KÜ BH 2024/72

[1] A peres felek között fennállt közszolgálati jogviszony 2020. március 31-én közös megegyezéssel szűnt meg. A felperes 2020. március 27-én elszámolt az alperessel, melynek eredményeként az alperes által kiállított elszámoló lapon kizárólag 66 667 forint fizetési előleg jogcímén keletkezett tartozás szerepelt. A felperes a feltüntetett összeget nem vitatta, az ügyintéző pedig arról tájékoztatta, hogy a tartozás a 2020. március havi illetményéből levonásra kerül. Az alperes ezt követően megfizette a felperes járandóságait, azonban utóbb észlelte, hogy tévesen kétszeresen számolta el az úgynevezett rekreációs juttatás összegét, ezért bruttó 111 885 forinttal – nettó 74 404 forinttal – többet utalt át a felperes részére. Erre figyelemmel az először kiállított fizetési jegyzéken a rekreációs támogatás kétszeres összege szerepelt, a másodszor kiállítotton mindezt törölték, és a harmadik alkalommal készített fizetési jegyzék tartalmazta a helyes számfejtést.

[2] Az alperes 2020. május 26-án levelet írt a felperesnek, amelyben értesítette, hogy a rekreációs juttatás összege kétszeresen került számfejtésre, és egyben felhívta, hogy a tévesen utalt nettó 74 404 forint összeget 8 napon belül fizesse vissza. A felperes ennek nem tett eleget, ezért az alperes két évvel később – jogszabályi hivatkozással és jogorvoslati záradékkal ellátott – fizetési felszólítást bocsátott ki, amelyet a felperes 2022. június 20-án vett át.

[3] A felperes a fizetési felszólítással szemben előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a fizetési felszólítás nem keletkeztet fizetési kötelezettséget az alperes felé. Érvelése szerint az alperes a jogszabály által előírt 60 napos igényérvényesítési határidőn túl követelte vissza a 74 404 forint összeget; ezen felül az alperes az igényét a kereset benyújtására nyitva álló törvényi határidőn belül bírósági úton nem érvényesítette.

[4] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a perben megállapítási keresetnek nem lehet helye. Az alperes nem vitatta, hogy a jogalap nélküli illetmény kifizetését követő 60 napon túl terjesztett elő fizetési felszólítást, azonban a felperesnek a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie. A felperes az adott illetmény-különbözettel jogalap nélkül gazdagodott, ezért annak visszatérítésére köteles.

[5] A bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes fizetési felszólítása nem keletkeztet fizetési kötelezettséget az abban feltüntetett 74 404 forint összegű tartozás felperes általi visszafizetési kötelezettsége vonatkozásában. Rendelkezett a perköltség és az illeték viseléséről.

[6] A bíróság mindenekelőtt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdés f) pontjában, valamint (2) bekezdésében rögzített feltételek fennállását – azaz a megállapítás iránti kereset előterjeszthetőségét – vizsgálta. E körben alapvető fontosságúnak tartotta azt a kérdést, hogy az alperes érvényesíthet-e jogot a felperessel szemben fizetési felszólítással anélkül, hogy igényét bírósági úton érvényesítette volna a perindításra nyitva álló, törvény által meghatározott kógens határidőn belül. Mivel e kérdéskör eldöntése a felperes illetményjogosultságához, annak kifizetéséhez, védelméhez és az azzal kapcsolatos korrekt elszámoláshoz való jogának alperessel szembeni megóvása érdekében szükséges – és ennek eldöntése a Kp. 38. § (1) bekezdés a)–e) pontjai alapján nem lehetséges –, a bíróság a megállapítási kereset feltételeit fennállónak tekintette. A továbbiakban a bíróság azt vizsgálta, hogy az alperes intézkedése a felperessel szemben keletkeztet-e alanyi fizetési jogot és kötelezettséget.

