2024. évi LXXVII. törvény indokolás

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény a Kormány tagjának feladatává teszi, hogy a jogalkalmazást nyomon kövesse, illetve a jogszabályok utólagos hatásvizsgálatát elvégezze. Ennek keretében került sor olyan törvényi rendelkezések azonosítására, amelyek a szabályozási cél sérelme nélkül egyszerűsíthetők, valamint módosításuk gyorsabb, kevésbé költséges eljárásokat eredményezhetnek. Ennek egyik példája a papíralapú ügyintézés digitális megoldásokkal való felváltása a köznevelés területén, amelynek következő lépcsőfoka a digitális bizonyítványok bevezetése. A törvény tehát a felülvizsgálat eredményeként tartalmazza a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényre, az oktatási nyilvántartásról szóló 2018. évi LXXXIX. törvényre és a pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvényre vonatkozó módosító rendelkezéseket.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása elősegíti, hogy a finanszírozási rendszerbe a szakmailag indokolt szolgáltatások nyerjenek befogadást. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény adatkezelési szabályainak módosítása – a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításával együtt – megteremti a gyermekek esélynövelő szolgáltatásai (Biztos Kezdet Gyerekház, tanoda) hatékonyságának mérését a gyermek életútja során.

A törvény célja továbbá az élet és az anyagi javak védelme, az állampolgárok jólétének biztosítása és szubjektív biztonságérzetének javítása érdekében a belügyminiszter feladat- és hatáskörét érintő, a közbiztonság megerősítése érdekében szükséges törvények módosítása és a jogalkalmazás során felmerült jogalkotási igények alapján szükséges törvénymódosítások végrehajtása.

A Kormány elkötelezett a magyar lakosság egészségügyi állapotának javítása mellett, amely célt az ellátások és az ellátórendszer hatékonyságának folyamatos javításával törekszik elérni. A törvény e célok elérése, elsősorban a jogalkalmazás hatékonyabb elősegítése érdekében tartalmaz módosító rendelkezéseket.

A törvény pontosítja az állami mentőszolgálat által fogadott hívásokra vonatkozó adatkezelés és a Donor Regiszterből történő lekérdezések szabályozását.

A törvény meghatározza a pszichiátriai gyógykezelés során alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozás esetén járó kártalanítás szabályait.

A törvény rendelkezést tartalmaz a Személyre Szabott Gyógyszerellátási Központ kialakítására, amelynek elsődleges feladata, hogy az egyénre szabott gyógyszereléssel javuljon a betegbiztonság, csökkenjen a nem megfelelő gyógyszerszedésből adódó kockázat az érintett bentlakásos intézmények lakói, továbbá a telemedicinális ellátásban részesülő, a Felzárkózó Települések program lakosai körében.

A törvény egyebekben több, jogtechnikai, a jogalkalmazást segítő rendelkezést tartalmaz.

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 10/A. § (1) bekezdését érintő módosításhoz kapcsolódóan indokolt az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvényben rögzíteni, hogy a 18 év alatti személyek táboroztatása rendjének fenntartásában az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv közreműködhet. Ezt a feladatot az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv az iskolaőrség útján látja el.

A módosítás megteremti az összhangot a 2023. január 12-én hatályba lépett 5/2023. (I. 12.) Korm. rendelet szerinti, ivóvízzel és használati melegvízzel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó, valamint a 2023. november 21-én hatályba lépett 510/2023. (XI. 20.) Korm. rendelet szerinti, fürdővízzel érintkező anyagokra vonatkozó változásokkal.

A népegészségügyi feladatkörében eljáró hatóság, az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 4. § (5) bekezdés c) pont ca) bekezdése alapján a hatáskörébe tartozó, az anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek, a feldolgozott gabonaalapú élelmiszerek és bébiételek és testtömeg-szabályozás céljára szolgáló, teljes napi étrendet helyettesítő élelmiszerek, az étrend-kiegészítők, a vitaminokkal, ásványi anyagokkal és bizonyos egyéb anyagokkal dúsított élelmiszerek vonatkozásában nem jogosult a termékek piacfelügyeletéről szóló 2012. évi LXXXVIII. törvény (Pftv.) szerinti piacfelügyeleti hatóságként eljárni, tekintettel arra, hogy az élelmiszerek nem minősülnek a Pftv szerint terméknek (Pftv. 2. § 30. pont). A fentiek szerint forgalomba hozott élelmiszerek közegészségügyi kockázatainak vizsgálata utólagosan történik, ezért a népegészségügyi hatóságnak kiemelt szerepe van ezen élelmiszerek (különös tekintettel az étrend-kiegészítők) hatósági ellenőrzésében, melynek hangsúlyos része az egészségkockázat miatti hatósági döntések (pl. az online forgalmazás felfüggesztésének) érvényesíthetősége, ezt szolgálja a Pftv. analógiájára létrehozott jogintézmény is.

A törvény módosítása összehangolja a 2023. január 12-én hatályba lépett 5/2023. (I. 12.) Korm. rendelet szerinti, ivóvízzel és használati melegvízzel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó, valamint a 2023. november 21-én hatályba lépett 510/2023. (XI. 20.) Korm. rendelet szerinti, fürdővízzel érintkező anyagokra vonatkozó változásokat, szóhasználatokat.

A módosítás a tábor bejelentésére vonatkozó 6 hetes időtartamot 3 hétre csökkenti, elősegítve ezzel a tábort szervezők jogkövető magatartását is.

Az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény táboroztatásra vonatkozó, 2025. január 1-jén hatályba lépő módosításával összhangban új miniszteri rendelet megalkotása szükséges, ezért a rugalmas hivatkozás módosításra kerül.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 58/A. § (2c) bekezdésének

2020. január 1-jétől hatályos a) pontja szerint a rendelkezésre álló kapacitástól függetlenül be kell fogadni azt a szolgáltatást, amelynek ellátására az egyházi fenntartó a települési önkormányzattal vagy társulással ellátási szerződést kötött, az ellátási szerződésben szereplő szolgáltatás, ellátotti létszám, férőhelyszám, feladatmutató erejéig. E szabály megalkotásával rugalmasabbá vált az egyházi fenntartók számára a kapacitások bővítése. A népkonyha mellett indokolt a pszichiátriai- és szenvedélybeteg személyek részére nyújtott nappali ellátás kivételként történő meghatározása azon szolgáltatások körében, amelyek az egyházi fenntartók önkormányzattal kötött ellátási szerződésére hivatkozással nyerhetnek befogadást a finanszírozási rendszerbe.

A módosítás alapján a megbízhatósági vizsgálat során lehetőség lesz a repülőtér területén szolgálatot teljesítő rendőri állományra vonatkozóan, a szolgálatukkal összefüggésben olyan mesterséges élethelyzetek kialakítására, amelyekre a jelenlegi jogi környezetben nincs mód.

A gyermekvédelmi rendszernek a Nemzeti Védelmi Szolgálat hatáskörébe kerülésére tekintettel indokolt a Nemzeti Védelmi Szolgálat tagjai által elkövethető bűncselekmények körének bővítése annak érdekében, hogy a területen dolgozók munkaköri kötelezettségeinek ellenőrzése során több tényállás vonatkozásában is el lehessen járni.

A hatályos szabályok szerint az iskolaőr kizárólag nevelési-oktatási intézmény területén gyakorolhatja hatásköreit, kizárólag tanítási időben járhat el, azon kívül nem. A módosítás célja, hogy az iskolaőrök jelenléte – hangsúlyozandó, hogy továbbra is csak az intézmény fenntartójának kezdeményezésére – minden olyan intézményben biztosítható legyen, ahol nevelési-oktatási tevékenységet folytatnak, így különösen iskolákban, gyermekotthonokban és kollégiumokban, beleértve a tanítási szünetek és a fenti intézmények által szervezett nyári táborok időszakát is.

Az online csalások elleni fellépés érdekében szükséges törvények és egyéb büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2024. évi XVIII. törvény módosítja a Be. 262. §-át, mely szerint bővül az a kör, amikor a nyomozó hatóság és a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve ügyészségi engedély nélkül is kérhet adatszolgáltatást. Erre figyelemmel indokolt

az Rtv. 69. §-ának módosítása is, hogy a titkos információgyűjtés során is azonos lehetőségek álljanak a rendelkezésre.

2024. augusztus 1-én lépett hatályba az online csalások elleni fellépés érdekében szükséges törvények és egyéb büntető jogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2024. évi XVIII. törvény, amely többek között módosítja a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Pmt.) is. A Pmt. új 37/A. §-a rögzíti az ügyfél megtévesztésével érintett fizetési művelet esetén a pénzforgalmi szolgáltató bejelentési kötelezettségét a pénzügyi információs egység, a Nemzeti Adó és Vámhivatal Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda (a továbbiakban: NAV PEI) felé. Ezzel párhuzamosan a pénzforgalmi szolgáltató tájékoztatja a fizetési művelet kedvezményezettjének pénzforgalmi szolgáltatóját, amely felfüggeszti az ügylet teljesítését négy munkanapra. A NAV PEI a bejelentés adatainak elemzése után annak eredményét továbbítja a nyomozó hatóságnak.

A törvénymódosításból eredő feladatokat a rendőrség az ügyfél megtévesztésével érintett fizetési műveletet jelző bejelentések centralizált kezelésével, a pénzintézetektől beérkező adatok országos koordinálásával kívánja végrehajtani a NAV PEI-től érkező bejelentések fogadására és a lefoglalások visszajelzésére, valamint a bejelentések és bűnügyek közötti összefüggések elemzésére alkalmas adatbázis létrehozásával. A NAV PEI-től érkező adatok szükségképpen tartalmaznak banktitoknak minősülő adatokat – különösen bankszámla adatokat –, amelyeket a büntetőeljárást megelőzően a rendőrség koordinációs és elemzési tevékenységét végző szervének (egységének) kezelnie kell.

Az online csalások elkövetése során gyakran előfordul, hogy a bűncselekmény elkövetése során az elkövető nem csak a sértettet ejti tévedésbe, hanem a bankszámla feletti rendelkezést biztosító online banki rendszert is jogosulatlanul használja fel, ezért indokolt további bűncselekményre vonatkozóan kiterjeszteni az adatkezelést. A banki adatok, az elkövetési magatartáshoz köthető bűncselekményekhez kapcsolódó adatok jogszerű kezelése érdekében is indokolt az Rtv. módosítása. Az azonnali intézkedések és a gyors reagálás támogatásának eredményeként a gyanús pénzügyi tranzakcióval érintett összegek visszaszerzésének esélyei nőhetnek, ezáltal a kármegtérülés javulhat, a sorozat ügyek már az elején megszakíthatóvá válhatnak.

A Nemzeti Védelmi Szolgálat által folytatott megbízhatósági vizsgálatok megtervezését, előkészítését és lefolytatását is nagyban segítheti, eredményesebbé teheti, ha az Rtv. 7. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott védett állományt foglalkoztató szervezetek által az üzemeltetett járművekre vonatkozóan kezelt adatokhoz, nyilvántartásokhoz a Nemzeti Védelmi Szolgálat megbízhatósági vizsgálatot folytató munkatársai hozzáférnek, különösen akkor, ha azok elektronikusan is rendelkezésre állnak. Ennek érdekében a módosítás kiegészíti az Rtv.-nek a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv adatkezelésére vonatkozó rendelkezését.

A módosítás az Rtv. módosításával lehetővé teszi, hogy az iskolaőr ne kizárólag nevelési-oktatási intézményben gyakorolhassa hatásköreit, hanem többek között napközbeni gyermekfelügyeletet biztosító szolgáltatónál is. Emiatt indokolt, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben (a továbbiakban: Gyvt.) megjelenjen, hogy az iskolaőr közreműködhet az iskolai oktatásban részesülő tanuló számára a kötelező tanórai és egyéb foglalkozásokon való részvételének idején kívül nyújtott napközbeni gyermekfelügyelet rendjének fenntartásában. Iskolaőr jelenléte azonban csak akkor lehetséges, ha a szolgáltatás nyújtására a szolgáltatást nyújtó, szülő, törvényes képviselő otthonának nem minősülő helyiségben kerül sor.

A módosítás lehetővé teszi az iskolaőri feladatellátást a Gyvt. hatálya alá tartozó gyermekotthonokban is, ahol otthont nyújtó ellátást biztosítanak a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekeknek, fiatal felnőtteknek. Ezért indokolt a Gyvt.-ben is megjeleníteni, hogy a gyermekotthon rendjének fenntartásában az iskolaőrök közreműködhetnek.

A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2030 végrehajtásának a 2021–2024. évekre szóló kormányzati intézkedési tervéről szóló 1619/2021. (IX. 3.) Korm. határozat IX. 3. pontja értelmében fejleszteni kell a gyermekek esélynövelő szolgáltatásaiban részesülő gyerekek esetében (Biztos Kezdet Gyerekház és tanoda) a KIR rendszerben történő nyomonkövethetőséget. A Biztos Kezdet Gyerekházak szolgáltatásaiban részesülő 3 éves és fiatalabb gyermekek esetében az óvodai nevelésbe kerüléstől, a tanoda szolgáltatásaiban részesülők esetében az általános és középfokú tanulmányokhoz kötötten, az oktatási azonosítójukhoz kapcsolva érhető el, hogy látszódjon az esélynövelő szolgáltatás igénybevételének az előzménye a köznevelés rendszerében működtetett adatkezelési rendszerekben.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításának eredményeképpen a gyermekek esélynövelő szolgáltatásait biztosítók átadják az igénybevevők személyi adatait a köznevelési és a szakképzési feladatot ellátó intézmények számára.

