalanítást a kérelmezőnek, aki saját felróható magatartása miatt végezte tevékenységét jogellenesen.

[59] Az Étv. 30. § (3) bekezdés második mondatát úgy kell értelmezni, hogy 7 év eltelte után csak a jogszerű használat gyakorlásába való beavatkozásért és csak akkor jár kártalanítás, ha a változtatás a korábbi jogszerű használatot megnehezíti vagy ellehetetleníti. A felperes a perbeli ingatlant autófényező tevékenységéhez – a korábban kifejtetteknek megfelelően – jogszerűtlenül használta, erre tekintettel részére kártalanítás az Étv. 30. § (3) bekezdés második mondatára alapítottan sem jár.

[60] Az Étv. 30. § (5) bekezdése a felülvizsgálati bíróság szerint olyan sui generis jogszabályhely, amely olyan esetköröket sorol fel, amelyek megvalósulása esetén akkor sem lehet kártalanítást megállapítani, ha az Étv. 30. §-ának egyéb rendelkezései azt lehetővé teszik.

[61] Az Étv. 30. § (5) bekezdése egyebek mellett rögzíti, hogy nem jár kártalanítás a szabálytalan építmény, építményrész és használat esetében. A jogalkotó az „és” kötőszó alkalmazásával egyértelművé tette, hogy a „szabálytalan” jelző a használatra is vonatkozik, vagyis a szabálytalan használat megvalósulása is kizárja kártalanítás megállapítását.

[62] Az Étv. 30. § (5) bekezdésének idézett részéből egyértelmű, hogy az építésügyi szabályok szerint szabálytalanul megépített építmény, építményrész esetén nem jár kártalanítás. A Kúria a Kfv.III.37.845/2017/8. számú ítéletében ehhez kapcsolódóan kifejtette, hogy önmagában az a körülmény, mely szerint egy építményt szabálytalanul építettek meg, azaz az eredeti tervtől való eltérésre engedélyt nem kértek, tehát engedélyköteles munkát engedélytől eltérően végeztek, önmagában megalapozza az Étv. 30. § (5) bekezdésében foglalt kizáró feltételt. Az a körülmény, hogy bizonyos feltételek fennállása mellett egy szabálytalanul megépített épület, építmény fennmaradása is engedélyezhető, az az Étv. 30. § (5) bekezdése körében született döntést nem befolyásolja.

[63] A felperes a perbeli ingatlanon álló épületet a jogerős építési engedélynek megfelelően építtette fel, arra jogerős végleges használatbavételi engedélyt kapott, ezért a megvalósított épület nem szabálytalan.

[64] A Kúria – a törvényszéki állásponttal szemben – az Étv. 30. § (5) bekezdését úgy értelmezi, hogy szabálytalan használat alatt nem kizárólag a szabálytalan építményhasználatot kell érteni az építésügyi jogszabályok figyelembevételével, hanem az tágabb körű, kiterjed a szabálytalan tevékenység végzésre is. Az ezen jogszabályhelyben rögzített szabálytalan használat kifejezést ugyanis nem lehet leszűkíteni a szabálytalan építményhasználatra, ez ellentétes lenne egyrészt a jogszabályhely nyelvtani, másrészt annak teleologikus értelmezésével is. A nyelvtani értelmezés körében döntő fontosságú, hogy a jogalkotó nem szabálytalan építményhasználathoz, hanem az ennél tágabb körű szabálytalan használathoz köti a kártalanítás kizárását. A teleologikus értelmezés tekintetében a Kúria rámutat, nem lehetett jogalkotói cél a szabálytalan használat mint kizáró ok korlátozása a szabálytalan építményhasználatra.

[65] A felperes a korábban leírtak szerint a perbeli ingatlanon az autófényező tevékenységét jogszerűtlenül, így szabálytalanul végezte, a vonatkozásában megvalósult a szabálytalan használat, erre figyelemmel kártalanítás megállapítását az Étv. 30. § (5) bekezdése részére kizárja.

[66] A Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

[67] A megismételt eljárás során a törvényszék köteles a jelen ítéletben szereplő jogértelmezést követni és annak megfelelő döntést hozni a kártalanítás jogalapjáról.