[7] A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 148. § (1)–(2) bekezdésére, 149. § (1), (7) és (8) bekezdéseire, továbbá a Kttv. 192. § (7) bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy a Kttv. nem tartalmaz a kormányzati szerv igényérvényesítésére vonatkozó speciális keresetindítási határidőt, ezzel szemben a Kp. általánosságban írja elő, hogy ha a közigazgatási szerv nem közigazgatási szerv ellen pert indít, azt csak a tudomásszerzéstől számított 90 napon belül teheti meg, amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik. A Kúria Kpkf.VII.40.182/2020/3., valamint Kpkf.VII.45.085/2021/5. számú határozataira figyelemmel megállapította, hogy a munkáltatónak joga van ugyan az igényét fizetési felszólítással érvényesíteni, ez azonban nem mentesíti őt azon kötelezettsége alól, hogy az igényt a munkavállalóval szemben indított perben, a Kp. 134. § (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül érvényesítse. Önmagában a fizetési felszólítás fizetési kötelezettség megállapítására nem alkalmas, mivel a törvény a munkáltató igényének érvényesítésére kötelező keresetindítási határidőt ír elő. Ezért amennyiben a munkáltató észleli, hogy a fizetési felszólítás a tudomásszerzéstől számított 90 napon belül eredménytelen maradt, az igény hatályos érvényesítése érdekében keresetet kell benyújtania a munkavállalóval szemben a Kp. 134. § (3) bekezdése szerint, ellenkező esetben az igényérvényesítési jog törvényi akadályba ütközik. Ennélfogva az alperes fizetési felszólítása sem keletkeztethetett fizetési kötelezettséget a felperessel szemben.

[8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[9] Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet egyrészt sérti a Kp. 2. § (4) bekezdésében és 43. § (1) bekezdésében foglaltakat, másrészt Magyarország Alaptörvénye XXIV. cikkének (1) bekezdését, továbbá a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 13. § (1) bekezdését, valamint a Kp. 84. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) és (5) bekezdéseit.

[10] A bíróság egyrészt azzal az eljárási szabályszegéssel folytatta le az eljárást, hogy a felperes keresetváltoztatás iránti kérelmének a második tárgyaláson adott helyt és ezáltal megfosztotta az alperest a rendes jogorvoslati út igénybevételének lehetőségétől, másrészt nem tett eleget az indokolási kötelezettségének sem, mivel nem adta indokát annak, hogy miért alkalmazta a hivatkozott kúriai döntéseket, amelyek a jelen ügyben – az alperes álláspontja szerint – nem voltak irányadóak.

[11] A keresetváltoztatással összefüggésben az alperes előadta, hogy a felperes a bíróság 5. számú végzésében foglalt felhívásnak eleget téve keresetét még az első tárgyalás előtt megváltoztatta, és a korábbi, megállapításra irányuló kereseti kérelem helyett a Kp. 38. § (1) bekezdés a) pontja szerint a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte. Ezt követően a második tárgyaláson ismételten megváltoztatta a keresetét, és visszatért a megállapítás iránti kereseti kérelméhez. A keresetváltoztatás Kp. 43. § (1) bekezdésében rögzített feltételeit a bíróság hivatalból nem vizsgálta meg, arról elutasító döntést nem hozott, és a keresetváltoztatásról az alperest sem nyilatkoztatta, így egy jogszerűtlenül megváltoztatott kereset alapján hozott ítéletet. A bíróságnak a perben figyelemmel kellett volna lennie a kereseti kérelem és a védirat kereteire is, ezért eljárásával a Kp. 2. § (4) bekezdését is megsértette. A bíróság a jogszerűtlen eljárásával elvonta az alperes rendes jogorvoslathoz fűződő jogát is, mivel a Kp. szabályai szerint megállapítási perben hozott ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

[12] Az indokolási kötelezettség elmulasztása körében az alperes arra hivatkozott, hogy a jogerős ítéletben felhívott kúriai határozatok a Kttv. 149. § (7) bekezdése, valamint a Kp. 134. § (3) bekezdése együttes alkalmazása esetére tartalmaztak iránymutatást, és abban a kérdésben foglaltak állást, hogy a tévesen kifizetett illetmény közigazgatási szerv részéről elévülési időn belül történő bíróság előtti visszakövetelése során érvényesül-e az igényérvényesítésre előírt 90 napos keresetindítási határidő. Az alperes érvelése szerint e kúriai döntések nem alkalmazhatóak, mivel jelen ügyben az alperes nem indított pert a fizetési felszólítás alapját képező követelésének érvényesítése érdekében, így fogalmilag kizárt, hogy keresetindítási határidőt mulasztott volna.