A módosítás az Egészségügyi Tudományos Tanács adatkezelési jogosultságát biztosítja a magánszolgáltatókkal szembeni megtérítési eljárása során, a szakhatósági feladatai ellátása érdekében.

A rendelkezés biztosítja, hogy a plazmaferezis állomások a Donor Regiszterből lekérdezhessék, hogy a beteg mikor vett részt donor plazmaferezis eljárásban, megakadályozva ezzel az eljárás túlzott, egészséget veszélyeztető igénybevételét.

Technikai pontosítás, amely egyértelművé teszi, hogy az EESZT működtetője a feladatai ellátása mértékéig kezelheti a nyilvántartásában szereplő adatokat.

Jogtechnikai pontosítás.

Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében meghatározza a hiánypótló állami szolgáltatást nyújtó magántulajdonú egészségügyi szolgáltató e törvényben használt fogalmát.

A gyógyító-megelőző eljárások során alkalmazott egészségügyi technológiák egészségbiztosítási finanszírozásba történő előzetes befogadására irányuló eljárások felfüggesztésének lehetőségére vonatkozóan tartalmaz módosítást.

A gyakorlati tapasztalatok alapján szükséges felülvizsgálni az ártámogatási szerződéskötés feltételeit. A törvény egyfelől összeférhetetlenségi problémák feloldását szolgálja, másfelől pedig lehetőséget teremt azon szolgáltatók szerződéskötési kérelmeinek elutasítására, akiknek a korábbi ártámogatási szerződéseit legalább 2 alkalommal a szolgáltató súlyos szerződésszegése miatt mondta fel az egészségbiztosító.

Az egyedülálló fogalom pontosítása érdekében szükséges törvényi szinten kimondani, hogy ha a végrehajtási rendelet alapján az egyik szülő egyedülállónak minősül, úgy a másik szülő részére nem jár a gyermekápolási táppénz. Ez alól kivételek azok, akiknél az egyedülállóságot a végrehajtási rendelet az egészségi állapot /egészségkárosodás alapján határozza meg. A jelenlegi szabállyal ugyanis a nem elvált szülők fele annyi táppénzes napra lehetnek jogosultak a gyermekükre tekintettel, mint az elvált, de közös felügyeleti jogot gyakorló szülők. A módosítás ezt a helyzetet kívánja rendezni.

A rendelkezés célja a szakképzési munkaszerződéssel rendelkező személyek szakképző intézményi elméleti oktatására menet bekövetkező „úti” baleset jogállásának tisztázása.

A szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott tanuló esetén közös képzési program alapján valósul meg a szakirányú oktatás iskolán belüli és az iskolán kívüli, azaz duális képzési szakasza. A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvénybe foglalt jogalkotási szándék alapján a szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott személyek teljes jogú biztosítottnak minősülnek, ezért az elméleti oktatási napok is munkavégzésnek minősülnek és a biztosítottal azonos jogok illetik, így a betegségből eredő keresőképtelenség esetén a szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott tanuló részére az iskolai oktatási napokra is jár betegszabadság és táppénz. A duális képzés esetén azonban az oktatás helyszíne nincs kölcsönös és egyértelmű viszonyban az oktatás jellegével, ezért a baleseti helyzetek megállapításakor nem a helyszín, hanem a szakmai oktatást felelősséggel szervező, felügyelő szervezet (szakképző intézmény vagy a duális képző gazdasági szereplő) „személye” alapján dönthető el egyértelműen a baleset, illetve a baleseti helyzet jellege.

A szakképző intézményben történt baleset a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 7. § 9. pontja alapján tanulóbaleset, így az intézményben jövet/menet szenvedett baleset sem lehet üzemi baleset. A jogalkotási szándék arra irányult, hogy szakirányú oktatás során szakképző intézményben történt baleset szakképzési munkaszerződéssel rendelkező tanuló vagy képzésben résztvevő személy esetén akkor nem tekinthető munkabalesetnek / üzemi balesetnek, ha a baleset bekövetkeztekor a balesetet szenvedett tanuló vagy képzésben résztvevő személy a szakképző intézmény felügyelete alatt állt.

A módosítás célja, hogy az Egészségbiztosítási Alap terhére igénybe vett egészségügyi ellátások költsége megtéríttethetővé váljon, ha az igénybe vevő biztosítási jogviszonya az egészségügyi ellátás időszakában nem rendezett vagy már nem állt fenn, de a foglalkoztató/bejelentésre kötelezett nem határidőben vagy valótlan adattal tett eleget a biztosítási jogviszony megszűnéséről, szüneteléséről szóló bejelentési kötelezettségének, és az ellátást igénybe vevő személy egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre sem kötelezhető.

A magánszolgáltatókat érintő megtérítési eljárásban előírásra kerül, hogy az eljárás során a szakhatóság (Egészségügyi Tudományos Tanács) közreműködésével felmerült költséget a fizetési meghagyásban kötelezett személy viseli.

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény értelmében 6 havi egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési hátralék miatt a TAJ szám érvénytelenné válik. A 28/2020. (VIII. 19.) EMMI rendelet 2. §-a szerint azok a személyek, akik egészségügyi ellátást úgy vesznek igénybe, hogy arra nem jogosultak, az általuk igénybe vett egészségügyi szolgáltatásért térítési díjat kötelesek fizetni (ellátási esetenként maximum 750.000 Ft összegig). A sürgősségi ellátásokat azonban a jogviszony előzetes vizsgálata nélkül is nyújtani kell és a térítési díj csak utólag számlázható.

A módosítás célja az igényérvényesítés eredményességének növelése az igényérvényesítési eljárás jellegének egyszerűsítésével. A rendelkezés alapján az Ebtv. 68/B. §-ában már szereplő megtérítési eljárás mintájára a kormányhivatal kötelezze határozatban az adós magánszemélyt a térítési díj megfizetésére. Ezzel a kórházak az érvénytelen TAJ esetén nyújtott sürgősségi ellátásból eredő kintlévőségüket az egyszerűbb hatósági eljárás során tudnák érvényesíteni.

A kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztatónak egészségbiztosítási adatszolgáltatást kell teljesíteni, ugyanakkor a Honvédelmi Minisztérium – speciális felépítéséből és szabályozásából adódóan – nem felel meg a kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató törvényi definíciójának, így az adatszolgáltatás teljesítéséhez a Honvédelmi Minisztérium speciális helyzetére tekintettel jogszabályi pontosítás szükséges.

1. Jogtechnikai pontosítás.

2. A tapasztalatok alapján szükségesnek mutatkozik a gyógyászati ellátásokra is kiterjeszteni a megtérítési kötelezettséget. Az előírás inkább technikai jellegű, a többi hasonló szabályban szintén szerepel a gyógyászati ellátás is.

3. Az új 68/C. §-hoz kapcsolódó módosítás.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) az alapellátási ügyeletre érkező telefonhívások rögzítésének adatvédelmi vonatkozásaival kapcsolatban ajánlást fogalmazott meg abban a vonatkozásban, hogy egyértelmű adatkezelési előírások megalkotása szükséges a mentésirányítási rendszer adatkezelése tekintetében, valamint egyértelmű rendelkezések meghatározása szükséges arra vonatkozóan, hogy mikor tekinthető egészségügyi adatnak az alapellátási ügyeletre beérkező telefonhívás rögzített felvétele, és ez meddig őrzendő.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) módosítása a NAIH ajánlásának megfelelően rendezi a mentés során fogadott telefonhívások és rögzített hangfelvételek adatvédelmi vonatkozásait, ideértve az adatkezelés céljának, az adatok rögzítésének, továbbításának, valamint megőrzési idejének meghatározását is.

A mentési tevékenység során fogadott (segély)hívások során kezelt adatok nem képezik az egészségügyi dokumentáció részét, vagyis az egészségügyi dokumentációra vonatkozó szabályok nem vonatkoznak rájuk.

A hívások során kezelt adatok – az érintett beteg ellátása érdekében – az egészségügyi ellátóhálózat azon szolgáltatója részére továbbíthatók, amely az érintett beteget ténylegesen ellátja. A hívások során kezelt adatokat a módosítás értelmében az állami mentőszolgálat azok fogadásától számított öt évig kezelheti. Az öt éves időtartam azért indokolt, hogy egy esetleges bűncselekmény elkövetése esetén a felderítéshez szükséges adatok visszakövethetőek legyenek.

Az Eütv. nevesíti a felügyelet melletti munkavégzés eseteit. A felügyelet melletti munkavégzés rendeltetése, hogy biztosítsa a működési nyilvántartással nem, de az egészségügyi tevékenységvégzés egyéb feltételeivel rendelkező személyek számára az egészségügyi tevékenységvégzés lehetőségét, ami ellátási érdekből is jelentős.

A hatályos szabályozás tartalmazza azokat, akik még képzésben vesznek részt, de az egészségügyi tevékenységvégzéshez már rendelkeznek kompetenciákkal, tartalmazza a működési nyilvántartásból törölteket, a működési nyilvántartást határidőben meg nem újító személyeket és azokat is, akik külön törvény szerint egészségügyi szakképesítés nélkül végezhetnek egészségügyi tevékenységet. A felsorolásból kimaradtak azok, akik nem a működési nyilvántartásuk megújításával, hanem a nyilvántartásba történő első felvételük kérelmezésével estek késedelembe, és azt a szakképesítés megszerzését, illetve magyarországi elismertetésének, honosításának időpontját követő 8 éven túl kérik. Ezen személyek működési nyilvántartásba történő felvételét az Eütv. 113. § (6) bekezdés a) pontja a továbbképzési kötelezettség teljesítéséhez, mint feltételhez köti,

ami – a gyakorlati továbbképzési kötelezettséget illetően – csak egészségügyi tevékenységvégzéssel teljesíthető. Ezért nyilvánvalóan szükséges ezen személyek számára az egészségügyi tevékenységvégzés lehetőségének biztosítása, melyhez, érvényes működési nyilvántartásuk nem lévén, felügyelet szükséges. Ez indokolja a felügyelet melletti tevékenységvégzés ezen új, a törvényben eddig csak közvetett módon szabályozott esetének

expressis verbis szabályozását.

Az Eütv. 112. § (4) bekezdése határozza meg az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek működési nyilvántartásának adattartalmát. A működési nyilvántartás rendeltetése, hogy bemutassa, mely egészségügyi dolgozó milyen szakképesítéssel és milyen egészségügyi tevékenységvégzésre vonatkozó jogosultsággal, kompetenciával rendelkezik. Az Eütv. 2021. évi XCIX. törvénnyel bevezetett módosítása révén önálló egészségügyi tevékenységvégzésre jogosult az a működési nyilvántartásba bejegyzett személy, aki egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésének teljesítése során, miniszteri rendeletben foglaltak alapján az adott egészségügyi tevékenység önálló végzésére feljogosító kompetenciát szerzett. A nyilvántartás közhitelességének megőrzéséhez szükséges, hogy ez az adat a működési nyilvántartásba felvezetésre kerüljön.

Az egészségügyi tevékenység az Eütv. 110. § (1) bekezdése szerint önállóan vagy felügyelet mellett végezhető. Egészségügyi tevékenységet önállóan a működési nyilvántartásba bejegyzett személy végezhet. A törvény rendelkezik a nyilvántartás bárki számára megismerhető adatairól, melyeknek az a szerepe, hogy a közhiteles nyilvántartásból megismerhetők legyen az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenységvégzésre vonatkozó jogosultságai.

Jelenleg a fenti jogszabály bárki számára megismerhető adatként kezeli a működési nyilvántartási ciklus megújításának és lejártának időpontját, azaz az érvényes működési nyilvántartási ciklust. Így a betegek, társhatóságok, munkáltatók stb. meggyőződhetnek arról, hogy az egészségügyi dolgozó rendelkezik-e érvényes működési nyilvántartással. Az érvényes működési nyilvántartás önálló egészségügyi tevékenységvégzésre jogosít. A jogszabály ismeri a (nem önálló, hanem) felügyelet melletti tevékenységvégzés fogalmát is. Ebben az esetben az egészségügyi dolgozó, bár nem rendelkezik érvényes működési nyilvántartással, egészségügyi tevékenységvégzésre jogosult. Ezt a jogosultságot is indokolt publikussá tenni ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenységvégzésre való jogosultsága a működési nyilvántartásból hitelesen megismerhető legyen. Ezért szükséges a felügyelet melletti tevékenységvégzésre vonatkozó adatot a bárki számára megismerhető adatok közé emelni.

Az Eütv. 2023. június 1-től hatályos módosítása bevezette a halottvizsgálatra jogosult mentőtiszt fogalmát, és a halottvizsgálati képzésről szóló igazolást az Eütv. 112. § (4) bekezdés o) pontjával a működési nyilvántartás részévé tette. Ezt az adatot is szükséges a publikus nyilvántartás részévé tenni, hogy szükség esetén a működési nyilvántartásból is ellenőrizhető legyen a mentőtiszt halottvizsgálat végzésére szóló felhatalmazása.

Az Eütv. jelenleg nem ismeri a működési nyilvántartás felfüggesztésének jogintézményét. Ugyanakkor vannak olyan törvényi tényállások, melyek esetében a működési nyilvántartás felfüggesztésének lenne helye, ezért ezeket szükséges a törvény módosításával szabályozni. Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény (Ektv.) szabályozza a kamarai tagság felfüggesztését, mint etikai vétség esetén kiszabható büntetést. Az Ektv. értelmében a felfüggesztés ideje alatt a tagsági viszonyból eredő valamennyi jog és kötelezettség szünetel. Az Eütv. hatályos szövegezése értelmében törölni kell a működési nyilvántartásból azt, akinek kötelező kamarai tagsága megszűnt. Eszerint a működési nyilvántartásban való szereplésnek – kötelező kamarai tagság esetén –

feltétele a kamarai tagság, a jogszabály azonban nem rendelkezik arról, hogy hogyan befolyásolja a kamarai tagság felfüggesztése és a tagsági viszonyból eredő jogoknak a szünetelése az egészségügyi dolgozó működési nyilvántartását. A működési nyilvántartást vezető szervnek jelenleg nincs más jogi lehetősége, mint az etikai büntetés regisztrációja a működési nyilvántartásban, ami az egészségügyi tevékenység végzésében az érintett személyt érdemben nem befolyásolja, ezért szükséges a működési nyilvántartás felfüggesztésének bevezetését érintő módosítás.

Az Eütv. 112. § (4) bekezdés e) pontja szerint a működési nyilvántartás tartalmazza az egészségügyi dolgozó korlátozott alkalmasságának tényét, továbbá a működési nyilvántartást vezető szerv törli a nyilvántartásból azt a személyt, akit egészségi állapota következtében az egészségügyi államigazgatási szerv az egészségügyi tevékenység folytatására véglegesen alkalmatlanná nyilvánított.

Az a személy, akit egészségi állapota következtében az egészségügyi államigazgatási szerv alkalmatlannak nyilvánított azzal, hogy ezt az alkalmatlanságot nem minősítette véglegesnek, hanem kötelező felülvizsgálatot

írt elő, nem tartozik sem a korlátozottan alkalmas, sem a véglegesen alkalmatlan kategóriába. A népegészségügyi szerv döntése értelmében egészségügyi tevékenységet az illető személy nem végezhet (lévén alkalmatlan),

de a működési nyilvántartásból való törlése sem indokolt (mivel alkalmatlansága nem végleges).

Ezen személyek státuszának rendezésére is a működési nyilvántartás felfüggesztés a megfelelő, mivel a felfüggesztés időtartama alatt nem végezhetnek egészségügyi tevékenységet, összhangban a népegészségügyi államigazgatási szerv döntésével, de törlésre sem kerülnek. A felülvizsgálatot követően, annak eredményétől függően kerülhet sor további felfüggesztésre, törlésre, vagy a felfüggesztés megszüntetésére.

Bürokráciacsökkentő rendelkezés azáltal, hogy a papír alapú dokumentációt csak akkor kell átadni a beteg részére, ha azt a beteg kéri. Az ambuláns lap és a zárójelentés az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térben elérhető.

Az Eütv.-ben eszközölt emberi reprodukcióra irányuló eljárás szabályainak módosítása elősegíti az orvosszakmai gyakorlat jogszabályi szinten történő leképeződését.

A reprodukciós eljárás részletes és aktualizált meghatározása egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az emberi reprodukcióra irányuló eljárás orvosszakmai szempontból olyan kúraszerű ellátásként értelmezhető, melynek kezdő-, köztes- és végpontjai jól dokumentálhatók, pontosan lekövethetők.

A családjogi jogállással kapcsolatosan felmerülő kérdések tisztázásának megkönnyítését segíti, hogy a törvényben deklarálásra került a reprodukciós eljárás kezdetének időpontja. A reprodukciós eljárás kezdetének időpontja a kúrában résztvevő felek beleegyező nyilatkozatainak megtétele. A beleegyező nyilatkozatok megtételére

– a szabályozás módosítása következtében – az írásbeli és szóbeli tájékoztatást követően kerülhet sor, amely magában hordozza, hogy az eljárásban résztvevő felek tudatosan, átfogó információk birtokában, szándékuknak megfelelően, az eljárás következményeinek ismeretében döntenek a reprodukciós eljárásban való részvételről.

A reprodukciós eljárásban résztvevő egyedülállóvá vált nő fogalmának egyértelműsítése is elősegíti a transzparenciát a reprodukciós eljárásból származó gyermek családi jogállása, valamint a kúra lefolytatásának tekintetében.

A 23/2023. (X. 25.) AB határozatban az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Országgyűlés az Alaptörvény IV. cikk (4) bekezdése tekintetében mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy nem alkotta meg a kártalanítás szabályait, ha a személy szabadságát az Eütv. szerinti sürgősségi és kötelező pszichiátriai gyógykezelés elrendelése során alaptalanul vagy törvénysértő módon korlátozták.

Megvizsgálva a 23/2023. (X. 25.) AB határozatban foglaltakat és a vonatkozó jogszabályi környezetet, megállapítható, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:51. § (2) bekezdése szerinti közhatalmi jogkörben okozott kárért való felelősség, továbbá a Ptk. 2:52. § szerinti sérelemdíj szabályai csak speciális esetekben alkalmazhatóak, ezért a fenti jogalkotói mulasztás orvoslása érdekében szükséges egy sui generis szabály megalkotása.

Az Eütv.-ben elhelyezésre kerülő rendelkezések deklarálják az alaptalan szabadságelvonás által sérelmet szenvedett személy kártalanításhoz való jogát, továbbá szabályozzák az ez alapján indítható kártalanítási per különleges szabályait, melyeknél szubszidiáriusan alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló törvény.

Az Eütv. 232/F. §-jának módosításával csökken a selejtezésre szoruló készlet mennyisége, illetve a költségek minimalizálásra kerülnek a leghatékonyabb készletfelhasználási érdekek figyelembevétele mellett.

A koronavírus-világjárvány alatt beszerzett, az Országos Kórházi Főigazgatóság kezelésbe tartozó készletek kiadása továbbra is folyamatosan történik. A 232/F. § pontosítja az Állami Egészségügyi Tartalékon felüli egészségügyi beszerzést oly módon, hogy arra bármely egészségügyi válsághelyzet idején lehetőség legyen és a válsághelyzeti ideje alatti, illetve azt követően a megmaradó készlet kiadása is szabályozott legyen.

A módosítás egyértelművé teszi, hogy tárolás céljából is lehet – a többi, eddig is meghatározott célhoz hasonlóan a szükséges engedélyezési eljárás lefolytatásával – szervet, szövetet és (ivarsejt kivételével) sejtet külföldre szállítani.

Tekintettel arra, hogy jelenleg nincsenek a jogviszonyváltással kapcsolatos általánosan alkalmazandó átmeneti szabályok az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényben, a módosítás az állami tulajdonban álló Nemzeti Dialízis Központ Kft-nél és a Dialízis Eszközkezelő Kft-nél foglalkoztatottak munkaviszonyának megszűnése, illetve átalakulása során alkalmazandó rendelkezéseket tartalmazza, annak szem előtt tartásával, hogy, a jogviszony folyamatos legyen, ne kerüljön sor a munkaviszony általános szabályok szerinti megszüntetésére, valamint a dolgozók bére nem lehet alacsonyabb, mint munkaviszonyuk alatt.

A módosítás egyértelművé teszi, hogy a pszichiátriai betegekre vonatkozó kártalanítási eljárási szabályokat

a 2025. március 1-jét követően hozott kártalanítást megalapozó határozatok esetén lehet alkalmazni.

Az a) pont szerinti módosítás a felhatalmazó rendelkezéssel összhangban a miniszteri rendeletre bízza a személyi feltétel meghatározását, rugalmasabbá téve a taktikai medicinában egészségügyi ellátásban közreműködők körét.

A b) és d) pont technikai módosításokat tartalmaz.

A c) pont szerinti módosítás meghatározza a reprodukciós eljárás, mint kúraszerű ellátás kezdetének időpontját.

A e) pont az Eütv. 244/C. §-a módosításához kapcsolódó technikai módosítás.

A módosítás szükségességét az adja, hogy megvalósulhasson a magyar lakosság egészségvédelmének, és ennek keretében a dohányzásmentesség biztosítása valamennyi közösségi közlekedési eszköz vonatkozásában.

A módosítás jogtechnikai utánkövetést tartalmaz. A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 2023. december 30-áig hatályos változatának 7/I. §-a az elektronikus cigarettákra vonatkozó cím alatt szereplő szabályokat kiterjesztette a dohányzást imitáló elektronikus eszközökre is. A közbiztonság megerősítése és a migráció elleni küzdelem érdekében szükséges törvények módosításáról szóló 2023. évi XCI törvény 2023. december 30.-ától azonban ezt a bekezdést hatályon kívül helyezte. E termékkör (a dohányzást imitáló elektronikus eszközök) beillesztésre került az alcím egyes szakaszaiba, a 7/G. §-ba azonban nem került átültetésre, holott az eddig is alkalmazandó volt a jelzett termékekre, ezért a joghézag megszüntetése végett szükséges a 7/G. § megfelelő kiegészítése. A forgalmazók 7/D. § szerinti bejelentési kötelezettségére figyelemmel továbbá indokolt a bejelentési kötelezettség elmulasztásáért járó szankciót szabályozó (2) bekezdés kiterjesztése a dohányzást imitáló elektronikus eszközök forgalmazóira is.

A módosítás szükségességét az adja, hogy megvalósulhasson a magyar lakosság egészségvédelmének, és ennek keretében a dohányzásmentesség biztosítása valamennyi közösségi közlekedési eszköz vonatkozásában.

A tárgykör tekintetében irányadó fegyverjogi előírások ez idáig valamennyi esetben a lőfegyver jogszerű birtoklásához kötötték, továbbá a meglévő lőfegyverekkel való műszaki összetartozás fennálltától tették függővé a lőszerek megszerzését, tartását és a lőfegyvertartók általi felhasználhatóságát. (A gyártói, a kereskedői és a szakértői jellegű tevékenységekhez kötődő, valamint a muzeális célú lőszerbirtoklásra ehhez képest eltérő tartalmú követelmények vonatkoznak.)

E szigorú szabályozás ugyanakkor a meglévő hatósági engedélyüknél fogva a fegyvertartás valamennyi jogszabályi feltételének garantáltan megfelelő lőfegyvertartók esetében is kizárták a jogszerűen tartott lőfegyverekétől különböző műszaki paraméterekkel bíró lőszerek jogszerű megszerzését és birtoklását.

Mindez különösen azokban az esetekben jelentett problémát, amikor a fel nem használt lőszer visszamaradó hányadát a vadászatok, illetve sportversenyek végeztével a meghívott vendégvadászok vagy sportlövők – akár csupán emlékként, avagy a felek között szokásos udvariassági ajándék gyanánt – a saját fegyverkészletük folytán az ezek birtoklására nem jogosult vendéglátóik birtokában kívánták volna meghagyni.

A fegyvertörvény módosítása újonnan honosítja meg a lőszer ideiglenes átvételének, illetve továbbadásának a jogintézményeit, amelyek révén immár lehetővé válik a saját fegyverkészlethez képest „idegen” lőszerek átmeneti időre szóló megszerzése, majd a professzionális lőfegyver-kereskedőkre szabott adminisztratív rendszabályoknak alávetett forgalmazási tevékenység keretein kívül eső, ellenérték nélküli átszármaztatása az azoknak megfelelő fegyverkészlettel rendelkező lőfegyvertartókra.

Az „idegen” lőszernek az ideiglenes átvétel és továbbadás keretében a hatóság bármiféle engedélye nélkül megvalósuló megszerzésére, birtoklására és továbbadására szóló – magának a jogszabálynak az erején nyugvó – közvetlen felhatalmazás törvénybeiktatása egyszersmind az engedély nélküli tevékenységvégzés büntetőjogi, illetve szabálysértési jogi szankciókkal fenyegetett esetköreivel szemben is automatikus büntetlenséget biztosít, összhangban a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 24. §-ában lefektetett azon rendelkezéssel, amelynek értelmében nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged, vagy büntetlennek nyilvánít.

A fegyvertörvény 2. §-ának az új 53. és 54. pontjaként beépülő értelmező rendelkezések a lőszer ideiglenes átvételének és továbbadásának a jogintézményét kategorikusan elhatárolják az eltérő adminisztratív rendszabályoktól övezett forgalmazási tevékenységtől, egyúttal az ideiglenes átvétel és a továbbadás ellenérték nélküli voltát is ezen újabb tevékenységfajták fogalmi ismérveként határozva meg.

A szabályozás alapvető jelentőségű elvi sarokpontjaként a törvényszöveg egyúttal azt is rögzíti, hogy az ideiglenes átvétel keretében megvalósuló lőszerszerzés egyetlen esetben sem szolgálhatja a saját igények kielégítését, hanem annak mindannyiszor a lőszer megfelelő jogosultsággal rendelkező lőfegyvertartónak történő továbbadására kell irányulnia. Az ideiglenes átvétel keretében megszerzett lőszer ennek megfelelően kizárólag a tartására jogosult címzett számára adható tovább.

A fegyvertörvény 3. §-ának az új (2b) bekezdése a tartani engedélyezett lőfegyvereknek és lőszereknek a hatósági engedélyek adattartalmában is megmutatkozó azonosságát megkövetelő törvényi főszabály alóli kivételként nevesíti a lőszer ideiglenes megszerzésének az esetkörét, amely jogintézmény fegyvertörvényben nem rögzített további részletszabályait a Kormány rendeletében szükséges meghatározni.