[13] Az alperes kiemelte, hogy egy konkrét ügyben azokat a precedensképes határozatokat lehet alkalmazni, amelyek olyan jogkérdés vonatkozásában tartalmaznak megállapításokat, amelyek az alapul fekvő ügyben is relevánsak. Jelen esetben a jogkérdésben való egyértelmű különbözőség tetten érhető, ezért ügyazonosság nem állapítható meg. Ezzel összefüggésben utalt a Jpe.I.60.002/2021/7. számú döntésre. A bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget, mivel nem indokolta, hogy mire alapította az eltérő jogkérdésben született kúriai határozatok alkalmazhatóságát.

[14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

[15] A keresetváltoztatás engedélyezése körében előadta, hogy az alperes a tárgyalás berekesztését megelőzően a bíróság felhívására nem nyilatkozott, a keresetváltoztatással szemben nem emelt kifogást, vélhetően azért, mert az alperes maga is észlelte, hogy a keresetváltoztatásnak az ügy érdemére nincs kihatása. Az nem tartalmazott új jogalapot, új jogi érdeket, annak pusztán szükségszerű eljárásjogi indokai voltak. Nem elhanyagolható az sem, hogy az eredetileg jogi képviselő nélkül eljáró felperes a keresetlevélben megállapításra irányuló kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben többek között éppen a fizetési felszólítás elkésettségére hivatkozott. A megállapításra irányuló kereseti kérelemről a hatályon kívül helyezés iránti kereseti kérelemre való áttérés a bíróság 5. számú végzésére tekintettel történt. A felperes terhére nem eshet az, ha a bíróság felhívásának megfelelően megváltoztatott kereseti kérelem befogadását követően utóbb – a pervezetés folytán – eljárásjogi szempontból mégis az eredeti kereseti kérelemhez tér vissza, mivel az igénye érvényesítésére az bizonyul alkalmasabbnak. Az alperes szempontjából lényegtelen, hogy az ítélet a per tárgyává tett fizetési meghagyást hatályon kívül helyezi, vagy arról megállapítja, hogy nem válthat ki joghatást. A keresetváltoztatás így pusztán technikai jellegű, tehát érdemi kihatása az ügyre nincs.

[16] A felperes a Kp. 2. § (4) bekezdésének azon szabályát is kérte értékelni, mely szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A felperes igényérvényesítése a perindítástól kezdve a teljes elsőfokú eljárásban arra irányult, hogy a fizetési felszólításban szereplő fizetési kötelezettség alól mentesüljön, mivel az megalapozatlan, illetve elkésett. Ilyen körülmények között nincs jelentősége annak, hogy formálisan ez milyen típusú kereseti kérelemnek helyt adó ítélet alapján történik.

[17] Mindezektől függetlenül a megállapítási kereset Kp.-ban lefektetett feltételei fennálltak, e körben a bíróság ítélete megalapozott indokolást tartalmaz. Amikor a perben nyilvánvalóvá vált, hogy az alperes a fizetési felszólítás kibocsátásával késedelembe esett, az szükségszerűen azt jelentette, hogy hatályon kívül helyezés iránti kereseti kérelemnek nincs helye.