A szabályozás kizárólag a vadászlőfegyverekhez, illetve a sportlőfegyverekhez tartozó lőszerekre szűkíti le az ideiglenes átvétel keretében megszerezhető eszközfajták körét, a lőszerbirtoklás jogszerű voltát egyidejűleg a lőszert megszerző – a tizennyolcadik életévét szükségképpen betöltött – személy lőfegyvertartási engedélyének és érvényes vadászjeggyel igazolt vadászati jogosultságának, illetve – a sportlövők esetében – a sportlőfegyver tartására jogosító engedélynek a meglétéhez kötve.

A közrendre és a közbiztonságra nézve veszélyt jelentő készletek felhalmozásának a megelőzése végett az ideiglenes átvétel keretében megszerzett lőszer tárolásának a megengedett időtartamát a törvény a megszerzéstől számított 1 évre korlátozza, amely határidő elteltét követően a továbbadás nélkül visszamaradt lőszerkészlet rendőrségen történő leadásáról kell gondoskodni.

Az ideiglenes átvétel törvényben meghatározott céljának megfelelően a szabályozás az így megszerzett lőszer használatának, szétszerelésének, külföldre vitelének és a továbbadás körébe nem tartozó elidegenítésének a tilalmát is rögzíti, a szóban forgó eszközök egyidejűleg tárolható mennyiségének a meghatározását pedig a Kormány rendeletalkotási jogkörébe utalja (maradéktalan logikai összhangban azzal, hogy a tárolás biztonsági rendszabályait és adminisztratív követelményeit a saját fegyverkészlethez tartozó lőszerek esetében ugyancsak a fegyvertörvény végrehajtására szolgáló kormányrendelet tartalmazza).

Mivel az ideiglenes átvétel keretében megszerzett, majd a megfelelő fegyverkészlettel rendelkező lőfegyvertartó számára továbbadott lőszer nem kapcsolódik a jogosultnak a lőfegyverek központi nyilvántartásában is megjelenő saját lőfegyvereihez és lőszereihez, a fegyvertörvény újonnan beépülő 11/C. § (1) bekezdése értelmében az ideiglenes átvétel és a továbbadás megtörténtéről a közhiteles hatósági nyilvántartásba vétel helyett a megfelelő – tételesen a Kormány rendeletében meghatározott – adattartalommal kiállított magánokiratot kell készíteni.

A lőszer ideiglenes átvételéről, illetve továbbadásáról készült magánokiratok kötelező megőrzésének időtartamát a fegyvertörvény újonnan beépülő 11/C. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések a kiállítástól számított öt évben állapítják meg, egyúttal a szóban forgó dokumentumok megőrzésére kötelezett címzettek körét is hiánytalanul kijelölve.

A fegyvertörvény pirotechnikai tárgyú módosítása a rendészetért felelős minisztert hatalmazta fel a polgári célú pirotechnikai tevékenység feltételeként előírt képesítési követelmények, valamint az ehhez kapcsolódó képzési tevékenység rendjének és hatósági felügyeletének a rendeleti úton történő szabályozására.

A szóban forgó felhatalmazásnak eleget tenni hivatott, a polgári célú pirotechnikai tevékenység feltételeként előírt képesítési követelményekről, a képesítés megszerzésének feltételeiről és az ehhez kapcsolódó képzési tevékenység, valamint a képzési költségek és megtérítésük szabályairól, továbbá a képesítés ellenőrzésének és a képzési tevékenység hatósági felügyeletének a rendjéről szóló 52/2024. (X. 28.) BM rendelet úgyszintén a rendészetért felelős minisztert jelölte ki a képzési tevékenység szervezését és lebonyolítását engedélyező szervként, amely feladatkörbe a képzési tevékenységre feljogosított címzetteket érintő adatkezelés is természetszerűleg beletartozik.

A miniszter által végzett adatkezelés személyes adatokra is kiterjedő voltának megfelelően az adatkezelés jogalapjául szolgáló rendelkezéseket törvényi szintű jogszabályban szükséges rögzíteni, ami tehát elengedhetetlenné teszi a fegyvertörvény pirotechnikai tárgyú előírásainak az ez irányú kiegészítését.

A fegyvertörvény szövegébe az annak új 18/K. §-aként beépülő adatkezelési rendelkezések a képzési tevékenység szervezését és lebonyolítását engedélyező szerv feladataként nevesítik a képzésre jogosultakról szóló nyilvántartást vezetését, az adatkezelés megengedett időbeli kereteinek a kijelölése mellett tételesen meghatározva egyúttal a nyilvántartás adattartalmát és a képzők változásbejelentési kötelezettségének a szabályait, előírva továbbá a rájuk vonatkozóan nyilvántartott egyes adattartalmak kötelező adatnyilvánosságát is.

A Személyre Szabott Gyógyszerellátási Központ tervezett működése során ellenőrzött gyógyszerbeszerzést és validált raktározást követően a technológiai térben történik meg a gyógyszerek elsődleges csomagolásból történő kivétele (debliszterezés), majd a gyógyszertároló robotba, illetve adagoló automatába történő betöltése.

Ezt követően a gyógyszercsomagokat a páciensek egyéni igényei szerint, az elektronikus vények alapján gyógyszerészi ellenőrzést követően, szigorú szakmai felügyelet mellett automatizált módon alakítják ki, majd minőségellenőrzést követően validált módon juttatják el az ellátandó páciensekhez. A teljes folyamat robusztus minőségbiztosítási és minőségellenőrzési rendszer szigorú előírásai mellett működik majd.

A program célja egy biztonságos, visszakövethető és gazdaságos ellátási forma meghonosítása elsősorban a leginkább rászorulók ellátási színvonalának emelése érdekében.

A fenti személyre szabott gyógyszerellátási program magában foglalja a gyógyszerek beszerzését, raktározását, betegre szabott, automatizált módon történő osztását, szállítását és a betegek részére történő átadását egyaránt. A jelenlegi hazai jogi környezetben e komplex tevékenység nem definiálható sem önmagában végzett gyártásként, sem kizárólagos gyógyszer nagy- vagy kiskereskedelmi tevékenységként, hanem mindezekből részfeladatokat tartalmaz. Ebből adódóan a program gyógyszerhatósági engedélyezéséhez szükséges megteremteni azt a jogi környezetet és gyógyszerbiztonsági szabályokat, melyek keretében engedélyezhető, működtethető és ellenőrizhető e tevékenység.

A Személyre Szabott Gyógyszerellátási Központtal kapcsolatos módosítást tartalmaz.

Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Gyógyszerkódex) 117. cikke alapján az illetékes hatóságok csak akkor kötelesek intézkedni egy gyógyszer minőségét érintően, ha a tényállás feltárását követően úgy ítélik meg, hogy a gyógyszer károsnak bizonyul vagy nincs terápiás hatása, vagy az előny/kockázat viszony nem kedvező, illetve mennyiségi és minőségi összetétele nem felel meg a megadottaknak. A jelenlegi magyar szabályozás szerint – már gyanú esetén is (pl. minőségi hiba bejelentés) fel kell függesztenie a hatóságnak a gyógyszer érintett gyártási tételének forgalmazását, vagy el kell rendelnie annak a forgalomból történő kivonását, illetve visszahívását. A gyógyszerellátás zavartalanságának biztosítása érdekében előírásra kerül, hogy a hatóság a gyógyszer előny/kockázat arányának, valamint a további biztonságos és hatásos alkalmazhatóság értékelését követően dönt a gyógyszer érintett gyártási tételére vonatkozó forgalmazás felfüggesztésének szükségességéről vagy annak a forgalomból történő kivonásának, illetve visszahívásának elrendeléséről. A szabályozás a hatóság részére abban a körben kívánja a mérlegelés jogát megteremteni, amely esetekben a minőségi hiba eljárással érintett készítménynek az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 5. §-ában engedélyezett körülményektől eltér(het) a minősége, ugyanakkor a hatósági eljárás során megállapítást nyer, hogy a Gytv. 5. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt egyéb körülmények – melyeknek révén egy készítmény Gyógyszerkódex 117. cikkében foglaltak szerinti egészségre káros hatása, vagy akár esetleges hatástalansága – nem állapíthatóak meg.

A kereskedelmi forgalomba hozatal előtti gyógyszeralkalmazás jogintézménye a hatályos szövegezéssel nem alkalmas a kívánt jogalkotói cél elérésére, ugyanis a rendelkezés tárgyát képező, centrálisan forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerek egyes tagállamokban igen hamar kereskedelmi forgalomba kerülnek, akár társadalombiztosítási támogatással is. Emiatt indokolt a jelzett feltételt Magyarország területére szűkíteni, ezáltal segítve a magyar betegek e jogcímen történő terápiához jutását abban az esetben is, ha a gyógyszer más tagállamban már piacra került.

A módosítás célja a más terápiákkal nem, vagy eredményesen nem kezelhető betegek – Gytv. 25/C. § értelmében a betegek részéről térítésmentes – gyógyszerhez jutásának segítése. A kereskedelmi forgalomba hozatalt megelőző gyógyszeralkalmazás szabályainak módosítása az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó uniós eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében centrálisan engedélyezhető gyógyszerekre terjed ki. Jellemzően a daganatos betegségek, ritka betegségek, vagy autoimmun betegségek gyógyszerei tekintetében segítené a módosítás azt, hogy a betegek térítésmentesen hozzáférjenek a terápiához olyan gyógyszerek esetében is, amelyek forgalomba hozatali engedélyezése már megtörtént, azonban Magyarországon még nem kerültek kereskedelmi forgalomba (az engedély jogosultjának ugyanis nem kötelessége valamennyi tagállamban kereskedelmi forgalomba hozni a centrális forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszert).

Technikai jellegű módosítás. A gyógyászati segédeszközök esetében a törvény már úgy fogalmaz, hogy a kérelmek hiánytalan beérkezését követően dönt a befogadásról az egészségbiztosító. A gyógyszerek és tápszerek esetében ez a kiegészítés még hiányzik, pedig ezekben az esetekben is indokolt a határidőt ettől az időponttól számolni.

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvénnyel létrehozott egészségügyi szolgálati jogviszonyra, valamint a pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvénnyel létrehozott új köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyra tekintettel szükségessé vált a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Kftv.)

e két új jogviszonnyal történő kiegészítése. A módosítással bővül azon jogviszonyok köre, amelyek esetében kizárt, hogy az adott (köz)feladatot közfoglalkoztatási jogviszony keretében lehessen ellátni.

A gyakorlati tapasztalatokra tekintettel szükségessé vált a Kftv. közfoglalkoztatásból történő kizárásra vonatkozó rendelkezéseinek módosítása is. Ennek keretében a jelenleg hatályos előírás kiegészül egy olyan általános jellegű szűkítő szabállyal, hogy ha a felmondásra azért került sor, mert a munkavállaló körülményeiben önhibáján kívül fennálló állapot, vagy önhibáján kívül bekövetkezett változás a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi vagy az a munkavállaló számára aránytalan sérelemmel járna, a felmondás nem jelent kizárási okot.

A módosítás megteremti annak a lehetőségét a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvénnyel összhangban, hogy az iskolaőrök jelenléte minden olyan intézményben – a továbbiakban is csak az intézmény fenntartójának kezdeményezésére – biztosítható legyen, ahol nevelési-oktatási tevékenységet folytatnak, így különösen iskolákban, kollégiumokban, beleértve a tanítási szünetek és a fenti intézmények által szervezett nyári táborok időszakát is.

A papíralapú ügyintézés digitális megoldásokkal való felváltása a köznevelés területén is folyamatban lévő koncepcionális változás, amelynek következő lépcsőfoka a digitális bizonyítványok bevezetése.

Az új szabályozás értelmében nyomtatott bizonyítványok és az azokhoz kapcsolódó törzslapok kivezetésére kerül sor, ugyanakkor a tanulónak lehetősége lesz a bizonyítványosztás ünnepélyes jellegének megőrzése céljából díszpéldány igénylésére. A díszpéldány a digitális bizonyítvány hiteles másolatának minősül, amely kérelemre állítható ki, és az első példánya ingyenes. A rendelkezés továbbá a díszpéldány alaki kellékeit is meghatározza. A jövőben tehát az iskolai bizonyítványok az igazgató elektronikus aláírásával elektronikus dokumentumként kerülnek kiállításra a tanulmányi rendszeren keresztül. A digitális bizonyítványok kis felmenő rendszerben kerülnek bevezetésre, ami azt jelenti, hogy minden iskola kezdő évfolyamán (általános iskola, alapfokú művészeti iskola, kiegészítő nemzetiségi nyelvoktató iskola 1. évfolyamán, gimnázium 5., 7., 9. évfolyamán, illetve szakiskola, készségfejlesztő iskola 9. évfolyamán, az előkészítő évfolyamot szervező iskola esetén azok kezdő évfolyamán) lesz bevezetve e bizonyítványtípus.

Ezenfelül a törvénymódosítás a digitális bizonyítványra vonatkozó tárolási szabályok megalkotását, továbbá az iskola megszűnése esetére a kiadás rendjének szabályozását is elvégzi. A jogutód nélkül megszűnő köznevelési intézmény esetén a fenntartó, a fenntartó jogutód nélküli megszűnése esetén a hivatal az arra jogosult kérelmére a tanulmányi rendszerben kiállított, tárolt és nyilvántartott digitális bizonyítványt továbbítja a kérelmező részére.

A módosítás megteremti annak lehetőségét, hogy a köznevelésért felelős miniszter az elrendelt, 3 tanítási napot meghaladó rendkívüli szünet helyett, azt felváltva tantermen kívüli, digitális munkarendben történő oktatást rendeljen el. E szabályozás a tanulók szempontjából előnyös, hiszen digitális munkarendben az oktatás továbbfolyik a rendkívüli helyzet ellenére, míg a rendkívüli szünet miatt az elmaradt tanítási napokat be kellene pótolni.

A Biztos Kezdet Gyerekházak szolgáltatásaiban részesülő 3 éves és fiatalabb gyermekek esetében az óvodai nevelésbe kerüléstől, a tanoda szolgáltatásaiban részesülők esetében az általános és középfokú tanulmányokhoz kötötten, az oktatási azonosítójukhoz kapcsolva érhető el, hogy látszódjon az esélynövelő szolgáltatás igénybevételének az előzménye a köznevelés rendszerében működtetett adatkezelési rendszerekben. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosítása mellett szükséges a gyermek, tanuló adatainak köznevelési intézmény által nyilvántartott körének kiegészítése azzal az információval, hogy a gyermek igénybe vett-e rendszeres jelleggel a Biztos Kezdet Gyerekház és/vagy Tanoda szolgáltatásokat. A nyilvántartott adatok körének bővítése garantálja azt, hogy a gyermekek esélynövelő szolgáltatásainak igénybe vétele, mint tény az érintettek oktatási azonosítójához kapcsolva a köznevelés rendszerében működtetett adatkezelési rendszerekben tárolva legyen, mint a gyermekre jellemző információ.

A pedagógus-továbbképzés rendszerének módosítása kapcsán szükségessé vált a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosítása, figyelemmel arra, hogy változnak a továbbképzés szervezését végző intézmények. A korábbi engedélyezési rendszer helyett a Kormány – a pedagógusképzés kiemelt jellegére figyelemmel – rendeletben fogja meghatározni, mely szervek végezhetnek pedagógustovábbképzést, ezzel garantálva azt, hogy a pedagógusok a szakmához ténylegesen szükséges ismereteket folyamatosan elsajátítsák, a legfrissebb pedagógiai és tantervi ismereteket megszerezhessék.

A rendelkezés felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy kormányrendeleti szinten állapítsa meg a pedagógus-továbbképzés rendszerét, a továbbképzés szervezését végző szervet vagy szerveket, a pedagógus-továbbképzés programjának, a továbbképzés indításával összefüggő adatszolgáltatás szabályait, továbbá a továbbképzések nyilvántartásának rendjével kapcsolatos szabályokat.

A törvény rendelkezik arról is, hogy a 2024. december 31-én pedagógus továbbképzés szervezésére jogosult alapítási engedéllyel rendelkező személy vagy szervezet továbbképzési programja az engedélyben meghatározott időpontig a Kormány rendeletében meghatározottak szerint továbbképzésként megszervezhető.

A törvény annak érdekében, hogy a köznevelés egész területén érvényesíthetők legyenek a köznevelésért felelős miniszter által elvárt szakmai szempontok, így különösen az, hogy az gyakorolja a tényleges irányítói jogot, akit korábban az állam már fenntartóként elfogadott, és az irányító az eredeti engedélyjogosulttal azonos értékrendet képviseljen, indokolt miniszteri engedély bevezetése a nem állami fenntartású intézmények fenntartóváltása esetében is. A törvény alapján az egyházi – kivéve az egy felekezeten belüli fenntartóváltást –, nemzetiségi és magánfenntartó számára a fenntartóváltást, illetve a fenntartó alapítói és tulajdonosi joggyakorlásában bekövetkező változtatást az érintett március utolsó napjáig kezdeményezheti, amiről a miniszter április utolsó munkanapjáig dönthet. A miniszteri engedély hiányában a változtatásra nem kerülhet sor.

A pedagógus életpálya modell keretében megvalósuló bérfejlesztésekhez kapcsolódóan a köznevelésért felelős miniszter több európai uniós projekt vonatkozásában is támogatási szerződést kötött. Jelenleg támogatási szerződés az EFOP_PLUSZ-2.1.1-24-2024-00001 azonosítószámú, „Pedagógus életpálya modell” elnevezésű, valamint az EFOP_PLUSZ-2.2.1-24-00001 azonosítószámú, „Pedagógus életpálya modell – hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozó pedagógusokat érintően” elnevezésű projektek vonatkozásában van hatályban.

A törvény megteremti azt a lehetőséget, hogy ha a jövőben hasonló tárgyú európai uniós projekt alapján részben vagy egészben tanárbérfejlesztés történik, akkor a foglalkoztatottak szükséges adatait a projekt kedvezményezettje, valamint az ellenőrző szervek eljárásaik során kezeljék. A módosítás tehát megteremti azokat a rendelkezéseket, amelyek az uniós forrásból bérfinanszírozott foglalkoztatottak foglalkoztatásával összefüggő személyes adatokra vonatkozó új adatkezelési célokat előírja, az adatok kezelésére jogosultak körét kijelöli és az adatkezelés időtartamát, továbbá az adatkezelés körében végezhető adatkezelési műveleteket meghatározza.

A módosítás a szülő részére egyértelmű határidőt szab annak bejelentésére, hogy ha a gyermekkel külföldre távozik és a gyermek az óvodába járási kötelezettségét külföldön teljesíti vagy olyan országba költöznek, ahol nincs óvodába járási kötelezettség, akkor azt az Oktatási Hivatalnak a nevelési év első napjáig kell bejelenteni, viszont ha már az óvodával jogviszonyban áll a gyermek, akkor az utolsó óvodai nevelésben töltött napot megelőző ötödik napig kell legkésőbb az Oktatási Hivatalnak és az igazgatónak a bejelentést megtenni.

A módosítás előírja továbbá, hogy a szülő a tanköteles tanuló esetében a tanulmányok külföldön történő folytatását – a tanköteles gyermek nyilvántartása céljából – a tanítási év első napjáig köteles bejelenteni az iskola igazgatójának és az Oktatási Hivatalnak. Amennyiben a tanuló a tanítási év közben költözik külföldre és kezdi meg külföldön a tanulmányait, úgy a magyar köznevelési intézményben töltött utolsó tanítási napját megelőző ötödik napig

kell a bejelentést megtenni.

A rendelkezés felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy kormányrendeleti szinten állapítsa meg az egyes eltérő évfolyamszámú köznevelési intézmények közötti átjárhatóság biztosításához szükséges részletszabályokat.

Jogtechnikai pontosításokat tartalmaz.

A módosítás – az egységes szabályozás és a köznevelésért felelős miniszter által elvárt szakmai szempontok köznevelés egész területén történő érvényesíthetősége érdekében, a magán köznevelési intézményekre vonatkozó szabályozással megegyezően – a nemzetiségi önkormányzat által és az egyházi jogi személy által fenntartott köznevelési intézménynek vonatkozásában is előírja a nyilvántartásba vétel, illetve a nyilvántartásban szereplő alapfeladat jogszabály szerinti megnevezésének és feladatellátási helyének módosításának feltételéül a köznevelésért felelős miniszter szakvéleményének beszerzését.

Ezenfelül a módosítás célja, hogy egyértelművé váljon, az iskolában a helyi közösségek érdekeinek képviseletére a szülők, a tanulók, a nevelőtestület, az intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat, egyházi jogi személyek azonos számú képviselőjéből és a fenntartó delegáltjából álló intézményi tanácsot nem kötelező létrehozni, erre tekintettel a kötelező jelleg kimondása akkor sem indokolt, ha az intézményi testületet – a tanulók képviselői nélkül – csak a szülők, a nevelőtestület és az önkormányzat delegáltjai hozzák létre.

A rendelkezés pontosítása történik, amely alapján az Oktatási Hivatal által, a köznevelésért felelős miniszter részére készített, a nevelési-oktatási intézményi férőhelyek és a nevelésben-oktatásban részt vevő gyermekek, tanulók létszámának alakulásáról szóló éves jelentés közzétételére nem a miniszter, hanem az Oktatási Hivatal honlapján kerül sor.

A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) szabályozza a rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél nemzetbiztonsági ellenőrzéshez kötött beosztások betöltésére vonatkozó szabályokat. Ezen szabályok között a törvény előírja, hogy ha a szolgálati viszony létesítésének feltétele a nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelés, akkor a hivatásos szolgálatra jelentkezőnek a jelentkezéskor írásban hozzá kell járulnia ahhoz, hogy ezt az illetékes nemzetbiztonsági szolgálat ellenőrizze, továbbá a Hszt. részletesen meghatározza azt is, hogyan kell eljárni akkor, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés során kockázatot állapítanak meg. Ez utóbbi szabályok szerint, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés nemzetbiztonsági kockázatot állapított meg (és a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső jogviszony fenntartását az arra törvény alapján jogosult személy nem hagyta jóvá), az érintettet a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez kötött szolgálati beosztásból azonnali hatállyal fel kell menteni, a szolgálati viszonya ezen időponttól szünetel, és egyidejűleg soron kívüli kifogástalan életvitel ellenőrzésre kell intézkedni. Ha az életvitele az ellenőrzés alapján nem kifogásolható, akkor a hivatásos állomány tagja részére a Hszt. 54. §-ában lefektetett szabályok szerint új, nemzetbiztonsági ellenőrzéshez nem kötött szolgálati beosztást kell felajánlani és a beosztás elfogadása esetén a szolgálati viszonyát ennek megfelelően módosítani (míg ha az érintett a felajánlott szolgálati beosztást nem fogadja el, a szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni); ellenkező esetben pedig a kifogásolható életvitel megállapítására irányadó szabályok szerint kell eljárni.

A Hszt. ugyanakkor jelenleg nem szabályozza a Hszt. 33. § (6) bekezdése szerinti, a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez hozzájáruló nyilatkozat visszavonása esetén követendő eljárást, csak jogértelmezési analógiával lehet ebben az esetben megoldani a felmerült élethelyzetet, ami – tekintettel arra, hogy ez esetben a munkáltatói intézkedés jogviszony-módosítással, adott esetben megszüntetéssel is jár, illetve járhat – szolgálati jogvitára adhat alapot, ezért indokolt törvényben egyértelművé tenni a nemzetbiztonsági kockázat megállapításával kapcsolatos szabályokkal azonos jogkövetkezmények alkalmazhatóságát. A módosítás értelmében a hozzájáruló nyilatkozat visszavonása esetén ugyanazt az eljárásrendet kell alkalmazni, mint amikor nemzetbiztonsági kockázatot állapítanak meg.

A Hszt. 54. § (4) bekezdése határozza meg a nemzetbiztonsági kockázat megállapítását követően a szolgálati beosztás felajánlására vonatkozó szabályokat. Eszerint a hivatásos állomány tagjának azonos szervezeti egységen belül kell megfelelő szolgálati beosztást keresni (a törvény megfogalmazása szerint „az állományilletékes parancsnok irányítása alá tartozó valamely szervezeti eleménél”). Ez a szabályozás nem alkalmazható azon szervezeteknél, ahol a teljes személyi állomány nemzetbiztonsági ellenőrzés alá esik:

– az Országgyűlési Őrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állománya vonatkozásában éppen ezért a törvény kizárja a Hszt. 54. §-a szerinti eljárásrend alkalmazását és ezen szervezeteknél rögtön a felmentésre kell intézkedni, míg

– a terrorizmust elhárító szerv és a belső bűnfelderítési és bűnmegelőzési feladatokat ellátó szerv kizárólag vezényeltekből álló állománya esetén a vezénylés megszüntetését követően az eredeti rendvédelmi szervnél lehetséges a Hszt. 54. §-ában foglaltaknak megfelelő szolgálati beosztást keresni.

A Hszt. hatálya alá tartozó többi rendvédelmi szerv (az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv, az idegenrendészeti szerv, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, a büntetés-végrehajtási szervezet) tekintetében a Hszt. 54. §-ában foglalt eljárásrend alkalmazandó. A szabályozás ugyanakkor nem ad eligazítást arra az esetre, amikor a rendvédelmi szervnek a hivatásos állomány tagját foglalkoztató szervezeti egységénél valamennyi szolgálati beosztás nemzetbiztonsági ellenőrzés alá esik (jelenleg az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerven belül a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ).

A rendelkezés a helyzet rendezése érdekében meghatározza a szükséges eljárásrendet azzal, hogy a rendvédelmi szerv egészénél kell a megfelelő, felajánlható szolgálati beosztást keresni.

A Hszt. a céljuttatásra vonatkozó rendelkezéseket (Hszt. 72. és 72/A. §) a megbízás helyettesítésre alcím alatt tartalmazza. Indokolt a céljuttatásra vonatkozó rendelkezéseket a jövőben önálló alcímként szerepeltetni a Hszt.-ben.

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) és a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (Kit.) is szabályozza a célfeladat esetére megállapítható céljuttatást. A Hszt. önmagában céljuttatás megállapítását a hivatásos állomány részére jelenleg nem teszi lehetővé, kizárólag a Kttv. és a Kit. szerint meghatározott célfeladat végrehajtásában történő közreműködést. Jelen módosítás megalkotja a rendvédelmi szerv által saját hatáskörben a hivatásos állomány részére meghatározandó célfeladat jogintézményére vonatkozó szabályokat.

A célfeladattal összefüggésben szolgálatteljesítési időn túli feladatellátás is keletkezhet, ugyanakkor – figyelemmel arra is, hogy a célfeladat teljesítéséért céljuttatás jár, – a rendelkezés kimondja, hogy az ilyen feladatellátás

nem minősül egyúttal túlszolgálatnak is.