[18] A felperes kiemelte azt is, hogy a fizetési felszólítás csak az igényérvényesítés módja, amely a Kp.-ban és a Kttv.-ben megállapított speciális határidőket nem érinti. Ha tehát a közigazgatási szervnek olyan vagyoni igénye van a köztisztviselővel szemben, amely marasztalási perben érvényesíthető, úgy arra a Kp. 134. § (3) bekezdésében szabályozott keresetindítási határidő vonatkozik. Amennyiben jogszabály az érvényesítésre vonatkozóan keresetindítási határidőt ír elő, az igényérvényesítés másik módja – a munkáltatói fizetési felszólítás – ezt nem írhatja felül. Ezzel ellentétes jogértelmezés azt jelentené, hogy a lényegesen kevesebb garanciális elemeket jelentő fizetési felszólítás útján történő igényérvényesítési út a törvényben meghatározott eljárási garanciákat lefektető peres úton történő igényérvényesítés határidejéhez képest lényegesen később, az elévülési határidőn belül is gyakorolható lenne. Ezzel azonban éppen a keresetindítási határidő lényege és jogpolitikai célja veszne el.

[19] A felperes álláspontja szerint a Kpkf.VII.40.182/2020/3. számú precedensképes határozatában a Kúria pontosan a jelen perrel analóg eljárásjogi helyzetre vonatkozóan fejtette ki, hogy a közigazgatási szerv (munkáltató) a marasztalási igényét az igényérvényesítés módjától függetlenül a Kp. 134. § (3) bekezdése szerinti tudomásszerzéstől számított 90 napon belül érvényesítheti keresettel.

[20] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.

[21] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének megfelelően. Elsőként a Kp. 43. § (1) bekezdésében rögzített keresetváltoztatás szabályainak betartását vizsgálta, amennyiben ugyanis a felperes a kereseti kérelmét a keresetváltoztatás tilalmába ütköző módon terjesztette elő, az az ügy érdemére kiható olyan súlyos jogszabálysértés, amely a jogerős ítélet érdemi vizsgálat nélkül történő hatályon kívül helyezését eredményezi.

[22] A felperes jogi képviselő nélkül eljárva azért indított keresetet a közigazgatási bíróság előtt, mert az alperes – mint munkáltató – által kibocsátott fizetési felszólítás jogszerűségét vitatta. Annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató 74 404 forint összegű követelése jogalap nélküli és késedelmes; továbbá, hogy a munkáltató szabálytalanul járt el, amikor részére fizetési jegyzéket nem állított ki vagy adott át; valamint a munkáltató a fizetési felszólításban valótlan állítást tett. A védirat beérkezését követően a bíróság az 5. sorszámú végzésében tájékoztatta a felperest arról, hogy a Kp. 38. § (1) bekezdés a)–f) pontjai alapján milyen típusú kereseti kérelmek terjeszthetőek elő, és hogy a Kp. 38. § (1) bekezdés f) pontjában megjelölt megállapítási kereset esetében a Kp. 38. § (2) bekezdése milyen feltételek fennállását követeli meg. E végzésben a bíróság kifejezetten felhívta a felperest arra, hogy pontosan jelölje meg, minek a megállapítását kéri, és hogy tegye ezt olyan tartalommal és formában, hogy az megfeleljen a Kp. 38. §-ának, azaz közölje a védendő jogi érdeket, amelynek a megóvása szükséges, tekintettel arra is, hogy már nem áll az alperessel jogviszonyban.

[23] A bíróság felhívására még az első tárgyalást megelőzően érkeztetett előkészítő iratában a felperes – már jogi képviselővel eljárva – a Kp. 43. §-ára hivatkozással megváltoztatta a kereseti kérelmét, és a továbbiakban a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte a Kp. 38. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Az első tárgyaláson – amelyen mind a felperes, mind az alperes jogi képviselője jelen volt – a felperes a keresetet „az írásbelivel mindenben megegyezően” tartotta fenn, majd a második tárgyaláson keresetét megváltoztatta, és megállapítási keresetet terjesztett elő, amelyben azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a fizetési felszólításnak nincsen olyan joghatálya, amely fizetési kötelezettséget eredményezne az alperes által feltüntetett tartozás vonatkozásában.