A Hszt. 102. § (1) bekezdés b) pontja a hivatásos állomány tagjának kötelezettségei között rögzíti, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles a szolgálati beosztásából eredő szolgálati feladatait, valamint a rendes szolgálatteljesítési idején belül külön ellentételezés nélkül a szolgálati beosztásához nem tartozó, a végzettsége, képzettsége alapján részére a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén belül meghatározott szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően, szükség esetén a veszély vállalásával, az elvárható szakértelemmel és gondossággal, pártatlanul és igazságosan végrehajtani.

A hivatásos állomány tagjának ezen, a kötelezettségeit általában meghatározó rendelkezés alapján a szolgálati beosztáshoz általában tartozó feladatokon túl a hivatásos állomány tagja a rendes szolgálatteljesítési időn belül bízható meg olyan szolgálati feladatokkal, amelyeket ő a végzettsége, képzettsége alapján elláthat és egyébként a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörébe tartozik. Ezen kötelezettséghez képest a célfeladat esetében valamely rendkívüli, célhoz köthető feladat ellátásáról van szó, amelynek teljesítése a szolgálati feladatok ellátásából adódó általános munkaterhet jelentősen és tartósan meghaladja, azt a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg, a hivatásos állomány tagjával kötött megállapodása alapján, a célfeladat eredményes végrehajtásáért az illetményén felüli céljuttatás kerül meghatározásra.

A célfeladatért megállapítható céljuttatás jogintézménye alkalmas arra, hogy a munkáltató döntése szerint az általános munkaterhet jelentősen meghaladó többletfeladatért többletdíjazást biztosítson, és így a céljuttatásra vonatkozó szabályozásra tekintettel a Hszt. 71. § (1) bekezdés c) pontjának hatályban tartása a továbbiakban nem indokolt.

Az adminisztrációs folyamatok csökkentésére irányuló elv mentén a Hszt. 82/G. § (4) bekezdésének kiegészítése indokolt annak érdekében, hogy a munkáltatót ne terhelje a rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés mértékéről szóló határozat kiadásának kötelezettsége azon esetekben, amikor az érintett keresetének mértéke miatt már korábban is nulla forintos keresetkiegészítést állapítottak meg. A módosítás értelmében az érintett esetében fennmarad az ellátásra való jogosultság, csak az annak változatlanságáról szóló munkáltatói intézkedések kiadása nem kötelező.

A Hszt. alapján az egészségi állapot miatt alkalmatlanság okából a hivatásos szolgálatra vagy a szolgálati beosztásra alkalmatlanná válók részére a korábban elért jövedelem kiesésének pótlása érdekében megállapítható ún. rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés mértéke a Hszt. 82/G. § (4) bekezdése értelmében:

1. a Hszt. 82/G. § (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott összeg (az egészségi alkalmatlanság megállapítását közvetlenül megelőző naptári hónapra a szolgálati beosztása alapján megillető távolléti díj 65–100%-ának megfelelő összegnek a megállapított baleseti ellátás, rehabilitációs ellátás és rokkantsági ellátás együttes összegével csökkentett összege) és

2. az új foglalkoztatási jogviszony létrejöttét vagy a másik szolgálati beosztásba helyezést, áthelyezést követő, nem rendszeres pótlékok nélkül számított mindenkori illetmény vagy munkabér különbözete.

A hatályos rendelkezés előírja, hogy ha az érintett új illetménye, munkabére változik, akkor a keresetkiegészítés mértékét újból meg kell állapítani. Ez a rendelkezés az illetmény, munkabér bármely irányú változása esetére érvényes, azaz

– akkor is újra meg kell állapítani az összeget, ha növekszik az illetmény, munkabér, amely így a keresetkiegészítés csökkenéséhez, vagy (bizonyos összegű illetmény, munkabér felett) nulla összegűre változásához vezet,

– akkor is újra meg kell állapítani az összeget, ha csökken az illetmény, munkabér, amely a keresetkiegészítés növekedéséhez vezethet (akkor is, ha annak összege korábban a magasabb illetmény miatt nulla volt).

Elképzelhető ugyanakkor olyan eset is, amikor az együttes összeg meghaladja a vetítési alapot és emiatt

nulla összegű a keresetkiegészítés és az illetmény további emelkedése vagy bizonyos mértékű csökkenése nem változtat azon, hogy a keresetkiegészítés összege továbbra is nulla. Az új rendelkezés erre az esetre rögzíti azt, hogy nem kell a keresetkiegészítés mértékét újból megállapítani. Természetesen a szükséges számításokat ebben az esetben is el kell végezni, csak nem szükséges formálisan egy új intézkedés kiadása (amely egyébként arról szólna, hogy a 0 összegű keresetkiegészítés helyett változatlanul 0 összegű keresetkiegészítés kerül megállapításra).

A Hszt. 100. § (1) bekezdésének hatályos szövege kizárólag a rendvédelmi szerv által az iskolarendszerű képzésekhez nyújtott térítésmentes támogatás visszakövetelésének lehetőségét teremti meg a szolgálati jogviszony megszűnésének meghatározott eseteiben, azonban a nem iskolarendszerű képzésként folytatott (rendőrjárőr és egyéb) képzések vonatkozásában is indokolt a felmerült költségek visszatérítésére vonatkozó lehetőség megteremtése.

A Hszt. hatályos 118. § (5) bekezdése alapján a hivatásos állomány vezetői beosztást betöltő tagját magasabb besorolású vezetői beosztásba helyezéskor az első fizetési fokozatba kell besorolni. Ha a besorolása a korábbi vezetői beosztáshoz képest alacsonyabb rendfokozatot vagy beosztási illetményt eredményezne, a hivatásos állomány tagját a második vezetői fizetési fokozatba kell besorolni és részére a korábbi rendfokozatának megfelelő rendfokozatot megállapítani abban az esetben is, ha a 9. mellékletben az adott vezetői fizetési fokozathoz rendszeresített rendfokozat annál alacsonyabb.

A Hszt. 118. § (3) bekezdése ugyanakkor ehhez hasonló szabályt nem tartalmaz, így a rendelkezés értelmében a vezetői beosztásba első alkalommal történő kinevezéskor a hivatásos állomány tagját a vezetői besorolási kategória első fizetési fokozatába kell besorolni.

A rendelkezés bizonyos esetekben azt eredményezheti, hogy egy hosszabb ideje szolgálatot teljesítő hivatásos állományú beosztott az osztályvezető1, illetve osztályvezető2 besorolási kategóriába történő kinevezése esetén elveszíti a korábbi, az életútja során elért rendfokozatát, illetve bizonyos esetekben a magasabb illetményszorzóval járó illetményre való jogosultságát (azaz vezetőként az illetménye és/vagy a rendfokozata alacsonyabb lesz, mint az beosztottként volt). Indokolt ezért – a hivatásos állományban eltöltött hosszú idő elismeréseként is – a szabályozás kiegészítése a magasabb vezetői beosztásba történő kinevezés esetére már irányadó rendelkezés [Hszt. 118. § (5) bekezdés] mintájára azzal, hogy ilyen esetekben a rendfokozat, illetve az illetmény csökkenésének elkerülése érdekében a második vezetői fizetési fokozatra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni, illetve a korábban már elért rendfokozatnak megfelelő rendfokozatot kell megállapítani.

A Hszt.-ben indokolt biztosítani, hogy az érintett jogosult legyen a saját adatai tekintetében a személyügyi alapnyilvántartásba betekinteni. Más foglalkoztatási jogviszonyok esetén az irányadó szabályozás

– így különösen a Kttv. 180. § (1) bekezdés a) pontja és a Kit. 175. § (3) bekezdés a) pontja – saját adatai tekintetében a foglalkoztatottnak a betekintési jog gyakorlására kifejezett lehetőséget biztosít, amelyet a Hszt. hatálya alá tartozók esetén is indokolt lehetővé tenni. A rendelkezés nem írja elő, hogy az elektronikusan vezetett személyügyi alapnyilvántartásba saját jogú hozzáférési vagy felhasználási jogosultságot kellene teremteni a hivatásos állomány részére, mindössze azt, hogy ilyen irányú kérelem esetén részére a betekintés lehetőségét biztosítani

(pl. a hozzáférésre jogosult, személyügyi feladatokat ellátó kolléga közreműködésével).

A Hszt. 280. §-a részletesen rendelkezik arról, hogy a „hivatásos szolgálati idő”, valamint a „tényleges szolgálati idő” fogalmába mely foglalkoztatási jogviszonyokban eltöltött időtartamot kell figyelembe venni, valamint ezek közül mely időtartamokat kell beszámítani a fizetési fokozat megállapításakor fizetési várakozási időben eltöltött időtartamba. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál foglalkoztatási jogviszonyban töltött időt

– 2020. december 31-ig a Hszt. mint rendvédelmi szervnél a törvényben meghatározott foglalkoztatási jogviszonyban töltött időket rendelte beszámítani ezen időtartamokba, míg

– a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományáról szóló 2020. évi CXXX. törvény hatálybalépése után a „hivatásos szolgálati idő”, valamint a „tényleges szolgálati idő” fogalmát meghatározó felsorolások kiegészültek a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál a törvényben meghatározott foglalkoztatási jogviszonyban töltött időkkel, a fizetési fokozat megállapításakor fizetési várakozási időben eltöltött időtartamra vonatkozó szabályozás azonban nem módosult.

A rendelkezés a fizetési fokozat megállapításakor fizetési várakozási időben eltöltött időtartam meghatározásának módosításával pótolja ezt a hiányosságot, így a módosítás hatálybalépéstől kezdődően a fizetési fokozat megállapításakor fizetési várakozási időben eltöltött időtartamként kell figyelembe venni a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonyban és munkaviszonyban, valamint 2021. január 1-jét megelőzően hivatásos szolgálati jogviszonyban, kormánytisztviselői jogviszonyban töltött időt is.

Az iskolaőrök jelenleg is az Rtv.-ben meghatározott, ún. védett állományba tartoznak, azaz velük szemben megbízhatósági vizsgálat folytatható le, azonban a kifogástalan életvitel ellenőrzés lefolytatásának lehetősége nem terjed ki rájuk. A rendelkezés megteremti az iskolaőrök kapcsán a kifogástalan életvitel ellenőrzés elvégzésének lehetőségét.

Az iskolaőrök munkavállalók, de a Rendőrség kötelékébe tartoznak, formaruhát hordanak, szolgálati igazolvánnyal, jelvénnyel rendelkeznek. Elsődleges feladatuk a nevelési-oktatási intézményben a biztonságos környezet megteremtése, melynek eléréséhez törvényben meghatározott kényszerintézkedéseket is alkalmazhatnak. Munkájukat gyermekek és pedagógusok között végzik, illetve a szülőkkel is kapcsolatba kerülnek. Mindezekre tekintettel nemcsak a jogszabályi előírásoknak, hanem szigorú erkölcsi és etikai elvárásoknak is meg kell felelniük. Az iskolaőr életvitelének olyannak kell lennie, amely alkalmas a környezete tiszteletére és megbecsülésére, illetve nem adhat okot a tisztességében való kételkedésre, a rendőrség, a rendvédelem tekintélyébe vetett állampolgári bizalom megőrzése érdekében.

Alkalmazásuk egyik feltétele a tiszta erkölcsi bizonyítvány megléte, azonban nem zárható ki annak a lehetősége, hogy korábban erőszakos, pedofil jellegű, illetve vagyon elleni bűncselekményt követtek el és már mentesültek a hátrányos jogkövetkezmények alól, illetve velük szemben dolog elleni vagy garázda jellegű szabálysértés miatt van eljárás folyamatban. Felvételükkor a családi-, illetve lakókörnyezetüket, a bűnözői kapcsolataikat, a jövedelmi viszonyaik változását, illetve a bűncselekmények elkövetésére irányuló hajlamukat sem vizsgálják. A kifogástalan életvitel ellenőrzésének lehetővé tétele ezt a hiányosságot pótolja.

A Hszt. 54. §-át érintő módosítással összefüggésben szükséges az Országgyűlési Őrség állományára vonatkozó, a Hszt. 330. § (1) bekezdésében szereplő speciális rendelkezés módosítása, illetve egy új (1a) bekezdéssel történő kiegészítése.

Az önként vállalt túlszolgálatot, illetve önként vállalt túlmunkát szabályozó rendelkezéseket, azaz a Hszt. 140. § (6)–(24) bekezdését és 289/L. § (10)–(28) bekezdését 2025. január 1-jével a Hszt. 370. §-a hatályon kívül helyezné. A módosítás a rendelkezések alkalmazhatóságát további egy évig fenntartja, de oly módon, hogy egy átmeneti rendelkezés kerül beillesztésre, ami szerint a hivatkozott rendelkezéseket csak 2025. december 31-ig lehet alkalmazni. Ezzel egyidejűleg a 17. alcímben rendelkezik arról is a törvény, hogy az érintett rendelkezések hatályon kívül helyezését kimondó Hszt. 370. §-át rögzítő rendelkezés nem lép hatályba.