[24] A Kp. 37. § (1) bekezdése a keresetlevél tartalmi követelményei között sorolja fel, hogy abban meg kell jelölni a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával [f) pont], és elő kell terjeszteni a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet is [g) pont]. Ez utóbbi követelményhez kapcsolódóan a Kp. 38. § (1) bekezdése határozza meg, hogy a keresetben

a) a közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezése, megsemmisítése vagy megváltoztatása,

b) a közigazgatási cselekmény elmulasztásának megállapítása,

c) közigazgatási cselekmény megvalósításának megtiltása,

d) a közigazgatási jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésére kötelezés,

e) a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal vagy a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatban okozott kár megtérítésére, illetve sérelemdíj megfizetésére kötelezés,

f) a közigazgatási tevékenységgel előidézett jogsértés tényének vagy a közigazgatási jogviszony szempontjából lényeges egyéb ténynek a megállapítása kérhető. Annak nincs akadálya, hogy a felperes több – egymással akár eshetőleges vagy vagylagos viszonyban álló – kereseti kérelmet is előterjesszen, amennyiben azok megfelelnek a Kp. 38. § (3) és (4) bekezdésében szabályozott feltételeknek.

[25] A Kp. 37–38. §-ainak megfelelően benyújtott kereseti kérelem a közigazgatási perben nem változtatható meg korlátlanul. A Kp. 43. § (1) bekezdése szerint a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. A Kp. 43. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem zárja ki, hogy a fél a keresetét felemelje vagy leszállítsa, az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetve járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjessze vagy a kereseti kérelmek valamelyikétől elálljon.

[26] A perbeli esetben a felperes a keresetlevelében a Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontjának megfelelően határozta meg az alperes által kibocsátott fizetési felszólítással megvalósított jogsértéseket, és a Kp. 37. § g) pontjának megfelelően határozott kereseti kérelmet is előterjesztett, amely a Kp. 38. § (1) bekezdés f) pontja szerinti megállapításra irányuló kereseti kérelmet tartalmazott. A bíróság az 5. sorszámú végzésben azért hívta fel a felperest hiánypótlásra, mert a Kp. 38. § (2) bekezdése alapján hivatalból vizsgálta azt a körülményt, hogy fennállnak-e a megállapítási kereset előterjeszthetőségének a feltételei. A felperes e felhívásra a kereseti kérelmét még az első tárgyalást megelőzően megváltoztatta, és azzal, hogy a továbbiakban a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte, a Kp. 38. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott megtámadási keresetre tért át, azaz élt a Kp. 43. § (1) bekezdésében szabályozott keresetváltoztatás lehetőségével. Közigazgatási peres eljárásban azonban az első tárgyalást követően a kereseti kérelmet megváltoztatni nem lehet, kivéve a marasztalási kereset esetében, amelyben a felperes a keresetét a tárgyalás berekesztéséig változtathatja meg, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített igény ugyanabból a jogviszonyból ered [Kp. 131. § (4) bekezdés]. Tekintettel azonban arra, hogy a felperesnek sem az eredeti, sem a módosított kereseti kérelme nem tartalmazott a Kp. 38. § (1) bekezdés d)–e) pontjában meghatározott kereseti kérelmet – amelyekre a Kp. 130. § (1) bekezdése szerint a marasztalási perek szabályai alkalmazandóak –, az általa megindított eljárásra a Kp. XXIII. fejezetében szabályozott marasztalási perek rendelkezései nem voltak irányadóak.

[27] Mindezek alapján az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a második tárgyaláson a felperes már nem módosíthatta volna a kereseti kérelmét, mivel azt a Kp. 43. § (1) bekezdése tiltja. E szabály összefüggésben áll a Kp. 2. § (2) bekezdésében foglalt tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárás követelményével, valamint a Kp. 2. § (4) bekezdésében lefektetett rendelkezési elvvel, amely szerint – eltérő rendelkezés hiányában – a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el. Bár a Kp. 2. § (4) bekezdése tartalmazza azt is, hogy a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. E kisegítő jellegű szabály a konkrétan előterjesztett kereseti kérelem vonatkozásában nem tud érvényesülni. A keresetlevél ugyanis mindaddig nem fogadható be, ameddig az nem tartalmaz a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet [Kp. 37. § (1) bekezdés g) pontja]. A Kp. 2. § (4) bekezdése alapján a felperes szabja meg a bírósági vizsgálat irányát azzal, hogy megjelöli a vizsgálandó jogsérelmet és a Kp. 38. § (1) bekezdésében meghatározott kereseti kérelmek valamelyikének – esetleg azokból többnek – az alkalmazását kéri.

[28] Mindezekre figyelemmel nem fogadható el a felperes azon védekezése, amely szerint a keresetváltoztatásnak az ügy érdemére nem volt kihatása. Az, hogy a felperes milyen kereseti kérelmet határozott meg, meghatározza a bíróság eljárásának az irányát, ezért is korlátozott a keresetváltoztatás lehetősége. A felperes által megjelölt jogsérelem szabja meg a bíróság számára azokat a korlátokat, amelyek között a közigazgatási tevékenység jogszerűségét vizsgálhatja (Kfv.IV.37.364/2022/5.). A bíróságnak a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között kell vizsgálnia [Kp. 85. § (1) bekezdés]. A közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általánosságban vonatkozik a közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperes meghatározott irányú felülvizsgálatot kér. Éppen ezért a bíróság vizsgálódása sem teljes körű, annak irányát, korlátait a felperes által a keresetében megjelölt jogsérelem szabja meg (Kfv.VII.37.607/2022/5.).

[29] A keresetváltoztatás szabályainak alkalmazása körében a kereseti kérelem eljárási irányt meghatározó jellegéből eredően nincs relevanciája annak, hogy az időben elkésetten – azaz a per második tárgyalásán – módosított kereset alapvetően egyezik az elsőként előterjesztett kereseti kérelemmel. A keresetváltoztatás jogszerűségének megítélése során nincs jelentősége annak sem, hogy az ellen az eljárás során az alperes nem tiltakozott. A Kp. 71. § (2) bekezdés c) pontja szerint a tárgyalást vezető elnök ügyel arra, hogy a felek és az érdekeltek a tényállításaikat, nyilatkozataikat és bizonyítási indítványaikat időben terjesszék elő. A Kp. 2. § (6) bekezdése alapján a bíróság köteles gondoskodni arról is, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, nyilatkozatot, a bírósághoz benyújtott okiratot, bizonyítékot megismerhessenek, és azokra – megfelelő határidőn belül – nyilatkozhassanak. A bíróság e kötelezettségeit mulasztotta el akkor, amikor a második tárgyaláson a módosított kereseti kérelem előterjesztését követően nem hívta fel az alperest a megváltozott kereseti kérelem körében nyilatkozattételre, hanem figyelmeztette a feleket a tárgyalás berekesztésére, majd azt berekesztette, és érdemi döntést hozott.

[30] Mindezek alapján a Kúria a közigazgatási bírósági eljárás szabályainak az ügy érdemére kiható megsértése miatt a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

[31] A megismételt eljárásban a bíróságnak a felperes jogszerűen módosított kereseti kérelméről kell döntenie, amelyben a felperes a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte a Kp. 38. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A Kp. 38. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megtámadási kereseti kérelem esetén a bíróság nincs kötve ahhoz, hogy a felperes megváltoztatást, megsemmisítést vagy hatályon kívül helyezést kér, tekintettel arra, hogy e szabályok alkalmazhatóságára a Kp. 90–92. §-ai konkrét rendelkezéseket tartalmaznak. Ezért a bíróságnak jogsértés esetén a közigazgatási cselekmény – jelen esetben a fizetési felszólítás – megváltoztatásáról megsemmisítéséről vagy hatályon kívül helyezéséről az e szabályokban rögzítetteknek megfelelően kell döntenie.