A Hszt. 2021. január 1-jei hatállyal vezette be a kiegészítő hozzátartozói támogatás [Hszt. 261. §] és az árvák kiegészítő támogatása [Hszt. 261/A. §] jogintézményét. A központi gondozott árvák és özvegyek vonatkozásában az akkori, honvédek jogállásáról szóló törvényben már kimunkált szabályozás átvételére került sor. A rendvédelem és a Magyar Honvédség esetében a támogatás rendszere azonos, vagyis annak százalékban meghatározott mértéke a bevezetés óta megegyezik. A honvédelmi és adatkezelési tárgyú törvények módosításáról szóló 2024. évi LXV. törvény alapján a Magyar Honvédségre vonatkozó szabályozásban az árvák kiegészítő támogatásának emelésére kerül sor, ezért indokolttá vált a rendvédelem tekintetében ugyanilyen mértékű emelést biztosítani. Jelen módosítás minderre tekintettel megemeli a Hszt.-ben szabályozott árvák kiegészítő támogatásának mértékét: a hősi halott árvája esetében a megállapított árvaellátás 50%-a helyett 100%-ára, a hivatásos állomány szolgálati kötelmekkel összefüggő balesetben vagy szolgálati eredetű foglalkozási megbetegedésben elhunyt tagjának árvája esetében a megállapított árvaellátás 25%-a helyett 50%-ára, a hivatásos állomány más ok miatt elhunyt tagjának árvája esetében a megállapított árvaellátás 10%-a helyett 20%-ára történő emelésre kerül sor. Az emeléshez kapcsolódóan átmeneti rendelkezés rögzítése is szükséges, amelynek értelmében a 2025. január 1-jét megelőzően megállapított árvák kiegészítő támogatását is meg kell emelni a 2025. január 1-jei napon.

Az érintett személyi kör illetménye 2021. óta a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár részére megállapítható összegekhez igazodik, a módosítás a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvényben meghatározottól eltérő illetménysávok megállapításáról szóló 180/2023. (V. 15.) Korm. rendelet 1. mellékletében a helyettes államtitkár, valamint a közigazgatási államtitkár részére meghatározott keretösszegek változására tekintettel módosítja a felső határokat. Az illetmény megállapítása a törvényben meghatározott alsó és felső keretek között a miniszter mérlegelési jogkörébe tartozik, így a módosítás az illetmény emelésére vonatkozó kötelezettséggel nem jár, csak lehetőséget teremt rá.

Indokolt a rendvédelmi igazgatási alkalmazottak illetménye felső korlátjának módosítása (a felső határok

14 százalékos megemelésével). A módosítás illetményemelési kötelezettséggel nem jár, ugyanakkor a rendvédelmi szerv költségvetési lehetőségének függvényében megteremti a lehetőséget az illetmény emelésére.

A Hszt. 2. § 5. pontjának módosítása:

Annak érdekében, hogy a rendvédelmi szervek egyes szervezeti állománytáblázatának olyan irányú módosítása, amely kizárólag az adott szolgálati beosztás megnevezésének módosításával jár – annak érdemi, tartalmi változtatása nélkül – ne minősüljön átszervezésnek, a Hszt. 2. § 5. pontjában szereplő fogalom-meghatározás kiegészítése szükséges.

A jogszabályban megállapított beosztási elnevezések módosulása miatti állománytáblázat módosításával járó szervezési intézkedés nem minősül a Hszt. 2. § 5. pontja szerinti átszervezésnek, amelyre figyelemmel nem indokolt külön személyzeti eljárás lefolytatása. A Hszt. 71. §-ának módosítása:

A rendvédelmi szervek mint munkáltatók esetében alapvető működési jellemző, hogy a hivatásos állomány tagjai egymást helyettesítik, azonban ez nem éri el azt a szintet, hogy az eseti jellegű, egybefüggő harminc napot

meg nem haladó helyettesítés vonatkozásában megbízási díj megállapítása indokolt lenne. Mindezekre tekintettel indokolatlan az egyhavi időtartamot meg nem haladó helyettesítési megbízás lehetőségét fenntartani, a mindennapi működésből következik, hogy az állomány rövid (30 napot meg nem haladó időtartamban) szabadságon vagy más okból távol lévő tagját bizonyos feladatok tekintetében helyettesíteni kell, erre nem formális – munkáltatói intézkedés – alapján kerül sor. Ezzel együtt a Hszt. 71. § (6) bekezdésének egyértelműsítése is szükséges annak rögzítésével, hogy a helyettesítésen alapuló megbízási díj a megbízás első napjától visszamenőlegesen, azonban kizárólag az egybefüggő harminc napot követően jár. A törvény eddigiekben azt rögzítette, hogy az egyhavi időtartamot meg nem haladó megbízáshoz a hivatásos állomány tagjának beleegyezése nem szükséges. Mivel az ilyen rövid időtartamú megbízás megszűnik, ezért a mondat elhagyása indokolt, ugyanakkor azt szükséges egyértelműen rögzíteni, hogy a hosszabb távú megbízásokhoz szükséges az érintett beleegyezése.

A Hszt. 86. § (2) bekezdésének módosítása:

A Hszt. 54. §-ának módosításához és az új 54/A. §-ának megállapításához kapcsolódó koherenciás módosítások.

A Hszt. 104. §-ának módosítása:

A Hszt. 104. §-ában meghatározott technikai ellenőrzésre vonatkozó szabályok között a törvény rögzíti, hogy a technikai ellenőrzés során rögzített adat csak a rögzítés helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt indult eljárás, egyéb jogsértés miatt indult közigazgatási eljárás, a kényszerítő eszköz alkalmazása vagy rendőri intézkedés jogszerűségének vizsgálata, a fegyelmi eljárás vagy a kártérítési eljárás lefolytatása céljából, valamint a hivatásos állomány tagja jogainak gyakorlása érdekében használható fel, és azt a rendvédelmi szerv kizárólag az ezen eljárás lefolytatására jogosult bíróságnak vagy hatóságnak adhatja át. Figyelemmel arra, hogy lehet átfedés a technikai ellenőrzés és a megbízhatósági vizsgálat lefolytatása között, ezért indokolt lehetővé tenni, hogy az adatok a megbízhatósági vizsgálat előkészítése, lefolytatása során is felhasználhatóak legyenek.

A Hszt. 261/A. §-ának módosítása:

A Hszt. 2021. január 1-jei hatállyal vezette be a kiegészítő hozzátartozói támogatás [Hszt. 261. §] és az árvák kiegészítő támogatása [Hszt. 261/A. §] jogintézményét. A központi gondozott árvák és özvegyek vonatkozásában az akkori, honvédek jogállásáról szóló törvényben már kimunkált szabályozás átvételére került sor. A rendvédelem és a Magyar Honvédség esetében a támogatás rendszere azonos, vagyis annak százalékban meghatározott mértéke a bevezetés óta megegyezik. A honvédelmi és adatkezelési tárgyú törvények módosításáról szóló törvény alapján a Magyar Honvédségre vonatkozó szabályozásban az árvák kiegészítő támogatásának emelésére kerül sor, ezért indokolttá vált a rendvédelem tekintetében ugyanilyen mértékű emelést biztosítani. Jelen módosítás minderre tekintettel megemeli a Hszt.-ben szabályozott árvák kiegészítő támogatásának mértékét: a hősi halott árvája esetében a megállapított árvaellátás 50%-a helyett 100%-ára, a hivatásos állomány szolgálati kötelmekkel összefüggő balesetben vagy szolgálati eredetű foglalkozási megbetegedésben elhunyt tagjának árvája esetében a megállapított árvaellátás 25%-a helyett 50%-ára, a hivatásos állomány más ok miatt elhunyt tagjának árvája esetében a megállapított árvaellátás 10%-a helyett 20%-ára történő emelésre kerül sor.

A Hszt. 287/C. §-ának módosítása:

Az Rtv. határozza meg az iskolaőrök jogállását, feladatkörét, feladatellátátásának helyszínét és idejét, valamint intézkedési jogosultságát, kényszerítő eszköz használatának terjedelmét. Az Rtv. módosításához igazodóan a Hszt.-ben szükséges átvezetni, hogy az iskolaőrök alkalmazásra kerülhetnek nevelési-oktatási intézményben, technikumban, szakképző iskolában, gyermekotthonban, napközbeni gyermekfelügyelet, valamint 18 év alatti személyek csoportos többnapos táboroztatása, üdültetése és egyén szabadidős foglalkoztatása során is. Egyebekben a 287/C. §-ában nyelvhelyességi pontosításokat végez el a törvény.

A Hszt. 289/P. §-ának módosítása:

A Hszt. 289/P. § (4) bekezdés a) pontjának módosításával indokolt a beosztott vezetői munkakört betöltő vezető vezetői pótszabadságának mértékét (10 munkanap) úgy meghatározni, hogy az meghaladja a rendvédelmi igazgatási alkalmazott beosztotti állomány legmagasabb munkaköri kategóriában járó pótszabadság

(11 munkanap) mértékét.

A Hszt. 330. §-ának módosítása:

A Hszt. új 54/A. §-ának megállapításához kapcsolódó koherenciás módosítás.

A Hszt. 350. §-ának módosítása:

Indokolt, hogy a túlszolgálat ellentételezésével kapcsolatos döntés elsősorban szolgálatszervezési és költségvetési gazdálkodási szempontok alapulvételével születhessen meg. Erre figyelemmel a Hszt. 350. §-ának módosítása révén a jövőben az állományilletékes parancsnok mérlegelési jogkörébe fog tartozni annak eldöntése, hogy a hivatásos állomány tagját túlszolgálata ellentételezéseként szabadidő vagy díjazás illeti meg, amelyhez kapcsolódóan a normaszöveg a mérlegelési szempontrendszert is rögzíti. Továbbá a Hszt. 140. § (2) és (3) bekezdésétől eltérést engedő szabályozást továbbra is hatályban tartja a rendelkezés a 2025. év végéig, mert nem indokolt a Hszt. 140. § (3) bekezdésében meghatározott, kizárólag a szabadidőben történő megváltásra lehetőséget adó szabályozásra áttérni.

A Hszt. 71. § (1) bekezdésének hatályos c) pontja rendelkezik arról, hogy a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. Mindezért – feltéve, hogy a többletfeladat ellátásával jelentős többletmunkát végez az illető és a megbízás nem eseti jellegű –

díjazás jár. Ezzel párhuzamosan a Hszt. 102. § (1) bekezdésének hatályos b) pontja ugyanakkor arról rendelkezik, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles a szolgálati beosztásából eredő, valamint – a rendes szolgálatteljesítési idején belül külön ellentételezés nélkül – a szolgálati beosztásához nem tartozó, a végzettsége, képzettsége alapján részére a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén belül meghatározott szolgálati feladatait végrehajtani (a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően, szükség esetén a veszély vállalásával, az elvárható szakértelemmel és gondossággal, pártatlanul és igazságosan).

A két rendelkezés jelenleg verseng egymással, míg a 71. § (2) bekezdés c) pontja egy lehetőséget biztosít, amelyért megbízási díj jár, addig a 102. § (1) bekezdés b) pontja viszont kötelezettséget ír elő arra nézve, hogy a szolgálatteljesítési időn belül a hivatásos állomány tagja köteles a beosztásához nem tartozó feladatot is ellátni.

Az ellentmondás feloldása érdekében a rendelkezés hatályon kívül helyezi a Hszt. 71. § (1) bekezdés c) pontját, mert szükséges egyértelművé tenni, hogy a hivatásos állomány tagja a részére meghatározott szolgálati feladatokat (akkor is, ha az a szolgálati beosztásából eredő feladat és akkor is, ha az a szolgálati beosztásához szorosan nem tartozó, de a végzettsége, képzettsége alapján részére a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén belül meghatározott feladat) a szolgálatteljesítési időn belül ellentételezés nélkül köteles ellátni.

Ezzel párhuzamosan a Hszt. 72. §-ának módosítása megteremti a lehetőséget a szolgálati feladatok ellátásából adódó általános munkaterhet jelentősen és tartósan meghaladó feladatokra célfeladat megállapítására. A célfeladathoz kötődő céljuttatás megállapításának lehetőségét kimondó rendelkezés kimondja, hogy

– a munkáltatói jogkör gyakorlója

– a hivatásos állomány tagjával kötött megállapodása alapján

– rendkívüli, célhoz köthető feladatot állapíthat meg,

– amelynek teljesítése a szolgálati feladatok ellátásából adódó általános munkaterhet jelentősen és tartósan meghaladja.

Ezen jogintézmény alkalmas arra, hogy a munkáltató döntése szerint a többletfeladatért többletdíjazást biztosítson, és így a céljuttatásra vonatkozó szabályozásra tekintettel a Hszt. 71. § (1) bekezdés c) pontjának hatályban tartása a továbbiakban nem indokolt.

A Hszt. 343. § (4) bekezdésének hatályon kívül helyezésére kodifikációs-jogszabályszerkesztési okokból kerül sor. Ahelyett, hogy a Hszt. 140. § (6)–(24) bekezdését és 289/L. § (10)–(28) bekezdését hatályon kívül helyező 370. § hatályba lépési dátum módosítására kerülne sor, jelen módosítás azt a technikát alkalmazza, hogy

– elhagyja a 2022. évi L. törvénnyel megállapított hatályon kívül helyező rendelkezést (annak hatályba nem lépésről rendelkezik),

– elhagyja az annak a Hszt. 343. § (4) bekezdésébe beépített hatálybalépéséről szóló rendelkezést (annak hatályon kívül helyezéséről rendelkezik),

– és mindezek helyett egy átmeneti rendelkezést illeszt be a Hszt.-be, ami szerint a kérdéses rendelkezéseket csak 2025. december 31-ig lehet alkalmazni.

Kodifikációs-jogszabályszerkesztési módosítás. Ahelyett, hogy a Hszt. 350. § (4) bekezdését hatályon kívül helyező 369. § hatályba lépési dátuma kerülne újból elhalasztásra, jelen rendelkezés inkább elhagyja a hatályon kívül helyező rendelkezést és annak a hatályba nem lépését mondja ki. Érdemben nem változik a szabályozás, mert a Hszt. 350. § (4) bekezdése továbbra is határidővel fogja tartalmazni az átmeneti rendelkezést.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) az alapellátási ügyeletre érkező telefonhívások rögzítésének adatvédelmi vonatkozásaival kapcsolatban ajánlást fogalmazott meg abban a vonatkozásban, hogy egyértelmű adatkezelési előírások megalkotása szükséges a mentésirányítási rendszer adatkezelése tekintetében, valamint egyértelmű rendelkezések meghatározása szükséges arra vonatkozóan, hogy mikor tekinthető egészségügyi adatnak az alapellátási ügyeletre beérkező telefonhívás rögzített felvétele, és ez meddig őrzendő.

Az egészségügyi alapellátásról szóló 2015. évi CXXIII. törvény módosítása a NAIH ajánlásának megfelelően rendezi az alapellátási ügyeletre érkező telefonhívások és rögzített hangfelvételek adatvédelmi vonatkozásait, ideértve az adatkezelés céljának, az adatok rögzítésének, továbbításának, valamint megőrzési idejének meghatározását is.

A (segély)hívások során kezelt adatok alapesetben nem képezik az egészségügyi dokumentáció részét, vagyis az egészségügyi dokumentációra vonatkozó szabályok nem vonatkoznak rájuk. Ez alól kivételt képez az alapellátási ügyelet tekintetében az az eset, amikor a hívás során telemedicina ellátás nyújtása (is) történik. A telemedicinális ellátásnak minősülő beszélgetést nem hangfelvételként, hanem az eredeti hangfelvételtől külön kell tárolni, az egészségügyi dokumentáció szabályai szerint.

A hívások során kezelt adatok – az érintett beteg ellátása érdekében – az egészségügyi ellátóhálózat azon szolgáltatója részére továbbíthatók, amely az érintett beteget ellátja. A hívások során kezelt adatokat a módosítás értelmében az állami mentőszolgálat azok fogadásától számított öt évig kezelheti.

Az egészségügyi alapellátásról szóló 2015. évi CXXIII. törvény 6/A. §-a értelmében az állami mentőszolgálat gondoskodik az egészségügyi alapellátáshoz kapcsolódó háziorvosi és házi gyermekorvosi ügyeleti ellátásról. Az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének egyes szervezési kérdéseiről szóló 47/2004. (V. 11.)

ESzCsM rendelet 15. § (8a) bekezdése értelmében az állami mentőszolgálat a háziorvosi ügyeletet

hétköznap 16:00–22:00 óráig, hétvégén és ünnepnapokon 08:00–14:00 óráig háziorvos, házi gyermekorvos részvételével biztosítja. Az ügyelet helyszíne az állami mentőszolgálat által Budapesten vagy a vármegye területén megjelölt ügyeleti helyszín.

A háziorvos, házi gyermekorvos az ügyeletben jellemzően az állami mentőszolgálat által kötött személyes közreműködői szerződés alapján vesz részt. A személyes közreműködés az egészségügyi hatóságnak történő bejelentés alapján végezhető. A bejelentést a személyes közreműködő teszi meg, és a közreműködést igénybe vevő egészségügyi szolgáltató valamennyi olyan telephelyére megtörténik, ahol a személyes közreműködő szolgáltatást nyújt. A bejelentés díja 10 000 forint.

Tekintettel arra, hogy a háziorvosokat, házi gyermekorvosokat jogszabály kötelezi a háziorvosi ügyeletben történő részvételre, indokolt, hogy ne kelljen a személyes közreműködés bejelentéséért igazgatási szolgáltatási díjat fizetni. Magyarország gazdasági stabilitásáról 2011. évi CXCIV. törvény 29. § (1) bekezdése alapján fizetési kötelezettségre vonatkozó mentesség körét törvényben szükséges meghatározni.

Mindezekre tekintettel a módosítás arra irányul, hogy a háziorvosi ügyeletben végzett személyes közreműködés bejelentéséért ne kelljen igazgatási szolgáltatási díjat fizetni. Annak érdekében, hogy ne kerüljön az hátrányba, aki már befizette ezeket a díjakat, indokolt arról is rendelkezni, hogy a hatóság ezeket a díjakat térítse vissza.

Az Onytv. 1. mellékletének – amely a tanulói nyilvántartás a gyermek, tanuló személyes adatait tartalmazza – kiegészítése garantálja, hogy minden, a nyilvántartásban szereplő, a köznevelés rendszerében résztvevő tanuló azon jellemzője rögzítésre kerüljön a nyomonkövethetőség érdekében, hogy életútja során részesült-e rendszeresen tanoda szolgáltatásban. A Tanoda szolgáltatások rendszeres igénybe vevői egyéni tanulást, továbbtanulást, pályaválasztást és életpálya-építést elősegítő szakmai szolgáltatásokban, iskolai lemorzsolódását megelőző programokban és közösségi programokban részesülnek, amely hozzájárulhat iskolai eredményességükhöz is. Ennek nyomon követése valósul meg a nevezett melléklet kiegészítésével.

Az Onytv. 1. melléklet VI. pontjának kiegészítése az országos pedagógiai mérések adatbegyűjtő és-kezelő informatikai rendszerében a mérések megszervezéséhez és az eredmények nyilvántartásához szükséges, amely ezáltal személyazonosításra alkalmatlan módon tartalmazza azokat a személyes adatokat, ami objektív módon támaszthatja alá a gyermekek esélynövelő szolgáltatásainak igénybevételével járó pozitív hozzáadott értékét.

A Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló 2022. évi L. törvény 188. §-a alapján a Hszt. 370. §-a a hivatásos állomány önként vállalt túlszolgálatára, valamint a rendvédelmi alkalmazott önként vállalt túlmunkájára vonatkozó rendelkezéseit 2025. január 1-jétől hatályon kívül helyezi, azaz ezen időponttól megszűnne az önként vállalt túlszolgálat, túlmunka lehetősége. Jelen módosítás értelmében ezen hatályon kívül helyező rendelkezés nem lép hatályba (ehelyett egy átmeneti rendelkezés fogja a Hszt.-ben rögzíteni, hogy a kérdéses rendelkezések alkalmazására 2025. december 31-ig van lehetőség).

A módosítás egyrészt kiegészíti a pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvény (a továbbiakban: Púétv.) 67. §-át (pedagógus kötelezettségei) annak érdekében, hogy pedagógus a nevelő-oktató munka során kizárólag az Alaptörvényben, valamint a Nemzeti Alaptantervben szereplő érvényes értékeknek megfelelő tankönyvet és tansegédlet használhasson, másrészt a Púétv. 75. § (igazgatói felelősségi köre) kiegészítésére irányul annak érdekében, hogy a fentiek betartatása – intézményei szinten – az igazgató felelőssége legyen.

A módosítás – a gyakornokok és a pedagógusjelöltek mentorálásának mintájára – előírja, hogy a teljesítményértékelés keretében fejlesztendő eredményszintet elérő foglalkoztatott pedagógus mentorálását a mentor pedagógusnak is heti egy óra időtartamban a pedagógus neveléssel-oktatással lekötött munkaideje terhére kell elrendelni.

A szabályozás a Púétv. belső koherenciáját erősíti meg a kötött munkaidő (a pedagógus által a munkáltató által elrendelt időpontban ledolgozandó munkaidő-rész) helyett a kötött (teljes egészében a munkáltató által beosztott munkaidőt tartalmazó) munkarendre történő utalással. Ezenfelül az elszámolási időszakba tartozó óraszámra való utalás elhagyására kerül sor tekintettel arra, hogy ilyen munkaszervezési mód alkalmazását nem kívánja bevezetni a jogalkalmazás.

A módosítás az egy órára járó illetmény összegének pontosabb megállapítását teszi lehetővé azzal, hogy

egy átlagos havi munkaóraszám helyett az adott hónap konkrét munkaóra-számával való osztást írja elő.

A törvény egyértelművé teszi a jogalkalmazás számára, hogy a párhuzamosan fennálló jogviszonyok a köznevelési foglalkoztatotti jutalom számításakor egyszer vehetőek figyelembe.

A módosítás pontosítja a távolléti díjjal fizetett munkavégzés alóli mentesülések esetkörére vonatkozó szabályt. Ezenfelül az örökbefogadással kapcsolatos 10 munkanapos időszak az egyes jogállási törvényekben fizetett távollétet jelent, ezért ezt indokolt a pedagógusok számára is biztosítani. A módosítás továbbá egy általános szabállyal egészíti ki a törvényt, amely alapján egyértelművé válik, hogy speciális díjazási szabályok hiányában a távolléti díj fizetendő a munkában nem töltött, azonban díjazásra jogosító időre.

A Púétv. 50. § (1) bekezdését érintő módosítás bővíti az állásfelajánlás körét.

A Púétv. 50. § (2) bekezdésének módosítása arra irányul, hogy a munkakörfelajánlás esetében a betöltetlen munkakör mellett óraadói foglalkoztatást is fel lehessen ajánlani.

A tankerületi központok igazgatási munkatársai és az általuk fenntartott köznevelési intézményekben köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban dolgozók közötti összeférhetetlenségi szabályok pontosítását tartalmazza

a Púétv. 74. § (3) bekezdés módosítása.

A vezetők munkaideje az általuk megtartott órákból, foglalkozásokból, valamint az összes többi feladatuk ellátására szolgáló időből áll. Ez utóbbi alatt nem csupán a vezetői, de a tanításhoz neveléshez kapcsolódó járulékos egyéb feladatokat is ellátják, a Púétv. 79. § (4) bekezdés b) pontját érintő pontosítás ezt jeleníti meg a törvény szövegében.

A tartós helyettesítés, Púétv. 82. § (2) bekezdés b) pontja szerinti szabályának jogtechnikai pontosítása történik.

A Púétv. 91. § (1) bekezdésének módosításával az áthelyezés esetén nem kerül sor a szabadság megváltására, hanem az továbbra is kiadható, immár az új munkáltató részéről.

A Púétv. 105. § (4) bekezdés a) pontjának módosítására azért kerül sor, mert az elbocsátással azonos tartalmú jogkövetkezmény a munkáltató rendkívüli felmentése, ezért a 40 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalom előrehozott kifizetését kizáró szabályt indokolt e két megszüntetési jogcím esetén azonosan alkalmazni.

A Púétv. 106. § (10) bekezdés módosításával az egy órára járó távolléti díj megállapítására vonatkozó szabályok megváltoztatására kerül sor azzal, hogy egy átlagos havi óraszám (174) helyett az adott hónap munkaóra-számával történő osztás kerül előírásra.

A Púétv. 132. § (6) bekezdésének módosítása egyértelművé teszi, hogy a köznevelés területén munkaviszonyban foglalkoztatottak esetében nem az Mt. munkáltató személyében bekövetkező változásra vonatkozó 36–40. §-okat kell alkalmazni, hanem a Púétv. 29. §-át.

A Púétv. 133. § (9) bekezdésének módosítása az óraadó tanár nyilvántartható adatai között a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyekre vonatkozó kiegészítést tartalmaz, mely szerint olyan nem magyar állampolgár esetén, aki rendelkezik a szabad mozgás és tartózkodás jogával, elegendő a „meglévő” jogot igazolni okmánnyal, tehát nincs szükség okiratra. Ebben az esetben az okmány megnevezését és számát lenne szükséges nyilvántartania a köznevelési intézménynek.

A Púétv. 82. § (4) bekezdésből történő hatályon kívül helyezett szövegrésznek a tól-ig határos neveléssel-oktatással lekötött munkaidő esetén volt jelentősége, a fix óraszám esetén nincs.

A Púétv. 105. § (6) bekezdés a) pontjának technikai módosításával az egészségügyi szolgálati jogviszony a felsorolás végére kerül.

A Púétv. 106. § (6) bekezdés a) pontjának módosítása egyértelművé teszi, hogy az ügyeleti, készenléti díj távolléti díj számításánál való figyelembevételét a 106. § b) pontja tartalmazza, így az a) pont szerinti számítási módot nem kell alkalmazni.

A Púétv. 106. § (8) bekezdésének hatályon kívül helyezése a 106. § (1) bekezdésének módosításával együtt biztosítja, hogy az egy órára járó távolléti díj összege az adott hónap konkrét munkaóra-számától függően legyen meghatározva.

A törvénymódosítás az érintett rendelkezés hatályba nem lépéséről rendelkezik.

Az állam működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXIX. törvény 32. §-a és 35. §-a alapján 2025. január 1-jével hatályba lép az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 155. § (11b) bekezdése, és 244/N. §-a, amely szerint „A városi intézmény 200 000 forint feletti értékű eszközeinek vagyonkezelője az irányító vármegyei intézmény” azzal, hogy a vagyonkezelés átadásáról 2025. március 1-jéig szükséges gondoskodni.

A rendelkezés végrehajtása nagymértékű adminisztrációs terhet ró az érintett intézményekre, így a megfelelő felkészülési idő biztosítása érdekében indokolt a vagyonkezelés átadásáról való gondoskodást

2026. március 1-jében meghatározni.

Hatályba léptető rendelkezés.

Sarkalatossági záradék.